Pet“fi S ndor (1845) A MAGYAR NEMZET Oh ne mondj tok nekem, hogy Hajnallik haz nk felett! L tom ‚n: az “ sz m ra Sz“ a sors szemf”delet. S k‚rni istent nem merem, hogy Nemzetem gy˘gyĄtsa fel, Mert e nemzet, elhigy‚tek, letet nem ‚rdemel. Figyelemmel  tforgattam A t”rt‚net lapjait, S fontol˘ra vette lelkem, Amit e hon v‚gbevitt. S mit tal ltam ott f”lĄrva Sz zadok b”t–ivel? Azt tal ltam, hogy e nemzet letet nem ‚rdemel. J˘ra termett n‚p hon ban Egy a szĄv, az akarat, A k”z‚rdek mellett minden Kl”n‚rdek elmarad. Itten olt rt minden ember ™n b lv nya‚rt emel - s az ilyen ”nz“ nemzet letet nem ‚rdemel. Voltak egyesek k”z”ttnk! Tiszta, h–, nagy szellemek, Akik mindent, amit tettek, A haz ‚rt tettenek. H ny volt k”zt”k, kiket a hon, Maga a hon veszte el! s az ily h l tlan nemzet letet nem ‚rdemel. M s haz ban hĄven “rzik Mindazt, ami nemzeti; §si kincs‚t a magyar n‚p Megveti ‚s elveti, A magyar magyarnak lenni Elfeled vagy sz‚gyenel - s az ily elkorcsult nemzet letet nem ‚rdemel... Oh de m‚rt el“sorolnom E szeg‚ny hon v‚tkeit? Lesz-e sors, oh lesz-e isten, Aki minket megsegit? A nagy isten szent kegy‚b“l J“-e megv lt si jel? Lesz-e m‚g e nemzet olyan, Hogy hal lt nem ‚rdemel? Pest, 1845. janu r KT TESTVR Van ‚nnekem egy kedves cimbor m, Talpig der‚k, becs–letes fiŁ; Mid“n szomorus gnak szele fŁ, Vid ms g k”peny‚t akasztja r m. Ha nemzetem sors ra gondolok, S szivem szorĄtja fojt˘ sejtelem: Az ‚n kedves pajt som ott terem, s sz˘l, hogy ez nem f‚rfias dolog; Azt mondja, hogy csak v rjak egy kicsit, Hogy majd id“vel m sform n leszen, Az ‚g kegy‚be ism‚t f”lveszen, s, minket  rva n‚pet, megsegit. Ha szerelem bŁj ban epedek, s a lemond s m r-m r f“be ver, Az ‚n kedves pajt som nem hever, Hanem j”n ‚s sz˘l: ne legyek gyerek. Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat; mb tor az most r m nem is figyel, Ki szerelmem t“k‚j‚t vette fel, Majd megker–l m‚g t“ke ‚s kamat. S ha eszmet rsulatn l fogva itt Eszembe jut borzaszt˘ p‚nzgyem: Biztat, hogy a szerencse, elhigyem, Sz momra is megnyitja markait; Azt mondja, hogy m‚g megj”n az id“, Hol f–tetlen szob ban nem lakom, Ha sz–k udvarra nyĄl˘ ablakom T bl in a t‚l d‚rvir ga n“. - Az ‚n kedves pajt som Ągy besz‚l Kimondhatatlan bar ts gosan, S lelkemnek oly sz‚les j˘kedve van BŁt, bajt felejtet“ mes‚in‚l. E j˘ fiŁnak egy rosz b tyja van, Igen komor, goromba f‚rfi “; Ez a rosz b tya mindig k”zbej“, s f”lpofozza ”ccs‚t csŁfosan, S t“lem kegyetlen–l elkergeti. Levert ked‚llyel ballag t“lem el, De Łjra j“, vigasztal ‚s ”lel A j˘ fiŁ, ha szerit ejtheti. Tudj tok t n, s f”l”sleges a sz˘: Ily j˘bar tomŁl kit bĄrok ‚n?... Vigasztal˘ pajt som a rem‚ny, S komor, goromba b tyja a val˘. Pest, 1845. janu r els“ napjaiban APM MESTERSGE S AZ ENYM Mindig biztatt l, j˘ ap m: K”vessem mesters‚gedet, Mondtad, hogy m‚sz ros legyek... Fiad azonban Ąr˘ lett. Te a tagl˘val ”kr”t tsz, Tollammal ‚n embert t”k - - Egy‚bir nt ez egyre megy, Kl”nb”z“ csak a nev”k. Pest, 1845. janu r HULL A LEVL A VIRGR•L... Hull a lev‚l a vir gr˘l, Elv lok ‚n a bab mt˘l. Isten hozz d, ‚des, Isten hozz d, kedves Galambocsk m! S rgul a hold az ‚g alj n, Mind a kett“nk oly halov ny. Isten hozz d, ‚des, Isten hozz d, kedves Galambocsk m! Harmat hull a sz raz  gra, K”nnyek hullanak orc nkra. Isten hozz d, ‚des, Isten hozz d, kedves Galambocsk m! Lesz m‚g vir g a r˘zsaf n, Egym st m‚g mi is l tjuk t n. Isten hozz d, ‚des, Isten hozz d, kedves Galambocsk m! Pest, 1845. janu r 7. ELMONDOM, MIT EDDIG... Elmondom, mit eddig Rejtve tartogattam, Mint gy”ngy‚t a tenger Legm‚lyebb habokban. Halld meg, dr ga gy”ngy”m, Sz‚p, szelĄd galambom! Amit ‚rez‚k ‚s Szenved‚k, elmondom. reztem szerelmet, S szenvedtem miatta, s nagy volt szerelmem, Nagy szivem b natja. B natom s szerelmem, Ez ikertestv‚rek, Engemet gy”t”rni ltalad lev‚nek. SzigorŁ k”rlm‚ny Ajkamat lez rta, Hogy ne j“j”n titkom Senkinek tudt ra. Oh min“ teher volt Azt eddig viselnem! H nyszor volt alatta Roskad˘ban lelkem! Mint a napf‚ny elvesz Felh“k f tyol ban, K‚pedet szivemben Eltemetni v gytam. K”nny sz‚l pusztĄt st T‚szen a felh“ben, S felst a nap akkor Ann l ‚get“bben. S“t hazudtam t”bbsz”r M sok‚rt szerelmet; E hazugs g  ltal Csak nagyobb kinom lett. - S most tudsz mindent, amit reztem, szenvedtem; Fogsz-e vĄgasztalni Ny jas feleletben? Sz˘lj, dvess‚gemnek Megv lt˘ keresztje! Nem nyilik meg ajkad? Semmit sem felelsz-e? - - Oh, mik‚p feleln‚l, Hiszen n‚ma nyelvvel... KiterĄtve... holtan... Kopors˘ban fekszel! Pest, 1845. janu r MIT NEM TETTEM VOLNA RTED... Mit nem tettem volna ‚rted, Sz‚p kis sz“ke gyermekem! De szerelmem bemutatni Megtiltotta v‚gzetem. Az eg‚sz, mit ‚letemben rted tennem lehetett, Annyi, hogy a kopors˘ba n tev‚m be tetemed. Pest, 1845. janu r HOV LEVL?,,, Hov  lev‚l? te szebb rem‚nyeimnek Kor n ki‚gett hajnalcsillaga! Keresni foglak; - hasztalan kereslek? Vagy m‚g megl tjuk egym st valaha? Ha majd az ‚jnek hallgatag fel‚ben Halv ny sug rt a hold a f”ldre vet: A temet“nek ksz”b‚t  tl‚pem, S fejem lehajtom sĄrhalmod felett. F”l‚bredendsz-e ekkor  lmaidb˘l, s elhagyod m‚ly, h–v”s nyoszoly d? Hogy meghallgasd, amit majd ajakam sz˘l: A szerelemnek eped“ szav t. F”l‚bredendsz-e ekkor  lmaidb˘l, s elhagyod m‚ly, h–v”s nyoszoly d? Hogy let”r”ljed lankadt pill imr˘l Az ‚rted oml˘ k”nnyek z por t. F”l‚bredendsz-e ekkor  lmaidb˘l, s elhagyod m‚ly, h–v”s nyoszoly d? Hogy szellemed majd ‚g“ cs˘kjaimt˘l S keblem tz‚t“l meleg–lj”n  t. Vagy holtjokat a sĄrok ki nem adj k S csak a mennyben tal lkozol velem?... Vagy t”bb‚ sem az ‚j, sem a mennyorsz g Meg nem mutat m r t‚gedet nekem?! Pest, 1845. janu r ZRJTOK BE MR AZT A KOPORS•T Z rj tok be m r azt a kopors˘t, s vigy‚tek ki a temet“be! Hisz el‚g r‚g n‚zem m r, hogy bennem Megmaradjon mind”r”kre k‚pe, Vagy, hogy szĄvem, lelkem ”sszet‚pje! Pest, 1845. janu r JAJ, BE B—S EZ A HARANGSZ•! Jaj, be bŁs ez a harangsz˘! Neked harangoznak, Kedves, hervadt r˘zsasz la Tizen”t tavasznak! A templomn l van kopors˘d, Kopors˘d van itten! Hova veled v“leg‚nyk‚nt Egykor j“ni hittem. V‚dangyala kedvesemnek Odaf”nn a mennyben! Sz nj, ‚s vedd el eszemet, vagy VĄgasztalj meg engem. Vagy tal n te is meghalt l? T n meg”lt a b nat? Hogy hervadni hagytad ezt a Legszebb r˘zsasz lat. Pest, 1845. janu r HA BREN MEG NEM LTOGATSZ... Ha ‚bren meg nem l togatsz, J“j hozz m  lmaimban, J“j hozz m, meghalt ‚letem! Sok mondanival˘m van. Hisz egym ssal mi ekkorig Oly keveset besz‚ltnk; Csak egy-k‚t gyorsan illan˘ Tekintet volt besz‚dnk. Tudod, ha hozz tok men‚k, Te mindig Łgy futott l; De m s szob b˘l titkosan R m gyakran pillantott l. S ”r”m volt, l tnom t‚ged ott F‚lig nyĄlt ajt˘ mellett, Mik‚ntha l ttam volna az Eg‚szen megnyilt mennyet. Ha t voz m: az ablakb˘l Tekintett‚l ut nam; V‚lted, hogy ‚szre nem veszem? Oh, ‚n mindent j˘l l ttam. De l ttam temet‚sed is... Csak ezt ne l ttam volna! Az a g”d”r, mely sĄrod lett, Az lett szivemnek pokla. Egyszerre lelkemet ezer Mennyk“ csap sa ‚rte... Ekkor hullott al  a f”ld Kopors˘d f”del‚re. Ott vagy te most, szent angyalom! Elj“sz-e hozz m vajjon? Mindenkor t rva lesz karom, Ha j“sz, hogy  tkaroljon. Csak ‚rintsen lehellete K”zelg“ szellemednek: A mennybe f”l, vagy sĄrba le, Mindenhov  k”vetlek! Pest, 1845. janu r TE VOLT L EGYETLEN VIRGOM... Te volt l egyetlen vir gom; Hervadt vagy: puszta ‚letem. Te volt l f‚nyes napvil gom; Lement‚l: ‚j van k”rlem. Te volt l k‚pzem‚nyim sz rnya; Megt”rve vagy: nem sz llhatok. Te volt l v‚rem forr˘s ga; Megh–lt‚l: oh, majd megfagyok. Pest, 1845. janu r AMOTT F™NN EGY CSILLAG RAGYOG... Amott f”nn egy csillag ragyog A tiszta ‚g legtetej‚n; De oly gy”ny”r–en ragyog! Egy csillagon sincs annyi f‚ny. s bennem Ągy sz˘l valami: "N‚zd, n‚zd, Etelk‚d e sug r! Hagyd itt a f”ldi ‚letet, Menj f”l hozz , “ t‚ged v r." F”lmenn‚k ‚des”r”mest, De v gyam hasztalan hevit, Mert, ami f”lsegĄtene, Elt”rve lajtorj m, a hit. Pest, 1845. janu r N VAGYOK ITT... n vagyok itt, em‚szt“ gy”ny”r”m! n, sĄrhalmodnak h– zar ndoka; K‚rdezni j”ttem, hogy mit  lmod l A f”ld alatt az els“ ‚jszaka? Oh ‚n nagyon borzaszt˘t  lmod m: A f”ldet a nap –z‚, kerget‚, K‚ts‚gbeesve v gtatott a f”ld A m‚lybe le s a csillagok f”l‚; Ut na a nap f radatlanŁl... A v‚gtelent keresztlnyargal k, s v‚gre elkezdett rohanni az Eg‚sz rendvesztett, megbomlott vil g. s e zavarban egyre kerget‚ A f”ldet a nap, s vad haragja k”zt, Hogy kerget‚ hi ba, megragadt Szilaj kez‚vel egy nagy st”k”st, S r dobta... ‚pen szĄvemen tal lt. K‚pzelhet“, mint f jt e seb nekem; De Łgy m‚gsem f jt, mint az, amit vert Bennem hal lod, legszebb ”r”mem! Pest, 1845. janu r NEM HBORTOM-E NYUGALMAD... Nem h borĄtom-e nyugalmad, El sott kincse ‚letemnek! Ha szĄvem  rva gyermek‚vel, A halv nyarcŁ szenved‚ssel Hozz d gyakorta kij”vendek? Nem fog zajt tni ‚rkez‚sem, SĄrhalmod mell‚ halkan l‚pek: Csak cs˘komat teszem fejf dra, - Azt is lemossa k”nnyem  rja, - s ekkor ism‚t hazat‚rek. Pest, 1845. janu r TERMSZET! MG TE IS G—NYOL•DOL? Term‚szet! m‚g te is gŁnyol˘dol?... Ami˘ta “t eltemet“k: T‚l hav nak kell“ k”zepette Olyan tavasziak az id“k. Semmi j‚g a sĄma DunavĄzen, Semmi h˘ a Szentgell‚rthegyen... Csak hogy testem ‚s lelkem szem‚ben Mentl s‚rt“bb ellent‚t legyen. M‚rt nem keltek b“szlt h borŁra? Mit alusztok? lusta elemek! jszak v‚sze, te pr‚d t z“ sas, Sz rnyaid m‚rt nem svĄtenek? M‚rt nem hajtod a felh“t az ‚gen? Mint vad sz a sebzett madarat; Hadd hullatn  sz‚t h˘pillang˘it, Mint ama mad r a tollakat. Ezt szeretn‚m, kedvem ebben teln‚k, Ugy l thatni a term‚szetet, Mint szivem van, mely sz‚p Perzsi b˘l Vad Szib‚ri v  vetkezett. - Oh de h tha e meleg ver“f‚ny A term‚szetnek nem gŁnyja? nem! S“t r‚szv‚te: csak az‚rt nincsen t‚l, Hogy ne f zz‚k ott kinn kedvesem. Pest, 1845. janu r MIRT TEKINTESZ BE SZOBMBA? Mi‚rt tekintesz be szob mba? Kiv ncsi hold! Nem Łgy foly m r itt a vil g, mint Hajdanta folyt. Egykor ha pillant sod hozz m Bet‚vedett: L t d a szĄvben meg nem f‚r“ L ng‚letet. BŁ, kedv k”z”tt ‚let-hal lra L t l csat t, De gy“zedelmeskedni a bŁt Nem l that d. Ez akkor volt, - ha megtekinted Most arcomat, Azt v‚lheted: tk”rben l tod Tenmagadat. Hideg vagyok ‚s sz˘talan, mint - Ahonnan j“ E hidegs‚gem, sz˘tlans gom, - A temet“. Pest, 1845. janu r LTTAM KT HOSSZU NAP... L ttam k‚t hosszu nap Hideg tetemidet, A sz˘tlan ajakat, A becsukott szemet; Cs˘koltam homlokod Letarlott ‚den‚t, - Ez els“ cs˘kom volt, S te ezt sem ‚rez‚d! - Cs˘koltam, rombad“lt Olt rom, homlokod; s e cs˘kban hideg Lelkem re fagyott; Cs˘koltam szemfed“d, E d”nthetlen hat rt, Min tŁl nem l‚phetek, Mely mennyemb“l kiz rt. L ttam kopors˘dn l A f kly k l ngjait, s a gy szszekeret, Mely temet“be vitt; Ott voltam magam is, Hall m, amint a hant Az  s˘k ‚lir“l Tomp n re d zuhant... Mindent, mindent tudok! s m‚gsem hihetem; Mindez nem  lom-e? K‚tkedve k‚rdezem. s hozz tok megyek, S tekintek szertesz‚t: Nem l tom-e szemed Tnd”kletes eg‚t? Nem l tom, mindentt Hi ba keresem, s hazat‚rek, ‚s SĄrok keservesen. Pest, 1845. janu r HOL VAGY TE, RGI KEDVEM? Hol vagy te, r‚gi kedvem? Te pajkos, vad fiŁ! F”lv lta ly nytestv‚red, A sz˘tlan, m‚la bŁ. J t‚kszered volt szĄvem, Hov  nem hordoz d! Nyilk‚nt rohanva, vitted A nagy vil gon  t, MĄg v‚gre megbotlott l Egy sĄrhalom f”l”tt S estedben a j t‚kszer, Szivem, kett‚t”r”tt. Pest, 1845. janu r LE AZ GR§L HULL A CSILLAG... Le az ‚gr“l hull a csillag; Szemeimb“l k”nnyek hullnak. Nem tudom, m‚rt hull a csillag? K”nnyeim halott‚rt hullnak. Csak hull, csak hull k”nny ‚s csillag; Egyre hullnak, m‚gsem fogynak. Pest, 1845. janu r MI VOLNA KšL™N™S AZON... Mi volna kl”n”s azon, Ha n‚ha elmosolyodom Vid m, tr‚f s besz‚d felett? Felh“s ‚g is mutat dert... Csakhogy, mid“n a nap kist, A felh“ keble megreped. Pest, 1845. janu r §, A KEDVES DRGA KISLENY.. §, a kedves dr ga kisle ny, § s az ‚let lakt k szĄvemet; Mint repk‚ny a f kat, a rem‚ny tsz”v‚ e tnd‚rteremet. Kisle nyk m elment... elviv‚k... Most alant a m‚ly h zban lakik, Melynek egyszer elz rt ajtaja Meg nem nyĄl az Ąt‚letnapig. S a le nnyal elment ‚letem... Kikis‚rte... odakinn maradt, S elfoglalni r‚gi lakhely‚t Nincsen benne semmi akarat. Igy lett szĄvem cs”ndes ‚s res, Egy lepusztult h z, bŁs, laktalan; Rajt az  rva repk‚ny, a rem‚ny, Leng sohajt sim fuvalmiban; S mert a f”ld”n  pol˘ja nincs, Felt”rekszik, fel az ‚g fel‚... Oh, csak a ront˘ k‚telked‚s Sarj t mindig el nem metszen‚! - S ki lesz Łj lak˘ szivemben, mely Nemsok ra v‚gk‚p romban  ll? Legf”lebb is egy v‚n remete, s ez a remete a hal l. Pest, 1845. janu r LLTAM SRHALMA MELLETT... lltam sĄrhalma mellett Keresztbefont kezekkel... MozdŁlatlan szobork‚nt... A dombra sz”gz”tt szemmel. ll a haj˘s a parton S a tengeren tekint sz‚t, Mely kolduss  tev‚, mely Elvette minden kincs‚t. Pest, 1845. janu r HAZUGSG AMIT... Hazugs g, amit annyiszor hallottam, Hogy ”lni k‚pes a nagy f jdalom. Kl”nben m r r‚g nem voln l magadban, Veled feknn‚m, ‚des angyalom! A f jdalom nem ‚les fejsze, melynek Csap s t˘l az ‚let f ja d“l... A f jdalom f‚reg, mely lassan, lassan, De nem f radva, folyv st r g bel“l. Pest, 1845. janu r BARTIM, CSAK VIGASZTALSSAL... Bar tim, csak vigasztal ssal Ne szomorĄtan tok engem! A bŁ egyetlen kincs, amelyet A szerelemt“l ”r”k”ltem; S e kincset hĄven “rzi szĄvem, (Mert a sziv resen nem  llhat, Kell, hogy legyen mindig lak˘ja, Ak r ”r”m, ak r bŁb nat;) E kincset el nem t‚kozoln m A f”ld minden gy”ny”re‚rt sem, Minden darabja dall  olvad Lelkemnek titkos m–hely‚ben. S minden dal k“ egy ‚plethez, Mely a felh“ket ‚rni fogja; E bszke, f‚nyes ‚plet lesz Kedves halottam Pantheonja. Pest, 1845. janu r J§J, TAVASZ, J§J!... "J“j, tavasz, j“j!" - gondol m az “sszel, - "V rlak, mert boldogs gommal j“sz el; Kinn falun lesz ifju, sz‚p galambom, s szabad lesz “t megl togatnom; S hogyha t“le sz z m‚rf”ldre lenn‚k, Sz z m‚rf”ldr“l is hozz ja menn‚k. Ha j”n a nap hajnal-”lel‚sre, Ha megy a nap ‚j-f”l‚breszt‚sre, s a hold, a zult n, ha bel‚pe, Csillagly nyos gazdag h rem‚be: n galambom h–  rny‚ka l‚szek. K”vet“je minden