Pet“fi S ndor (1844/II.) PINTY —RFI n nem panaszlok sorsom ellen, Mi ”rd”g‚rt panaszlan‚k? Lehet-e kegyesebb ir ntam, Mint amilyen kegyes, az ‚g? Nekem jutott a nagy szerencse: Pinty Łrfit ‚nekelni meg! Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. Pinty Łrfinak fill‚re sincsen, T n a nagyapj nak se' volt; Amit telt ersz‚nynek neveznek, T vol van t“le, mint a hold. Az‚rt mag t f”l nem akasztja, De m‚g csak nem is kesereg. Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. Asztalt sz m ra nem terĄtnek, S ki hinn‚? ‚hen m‚gse' vesz; Ha enni kell, a vend‚gl“kbe Bekullog ismer“sihez, S egy-egy falatka innen, onnan... B”nd“j‚t ekk‚p t”lti meg. Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. Mik‚p teszen szert ”lt”zetre? Ez is igen eredeti: B l- ‚s egy‚bre a ruh kat —gy k”lcs”n elk‚regeti; Csakhogy t”bb‚ ezen ruh kat Nem l tj k a j˘ emberek. Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. Hol a sz ll sa? azt nem tudjuk; De “ fennen dicsekszi el: Milyen pomp s szob i vannak! s amit “ mond, hinni kell. B r k v‚h zakban gyakorta Olyan Pintyf‚le szendereg: Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. s ilyen “ tet“tl talpig, T”k‚letes k‚pm sa ez; Mag nak ‚s kedves hon nak Roppant becs–letet szerez. Ki ltson f”l h t minden ember: Tarts k meg “t az istenek! Pinty Łrfi a maga nem‚ben Hat puszta falu k”rny‚k‚ben A legp ratlanabb gyerek. Pest, 1844. szeptember SZEMFJSOMKOR Teremt“ isten! szemeimre A vaks got t n csak nem kld”d? Mi lesz bel“lem, hogyha t”bb‚ Nem l thatok ly nyt s pipafst”t! Pest, 1844. szeptember HA Ha kalapomnak sz“re volna, s jobbra-balra nem konyulna: n voln‚k a der‚k leg‚ny! Arszl nnak is beillen‚m. Ha m r nem volna vagy k‚t ‚ve, Hogy a mell‚nyem meg van v‚ve: n voln‚k a der‚k leg‚ny! Arszl nnak is beillen‚m. Ha volna t”bb, mint egy kab tom, Mit hordanom kell t‚len, ny ron: n voln‚k a der‚k leg‚ny! Arszl nnak is beillen‚m. Ha a nadr gom alja, t‚rde Nem volna oly nagyon megs‚rtve: n voln‚k a der‚k leg‚ny! Arszl nnak is beillen‚m. Ha a csizm mnak talpa, sarka Nem k‚rden‚, hogy hol a varga? n voln‚k a der‚k leg‚ny! Arszl nnak is beillen‚m. Ha majd e ha, ha ha, ha meg ha Elpusztul t“lem a pokolba: n leszek a der‚k leg‚ny, Mindj rt arszl nnak illem ‚n. Pest, 1844. szeptember SZERELEM VNDORAI K‚l a hold, az ‚j lovagja, Hold kis‚ret‚ben, Mint hs‚ges apr˘d, a kis Esti csillag m‚gyen. Indul˘ban vagyok ‚n is, S nem megyek magamban; Holddal esti csillag, v‚lem g“ szerelem van. Csak eredj, hold, csak eredj a Barna ‚jszak hoz; Megyek ‚n is, megyek ‚n is Barna kisle nyhoz. Pest, 1844. szeptember HALLOM A hal l k‚t neme  ll el“ttem, Nem tudom, hogy melyik‚ leszek; Nem tudom, pedig szeretn‚m tudni: hen vagy szomjan halok-e meg? Pest, 1844. szeptember MI LELT? Nem tudom, mi lelt ma engem? J˘kedvemben nincs hat r; Danolhatn‚k, fty”lhetn‚k, Egyikhez sem ‚rtek b r. ™sszeverem a bok mat, Noha nem sz˘l muzsika; A szob m vil gos,  mb r Nap nem st bel‚ soha. M‚g a fst is r˘zsaszĄn–, Melyet rosz cser‚p pip m Legroszabb kapadoh nyb˘l Kld keresztl a szob n. A szivem ver, mintha benne H borogna szerelem; Pedig egy le ny sem v ltott Csak egy j˘ sz˘t is velem. S ann l megfoghatlanabb ez, Mert zsebemnek zord eg‚n P‚nzfogyatkoz snak ‚je ˜l s”t‚ten, feket‚n. Sz˘val: a vil g el“ttem Egy sz‚p tulip nbokor... K r, hogy addig lesz csak az, mig Kimegy fejemb“l a bor! Pest, 1844. szeptember IGYUNK! Akinek nincs szeret“je, Bort igy‚k, S hinni fogja, hogy minden ly ny rte ‚g. s igy‚k bort az, akinek P‚nze nincs, S az ”v‚ lesz a vil gon Minden kincs. s igy‚k bort az, akinek BŁja van, S a bŁ t“le nyakraf“re Elrohan. Sem szeret“m, sem p‚nzem, csak B natom; M sn l h romszorta t”bbet Ihatom. Pest, 1844. szeptember DRID• UTN Ez volt azt n az ‚jszaka! Bort t”bb‚ sose l ssak, Ha ‚letemben p rja volt Ennek az  ldom snak. Eg‚sz moh csi tk”zet Ment v‚gbe ott k”z”ttnk; Igaz, hogy a t”r”k a bor, s a magyar mi lettnk. Hanem m‚g az is igaz  m, Hogy harcoltunk vit‚zl, Kiv lt mikor m r a kir ly, Az ‚sz, kid“lt nyerg‚bl. A gy“zelmes poharakat Dhhel nyakon ragadtuk, S fggtnk let‚phetetlen–l, Mint a pi˘ca, rajtuk. Ha oly hossŁ lesz ‚letnk, Mint kortyaink val nak, Meg‚rjk boldogabb kor t A bŁs magyar haz nak. Pest, 1844. szeptember VERSEIM A k”lt‚szet f ja ‚letem, Minden versem egy levelke rajt. Fa, lev‚l el fog hervadni majd, A felejt‚s szele r sohajt. s mivelhogy elhervadni fog, Ne is  polgassam ‚n e f t? M s hasznot ha nem hajt: legal bb, AmĄg ‚lek, h–s  rny‚kot  d. Pest, 1844. szeptember SZNSZDAL Minden mv‚szetek Fej‚n a korona: A mi m–v‚szetnk, Ellen ki mondana? Mi sz‚p, mi sz‚p, mi sz‚p A mi f”ladatunk! Legynk bszk‚k re , Hogy szĄn‚szek vagyunk. Csak  rny, amit teremt A k”lt“k‚pzelet; Mi adjuk meg neki A lelket, ‚letet. Mi sz‚p, mi sz‚p, mi sz‚p A mi f”ladatunk! Legynk bszk‚k re , Hogy szĄn‚szek vagyunk. Mi‚nk a hatalom Az emberszĄv felett: Id‚zni egyar nt Mosolyt vagy k”nnyeket. Mi sz‚p, mi sz‚p, mi sz‚p A mi f”ladatunk! Legynk bszk‚k re , Hogy szĄn‚szek vagyunk. Apostolok vagyunk Az erk”lcs mezej‚n. Apostoli szavunk T‚ged ki lt: er‚ny! Mi sz‚p, mi sz‚p, mi sz‚p A mi f”ladatunk! Legynk bszk‚k re , Hogy szĄn‚szek vagyunk. De amit szĄnpadon A n‚pnek hirdetnk, Ne hazudtolja meg A cselekedetnk. Ha meg nem tesszk azt, Ami f”ladatunk: Akkor gyal zat r nk, Szin‚szek nem vagyunk! Pest, 1844. szeptember LEVL EGY SZNSZ BARTOMHOZ Jut m‚g eszedbe a fiŁ? kivel Egytt cepelted a v ndorbotot, Mely koldusbotnak is beillen‚k, Mid“n a sorsnak f‚nyes kedve nincs; s ez nem ‚ppen olyan ritkas g Szin‚szre n‚zve, mint boldogtalan Magyar haz nkban a h– honfigond. - L sd, ‚n re tok m‚g eml‚kezem, s elfeledni nem fogom soha A j˘t s roszat, mely ott k”z”ttetek Mult napjaimnak oszt lyr‚sze volt. El“ttem  ll a d‚lut n, mid“n A szĄn‚szetbe b‚avattat m. Barangol‚k f”l ‚s le c‚ltalan A nagy haz nak minden t jain. Tariszny mban, mit h tamon viv‚k, Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher, De a nyomor, mint ˘lom, megnyomott. K”nnyĄte rajt a vĄg k”nnyelms‚g, Mely Łtaimban h– t rsam vala. Ekk‚p jut‚k egy ny ri d‚lut n Egy kis v rosba; f radt l baim A fogad˘ban megpihentenek. - Vend‚gszob ja egyik oldal n Helyet szer‚nyen szĄnpad foglala. Mire val˘ is m r a f‚nyz‚s?... Azon tn“dtem ‚pen: k‚rjek-e Eb‚det vagy se? h t ha majd sov ny Zsebem bicsk ja sz‚pen bennt”rik? Az ajt˘t ekkor megnyit  egy ur; Volt bennem annyi emberismeret, R foghatnom, hogy nem m s, mint szin‚sz. Fej‚n kalapja nagybecs– vala, Mert Eliz‚us pr˘f‚t val az Rokons gban volt... tudnillik: kopasz. Kab tja Łj, a nadr g r‚gi rongy, s l b t csizma helytt cip“ f”d‚, Alkalmasint amelyben szerepelt. "Thalia papja?" k‚rd‚m. - "Az vagyok; Tal n ”n is?" - "M‚g eddig nem." - "Teh t J”v“ben? f”ls‚g..." - "Azt sem mondhatom." V gtam szav ba;  mde “ rohant, S vezette gyorsan az igazgat˘t. Feh‚r k”penyben az igazgat˘ J”tt dvezelni engem ny jasan: "Isten hoz  ”nt, tisztelt honfit rs! Lesz h t szerencs‚nk ”nh”z, ‚des ur? Im dja Łgye a mv‚szetet? Ah, j˘bar tom, isteni is az! S ”nnek szem‚b“l olvasom ki, hogy Szin‚szetnknek egykor h“se lesz, s krt”lendik b mult nagy nev‚t A k‚t haz nak minden ajkai... Eb‚delt m r ”n? itt az ‚telek F”l”tte dr g k, s ami t”bb: roszak. Az isp n urt˘l “zcombot kap nk, A k poszt b˘l is van marad‚k - Ha meghiv som nem m‚lt˘ztatik ElŁtasĄtni: j˘ eb‚dje lesz." Igy ostromolt a j˘ igazgat˘, Forgatva nyelve k”nny kerek‚t. n nem rosz kedvvel enged‚k neki. Men‚k eb‚dre, ‚s eb‚d ut n Beiktat nak nnep‚lyesen A t rsas gba - nem kutatva: mi Val‚k, de k-e vagy csizmadia? M snap f”ll‚ptem a Peleskei Not riusban. H“sleg m–k”d‚m H rom szerepben, minthogy ”sszesen A t rsas gnak csak hat tagja volt. - Egy ideig csak elval‚k vel”k; Faluzgat nk j˘- s balszerencse k”zt. De a bar ts g v‚gre megszakadt, Mert ‚n ut ltam a nyegl‚sked‚st, A sok "ut˘szor"-t, a g”r”gtzet, S tudj' a man˘, mily cs bit sokat. A t rsas g is v‚gre sz‚toszolt Egym st ‚r“ bel- s klvisz ly miatt; S ‚n Łjra j rtam sz‚les e haz t, Mignem kebl‚be vett m s t rsas g. Mit ottan, itt is azt tapasztal m, S tapasztal som nem volt olyat‚n, Mely kedvre hozta volna lelkemet. Keny‚rt keresni szĄn‚szek lesznk, Nem a m–v‚szet szent szerelmib“l, S haladni nincsen semmi ”szt”nnk. "P rtolj, k”z”ns‚g, ‚s majd haladunk," Mond a szin‚sz: ‚s az meg Ągy felel: "Haladjatok, majd azt n p rtolunk;" s v‚gre mind a kett“ elmbarad. Nem is hiszem, hogy a szin‚szetet Becslni fogj k, mĄg ez befogad Minden bitangot, gaz sehonnait, Kik a vil gnak s”pred‚kei, S itten keresnek biztos menhelyet. Bar tom, ez f jt ‚nnekem s neked, Ez keserĄte minket annyira. Az isten adja, hogy min‚l el“bb Akk‚ppen  lljon szinmv‚szetnk, Amint val˘ban k‚ne  llnia. Pest, 1844. szeptember A TINTSšVEG V ndorszin‚sz kor ban Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) K”rm”lget‚, mint m s, a szĄnlapot. Kapott Ez‚rt Egyszer vagy ”t forintnyi b‚rt, Amint mondom, vagy ”t forintnyi b‚rt. El“sz”r is h t tint ‚rt megyen, Ha ism‚t Ąrni kell, hogy majd legyen. A tint s veget pedig hov  Dug ? Bele Kab tja h ts˘ zsebibe, Amint mondom, kab tja zsebibe. S hogy p‚nzre tett szert, lett Megyeri vig, S hazafel‚ menv‚n, ugr ndozik. Hi ba inti “t Szentp‚teri: "Kari, Vigy zz! Kedved majd k”vetendi gy sz, Amint mondom, majd k”vetendi gy sz." —gy lett. A sok ugr ndoz s alatt Kifolyt a tinta; foltja megmaradt. Megyeri elbusŁl - kedv‚t szegi Neki A folt, Mivel csak egy kab tja volt, Amint mondom, csak egy kab tja volt. Mi t”bb: kab tja ‚ppen s rga volt, s Ągy ann l jobban l tszott a folt. "Eldobn m - sz˘lt - de m ssal nem birok;" Ez ok Miatt Hord , mig sz‚jjel nem szakadt, Amint mondom, mig sz‚jjel nem szakadt. Pest, 1844. szeptember A NAPHOZ Panaszom van kelmed ellen, Hallja kelmed, nap uram! Mi dolog az, sugar val B nni olyan fukaran? Elballag kelmed f”l”ttem Minden istenadta nap, Kis szob m kelmedt“l m‚gis Egy sziporka f‚nyt se kap. Oly s”t‚t van benne, mint a... Majd kimondtam, hogy mibe'. Legyen egy kis embers‚ge, S n‚zzen kelmed n‚ha be. Hiszen azt, hogy versir s a Mesters‚gem, tudja t n, Azt is tudja, ily esetben Nem lehet pomp s szob m; Hogyne tudn , 'sz hajdan ban Kelmed szinte lantot vert, M‚g mikor le nem rudalt k Az Olympr˘l Jupitert. Sz njon meg teh t kegyelmed Kedves kollega uram, S m tul fogva sugar val Ne b nj‚k oly fukaran. Pest, 1844. szeptember 27. ut n A NAP HZASLETE A nap h zas leg‚ny, Tudj tok? Hanem szeg‚ny Fej‚n Ez ‚pen a nagy  tok, Mert a papucskorm ny terh‚t ny”gi; Rosz feles‚ge annyi bŁt szerez neki. Term‚szetes h t, hogy a j˘ ”reg A bort nem veti meg. A bort, mely minden bajnak orvosl˘ja. A bort, mely a szĄvb“l a bŁt kisz˘rja. De otthon inni nem mer‚szel, Mert ekkor k‚sz a p”r a feles‚ggel. Azonban tud mag n segĄteni. Mid“n az ‚gen a szokott utat teszi: Csak arra v r, Hogy fellegekbe ”lt”zz‚k a l that r. Ekkor nem f‚lve, Hogy “t megl tja feles‚ge, Bebaktat egy k”zeles“ Kocsm ba, S iszik, mint a kefek”t“, BŁj ba'! - Ha j”n az est, S a felleg oszlani kezd, L tj tok “tet, amint m morosan Piros pof val az ‚gr“l lezuhan. Pest, 1844. okt˘ber A LENYKKHOZ Ne haragudjatok r m, Le nyk k, lelkeim! Hogy oly sokszor besz‚lnek A borr˘l verseim. Ti nem gondolhatj tok, Mily bŁs az ‚letem, Hogy gyakran a keservek Keserv‚t szenvedem. Mig olvass tok t“lem A tr‚f s dalokat, Nem sejtitek, hogy n‚ha Szivem majd megszakad. S l ss tok, sz‚peim! ha A bŁ nekem rohan, Mint felb“szlt oroszl n, Em‚szt“szilajan; Ha a vil g el“ttem jj‚ s”t‚tedik, S a s”t‚ts‚ges ‚jben Vihar kerekedik, s a vihar szivemben DŁl irgalmatlanŁl: Csak a bor, amit“l ez Ism‚t lecsillapŁl. LecsillapŁl lassank‚nt, ElzŁg a fergeteg, S ‚n Łjolag vid m, k‚k Eget