l‚p‚s‚nek. MĄg szerelme, mint tavasz! vir god Meleg–l“ kebl‚n kicsir zott, s amĄg “ e vir got sz–zi Pirul ssal ‚n szivemre t–zi: S m‚rt nem t–zn‚? s lehetetlens‚g-e? Hogy menyasszonycs˘k leend a v‚ge. J“j, tavasznak illatos fz‚re! Tegyelek f”l jegyesem fej‚re!" * J“j, tavasznak illatos fz‚re! Tegyelek f”l sĄrja keresztj‚re. Pest, 1845. janu r BE SZOMOR— AZ LET NNEKEM.. Be szomorŁ az ‚let ‚nnekem, Mi˘ta eltemett‚k kedvesem! Csak Łgy l‚zengek, mint az “sz vir ga, Mely minden szell“ ‚rkez‚sivel Egy-egy megsz radt szirmot hullat el, S mely csggedt f“vel kimul s t v rja. A f jdalom gyakorta megrohan, Mint ‚hez“ vad, m‚rgesszilajan, S ‚les k”rm‚t szivembe v gja m‚lyen. Ki ltok a sors ellen  tkokat, Amely az embernek mennyet mutat, Hanem megtiltja, hogy bel‚ ne l‚pjen. Legt”bbsz”r csendes, n‚ma b natom; lek? nem ‚lek? szinte nem tudom. J”n ‚s megsz˘lĄt egy-k‚t j˘bar tom; Besz‚deikre ritk n felelek. ™rltem egykor, hogyha j”ttenek, Most, hogyha mennek, szĄvesebben l tom. Gyakran bolyongok f”l s le c‚ltalan, Bolyongok, mĄg - azt sem tudom, hogyan? - A dr ga kisly ny sĄrhalm hoz ‚rek, des rem‚ny tart ottan engemet; Rem‚lem, hogy majd szĄvem megreped... M‚rt csalnak mindig, mindig a rem‚nyek! Pest, 1845. janu r PANASZKODM HT?... Panaszkod m h t? elpanaszol m Szivem baj t, bŁj t az embereknek? Mik‚nt, ha ujj t megmetsz‚, a gyermek Panaszkodik... sz‚gyen, sz‚gyen re m! S volt a panasz v‚gt‚re is mi‚rt? Hisz keserv‚t mutat˘ kebelnek Vagy sz nalommal vagy gŁnnyal fizetnek, S egyik sem kell... egyik, mint m sik s‚rt. Vagy elmondhattam sz˘val sorsomat? Elmondhat m? mi az: mid“n a l‚lek, SĄrhalma mellett porl˘ kedves‚nek, Egy kĄnba fŁl˘ ‚letet sirat. s ‚n m‚gis, m‚gis panaszkod m Kislelken, gy v n az embereknek, Mik‚nt, ha ujj t megmetsz‚, a gyermek Panaszkodik... sz‚gyen, sz‚gyen re m! De t”bb‚, t”bb‚ nem panaszkodom, Bv”s szigett‚ fog v ltozni keblem, Honnan ki nem fog Łt vezetni, melyben El tkozottan ‚l a f jdalom. Pest, 1845. janu r-febru r HATALMAS ORVOS AZ ID§... Hatalmas orvos az id“; el“bb-ut˘bb Minden sebet befog. B rmennyit szenvedek: ez orvos  ltal majd n is meggy˘gyulok. A bŁ, mely most s”t‚t felh“k vill mtze, Lesz ny jas hold sug ra, Mely tnd”k”lni sz ll szelĄd eml‚kezetem Morajtalan tav ra. s fon tal n a sors nem f rad˘ keze Egy r˘zs s k”telet, Mely ”sszef–zi majd az ‚letv gyat ‚s F”l‚plt szĄvemet. Ekkor, gondolhat˘, a k”nnyek ‚s a sz˘k Mi keser–k lehetnek, Melyekkel a t”rt szĄv ”r”kre bŁcsut mond Rem‚ny- vagy ‚lvezetnek. Az‚rt szeretn‚m most, mid“n h–lt kebelem V gy-, s kĄv ns gtalan, Az‚rt szeretn‚m most, ha elmenn‚k oda, Ahol Etelke van. ™leld fel, oh hal l, kif radt ‚ltemet, s tedd a temet“be, Mint kebl‚n elszunyadt magzatj t a szl“ Let‚szi b”lcsej‚be. s hogyha meghalok, ohajt som csak egy, Bar tim, t“letek: Hogy engem a mell‚ a kedves kisle ny Mell‚ temessetek. Mik voltak  lmaink, majd minden ‚jfelen Elmondjuk ott egym snak, S egyszerre indulunk, ha ‚breszt“ szava Zeng a f”lt mad snak. Pest, 1845. janu r-febru r JTSZIK ™REG F™LDšNK... J tszik ”reg f”ldnk Fiatal sugar val a napnak; Pajkos enyelg‚s k”zt Egym snak cs˘kokat adnak. A Duna hull min, B‚rc‚n, v”lgy‚n a vid‚knek, Tornyokon, ablakokon, Mindenhol cs˘kjaik ‚gnek. Oly j˘kedv a nap J”tt‚n; j˘kedv lement‚n, Mintha nem is l tn  SĄrhalmodat, ‚des Etelk‚m! Pest, 1845. janu r-febru r KKET MUTATNAK MG... K‚ket mutatnak m‚g a t vol erd“ VirĄt˘ f in a z”ld levelek? Tajt‚kzik m‚g a Duna, mint szilaj m‚n? Ha vakmer“ harcosk‚nt rajt teremv‚n, Kergetni kezdi “t a fergeteg. PirŁl a sz‚p menyasszony m‚g, a hajnal? Ha v“leg‚ny‚t v rja, a napot; S harmatk”ny–ket sĄr m‚g a bŁs ”zvegy, Az ‚j? mid“n a csillagokhoz f”lmegy, s l tja a sok  rva magzatot. Megm‚rhetetlen l tk”r”m volt egykor, Hanem most m r nem l tom ezeket: Az a kis domb, mely kedvesem takarja, R m n‚zve k‚l  tl thatlan magasra, S elrejt el“lem f”ldet ‚s eget. Pest, 1845. janu r-febru r HA LETBEN... Ha ‚let‚ben nem szerettem volna A sz“ke frt”k kedves gyermek‚t: ™v‚ leendett ‚letem, szerelmem, Mid“n halotti  gyon fekv‚k. Mi sz‚p, mi sz‚p volt a halotti  gyon! Mint hajnalban ha f‚nyes hattyu sz ll, Mint tiszta h˘ a t‚li r˘zsasz lon: Lengett f”l”tte a feh‚r hal l. Pest, 1845. janu r-febru r E SZOBBAN KšSZK™D™TT... E szob ban kszk”d”tt az let ‚s hal l f”l”tte, MĄg az ‚let §t a sz‚pet, §t a kedvest, elvesztette. E szob ban sirat m “t K”nnyeimnek tenger‚vel: - Szenved‚sem Avvagy l‚tem E tengert m‚rt nem nyel‚ el! - E szob ban lesz lak som; des kĄn lesz laknom itten, Itten laknom, §t l thatnom Mindig ‚ber eml‚kimben. Egy kiv natom leszen, ha E szob b˘l el kell menni; Az, hogy engem Akkor innen Szent Mih ly lova vigyen ki. Pest, 1845. janu r-febru r A H•, A HOLT F™LD TLI SZEMFED§JE A h˘, a holt f”ld t‚li szemfed“je, Az ‚jen  t A temet“re Lesz llt. A nap Hideg sug ra N‚z komoran Le a halottak puszta orsz g ra. Nem enged a h˘ a nagy temet“ben, Csak egyed–l Etelke sĄrja K”r–l; De itt Sem a napf‚nyt“l, Hanem szemem, SĄr˘ szememnek szakad˘ k”nny‚t“l. Pest, 1845. janu r-febru r MID§N NAGYON BNT... Mid“n nagyon b nt a vad f jdalom, A v rost, a vil got elhagyom, S oda megyek ki, hol az emberek Napestig m‚lyen alva fekszenek, De ha az ˘ra ‚j fel‚re j r, S felh“k k”zt bŁsong s rga holdsug r: A szenderg“knek  lma megszakad, S elhagyj k m‚ly, s”t‚t tany jokat, S feh‚r ruh ban j rnak t‚tova, Mig hajnalt hirdet a kakas szava. Idemegyek, a temet“be, ‚n F jdalmaimnak v‚szes ‚jjel‚n, S ha itten, dr ga sĄrhalmom felett K”ny–imnek forr sa megered, s a k”ny–kh”z s˘hajom vegy–l: F jdalmam lassacsk n lecsendes–l. * Akkor leszek  m m‚g majd csendesen, Ha mell‚d fekszem, ‚des kedvesem! Pest, 1845. janu r-febru r TIZENKETT§T šT™TT AZ •RA... Tizenkett“t t”tt az ˘ra, F”l‚bred‚k a harangsz˘ra, s Ąm s”t‚t szob mban egy Feh‚r alak F”l- ‚s lemegy... Te vagy, te vagy, kit annyit v rtalak, Te vagy, boldogs gom f j nak Id“ el“tt lehullt gym”lcse! Jer, karjaim kit rva  llnak, S k‚sz ajkam, hogy cs˘kj t ajkadra hintse, Jer, elr”p–lt kedves galambom!... De sz˘lt a ly nyka halk, f jdalmas hangon: "Meg llj, meg llj! el“bb megkeresem Elvesztett ‚letem; L sd, ‚let n‚lkl ott a sĄrban Feknni olyan szomorŁ dolog: Ott oly s”t‚t ‚s oly hideg van... n Łjra ‚lni akarok; Megkeresem Elvesztett ‚letem. Nincs n lad? Add vissza, k‚rlek, hogyha megtal ltad." - Oh nincs az n lam, Meg nem tal ltam, Meg nem tal ltam dr ga ‚leted! De hogyha az eny‚m kell: Ąme vedd!... S  tadni akar m Tulajdon ‚ltem, De m r a l tom ny Elt–nt az ‚jben. Pest, 1845. janu r-febru r ANYM, ANYM... Any m, any m, oh Legjobb s legboldogtalanabb anya! Nincs h t rem‚nyed, Mit a f”sv‚ny val˘ bev ltana? Kikld”z‚d, mint Galambj t N˘‚, a rem‚nyeket; De teljes–l‚s Z”ld  g val meg egy sem ‚rkezett. V‚gs“ rem‚nyed: Ha majd hal lod meg fog h–teni, F”lmelegĄtnek M‚g egyszer gyermeked h“ k”nnyei. Szeg‚ny any m te! Ez a vigasztal s sem jut neked; ElsĄrta k”nnyeit Szerelmes‚nek sĄrj n gyermeked. Pest, 1845. janu r-febru r HIBA VRLAK HT.. Hi ba v rlak h t ezentŁl? Megsiratott sz‚p gyermekem! Meg nem jelensz t”bb‚ nekem? Mint eddig gyakran megjelent‚l Szob mban cs”ndes ‚jeken. Elj“ az ‚j, elj“ az ‚jf‚l; Mi haszna j“? nem j“ veled. Nem l tom leng“ szellemed, S rem‚nyem elt”r”tt sz rny val F”d”m be b gyadt szememet. Hov  lev‚l? mi‚rt maradsz el? ™r”kre kedves sz‚p le ny! Hervadt orc m ijeszt tal n? Ne f‚lj, ne f‚lj hervadt orc mt˘l: rted lev‚k oly halov ny. Oh j“j fel egyszer m‚g sirodb˘l, Mindenn‚l dr g bb  rnyalak! Csak hogy m‚g egyszer l ssalak; Azt n mondd, hogy terhedre van bŁm, S t”bb‚ nem h borĄtalak. Pest, 1845. janu r-febru r FšGG MR A LANT... Fgg m r a lant meg‚rintetlen–l, Mellyel keservemet el‚nekeltem, Keservem, ‚rted, a sĄr b”rt”n‚nek ™r”k rabj v  z ratott szerelmem. Ott fgg a lant meg‚rintetlen–l, S ha megpend–l a m‚la nyŁgalomban: Az nem az ”sszes hangszernek zen‚je, Egy-egy hŁr hangja csak, mely kett‚pattan. Pest, 1845. janu r-febru r VAHOT SNDORHOZ Szent a k”lt“ lantja. A f”ld m–k”d‚s‚t Csillagt bor b˘l §rszemekkel n‚z“ Isten adom nya; § besz‚l a rezg“ HŁrok ‚nek‚ben, Majd vigasztal˘lag, Majd pedig fenyĄtve. Mint a n‚p er‚nye Elvetett magv b˘l Vagy konkolyt arat, vagy T ntorodva l‚p a Nemesebb t”rekv‚s Tiszta ”sv‚ny‚r“l A lealjasŁl s Iszapos g”dr‚be. Szent a k”lt“ lantja, s nekem nagyon f jt L tnom, hogy van olyan, s hogy nem kev‚s van, Aki e szents‚ghez Nem f‚l vakmer“en NyŁlni szennyes ujjal, S hogy csak f‚nyes  larc Sok k”lt“ besz‚de, Mely s”t‚t sziv‚nek Foltjait takarja. Szebb ”r”meimnek Napja volt azon nap, Melyben a te kebled Rejtek‚ben l ttam, S l that m, hogy benned Egy a k”lt“ s ember, Hogy dalod s dalodnak KŁtforr sa, szĄved, Tiszta egyar nt, mint A nap ‚s sug ra. Bizalommal adtam Kezemet bar ti SzorĄt sra, ‚s te Vissza nem taszĄt d; S ha Etelke megh–lt SzĄve ott alant nem Porlan‚k a sĄrnak Hold- ‚s csillagatlan jjel‚ben: ah, ugy T n nemcsak bar tod Lettem volna egykor. Megt”rt‚nt!... a multat A jelen keserve, A jelen siralma Vissza nem teremti. EnyhĄtsd legal bb te, EnyhĄtsd a bar ts g Balzsamolaj val Vesztes‚gem sebj‚t, s ne b nd, ha olykor Elmerengve csgg”k B mul˘ szemekkel Hitvesednek arc n, Oh, ne b nd, bar tom! Hamvad˘ testv‚re, A szeg‚ny Etelke Elvesztett von sit Keresem csak ottan; S ha lelek k”z–l”k B rmin“ kev‚st is: A rem‚nynek eld“lt Tnd‚rcsarnok b˘l Szent ereklyek‚pen Tartom eml‚kimnek Dr ga kincst r ban, S “rz”m a felejt‚s Elt”rl“ kez‚t“l, Mint a megfagy st˘l §rzi a vil got A meleg ver“f‚ny. Pest, 1845. janu r A VILG S N Megvet‚sem ‚s ut latomnak Hitv ny t rgya, ember a neved! A term‚szet s”pred‚ke vagy te, S nem kir ly a term‚szet felett. A teremt‚s legut˘s˘ napj n Alkotott az isten t‚gedet, Elf radt m r ekkor a munk ban, S Ągy jeless‚ nem teremthetett. Szeret‚lek t‚ged egykor, s szĄvem Veled h– sz”vets‚get k”te, Megvet‚sem ‚s ut latom lett E sz”vets‚g kett“s gyermeke; J˘l ismerlek, te nem ‚rdemelsz m st, Nem, mint megvet‚st s ut latot... Szolgazsarnok! vagy nyalod m s talp t, Avvagy talpad m ssal nyalatod. S azt hiszed t n, te nyomoru p ra! Mint te, ‚n is olyan rab vagyok? Azt hiszed, hogy ‚n dics‚retedre Vagy gyal zatodra hallgatok? Azt hiszed, hogy tettben ‚s ir sban Engem agg˘d snak f‚rge r g, s szorongva k‚rdezem magamban: Mit fog erre sz˘lni a vil g? Hidd, ha j˘nak l tod;  mde tudd meg: n nem fgg”k t“led semmiben, Amily Łtat v lasztott mag nak Lelkem, rajta egyenest megyen. s ha tetszik engem f”lemelned, m emelj f”l, mint b lv nyodat; Ha f”lltetsz fejed tetej‚re, Majd kirŁgom szolgafogadat! Pest, 1845. janu r K™LT§ LENNI VAGY NEM LENNI L‚gy  tkozott, te  tkos pillanat, Melyben fogantat m, S te, melyben kĄnnal a kĄn ember‚nek, K”lt“nek sz–lt any m! Oh k”lt‚szet, te a GyanŁtalan szĄv csalfa p˘kh l˘ja, s azut n foglyodnak Oly irgalomtalan fojtogat˘ja! V‚remb“l m r te oly sokat sziv l, M‚rges ful nku p˘k! De sz laid b rmilyet‚n kusz ltak, M‚g elszaggathat˘k. Let‚pem azokat, B rmint keresztlsz“tt‚k-font k szĄvem, S ha ”sszen“ttenek m r: Ugy vel”k egytt szĄvem is kit‚pem! De v‚remb“l e gyilkos f‚rget ‚n T”bb‚ nem hizlalom, Ugyis, mi lenne a kiszĄvott, elfolyt V‚r‚rt a jutalom? Dics“s‚g legf”lebb, Ez a szem f‚ny‚t elvakĄt˘ semmi; s m‚g az is nagy k‚rd‚s: E semmi is fog-e jutalmam lenni? Sz‚les foly˘don Łszom ezut n, Oh mindennapis g! Ballagsz velem majd, ‚s csendes foly sod Szikl k k”z‚ nem v g. Nem lesz hirem, nevem, T n a boldogs g karjai sem v rnak, De lesz m‚gis nyugalmam, S a nyŁgalom fele a boldogs gnak. s eln‚muljak mind”r”kre h t? Egy hangszer ‚letem; E hangszer ‚p m‚g, s azt, mint elromlottat, A sz”gre f”ltegyem? Hallgasson ”r”mem? Ne l‚gyen hangja t”bb‚ f jdalmamnak? Hallgathat-e a tenger, Mid“n hull min sz‚lv‚szek rohannak? Nem, k”lt‚szet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el! T pl lni foglak a gy”t”rt kebelnek Legforr˘bb v‚rivel. Nem b nom: t‚pj, em‚ssz, M sokt˘l meghallgattat st sem v rok, Az‚rt ‚neklek, k”lt”k, Mig v‚gs“ csep v‚rem ki nem sziv rog. Pest, 1845. febru r ELFOJTOTT K™NNYEK —gy sĄrhatn‚k!... megb ntott valami, Nagyon megb ntott, mondhatatlanul. s a felh“vel a l‚lek rokon: Megk”nnyebb–l, mid“n es“je hull. De ‚n nem sĄrok, nem szivelhetem, Megfogad m, hogy t”bb‚ nem sĄrok. El, k”nnyek!... szĄvem Łgyis oly res, Megf‚rtek benne, odafolyjatok. Pest, 1845. febru r HR Mi h t az a hĄr, a k”lt“nek hĄre? Hogy annyi a bolondja ‚s irĄgye? Van-e, van-e, ki nem sov rg ut na? Van-e, van-e, kinek az nem b lv nya? S m‚lt n! a hĄr f”ns‚ges tereb‚ly fa, Kir lyi sz‚kn‚l pomp sabb  rny‚ka, Z”ld  gait ki sz zadokra nyujtja, Ront˘ eny‚szet v‚sze nem fog rajta, S hozz  magzatjai a k‚s“ vil gnak Zar ndokolni  hĄtattal j rnak. Oh sz‚p, oh sz‚p a hĄr borosty nf ja! Nem is csoda, ha hervad s nem b ntja, Hiszen t”v‚t a meggyilkolt boldogs g Kiontott v‚re ‚s k”ny–i moss k. Pest, 1845. febru r TLI VILG Meg”lte valaki mag t, Az hozta ezt a rŁt id“t. Fuj a sz‚l, t ncol a t ny‚r A borb‚lym–helyek el“tt. Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. A napsz mos, napsz mosn‚ Tusk˘t fr‚szel ‚s hasĄt; Dar˘c p˘ly ban gyermek”k A sz‚lv‚sszel versenyt visĄt. Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. J r nagy l‚ptekkel f”l s al  A katona az “rhelyen, s sz ml lgatja l‚pteit; KĄnj ban m st mit is tegyen? Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. A hosszul bu dr˘tost˘t Kopott gub j t cepeli; Az orra ‚rett paprika, S hidegt“l folynak k”nnyei. Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. Barangol a v ndorszin‚sz Egy falut˘l a m sikig; Meleg ruh ja nincs ugyan, De mindaz ltal ‚hezik. Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. H t a cig ny?... vacog foga A rongyos s torok alatt; Kopogtat a sz‚l ‚s bemegy, B r a cig ny nem sz˘l: szabad! Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. Meg”lte valaki mag t, Az hozta ezt a rŁt id“t. Fuj a sz‚l, t ncol a t ny‚r a borb‚lym–helyek el“tt. Hol a boldogs g mostan ban? Bar ts gos meleg szob ban. Pest, 1845. febru r A TORONYBAN DELET HARANGOZNAK... A toronyban delet harangoznak, A fejem tetej‚re st a nap. Hej, ha olyan k”zel volna sĄrom, Mint amilyen r”vid az  rny‚kom. Kihozta az eb‚det a gyerek; Amint l tom, egy kis bort is kldtek. Be savanyŁ!... de csak kirĄtem; hiszen m‚g savanyŁbb az ‚letem. let, ‚let,  ld stalan ‚let! Sz mad sod velem mikor v‚gzed? Mikor mondod: menj isten hir‚vel, Porladozz l porl˘ szeret“ddel! Pest, 1845. febru r-m rcius GY IS J• Megkopott a ment‚m pr‚me, A sarkantyŁm rozsd s, g”rbe, Nincs a kucsm m f‚lrecsapva, Nincs a bajszom kip”d”rve. gy is j˘ ily bŁs leg‚nynek, Akit elhagyott r˘zs ja, s lement a f”ldbe m‚lyen, Hogy ne is n‚zhessek r ja. Pest, 1845. febru r-m rcius GYORS A MADR, GYORS A SZLVSZ... Gyors a mad r, gyors a sz‚lv‚sz, Gyors a vill m; Hanem az alf”ldi bety r M‚g gyorsabb  m! Ma “kelme csik˘t szerez Kecskem‚ten, Szentm rtonn l aznap  t is Megy a r‚ven. Holnap a csik˘t eladja Feh‚rv ron, Eladja, m‚g Łjat is lop E v s ron. Holnaput n m r valahol Becskereken Lovagol egy karcsu fak˘n: A deresen. Pest, 1845. febru r-m rcius PIROSLIK A KECSKERG•... Piroslik a kecsker g˘ Sz“l“  rka mellett. Az  rokban teh‚ncsord s Kuty ja megellett. Teh‚ncsord s, vĄzbe ne h nyd A kutyak”lyk”ket! Tudod-e, hogy sok leg‚nynek Tetszik feles‚ged? Alattomban k”rny‚kezik H zad a leg‚nyek; UszĄtsd r jok a kuty kat. Majd mikor feln“nek. Pest, 1845. febru r-m rcius KICSAPOTT A FOLY•... Kicsapott a foly˘, VĄzben Łszik a t j. TŁl a vizen lakol, des r˘zs m, ne v rj. Elvitte az  rvĄz A t”lt‚st, a hidat; Amott megy a hidb˘l Az ut˘s˘ darab. Magam egy halomr˘l N‚zek  t a vizen; A vĄzen keresztl Galamb sz ll sebesen. Nem is tudom ugyan: Galamb-e igaz n, Ami ott sz ll... vagy az n sohajt som t n? Pest, 1845. febru r-m rcius PEST Hi ba, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S ‚n Pestnek mindig j˘bar tja voltam, s ahol csak kell, h t p rtj t fogom. Volt itt nekem sok kellemes napom. Kiv lt h' az utc n k˘borolhatok: Az angyalokn l boldogabb vagyok. Egy ˘ri skigy˘ b m‚szkod som, V‚gighuz˘dik a n‚psokas gon. S azt n itt minden olyan ‚rdekes, A sziv ”r”m‚ben csak ugy repes. A vargainasok pofozkod sa, A b‚rkocsiknak emberg zol sa, A zsebmetsz“k, a p”r”l“ kof k Az embert mind igen mulattatj k. S azt kell m‚g l tni, hogyha sz‚p id“ben S‚t ra k‚l a tarkabarka n“nem; Mi sz‚pek “k, mi sz‚pek, teringette, El“l kifestve ‚s h tul kit”mve. H t ahol a dics“ arszl nok j rnak! Azt nevezem azt n baromv s rnak. Pest, 1845. febru r-m rcius ORBN Komor, mogorva f‚rfiŁ Volt Orb n, B r oly vid m hajnal pirult Az orr n. De hisz mogorva ‚p az‚rt Volt Orb n, Mert oly vid m hajnal pirult Az orr n. Oka egy‚bir nt maga Volt Orb n, Hogy oly vid m hajnal pirult Az orr n. Tem‚rdek borf‚l‚t ivott Meg Orb n, Vid m hajnal az‚rt pirult Az orr n. Pest, 1845. febru r-m rcius A SORSHOZ Egyet mondok, sors, kett“ lesz bel“le: Nekem csak egy le ny szerelmit add, S ‚rette ‚n  tengedem cser‚be Minden, de minden... ad˘ss gomat. Pest, 1845. febru r-m rcius A NAP Mi az a nap? mi az a nap? Nem is nap az tulajdonk‚p. Ugyan mi h t?... h t semmi m s, Mint egy nagy szappanbubor‚k. Valami ˘ri sfiŁ KifŁja reggel keleten, S sz‚tpattan este nyŁgaton. - s ez minden nap Ągy megyen. Pest, 1845. febru r-m rcius MULATSG K™ZBEN Most m r mulassatok, kedves bar tim. Az ‚n mulats gomnak v‚ge van; A tr‚fas gok, az elm‚s besz‚dek, Az ‚nek, a bor, mind haszontalan. Az embernek m‚rt is van gondolatja? L ss tok, ‚n olyan bolond vagyok: Mikor legvĄgabb a jelen, j”v“be Ragadnak r”gt”n a gondolatok. Az a j”v“! az a kegyetlen sz‚lv‚sz, Mely sz‚tzil l bennnket, szertesz‚t; S lesz-e azontŁl m‚g tal lkoz sunk? Vagy halljuk-e csak egym snak hir‚t? Igen, halljuk, majd elbesz‚li a hĄr: Ez ‚s ez nyugszik... odalenn... Haszontalan hist˘ria az ‚let! Mi‚rt is van, vagy m‚rt nem v‚gtelen? Pest, 1845. febru r-m rcius ROSZ VERSEIMR§L T n ‚n nem tudn‚k Ąrni Mindig j˘ verseket? De szĄvem f“er‚nye Az emberszeretet. Val˘ban!... m r pedig ha Mindig csak j˘t irok, Miv‚ lenn‚nek Łgy a Szeg‚ny kritikusok? Id“nk‚nt valamicske Ezeknek is csak kell, S “k minden hullad‚kot Gy”ny”rrel falnak fel. R g˘djanak szeg‚nyek, Csak ‚l“sk”djenek! Hiszen, ha nem csal˘dom, T n “k is emberek. Pest, 1845. febru r-m rcius AZOKHOZ AZ N J• PESTI PAJTSAIMHOZ Hah, b”rt”n”m ajtaja megnyilt, - Nem b”rt”n-e a hivatal? - Cs˘kolgat a dr ga szabads g des, tzes ajkaival. De lelkem hov  lett?... merre, o l‚lek, Sz rnyad suhog si merre viv‚nek? Mi messze, mi messze r”plsz m r, V‚getlen el“tted az ut; Hi ba suhanna ut nad A fecske, nyomodba se' jut. El lelkem ut n a messze vil gba!... De vissza mi tart? szĄv, monddsza, mi b nta? T vozni! e gondolat Łgy f j, —gy f j nekem... ‚s mi ok‚rt? Volt itt szeret“m, hanem az m r A sĄrhalom ‚jibe t‚rt. s nem vagyok ‚n m r senki bar tja. E puszta res sz˘t lelkem ut lja. Pajt saim! ‚rtetek a bŁ; Elhagyni, fiŁk, titeket, Ez f j nekem, ez szomorĄt el, Ez ver kebelembe sebet... De nem! mi vigadtunk minden id“ben, Igy h t szomorŁ a bŁcsu se l‚gyen. F”l, cimboras g, vigalomra, S pog ny legyen a vigalom: A bŁt kirlt poharakkal Kegyetlenl ssk agyon, Hogy, majd ha j”n a sor k‚zszorit sra, §t k”nnyre fakadni senki ne l ssa! Pest, 1845. m rcius v‚g‚n MI KK AZ G! Mi k‚k Az ‚g! Mi z”ld A f”ld! Z”ld f”ld felett, k‚k ‚g alatt a Hangos pacsĄrta fty”r‚sz: Dal val a napot kicsalta, A nap r  gy”ny”rk”dve n‚z. Mi k‚k Az ‚g! Mi z”ld A f”ld! Z”ld a f”ld, k‚k az ‚g, tavasz van... s ‚n oly slt bolond vagyok, Hogy idebenn a sz–k szob ban Kadenci kat faragok! Eperjes, 1845.  prilis KI A SZABADBA! Ki a szabadba, l tni a tavaszt, Megl tni a term‚szet szinpad t! Az oper kban ki gy”ny”rk”dik? Majd hallhat ott kinn kedves oper t. A term‚szetnek pomp s szinpad n A primadonna a kis flmile; Ki volna, ‚nekesn“k! k”ztetek Mer‚sz: versenyre kelni “vele? Megannyi p holy mindenik bokor, Amelyben –lnek ifju iboly k, Mik‚nt figyelmes h”lgyek... hallgatv n A primadonna csattog˘ dal t. s minden hallgat, ‚s minden figyel, s minden a legforr˘bb ‚rzelem... A k“szikl k, e v‚n kritikusok, Maradnak csak kop ran, hidegen. Eperjes, 1845.  prilis MAGYARORSZG Te sem termett‚l  m szak csnak, Magyarorsz g, ‚des haz m! A s–lt egy r‚sz‚t nyersen hagyn d, S el‚getn‚d m s oldal n. Mig egyfel“l boldog lak˘id MegfŁlnak a b“s‚g miatt: H t m sfel“l meg ‚hhal llal Megy sĄrba sok szeg‚ny fiad. Eperjes, 1845.  prilis MI B˜V™SBJOS HANG... Mi b“v”sb jos hang? V”lgyben csendlt meg nnep-est harangja? Mely a buzg˘ falut Im dkoz sra szentegyh zba vonja; Vagy lelkem  lmaiban Cseng ‚desbŁs eml‚ke a ly nyk nak? Ki sz‚p ‚s ifju volt S kinek sĄrj ra k”nnyeim foly nak. Eperjes, 1845.  prilis FELSšLS Eb‚dre hĄtak. Elfogadtam A meghiv st nagy szĄvesen, Nem az eb‚dre n‚zve, Hanem mert vettem ‚szre, Hogy k”ztnk sz‚p ly ny is leszen. S volt sz‚p ly ny, m‚gpedig milyen sz‚p! K”nny– lehellet termete, Feh‚r eg‚n szem‚nek S”t‚tk‚k napok ‚gtek... De ez nem tartozik ide. Csak hogy sz‚p ly nyka volt, nagyon sz‚p, S ‚n “t tst‚nt megszeret‚m. "KigyŁlt indŁlatommal Eb‚d ut n azonnal Kirontok!" Ągy elm‚lked‚m. Eb‚d alatt er“sen szĄtam A szĄver“sĄt“ italt, Hogy a nagy pillanatban Majd ann l biztosabban VĄvhassam ki a diadalt. De hah, a szĄver“sĄt“ ugy Meger“sĄt‚ szĄvemet, Hogy, az er“b“l azt n L bamban nem maradv n, Kirontanom nem lehetett. Eperjes, 1845.  prilis AZ ERDEI LAK `K”lt“i verseny Ker‚nyi ‚s Tomp val` Mint a szĄv az els“ szerelemnek titk t, Rejti a kis kunyh˘t b‚rcek koszorŁja; Meg nem  rt er“tlen szalmaf”del‚nek, Ha dh‚t a sz‚lv‚sz e vid‚kre fŁja. Szalmaf”del‚t be rny‚kozza h–sen Susog˘ erd“s‚g rezg“ lombozatja, Min mag t a vĄgan fty”l“ rig˘faj s a bŁsan bŁg˘ vadgalamb ringatja. Mint a kergetett “z, fut le gyors fut ssal Kis patak magasr˘l a v”lgy m‚lys‚g‚be; K‚tfel“l vir gok, mint kac‚r le nyk k, Kandik lnak a vĄz f‚nyes t–k”r‚be. S a vir gly nyk khoz j“nek az im d˘k, g“ szenved‚llyel j“nek a vadm‚hek, S ‚lveznek szerelmet. Hej, de sok megj rja! VĄzbehull s v‚ge r‚szeg ”r”m‚nek. A nap ‚s a szell“ sz nakozva n‚zi; Levelet hajĄt le a szell“, sz m ra, s ha fenn–l m r ez ‚letment“ sajk n, Megsz rĄtja sz rny t a j˘ nap sug ra. A hegyek tet“in duzzad˘ eml“kkel J r az anyakecske g”d”ly‚i mellett. Kiker–lt ett“l s a vadm‚hekt“l mindig, Mi a kunyh˘ kicsiny asztal ra kellett. S bŁg˘ vadgalamb ‚s fty”l“ rig˘faj Nem f‚lnek, hogy “ket csalj k l‚pvessz“re... ™nmag r˘l tudja e lak n‚pe, milyen des a szabads g tiszta leveg“je. Nincsen itten rabs g, nincsen itten urk‚ny, Mely parancsolatj t mennyd”r”gve adja; Csak az ‚gih borŁnak zeng koronk‚nt Istentiszteletre buzdĄt˘ sz˘zatja. s az isten j˘, “ nem sok  haragszik: A dorg l˘ felh“k torkait bez rv n, —jolag mosolyg... a megengesztel“d”tt Isten mosolyg sa: tnd”kl“ sziv rv ny. Eperjes, 1845.  prilis VAN A NAGY ALF™LD™N CSRDA SOK... Van a nagy alf”ld”n cs rda sok. Azok k”zt, akiket ‚n tudok, Legkl”n”sebb a Betekints - Ennek sz‚les f”ld”n p rja nincs. Menni akar, de csak d–ledez, Mint iv˘ja, kiben sok a szesz! F”dele is f‚lre van csapva, Mint a r‚szeg ember kalapja. K‚sm rk, 1845. m jus 3. PARIPMNAK AZ § SZNE FAK•... Parip mnak az “ szĄne fak˘, Sz“re, mint a vert arany, ragyog˘; Parip mnak az “ neve Csillag, Gyors a l ba, mint a hull˘csillag. Hej sz‚p lovam, hej j˘ lovam, fak˘! Hol az egyik l badr˘l a patk˘? Hadd vigyelek, lovam, a kov cshoz, Azut n majd vĄgy el a r˘zs mhoz. Hej, tzes a kov csnak a szene, De tzesebb r˘zs mnak a szeme. Hej, l gy a vas a kov cs szen‚t“l, L gyabb szivem a r˘zs m szem‚t“l. Igl˘, 1845. m jus FRESCO-RITORNELL Mihelyt megpillantottalak, menyecske, Bord m alatt ez a kis hŁsdarab Ugr lni kezdett, mint szikl n a kecske. Az˘ta mellem folyton ‚g“ katlan, S a l ng mindig tov bb, tov bb harap... Csak te ne voln l oly meggyujthatatlan! Kebled feh‚rl“, mint az alabastrom, De bŁm s”t‚t, mint holmi ˘cska klastrom, S csak a hal l lesz dŁlt szivemre flastrom. Igl˘, 1845. m jus EGY ASSZONYI LLATHOZ Megl ttuk egym s ‚s a szerelem Mindkett“nk szĄv‚ben lobbot vetett, F”l”sleges volt minden vallom s, rt“k a k”lcs”n”s tekintetet. Alig mult egy nap, m r cs˘koltalak. S te visszacs˘kol l ‚s ”lel‚l. Te is le ny vagy, ‚des angyalom, Egy szikr val sem jobb a t”bbin‚l. Mik‚nt folyamm  n“ a kis patak, S mik‚nt tengerbe v‚sz el a folyam: Szerelmem akk‚p napr˘l-napra n“tt, S lett v‚gre tenger, m‚ly, hat rtalan. L ttam pirŁl˘ arcod hajnal n, Hogy boldogs gom napja ujra k‚l. Te is le ny vagy, ‚des angyalom, Egy szikr val sem jobb a t”bbin‚l. Boldogs gomnak napja ujra kelt. Boldogs g napja volt ‚g“ szived, Amely szemedbe sz llt, s onnan re m Elolvaszt˘ sug rokat vetett. Min“ boldogs g volt, ha h borg˘, F”lindult kebleden pihentet‚l! Te is le ny vagy, ‚des angyalom, Egy szikr val sem jobb a t”bbin‚l. Egyttl‚tnknek v‚gs“ napja j”tt. T n mind”r”kre v land˘k val nk; De gondol m, nyugtatva magamat: V r m‚g egy este boldogs ga r nk. Az este elj”tt. pen b l vala, Te b lba ment‚l, hozz m nem j”v‚l. Te is le ny vagy, ‚des angyalom. Egy szikr val sem jobb a t”bbin‚l. Igl˘, 1845. m jus A. B. EMLkK™NYVBE Kalm rid“ket ‚lnk mostan ban, Egy p‚nzdarabnak n‚zik a vil got, S ha a vil g p‚nz, a k”lt“ mi rajta? A k”lt“ - mondj k - hasztalan pen‚sz csak. Pedig a k”lt“ a kir lyi k‚p a Vil g tall‚rj n... nem, kir lyi k‚p sem! § a tall‚rnak cseng“, tiszta hangja, Sz‚p szellemr‚sze a hitv ny anyagnak. - L‚gy bszke r , hogy k”lt“nek szlett‚l. V r-Ged“, 1845. jŁnius 1-13. k”z”tt P.....Y VILMA KISASSZONYHOZ Ifju szivecsk‚d legel“sz”r j tsza A szerelemnek sz‚p j t‚kait. Gy”ny”r nekem e j t‚k l that sa, Nem ‚n vagyok b r, akit boldogit. Ki is ne volna lelkeslt n‚z“ ott, Hol a sziv els“ mozdul sra k‚l? Nem olyan-‚ ez, mintha r˘zsabokrot, VirĄt˘ r˘zsabokrot r z a sz‚l? Az ‚g“ szĄv, ez a r˘zs nak bokra, Leng“ fuvalmak ‚rzem‚nyei, S hull a bokorr˘l a halv ny arcokra Piros lev‚l, ha a sz‚l lengeti. Ha sz‚p orc dat ekk‚p ‚gni l tom, Oh ly nyka, szĄved ‚rzem‚nyitl: Der–l kiss‚ az ‚n s”t‚t vil gom, Mit szerelemnek napja elkerl. K”lt“kebelnek nem szolg l szerencse; Tudod szerelmem bŁs t”rt‚net‚t: Volt ‚letemnek egy kir lyi kincse, KoldŁs vagyok, mert azt eltemet‚k. Szempill idnak fekete vir g n A r‚szv‚t k”nnyharmatja reszketett, Mid“n el“tted szĄvemet kit r m s elbesz‚l‚m e t”rt‚netet. Ekkor, le nyka, j˘ le nyka, t‚ged destestv‚rem–l fogadtalak. K”ssk meg ezt a dr ga sz”vets‚get Egy cs˘kkal, Vilm m, ‚s ‚n  ldalak. Kl”nben is te volt l, aki mond d, Hogy megcs˘kolni a k”lt“t szabad; Sz‚p  llĄt sod, ly nyka, teljesĄtsd h t: Tedd ajkaimra testv‚rcs˘kodat! Losonc, 1845. jŁnius 14-22. k”z”tt A VARR•LENY Varr˘le ny a szeret“m, Azaz, hogy ‚n “t szeretem, Oly fennhangon ki ltja ezt VadŁl ugr ndoz˘ szivem, Hogy semmi k‚ts‚g benne. - Bolondos egy hist˘ria tal n; De m r egy‚b nincs h tra; Szeress te is, te sz‚p varr˘le ny! Sz‚p vagy, de sz‚p orc idat Az ember addig n‚zi csak, AmĄg nem l tja sugar t Lelked dics“ vill minak. Minden szavad egy vill m, Mely szem f‚ny‚t ”l“ szikr kat h ny; Nem ismerem m‚g p rod Az elm‚ss‚gben, sz‚p varr˘le ny! S azonkiv–l hogy tnd”k”lsz Az elm‚ss‚g sug riban: Ki oly k”nnyen megbukhat l. Er‚nyednek k”zhĄre van. Elm‚s vagy, mint az ”rd”g, S j˘, mint az angyal... hogyne hajtan m Meg t‚rdeim el“tted, Te sz‚p, elm‚s, te j˘ varr˘le ny! Meghajtom Ąme t‚rdemet, Emelj f”l engem szĄvedig; Enn‚l f”ljebb nem v gyok ‚n, Hisz ott a menny, a hetedik. Itt v rok t‚rdepelve, Ruh zd a "szeret“" cimet re m, Vagy varrd meg szemfed“met, Ha nem szeretsz, te sz‚p varr˘le ny! Losonc, 1845. jŁnius 15-22. k”z”tt MESSZE VNDOROLTAM... Messze v ndoroltam, elhunyt ‚des lelkem, De mindig, mindentt, ahol j rtam-keltem, B natos eml‚ked, mint egy s”t‚t f tyol Huz˘dott ut nam sĄrodnak halm tol. Visszaj”ttem hozz d. Cs˘kot nem adhattam Ny jas idvezletl; m‚lyen vagy alattam. Lehajtom fejemet  rvaf–z m˘dj ra, Nem l gy kebledre, de kem‚ny fejf dra. J tszanak ujjaim, nem sz“ke hajaddal, T n m r hamvaidb˘l sarjadt f–sz lakkal; s hallok suttog st, nem kedves ajkad‚t, Hallom suttogni csak a temet“ szel‚t. Ekk‚pen merengek sĄrod csendes halm n, A lefolyt id“re nyugodtan gondolv n. Nyugodt m r kebelem. F jdalmam sz‚lv‚sze Kitombolt, elzŁgott, megsz–nt, eleny‚sze. Alv˘ tenger a mult. Hal lod a k“szirt, Amelyen rem‚nyim sajk ja kett‚t”rt, Ez a durva k“szirt most m r olyan sz‚pen ll a l tk”r v‚g‚n a k‚k messzes‚gben; s  llani fog az szemem el“tt v ltig. SzĄvemen lesz k‚ped, Etelk‚m, hal lig! Fggni fog szĄvemen k‚ped, mint domborŁ SĄrodnak fejf j n e hervadt koszorŁ. Pest, 1845. jŁnius 25. SZERELEMVGY Szeretn‚k m r szeretni Łjolag... Mit ‚r a kert, ha r˘zs t nem terem? Ha szerelemmel nem diszeskedik, Mit ‚r az ‚let, ifjus g nekem? Szerettem ‚n, s csak bŁj t ‚rez‚m A szerelemnek mind ez ideig, S e bŁ mindenn‚l ‚desebb vala, Mire szivem csak eml‚kezhetik. Oh istenem, ha gy”trelm‚ben is Ily boldogĄt˘ m r a szerelem: H t akkor m‚g min“ lehet, ha a SzĄvben szelĄd moslyg ssal pihen! Lelkem bolyong˘, hontalan mad r, Keresve sz ll: f‚szk‚t hol rakja meg? Hol a le nyszĄv, amely megnyilik Tany t ohajt˘ ‚rzem‚nyinek? De b r szeretni v gyok Łjolag, A holt le nyk t nem feledtem el... A hegytet“n m‚g –l a t‚li h˘, Mid“n t”v‚ben m r vir g fesel. Pest, 1845. jŁnius 25. - jŁlius 10. k”z”tt EGY SZP H™LGY EMLKE L d mat tolvajt˘l nem f‚ltem ‚n, Mert oly res, mint sok tud˘s feje. Szivemben hordom kincseim... szivem Sok sz‚p eml‚k kincs‚vel van tele. Ah, mon dieu, ha v‚giggondolom Egy g“zhaj˘i Łtaz somat: Min“ boldogs g!... Łtit rsamŁl Egy gy”ny”r–s‚ges sz‚p h”lgy akadt. H”lgyek k”r–l ‚n sz‚gyenl“s vagyok, El“bb teh t csak n‚m n b mul m; Elsz ntam v‚gre magamat, mivel Oly ny jasan pillantgatott re m. Kitudtam a besz‚lget‚s k”z”tt, Hogy “ n‚met szin‚szn“ s Pestre m‚n... Hoh˘, szin‚szn“, m r k‚sz a kaland! H borg˘ szĄvvel ezt gondoltam ‚n. S eb‚dre mentnk. Az eb‚dn‚l a Sz‚p h”lgy bev gott vagy k‚t itce bort. Hanem dics‚ret‚re mondhatom: Nem is l tszott meg rajta, hogy ivott. Pest, 1845. jŁnius 25. - jŁlius 10. k”z”tt RG VERI MR A MAGYART A TEREMT§... R‚g veri m r a magyart a teremt“, Azt sem tudja: milyen lesz a j”vend“? Lesz-e m‚g ezen a f”ld”n j˘ napja? ™rlj”n-e, bŁsuljon-e? nem tudja. De ha isten bŁt adott e nemzetnek, Azt is adott, mivel a bŁt ”lje meg. Hol terem t”bb j˘ bor ‚s t”bb sz‚p le ny, Mint itt, bell Magyarorsz g hat r n? Le nyt ide, le nyt az ‚n ”lembe! Hadd szorĄtsam k‚t kezemmel szivemre, Hadd szĄjam ki ‚des lelk‚t cs˘kommal. Vessek sz mot sok keser– bajommal. H t az a bor? hej, a borral ide m r; SĄrja bel‚m piros k”nny‚t a poh r! Piros k”nnye tzes, mint istennyila, A kialudt ‚letet is meggyujtja. Te meg, cig ny, hŁzd r , majd kifizetem; De Łgy hŁzd, hogy megrepedjen a szivem. Repedjen meg ”r”m‚be', buj ba'... Igy vigad a magyar ember, hi ba! Pest, 1845. jŁnius 25. - jŁlius 10. k”z”tt LLIOM PETI LĄliom Peti volt  m csak A der‚k leg‚ny! Alig akadt volna p rja A f”ld kerek‚n. Emberl meg–lt “ minden Paripa h t n; Le nem vetette volna a H‚tfej– s rk ny. Amennyi bor ”t m s embert D”nt”tt volna meg: Annyi m‚g j˘form n meg se Kottyant Petinek. S ahol vele elv gtatott Gyors parip ja, Majd megveszett a falusi Ly nys g ut na. De nyakraval˘ja lett a H˘h‚r k”tele... M‚rt? az‚rt, mert Angyal Bandi Lelke bŁjt bele. Pest, 1845. jŁnius 25. -jŁlius 10. k”z”tt HOLDVILGOS J A hold az ‚gen egy ezst lant, Megannyi hŁr a sugarak; A hold ezst lantj n a szell“k Szellemkezekkel j tszanak. Egy faluhoz k”zelg a v ndor, EgyŁttal k”lt“ is tal n? Mert Łgy elandalodva csgg a Holdon s el”ml“ sugar n. Megy, megy tov bb a m‚la v ndor, S el‚ri v‚gre a falut; A faluban csend, n‚ma csend van, N‚ps‚ge r‚gen elaludt. A k ntor h za kapuj n l Sz‚p hajadon le ny zokog; Az este h–s... “ pongyol ban... Reszketnek a gy”ng‚d tagok. A v ndor arra ballag ‚s sz˘l: "Mi lelt, mi lelt, sz‚p hajadon? Felelj, legszebbik holdsug r te, SegĄthetek-e bajodon? H–s‚gtelen kedvest siratsz t n? Ha ‚n lehetn‚k kedvesed, Olyan lenn‚k, hogy a vil g m‚g Nem l ta oly h–s‚geset. L‚gy holdvil gom, sz‚p le nyka! S nem b nom: a sors b rmit ad; Legyen ”r”k ‚j l‚tem... csak hogy ™r”kk‚ l ssam holdamat!" Igy sz˘lt a v ndor lelkesedve, De a le nyka nem felel; Csak  ll ‚s n‚m n nehezĄti Kis kendej‚t k”ny–ivel. A hold a k ntor szob j ba Sug rait most beveti; A k ntor, a ly ny r‚szeg apja, Benn feles‚g‚t d”ngeti. Hatvan, 1845. jŁlius 10-12. k”z”tt FEKETE KENYR Mi‚rt agg˘dol, lelkem j˘ any m, Hogy kenyeretek barna, e miatt? Hisz meglehet: ha nincs idehaza, T n feh‚rebb keny‚rrel ‚l fiad. De semmi az! csak add el‚m, any m, B rmilyen barna is az a keny‚r. Itthon sokkal jobb Ąz ‚nnekem A fekete, mint m shol a feh‚r. Szalkszentm rton, 1845. jŁlius 13-21. k”z”tt B—CSU KUNSZENTMIKL•ST•L Sz˘l a kakas innen-onnan Virad˘ra. KivĄgadtunk, takarodjunk Nyugov˘ra. Hej, ennek a mai napnak Nagy az  ra... T'om: sok ig f j bel‚ a - F j bel‚ a kezem sz ra. F j az ‚n jobbkezem sz ra V‚ghetetlen, Mert nagyon sok telt palackot Emelgettem. De ha f j is a karom, t n Ut˘j ra F”lbirom m‚g e palackot - E palackot... bucsuz sra. Ki veled, bor, ki veled, bor, Az vegb“l! TelesĄrom k”nnyeimmel K‚t szememb“l; De magam sem tudom ‚n, hogy Majd az benne F jdalomnak vagy ”r”mnek - Vagy ”r”mnek lesz-e k”nnye? Mostan ban a keblemnek Megtel‚se F jdalomnak ‚s ”r”mnek Vegyl‚se. Az ”r”mem onnan ered, Mert itt voltam; El kell mennem: innen ered - Innen ered a f jdalmam. Kiskuns gi Szentmikl˘snak Ifju n‚pe! Benyitott l a szivemnek K”zep‚be; Hej, pedig e szivk”z‚p, ez Szentek szente, Nem sok ember fordult meg m‚g - Fordult meg m‚g eddig benne. De kinek meg helyet adtam Egyszer itt benn, Az ugyan ki soha t”bb‚ Nem megy innen. Ezut n Łgy n‚zzetek h t A szemembe: Rabok vagytok mind”r”kre - Mind”r”kre a szivembe'! H t k”z”ttetek, ha Łjra Visszat‚rek, Lesz eml‚ke e bar ts g šnnep‚nek? šnnep volt ez, a bar ts g Sz‚p nnepje, Nem is hiszem, hogy valaki - Hogy valaki elfeledje. Mostan ig itt vĄgadtunk Tennap d‚ltl, Nem csoda h t, ha kiss‚ a Fejem sz‚dl... De az‚rt j˘l tudom  m, hogy Mit miveltnk? Ettnk, ittunk, t ncot j rtunk - T ncot j rtunk, ‚nekeltnk. Ilyen a magyar mulats g, M r hi ba! Ha iszik, h t j r a nyelve, J r a l ba. Hej, csak oly gyors lenne honja Halad sa, Mint l b nak, hogyha t ncol - Hogyha t ncol, a mozg sa! Hanem hiszen sz z sz˘nak is Egy a v‚ge: Legyen rajtatok, bar tim, ld s, b‚ke. Legyen oly vig mindhal lig A p ly tok, Amily vĄgak valamennyin - Valamennyin ma val tok! ... Hej ha volna “sz; elsz llna M r a g˘lya; Menn‚k ‚n is m r, ha m‚g egy Sz˘m nem v˘na. Kimondjam-e vagy ne mondjam? Eh, kimondom; Mit sz˘ltok r , mit nem sz˘ltok - Mit nem sz˘ltok, semmi gondom. Amott virĄt Szentmikl˘snak Egy r˘zs ja... Hej csak soha ne is n‚ztem Volna r ja! Vagy ha m r megb–v”lt ‚des Arculatja: Hadd lenn‚k ‚n, aki “tet - Aki “tet leszakasztja! Kunszentmikl˘s, 1845. jŁnius 23. A HONDERšH™Z Oh Honder, te L z rok L z ra, Te csak nevednek k‚t b”tje vagy, Nevednek vagy csak k‚t v‚gs“ b”t–je... Huzd meg magad, nehogy tov bb ragadj. E k‚t b”t– el“l, h tŁl olvasva Egyform n mondja meg mi-l‚ted. De ‚n becsllek! mert hisz arany val Fizetted egykor k”ltem‚nyimet. Oh Honder, te olyan szemtelen vagy, Mint Kecskem‚tnek piac n a l‚gy; Egy‚bir nt al val˘bb a l‚gyn‚l: Az m‚g r”pl, te csuszva, m szva m‚gy. De minden ember nem n‚z l b al , majd Elg zolnak... vigy zz, mondom neked! Javad kiv nom! mert hisz arany val Fizetted egykor k”ltem‚nyimet. Oh Honder, mi azt n a jutalmad E sok jeles tulajdons gid‚rt? Hi ba, olyan a vil g, mint r‚gen: Az ‚rdem becsl‚s‚hez nem ‚rt. L m annyi Łt l t‚gedet, ki a hont Ha nem derĄted is, de d“rited. Szeg‚ny! Sajn llak... mert hisz arany val Fizetted egykor k”ltem‚nyimet. De, Honder, te v‚lem ”sszet–zt‚l, Te  ltalad v ltig karmoltatom... Mi˘ta van, hogy meri ingerelni A h“s oroszl nt a hitv ny majom?... ... De megbocs tok, hogy muzs mat mostan Oly irgalmatlanŁl becsm‚reled; Hisz arany val fizet‚d, s fizetn‚d Most is (ha adn m) k”ltem‚nyimet. Pest, 1845. augusztus elej‚n KPZETEM M‚g mit nem mondanak! Hogy az ‚n k‚pzetem Alant j r, magasra F”l nem r”pĄthetem. Lent j r a f”ld szin‚n, Ha ugy tartja kedve, S“t a f”ld al  is Van gyakran slyedve; Mint buv r, slyed a M‚lys‚gek m‚ly‚re, A legm‚lyebb tenger: A szĄv fenek‚re. De ha mondom neki: "Sz llj a magasra fel!" Felsz ll s a l‚gben mint Pacsira, ‚nekel. S ha ekkor biztatom: "M‚g f”ljebb, k‚pzetem!" Vele a sasokat Rendre megkergetem. A sas mind elf rad, De nem f rad “ el, Egy utat kezd a leg- Magasabb felh“vel. s a felh“knek sem T rsa “ sok ig, Egyenest f”lfel‚ T”r az ‚g boltj ig, s ha ekkor ‚pen Napfogyatkoz s van: Az els”t‚tedett Nap mellett elsuhan, Elsuhan mellette, Egyet pillant r ja, S megker–l a napnak Elveszett pomp ja. s az ‚n k‚pzetem M‚g ekkor sem pihen, Hanem a legfels“ Csillagzaton terem, S ott, hol m r megsz–nik Az isten vil ga, Uj vil got alkot Mindenhat˘s ga - - Pest, 1845. augusztus elej‚n GYALZATOS VILG Gyal zatos vil g! mit nem gondolsz ki m‚g? Hogy szĄvemet sebezd... De m‚rt panaszlan‚k? Hisz ami megt”rt‚nt: mind, mind v rhattam ezt. Az ‚n p ly m nem mindennapi p lya, S ki Łj utat t”r: gaz ‚s tske v rja. Uj p ly mon par‚j, t”vis k”zt g zolok; De megyek egyar nt, B r f jdalmas dolog, Ha sziszeg“ kigy˘k m‚rges ful nkja b nt. (Az ‚n utamban sok a kĄgy˘f‚szek S hogy eltiporjam, ‚n bel‚je l‚pek!) J˘, hogy sebemre az ‚g orvoss got ad. Keblem var zsfve A bszke ”ntudat, Mely t“lem m r oly sok f jdalmat elveve. Ha ez nem volna, a kĄgy˘k mar sa Eddig szivemnek k”zep‚ben  sna. Mardossatok csak h t, ti kĄgy˘fajzatok! Eltiprom k”ztetek, Kit eltiporhatok, S akit nem: azt majd az id“ gyilkolja meg; Mert az id“ a jobb lelkek seg‚de, Ki ll ezeknek v‚delmez‚s‚re. Id“, h– gy mol˘m! benned megbĄzhatom, Ha Łton-Łtfelen S rral dob ltatom... Ha senki nem lesz is, leszesz te majd velem; Amelyet a szennyes vil g dobott r m, Megtisztitod te majd a s rtul orc m! Pest, 1845. augusztus EGY HAJFšRTH™Z Barna ly nyka sz‚p fej‚r“l Kaptam e hajfrt”t ‚n. n s e frt egytt pihentnk A le nyka kebel‚n. A bucsŁnak ˘r j ban Adta eml‚kl nekem; A bucsŁ ˘r ja ˘ta Mindig itt volt szĄvemen. Oh ha n‚zem e hajfrt”t: Minden perc eszembe jut, Melyben a boldogs g sz rny n Mennybe nyilt el“ttem ut; A let–nt szerelmi ˘r k K”rl”ttem lengenek, Mint vid m csillagsug ros TŁlvil gi szellemek. N‚zlek, n‚zlek, dr ga hajfrt. Hosszan n‚zlek t‚gedet, Aki dvem holt id“j‚t A sĄrb˘l kivezeted. Hosszan fggenek terajtad, Oh sz‚p hajfrt, e szemek, Hosszan... hosszan... ‚s... ut˘szor... Minthogy m r... m st szeretek. Pest, 1845. augusztus SZP VIDKNEK SZPSGES LENYA... Sz‚p vid‚knek sz‚ps‚ges le nya! Eszem azt a gy”ny”r– szemed - Gy”ny”r–? nem! csak az‚rt sem az, mert Hazugs gban hagyt l engemet. H nyszor mondtam, h nyszor irtam ‚n meg, Hogy m r l ttam tiszta k‚k eget! S ez hazugs g, mert nem l ttam addig, MĄg nem l ttam a te szemedet. Vetted ‚szre? mily hosszan merengtem S milyen  hitattal szemeden? hitattal fggtem rajta, mint a Haldokl˘ szent a fesz–leten. S te val˘ban megv lt˘m lehetn‚l, Mindaz ltal nem haln l te meg: Holt, hideg f n nem fggn‚l... ”lelned K‚ne ‚l“, ‚g“ keblemet... Mit besz‚lek? mit mondtam?... szerelmet T“led ‚n nem, oh, nem v rhatok! Szerelemmel a szeg‚ny k”lt“re ld st hozni melyik ly nyka fog? Mert szeg‚nynek alkot  az isten A k”lt“t, s t n rend‚n is van ez: Tarka, pomp s toll nem ‚kesĄti A mad rt sem, amely zengedez. Igy a k”lt“ egyszer–s‚g‚ben K‚pes-e ly nyt megh˘dĄtani? Tnd”k”lni v gynak a le nyok, S m‚lt n... “k a f”ld csillagjai. Te, le nyka, az ‚n csillagom vagy, S t“lem senki nem tilthatja meg: Ha keblemre nem t–zhetlek is, hogy Szemeimmel ne kis‚rjelek. Fog kis‚rni szemeim vil ga, Fog kis‚rni v ndorŁtamon. A t volb˘l ha nem melegĄtesz: Legal bb n‚zz r m, sz‚p csillagom! Pest, 1845. augusztus MEGTEREMTD LELKEM —J VILGT... Megteremt‚d lelkem Łj vil g t, Szerelem dics“ vil ga ez! H l b˘l e szĄv, ”r”k tz‚vel, Istens‚ged szent olt ra lesz. Oh le nyka, ha te nem szeretsz is, Engedd meg, hogy szerethesselek, Mert kl”nben k”ztem s a vil g k”zt Megszakadnak minden k”telek. Vad, s”t‚t f”ld keblem birodalma, Fejedelme gy–l”l“ harag, Harcban  llok a nagy mindens‚ggel - Szeretetre csak k‚ped marad. K‚ped a f‚ny, az egyetlenegy f‚ny, Mely keblemnek ‚jjel‚be j r, Mint a rabhoz, f”ldalatti b”rt”n Kisded ablak n, a napsug r. n szeretlek! b r tudom: mily r‚m a Nem viszonzott szerelem baja; De kit annyi r‚m gy”t”r, szivemnek K”nny– lesz ezt is megszoknia. Nem viszonzott szerelem keserve! Trelemmel hordom terhedet, Mint az istenember a keresztf t, Melyen azt n megfeszittetett. Pest, 1845. augusztus J VAN... j van, csend ‚s nyŁgalomnak ‚je, A magas menny holdas, csillagos; Sz“ke gyermek, k‚kszem– k”k‚nyfa, Dr gagy”ngy”m! mit csin lsz te most? Engem ‚des  lmak k”rnyekeznek, De nem alszom, ‚bren  lmodom. Minden  lmam egy f‚nyes kir lys g, S koron ja te vagy, angyalom! Be szeretn‚m most, ha lopni tudn‚k, A lop s b rmily rŁt lelki folt! Meglopn m az  lmak kincst r t, hogy GazdagĄtsam a szeg‚ny val˘t. Pest, 1845. augusztus FLRE MOSTAN... F‚lre mostan, hagyjatok magamra, Hagyjatok, ti r‚gi cimbor k! Nem l tj tok, hogy mi lett bel“lem? CĄmerem most r˘zsa s nem bor g. Szerelemnek katon ja lettem... A lant, a dal t”lt”tt fegyverem, T”lt‚s benne forr˘ ‚rzem‚nyem, Boldog ‚n! ha a csat t nyerem. Oh, ha nyern‚k, istenem, ha nyern‚k... Tnd‚rorsz g, mely el“ttem  ll; Sikerlj”n ezt bevennem: akkor n leendek a tnd‚rkir ly! Pest, 1845. augusztus ABLAKODB•L HOGYHA... Ablakodb˘l hogyha kitekintesz: Kertet l tsz csak, kertet ‚s eget. (Adja isten, hogy legyen hasonl˘ E l tm nyhoz teljes ‚leted!) K‚pzelem: mily boldog vagy, le nyka, Hogy k”r–led ilyen kert virĄt. Jaj, de e kert sokkal boldogabb m‚g, Mert bel‚je n‚znek szemeid. G”d”ll“, 1845. augusztus NLA VOLTAM... N la voltam, a kedves le nyn l. N la voltam, ism‚t elj”v‚k. Honn vagyok... honn? nem tudom. Sz‚d–l”k. Kereng velem a f”ld ‚s az ‚g. Oh, mi sz‚p, mi j˘ vagy te, le nyka, Sz‚p ‚s j˘ s oly lelkes honle ny! Te haz m leglelkesebb le nya, Te haz m nemt“je vagy tal n. Ly nyka, neked k”lt“t kell szeretned, M s nem m‚lt˘ birni t‚gedet, Nem m‚lt˘ m s erre, mert haz t ugy, Mint a k”lt“, senki nem szeret. Mit tegyek? sz˘lj, dvem gy”ngyvir ga, Mit tegyek? hogy megnyerhesselek. K‚sz vagyok, k‚sz mindent