szeml‚lhetek; S a f”lvid mult ‚gen A r‚gi f‚nyben j r A j˘kedv holdja, a sz‚p ™r”mcsillagsug r. Ily j˘tev“ orvoss g A sz“l“nedv nekem; Nem egyszer ment‚ meg m r MegŁnt, bŁs ‚letem. Mert gyakran voltam Łgy, hogy Csak m‚g egy pillanat... S most p˘kh l˘ f”d”zn‚ VersĄr˘ tollamat, MĄg ‚n magam feknn‚m A sĄrban hidegen, S a f”ld hideg por val Vegy–lne tetemem - - Ne haragudjatok h t, Le nyk k, lelkeim! Hogy oly sokszor besz‚lnek A borr˘l verseim. Pest, 1844. okt˘ber SOVNY §SZ Megk”sz”n”m az ilyen “szt, Al zatosan k”sz”n”m! Eg‚sz vil g ”r–l, vigad, Csak ‚nnekem nincs ”r”m”m. Iszik boldog, boldogtalan, Szret van Łton, Łtfelen, s ‚n isten kegyelmib“l A sz raz kortyokat nyelem. BŁsan Bud ra kullogok, Meg llok a v r tetej‚n; Nagysz lnak borszl“ hegye T volb˘l k‚kellik fel‚m. Nagysz lnak borszl“ hegye Sok j˘ napot szerzett nekem; Hanem mi haszna? hogyha most A sz raz kortyokat nyelem. Mint holmi falusi bir˘, Leteszem a k‚t k”ny”k”m, Rem‚lve, hogy t n valahogy Majd bŁmat versben kiny”g”m. Hi ba minden fejt”r‚s! Nem boldogŁl a vers velem, Hogy is verselhetn‚k? mid“n A sz raz kortyokat nyelem. Nagy bosszusan, nagy  lmosan Az  gyba v gom magamat, S hej a szret! ezt mormogom Flig a takar˘ alatt. s a szretr“l  lmodom S a borr˘l minden ‚jjelen; M snap megint, mint azel“tt, A sz raz kortyokat nyelem. Csak menne m r el a szret, Csak menne a pokolba m r! Hozn  meg isten a telet, Hideg h zban huzzam ki b r. Vagy megl”v”m magam, vagy a Duna leszen fekv“helyem, Ha a j”v“ szretkor is A sz raz kortyokat nyelem. Buda, 1844. okt˘ber LEGENDA "Megint panasz, h t m r megint panasz! s akir“l sz˘l, mindig csak pap az. Tart a panasz est‚t“l hajnalig, Az ember m‚g csak nem is alhatik!" Igy sz˘lt az Łristen nagy bosszusan. "M r megtekintem, ott alant mi van." Felkelt az  gyr˘l, gyerty t gyujtatott, Fel”lt”z‚k ‚s Łtra kelt legott. Amint el‚rte volna a kaput, Szent P‚ter mint a bunda Łgy aludt: Mert tennap egy Łj vend‚g ‚rkez‚k, S ily alkalomkor lakm t tart az ‚g, Mivel mostans g Łgy  ll a vil g, Hogy Łj lak˘ a mennyben ritkas g. Ilyenkor azt n P‚ter b csinak Kez‚ben a kancs˘k j˘l forganak. "Keljen m r kend fel, P‚ter! hallja kend?" Igy sz˘lt az Łr, amid“n odament, Hosszan cib lv n st”k‚t, fl‚t. "Kelj f”l, hogy a mennyk“ ss”n bel‚d!" F”l‚bredt v‚gre s nyitja a kaput, S az Łr egy hull˘ csillagon lefut, S a f”ldre ‚p oda ereszkedett, Ahonnan a panasz f”l‚rkezett. Egy ifjŁ ember mond  a panaszt; S az isten ekk‚p sz˘lit  meg azt, S megsz˘lit sa hangzott ny jasan: "Besz‚lj, no, mondd, mi a bajod, fiam?" "Hej, j˘ aty m, de nagy az ‚n bajom! Kapaszkodj‚k csak f”l az ablakon, S kit ott a pap  gy ban l tni fog, A menyecsk‚nek f‚rje ‚n vagyok." Az Łr nagy halkkal f”lkapaszkodott, S nagy istentelens‚get l thatott: Mert amint azt n leereszked‚k, Igen furcs n cs˘v l  meg fej‚t, Ily szavakban t”rv‚n ki s˘haja: "Biz e, fiam, kuruc-historia! SegĄtn‚k rajta ‚des-”r”mest; De m r k‚s“, mert minden megesett. Hanem vigasztal sul mondhatom, Hogy e papot pokolba juttatom, B r eddig is m r a pokol fele, S“t t”bb fel‚n‚l, pappal van tele." Pest, 1844. okt˘ber 20-27. k”z”tt VDEGYLETI DAL Van-e szebb l nc a vil gon, Mint mely minket ”sszef–z? B–v”s karik ba gyjte Minket a szent honfit–z. SĄr volt keblnk, ‚s halottja Volt a hazaszeretet; Nagyszer–en –ljk e f”l- T mad si innepet! Nemzetnk, e nagy foly˘, mely Mindig sz zfel‚ szakadt, EgyesĄtve innep‚n‚l A kl”nv lt  gakat. Milli˘ ‚s milli˘ sz j s egyetlen hang legyen, Mely ki ltsa lelkesedve A magasztos innepen: "Elfogadjuk, b rmi durva, Amit a hon m‚he szl; B rmi l gy ‚s b rmi pomp s, Semmit, semmit e kivl!" s ne sz˘ljon  ldozatr˘l, Lemond sr˘l senki sem; K”teless‚g! mit az ember Hon j˘ll‚te‚rt teszen. S a kir ly a honnak atyja, Mint val˘ban j˘ aty nk, Karjait kiterjesztendi, s az  ld st mondja r nk. Pest, 1844. okt˘ber-november VOLNK BR... Voln‚k b r sivatag bŁs szigete A tenger k”zep‚nek, Hov  ember, mad r nem l‚pne be - Csak t‚gedet ne ismern‚lek. Voln‚k megdermedt j‚gszikl ja b r A messze f”ld v‚g‚nek, Mit nem melenget lanyha napsug r - Csak t‚gedet ne ismern‚lek. Voln‚k b r a f”ld”v homokja, hol A ny ri nap tz‚nek ™r”k sug ra ‚get“ pokol - Csak t‚gedet ne ismern‚lek. Voln‚k b r hallgat˘ ‚jf‚leken tokvert k˘sza l‚lek, Ki m‚g koporsaj ban sem pihen - Csak t‚gedet ne ismern‚lek. Nem volna m‚rve oly nagy terhe r m A kĄnnak, szenved‚snek, L‚tem keresztj‚t jobban hordan m - Csak t‚gedet ne ismern‚lek. S m‚gis, m‚gis... nem volna ‚letem, Az ”r”k dvess‚gnek Magas helye sem tetszen‚k nekem, Ha t‚gedet nem ismern‚lek. Pest, 1844. okt˘ber-november SZIVEM, TE RVA RABMADR!... Szivem, te  rva rabmad r! Kit sz–k, szoros kalitka z r, L‚gy csendesebben odabenn, Ne h nykol˘dj l oly igen; Ugy meg tal lod s‚rteni Magad, hogy v‚r fog ”mleni... Vagy sd meg magadat teh t, J“j”n hal los seb re d: V‚reddel majd megĄrhatom Szerelmem ‚s hattyŁdalom. Pest, 1844. okt˘ber-november CSOKONAI Egy k lomista pap s Csokonai Egym snak voltak j˘bar tai. Kil˘dul egyszer Debrecenb“l S a j˘bar t el“tt meg ll, S: ihatn m, pajt s! Ągy ki lt f”l Csokonai Vit‚z Mih ly. "No, ha ihatn l, h t majd ihatol, Akad m‚g bor sz modra valahol, Ha m shol nem, teh t pinc‚mben; Ottan nem egy hord˘ bor  ll." Sz˘lott a pap, s leballag v‚le Csokonai Vit‚z Mih ly. "Ihol ni, uccu!" f”lki lt a pap, Amint egy hord˘b˘l dugaszt kikap; "Szaladj csap‚rt! ott f”nn felejt‚m; Szaladj ”cs‚m, de meg ne  llj!" s f”lrohan l˘hal l ban Csokonai Vit‚z Mih ly. A likra tette tenyer‚t a pap; Csak v r, csak v r, hogy j”n tal n a csap. S a csap nem j”tt, ‚s a pap morgott: "De mi az ”rd”g”t csin l, Hol a pokolba' marad az a Csokonai Vit‚z Mih ly?" Tov bb nem gy“zte v rni a csapot, Ott hagyta a hord˘t (a bor kifolyt), F”lm‚n a pinc‚b“l a h zba, De ott f”nn senkit nem tal l. Csak k‚s“ este ‚rkezett meg Csokonai Vit‚z Mih ly. H t a dologban ez volt az eg‚sz: Kereste ott f”nn a csapot Vit‚z, Zeget-zugot kikutat ‚rte, De csak nem j”n r , hogy hol  ll? s Ągy csap‚rt szomsz‚dba m‚gyen Csokonai Vit‚z Mih ly. A szomsz‚dban valami lakzi volt, El‚be hoztak ‚telt ‚s italt; s Ąm az ‚tel ‚s bor mellett s a zen‚nek hangin l Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vit‚z Mih ly. Pest, 1844. november BATTHYNYI S KROLY GR•FNK Nekem nincs semmim, semmim e haz ban, De ‚n eg‚szen az ”v‚ vagyok; B nat- s ”r”mk”nny forr szememben, amint S”t‚tl napja, avvagy f”lragyog. ™r”mk”ny–im, oh ti gy‚r vend‚gek Min lunk a h– honfiszem felett, Ha f”l nem t”rt”k most a telt kebelb“l, des terh‚t“l szĄvem megreped. - L tt tok-e a k‚t tnd‚rvir got, BorŁs haz nknak k‚t sarkcsillag t? Evezhetsz b tran, nemzetem haj˘ja, Nem veszthet az c‚lt, aki ilyet l t. n l ttam, l ttam!... megmutatta “ket Szent v gyaimnak a sz”v‚tnekf‚ny; Hanem mi volt e f‚ny a l nghoz k‚pest, Mely ekkor ‚gett keblem belsej‚n! Ott  lltak “k, mint ‚gi jelen‚sek. Szokatlan k”ztnk ilyen l tom ny... Hahogy sok ig n‚ztem volna “ket, Szemf‚nyemet vesztettem volna t n. S hallottam ‚des ajkaik zen‚j‚t, Hallottam “ket halkan mondani, Mit tetteik r‚g fennsz˘val besz‚lnek, Hogy “k a honnak h– le nyai. Mi‚rt nem voltam a l‚g ajkaikn l? Hogy vittem volna sz‚t e hangokat, Mint napvil got, mindenegy magyarhoz, Kit ‚j k”rny‚kez honfibŁ miatt. Ragyogjatok ti ‚bred“ haz mban Hajnalsug rral, testv‚rcsillagok! Sug ritokra, Memnon szobrak‚pen, A nemzet ld s zengedezni fog. Pest, 1844. november 15. ut n MRT NEM SZšLETTEM EZER V EL§TT? M‚rt nem szlettem ezer ‚v el“tt? Mid“n szlettek rp d dali i, S ragadva kardot, a v‚rkedvel“t, A nagy vil ggal mentek szembesz llni. Beh mondtam volna csata‚neket, Versenyt rivalg˘t krtj‚vel Lehelnek, Melynek zug si mennyd”rg‚seket VadŁl kavarg˘ ”rv‚ny”kbe nyeltek. Beh f”lvetettem volna magamat Hadv‚sz ut n nyerĄt“ parip ra, Keresni a sĄrt vagy bab‚romat Haz t teremt“ harcok vihar ba'. Beh ‚nekeltem volna diadalt, Vit‚zeimnek, p rducb“rre d“lve, Mid“n az tk”zetmoraj kihalt S az  ldom s cseng‚se j”tt hely‚be. Vagyok heny‚l“ sz zad gyermeke, Hol megdalolni m‚lt˘ t rgyam nincsen; S ha volna is, mi lenne sikere? SĄnl“dik a nyelv terhes rabbilincsen. Pest, 1844. november AZ N SZERELMEM... Az ‚n szerelmem nem a csalog ny, Kit f”lkeltett a hajnalszrklet, Hogy ‚des ‚nek sz˘ljon ajak n A nap cs˘kj t˘l r˘zs s f”ld felett. Az ‚n szerelmem nem kies liget, Hol csendes t˘ban hattyŁk ringanak, Feh‚r nyakok mig b˘kot integet A vĄzbe n‚z“ hold sug rinak. Az ‚n szerelmem nem nyugalmas h z, Mit kert gyan nt k”r–l a b‚ke vett, Hol a boldogs g anyak‚nt tany z, S tnd‚rle nyt sz–l: a sz‚p ”r”met. Az ‚n szerelmem rengeteg vadon; A f‚lt‚s benne mint haramja  ll, Kez‚ben t“r; k‚ts‚gb'es‚s vagyon, Minden d”f‚se sz zszoros hal l. Pest, 1844. november SZEMEK, MINDENHAT• SZEMEK! Szemek, mindenhat˘ szemek! Ne n‚zzetek, ne n‚zzetek Re m oly hidegen, oly hidegen; Meg”lt”k, ez hal l nekem. Hal l nekem! Vagy, oh mindenhat˘ szemek! Csak ”ljetek meg, ”ljetek; Azt n mosolygjatok, mosolygjatok, S ‚n Łjolag f”lt madok, F”lt madok! Pest, 1844. november SZERELMEM Z—G• TENGER... Szerelmem zŁg˘ tenger, De most zug sa nem ver •rj si h nyk˘d s k”zt f”ldet ‚s eget; Elszender–lt, mik‚pen A gyermek b”lcsej‚ben, Ha hosszan jajgatott ‚s hosszan k”nnyezett. A sĄma habtk”rben Evez f”l ‚s le lelkem SzelĄd mereng‚snek hint z˘ cs˘nak n; Partj r˘l a j”v“nek Csattog fel‚m l gy ‚nek... Te ‚nekelsz, rem‚ny, te kedves csalog ny! Pest, 1844. november LET, HALL! NEKEM MR MINDEGY let, hal l... nekem m r mindegy! Ez a k‚ts‚g irt˘ztat˘; Igy nem mehet tov bb, amint megy s "aki mer, nyer" p‚ldasz˘. Hozz  megyek, hozz  kell mennem, El“tte szĄvem f”lnyitom, Hadd l ssa meg, mi kĄn van bennem, S hogy azt mind ‚rte hordozom. S ha szenved‚sem l tni fogja, S a halv ny szĄnt, melyben vagyok; Tal n megl gyul indulatja, Tal n majd sz nakozni fog. s h tha k”nyv‚b“l szem‚nek E dr ga sort olvashatom: Hisz ‚n m r t‚ged r‚g kis‚rlek, Van ‚rted titkos b natom. s h tha cs˘kja szent kulcs val Nyitand sz momra majd eget... Vagy, mint “rltet, szolga  ltal Szob j b˘l majd kil”ket. Pest, 1844. november A BORHOZ Oh bor! te volt l eddig egy bar tom; De l tom, Hogy m r kihalt tzed, mely ‚rtem ‚ge, S frigynknek v‚ge, v‚ge. Ha eddig hozz d folyamodtam BŁs  llapotban, Keresztel“ lett... a bŁb natot Vid ms gg  keresztel‚d. M‚rt j rulok hi ba most el‚d? Var zser“det m‚rt nem mutatod? Fejem neh‚z, s reszket m r e k‚z, Mely a teli Poh rt ajkamhoz emeli; Ezt befoly sod eszk”z”lte, De nem hat l be a kebelbe: A l‚lek ‚p. Nem r‚szeg–lhet semmif‚lek‚p. A multnak fekete Eml‚kezete - Mint DejanĄrak”nt”s - rajta van Let‚phetetlen–l, minduntalan. Oh bor! Ki annyiszor Volt l bajomnak orvoss ga, L‚gy most is az, b r ut˘j ra: Feledtesd el velem a gŁnymosolyt, Mely l ngszerelmem j‚gjutalma volt! Pest, 1844. november A KšLF™LD MAGYARJAIHOZ Ti fek‚lyek a haz nak test‚n, Mit mondjak fel“letek? Hogyha voln‚k t–z: ki‚getn‚lek, getn‚m rosz v‚retek. Nem vagyok t–z, nincs em‚szt“ l ngom; De van ‚les hangu sz˘m, Mely re tok  tkait ki ltja, tkait irt˘ztat˘n. Annyi kincse van h t e haz nak, Hogy nem is f‚r benne meg? Hiszen e hon, e boldogtalan hon Oly szeg‚ny ‚s oly beteg. s ti rabl˘k! amit orvoss gra Izzad kĄnnal e haza: Elhordj tok idegen b lv nytok, A klf”ld olt rira. E haz n, mely porban esd keny‚r‚rt. Nem esik meg szĄvetek; MĄg “ v‚rt sĄr, poharaitokba Kinn ti a bort t”ltitek. s csak akkor t‚rtek vissza, m r ha Koldusbot van n latok: Kit kolduss  tettetek, hogy t“le Ism‚t koldulhassatok. Amik‚nt ti e szeg‚ny haz b˘l Magatok sz m–zitek: Vesse Łgy ki csontotokat a sĄr S a mennyorsz g lelketek! Pest, 1844. november V. FERDINNDHOZ Igaz-e, kir lyom, Amit mondogatnak? N lad hĄre sincs a Szabadakaratnak. Megtenn‚l te mindent A magyar jav ra; Csakhogy titkos ”nk‚ny Korl tokba z ra. S nemcsak k”zdolgokban Vagy te korl tozva; E gyal zatos k‚ny Elhat ten lakodba. Ami ”r”mednek Volna kŁtforr sa, Elz rj k el“led, Hogy szemed se l ssa. s kinek, kinek vagy Ilyen szolgarabja? Szolg dnak, kir lyom, Ki saj tod lopja! - Ha ez Ągy van: sorsod Szivemb“l sajn lom... Ugy n‚zz a szemembe, J˘ ”reg kir lyom. Pest, 1844. november JNOS VITZ 1 Tzesen st le a ny ri nap sug ra Az ‚g tetej‚r“l a juh szbojt rra. F”l”sleges dolog stnie oly nagyon, A juh sznak Łgyis nagy melege vagyon. Szerelem tze ‚g fiatal sziv‚ben, Ugy legelteti a ny jt a faluv‚gen. Faluv‚gen ny ja mig szerte legel‚sz, § addig sub j n a f–ben hever‚sz. Tenger vir g nyĄlik tark n k”rl”tte. De “ a vir gra szem‚t nem vetette; Egy k“hajt snyira foly t“le a patak, B mul˘ szemei odatapadtanak. De nem  m a patak csill ml˘ habj ra, Hanem a patakban egy sz“ke kisly nyra, A sz“ke kisly nynak karcsu termet‚re, Sz‚p hosszŁ haj ra, g”mb”ly– kebl‚re. Kisle ny szokny ja t‚rdig f”l van hajtva, Mivelhogy ruh kat mos a fris patakba'; Kil tszik a vĄzb“l k‚t sz‚p t‚rdecsk‚je Kukoricza Jancsi gy”ny”r–s‚g‚re. Mert a p zsit f”l”tt hever‚sz“ juh sz Kukoricza Jancsi, ki is lehetne m s? Ki pedig a vĄzben a ruh t tiszt zza, Iluska az, Jancsi sziv‚nek gy”ngyh za. "Szivemnek gy”ngyh za, lelkem Ilusk ja!" Kukoricza Jancsi Ągy sz˘lott hozz ja: "Pillants ide, hiszen ezen a vil gon Csak te vagy ‚nnekem minden mulats gom. Vesd re m sugar t k”k‚nyszemeidnek, Gyere ki a vĄzb“l, hadd ”leljelek meg; Gyere ki a partra, csak egy pillanatra, R cs˘kolom lelkem piros ajakadra!" "Tudod, Jancsi szivem, ”r”mest kimenn‚k, Ha a mos ssal oly igen nem sietn‚k; Sietek, mert m sk‚p velem roszul b nnak, Mostoha gyermeke vagyok ‚n any mnak." Ezeket mondotta sz“ke sz‚p Iluska, S a ruh kat egyre nagy ser‚nyen mosta. De a juh szbojt r f”lkel sub j r˘l, K”zelebb megy hozz , s csalogatva Ągy sz˘l: "Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlic‚m! A cs˘kot, ”lel‚st mindj rt elv‚gzem ‚n; Azt n a mostoh d sincs itt a k”zelben, Ne hagyd, hogy szeret“d hal lra epedjen." Kicsalta a le nyt ‚des besz‚d‚vel, tfogta derek t mind a k‚t kez‚vel, Megcs˘kolta sz j t nem egyszer sem sz zszor, Ki mindeneket tud: az tudja csak, h nyszor. 2 Az id“ ak”zben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este. DŁlt-fŁlt Ilusk nak gonosz mostoh ja; Hol marad, hol lehet oly sok  le nya? A rosz v‚n mostoha ekk‚p gondolkodott; K”vett‚k ezek a sz˘k a gondolatot: (S nem mondhatni, hogy j˘kedvvel ejtette ki.) "Megn‚zem, mit csin l? ha heny‚l: jaj neki!" Jaj neked Iluska, szeg‚ny  rva kisly ny! H tad m”g”tt van m r a dh”s boszork ny; Nagy sz ja megnyĄlik, tdeje kit gul, S ily m˘don riaszt f”l szerelem  lm bul: "Becstelen teremt‚s! gyal zatos p ra! Ilyet mersz te tenni vil gnak csŁfj ra? Lopod a napot ‚s istentelenkedel... N‚zze meg az ember... hogy tst‚nt vigyen el -" "Hanem most m r el‚g, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a sz j t, vagy majd betapasztjuk. Ugy merje kend Ilust egy sz˘val b ntani, Hogy kihullanak m‚g meglev“ fogai." Reszket“ kedvese v‚delmez‚s‚re Ekk‚p fakadt ki a ny j b tor “rz“je; Azut n haragos szemmel fenyegetve Az elmondottakhoz e szavakat tette: "Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a h z t, Meg ne illesse kend ezt a szeg‚ny  rv t. —gyis t”ri mag t, dolgozik eleget, s m‚gsem kap sz raz keny‚rn‚l egyebet. Most eredj, Ilusk m. Megvan m‚g a nyelved, Hogy elpanaszold, ha roszŁl b nik veled. - S kend ne akadjon f”nn azon, mit m s csin l, Hisz kend sem volt jobb a de kn‚ v szn n l." Kukoricza Jancsi f”lkapta sub j t, S sebes l‚p‚sekkel ment keresni ny j t, Nagy megszeppen‚ssel most vette csak ‚szre, Hogy imitt-amott van egy-kett“ bel“le. 3 A nap akkor m r a f”ldet ‚rintette, Mikor Jancsi a ny jt f‚lig ”sszeszedte; Nem tudja, hol lehet annak m sik fele: Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele? Ak rhov  lett az, csakhogy m r odavan; BŁsul s, keres‚s, minden haszontalan. Most h t mihez fogjon? nekisz nva mag t, Hazafel‚ hajtja a megmaradt falk t. "Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!" SzomorŁn kullogva gondolta ezeket, "Gazduramnak Łgyis rosz a csillagzatja, H t m‚g... de legyen meg isten akaratja." Ezt gondolta, t”bbet nem is gondolhatott; Mert ekkor a ny jjal el‚rte a kaput. Kapu el“tt  llt az indulatos gazda, Szok s szerint a ny jt olvasni akarta. "Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram! Mi tagad s benne? igen nagy hĄja van; Sz nom, b nom, de m r nem tehetek r˘la," Kukoricza Jancsi e szavakat sz˘lta. Gazd ja meg ezt a feleletet adta, S megkapta bajsz t, ‚s egyet p”dr”tt rajta: "Ne bolondozz Jancsi, a tr‚f t nem ‚rtem; AmĄg j˘l van dolgod, f”l ne gerjeszd m‚rgem." Kislt, hogy kor ntsem tr‚fas g a besz‚d, Jancsi gazd j nak majd elvette esz‚t; Jancsi gazd ja b“g, mint aki megb“szlt: "Vasvill t, vasvill t!... hadd szŁrjam keresztl! Jaj, a zsiv ny! jaj, az akasztani val˘! Hogy  ssa ki mind a k‚t szem‚t a holl˘!... Ez‚rt tartottalak? ez‚rt etettelek? Sohase kerld ki a h˘h‚rk”telet. Elpusztulj el“lem, t”bb‚ ne l ssalak!" Jancsi gazd j b˘l Ągy d“ltek a szavak; F”lkapott hirtelen egy petrenc‚s rudat, A petrenc‚s rŁddal Jancsi ut n szaladt. Kukoricza Jancsi elfutott el“le, De kor nsem az‚rt, mintha tal n f‚lne, Markos gyerek volt “, husz leg‚nyen kitett, Noha nem ‚rte meg m‚g husszor a telet. Csak az‚rt futott, mert vil gosan l tta, Hogy m‚lt n haragszik oly nagyon gazd ja; S ha tlegre kerl a dolog, azt verje, Ki f‚lig apja volt, ki “t f”lnevelte? Futott, mĄg a szuszb˘l gazd ja kifogyott; Azut n ballagott, meg llt, meg ballagott Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar? Nem tudta, mert nagy volt fej‚ben a zavar. 4 Mikorra a patak vize tk”rr‚ lett, Melybe ezer csillag ragyog sa n‚zett: Jancsi Ilusk ‚k kertje alatt vala; Maga sem tudta, hogy mik‚p jutott oda. Meg llt, el“vette kedves furuly j t, Kezdte rajta fŁjni legbŁsabb n˘t j t; A harmat, mely ekkor ellepett f–t, bokort, T n a sz nakoz˘ csillagok k”nnye volt. Iluska m r aludt. A pitvar eleje Volt ny r idej‚ben rendes fekv“helye. Fekv“hely‚r“l a j˘l ismert n˘t ra F”lkelt, lesietett Jancsi l t s ra. Jancsinak l t sa nem esett kedv‚re, Mert megijedt t“le, s ily sz˘t csalt nyelv‚re: "Jancsi lelkem, mi lelt? m‚rt vagy oly halov ny, Mint az elfogy˘ hold bŁs “szi ‚jszak n?" "Hej, Ilusk m! hogyne voln‚k ‚n halov ny, Mikor sz‚p orc dat ut˘szor l tom t n..." "Jancsik m, l t sod ugyis megr‚mĄtett; Hagyd el az isten‚rt az ilyen besz‚det!" "Ut˘szor l tlak ‚n, szivem sz‚p tavasza! Ut˘szor sz˘lt itten furuly m panasza; Ut˘szor ”lellek, ut˘szor cs˘kollak, ™r”kre elmegyek, ”r”kre itt hagylak!" Most a boldogtalan mindent elbesz‚le, R borŁlt zokog˘ kedvese kebl‚re, R borŁlt, ”lelte, de k‚ppel elfordult: Ne l ssa a le ny, hogy k”nnye kicsordult. "Most h t, sz‚p Ilusk m! Most h t, ‚des r˘zs m! Az isten  ldjon meg, gondolj n‚ha re m. Ha l tsz sz raz k˘r˘t sz‚lv‚szt“l kergetve, Bujdos˘ szeret“d jusson majd eszedbe." "Most h t, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell! A j˘isten legyen minden l‚p‚seddel. Ha l tsz t”rt vir got Łtk”z‚pre vetve, Hervad˘ szeret“d jusson majd eszedbe." Elv ltak egym st˘l, mint  gt˘l a lev‚l; Mindkettej”k szive lett puszta, hideg t‚l. K”nnyeit Iluska hullatta nagy sz mmal, Jancsi let”r”lte inge b“ ujj val. Indult; nem n‚zte egy szemmel sem, hol az ut? Neki Łgyis mindegy volt, ak rhova jut. Fty”r‚sztek p sztorgyermekek mellette, Kolompolt a gulya... “ ‚szre sem vette. A falu messzire volt m r h ta megett, Nem l tta lobogni a p sztortzeket; Mikor ut˘j ra meg llt s visszan‚zett, A torony b mult r , mint s”t‚t kis‚rtet. Ha ekkor mellette lett volna valaki, Hallotta volna “t nagyot s˘hajtani; A leveg“eget daruk hasĄtott k, Magasan r”p–ltek, azok sem hallott k. Ballagott, ballagott a halk ‚jszak ban, Csak neh‚z sub ja suhogott nyak ban; § ugyan sub j t gondolta neh‚znek, Pedig a szive volt oly neh‚z szeg‚nynek. 5 Mikor a nap f”lkelt, s a holdat elkldte, A puszta, mint tenger, fekdt k”rl”tte; A nap f”lkelt‚t“l a nap eny‚szt‚ig Egyenes r˘nas g nyujt˘zkodott v‚gig. Nem volt vir g, nem volt fa, nem volt bokor ott, A harmat apr˘ gy‚r f–veken csillogott; Oldalv st a napnak els“ sugar ra F”lpiroslott egy t˘; k”rny‚kezte k ka. A t˘nak sz‚l‚n‚l a k ka k”zepett Egy hosszŁ nyakŁ g‚m eledelt keresett, s a t˘ k”zep‚n gyors hal szmadarak HosszŁ sz rnyaikkal le s f”l sz llongtanak. Jancsi csak ballagott s”t‚t  rny‚k val S elm‚j‚nek s”t‚t gondolkoz s val; Az eg‚sz puszt ban sz‚jjel st”tt a nap, De az “ sziv‚ben ‚jek ‚je maradt. Mikor a nap el‚rt az ‚g tetej‚re, Esz‚be jutott, hogy falatozni k‚ne, Tennap ilyen t jban evett ut˘j ra, Meg alig is bĄrta m r lankad˘ l ba. Letelep–lt, el“vette tariszny j t, Megette marad‚k kev‚s szalonn j t. N‚zte “t a k‚k ‚g, a f‚nyes nap... al bb Ragyog˘ szem‚vel a tnd‚r d‚lib b. A kis eb‚d neki j˘iz–en esett, Megszomjazott r , a t˘hoz k”zeledett, Kalapj nak belem rt  karim j t, Ekk‚p enyhitette ‚g“ szomjus g t. A t˘nak partj r˘l nem t vozott messze: Az  lom szem‚nek pill j t ellepte; Vakondoktur sra bocs totta fej‚t, Hogy visszanyerhesse elfogyott erej‚t. Az  lom “t odavitte, ahonnan j”tt, Ilusk ja pihent h– karjai k”z”tt, Mikor a kisle nyt cs˘kolni akarta, Hatalmas mennyd”rg‚s  lm t elzavarta. Sz‚tn‚zett a puszta hossz ban, sz‚lt‚ben; Nagy ‚gih borŁ volt keletkez“ben. Oly hamar t madott az ‚gih borŁ, Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorŁ. A vil g s”t‚tbe ”lt”zk”d”tt vala, Sz”rnyen zengett az ‚g, hullt az istennyila; V‚gt‚re megnyĄlt a felh“k csatorn ja, S a t˘ vize s–r– bubor‚kot h nya. J˘ hosszŁ botj ra Jancsi t maszkodott, LekonyĄtotta a karim s kalapot, Nagysz“r– sub j t meg kifordĄtotta, —gy tekintett bele a vad zivatarba. De a vihar ami hamar keletkezett, Oly hamar is hagyta el megint az eget. Megindult a felh“ k”nny sz‚lnek sz rny n, Ragyogott keleten a tarka sziv rv ny. Sub j r˘l Jancsi ler zta a vizet, Miut n ler zta, ujra utnak eredt. Mikor a nap lesz llt pihenni  gy ba, Kukoricza Jancsit m‚g vitte k‚t l ba. Vitte “t k‚t l ba erd“ k”zep‚be, S–r– z”ld erd“nek s”t‚t k”zep‚be; Ott “t k”sz”nt”tte holl˘ k rog sa, Mely ‚pen egy esett vadnak szem‚t  sta. Sem erd“, sem holl˘ “t nem h borgatv n, Kukoricza Jancsi ment a maga utj n; Erd“ k”zep‚ben s”t‚t ”sv‚ny‚re Lekldte vil g t a hold s rga f‚nye. 6 Az id“ j r sa ‚jf‚l lehetett m r, Mikor szem‚be tnt egy pislog˘ sug r. Amint k”zelebb ‚rt, l tta, hogy ez a f‚ny Ablakb˘l vil gĄt az erd“ legm‚ly‚n. Jancsi e l tv nyra ekk‚p okoskod‚k: "Ez a vil g aligha cs rd ban nem ‚g; Bizony ra ugy lesz - h l' a j˘istennek! Bemegyek az ‚jre, benne megpihenek." Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt cs rda, Hanem volt tizenk‚t zsiv nynak tany ja. Nem  llott resen a h z, a zsiv nyok Mind a tizenketten odabenn val nak. jszaka, zsiv nyok, cs k nyok, pisztolyok... Ha j˘l megfontoljuk, ez nem tr‚fadolog; De az ‚n Jancsimnak hely‚n  llt a szĄve, Az‚rt is k”z‚jk nagy b tran bel‚pe. "Adjon az Łristen szerencs‚s j˘ est‚t!" Mondott nekik Jancsi ilyen megk”sz”nt‚st; Erre a zsiv nyok fegyverhez kap nak, Jancsinak rohantak, s sz˘lt a kapit nyok: "Szerencs‚tlens‚gnek embere, ki vagy te? Hogy l badat mered tenni e ksz”bre. Vannak-e szleid? van-e feles‚ged? Ak rmid van, nem fog t”bb‚ l tni t‚ged." Jancsinak sem szĄve nem vert sebesebben E sz˘kra, sem nem lett halov nyabb szĄnben; A zsiv nykapit ny fenyeget‚sire Meg nem ijedt hangon ily m˘don felele: "Akinek ‚let‚t van mi‚rt f‚lteni, Ha e t jt kerli, nagyon b”lcsen teszi. Nekem nem kedves az ‚let, h t k”z‚tek, B rkik vagytok, eg‚sz b tors ggal l‚pek. Az‚rt, ha Łgy tetszik, hagyjatok ‚letben, Hagyjatok ez ‚jjel itten megpihennem; Ha nem akarj tok ezt: ssetek agyon, Hitv ny ‚letemet v‚deni nem fogom." Ezt mondta, nyugodtan a j”vend“t v rva, A tizenk‚t zsiv ny csod lkoz s ra. A kapit ny ilyen sz˘kat v ltott v‚le: "Egyet mondok, ”cs‚m, kett“ lesz bel“le; Te der‚k leg‚ny vagy, azt a b tor szented! T‚ged az isten is zsiv nynak teremtett. ltedet megveted, a hal lt nem f‚led... Te kellesz mineknk... kezet csapunk v‚led! Rabl s, fosztogat s, ”l‚s neknk tr‚fa, E der‚k tr‚f nak dĄja gazdag pr‚da. Ez a hord˘ ezst, ez meg arany, l tod?... Nos h t elfogadod a cimboras got?" Furcsa dolgok j rtak Jancsi elm‚j‚ben, S tettetett j˘kedvvel sz˘lt ilyet‚nk‚pen: "Cimbor tok vagyok, itt a kezem r ja! RŁt ‚letemnek ez a legszebb ˘r ja." "No, hogy m‚g szebb legyen," felelt a kapit ny, "L ssunk, embereim, az  ldom s ut n; Papok pinc‚j‚b“l van j˘ borunk el‚g, N‚zzk meg a kancs˘k m‚lys‚ges fenek‚t!" S a kancs˘k m‚lys‚ges fenek‚re n‚ztek, S lett eltemet‚se fej”kben az ‚sznek; Maga volt csak Jancsi, ki m‚rt‚ket tartott, Kin lgatt k, de “ apr˘kat kortyantott. lmot hozott a bor latrok pill j ra... Jancsinak sem kellett t”bb, “ csak ezt v rta. Mikor a zsiv nyok jobbra, balra d“ltek, Jancsi a besz‚det ilyform n kezd‚ meg: "J˘ ‚jszak t!... nem kelt f”l titeket sem m s, Majd csak az it‚letnapi trombit l s! lete gyerty j t soknak elolt tok, Kld”k ‚n ”r”k”s ‚jszak t re tok. Most a kincses k dhoz! Megt”lt”m tariszny m, Hazaviszem neked, szerelmes Ilusk m! Cudar mostoh dnak nem l‚sz t”bb‚ rabja, Feles‚gl veszlek... isten is akarja. H zat ‚pĄttetek a falu k”zep‚n, kes menyecsk‚nek odavezetlek ‚n; Ottan ‚ldeg‚lnk mi ketten boldogan, Mint d m ‚s va a paradicsomban... Istenem teremt“m! mit besz‚lek ‚n itt? Zsiv nyoknak vigyem el  tkozott p‚nzit? T n minden darabhoz v‚rfoltok ragadtak, S ‚n ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag? Hozz jok sem nyŁlok... azt ‚n nem tehetem, Nincs elromolva a lelkiism‚retem. - des sz‚p Ilusk m, csak viseld terhedet, BĄzd a j˘istenre  rva ‚letedet!" Mikor elv‚gezte Jancsi a besz‚det, Az ‚g“ gyerty val a h zb˘l kil‚pett, Meggyujt  f”del‚t mind a n‚gy sz”gleten, Elharap˘zott a m‚rges l ng sebesen. Egy l ng lett a f”d‚l szempillant s alatt, A l ng piros nyelve az ‚g fel‚ szaladt, Feket‚v‚ v lt a tisztak‚k ‚gi bolt, Elhalov nyodott a teljes f‚ny hold. A szokatlan vil g amint elterjedett, F”lriasztotta a baglyot, b“regeret; Kiterjesztett sz rnyok sebes suhog sa A falombozatok nyugalm t f”lr zta. A f”lt mad˘ nap legels“ sug ra Lest”tt a h znak fst”lg“ romj ra, Pusztult ablak n  t ben‚zett a h zba, Ott a haramj knak csontv zait l tta. 7 Jancsi m r hetedh‚t orsz gon tŁl j ra, Nem is igen gondolt a zsiv nytany ra; Egyszerre valami csill mlott el“tte, H t sugar t a nap fegyverekre l“tte. Katon k j”v‚nek, gy”ny”r– husz rok, A nap f‚nye ezek fegyver‚n csill mlott; Alattok a lovak tomboltak, prssz”gtek, K‚nyesen r zt k sz‚p s”r‚nyes fej”ket. Mikor “ket Jancsi k”zeledni l tta, Alig f‚rt meg szĄve a baloldal ba', Mert Ągy gondolkodott: "Ha befogadn nak, Be ”r”mest menn‚k ‚n is katon nak!" Amint a katon k k”zel‚be ‚rtek, Ily szav t hallotta Jancsi a vez‚rnek: "Vigy zz, f”ldi! bizony r l‚psz a fejedre... Mi ”rd”g‚rt vagy Łgy a bŁnak eredve?" Jancsi pedig sz˘lott foh szkodva nagyot: "n a kerek vil g bujdos˘ja vagyok; Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetn‚k, A ragyog˘ nappal farkasszemet n‚zn‚k." Sz˘lt megint a vez‚r: "J˘l meggondold, f”ldi! Nem mulatni megynk, megynk ”ld”k”lni. R rontott a t”r”k a francia n‚pre; Franci knak megynk mi segedelm‚re." "H t hisz akkor ‚n meg m‚g jobban szeretn‚m, Ha magamat l˘ra, nyeregbe vethetn‚m; Mert ha ‚n nem ”l”k, engem ”l meg a bŁ - Nagyon kiv nt dolog nekem a h borŁ. Igaz, hogy eddig csak szamarat ism‚rtem, Mivelhogy juh szs g volt a mesters‚gem. De magyar vagyok, s a magyar l˘ra termett, Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget." Sokat mondott Jancsi megeredt nyelv‚vel, De m‚g t”bbet mondott sug rz˘ szem‚vel; Nagyon term‚szetes h t, hogy a vez‚rnek Megtetszett, ‚s be is vette k”zleg‚nynek. Cifra besz‚d k‚ne azt el“sorolni, A v”r”s nadr gban mit ‚rezett Jancsi, Mit ‚rezett, mikor a ment‚t f”lkapta, S villog˘ kardj t a napnak megmutatta. Csillagokat rŁgott szilaj parip ja, Mikor Jancsi mag t f”lvetette r ja, De “ kem‚nyen –lt rajta, mint a c”vek, A f”ldindul s sem r zhatta volna meg. B mul˘i lettek katonapajt si, Nem gy“zt‚k sz‚ps‚g‚t, erej‚t csod lni, s amerre mentek, s besz ll soz nak, Indul skor gyakran sĄrtak a le nyok. Ly nyokra n‚zve ami Jancsit illeti, Egyetlenegy le ny sem tetszett “neki, Az igaz, hogy noha sok f”ldet bej ra, Sehol sem akadt “ Iluska p rj ra. 8 Nos h t ment a sereg, csak ment, csak mendeg‚lt, Tat rorsz gnak m r el‚rte k”zep‚t; De itten re ja nagy veszedelem v rt: L tott ‚rkezni sok kutyafej– tat rt. Kutyafej– tat r n‚pek fejedelme A magyar sereget ekk‚p idvezelte: "Hogy mik‚p mertek ti szembesz llni v‚lnk? Tudj tok-e, hogy mi emberhŁssal ‚lnk?" Nagy volt ijeds‚ge szeg‚ny magyaroknak, Minthogy a tat rok ezerannyin voltak; J˘, hogy akkor azon a vid‚ken j ra Szerecsenorsz gnak j˘szĄv– kir lya. Ez a magyaroknak mindj rt p rtj t fogta, Mert Magyarorsz got egyszer beutazta, S ekkor Magyarorsz g j mborlelk n‚pe Igen becsletes m˘don b nt “v‚le. El sem feledte ezt a szerecsen kir ly: Az‚rt a magyaroknak v‚delm‚re ki ll, S a tat r cs sz rral, kivel j˘bar t volt, Kiengesztel‚s–l ily szavakat v ltott: "Kedves j˘bar tom, ne b ntsd e sereget, Legkisebbet sem fog ez  rtani neked, Igen j˘l ismerem ‚n a magyar n‚pet, Kedvem‚rt bocs sd  t orsz godon “ket." "A kedved‚rt, pajt s, h t csak m r megteszem." Sz˘lt kib‚klve a tat r fejedelem, De m‚g meg is Ąrta az Łti levelet, Hogy senki se b ntsa a magyar sereget. Az igaz, hogy nem is lett semmi b nt sa, De m‚gis ”r–lt, hogy el‚rt a hat rra, Hogyne ”r–lt volna? ez a szeg‚ny vid‚k Egyebet se' terem: medvehŁst meg fg‚t. 9 Tat rorsz g hegyes-v”lgyes tartom nya Messzir“l n‚zett a seregnek ut na, Mert j˘l bent vala m r nagy Talj norsz gban, RozmarĄnfa-erd“k s”t‚t  rny‚k ban. Itt semmi kl”n”s nem t”rt‚nt n‚pnkkel, Csakhogy kszk”dnie kellett a hideggel, Mert Talj norsz gban ”r”k”s t‚l vagyon; Mentek katon ink csupa havon, fagyon. No de a magyars g er“s term‚szete, B rmi nagy hideg volt, megbirkozott vele; Azt n meg, ha f ztak, h t kapt k magokat, Lesz lltak s h tokra vett‚k a lovokat. 10 Ekk‚pen jutottak  t Lengyelorsz gba, Lengyelek f”ld‚r“l pedig Indi ba; Franciaorsz g ‚s India hat ros, De k”ztk az Łt nem nagyon mulats gos. India k”zep‚n m‚g csak dombok vannak, De azt n a dombok mindig magasabbak, S mikor a k‚t orsz g hat r t el‚rik, M r akkor a hegyek f”lnyŁlnak az ‚gig. Tudni val˘, hogy itt a sereg izzadott, Le is h nyt mag r˘l dolm nyt, nyakraval˘t... Hogyne az isten‚rt? a nap fej”k felett Valami egy ˘ra-j r sra lehetett. Enni nem ettek m st, mint leveg“eget; Ez olyan sr ott, hogy harapni lehet. Hanem m‚g italhoz is furcs n jutottak: Ha szomjaztak, vizet felh“b“l facsartak. El‚rt‚k v‚gt‚re tetej‚t a hegynek; Itt m r oly meleg volt, hogy csak ‚jjel mentek. Lassacsk n mehettek; nagy akad ly volt ott: H t a csillagokban a l˘ meg-megbotlott. Amint ballagtak a csillagok k”zepett, Kukoricza Jancsi ekk‚p elm‚lkedett: "Azt mondj k, ah nyszor egy csillag leszalad, A f”ld”n egy ember ‚lete megszakad. Ezer a szerencs‚d, te gonosz mostoha, Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga; Nem kĄnzan d tov bb az ‚n galambomat - Mert lehajĄtan m mostan csillagodat." Ezt n nemsok ra lejt“sen haladtak, Alacsonyodtak m r a hegyek alattok, A sz”rny– forr˘s g szinte sz–nni kezdett, Mentl beljebb ‚rt‚k a francia f”ldet. 11 A franci k f”ldje gy”ny”r– tartom ny, Eg‚sz paradicsom, eg‚sz kis K na n, Az‚rt is v sott r  a t”r”k”k foga, Pusztit˘ sz nd‚kkal az‚rt t”rtek oda. Mikor a magyars g be‚rt az orsz gba, A t”r”k”k ott m r raboltak jav ba'; Kirabolt k a sok gazdag templom kincs‚t, s resen hagytak minden borospinc‚t. L tni lehetett sok ‚g“ v ros l ngj t, Kivel szemk”zt j”ttek, azt kardjokra h nyt k, Mag t a kir lyt is ki–zt‚k v r b˘l, S megfosztott k kedves egyetlen ly ny t˘l. gy tal lta n‚pnk a francia kir lyt, Sz‚les orsz g ban f”l s le bujdosva j rt; Amint “t megl tt k a magyar husz rok, Sors n sz nakoz˘ k”nnyet hullat nak. A bujdos˘ kir ly ily sz˘kat hallatott: "Ugye, bar tim, hogy keserves  llapot? Kincsem vet‚lkedett D rius kincs‚vel, S most kszk”dn”m kell a legnagyobb Ąns‚ggel." A vez‚r azt mond  vigasztal s ra: "Ne busŁlj, franci k f”ls‚ges kir lya! Megt ncoltatjuk mi ezt a gonosz n‚pet, Ki ily m‚ltatlanul mert b nni tev‚led. Ez ‚jjelen  ltal kipihenjk magunk, Mert hosszu volt az Łt, kiss‚ elf radtunk; De holnap azut n, mihelyt f”lkel a nap, Visszafoglaljuk mi vesztett orsz godat." "H t szeg‚ny le nyom, h t ‚des le nyom?" Jajdult f”l a kir ly, "“tet hol tal lom? Elrabolta t“lem t”r”k”k vez‚re... Aki visszahozza, sz molhat kez‚re." Nagy buzdit s volt ez a magyar seregnek; Minden ember sziv‚t rem‚nys‚g sz llta meg. Ez volt mindenkinek fej‚ben f”lt‚ve: "Vagy visszakerĄtem, vagy meghalok ‚rte." Kukoricza Jancsi t n egymaga volt csak Meg nem hall˘ja az elmondott dolognak; Jancsinak az esze m s egyeben j ra: Visszaeml‚kezett sz‚p Ilusk j ra. 12 M snap reggel a nap szok s szerint f”lkelt, De nem l t ‚s nem hall olyat minden reggel, Mint amilyet hallott, mint amilyet l tott Mindj rt, mihelyest a f”ld sz‚l‚re h gott. Megsz˘lalt a sereg hars ny trombit ja, Minden leg‚ny talpon termett sz˘zat ra; J˘l kik”sz”rlt‚k ac‚l szably ikat, Azut n nyergelt‚k gyorsan a lovakat. A kir ly er“nek erej‚vel rajt volt, Hogy “ is elmegy, s a t”bbiekkel harcol; Hanem a husz rok b”lcsesz– vez‚re A kir lyhoz ilyen tan csot int‚ze: "Nem, kegyelmes kir ly! csak maradj te h tra, A te karjaid m r gy”ng‚k a csat ra; Tudom, meghagyta az id“ b tors god, De mi haszna? hogyha er“d vele sz llott. BĄzd az isten ut n mire nk gyedet; Fogad st tesznk, hogy mire a nap lemegy: Orsz godb˘l tova–zzk ellens‚ged, S elfoglalhatd ujra a kir lyi sz‚ket." Erre a magyars g l˘ra kerekedett, S keresni indult a rabl˘ t”r”k”ket; Nem sok  kereste, mindj rt r jok akadt, s egy k”vet  ltal izent nekik hadat. Visszaj”tt a k”vet, harsog a trombita, R‚ms‚ges zug ssal kezd“dik a csata; Ac‚lok cseng‚se, torkok kurjant sa Volt a magyarokn l harci jel ad sa. A sarkantyŁt v gt k lovak oldal ba, Dobogott a f”ld”n lovak patk˘s l ba, Vagy tal n a f”ldnek dobbant meg a szĄve, E v‚szt j”vend”l“ zajra megijedve. T”r”k”k vez‚re h‚tl˘farkŁ basa, ™tak˘s hord˘nak el‚g volna hasa; A sok boritalt˘l piroslik az orra, Azt hinn‚ az ember, hogy ‚rett uborka. A t”r”k csapatnak nagyhasu vez‚re Rendbe szedte n‚p‚t a harcnak jel‚re; A rendbeszedett n‚p ugyancsak meg llott, Amint megrohant k a magyar husz rok. De nem volt gyereks‚g ez a megrohan s, Lett is nemsok ra sz”rny rendzavar s; Izzadott a t”r”k v‚res verĄt‚ket, T“le a z”ld mez“ v”r”s tengerr‚ lett. Hej csin lom-adta! meleg egy nap volt ez, Heggy‚ emelkedett m r a t”r”k holttest. De a basa m‚g ‚l mennyk“ nagy has val, S Kukoricza Jancsit c‚lozza vas val. Kukoricza Jancsi nem veszi tr‚f nak, S ily sz˘val megy neki a t”r”k bas nak: "Atyafi! te Łgyis sok vagy egy leg‚nynek; Meg llj, ‚n majd kett“t csin lok bel“led." S akk‚nt cselekedett, amint megfogadta, Szeg‚ny t”r”k bas t kett‚hasĄtotta, Jobbra-balra hullott izzad˘ lov r˘l, Igy mŁlt ki “kelme ebb“l a vil gb˘l. Mikor ezt l tta a gy va t”r”k sereg, Uccu! h tat fordĄt ‚s fut snak ered, Futott, futott s tal n mostans g is futna, Hogyha a husz rok el nem ‚rt‚k volna. De bezzeg el‚rt‚k, le is kaszabolt k; Hullottak a fejek el“tt”k, mint a m k. Egyetlenegy nyargal m‚g l˘hal l ba', Ennek Kukoricza Jancsi ment nyom ba. H t a t”r”k basa fia v gtatott ott, ™l‚ben valami feh‚rf‚le l tszott. A feh‚rs‚g volt a francia kir lyly ny; Nem tudott mag r˘l semmit, el julv n. Sok  nyargalt Jancsi, amĄg utol‚rte, "Meg llj, a hitedet!" ki ltott fel‚je, "llj meg, vagy testeden mindj rt nyitok kaput, Melyen  ltal hitv ny lelked pokolba fut." De a basa fia meg nem  llott volna, Ha a l˘ alatta ”ssze nem omolna. ™sszeomlott, ki is fŁjta ott p r j t. Basa fia ilyen sz˘ra nyit  sz j t: 'Kegyelem, kegyelem, nemeslelk– vit‚z! Ha semmi m sra nem: ifjus gomra n‚zz; IfjŁ vagyok m‚g, az ‚letet szeretem... Vedd el mindenemet, csak hagyd meg ‚letem!' "Tartsd meg mindenedet, gy va ‚lhetetlen! Kezem  ltal halni vagy te ‚rdemetlen. Hordd el magad innen, vidd hĄr–l haz dnak, Haramja fiai hogy ‚s mik‚p j rtak." Lesz llott lov r˘l, kir lyly nyhoz l‚pe, s beletekintett gy”ny”r– szem‚be, Melyet a kir lyly ny ‚pen most nyita ki, Mialatt ily sz˘kat mond nak ajaki: "Kedves szabadĄt˘m! nem k‚rdezem, ki vagy? Csak annyit mondok, hogy h l m ir ntad nagy. H ladatoss gb˘l ‚n mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feles‚ged leszek." Jancsi ereiben nem folyt vĄz v‚r helyett, Sziv‚ben hatalmas tusa keletkezett; De lecsillapĄt  szĄve nagy tus j t, Eml‚kezet‚be hozv n Ilusk j t. Ny jasdadon Ągy sz˘lt a sz‚p kir lyly nyhoz: "Menjnk, r˘zs m, el‚bb az ‚desaty dhoz. Ott majd k”zelebbr“l vizsg ljuk a dolgot." S l˘ el“tt a ly nnyal lassacsk n ballagott. 