elk”vetni, Mindent, hogy meg‚rdemeljelek. De ha semmit nem tenn‚k is, ly nyka, rdemetlen nem vagyok re d: Szerelem‚rt csup n szerelem kell, S ‚n szeretlek, mint te a haz t! Pest, 1845. augusztus VASRNAP VOLT... Vas rnap volt. Nem felejtem ‚n el E napot. Lenn a kertben val nk. N‚ztelek.. te bokr‚t t k”t”tt‚l, A nap j˘kedvvel mosolyga r nk. s mid“n elk‚szlt a bokr‚ta, ltaladtad - oh, meglepet‚s! - ltaladtad azt nekem, le nyka... E gy”ny”rre minden sz˘ kev‚s! ltaladtad nekem a bokr‚t t, Most is itt van az szivem felett; S ha f”lhajtod egykor szemfed“met, Akkor is m‚g szĄvemen leled. Higgy nekem, hogy szĄvem ‚s bokr‚t d Egy id“ben, egytt hamvad el... Milyen ‚desen fog majd pihenni § alatta e f radt kebel! S amig ‚lek, addig paizsom lesz. Oly szks‚ges nekem a paizs! Most mer‚szen  llok ki, ha mindj rt Az eg‚sz f”ld ostromolna is. R galom, gŁny,  rm ny, balszerencse Sz˘rhatnak r m milli˘ nyilat: Sz nakozva n‚zem ellens‚gim E tnd‚r vir gpaizs alatt. Buda, 1845. augusztus DRGA ORVOS —R... "Dr ga orvos Łr!" sz˘l‚k eszemhez, "L togassa meg csak szĄvemet; L togassa meg, k‚rem... roszul van... s gy˘gyĄtsa ki, ha m‚g lehet. Nagy bizalma van szivemnek ”nben, Mert ”n m r t”bbsz”r segĄte rajt. De siessen, k‚rem, csak siessen, M‚g tal n el–zheti a bajt." s az ‚sz, ez a j˘ h ziorvos, Nem k‚sett, hanem lesietett, s megr‚mlt ‚s fej‚t cs˘v lta, Megl tv n a v‚rz“ beteget; S Ągy ki lta f”l: "Fiatalember, Mit cselekszik ”n, az isten‚rt? Sebe m‚lyebb s sz‚lesb a Dun n l - M‚rt is nem vigy z mag ra, m‚rt? De legynk csak egy kis trelemmel, M‚g tal n... tal n segĄthetek." Sz˘la, ‚s a sebet megvizsg lv n, Abba balzsamot csepegtetett. "Ah!" felelt a szĄv, "”n a rem‚nynek Balzsam t haszn lja?... hagyjon f”l... KĄnom sz”rny... gy˘gyuljak, vagy haljak!... A rem‚nys‚g sem gy˘gyit, sem ”l." Pest, 1845. augusztus HOL VAN OLY NAGY PUSZTASG... Hol van oly nagy pusztas g, mint keblem? Oh, e puszta oly hat rtalan! Jobbra, balra term‚ketlen f”ld, csak K”zep‚ben egy ‚l“fa van. S hol van olyan nagy ‚l“fa, mint ez? rnyat az eg‚sz vil gra vet! Tudj tok: mi e roppant fa keblem Puszt j ban?... ez a gy–l”let. El fog d“lni e vil gborĄt˘ Fa, ha majd egy ˘rj s megjelen. E vil gborĄt˘ f t eld”nt“ •ri s a boldog szerelem. Pest, 1845. augusztus SRBA TETTK... SĄrba tett‚k els“ szeret“met. BŁm e sĄr‚j holdvil ga volt. Uj szerelmem, mint nap, j”tt ez ‚jre F”lkelt a nap... halv nyŁl a hold. Pest, 1845. augusztus N§ SZERELMEM... N“ szerelmem, egyre n“, pedig m r V‚gtelen tengerr‚  rada. s amint n“: szaporodik benne A sz”rnyeknek r‚mes t bora. s ha benne a r‚mek mozognak, s ha rajta sz‚lv‚sz v gtatott: F”l az ‚gre csap szilaj hull ma, S lemos onnan minden csillagot. s mi kelti e vihart?... az eszme: Ha te, ly nyka, nem lenn‚l eny‚m! IszonyŁ ez ‚j ‚s e s”t‚ts‚g S vill m benne ‚g“ agyvel“m. Oh, az ily perc helyett egy ”r”kl‚t A pokolban  ld s volna r m!... MŁl a v‚sz, a tenger csendesl, ha Ezt az eszm‚t elzavarhat m. Csendes–l a tenger ‚s lesĄmul, s a tengerpartra l‚pek ‚n, S ott rem‚nyek erdej‚ben j rok; Oh, mi sz‚p z”ld erd“ a rem‚ny! A rem‚nyek sz‚p z”ld erdej‚ben K‚t galamb l s bŁg egy  g felett, S ‚n, ly nyk m, azt gondolom: j”v“ben E galambp r ‚n leszek veled! Pest, 1845. augusztus MEG NE TLJ... Meg ne Ąt‚lj a tal lkoz sr˘l, Mely k”z”ttnk a legels“ volt! Mint mag t ekkor viselte nyelvem: Az nem mindig olyan n‚ma, holt. Ajkaimr˘l hallhatj k gyakorta A besz‚d meg radt folyam t, S k”zbe-k”zbe tr‚fa Łszik  rj n, Mint enyelg“ cs˘nakos-csal d. De mid“n tev‚led ”sszej”ttem, Ajkamon sz˘, hang meg nem jelent. Fergeteg ha van keletkez“ben: Megel“zi temet“i csend. Fergeteg volt itt keletkez“ben, Fergetegre k‚szlt kebelem, S az kit”rt m r... ontja vill ml s t, Mennyd”rg‚s‚t a vad szerelem. ZŁg, sv”lt ‚s szaggat ‚s ront ‚s bont Bennem a f”ll zadt fergeteg... De t–r”m; t n egykor, mint sziv rv nyt, L tom majd viszonszerelmedet. Pest, 1845. augusztus VOLTAK SOKKAL JELESEBBEK... Voltak sokkal jelesebbek, mint ‚n, HĄr”k m‚gis elfelejtve m r. H t tir tok, dalaim, tir tok A j”vend“ben vajjon mi v r? ltek-e ti m‚g akkor, mid“n m r n f”l”ttem f–vek lengenek? —gy, mik‚nt a lantnak hŁrja, mely, ha Elszakad, m‚g azt n is zeneg. Nem b nom, ha, amit eddig irtam, Nem b nom, ha mindaz eleny‚sz; Csak amit tehozz d Ąrok, ly nyka, Ezt ne b ntsa elmul si v‚sz. S ‚n hiszem, hogy ezt id“ nem b ntja: Szent lesz minden hozz d Ąrt dalom, Mert hisz azok a mennyb“l erednek, K‚k szemedb“l, sz“ke angyalom! Pest, 1845. augusztus VADONERD§ A VILG... Vadonerd“ a vil g k”r–lem, Oly s”t‚t, oly ‚ktelen vadon! Benne j rok ‚n, elf radt v ndor; j van ‚s az Łtat nem tudom. Egy kicsiny f‚ny rezg amott el“ttem gak-bogak gy‚r nyil sin  t; Te vagy az, te szeretett le nyka, K”vetem f‚nyednek sugar t. Vajjon e f‚ny m‚csvil g-e - ahol Nyughatom majd - egy cs”ndes tany n? Vagy csal˘ka bolyg˘t–z csak, amely Temet“be... sĄrba visz tal n? Pest, 1845. augusztus NINCS JOGOM, HOGY... Nincs jogom, hogy f‚ltselek, le nyka, Mert hiszen nem is vagy m‚g eny‚m; N‚ha m‚gis szerelemf‚lt‚s, e Legborzaszt˘bb mennyk“ t bel‚m. Els”t‚tl a vil g ilyenkor... Els”t‚tl? nem, s“t meggyulad... V‚git‚let van... az alkot˘ az Angyalokkal trombit t fuvat. Harsog az arkangyal trombit ja... Agyvel“m reng... szertesz‚t szakad... Mert re m igy d”rg le az it‚let: A te sorsod ”r”k k rhozat! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt SZZ ALAKBA... Sz z alakba ”lt”zik szerelmem, Sz z alakban k‚pzel t‚gedet. Majd sziget vagy s vĄv˘ szenved‚lyem Mint szilaj folyam fut k”rled. M skor ism‚t, ‚des kedvesem, hogy Szentegyh z vagy, ‚n azt gondolom, s szerelmem mint repk‚ny huz˘dik F”lfel‚ a szentegyh z-falon. N‚ha gazdag Łtas vagy s szerelmem Mint az Łton ll˘ megrohan, N‚ha meg mint j mbor alamizsn s L‚p el‚dbe al zatosan. Majd a K rp t vagy, s ‚n ott a felh“, S mennyd”rg‚ssel ostromlom szived. Majd meg r˘zsalomb vagy, s ‚n k”r–led Csalog nyk‚nt zengek ‚neket. Im, szerelmem ekk‚p v ltozik, de Soha meg nem sz–nik, mindig ‚l, S nem gy”ngl, ha n‚ha szelidebb is... Gyakran csendes a foly˘, de m‚ly! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt MEGVALLOM, HOGY... Megvallom, hogy ‚n az iskol ban Rest tanŁl˘ voltam, sz”rny rest. L‚gy tanĄt˘m, j˘ le nyka, t“led Majd tanŁlok ‚des”r”mest. S okvetetlen t“led kell tanulnom, Amit mostan tudni akarok, Nem tanulj k azt az iskol ban, Nem tudj k azt a professzorok. Nos, le nyka, l‚sz-e h t tanĄt˘m? Kell-e t“lem a professzors g? Azt szeretn‚m ‚n csak megtanulni: Mit tesz az a sz˘, hogy "boldogs g"? Nem ker–l  m sok f rads godba, Ne gondold; csak egy kis percig v rsz... Sz˘lnod sem kell... minek?... egy tekintet Mindent oly sz‚pen megmagyar z. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt LMAIMBAN GYAKRAN... lmaimban gyakran l togatsz meg, letemnek legszebb  lma te! Onnan van, mert rajzol sit elm‚m Minden este v‚led v‚gzi be. Te vagy elm‚m v‚gs“ gondolatja, Miel“tt bez rkozik szemem, Igy az ‚gen, miel“tt az ‚j j”n, A sz‚p alkony mindig ott terem. Hej, le nyka, akarod-e tudni: lmaimnak foglalatja mi? R”vid az, de oly sz‚p!... l tlak t‚ged Szerelemmel r m mosolygani. Ha ez igy van, mint  lmodni szoktam, Ha szeretsz t n engem, oh le ny! Add tudtomra, k‚rlek, hogy ne l‚gyen Boldogs gom  lomk‚p csup n. De ha nincs igy, oh, ha nem szeretsz, s t n Kebled ‚rtem soha nem hevl: Akkor... akkor legjobb lesz alunnom s  lmodnom v‚ghetetlenl. K‚rem istent, hogy ne ‚bresszen f”l Az Ąt‚letkor se engemet; Jobb itt lenn csak  lmodnom, hogy bĄrlak, Mint a mennyben lennem n‚lkled! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt SZERELEMNEK LOBOG•JA... Szerelemnek lobog˘ja szĄvem, rte k‚t szellem viaskodik; R‚mes a harc ‚s mindennap eltart Kora regt“l k‚s“ alkonyig. Egyik szellem, h˘feh‚r ruh ba ™lt”zk”dve, a vid m rem‚ny; M sik szellem a mogorva k‚ts‚g, ™lt”zk”dve holl˘feket‚n. Egyre vĄnak, ‚s nem tudhatom m‚g: Gy“zedelmes melyik”k lehet? Att˘l tartok, hogy kett‚szakĄtj k E szerelmi z szl˘t, szĄvemet! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt ALACSONY KIS HZ... Alacsony kis h z az ‚n lak som; A ti‚d magas, nagy palota. Jaj nekem, jaj ‚nnekem, le nyka, Nem emelkedhetem ‚n oda... De mi‚rt ne egyeslhetn‚nk mi? nhozz m le m‚rt ne hajlan l? Le a v”lgybe t‚r a hegy patakja, S az ‚gr“l a nap a f”ldre sz ll. Igy, mint a nap f”ldre sz ll az ‚gr“l, s a v”lgybe hegyr“l a patak: Palot db˘l, lelkem sz‚p galambja, Sz llj le hozz m, hogy birhassalak! n hiszem, hogy boldogabb lenn‚l te Itt lenn n lam, mintsem odafenn. A magasban h–v”s leveg“ van, A tavasz legszebb a v”lgyeken. Sz‚p tavasz v r, ha lej“sz, le nyka, Szerelemnek ‚kes tavasza; Nem muland˘ e tavasz vir nya, Mint az, melyet a m jus hoza. A mez“kre j“ az “sz ‚s hervaszt, Ahol l tja a vir gokat. Titkos, rejtett kert szivem szerelme, A hervaszt˘ “sz r  nem akad. Kell-‚ e kert, ly nyka, ‚s lej“sz-e Hajl‚komba?... sz–k s kicsinke b r: Oh az‚rt megf‚rnk benne ketten, Mint f‚szk‚ben a p ros mad r. J“j le, ly nyka, nem t”r“d”m azzal, Ha otthagyod minden ‚kszered... M‚rt is volna rajtad ‚kszer? Łgyis Elhom lyosĄtja azt szived. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt MIHELYEST MEGLTTALAK... Mihelyest megl ttalak, le nyka, n azonnal megszerettelek. L t sodkor Łgy j rtam, mint a fa, Amelyet a vill m gyujta meg. Fa val‚k ‚n, egy kisz radott fa, Melynek lombja szertehulla r‚g. Most ”r–l”k rajta, hogy az voltam, Mert a sz raz fa legjobban ‚g. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt LYNYKA, MIKOR... Ly nyka, mikor Łgy egytt s‚t ltunk, n nem sz˘ltam ‚s te hallgat l. Hej! ha tudn m, be sok‚rt nem adn m, Hogy te ekkor min gondolkoz l? n csak ilyenf‚l‚ket gondoltam, Hogy... iz‚... bizony m r nem tudom: Mit gondoltam? - csak hogy volt tem‚rdek Gy”ny”r–s‚ges gondolatom. Minden eszm‚m tnd‚rcsengety– volt, Mely b–b josan csilingele, B josan,... de n‚mely'k olyan bŁsan, Hogy szivem majd megrepedt bele! Pest, 1845. augusztus A VILGT•L ELVONULVA... A vil gt˘l elvonulva ‚lni Egy cs”ndes kis h zf”d‚l alatt, Elvonulva, ly nyka, v‚led ‚lni... Oh mily sz‚p, mily ‚des gondolat! Itt szeretn‚m hagyni a vil got, Mely ugysem m s, mint egy csatat‚r, Harcolunk s mi harcaink jutalma? Legf”lebb is t n egy kis bab‚r. s ez‚rt kszk”djem ‚n ”r”kk‚? S megvagdalni hagyjam lelkemet? A bab‚r csak elf”di sebnket, Elf”di, de nem gy˘gyĄtja meg. Tedd kezembe kezedet, le nyka, S ahov  vezetsz: megyek veled; Oh de messze menjnk, hogy ne l ssam T volr˘l se a csatahelyet. Messze menjnk ‚s sebes l‚ptekkel, Hogy minket ne ‚rjen majd utol Mult id“m eml‚ke, e mad r, mely Harcaimr˘l oly bŁsan dalol. Pest, 1845. augusztus AMI•TA SZERELEMBE... Ami˘ta szerelembe estem, Igaz n, hogy f‚lesz– vagyok. Szemk”t“sdit j tszanak fejemben S falnak mennek a gondolatok. Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit J˘zanan t“lem nem l ttatok. Amit szinte sz‚gyenlek kivallni: A tk”rbe is pillantgatok. Reggel sokszor j˘ est‚t kiv nok, s j˘ reggelt, hogyha este van. Isten hozott! mondom a men“nek, S annak, aki j“: ‚lj boldogan! Tollam gyakran a porz˘ba m rtom, A tint t meg porz˘nak veszem. S mindez hagyj n! de mikor sz jamba A szivar tzes v‚g‚t teszem... Erre azt n elmondhatni  m, hogy Val˘s gos szerelem sebe. Te miattad kaptam, ly nyka... ill“ Volna, hogy cs˘kod gy˘gyĄtsa be! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt SOHASEM VOLT AZ SZERELMES... Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabs g a szerelem. Sz rnyat  d “, ‚s nem rabbilincset, Sz rnyat  d “... azt adott nekem. S a mad rnak nincsen olyan sz rnya, Mint min“t a szerelem n”veszt. El sem kezdem oly par nyis ggal, Mint a f”ld, hogy  tr”pljem ezt. Sz llok ‚n az angyalok kert‚be, F”l az ‚gre, pillant s alatt, S koszorŁba f–z”m ott e kertnek L ngr˘zs it, a csillagokat. Majd ez ‚gi f‚ny borĄt el, majd az Alvil gnak ‚jszak ja f”d... Sz llok ‚s egy pillanatban l tok Istent s mennyet, poklot s ”rd”g”t. Nincsen itt t‚r, nincsen itt id“k”z, Hogyha sz rnyam f”lkerekedik; A vil gnak megteremt‚s‚t“l Sz llok a v‚gs“ it‚letig. S Ągy ha mennyet ‚s poklot bej rok: A pokolban ami gy”trelem s a mennyben ami dvess‚g van, Egy percben mindazt  t‚rezem. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt A BOKRTT, MELYET... A bokr‚t t, melyet nekem adt l, H romszin szalaggal k”tted  t. Szereted te a haz nak szĄneit, Ly nyka, mert szereted a haz t. Adok ‚n is h rom szint cser‚be: A z”ld szĄnnek vedd rem‚nyimet, A feh‚rnek halov ny orc mat, A pirosnak v‚rz“ szĄvemet. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt FA LESZEK, HA... Fa leszek, ha f nak vagy vir ga. Ha harmat vagy: ‚n vir g leszek. Harmat leszek, ha te napsug r vagy... Csak, hogy l‚nyink egyesljenek. Ha, le nyka, te vagy a mennyorsz g: Akkor ‚n csillag  v ltozom. Ha, le nyka, te vagy a pokol: (hogy Egyesljnk) ‚n elk rhozom. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt §SZI REGGEL JROK... §szi reggel j rok a szabadban, De hi ba n‚zek szertesz‚t; S–r k”dnek f tyol ban a t j, A toronynak l tni csak hegy‚t. A term‚szet elhagyott szentegyh z; Nincsen benne buzg˘ n‚pe m r: A vir gok... s hallgat orgon ja, Hallgat a sok ‚nekesmad r. A term‚szet n‚ma szentegyh za F”lzajlik m‚g egyszer az id‚n - A tavasznak mintegy viszhangj ul - A szretnek megj”vetel‚n. A szret vĄg, kellemes mulats g. Gyakran ekk‚p s˘hajtott szivem: Be szeretn‚k ‚n is szretelni, M‚rt nincs nekem is sz“l“hegyem?... Most be‚rn‚m egyetlen gerezddel, Egy eg‚sz sz“l“hegy nem epeszt; Hej, be‚rn‚m ‚n veled, le nyka, Te legszebb, leg‚desebb gerezd! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt HBOR—VAL LMODM... H borŁval  lmod m az ‚jjel, H borŁba hĄtt k a magyart; F”lhiv˘ jell, mint hajdan ban, Orsz gszerte j rt a v‚res kard. S f”lriadt a v‚res kard l tt ra, Akinek csak egy csepp v‚re volt. A szabads g dr ga koszorŁja, Nem hitv ny p‚nz volt a harci zsold. pen e nap volt menyegz“nk napja, Az eny‚m, le nyka, s a ti‚d; S ‚n, hogy haljak a hon‚rt, elhagytam H zass gunk els“ ‚jjel‚t. —gye, ly nyka, a menyegz“ napj n Menni ‚s meghalni, sz”rny– v‚g? s m‚gis, ha r kerlne a sor, Ugy tenn‚k, mint  lmomban tev‚k. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt LETEM MOST... letem most egyetlen kiv ns g: Megnyerhetni, ly nyka, szĄvedet! N‚ha m‚gis csaknem azt ohajtom: Vajha ne szeretn‚l engemet. Azt hiszem, hogy sorsom a ti‚ddel ™sszek”tni v‚tek volna t n; Az eny‚m oly boldogtalan, oly bŁs, A ti‚d oly boldog, oly vid m! Berekesszem a szelĄd galambot V‚rszomjas vad llatok k”z‚? Tengerekre, v‚szes tengerekre A kicsiny sajk t vezessem-‚? Nem j rn l-e ugy mellettem, ly nyka, Mint ott a galamb s a sajka j r? Megbirn d-e a balsorsot? melyet n megbĄrok, mert megszoktam m r... Csak szeress te engemet, le nyka, Szenved‚sim tudni sem fogod. Nem borŁl el soha ‚n miattam, Nem borŁl el f‚nyes homlokod. Megkim‚llek b natomt˘l t‚ged, Mint a f”ld a napot, kedves‚t. VĄg, derlt “, s ha lenyugszik a nap: Akkor lesz csak szomorŁ, s”t‚t. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt A LETARLOTT... A letarlott, megs rgult vid‚ken SzomorŁan –l az “szi k”d... Mult id“mnek szomorŁ eml‚ke §szi k”dk‚nt lt szivem f”l”tt. Felj”n a nap f‚nyes arculatja s eloszlik a szomoru k”d... F‚nyes arcod megl ttam, le nyka, S vil goss g lett szĄvem f”l”tt. Oh, de, ly nyka, ugy ne t‚gy, mint a nap, Mely az‚rt ver‚ el a k”d”t, Csak az‚rt, hogy tiszt n l ss‚k: milyen Hervad s van a vil g f”l”tt. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt HA AZ ISTEN... Ha az isten ekk‚p sz˘lna hozz m: "Fiam, ‚n neked megengedem, Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik." Erre k‚rn‚m akkor istenem: Legyen “sz, de sz‚p, szelĄd, derlt “sz, S rga lombon f‚nyes napsug r; S rga lomb k”zt zengje v‚gdal t egy A tavaszt˘l elmaradt mad r. S valamint az “szi term‚szetre A hal l j”n ‚szrev‚tlenl: nre m is Ągy j“j”n... csak akkor Vegyem ‚szre, ha mellettem l. Ekkor, mint a lombon a mad rka, Zengjem ‚n is el v‚gdalomat B–v”s hangon, mely le a sziveknek Fenek‚re s f”l az ‚gbe hat. s ha v‚ge a var zs‚neknek: Ajkaimat egy cs˘k z rja be, A te cs˘kod, sz“ke sz‚p le ny, te F”ldi l‚nyek legdics“bbike! - De ha ezt nem engedn‚ az isten, K‚rn‚m akkor, hogy tavasz legyen, Harc tavasza, hol r˘zs k teremnek, V‚res r˘zs k, f‚rfikebleken. S lelkesĄtve zengjenek a harcok Csalog nyai, a trombit k, Ott legyek, s az ‚n szivemb“l szinte N“j”n egy hal los v‚rvir g. S ha led“l”k ekkor parip mr˘l: Ajkaimat egy cs˘k z rja be, A te cs˘kod, te sz‚p szabads g, te gi l‚nyek legdics“bbike! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt ELNMULT A FERGETEG... Eln‚mult a fergeteg sv”lt“ H rf j nak zordon ‚neke. NyŁgodt a t j, mint az arc, mely kzd”tt A hal llal s m r kiszenvede. Oly szelĄd, sz‚p “szi d‚lut n van! Itt-ott l tni csak kis felleget; A viharb˘l ugy maradt meg ez, mint BŁs id“kb“l az eml‚kezet. A faluknak b dogtornyait a Nap sug ri megaranyoz k; D‚lib bak t vol tenger‚ben Mint haj˘k lebegnek a tany k. ttekintek a nagy l that ron, R˘nas g ez, v”lgy- ‚s hegytelen. SzĄvem is most ily v‚getlen r˘na... Nincsen benne m s, csak szerelem. SzĄvem olyan tele szerelemmel, Hogy terh‚t“l csaknem elesik. Ugy vagyok, mint a fa, melynek  ga Alig birja dŁs gym”lcseit. SzĄvem Ągy, megtelve szerelemmel, Egy poh r, amely csordultig  ll... Dr ga bor!... s ha a ly ny porba ”nti? K r lesz... ink bb idd ki te, hal l! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt ARCKPEMMEL... Arck‚pemmel, lelkem arck‚p‚vel Aj nd‚kozlak meg t‚gedet. Nem b nom, ha senkinek sem tetszik, Csak neked tess‚k, ly nyk m, neked! Lelkem egy k”nyv, amely mindig nyitva, Olvashatja, ki mellette j r. Olvass k is - a sok forgat sban ™ssze is van az szaggatva m r. Lelkem gy–r, egy ac‚lgyr–; de L thatsz benne dr gak”veket. Legnagyobb, legszebb ezen k”vek k”zt Egy gy‚m nt, a tiszta becslet. Lelkem oszlop, egy k“sziklaoszlop, Mely soha meg nem rendĄttetett, Nem reszket... csak egy, csak egy esetben: Hogyha r sz ll sz‚p tekinteted. Lelkem felh“, egy haragv˘ felh“, Gyakran ontja a vill mokat; De, le nyka, te ne f‚lj! - a vill m T”lgyeket sujt, nem vir gokat. Lelkem Ill‚s pr˘f‚ta, a mennybe Sz ll a dics“s‚g l ngszeker‚n... HĄj ”ledbe, ly nyka, s l ngszek‚rr“l s mennyorsz gr˘l lemondok ‚n! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt AVVAGY N MR SOHA... Avvagy ‚n m r soha meg nem nyugszom? Mind”r”kk‚ tart e lelki harc? Oh le nyka, e v‚get nem ‚r“ KĄnoz ssal, mondd, hogy mit akarsz? Mert te kĄnzasz, mert te gy”tresz engem, Pedig ‚n meg nem b ntottalak; Vagy tal n az megb nt s el“tted, Hogy szeretlek, hogy im dalak? s ez‚rt kell oly sokat szenvednem, Oly sokat, amennyit csak lehet! SzĄvemet megvesztegetted, ly nyka, Hogy ”r”kk‚ verjen engemet. S ezel“tt m‚g, ha reggeltl estig Gy”t”rtettem is a kĄnpadon: Az eny‚m volt a pihentet“ ‚j; Most sem ‚jem t”bb‚, sem napom! Mint galamb sz ll ‚n fel‚m az  lom, De re m nem ‚desgethetem: A galamb f‚l‚nk mad r... tov bb sz ll... Elriasztja dobog˘ szivem. K‚rlek, ly nyka, parancsolj szivemnek, CsendesĄtsd le e vad p rtt“t, Nehogy egyszer a k‚ts‚gb'es‚snek •r j n keresztll“jem “t! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt AZT HIVM, HOGY... Azt hiv‚m, hogy csak az emberek k”zt Van irigys‚g ‚s kaj nkod s. Csalatkoztam! mert amilyen a f”ld, Ott fenn az ‚g egy cseppel se' m s. F”ld”n, ‚gen nincs val˘di b‚ke; ™r”k”s harc, ”r”k”s zavar. Mint a f”ld”n, ‚penŁgy az ‚gen Minden csak uralkodni akar. A nap ‚s ‚j h borŁt viselnek, Hol az egyik, hol a m sik ny‚r. Mi a hajnal ‚s az alkony?... a nap S ‚j k”z”tti harcban elfolyt v‚r. s mi a hold? egy zsarnok kir ly “, s jobb gyai a csillagok. s a jobb gy, ki nagyon tnd”klik? Jaj neki, mert sz mzetni fog. H ny jobb gy t sz mz‚ e zsarnok! Minden ‚jjel hull al  neh ny... T n te is Ągy f‚nyed‚rt az ‚gb“l Sz m–z”tt csillag vagy, sz‚p le ny? Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt MESSZE ESTEM... Messze estem, oh ly nyk m, besz‚des Szemeidnek sz‚p sug rit˘l... (Szemeidb“l j˘s g ‚s vid ms g, E kedves k‚t ‚gi gyermek sz˘l.) Messze estem t“led, oh, te sz‚p ly ny. Te aranyba foglalt dr gak“! De a nap, hol majd el‚dbe  llok, Ez a nagy nap nemsok ra j“. Nagy lesz e nap, sorsomat hat rz˘, Mint Waterloo Napoleon‚t. M‚g kir ly vagyok... kev‚lyen hordom Koron mat, a f‚nyes rem‚nyt. Oh, de mi lesz ‚ltem, ha fejemr“l Porba hull e dr ga korona? Mi lesz akkor ‚ltem?... f jdalomnak Oce nj n a Szentilona. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt MILYEN FUCSA LMAM... Milyen furcsa  lmam volt az ‚jjel! Ly nyka, te megszŁrtad szĄvemet, s bel“le minden v‚r kifolyt; de Minden csepp v‚rb“l egy r˘zsa lett. Mit jelenthet ez az  lom?... semmit, Csak azt, hogy ilyen a szerelem; A szeg‚ny szivet hal lra gy”tri, S olyan ‚des ez a gy”trelem! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt FLRE MOSTAN... F‚lre mostan, f‚lre a fejemr“l, BŁ, te fekete, neh‚z sisak!... Jer, j˘kedv, te k”nny tarka cs k˘, Melyen pajkos tollak inganak. F‚lre, bŁ, te l ndzsa, mely sz”gezve Vagy tulajdon gazd d keblinek... Jer, j˘kedv, te sz‚p vir gbokr‚ta, Mit keblemre b tran t–zhetek. F‚lre, bŁ, te alvil gi kĄnpad, Amelyen a szĄv m rtĄrkodik... Jer, j˘kedv, te hattyutollas p rna, Melyen a szĄv mennyr“l  lmodik. J”szte, j˘kedv! j”szte, vĄg bar tom, Csapjunk egy hatalmas nnepet, Oly hatalmast, amin“ k”z”ttnk M‚g soha nem nnepeltetett. J”szte, j˘kedv! f‚nyes sziv rv nyod Vond keresztl a nagy ‚g-iven; J”szte, kezdd el sz‚p szellemzen‚det, Hadd t ncoljon lelkem ‚s szivem! K‚rdezed, j˘kedv bar tom, hogy m‚rt, M‚rt tartunk ilyen nagy nnepet? Csak az‚rt, mert megtudom: a ly nyka Szeret-e h t avvagy nem szeret? Hogyha visszat‚rnk a le nyt˘l s szerelmet t“le nem hozunk: Messze utra kldelek, bar tom, S t”bb‚ t n nem is tal lkozunk. Megvallom, hogy eddig ‚n reszkettem Az id“t“l, mely most j“ni fog, De kihamvadt b tors gom l ngja Most, hogy ‚pen kell, megint lobog. Gyal zat a gy va katon ra, Ki a sĄkra bŁsf‚l‚nken  ll - Vigalomra h t - vigan rohanjunk A csat ba - ‚let vagy hal l - - ! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt OH MI SZP... Oh mi sz‚p a v ndor‚let... oh az Irigylend“ v ndormadarak! Nem tudj k “k, nem tudj k: mi a t‚l, Egy tavaszb˘l m sba sz llanak. V ndorolni... v ndorolni, mint a Fecske, mint a g˘lya, szabadon: Add e sorsot ‚nnekem, teremt“m! Hajdan ez volt a kiv natom. Oh mi sz‚p a h zi ‚let... oh az Irigylend“ h zi madarak! Mit t”r“dnek “k t‚llel, tavasszal? F‚szkeikben olyan boldogak. H zasodni, h zasodni... ‚lni, Halni a szerelmi l ncokon: Add e sorsot ‚nnekem, teremt“m! Mostan ez az ‚n kiv natom! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt FALUN Kir ly vagyok most minden alkonyon: A nap pirosl˘ f‚nyt l”vel re m, A nap pirosl˘ bŁcsusŁgara Biborra festi egyszer– ruh m. Gy”ny”rrel j rom estenk‚nt a t jt, Kil‚pv‚n a kis h zf”d‚l al˘l; Porfellegekben a nagy ‚g alatt A hazat‚r“ ny j kolompja sz˘l. Elandalodva hallom e zen‚t, Elandalodva szeml‚lek k”r–l; s messze l tok, mert mindenfel‚ Megm‚rhetetlen r˘nas g ter–l. A r˘nas gnak messze tenger‚n Imitt-amott  ll egy fa, mint sziget, S hov  im t kld a mohamed n: Kelet fel‚ ez hosszu  rnyat vet. Mik‚nt a csat ban a sebzett vit‚z, Elv‚rzik a nap v‚gre, s elesik; S mint a dics“s‚g a vit‚z-hal lt, A napot csillagok s hold k”vetik. K”r–lem ‚j van, f‚nyes ‚jszaka; A csillagf‚nyes ‚jben m‚la csend, Oly csend, hogy szinte v‚lem hallani, Mit a holdban szent D vid lantja zeng. A szomsz‚d t˘b˘l a vadlŁdakat L tom csapatban messzesz llani; Szivemb“l is f”l- ‚s elsz llanak A nagyrav gy s, hĄr vad  lmai. Feledni kezdem Pestet ‚s zaj t, S j”vend“m minden bszke terveit; Jobb lenne ‚lnem, Ągy gondolkodom, Jobb lenne ‚lnem elfeledve itt. A f”lmagasztalt nagy nevek k”z”tt Ne hangoztassa senki nevemet, Csak sz“l“m ‚s sz nt˘f”ldem legyen, Term“k piros bort s feh‚r kenyeret. S mid“n sz“l“mbl s sz nt˘f”ldemr“l H zamba t‚rek este: hozza be Majd a piros bort s feh‚r kenyeret Piros menyecsk‚nek feh‚r keze. S ha a k‚s“ hal lnak ujjai A f‚rj ‚s n“ szem‚t majd befog k: Tegy‚k egy sĄrba a k‚t aggasty nt Nem tettet‚sb“l sĄr˘ unok k. Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt A J• ™REG KOCSMROS Itt, ahonnan messze kell utazni, mĄg az Ember hegyet l that, itt a sz‚p alf”ld”n, Itten ‚lek ‚n most megel‚ged‚ssel, Mert id“m vid man, boldogs gban t”lt”m. Falu kocsm j ban van az ‚n lak som; Csendes kocsma ez, csak n‚ha zajlik ‚jjel. Egy j˘ ”regember benne a kocsm ros... ldja meg az isten mind a k‚t kez‚vel! Van sz ll som itten s ennem-innom ingyen, Sohasem volt enn‚l jobb gondvisel‚sem. Az eb‚dre nem kell senkit is megv rnom, s mindny jan v rnak ‚nr m, hogyha k‚sem. Csak egyet sajn lok: az ”reg kocsm ros ™sszekoccan n‚ha j˘ feles‚g‚vel; No de amint ”sszekoccan, meg is b‚kl... ldja meg az isten mind a k‚t kez‚vel! Elbesz‚lnk n‚ha a let–nt id“kr“l. Hej, r‚gibb id“i boldogak val nak! H za, kertje, f”ldje, p‚nze, mindene volt, Alig tudta sz m t ”kr‚nek, lov nak. P‚nz‚t a hitetlen emberek csal sa, H z t a Dun nak habjai vitt‚k el; Igy szeg‚nylt el a j˘ ”reg kocsm ros... ldja meg az isten mind a k‚t kez‚vel! AlkonyŁl˘ f‚lben van m r ‚lte napja, S ilyenkor az ember nyŁgodalmat ˘hajt, S “re , szeg‚nyre, a szerencs‚tlens‚g, §re  mostan m‚rt legt”bb gondot ‚s bajt. F radoz napestig, vas rnapja sincsen, Mindig k‚s“n fekszik, mindig idej‚n kel; Mint sajn lom ‚n e j˘ ”reg kocsm rost... ldja meg az isten mind a k‚t kez‚vel! Biztatom, hogy majd m‚g j˘ra fordul sorsa; § fej‚t cs˘v lja, nem hisz a szavamnak. "—gy van, Łgy" sz˘l k‚s“bb, "j˘ra fordul sorsom, Mert hisz l baim m r a sĄr sz‚l‚n vannak." n elszomorodva borulok nyak ba, S megfr”szt”m arc t szemeim k”nny‚vel, Mert az ‚n aty m e j˘ ”reg kocsm ros... ldja meg az isten mind a k‚t kez‚vel! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt IMDSGOM Elk rhoz st˘l f‚lt szeg‚ny any m, S tal n f‚lt‚se nem alaptalan. Tart t“le - s ebben igazs ga van - Hogy m r r‚g˘ta nem im dkoz m. Im dkozom h t; Ąme k‚t kezem Szent  hitattal ”sszekulcsolom. Hallgass meg engem, ‚gi hatalom, Hallgass meg engem, ‚des istenem! Adj ‚nnekem... h˘, els“ a haza. Hatalmas isten, n‚pem istene!... De k‚rni vajjon mit is kellene Haz m‚rt, melynek annyi a baja? Ez‚rt csak egy, csak egy a k‚relem: Mely Ągy, mint van, m r nem sok ‚vet l t, Teremtsd eg‚szen ujj  e haz t. Hallgass meg engem, ‚des istenem! s magam‚rt? mit k‚rjek magam‚rt? Adj h t nekem sz‚ps‚ges szeret“t, S amelyen majd megl togassam “t, Gyors parip t; azt n sok, sok bab‚rt... Nem hogy fejemet ‚kesĄtse, nem, De hogy, ha nem lesz sz‚n m, abrakom, Csik˘m legyen mivel j˘l tartanom... Hallgass meg engem, ‚des istenem! Szalkszentm rton, 1845. aug. 20. - szept. 