13 Kukoricza Jancsi meg a kir lyle ny Csatahelyre ‚rtek a nap alkonyat n. A le ldoz˘ nap ut˘s˘ sug ra V”r”s szemmel n‚zett a siralmas t jra. Nem l tott egyebet, csak a v‚res hal lt, S holl˘sereget, mely a halottakra sz llt; Nem igen telt benne nagy gy”ny”rs‚ge, Le is ereszkedett tenger m‚lys‚g‚be. A csatahely mellett volt egy j˘kora t˘, Tiszta sz“ke vizet mag ba foglal˘. De piros volt az most, mert a magyar sereg T”r”k v‚rt“l mag t viz‚ben mosta meg. Miut n megmosdott az eg‚sz leg‚nys‚g, A francia kir lyt v r ba kis‚rt‚k; A csatamez“t“l az nem messzire  llt... Idekis‚rt‚k h t a francia kir lyt. Alighogy bevonult a v rba a sereg, Kukoricza Jancsi szinte meg‚rkezett. Olyan volt mellette az ‚kes kir lyly ny, Mint felh“ mellett a tnd”kl“ sziv rv ny. Hogy az ”reg kir ly le ny t megl tta, Reszket“ ”r”mmel borult a nyak ba, S csak azut n mondta a k”vetkez“ket, Mikor a ly ny ajk n t“le sok cs˘k ‚gett: "Most m r ”r”memnek nincsen semmi hĄja; Szaladjon valaki, s a szak csot hĄja, K‚szĄtsen, ami j˘, mindent vacsor ra, Az ‚n gy“zedelmes vit‚zim sz m ra." "Kir ly uram! nem kell hĄni a szak csot," A kir ly mellett egy hang ekk‚p rik csolt, "Elk‚szĄtettem m r mindent hamarj ban, F”l is van t lalva a szomsz‚d szob ban." A szak cs szavai kedvesen hangzottak Fleiben a j˘ magyar husz roknak; Nem igen sok ig hĄvatt k magokat, K”rllt‚k a megterhelt asztalokat. Amily kegyetlen–l b ntak a t”r”kkel, Csak ugy b ntak “k most a j˘ ‚telekkel; Nem is csoda biz az, mert meg‚hez‚nek A nagy ”ld”kl‚sben a der‚k vit‚zek. J rta m r a kancs˘ isten igaz ba', Ekkor a kir lynak ily sz˘ j”tt sz j ba: "Figyelmezzetek r m, ti nemes vit‚zek, Mert nagy fontoss gu, amit majd besz‚lek." S a magyar husz rok mind figyelmez‚nek, F”lfogni ‚rtelm‚t kir ly besz‚d‚nek, Aki egyet ivott, azut n k”hhentett, S v‚gre ily szavakkal t”rte meg a csendet: "Mindenekel“tt is mondd meg a nevedet, B tor vit‚z, aki ly nyom megmentetted." "Kukoricza Jancsi becsletes nevem: Egy kicsit parasztos, de ‚n nem sz‚gyenlem." Kukoricza Jancsi ekk‚pen felele, Azut n a kir ly ily sz˘t v ltott vele: "n a te nevedet m snak keresztelem, M t˘l fogva neved J nos vit‚z legyen. Der‚k J nos vit‚z, halld most besz‚demet: Minthogy megmentetted kedves gyermekemet, Vedd el feles‚gl, legyen “ a tied, s vele foglald el kir lyi sz‚kemet. A kir lyi sz‚ken ‚n sok ig ltem, Rajta megv‚nltem, rajta meg“szltem. Nehezek nekem m r a kir lyi gondok, Annakok ‚rt ‚n azokr˘l lemondok. Homlokodra teszem a f‚nyes koron t, F‚nyes koron m‚rt nem is kĄv nok m st, Csak hogy e v rban egy szob t rendelj n‚kem, Melyben h tralev“ napjaimat ‚ljem." A kir ly szavai Ąm ezek val nak, Nagy csod lkoz ssal hall k a husz rok. J nos vit‚z pedig e szĄves besz‚det Al zatos hangon ekk‚p k”sz”n‚ meg: "K”sz”n”m sz‚pen a kelmed j˘'karatj t, Amely re m n‚zve nem ‚rdemlett j˘s g; Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom, Hogy ‚n e j˘s got el nem fogadhatom. HosszŁ hist˘ri t k‚ne elbesz‚lnem, Mi‚rt e j˘s ggal lehetetlen ‚lnem; De att˘l tartok, hogy megunn k kelmetek; S ‚n m snak terh‚re lenni nem szeretek." "De csak besz‚lj, fiam, meghallgatjuk biz azt; Hi baval˘s g, ami t‚ged aggaszt." Igy biztatta “t a j˘ francia kir ly, S J nos vit‚z besz‚lt, amint itt Ąrva  ll: 14 "Hogy is kezdjem csak h t?... Mindennek el“tte Hogyan tettem szert a Kukoricza n‚vre? Kukorica k”z”tt tal ltak engemet, Ugy ruh zt k r m a Kukoricza nevet. Egy gazdaember j˘lelk feles‚ge - Amint “ nekem ezt sokszor elmes‚lte - Egyszer kin‚zett a kukoricaf”ldre, S ott egy bar zd ban lelt engem heverve. Sz”rnyen sikĄtottam, sorsomat megsz nta, Nem hagyott a f”ld”n, felvett a karj ra, s hazafel‚ ezt gondolta mentiben: "F”lnevelem szeg‚nyt, hisz ugy sincs gyermekem." Hanem volt  m neki haragos vad f‚rje, Akinek ‚n sehogy sem voltam Ąny‚re. Hej, amikor engem az otthon megl tott, Ugyancsak j rt k a cifra k roml sok. Engesztelte a j˘ asszony ily szavakkal: "Hagyjon kend f”l, apjok, azzal a haraggal. Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam veszt‚re, Tarthatn‚k-e sz mot isten kegyelm‚re? Azt n nem lesz ez a h zn l haszontalan, Kednek gazdas ga, ”kre ‚s juha van, Ha felcsuporodik a kis istenadta, Nem kell kednek b‚rest, juh szt fogadnia." Valahogy, valahogy csakugyan engedett; De az‚rt r m soha j˘ szemet nem vetett. Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben, Meg-meghus ngolt “ amugy istenesen. Munka s tleg k”z”tt ekk‚p nevelkedtem, R‚szes–ltem nagyon kev‚s ”r”mekben; Az eg‚sz ”r”mem csak annyib˘l  llott, Hogy a faluban egy sz‚p kis sz“ke ly ny volt. Ennek ‚desanyja j˘kor a sĄr‚ lett, desapja pedig vett m s feles‚get; Hanem az apja is elhalt nemsok ra, gy jutott egyed–l mostohaanyj ra. Ez a kis le nyz˘ volt az ‚n ”r”mem, Az egyetlen r˘zsa tsk‚s ‚letemen. Be tudtam is “tet szeretni, csod lni! Ugy hĄtak minket, hogy: a falu  rv i. M r gyerekkoromban hogyha “t l thattam, Egy tur˘s lep‚ny‚rt l t s t nem adtam; ™rltem is, mikor a vas rnap elj”tt, s vele j tszhattam a gyerekek k”z”tt. H t mikor m‚g azt n sihederr‚ lettem, S izegni-mozogni elkezdett a szivem! Csak Łgyis voltam  m, mikor megcs˘koltam, Hogy a vil g ”sszed“lhetett miattam. Sokszor megb ntotta gonosz mostoh ja... Isten neki soha azt meg ne bocs ssa! s ki tudja, m‚g mit el nem k”vet rajta, Ha fenyeget‚sem zabol n nem tartja. Magamnak is ugyan kuty ul lett dolga, Belefektettk a j˘ asszonyt a sĄrba, Aki engem tal lt, ‚s aki, mondhatom, Mint tulajdon any m, Łgy viselte gondom. Kem‚ny az ‚n szĄvem, teljes ‚letemben Nem sokszor esett meg, hogy k”nnyet ejtettem, De nevel“any m sĄrj nak halm ra Hullottak k”nnyeim z pornak m˘dj ra. Iluska is, az a sz‚p kis sz“ke le ny, Nem tettetett bŁt˘l fakadt sĄrva halm n; Hogyne? az istenben boldogŁlt j˘ l‚lek Kedvezett, amiben lehetett, szeg‚nynek. Nem egyszer mondta, hogy: "v rakozzatok csak! n m‚g benneteket ”sszeh zasĄtlak; Olyan p r v lik is  m tibel“letek, Hogy m‚g!... v rjatok csak, v rjatok, gyerekek!" H t hiszen v rtunk is egyre keservesen; Meg is tette volna, hiszem az egy istent, (Mert szav nak  llott “ minden id“be') Ha le nem sz llt volna a f”ld m‚lys‚g‚be. Azut n h t azt n, hogy meghal lozott, A mi rem‚nys‚gnk v‚gk‚p megszakadott: Mindazon ltal a rem‚nytelens‚gbe' Ugy szerettk egym st, mint annakel“tte. De az Łristennek m s volt akaratja, SzĄvnknek ezt a bŁs ”r”met sem hagyta. Egyszer ‚n valahogy ny jam elszalaszt m, Annak k”vetkezt‚n elcsapott a gazd m. BŁcsut mondtam az ‚n ‚des Ilusk mnak, Keser– ‚rz‚ssel mentem a vil gnak. Bujdosva j rtam a vil got sz‚lt‚re, MĄgnem katon nak csaptam f”l v‚gt‚re. Nem mondtam ‚n neki, az ‚n Ilusk mnak, Hogy ne adja sziv‚t soha senki m snak, § sem mondta nekem, hogy h–s‚ges legyek - Tudtuk, hogy h–s‚gnk ugysem szegjk mi meg. Az‚rt sz‚p kir lyly ny ne tarts re m sz mot; Mert ha nem bĄrhatom kedves Ilusk mat: Nem is fogok bĄrni senkit e vil gon, Ha elfelejtkezik is r˘lam hal lom." 15 J nos vit‚z ekk‚p v‚gz‚ t”rt‚net‚t, Nem hagyta hidegen a hallgat˘k sziv‚t; A kir lyly ny arc t mosta k”nnyhullat s, Melynek kŁtfeje volt b nat s sz nakoz s. A kir ly e sz˘kat int‚zte hozz ja: "Nem er“ltetlek h t, fiam, h zass gra; Hanem amit nyujtok h l mnak fej‚ben, Elfogad s t nem tagadod meg t“lem." Erre kinyitotta kincst r t a kir ly; Parancsolatj ra egy leg‚ny el“ ll, S arannyal t”lti meg a legnagyobb zs kot, J nos ennyi kincset m‚g csak nem is l tott. "Nos h t J nos vit‚z, ly nyom megment“je," Besz‚lt a kir ly, "ez legyen tetted b‚re, Vidd el mindenestl ezt a teli zs kot, s boldogĄtsd vele magadat s m tk dat. Tart˘ztatn lak, de tudom, nem maradn l, Kiv nkozol lenni m ris galambodn l, Eredj teh t - hanem t rsid maradjanak; ljenek itt n‚h ny mulats gos napnak." Ugy volt biz az, amint mondotta a kir ly, J nos vit‚z kiv nt lenni galambj n l. BŁcsuzott a kir lyly nyt˘l ‚rz‚kenyl; Azt n a tengerhez ment ‚s g ly ra –lt. A kir ly s a sereg elkis‚rte oda. T“l”k sok "szerencs‚s j˘ utat" hallhata, S szemeikkel n‚ztek mindaddig ut na, Mig a nagy messzes‚g k”d”t nem vont r ja. 16 Ment J nos vit‚zzel a megindult g lya, Sz‚lbe kapaszkodott sz‚les vitorl ja, De sebesebben ment J nos gondolatja, Utj ban semmi sem akad lyoztatta. J nos gondolatja ilyenforma vala: "Hej Ilusk m, lelkem sz‚ps‚ges angyala! Sejted-e te mostan, milyen ”r”m v r r d? Hogy hazatart kinccsel b“velked“ m tk d? Hazatartok ‚n, hogy v‚gre valah ra Sok kszk”d‚s ut n legynk egym s p rja, Egym s p rja lesznk, boldogok, gazdagok; Senki fi ra is t”bb‚ nem szorulok. Gazduram ugyan nem legszebben b nt velem; Hanem ‚n “neki mindazt elengedem. S igazs g szerint “ oka szerencs‚mnek; Meg is jutalmazom, mihelyt haza‚rek." Ezt gondolta J nos s t”bb Ązben gondolta, Mialatt a g lya ment sebes haladva; De j˘ messze volt m‚g sz‚p Magyarorsz gt˘l, Mert Franciaorsz g esik t“le t vol. Egyszer J nos vit‚z a haj˘f”d‚len S‚t lt f”l s al  az est szrklet‚ben. A korm nyos ekk‚p sz˘lt leg‚nyeihez: "Piros az ‚g alja: aligha sz‚l nem lesz." Hanem J nos vit‚z nem figyelt e sz˘ra, Feje f”l”tt replt egy nagy sereg g˘lya; §szre j rt az id“: ezek a madarak Bizonyosan szl“f”ld‚r“l sz lltanak. SzelĄd eped‚ssel tekintett ut nok, Mintha azok neki j˘ hĄrt mondan nak, J˘ hĄrt Ilusk r˘l, sz‚p Ilusk j r˘l, S oly r‚gen nem l tott kedves haz j r˘l. 17 M snap, amint az ‚g alja j”vend”lte, Csakugyan sz‚l t madt, m‚gpedig nem gy”nge. Zokogott a tenger h nykod˘ hull ma A zug˘ fergeteg korb csol s ra. Volt a haj˘ n‚pe nagy megijed‚sben, Amint szokott lenni olyan vad sz‚lv‚szben. Hi ba volt minden er“megfeszĄt‚s, Nem l tszott sehonnan ‚rkezni menekv‚s. S”t‚t felh“ is j”n; a vil g elborŁl, Egyszerre megd”rdl az ‚gih borŁ, Vill mok cik znak, hullnak szanaszerte; Egy vill m a haj˘t izr“l porr  t”rte. L tszik a haj˘nak diribje-darabja, A holttesteket a tenger elsodorja. H t J nos vit‚znek milyet‚n sors jutott? §t is elsodort k a lelketlen habok? Hej biz a hal lt˘l “ sem volt m r messze, De ment“ kez‚t az ‚g kiterjesztette, S csod latos m˘don szabadĄtotta meg, Hogy kopors˘ja a habok ne legyenek. Ragadta “t a vĄz magasra, magasra, Hogy tetej‚t ‚rte m r a felh“ rojtja; Ekkor J nos vit‚z nagy hirtelens‚ggel Megkapta a felh“t mind a k‚t kez‚vel. Belekapaszkodott, el sem szalasztotta, S nagy er“k”d‚ssel addig fgg”tt rajta, MĄgnem a felh“ a tengerparthoz ‚re, Itten r l‚pett egy szikla tetej‚re. El“sz”r is h l t adott az istennek, Hogy ‚let‚t ekk‚p szabadĄtotta meg; Nem gondolt vele, hogy kincs‚t elvesztette, Csakhogy el nem veszett a kinccsel ‚lete. Azut n a szikla tetej‚n sz‚tn‚zett, Nem l tott m st, csup n egy grifmad r-f‚szket. A grifmad r ‚pen fiait etette, J nosnak valami jutott az esz‚be. Odalop˘zkodott a f‚szekhez lassan, s a grifmad rra hirtelen r pattan, Oldal ba v gja hegyes sarkantyŁj t, S furcsa parip ja hegyen-v”lgy”n tŁlsz llt. H nyta volna le a mad r nyakra-f“re, Leh nyta volna  m, ha bĄrt volna v‚le, Csakhogy J nos vit‚z nem engedte mag t, J˘l  tszorĄtotta derek t ‚s nyak t. Ment, tudj' az isten h ny orsz gon keresztl; Egyszer, hogy ‚pen a nap az ‚gre kerl: H t a viradatnak legels“ sug ra R st”tt egyenest faluja torny ra. Szent isten! hogy ”rlt ennek J nos vit‚z, Az ”r”m szem‚be k”nnycseppeket id‚z; A mad r is, mivel sz”rnyen elf radt m r, Vele a f”ld fel‚ mindink bb k”zel j r. Le is sz llott v‚gre egy halom tetej‚n, Alig tudott venni l‚lekzetet szeg‚ny, J nos lesz llt r˘la ‚s mag ra hagyta, s ment, elmer–lve m‚ly gondolatokba. "Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket, De meghozom r‚gi h–s‚ges szĄvemet, s ez el‚g neked, dr ga sz‚p Ilusk m! Tudom, hogy nehezen v rsz te is m r re m." Ily gondolatokkal ‚rt a faluv‚gre, rintette fl‚t kocsiknak z”rg‚se, Kocsiknak z”rg‚se, hord˘knak kong sa; Szretre k‚sz–lt a falu lakoss ga. Nem figyelmezett “ szretremen“kre, Azok sem ismertek a meg‚rkez“re; A falu hossz ban ekk‚pen haladott A h z fel‚, ahol Ilusk ja lakott. A pitvarajt˘n l be reszketett keze, S mell‚ben csakhogy el nem  llt l‚lekzete; Benyitott v‚gt‚re - de Iluska helyett L tott a pitvarban idegen n‚peket. "T n rosz helyen j rok" gondolta mag ban, s a kilincs megint volt m r a mark ban... "Kit keres kegyelmed?" ny jasan k‚rdezte J nos vit‚zt egy kis takaros menyecske. Elmondotta J nos, hogy kit ‚s mit keres... "Jaj, eszem a szĄv‚t, a napt˘l oly veres! Bizony-bizony alighogy re ism‚rtem," Sz˘lott a menyecske meglepet‚s‚ben. "J“j”n be m r no, hogy az isten  ldja meg, Odabenn majd azt n t”bbet is besz‚lek." Bevezette J nost, karsz‚kre ltette, S Ągy folytatta ism‚t besz‚d‚t mellette: "Ismer-e m‚g engem? nem is ismer tal n? Tudja, ‚n vagyok az a kis szomsz‚dle ny, Itt Ilusk ‚kn l gyakran megfordŁltam..." "Hanem h t besz‚ljen csak: Iluska hol van?" Szavaiba v gott k‚rdez“leg J nos, A menyecske szeme k”nnyt“l lett hom lyos. "Hol van Iluska, hol?" felelt a menyecske, "Szeg‚ny Jancsi b csi!... h t el van temetve." J˘, hogy nem  llt J nos, hanem –lt a sz‚ken, Mert lerogyott volna kĄnos ‚rz‚s‚ben; Nem tudott m st tenni, a szĄv‚hez kapott, Mintha ki akarn  t‚pni a b natot. Igy –lt egy darabig n‚m n merevedve, Azut n sz˘lt, mintha  lm b˘l ‚bredne: "Mondjatok igazat, ugye hogy f‚rjhez ment? Ink bb legyen f‚rjn‚l, mintsem hogy odalent. Akkor legal bb m‚g egyszer megl thatom, S ‚des lesz nekem e keser– jutalom." De a menyecsk‚nek orc j n l thatta, Hogy nem volt hazugs g el“bbi sz˘zata. 18 J nos re borŁlt az asztal sark ra, S megeredt k”nny‚nek b“s‚ges forr sa, Amit mondott, csak ugy t”redezve mondta, El-elakadt a nagy f jdalomt˘l hangja: "Mi‚rt nem estem el h borŁ zaj ban? Mi‚rt a tengerben sĄrom nem tal ltam? Mi‚rt, mi‚rt lettem e vil gra, mi‚rt? Ha ily mennyk“csap s, ilyen gy”trelem ‚rt!" Kif radt v‚gre “t kĄnozni f jdalma, Mintha munk j ban elszender–lt volna, "Hogy halt meg galambom? mi baj lett hal la?" K‚rd‚, s a menyecske ezt felelte r ja: "Sok baja volt biz a szeg‚ny teremt‚snek; Kiv lt mostoh ja kinz sa t”r‚ meg, De meg is lakolt  m ‚rte a rosz p ra, Mert jutott ins‚ges koldusok botj ra. Azt n meg mag t is sz”rnyen emlegette, Jancsi b csi; ez volt v‚gs“ lehellete: Jancsik m, Jancsik m, az isten  ldjon meg, M svil gon, ha m‚g szeretsz, tied leszek. Ezek ut n kimult az  rny‚kvil gb˘l; A temet“helye nincsen innen t vol. A falu n‚ps‚ge nagy sz mmal kis‚rte; Minden kis‚r“je k”nnyet ejtett ‚rte." K‚relemszav ra a szĄves menyecske J nost Ilusk ja sĄrj hoz vezette; Ottan vezet“je “t mag ra hagyta, Lankadtan borŁlt a kedves sĄrhalomra. V‚giggondolta a r‚gi sz‚p id“ket, Mikor m‚g Iluska tiszta szive ‚gett, SzĄve ‚s orc ja - s most a hideg f”ldben Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten. Le ldozott a nap piros ver“f‚nye, Halov ny hold l‚pett a napnak hely‚be, SzomorŁn n‚zett ki az “szi hom lyb˘l, J nos elt ntorgott kedvese hantj t˘l. M‚g egyszer visszat‚rt. A sĄrhalom felett Egyszer– kis r˘zsabokor nevelkedett. LeszakĄtotta a vir gsz lat r˘la, Elindult s ment‚ben mag ban Ągy sz˘la: "Ki por b˘l n“tt‚l,  rva kis vir gsz l, L‚gy h–s‚ges t rsam v ndorl saimn l; V ndorlok, v ndorlok, a vil g v‚geig, MĄg kiv nt hal lom napja meg‚rkezik." 19 J nos vit‚znek volt utj ban k‚t t rsa: Egyik a bŁb nat, amely szĄv‚t r gta, M sik a kardja volt, bedugva hvelybe, Ezt a t”r”k v‚rt“l rozsda em‚sztette. Bizonytalan Łton ezekkel v ndorolt. M r sokszor telt s fogyott a v ltoz‚kony hold, S v ltott a t‚li f”ld sz‚p tavaszi ruh t, Mikor Ągy sz˘lĄt  meg szĄve b nat t: "Mikor unod m r meg ”r”k”s munk dat, Te a kĄnoz sban telhetetlen b nat! Ha nem tudsz meg”lni, ne gy”t”rj hi ba; Eredj m shova, t n akadsz jobb tany ra. L tom, nem te vagy az, ki nekem hal lt hoz, L tom, a hal l‚rt kell fordulnom m shoz. M shoz fordulok h t; ti viszontags gok! Ohajtott hal lom t n ti meghozz tok." Ezeket gondolta s elhagyta b nat t, Ez sziv‚hez vissza most m r csak n‚ha sz llt, Hanem ism‚t eltnt; (mert be volt az z rva, S csak egy k”nnycseppet tett szeme pill j ra.) Ut˘bb a k”nnyel is v‚gk‚p sz mot vetett, Csup n mag t vitte a megunt ‚letet, Vitte, vitte, vitte egy s”t‚t erd“be, Ott szekeret l tott, amint belel‚pe. Fazekas‚ volt a szek‚r, melyet l tott; Kereke tengelyig a nagy s rba v gott; št”tte lovait a fazekas, szeg‚ny, A szek‚r azt mondta: nem mozdulok biz ‚n. "Adj' isten j˘ napot" sz˘lott J nos vit‚z; A fazekas rŁtul a szeme k”z‚ n‚z, S nagy boszankod ssal im ezeket mondja: "Nem nekem... van biz az ”rd”gnek j˘ napja." "Be rosz kedvben vagyunk" felelt neki J nos. "Hogyne? mikor ez az Łt olyan posv nyos. N˘gatom lovamat m r reggelt“l kezdve; De csak Łgy van, mintha le volna enyvezve." "SegĄthetnk azon... de mondja meg kend csak, Ezen az Łton itt vajjon hova jutnak?" K‚rd‚ J nos vit‚z egy Łtra mutatva, Mely az erd“t jobbra v‚gighasĄtotta. "Ezen az Łton itt? dejsz erre ne menjen, Nem mondok egyebet;... odavesz kl”nben. •ri sok lakj k ott azt a vid‚ket, Nem j”tt ki m‚g onnan, aki odal‚pett." Felelt J nos vit‚z: "Bizza kend azt csak r m. Mostan a szek‚rhez l ssunk egym s ut n." gy sz˘lott, azt n a rŁd v‚g‚t megkapta, S csak tr‚fam˘dra a s rb˘l kiragadta. Volt a fazekasnak j˘ nagy szeme, sz ja, De m‚gis kicsiny volt az  lm‚lkod sra; Amire f”leszm‚lt, hogy k”sz”nj”n sz‚pen, J nos vit‚z m r j˘l bennj rt az erd“ben. J nos vit‚z ment, ‚s el‚rt nemsok ra Az ˘ri sf”ldnek f‚lelmes t j ra. Egy v gtat˘ patak folyt a hat r mellett; Hanem foly˘nak is j˘form n beillett. A patakn l  llt az ˘ri sf”ld cs“sze; Mikor J nos vit‚z a szem‚be n‚ze, Oly magasra kellett emelnie fej‚t, Mintha n‚zn‚ holmi toronynak tetej‚t. •ri sok cs“sze “t ‚rkezni l tta, S mintha mennyk“ volna, Ągy d”rg”tt re ja: "Ha j˘l l tom, ott a f–ben ember mozog; - Talpam Łgyis viszket, v rj, majd r d g zolok." De az ˘ri s amint r l‚pett volna, J nos feje f”l”tt kardj t f”ltartotta, Belel‚pett a nagy kamasz ‚s elb“dlt, S hogy l b t felkapta: a patakba sz‚dlt. "ppen Łgy esett ez, amint csak kiv ntam," J nos vit‚znek ez j rt gondolat ban; Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett, S az ˘ri s felett  tmente a vizet. Az ˘ri s m‚g f”l nem t p szkodhatott, Amint J nos vit‚z a tŁlpartra jutott, tjutott ‚s nekisuhintva szably j t, V‚gigmetszette a cs“sz nyaka csig j t. Nem kelt f”l t”bb‚ az ˘ri sok cs“sze, Hogy a r bizott t jt “rz“ szemmel n‚zze; Napfogyatkoz s j”tt szeme vil g ra, Melynek elmul s t hasztalanŁl v rta. Keresztlfutott a patak vize test‚n; Veres lett hull ma v‚rt“l befestetv‚n. - H t J nost mi ‚rte, szerencse vagy ins‚g? Majd meghalljuk azt is, v rjunk csak kicsinny‚g. 20 J nos az erd“ben mindig beljebb haladt; Sokszor meg-meg llt a csod lkoz s miatt, Mert nem l tott minden l‚pt‚ben-nyom ban Olyat, amit l tott •ri sorsz gban. Volt ennek a t jnak sok akkora f ja, Hogy a tetej”ket J nos nem is l tta. Azt n olyan sz‚les volt a f k levele, Hogy sz–rnek is untig el‚g volna fele. A szunyogok itten akkor kra n“ttek, Hogy ”kr”k gyan nt is m shol elkeln‚nek. Volt is mit aprĄtni J nos szably j nak; Minthogy fel‚je nagy mennyis‚gben sz lltak. H t m‚g meg a varjŁk!... hŁ, azok voltak  m! L tott egyet –lni egyik fa sudar n, Lehetett valami k‚t m‚rf”ldre t“le, M‚gis akkora volt, hogy felh“nek v‚lte. gy ballagott J nos b mulva m˘d n‚lkl, Egyszerre el“tte valami s”t‚tl. Az ˘ri s kir ly nagy fekete v ra Volt, ami s”t‚ten szeme el“tt  lla. Nem hazudok, de volt akkora kapuja, Hogy, hogy... biz ‚n nem is tudom, hogy mekkora, Csakhogy nagy volt biz az, k‚pzelni is lehet; Az ˘ri s kir ly kicsit nem ‚pĄttet. H t oda‚rt J nos s ekk‚p elm‚lked‚k: "A klsej‚t l tom, megn‚zem belsej‚t;" S nem t”r“dve azon, hogy majd megugratj k, Megnyitotta a nagy palota ajtaj t. No hanem hisz ugyan volt is mit l tnia! Eb‚delt a kir ly s tudj' isten h ny fia. Hanem mit eb‚delt, ki nem tal lj tok; Gondoln tok-e, mit? csupa k“szikl kat. Mikor J nos vit‚z a h zba bel‚pett, Nem igen kiv nta meg ezt az eb‚det; De az ˘ri sok j˘sziv kir lya Az eb‚ddel “t ily sz‚pen megkin lta: "Ha m r itt vagy, j”szte ‚s eb‚delj velnk, Ha nem nyelsz k“szikl t, mi majd t‚ged nyelnk; Fogadd el, kl”nben sz raz eb‚dnket zr“l porr  morzsolt testeddel s˘zzuk meg." Az ˘ri s kir ly ezt nem ugy mondotta, Hogy J nos tr‚f ra gondolhatta volna; H t eg‚sz k‚szs‚ggel ilyen sz˘kkal felelt: "Megvallom, nem szoktam m‚g meg ez eledelt; De ha kiv nj tok, megteszem, mi‚rt ne? T rsas gotokba be llok eb‚dre, Csup n egyre k‚rlek, s azt megtehetitek, Sz momra el“bb kis darabot t”rjetek." Let”rt a szikl b˘l valami ”t fontot A kir ly, s a mellett ily szavakat mondott: "Nesze, galusk nak el‚g lesz e darab, Azt n gomb˘cot kapsz, hanem ”sszeharapd." "Harapod bizony te, a kĄnos napodat! De fogadom, bele is t”rik a fogad!" Ki ltott fel J nos haragos besz‚ddel, S megl˘dĄtotta a k”vet jobbkez‚vel. A k“ ugy a kir ly homlok hoz koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. "Igy hĄj meg m skor is k“szikla-eb‚dre," Sz˘lt s kacagott J nos "r forrt a g‚g‚dre!" s az ˘ri sok elszomorod nak Keserves hal l n a szeg‚ny kir lynak, S szomorŁs gokban elfakadtak sĄrva... Minden csepp k”nny”k egy d‚zsa vĄz lett volna. A leg”regebbik sz˘lt J nos vit‚zhez: "Urunk ‚s kir lyunk, kegyelmezz, kegyelmezz! Mert mi t‚ged ime kir lynak fogadunk, Csak ne b nts minket is, jobb gyaid vagyunk!" "Amit b ty nk mondott, k”z”s akaratunk, Csak ne b nts minket is, jobb gyaid vagyunk!" A t”bbi ˘ri s ekk‚pen esengett, "Fogadj el ”r”k”s jobb gyidŁl minket." Felelt J nos vit‚z: "Elfogadom teh t Egy kik”t‚ssel a kendtek aj nlat t. n itt nem maradok, mert tov bb kell mennem, Itt hagyok valakit kir lynak helyettem. M r ak rki lesz is, az mindegy ‚nnekem. Kendtekt“l csup n ez egyet k”vetelem: Amid“n a szks‚g ugy hozza mag val, N lam teremjenek kendtek teljes sz mmal." "Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sĄpot, S ott lesznk, mihelyest jobb gyidat hĄvod." Az ”reg ˘ri s ezeket mondotta, S J nos vit‚znek a sĄpot  ltaladta. J nos bedugta a sĄpot tarsoly ba, Kev‚lyen gondolva nagy diadalm ra, s sz mos szerencse-kiv n sok k”z”tt Az ˘ri sokt˘l azt n elk”lt”z”tt. 21 Nem bizonyos, mennyi ideig haladott, De annyi bizonyos, menn‚l tov bb jutott, Ann l s”t‚tebb lett el“tte a vil g, S egyszerre csak annyit vesz ‚szre, hogy nem l t. "j van-e vagy szemem vil ga veszett ki?" J nos vit‚z ekk‚p kezdett gondolkodni. Nem volt ‚j, nem veszett ki szeme vil ga, Hanem hogy ez volt a s”t‚ts‚g orsz ga. Nem st”tt az ‚gen itt sem nap, sem csillag; J nos vit‚z csak ugy tapogatva ballag, N‚ha feje f”l”tt elreppent valami, Sz rnysuhog s-form t lehetett hallani. Nem sz rnysuhog s volt az tulajdonk‚pen, Boszork nyok sz lltak arra sepr“ny‚len. Boszork nyoknak a s”t‚ts‚g orsz ga R‚g ideje a, hogy birtoka, tany ja. Orsz g gyl‚s‚t “kelm”k itt tartanak, jf‚l idej‚ben idelovaglanak. Most is gylekeznek orsz g gyl‚s‚re A s”t‚t tartom ny kell“ k”zep‚re. Egy m‚lys‚ges barlang fogadta be “ket, A barlang k”zep‚n st alatt t–z ‚gett. Ajt˘ nyil sakor megl tta a tzet J nos vit‚z s annak ir ny n sietett. Mikor J nos vit‚z oda‚rt: val nak Egybegylekezve mind a boszork nyok. Halkan l bujjhegyen a kulcslyukhoz mene, Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme. A sok v‚n szipirty˘ benn csakugy hemzsegett. H nytak a nagy stbe b‚k t, patk ny-fejet, Akaszt˘fa t”v‚n n“tt fvet, vir got, Macskafarkat, kigy˘t, emberkopony kat. De ki tudn  sorra mind el“sz ml lni? Csakhogy J nos mindj rt  t kezdette l tni, Hogy a barlang nem m s, mint boszork nytanya. Erre egy gondolat agy n  tvillana. Tarsoly hoz nyŁlt, hogy sĄpj t el“vegye, Az ˘ri soknak hogy j“j”n serege, Hanem megakadt a keze valamiben, K”zelebb vizsg lta s l tta, hogy mi legyen. A sepr“k voltak ott egym s mell‚ rakva, Miken a boszork ny-n‚p odalovagla. F”lnyal bolta ‚s messzire elhord , Hogy a boszork nyok ne akadjanak r . Ekkor visszat‚rt ‚s sĄpj val fttyentett s az ˘ri sok r”gt”n megjelentek. "Rajta, t”rjetek be szapor n, leg‚nyek!" Parancsol  J nos, s azok bet”r‚nek. No hisz keletkezett cifra zenebona; A boszork nysereg gyorsan kirohana; Kerest‚k a sepr“t k‚ts‚gbees‚ssel, De nem tal lt k, s Ągy nem replhettek el. Az ˘ri sok sem pihentek azalatt, Mindenik”k egy-egy boszork nyt megragadt, S Łgy v gta a f”ldh”z dh”s haragj ba', Hogy sz‚jjellapultak lep‚nyek m˘dj ra. Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valah nyszor egy-egy boszork ny megholt, Mindannyiszor oszlott az ‚gnek hom lya, S derlt lassank‚nt a s”t‚ts‚g orsz ga. M r csaknem eg‚szen nap volt a vid‚ken, Az utols˘ banya volt a soron ‚pen... Kire ismert J nos ebbe' a bany ba'? H t Ilusk j nak mostohaanyj ra. "De, ki ltott J nos, ezt magam d”ngetem." S ˘ri s kez‚b“l kivette hirtelen, Hanem a boszork ny kicsusszant mark b˘l, Uccu! szaladni kezd, ‚s volt m r j˘ t vol. "A keserves volt t, rugaszkodj ut na!" Ki ltott most J nos egyik ˘ri sra. Sz˘t fogadott ez, ‚s a bany t elkapta, s a leveg“be magasra hajtotta. Igy tal lt k meg az utols˘ boszork nyt Halva, J nos vit‚z faluja hat r n; S minthogy minden ember gyl”lte, ut lta, M‚gcsak a varju sem k rogott ut na. S”t‚ts‚g orsz ga kiderlt v‚gk‚pen, ™r”k”s hom lynak napf‚ny lett hely‚ben, J nos vit‚z pedig rakatott nagy tzet, A t–z minden sepr“t hamuv  ‚getett. Az ˘ri sokt˘l azut n bucsŁt vett, Szivkre k”tv‚n a jobb gyi h–s‚get. Ezek ig‚rt‚k, hogy h–s‚gesek lesznek, S J nos vit‚z jobbra ‚s “k balra mentek. 22 V ndorolgatott az ‚n J nos vit‚zem, Meggy˘gyult m r szĄve a bŁt˘l eg‚szen, Mert mikor kebl‚n a r˘zsasz lra n‚zett, Nem volt az t”bb‚ bŁ, amit akkor ‚rzett. Ott  llott a r˘zsa mell‚re akasztva, Melyet Ilusk ja sĄrj rol szakaszta, Valami ‚dess‚g volt ‚rez‚s‚ben, Ha J nos elmerlt annak n‚z‚s‚ben. Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott, Hagyva maga ut n piros alkonyatot; A piros alkony is eltnt a vil gr˘l, K”vetve fogy˘ hold s rga vil g t˘l. J nos m‚g ballagott; amint a hold lesz llt, § f radottan a s”t‚ts‚gben meg llt, S valami halomra fej‚t lehajtotta, Hogy f radalm t az ‚jben kinyugodja. Led“lt, el is aludt, ‚szre nem is v‚ve, Hogy nem nyugszik m shol, hanem temet“be'; Temet“hely volt ez, ˘cska temet“hely, Harcoltak hantjai a ront˘ id“vel. Mikor az ‚jf‚lnek j”tt r‚mes ˘r ja, A sz j t mindenik sĄrhalom felt tja, S feh‚r leped“ben halv ny kis‚rtetek A sĄrok tork b˘l kiemelkedtenek. T ncot ‚s ‚neket kezdettek meg legott, L bok alatt a f”ld reszketve dobogott; Hanem J nos vit‚z  lmai k”zepett Sem ‚neksz˘ra, sem t ncra nem ‚bredett. Amint egy kis‚rtet “t megpillantotta, "Ember, ‚l“ ember!" e sz˘t ki ltotta, "Kapjuk fel, vigyk el! m‚rt olyan vakmer“, Tartom nyunkba bel‚pni mik‚p mer “?" s odasuhantak mind a kis‚rtetek, s k”rl”tte m r kar‚jt k‚peztenek, s nyultak ut na, de a kakas sz˘lal, S a kis‚rtet mind eltnt a kakassz˘val. J nos is fel‚bredt a kakas szav ra, Test‚t a hidegt“l borzad s  tj rta; Csip“s sz‚l lengette a sĄri fveket, L bra szedte mag t s utra kerekedett. 23 J nos vit‚z egy nagy hegy tetej‚n j ra, Hogy a kel“ hajnal r st”tt arc ra. Gy”ny”r–s‚ges volt, amit ekkor l tott, Meg is  llt, hogy k”rln‚zze a vil got. Haldokl˘f‚lben volt a hajnali csillag, Halov ny sug ra m r csak alig csillog, Mint gyorsan kir”ppent foh sz, eltnt v‚gre, Mikor a f‚nyes nap f”ll‚pett az ‚gre. F”ll‚pett aranyos szekeren ragyogva, Ny jasan n‚zett a sĄk tengerhabokra, Mik, ugy tetszett, mintha m‚g szenderegn‚nek, Elfoglalva t‚r‚t a v‚gtelens‚gnek. Nem mozdult a tenger, de fick ndoztanak Sima h t n n‚ha apr˘ tarka halak, S ha napsug r ‚rte pikkelyes test”ket, Tnd”kl“ gy‚m ntnak f‚nyek‚nt reszketett. A tengerparton kis hal szkunyh˘  lla; ™reg volt a hal sz, t‚rdig ‚rt szak lla, pen mostan akart h l˘t vetni vĄzbe, J nos odament ‚s t“le ezt k‚rdezte: "Ha sz‚pen megk‚rem kendet, ”reg b tya, tsz llĄt-e engem tenger m s partj ra? ™r”mest fizetn‚k, hanem nincsen p‚nzem, Tegye meg kend ingyen, k”sz”nettel v‚szem." "Fiam, ha volna, sem k‚ne p‚nzed n‚kem," Felelt a j˘ ”reg ny jasan, szelĄden. "Megtermi mindenkor a tenger m‚lys‚ge, Ami kev‚sre van ‚ltemnek szks‚ge. De micsoda j rat vetett t‚ged ide? Az ˘perenci s tenger ez, tudod-e? Az‚rt semmi  ron  ltal nem vihetlek, Se v‚ge se hossza ennek a tengernek." "Az ˘perenci s?" ki ltott fel J nos, "Ann l ink bb vagyok h t kiv ncsis gos; De m r igy  tmegyek, ak rhov  jutok. Van m‚g egy m˘d h tra... a sĄpomba fuvok." s megfŁjta sĄpj t. A sĄpnak szav ra Egy ˘ri s mindj rt el“tte is  lla. "t tudsz-e g zolni ezen a tengeren?" K‚rdi J nos vit‚z "g zolj  ltal velem." "t tudok-e?" sz˘l az ˘ri s ‚s nevet, "Meghiszem azt; foglalj a v llamon helyet. gy ni, most kapaszkodj meg j˘l a hajamba." s m r meg is indult, amint ezt kimondta. 24 Vitte az ˘ri s J nos vit‚znket; Nagy l ba egyszerre f‚lm‚rf”ldet l‚pett, H rom h‚tig vitte sz”rny– sebess‚ggel, De a tuls˘ partot csak nem ‚rhett‚k el. Egyszer a t vols g k‚kell“ k”d‚ben J nosnak valami akad meg szem‚ben. "Nini, ott m r a part!" sz˘lt meg”rvendezve. "Biz az csak egy sziget," felelt, aki vitte. J nos ezt k‚rdezte: "s micsoda sziget?" "Tnd‚rorsz g, r˘la hallhatt l eleget. Tnd‚rorsz g; ott van a vil gnak v‚ge, A tenger azon tŁl t–nik semmis‚gbe." "Vigy oda h t engem, h–s‚ges jobb gyom, Mert ‚n azt megl tni f”l”tte kiv nom." "Elvihetlek," felelt az ˘ri s neki, "De ott ‚letedet vesz‚ly fenyegeti. Nem olyan k”nny–  m a bej r s oda, §rizi kapuj t sok iszonyŁ csoda..." "Ne gondolj te azzal, csak vigy el od ig; Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elv lik." Sz˘fogad sra igy int‚ az ˘ri st, Aki tov bb nem is tett semmi kifog st, Hanem vitte “tet ‚s a partra tette, s azut n utj t visszafel‚ vette. 25 Tnd‚rorsz g els“ kapuj t “rz”tte F‚lr“f”s k”rm”kkel h rom szilaj medve. De f rads gosan J nos keze  ltal Mind a h rom medve egy lett a hal llal. "Ez el‚g lesz m ra," J nos ezt gondolta, Nagy munk ja ut n egy padon nyugodva. "Ma ezen a helyen kiss‚ megpihenek, Holnap egy kapuval ism‚t beljebb megyek." s amint gondolta, akk‚p cselekedett, M sodik kapuhoz m snap k”zeledett. De m r itt kem‚nyebb munka v rt  m r ja, Itt “rz“nek h rom vad oroszl n  lla. H t nekigyrk”zik; a fenevadakra R ront hatalmasan, kardj t villogtatva; V‚delmezt‚k azok csuny ul magokat, De csak mind a h rom ‚lete megszakadt. Igen feltzelte ez a gy“z”delem, Az‚rt, mint tennap, most m‚g csak meg sem pihen, De let”r”lve a s–r verĄt‚ket, A harmadik kapu k”zel‚be l‚pett. Uram ne hagyj el! itt volt  m sz”rny– str zsa; V‚rt j‚gg‚ fagyaszt˘ volt r‚mes l t sa. Egy nagy s rk nykĄgy˘  ll itt a kapuban; Elnyelne hat ”kr”t, akkora sz ja van. B tors g dolg ban hely‚n  llott J nos, Tal l˘s ‚sz sem volt “n la hi nyos, L tta, hogy kardj val nem boldogŁl itten, M s m˘dot keresett h t, hogy bemehessen. A s rk nykĄgy˘ nagy sz j t felt totta, Hogy J nost egyszerre szertesz‚t harapja; S mit tesz ez, a dolog ilyen  ll s ba'? Hirtelen beugrik a s rk ny tork ba. S rk ny derek ban kereste a szĄvet, R akadt ‚s bele kardvasat merĄtett. A s rk ny azonnal sz‚jjelterpeszkedett, S kiny”gte mag b˘l a megt”rt ‚letet. Hej J nos vit‚znek kerlt sok baj ba, MĄg lyukat fŁrhatott s rk ny oldal ba. V‚gt‚re kifurta, bel“le kim szott, Kaput nyit, ‚s l tja sz‚p Tnd‚rorsz got. 26 Tnd‚rorsz gban csak hĄre sincs a t‚lnek, Ott ”r”k”s tavasz pomp j ban ‚lnek; S nincsen ott nap kelte, nap lenyugov sa, ™r”k”s hajnalnak j tszik piross ga. Benne tnd‚rfiak ‚s tnd‚rle nyok Hal lt nem ismerve ‚lnek boldogs gnak; Nem szks‚ges nekik sem ‚tel sem ital, lnek a szerelem ‚des cs˘kjaival. Nem sĄr ott a b nat, de a nagy ”r”mtl Gyakran a tnd‚rek szem‚b“l k”nny g”rdl; Lesziv rog a k”nny a f”ld m‚lys‚g‚be, s ennek m‚h‚ben gy‚m nt lesz bel“le. Sz“ke tnd‚rly nyok s rga hajaikat Sz lank‚nt keresztlhŁzz k a f”ld alatt; E sz lakb˘l v lik az aranynak ‚rce, Kincsles“ emberek nem kis ”r”m‚re. A tnd‚rgyerekek ott sziv rv nyt fonnak Szemsugar b˘l a tnd‚rle nyoknak; Mikor a sziv rv nyt j˘ hosszŁra font k, kesĄtik vele a felh“s ‚g boltj t. Van a tnd‚reknek vir gnyoszoly ja, ™r”mt“l ittasan hever‚sznek r ja; Illatterhes szell“k lanyha fuvallatja §ket a nyoszoly n  lomba ringatja. s amely vil got  lmaikban l tnak, Tnd‚rorsz g m‚g csak  rnya e vil gnak. Ha a f”ldi ember el“sz”r ly nyt ”lel, Ennek az  lomnak gy”ny”re t”lti el. 27 Hogy bel‚pett J nos vit‚z ez orsz gba, Mindent, amit l tott, csod lkozva l ta. A r˘zsaszĄn f‚nyt“l k pr ztak szemei, Alighogy mer‚szelt k”rltekinteni. Meg nem futamodtak t“le a tnd‚rek, GyermekszelĄds‚ggel hozz  k”zelg‚nek, Illet‚k “t ny jas enyelg“ besz‚ddel, s a szigetbe “t m‚lyen vezett‚k el. Amint J nos vit‚z mindent megszeml‚le, S v‚gt‚re  lm b˘l mintegy f”leszm‚le: K‚ts‚gbees‚s sz llt sziv‚nek t j ra, Mert esz‚be jutott kedves Ilusk ja. "Itt h t, hol orsz ga van a szerelemnek, Az ‚leten  ltal ‚n egyedl menjek? Amerre tekintek, azt mutassa minden, Hogy boldogs g csak az ‚n szivemben nincsen?" Tnd‚rorsz gnak egy t˘  llott k”zep‚n, J nos vit‚z bŁsan annak partj ra m‚n, S a r˘zs t, mely sĄrj n termett kedves‚nek, Levette kebl‚r“l, s ekk‚p sz˘lĄt  meg: "Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek! Mutasd meg az utat, ‚n is majd k”vetlek." S bevet‚ a r˘zs t a t˘nak habj ba; Nem sok hĄja volt, hogy “ is ment ut na... De csod k csod ja! mit l tott, mit l tott! L tta Ilusk v  v lni a vir got. Eszeveszetts‚ggel rohant a habokba, S a f”lt madt le nyt kiszabadĄtotta. H t az ‚let vize volt ez a t˘ itten, Mindent f”lt maszt˘, ahova csak cseppen. Iluska por b˘l n“tt ki az a r˘zsa, Igy halottaib˘l “t f”lt masztotta. Mindent el tudn‚k ‚n besz‚lni ‚kesen, Csak J nos vit‚znek akkori kedv‚t nem, Mikor Ilusk j t a vizb“l kihozta, S r‚g szomjas ajak n ‚gett els“ cs˘kja. Be sz‚p volt Iluska! a tnd‚rle nyok Gy”ny”rk”d“ szemmel mind r b mul nak; §t kir lyn‚joknak meg is v lasztott k, A tnd‚rfiak meg J nost kir lyokk . A tnd‚rnemzets‚g gy”ny”r– k”r‚ben S kedves Ilusk ja szeret“ ”l‚ben Mai napig J nos vit‚z “kegyelme Sz‚p Tnd‚rorsz gnak boldog fejedelme. Pest, 1844. november-december A TERMSZET VADVIRGA Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitv ny ebek! Torkotokba, hogy megfŁltok, Oly kem‚ny koncot vetek. Nyirb ljatok vegh zak Satnya sarjad‚kain; A korl ttalan term‚szet Vadvir ga vagyok ‚n. Nem vert‚k bel‚m tanĄt˘k Bottal a k”lt‚szetet, Iskolai szab lyoknak Lelkem sosem engedett. T maszkodj‚k szab lyokra, Ki szabadban f‚lve m‚n. A korl ttalan term‚szet Vadvir ga vagyok ‚n. Nem virĄtok sz motokra, rva finny s k˘ficok! Kiknek gy”nge, k‚nyes, romlott Gyomra mindj rt h borog; Van az‚rt, ki ‚p izl‚ssel šdvezelve j”n el‚m. A korl ttalan term‚szet Vadvir ga vagyok ‚n. H t az‚rt nekem ”r”kre, Sz‚pen b‚k‚t hagyjatok; Ugysem sok gym”lcs munka: Falra bors˘t h nynotok. S kedvetek ha j”n k”t“dni, Ugy kapkodjatok fel‚m: A term‚szetnek t”vĄses Vadvir ga vagyok ‚n. Pest, 1844. december PL MESTER P l mester ilyform n okoskodott, s f‚lrecsapta Szilajhetyk‚n a kalapot: "Eh, aki adta! Mire val˘ a feles‚g nekem? N‚lk–le szabadabb lesz ‚letem; Elkergetem... az lesz bel“le." s Łgy tett, amik‚nt besz‚le. P l mester k‚s“bb Ągy okoskodott, Csakhogy nem csapta § f‚lre most a kalapot: "Hej, aki adta! M‚gis csak k r volt elkergetnem “t; Kez‚ben gazdas gom egyre n“tt, S most elpusztŁl... az lesz bel“le." s Łgy lett, amik‚nt besz‚le. P l mester ekkor Ągy okoskodott, s f‚lrecsapta Ism‚t hetyk‚n a kalapot: "Eh, aki adta! Mi haszna minden bŁm ‚s b natom? Ugy sincs sokam; azt is tov bb adom, Tov bb adom... az lesz bel“le." s Łgy tett, amik‚nt besz‚le. P l mester v‚gre Ągy okoskodott, S szem‚re csapta Keservesen a kalapot: "Hej, aki adta! Most m r minden, de minden odavan; Mit‚v“ l‚gyek? Felk”ssem magam? Fel, felk”t”m... az lesz bel“le." s Łgy tett, amik‚nt besz‚le. Pest, 1844. december ESIK, ESIK, ESIK Esik, esik, esik, Cs˘kes“ esik; Az ‚n ajakamnak Nagyon j˘lesik. Az es“, az es“ Vill ml ssal j r; A szemed, galambom, Vill ml˘ sug r. Mennyd”r”g, mennyd”r”g A h tunk megett; Szaladok, galambom, J”n az ”reged. Pest, 1844. december GYERE, LOVAM... Gyere, lovam, hadd tegyem r d nyergem! Galambomn l kell m‚g ma teremnem. A kengyelbe most teszem ball bam, De lelkem m r a galambomn l van. Sz ll a mad r, t n p rj hoz siet; Sebesen sz ll, el is hagyott minket. rjk utol szapor n, j˘ lovam, A p rj t “ sem szereti jobban. Pest, 1844. december A HEGYOLDALT VENYIGESOR TAKARJA... A hegyoldalt venyigesor takarja... Megvert engem az uristen haragja; Avval vert meg engemet, Hogy venyig‚t teremtett, Venyig‚re gerezdet... gerezdet! Ap m ut n sz‚p vagyonhoz jutottam, Vagyonomat egy fill‚rig elittam; Most napsz mra dolgozom, Ha napsz mom kikapom, Kocsm ba m‚k, eliszom... eliszom! Pest, 1844. december JNOS GAZDA J nos gazda, der‚k gazda, Nincsen p rja hat faluba'; Csak egy a bib‚je, Hogy soha sincs p‚nze. Sz‚les, hosszŁ sz nt˘f”ldje, Sok gabona terem benne, V s rra j r v‚le, M‚g sincs soha p‚nze. Nem k˘borol a kocsm ba, Kocsm rosra nem ki ltja: Hej, bort az icc‚be! M‚g sincs soha p‚nze. Feles‚ge sz‚p, takaros, Leg‚nyekre nem haragos, Kiv lt b‚res‚re... H t ez‚rt nincs p‚nze. Pest, 1844. december AZ ™REG—R Az ”regŁrnak ‚lete Sz nand˘ gy”trelem, Ves‚ig gy”tri a szeg‚nyt F‚lt‚keny szerelem. Unoka”ccse oly gonosz, S sz‚p, ifju a neje; Unoka”ccse ver sz”get Meg“szlt fejibe. MĄg n“tlen volt: terh‚re nem Esett a hivatal, Nyugodtan, hĄven v‚gez‚; De most majd belehal. MĄg n“tlen volt: bar tin l El-elk rty zgatott, De mostan ‚jszak zni f‚l... Keserves  llapot! MĄg n“tlen volt:  lom k”z”tt Foly nak ‚jei; De most az ”regŁr szem‚t BehŁnyni sem meri. Pedig, pedig, szeg‚ny ”reg, F‚lt‚s hi ba b nt; ™cs‚d n“det nem szereti... Hanem a szobaly nyt. Pest, 1844. december SZERELEM, SZERELEM... Szerelem, szerelem, Keser– szerelem! Mi‚rt b nt l olyan Kegyetlenl velem? Te volt l szivemben Els“ ‚s ut˘s˘, Nemsok ra k‚szl Sz momra kopors˘. Elmegyek az  cshoz, Fejf t csin ltatok, Egyszer– fejf mra Csak egy sort Ąratok; Fekete bet–kkel Ez lesz Ąrva r ja: "Itt hervad a h–s‚g Elt‚pett r˘zs ja." Pest, 1844. december FNYES CSILLAG... F‚nyes csillag, mondd meg nekem, M‚rt nem maradt l odafenn? Mondd meg: arra mi ok szolg l, Hogy az ‚gr“l lefutott l? "Csak az az ok szolg l arra, Mert r n‚ztem galambodra; Sugaramn l szebb a szeme, Boszankod s kergetett le." Pest, 1844. december BOLDOG JJEL... Boldog ‚jjel! egytt vagyok r˘zs mmal, A kis kertben mulatozunk egym ssal; Csendess‚g van, csak az ebek csaholnak, Fenn az ‚gen Tnd‚rsz‚pen Ragyog a hold, a csillag. Nem j˘ csillag lett volna ‚nbel“lem; Tudja isten, nem maradn‚k az ‚gen, Nem kellene ‚nnekem a mennyorsz g, Lej rn‚k ‚n Minden est‚n, Kedves r˘zs m, tehozz d. Pest, 1844. december SZERELEM S BOR Azt mondom, amit mindig mondok: Ne h borgassanak a gondok, Ne h borgassanak bennnket! Legyen vid ms g, tr‚fa, nesz; Ifjak vagyunk ‚s ifjus gunk Id“ j rt val odalesz. J rjunk a szerelem kert‚ben, Vir g ott nyĄlik minden l‚pten; Ha meg tal l tsk‚je szŁrni: Illatja gy˘gyul st szerez. Szeressnk! mert er“nk szeretni, Id“ j rt val odalesz. Mid“n a szerelem kert‚ben A nap tikkaszt˘n st az ‚gen: T‚rjnk hs  rny‚kŁ lugasba A borgym”lcs t“k‚ihez. Igyunk! p‚nznk van, h tha p‚nznk Id“ j rt val odalesz. E k‚p a legszebb ‚let k‚pe; Adjunk ‚rette bŁt cser‚be. Mint fellegekre a sziv rv ny, Re nk mosolygani fog ez, Ha majd dereng“ ifjus gunk Id“ j rt val odalesz. Pest, 1844. december MIT SZ•L A B™LCS? Hm, bizony csak sok nem Łgy halad, Amint k‚ne, itt a nap alatt. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Tenger a p‚nz, melyben elslyed Sok haj˘: elv, jellem, becslet. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Korpaf“t diszĄt selyem kalap, S az okos f“ teng dar˘c alatt. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! A l‚t k”nyvib“l e sz˘t "bar t" Az id“k r‚gen kivakar k. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Egyeness‚g, nyilt “szintes‚g R˘kas gnak zs km nyŁl es‚k. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Feles‚gh–s‚g j ratlan Łt, Rajta m r csak az egygy fut. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Igazmond s elhajĄtott k“, HajĄt˘ fej‚re visszaj“. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Megterem sok pr‚dik ci˘, Nem igen hallgatj k, b rmi j˘. Szikr t sem t”r“dve sz˘l a b”lcs: Itt van a poh r, hol a bor? t”lts! Pest, 1844. december KATONA VAGYOK N... Katona vagyok ‚n, kiszolg lt katona, Csak k pl r sem voltam, mindig k”zkatona. A katonas ghoz ifjŁs got vittem, Ott maradt az, haza ”regs‚ggel j”ttem. Nagy volt pontoss gom, nagy volt a h–s‚gem, Nem volt re m m‚rve csak egy bntet‚s sem. Mi lett a jutalmam, mikor kiszolg ltam? A gener lis megveregette v llam. Pest, 1844. december NEM TESZ F™L A LYNY MAGBAN EGYEBET... Nem tesz f”l a ly ny mag ban egyebet, Csak hogy t‚ged, csalfa leg‚ny, elfeled; Addig feled, addig feled, csak feled, MĄg a szĄve b nat ban megreped. Pest, 1844. december RSZEGSG A HAZRT Fiuk, az isten  ldjon meg, n is iszom, igyatok! n nem n‚zhetek vid mon V‚gig elhagyott haz mon, Csak mikor r‚szeg vagyok! Ekkor Łgy l tom haz mat, Amint k‚ne lennie; Mindenik poh r, amelynek Habjai bel‚m ”m”lnek, Egy seb‚t hegeszti be. S ha, mig r‚szeg vagyok: boldog Volna a hon csakugyan, B r ”r”kk‚ k‚ne ‚lnem, Fiuk, nem l thatna ‚ngem Soha senki j˘zanan. Pest, 1844. december LANT S KARD Felh“s az ‚g haz mon, Aligha nem lesz v‚sz; Csak hadd legyen, nem b nom, Lelkem re ja k‚sz. Lantom nagyon szeretne Hallgatva  llani, R‚g˘ta van kezembe', M r kopnak hŁrjai. S amott a zugban kardom Folyv st panaszkodik: Hi ba meddig tartom, Az Ąt‚letnapig?... Pest, 1844. december A KIRLYOK ELLEN Tudjuk, hogy j t‚k kell a gyermekeknek; Mid“n a n‚pek gyermekek val nak, Magoknak cifra ragyog˘ j t‚kszert, Bibor karsz‚ket, s koron t csin ltak, S r nyomt k ezt egy fajank˘ fej‚re, S felltet‚k e fajank˘t a sz‚kre. S itt a kir lys g, ezek a kir lyok, S “k, ahol lnek, ahol fej”k sz‚dl, Azt gondolj k a k bĄt˘ magasban, Hogy uralkodnak isten kegyelm‚bl. Csalatkoz sban ‚ltek, j˘ kir lyok, Nem uraink, csak b bjaink val tok. De nagykorŁ lett a vil g, s a f‚rfi Nem gondol t”bb‚ gyermekj t‚k val. Le h t a biborsz‚kekr“l, kir lyok, s fejetekr“l le a koron val! Ha nem teszitek azt le fejetekrl, Letjk, s majd a fej is vele g”rdl. gy lesz s nem m sk‚p. A b rd, mely Lajosnak P rizs piac n lecsapott nyak ra, Els“ vill ma volt a zivatarnak, Mely r tok k‚szl, s kit”r nemsok ra; Igen, maholnap meglesz ‚rkez‚se, Nem ‚n vagyok m r els“ mennyd”rg‚se! Egy rengeteg lesz a f”ld kereks‚ge, S e rengetegben vadak a kir lyok, Kergetjk “ket, ‚s fegyvereinket Szilaj gy”ny”rrel st”getjk r jok, S v‚r”kkel fogjuk ezt az ‚gre Ąrni, Hogy nem gyermek m r a vil g, de f‚rfi! Pest, 1844. december RABHAZNAK FIA Menjnk, menjnk a f”ldbe, Beteg szivem! Hiszen Megtetted, amit kelle, Megtetted, amit lehetett: Viselted honfisebedet. Hideg van a sir‚jben; M snak lehet... Meleg, Forr˘ lesz a sir n‚kem: Mit ‚letemben visel‚k, A honfiseb m‚g ott is ‚g. De az it‚let napja Elj”n tal n, S haz m Bilincseit lerontja, Akkor sebem begy˘gyuland, S hv”sben nyugszom ott alant. Pest, 1844. december ETELKHEZ L ttad-e, angyalom, a Dun t S a szigetet k”zep‚n? Ide szivembe k‚pedet Akk‚nt foglalom ‚n. A szigetr“l z”ld falomb M rtja a vĄzbe mag t; Ha te szivembe Ągy a rem‚ny Z”ldj‚t m rtan d! Buda, 1844. december CS. E. KISASSZONY EMLKK™NYVBE Ha e s”t‚t bet–k, amiket itt leĄrok, Lenn‚nek a balsors, amely t n t‚ged ‚r: Elvetn‚m tollamat, nem Ąrn‚k, b rha lenne Minden von som‚rt egy-egy orsz g a b‚r. Pest, 1844. december 25. V. S.-N EMLKK™NYVBE Tudom: mint boldogĄtod f‚rjedet; De szinte kĄv nn m, hogy azt ne tedd, Ne olyan nagy m‚rt‚kben legal bb. A f jdalomnak csalog nya “ S mi˘ta boldog, hangja ritk n j“... Gy”t”rd, hogy halljuk ‚desbŁs dal t. Pest, 1844. december 25. BUCS— 1844-T§L Egy esztend“ a m sik sĄrj t  ssa, Gyilkolj k egym st, mint az emberek. Id“, sz rnyadnak m‚g egy csattan sa, S a jelen ‚v is sĄrban szendereg. Oltsd el, haldokl˘, hervadt ajakadnak L‚lekzet‚vel ‚letm‚csedet, Nem foglak odaĄrni t‚gedet, Hol boldog ‚vim f”ljegyezve vannak. Magas tervekt“l izzad˘ fejembe Te oly sok eszme magvait vet‚d, S ‚n a gym”lcs”t b“ven megteremve L thatv n, rajta bszk‚n n‚zek sz‚t. JutalmaŁl nem rest munk latomnak A hĄr csillagja r m sug rt vetett, S ‚n m‚gsem Ąrlak oda t‚gedet, Hol boldog ‚vim f”ljegyezve vannak. Szivem sok ig a sors balkez‚ben A f jdalom meggyŁlt vil ga volt; Te, megv‚n–lt ‚v, sz˘lt l, hogy ne ‚gjen, s sz˘zatodra a vad l ng kiholt. Elhamvadt szke van csak b natomnak A rombad“lt s m r f‚l-‚p szĄv felett; S ‚n m‚gsem Ąrlak oda t‚gedet, Hol boldog ‚vim f”ljegyezve vannak. Oh haldokl˘ ‚v! sĄrod mellett engem L gy b”lcsej‚ben ringat a rem‚ny, S hahogy szabad, amit j”vend”l, hinnem: A mennyorsz gnak  llok ksz”b‚n. Szomsz‚ds g ban ilyen boldog kornak Mondom, tn“ ‚v, a bucsŁt neked. S ‚n m‚gsem Ąrlak oda t‚gedet. Hol boldog ‚vim f”ljegyezve vannak. Re d fggeszt‚ h‚vvel esdekelve B gyadt szem‚t sohajt˘ nemzetem, S te s˘haj ra semmit nem figyelve, Ekk‚p felelt‚l mennyd”r”gve: nem! Te koszorŁj t elt‚pted honomnak IfjŁ rem‚nye mit fej‚re tett; Ez‚rt nem Ąrlak oda t‚gedet, Hol boldog ‚vim f”ljegyezve vannak. Pest, 1844. december v‚g‚n .oOo.