8. k”z”tt PIROSLIK MR A FKON A LEVL... Piroslik m r a f kon a lev‚l, Sv”lt k”zt”k, sv”lt az “szi sz‚l, Hom lyos a nap, a mez“ deres; P sztor, bety r meleg tany t keres. Meleg tany t a p sztor csak tal l, V r ott re  kulacs bor, tele t l. Ha kifogy a kulacs bor s tele t l, L gy p rn n feles‚ge vele h l. Bety r embernek j˘ tany ja nincs, Minden fel“l cs”r”g r  rabbilincs. Sz raz bokorban huzza meg mag t, tkozza a h–s “szi ‚jszak t. D”ms”d, 1845. szeptember FELH§ S CSILLAG Mikor isten a f‚rfit teremt‚, Homlok ra sz llt s”t‚t borŁ, Nem tudom m‚rt?... csakhogy e borŁb˘l Lett a felh“ s ‚gih borŁ. Mikor isten a h”lgyet teremt‚, ™r”m‚ben sĄrva fakadott. Most is l tni ez ”r”mk”nnyeknek Cseppjeit, a sok sz‚p csillagot. Cinkota, 1845. szeptember CSSZR FERENC §NAGYSGHOZ Nagys gos Łr! ismer engem, Tudja azt a rosz szok som, Hogy az igazs got isten- S embernek szem‚be v gom. Nagys gos Łr! ”n nem isten, Csak ember, de az sem nagy  m! S Ągy az igazs got ”nre Ugyan m‚rt ki ne mondan m? Nagys gos Łr! kimondom azt, Mert ”n ‚nnekem nem  rthat; Cenzur zni nem akarok, s Ągy nem rejici lhat. Nagys gos Łr! meglehet, hogy ™nnek sz mtalan b–ne van; Mind leim dkozhatja... de Van egy megbocs thatatlan. Nagys gos Łr! tudja mi ez? Nem, hogy engemet kritiz l, A vil g‚rt sem az!... hanem Az, hogy ”n verseket csin l. Nagys gos Łr! az isten szent Szerelm‚re, mit gondol ”n? Azt hiszi: a k”lt‚szet a Nagys gos cĄmmel egytt j”n? Nagys gos Łr! a k”lt“nek Szks‚ges, hogy lelke l‚gyen; Hanem ”nnek l‚lek helyett Spongyia van a sziv‚ben. Nagys gos Łr! a spongyia L ngot nem vet, szikr t sem  d, Ak rmik‚p tik, verik... Minek ti-veri teh t? Nagys gos Łr! valah nyszor Az ”n verseit olvas m, Tudja: mi jutott eszembe? Az, hogy: asinus ad lyram. Dr ga, tisztelt nagys gos Łr! Az ”n atyja csizmadia; ™nnek is jobb lenne, ezt a Mesters‚get folytatnia. Pest, 1845. szeptember 10. ut n AZ UT•S• EMBER Mi az f”l”ttem? ‚g vagy sĄrbolt? Igen, sĄrbolt, amelyben a f”ld, Ez ˘ri s kopors˘ fekszik. s ott fejem f”l”tt az a f‚ny A nap? vagy a sĄrbolti l mpa? Igen, sĄrbolti l mpa, melynek B gyadtan pislog˘ sug ra S”t‚ts‚g‚t a sĄri ‚jnek Halv ny piros-s rg ra festi. S mily hallgat s!... de, hah, mi zendl A n‚mas gnak k”zepette? Mad rsz˘ vagy le nydal? Oh nem! A f‚rgek r gj k a kopors˘ Behunyt szem–, hideg lak˘it. Igen, behunyv k a szemek mind, Melyekben egykor szerelemnek S gy–l”ls‚gnek szikr ja l ngolt, S amelyekb“l oly undorĄt˘n N‚zett ki, mint a k‚jle nyok A bord‚lyh zak ablak b˘l, A g“g, irĄgys‚g, elbizotts g, A megvet‚s, al zatoss g. Behunyv k a szemek, s hideg m r A szĄv, e kis pokol, amely sz z Meg sz z ”rd”gnek volt tany ja, Hol a bn”k m gly ja ‚gett Kihamvadatlan l ngol ssal. Hanem m r mindeneknek v‚ge. Alszik m r a becs–letorz s, Bar t- s hon rul s, s egy‚b sz”rny, S amely “ket nyomban k”vette, A lelki”smeret mar sa... De ez nagyon r‚gen halt m r meg, Az Łjabb kornak nemzed‚ke Ismerte ezt csup n hir‚b“l.- Mindennek v‚ge. Minden alszik. Becsukva a szem. H–lve a szĄv. Csak ‚n magam vagyok m‚g ‚l“ A sĄrbolt roppant reg‚ben, S tn“d”m, egy vend‚gre v rv n, A k‚sedelmez“ hal lra. Hal l, m‚rt nem j”sz? f‚lsz tal n, hogy Megbirkozom veled s legy“zlek? Ne f‚lj, nem az vagyok, ki voltam, Ki egykor vakmer“ kebellel Dacoltam sorssal ‚s vil ggal. B tran j”hetsz. Meg nem t madlak. Hagyom magam. Er“telen hang Leszek. Te sz‚lv‚sz l‚gy. Sodorj el. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt HROM SZV T™RTNETE 1 Volt egy lovag, kinek nem volt haz ja, Mert rajtt‚nek ellens‚ges n‚pek, s pusztul s lett, mit hoz nak r ja Komor f‚ny‚ben a csat k tz‚nek. Komor f‚ny‚ben a csat k tz‚nek Piroslott a lovag h“s arca szinte S piroslott v‚re, melyet b“ven ”nte Megment‚s‚re a hon ‚let‚nek. De hasztalan folyt a lovagnak v‚re; § megmaradt ‚s honja v‚get ‚re. S a hontalan lett f nak elt”rt  ga, Mit a f r˘l a fergeteg t”r”tt le, S mit ez most kerget a sz‚les vil gba. Mid“n a felh“ ott sz llott f”l”tte, Ahol volt a led”nt”tt hon hat ra, Meg llott ‚s let‚rdepelt hantj ra, Hogy k”nnyeit v‚gs“ cseppig kisĄrja A f”ldre, mely holt nemzet‚nek sĄrja; Mert k”nnye volt egyetlen kincse, melyet Elvesztett minden‚b“l m‚g megtarta: S ezt t‚kozolni m sra nem akarta. - Megindult ‚s ment tompa bŁja mellett, Mely  rny k‚p‚ben “t folyv st kis‚rte. Mid“n kif radt m r a bujdos sban: Cs”ndes vid‚kbe megpihenni t‚re Egy idegen n‚p t vol orsz g ban. s gondol  azt is, hogy “t hal la, Ha egy helyen lesz, hamarabb tal lja; S ha r hull a hal l feh‚r vir ga, Beteljes–lve minden kĄv ns ga. Ezt v rta “ a csendes z rt vid‚ken, Hov  f radtan megpihenni t‚re, S hol ‚lt egy ly nyka olyan ifjusz‚pen, Hogy a vid‚knek v lt b mult disz‚re. De “ a ly nyka sz‚ps‚g‚t nem l tta, Semmit sem l tott, csak romj t hon nak; Nem l tta, hogy r  gyakran sz llt a ly nyka Tekintet‚nek csillagos vil ga, S tekintetei mi l ngol˘k val nak! Igy a le nyka napjai foly nak, S arc ra halv ny liljomot f”st‚nek Gy”trelmei a sz˘lni nem mer‚snek; Mert mit mondhatna a f‚nyes lovagnak, Mit mondhat “, ki, b r el‚gg‚ gazdag, De p˘rszl“knek egyszer– magzatja? - s a vid‚ket m‚g egy ifju lakja; Szeg‚ny fiŁ, a legszeg‚nyebb szolga, Teng“dve ‚li nyomorŁ vil g t, Kit t n meg”lne sok f raszt˘ dolga, Ha nem l thatn  n‚ha a le nyk t; A titkon b mult ly nyka l that sa Fogy˘ er“je meghoz˘ var zsa. F‚l r gondolni, hogy k‚rjen szerelmet A p˘r, de gazdag szl“k gyermek‚t“l, §, akinek ha jut sz raz keny‚rb“l Egy-k‚t nagyobb falat, sors n ”rlhet. S “ m‚gis boldog, ‚s azzal be‚ri, Hogy a le nyk t messzir“l kis‚ri. 2 s a lovagnak kondult a nagy ˘ra, Mely e vil gb˘l “t egy m sba vitte, Ahol bitor k‚ny mennyk”vit nem sz˘rja Az  rtatlans g n‚p‚nek f”l”tte. Letett‚k “t az anyaf”ld ”l‚be; K”vet nem tettek a halom f”l‚be, Mely pajzsa lett az ‚let bŁja ellen... Mi‚rt is volna k“? a ly nyka szĄve, Hal la  ltal k“ lett, ‚rz‚ketlen; S ha nincsen ‚rz‚s a szĄv birtok ban, Az ember mit keressen a vil gban? Nem volt a ly nyka sem sok ig f”ldi. Lefekv‚k, honnan senki fel nem k”lti. s a szeg‚ny, az  rva,  rva szolga, Tnt‚n egyetlen gy”ny”r–s‚g‚nek, Az ‚let terh‚t hogy viselte volna? V‚g‚t vetette terhes ‚let‚nek. 3 Az ‚jszak nak sĄrnyit˘ fel‚ben F”lk‚l a szolga, ‚s a helyre m‚gyen, Hov  temett‚k a kedves le nyk t; Akarja l tni ‚lte sz‚p b lv ny t. De a le nnyal nincs tal lkoz sa, Mert a le ny a sĄrb˘l szinte elj r, Hogy a lovagnak szellem‚t megl ssa, S ott v r, ott v r, de szinte hasztalan v r; Mert a lovag sz ll messze, messze t jra, Elsz ll megn‚zni: rab-e m‚g haz ja? Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt ISMERJETEK MEG! Ismerjetek meg v‚gre: ki vagyok? larc alatt volt mostan ig k‚pem. De m r meguntam ‚n  larcomat, s azt most nnep‚lyesen let‚pem! Olvast tok vid m dalaimat? Azt gondolj tok, hogy lelkembl Ąrom? Oh, dalaimban a kedv, nevet‚s, Csak olyan ez, mint a vir g a sĄron. Kiv–l a sĄron nyĄlik a vir g, S bel–l a sĄrban f‚reg ‚s halott van; Igy Ąrtam ‚n enyelg“ dalokat, Mig lelkem haldokolt a f jdalomban. De t”bb‚ nem leszek kom‚di s, Ki vĄg pof kat v g a k”z”ns‚gnek, s odabenn a szĄnfalak k”z”tt Arc n kĄnszenved‚s k”ny–i ‚gnek! - Oh nem, ez m‚gsem sz‚p hat rozat!... Mulj‚k oly gyorsan, amily gyorsan t madt. Szenvedjen b r szivem: a vĄg dalok Ne sz–njenek meg... h tha  ltalok Kiss‚ vidĄtom szomorŁ haz mat. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt A H˜TELEN BARTOKHOZ Der‚k fiŁk, mint hagyogatnak el!... Eredjetek csak isten hĄrivel; Hagyj tok itt a f t, ti levelek, A f t, e szĄvet, melyen fggtetek. Az “szi sz‚l, mely titeket lefŁ, Majd elmulik, nem lesz ”r”kkorŁ; S ha elj”vend ism‚t a kikelet, Fog kapni a fa Łj leveleket. De tudj tok: t”bb‚ ki nem virul Az a lev‚l, mely f j r˘l lehull. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt VIRGOSKERT A K™LT§ SZVE... Vir goskert a k”lt“ szĄve, De m snak termi a vir gokat; MĄg ezeket sz‚tosztogatja, ™nn”n mag nak csak t”vis marad. s pillang˘ a k”lt“ lelke; Szeg‚ny pillang˘! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, MĄg ”sszet‚pik “t a t”visek. S a puszta kert s t‚pett pillang˘ Esz‚be sem jut senkinek tal n, Mid“n ‚lvezettel mereng a Szeg‚ny k”lt“ m rtirkoszoruj n. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt IFJUSG Mondj k hidegnyugalmasan Az ”regek: Szilaj, bolond fiŁ vagyok, Csendesb legyek. V‚ns‚g az ‚letnek viszhangja csak, E tompa hangok meg nem b ntanak. Szilaj vagyok, igaz; s bolond? Az is lehet. Az ‚szt tan csra nem hivom, Csak a szivet. No de fejemnek is haszn t veszem: Re  bokr‚t s kalpagom teszem. S a szĄv nem rosz tan csad˘, Higy‚tek el. Az ‚szn‚l gyakran messzebb l t Sejtelmivel. Az ifju szĄve l nglobogva ‚g; Vil gĄt ez, mid“n s”t‚t az ‚g. S szolg l a szĄv nemcsak vez‚r- Sz”v‚tnekl. Balsors tel‚ben ‚letnk Gyakorta h–l, S az ‚sz miatt ak r megfagyhatn nk, De szivnkben f”lmelegĄt a l ng. s ne higy‚tek, csendes ”regek, Hogy t n meg rt, Ha tŁllobogja is a fiatal Tz a hat rt; F”l szoktak gyujtani eg‚sz mez“t, S lesz ‚g‚s  ltal ez gym”lcs”z“bb. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt B—M S ™R™MEM Nincsen oly bŁ, Mint az ‚n bŁm. Oh ha ‚n busŁlok! Keblem egy oroszl nbarlang, S szĄvem benne b r ny; Szaggatj k az ‚hes oroszl nok Fogaikkal, k”rmeikkel. V‚r‚t issz k, Csontj t r gj k s vel“j‚t szĄj k E szeg‚ny b r nynak az hes oroszl nok. - - Olyan ”r”m sincs, Milyen az ‚n ”r”mem. Oh, mikor ‚n ”rl”k! Keblem egy ‚deni kert S r˘zsa e kertbe' szivem. Napsugarakkal, Tarka lep‚kkel J tszik e r˘zsa, S zeng k”rl”tte A csalog ny. s j”n egy angyal, s leszakĄtja e r˘zs t, S illeti cs˘kkal, S keblire t–zi, S v‚le az ‚gbe r”p–l! Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt VISEGRD TJN Ki mondja meg?... Visegr d t j n A b gyadt alkony Nem Z ch Kl r nak megt”rt szelleme? Ki mondja meg?... Visegr d t j n A vad, s”t‚t ‚j Nem Z ch B˘dognak bosszus szelleme? Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt SORSH—ZS EL§TT K‚tsz zezer forint! re  Gondolni is alig merek. NagyŁr leszek, mennyk“ nagy Łr, F”lt‚ve persze: ha nyerek. Vajon hov  teszem e p‚nzt? Mindenh' , csak l d mba nem! Meg nem pen‚szedik az ‚n L d mban, hiszem istenem. Amint nyerek: elnyargalok T˘th G sp rhoz nagy hirtelen, s e j˘ Łrn l eddigi Kont˘m sz‚pen lekvittelem; Azt n (most m r k‚szp‚nzem‚rt!) J˘ t‚li ”lt”nyt varratok; Mert k”zel a t‚l, s mostani Ruh mban meg is fagyhatok. Mily j˘l esik majd: ha fogat Vicsorgat ‚nr m a hideg, Hah ! mily j˘lesik: fg‚t Mutatni “kegyelminek. Ugy  m, de h tha nem nyernk?... Ha nem nyernk: isten veled, J˘ t‚li ”lt”ny! - de sebaj, Megszoktam m r a hideget. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt M. E KISASSZONY EMLKK™NYVBE Legboldogabb perc ‚letnkben az, (M‚g nem pr˘b ltam,  mde ugy hiszem) Ha kedvesnkkel olt rhoz megynk. S neked maholnap e sorsod leszen. Meg llĄtn m, ha voln‚k J˘zsue, Meg llĄtn m itt a napot, id“t, Hogy mind”r”kk‚ oly boldog lehess, Min“ ekkor l‚sz az olt r el“tt. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt N S A NAP B mulja sok oly eped“leg a holdat, Ezt a megtesteslt sohajt. Miattam ak r kimaradjon ”r”kre, Nem csgg”k ‚n merengve rajt. Megtestesl‚se te ‚rzeteimnek, Magas, f‚nyes, h“ napsug r! Te vagy szivem ”r”me, gy”ny”rs‚ge, rted szemem, lelkem sov r. Egym s szeret“i vagyunk mi a nappal: Mi h–s‚ges k‚t szeret“! Ki mondja meg: ‚n meleg–l”k-e t“le? Vagy szĄvemt“l melegszik “? s hogyha siromba le–zni fog a sors, Csak azt az egyet f jlalom, Hogy majd szeret“met a f”ldnek alatta, A sz‚p napot, nem l thatom. De szabad a holtnak egy ˘ra naponk‚nt, S ‚n arra k‚rem istenem: jf‚l idej‚n legyen z rva kopors˘m, S nyĄljon meg az d‚lben nekem! Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt A ZSIVNYSG VGE Hej zsiv nys g, der‚k sz‚p zsiv nys g! A te v‚ged hatalmas mulats g; Lesz bel“led, ugy hord a szerencse, Sz raz f nak sz rad˘ gym”lcse. Hogy kimulj, szikr t sem f radsz magad: Kitekeri a h˘h‚r a nyakad. Hogy pedig ne l thasd sz‚gyenedet, Kiv jj k a varjak szemeidet. s mig tested a t ncot ugy j rja, Amint sz˘l a szelek muzsik ja: M‚lys‚g‚ben a s t n h z nak Lelkeddel az ”rd”g”k labd znak. Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt EGY FIATAL R•HOZ šdvezellek, ifjŁ p lyat rs, P lyat rsam s szeretett bar tom! Egykor ‚n ter˘lad j˘sol‚k, S j˘slatom most teljesedni l tom. L ttam egykor egy kis felleget, S megmondtam, hogy ebb“l fergeteg lesz. E kicsiny felh“cske te val l, s most vill mterhesen k”zelgesz. J“j ‚s ontsd lelked vill mait, S l ngjaikkal gyujtsd f”l a vil got; Rend–lj”n meg a f”ld, amid“n Mennyd”rg“ jelsz˘dat elki ltod. Hogyha majd vill mlasz s mennyd”r”gsz, J“nek ellened zudŁl˘ hangok; Mert ha nagy az ‚gih borŁ, F‚lre szokt k verni a harangot. De az‚rt dŁl a vihar tov bb Minden f‚lrevert harang dac ra. Igy bar tom, te se hajts ama Jajvesz‚kl“ emberek szav ra. Ekk‚p kellett volna nekem is Tenni sokszor ostromolt p ly mon. n e tehetetlen hangokat Figyelemre m‚ltat m. Sajn lom. Eh, megt”rt‚nt, mit sajn lkozom? Hadd szorĄtsam jobbod, ifju bajnok, n, ki ilyen rokonszellem– P lyat rs ut n m r r‚g sohajtok. F”ll‚pt‚l. Ez engem megujit, Hogy a soromp˘k k”zt ketten  llunk. Most, bar tom, kzdjnk, hadd legyen Gy“zedelmnk vagy vit‚z hal lunk! Pest, 1845. szeptember 10-24. k”z”tt ALKU Juh szleg‚ny, szeg‚ny juh szleg‚ny! Tele p‚nzzel ez a k”v‚r ersz‚ny; Megveszem a szeg‚nys‚get t“led, De r 'd sul add a szeret“det. "Ha ez a p‚nz volna csak foglal˘, S m‚g sz zennyi lenne borraval˘, S id'adn k a vil got r 'd snak, Szeret“met m‚gsem adn m m snak!" Szalkszentm rton, 1845. szeptember 25-26. A SZERET§M NYALKA GYEREK... A szeret“m nyalka gyerek, Al ja termett a nyereg. Ha viszi a parip ja, Gy”ny”r–s‚g n‚zni r ja. Gyakran l togat meg engem, Most is amott j”n a lelkem; Ugy megv gtat parip ja, A n‚gy k”rm‚t majd elh nyja. ™regbir˘ ly nya, szivem, Mit kukucsk lsz olyan igen? Mit lesed a szeret“met? Ugysem szeret  m “ t‚ged. - Sz llj le, kincsem, a nyeregb“l, Vedd ki l bad a kengyelb“l, Ereszd meg a terhel“det, ™leld meg a szeret“det. Istenem, be ver a szived, Mert itt van az enyim mellett. Szived az ‚n kincsesl d m, H rom falu‚rt sem adn m. Mulattat˘, nevettet“, Ha ”sszej”n k‚t szeret“; Elbesz‚lnek v‚gtelenl, Magok sem tudj k, hogy mirl. Jaj de mi zaj van odakint? H t biz ott a lovad nyerit. Hogy elfeledkeztnk r˘la! Isten b–nnk–l ne r˘ja. J˘l tartottad a lovadat, De m r f”l is kant roztad. M‚g egy cs˘kot, itt az orc m, Isten hozz d, kedves r˘zs m! Kedves r˘zs m, isten hozz d. Adjon isten arany zabl t, Arany zabl t a lovadnak, Aranyos kedvet magadnak! Dunaf”ldv r, 1845. szeptember 25-26. S. K. EMLKK™NYVBE V‚n ‚plet m r a vil g, Le, alacsonyra s–lyedett. Ha egyenest j rsz: bet”d A gerend ban fejedet. Hajolj meg, ha a fejt”r“ Gerenda ellenedre van... n ink bb bet”r”m fejem, Semhogy meghajtsam derekam! Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt S. ZS. KISASSZONY EMLKK™NYVBE M‚hek s vir gok kertednek lak˘i. M‚hes, vir gos kert legyen szived; Ha nyĄlik benne szerelem vir ga, A bar ts gnak m‚h‚t is bevedd; Mert j˘l tudod: sz‚p a vir g; azonban Tavasszal ‚l csak, ‚s ez oly r”vid, MĄg a szer‚ny m‚h munk l˘d s b˘l Meg‚desĄted t‚li napjaid. Ha e tan csom nem lesz sikeretlen: Engedd, hogy ‚n is m‚h legyek szivedben. Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt A NGY™KR™S SZEKR Nem Pesten t”rt‚nt, amit hallotok. Ott ily reg‚nyes dolgok nem t”rt‚nnek. A t rsas gnak Łri tagjai Szek‚rre ltek ‚s azon men‚nek. Szek‚ren mentek, de ”k”rszek‚ren. K‚t p r ”k”r tev‚ a fogatot. Az orsz gŁton v‚gig a szek‚rrel A n‚gy ”k”r lassacsk n ballagott. Vil gos ‚j volt. A hold fenn vala; Halv nyan j rt a megszakadt felh“kben, Mik‚nt a bŁs h”lgy, aki f‚rjinek SĄrhalm t keresi a temet“ben. Kalm r szell“ j rt a szomsz‚d mez“k”n. S vett a fvekt“l ‚des illatot. Az orsz gŁton v‚gig a szek‚rrel A n‚gy ”k”r lassacsk n ballagott. A t rsas gban ‚n is ott val‚k, S val‚k szomsz‚dja ‚pen Erzsik‚nek, A t rsas gnak t”bbi tagjai Besz‚lget‚nek s ‚nekelget‚nek. n  br ndoztam s sz˘ltam Erzsik‚hez: "Ne v lasszunk magunknak csillagot?" Az orsz gŁton v‚gig a szek‚rrel A n‚gy ”k”r lassacsk n ballagott. "Ne v lasszunk magunknak csillagot?" Sz˘l‚k ‚n  br ndozva Erzsik‚hez. "A csillag vissza fog vezetni majd A mult id“knek boldog eml‚k‚hez, Ha elszakaszt a sors egym stul minket." S v lasztottunk magunknak csillagot. Az orsz gŁton v‚gig a szek‚rrel A n‚gy ”k”r lassacsk n ballagott. Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt SZERELEM TKA Te vit‚z Barang˘, hova oly v gtatva? M‚rt ”lt”zt‚l f‚nyes hadi p nc‚lodba? M‚rt f‚nyesebb szemed f‚nyes p nc‚lodn l S kezedben villog˘ kardod ac‚l n l? Vit‚z Barang˘nak leszen Łtja hosszu, Az‚rt megy sebesen, mint hal los bosszu, De nem bosszu –zi, hanem a szerelem, Az‚rt a tnd”kl“ szikra szemeiben. Sz‚p szeret“je van vit‚z Barang˘nak, HĄj k szeret“j‚t a sz‚p Ildik˘nak. Ildik˘nak arca sz‚p, mint az ‚g boltja; Szeme, mint a nap, a csillagot kioltja. Barang˘ szerette “t v‚ghetetlen–l, F”l is sz˘lĄtotta: menjen hozz  nej–l. Ildik˘ felele: "Kezem neked adom, Hogyha teljesĄted h rom kiv natom. Hozz nekem az ‚gb“l sziv rv nydarabot, Menyasszonyi ruh t majd abb˘l varratok; Hozz nekem r˘zs kat a hajnal kert‚bl KoszorŁnak f“mre n szi ‚kess‚gl; V‚gs“ kiv ns gom a g”nc”lszekere, Ezen –ljek, hogyha megynk esket“re. Ha teljesĄted e h rom kĄv ns got, F‚rjem leszesz, veled ‚lek h zass got." Im, ezek val nak Ildik˘ szavai. Barang˘ alighogy hall  kimondani, Parip j n termett s gyorsan elrobogott, S hozott el“sz”r is sziv rv nydarabot. Azut n berontott a hajnal kert‚be, s a legvirĄt˘bb r˘zs kat let‚pte. Sok baj ba ker–lt mindezt v‚gbevinni, De vit‚zs‚g‚nek nem  llt g tul semmi. Most megyen harmadszor a g”nc”lszeker‚rt. Mag ra ”lt”tte minden j˘ fegyver‚t; Ha sz‚p sz˘val meg nem kapja, amit akar. Er“szakkal vĄvja ki a fegyveres kar. Sz‚p Tnd‚rorsz gban ‚ktelen sok a kincs, Hanem h t a g”nc”lszek‚rnek p rja nincs; §riztetik is  m a fenevadakkal, Mered“ k”rm”kkel, t tong˘ sz jakkal. Barang˘ oda‚r, k‚ri a szekeret; De mihelyest k‚r“ besz‚de megeredt, V‚g‚t nem is v rva, nekirohantanak Dh”s m‚reggel az “rz“ fenevadak. Esztendeig harcolt Barang˘ h“s keze, Mig elhullt a szek‚r eg‚sz “rizete, Mig kivĄvta a nagy ‚s v‚res diadalt, Amelzbe maga is majd hogy bele nem halt. Ekkoron Barang˘ nem is tett egyebet, Az ist l˘b˘l n‚gy t tost kivezetett. A legszebb n‚gy t tost vezette ki onnan, S befogta “ket a szek‚rbe legottan. A gy‚m ntos gyepl“t ragadta kez‚ba, Csillagsug rostort a m sik kez‚be, Saj t parip j t saragly hoz k”t‚, Ugy hajtott ser‚nyen szeret“je fel‚. Szeret“je addig, sz‚p Ildik˘, mit tett? Gondolta Barang˘: bŁsan v rja “tet, Gondolta Barang˘: "szivem Ildik˘ja, Ne marjon a b nat ful nkos kigy˘ja! Ne marjon a b nat ful nkos kigy˘ja, K”zeledem imm r, szivem Ildik˘ja! K”zeledem hozz d sz‚p g”nc”l szeker‚n, s boldog vagyok, mert kezed megnyerem ‚n. Ne f‚lj, j˘ Barang˘, Ildik˘ nem bŁsul! Vigad “ m s karj n kicsiny magzatostul, Van m r kis magzata, van m r f‚rje neki, J“sz-e te vagy nem j“sz? nem igen keresi. Feledte Ildik˘ r‚gen ig‚ret‚t, A j”tt-ment Kev‚nek adta sziv‚t, kez‚t. Keve bĄrja mostan azt a boldogs got, Mely‚rt kezed f radt ‚s szived sov rgott. Ildik˘ most is ott –l Keve ”l‚ben, Egym st cs˘kolgatj k, ”lelgetik ‚pen. Amint ezt megl tja j˘ Barang˘ vit‚z, Nincs ereje sz˘lni, csak mer“n  ll ‚s n‚z. De f”ll zad a v‚r f‚lholt nyugalm bul, Barang˘nak ”sszeszorult szive t gul, Eszeveszett harag fut ‚g“ agy ba, Kir ntja szably j t ‚s megindul l ba. A k‚t szeret“nek bors˘zott a h ta, Mikor a vit‚zt Ągy k”zeledni l tta, Egym s kebel‚r“l gyorsan f”lriadnak, Megsz”kni el“le a szilaj haragnak. H“s Barang˘ erre kardj t elvetette, s ily sz˘kat ejtett nagy gŁnnyal nevetve: "Nem ‚rdemlitek meg, hogy ezen kar  ltal Ismerkedjetek meg a m‚lt˘ hal llal! Nem fogja szĄvetek kardom hegye ‚rni, Te sz˘szeg“ asszony, te cs bĄt˘ f‚rfi! De ami  tka van a sz‚les vil gnak, Ha isten meghallgat, mind re tok sz llnak. Mindkett“t”k ‚lte legyen halhatatlan, Hogy szenvedhessetek ”r”k”s kinokban. ljetek, mig elj”n az st”k”scsillag, Melyt“l a reng“ f”ld sarkai bomolnak. Kiv nom: v ljatok k“v‚ mind a ketten, Szivetek a kĄnt˘l hogy meg ne repedjen. Te cs bĄt˘ f‚rfi, amint most kebled ‚g: Azt olyan m‚rt‚kben ”r”k l ngok egy‚k. S te sz˘szeg“ asszony, b–nb n˘ k”nnyeid Sznetlen folyjanak a vil g v‚geig, s a patakba, mely szemeidb“l ered, K”nnyed patakj ba fuladjon gyermeked. S az ‚n ‚letem is legyen halhatatlan, Hogy kĄnaitokat v ltig kacaghassam!" Barang˘ vit‚z az  tkot Ągy v‚gezte, Meghallgatta isten s beteljesĄtette. K“szikl kk  v ltak Ildik˘ ‚s Keve. Cs bĄt˘ Kev‚b“l t–zok d˘ leve, H nyja mag b˘l a tzet szakadatlan, Mai nap is h nyja s jajgat a kinokban. s amely Ildik˘ volt egykor, a hegyb“l Kiapadhatatlan k‚t forr s buzog f”l, E forr sokba fult be kicsiny magzata, Kit isten a v”lgyben f v  v ltoztata. Barang˘b˘l pedig s”t‚t fergeteg lett, Mely ottan borong a k‚t  tkos hegy felett. Mig Ildik˘ sĄr ‚s mĄg Keve l ngol s ny”g, Re juk Barang˘ rettent“n mennyd”r”g. Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt A MAGYAR NEMES §seimnek v‚res kardja Fogason fgg, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog. n magyar nemes vagyok! Munk tlans g csak az ‚let. Van ‚letem, mert heny‚lek. A paraszt‚ a dolog. n magyar nemes vagyok! J˘l k‚szĄtsd, paraszt, az Łtat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem j rhatok gyalog. n magyar nemes vagyok! T n a tudom nynak ‚ljek? A tud˘sok mind szeg‚nyek. Nem irok, nem olvasok. n magyar nemes vagyok! Van, igaz, egy tudom nyom, Ebben p rom ritk n l tom: Enni, inni j˘l tudok. n magyar nemes vagyok! Milyen j˘, hogy nem ad˘zok. Gazdas gom van, de nem sok, S van ad˘ss gom, de sok. n magyar nemes vagyok! Mit t”r“d”m a haz val? A haz nak sz z baj val? Majd elmulnak a bajok. n magyar nemes vagyok! §si joggal, “si h zban ltemet ha elpip ztam: Mennybe visznek angyalok. n magyar nemes vagyok! Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt GYERMEKKORI BARTNMHOZ Te vagy? val˘ban te vagy az? Vagy e l tm ny csak k‚pzelet? Csak k‚pzetemnek tnd‚r d‚lib bja, Amelyben lelkem ujra l tja Sz‚p arcod s boldog gyermeks‚gemet? Te vagy val˘ban! ennyire Csal˘d s nem megy, nem mehet; Ism‚rem ‚n j˘l e szemek sug r t, Amellyel gl˘ri ba z r d Hajdanta boldog gyermeks‚gemet. A kisle nyb˘l hajadon, A kisfiŁb˘l ifju lett; J”tt az id“, mely soha meg nem  llott, S mik‚nt a sz‚lv‚sz a vir got, Elvitte boldog gyermeks‚gemet. Az˘ta tiszta l tk”r”m Oly gyakran els”t‚tedett, S az ‚jszak ban, mely sĄrk‚nt fedett el, Csak egy csillag volt, a k”nny, mellyel Sirattam boldog gyermeks‚gemet. Viszontl t sunk nnep‚n ™lelj meg, ly nyk m, engemet; Hagyd elfeledni kĄnos ifjus gom, Hagyd karjaidban ujra l tnom Ragyogni boldog gyermeks‚gemet! Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt A K™LT§ S A SZ§L§VESSZ§ Semmi v gyam, semmi kedvem A borosty nkoszorŁhoz! Magyarorsz g sz‚p le nyi, Sz“l“vessz“-koszorŁval KoszorŁzzatok meg engem, Mert a sz“l“vessz“ ‚s a K”lt“ sorsa oly hasonl˘. K”lt“ ‚s a sz“l“vessz“ A vil gnak adja lelk‚t. Sz“l“vessz“ lelke a bor, A k”lt“nek lelke a dal. Lelknket ha  ltaladtuk Borban, dalban a vil gnak: Elhervadunk, eleny‚sznk. s mid“n m r eleny‚sztnk: Lelkeink, a bor s dal mellett VĄgad a vil g! - - - Borj d, 1845. szeptember 26. - okt˘ber 7. k”z”tt A CSRDA ROMJAI Te vagy, oh sz‚p alf”ld v‚gtelen r˘n ja, Lelkem legkedvesebb mulat˘tany ja. Az a g”rbe felf”ld hegy- ‚s v”lgyeivel K”nyv, melynek sz mtalan lapj t forgatni kell, De te, alf”ldem, hol hegy ut n hegy nem k‚l, Olyan vagy, mint a nyilt, a f”lbontott lev‚l, Amelyet egyszerre  ltalolvashatok; S vannak bel‚d Ąrva sz‚p, nagy gondolatok. Mint sajn lom ‚n, hogy eg‚sz ‚letemet Itt kinn a puszt kon t”ltenem nem lehet! Itt szeretn‚k ‚lni a puszt k k”zepin, Mint Ar bi ban a szabad beduin. Puszta, puszta, te vagy a szabads g k‚pe, s, szabads g, te vagy lelkem istens‚ge! Szabads g, istenem, m‚g csak az‚rt ‚lek, Csak az‚rt, hogy egykor ‚rted haljak ‚n meg, S sĄromn l, ha ‚rted onthatom v‚remet, Meg fogom  ldani  tkos ‚letemet. De mi ez? sĄr... hal l... hova nem vet“dtem! Nem csoda kl”nben, mert rom van el“ttem. Nem v romlad‚k ez. Cs rd nak romjai. Hanem hiszen azt az id“ nem keresi: Mely'k milyen ‚plet? v r-e avvagy cs rda? Ennek is, annak is re l‚p fal ra; S hova az id“ l‚p, omlik, ha k“, ha vas, s neki semmi nem alacsony, nem magas. - Hogy van, hogy e cs rda k”vekb“l ‚ple? Holott k“term‚snek nyoma sincs k”rle. Itt r‚gente falu avvagy v ros  llott, MĄg nem ny”gte haz nk a t”r”k rabs got; (Szeg‚ny Magyarorsz g, szeg‚ny ‚des honom, Be sokf‚le bilincs volt m r l baidon!) E hajdani v rost f”ldŁlta az ozm n, K“ k”v”n nem maradt, csak az isten h z n. A templom maradt meg - de ez is betegen - Hogy a pusztul snak gy szol˘ja legyen. s gy szolt a templom t”bb hosszu sz zadot, MĄg v‚gre buj ban ”ssze nem roskadott. Hogy haszna ne vesszen sz‚thullott k”v‚nek, Bel“le e helyen cs rd t ‚pit‚nek. Az isten h z b˘l cs rda!... ‚s mi‚rt ne? Ott l‚leknek: testnek szolg lt itt enyh‚re. s nem ugy r‚sznk-e a test, mint a l‚lek? Egyenl“n kedveznnk kell mind a kett“nek. Az isten h z b˘l cs rda!... ‚s mi‚rt ne? Itt ‚s ott ‚lhetnk az isten kedv‚re; S l ttam ‚n cs rd kban tiszt bb szĄveket m r, Mint kit naponk‚nt l t t‚rdelni az olt r. - Cs rda, eld“lt cs rda, m‚g mikor tebenned Utasok vigadtak, utasok pihentek! F”l‚pĄt t‚gedet Łjra k‚pzeletem, S vend‚gidet szĄnr“l-szĄnre szeml‚lhetem: Itt g”rcs”s botj val egy v ndorl˘leg‚ny, Ott zsĄros sub ban egy p r szeg‚nyleg‚ny, Itt hosszu szak llal egy veges zsid˘, Amott egy dr˘tost˘t s t”bb ilyen boroz˘. H t a sz‚p csapl rn‚ fiatals g val? Mostan ”lelkezik egy hamis de kkal, Kinek a bor kiss‚ megzavarta fej‚t, De a sz‚p menyecske m‚g jobban a sziv‚t. S hol a v‚n csapl r, hogy ez‚rt f”l nem pattan? Kinn a kazal v‚g‚n  lmodik nyugodtan... Kazal v‚g‚n akkor, most m r lenn a sĄrban, s a sz‚p fiatal menyecske is ott van, s a hamis de k s mind, kik itt boroztak. §k valamennyien m r r‚g porladoznak. A cs rda is v‚nlt, v‚nlt ‚s roskadott, Let‚ fej‚r“l a sz‚l a kalapot, A f”delet.. ekk‚p  ll hajadon f“vel, Mintha ur val besz‚lne, az id“vel, S k‚rn‚ al zattal, hogy kiss‚ kim‚lje; Hanem sikeretlen esdekl“ besz‚dje. D–ledez, d–ledez; f‚lig ismerni csak: Melyik volt az ajt˘, melyik volt az ablak. M‚g  ll s emelkedik az ‚ghez k‚m‚nye, Mint a haldokl˘nak ut˘s˘ rem‚nye. Pinc‚je beomlott, a kŁt is mellette, Honnan az ostorf t valaki elvitte; Csak az  gas ‚s a g‚m van meg ‚ps‚gben, Egy mogorva sas –l a g‚m tetej‚ben. Legmagasabb hely a puszt n e g‚m v‚ge, Az‚rt lt f”l a sas ennek tetej‚be. F”nn –l ‚s mer“en maga el‚ b mul, Mintha gondolkodn‚k a muland˘s grul. F”l”tte l ngol a nap, az ‚gnek ifja, L ngol, mert kebel‚t a szerelem vĄvja; Szeret“je, aki epedve n‚z r ja, D‚lib b, a puszt k sz‚p tnd‚rle nya. Szalkszentm rton, 1845. okt˘ber 8-16. k”z”tt VLTOZS Nem Łgy van, amint volt. A f”ld”n Minden mindegyre v ltozik. Multam s jelenkorom k‚t testv‚r, S egym st t n meg sem ismerik. A tenyeremben hordtam egykor Szivem, bar ts ggal tele; Nem volt szks‚g, hogy k‚rj‚k t“lem: Magam kin ltam m st vele. Mostan ha k‚rik szĄvemet sem Adom, nem adom senkinek. Azt hazudom, ha j“nek hozz m: "Nincsen szivem, eredjetek!" Egykor ha szerelemre gyŁltam: Pl t˘i szerelem vala. Oly szentl hittem, hogy minden ly ny A mennyorsz gnak angyala. Azt hittem!... most tudom, hogy ink bb ™rd”g, mint angyal a le ny; S nem sĄrok, ha nem kellek egynek, Akad helyette akarh ny. A hazaszeretet napom volt, Mely melegĄt‚ lelkemet; S mi mostan? holdvil g, mely s rga Hideg sug rt arcomra vet. Egykor ha a vil g megb ntott, Kiv nkoz m a sĄrba le; Most, ‚pen mert b nt, ‚lni v gyok, Dacolni van kedvem vele. Agyag voltam, hig, enged‚keny, Egy ujjal is  tszŁrhat˘; M rv ny vagyok... ki r m l“: r˘lam R  visszapattan a goly˘. Feh‚r bor, sz“ke ly ny, f‚nyes nap Hatottak egykor lelkemig; V”r”s bor, barna ly ny, s”t‚t ‚j, Kedvem most bennetek telik! Szalkszentm rton, 1845. okt˘ber 8-16. k”z”tt HEGYEN ˜L™K... Hegyen –l”k, bŁsan n‚zek le r˘la, Mint a boglya tetej‚r“l a g˘lya. Lenn a v”lgyben lassu patak t‚vedez, Az ‚n f radt ‚letemnek k‚pe ez. Elf rasztott engemet a szenved‚s. Be sok bŁm volt, ”r”mem meg be kev‚s! B natomb˘l egy nagy  rvĄz lehetne, ™r”mem kis sziget lenne csak benne. Fenn a hegyen, lenn a v”lgyben zŁg a sz‚l, K”zelget az id“j r s “sz fel‚; §sszel sz‚p csak a term‚szet ‚nnekem, A haldokl˘ term‚szetet szeretem. Tarka mad r nem fty”r‚sz az  gon, S rgapiros lev‚l cs”r”g a f kon, Innen-onnan lehull a f k levele... B rcsak ‚n is lehullan‚k “vele! Holtom ut n vajjon mi lesz bel“lem? Vadfa lenni szeretn‚k az erd“ben; Ott lenne az ‚n sz momra j˘ tanya, Eg‚sz vil g engem ott nem b ntana. Szeretn‚m, ha vadfa lenn‚k erd“ben, M‚g ink bb: ha t–zv‚sz lenne bel“lem; El‚getn‚m ezt az eg‚sz vil got, Mely engemet mind”r”kk‚ csak b ntott. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt MEGPENDTEM... MegpendĄtem h˘napok mult val M‚g egyszer szerelmi lantomat; M‚g ez egyszer, egyszer ‚s ut˘szor, Mert ezentŁl hangot “ nem ad. Nem pazarlom ‚n t”bb‚ le nyra Dalaimat, ‚rzem‚nyimet. rz‚ketlen b bak a le nyok, SzĄvet ‚s dalt nem ‚rdemlenek. Nem besz‚l vak indulat bel“lem; Csendes elm‚m, higgadt sz˘zata. Megsz–nt m r a v‚sz, mely nem viszonzott Szerelmem kĄnj b˘l t mada. Tiszta szemmel n‚zek a j”v“be, Nem lebeg rajt szenved‚ly k”de. Mely el“lem annyi sz‚p vir nyt, de Annyi puszta t jt is elf”de. Tiszta szemmel n‚zek a j”v“be, Jaj de mit l t, mit l t ott szemem? Azt, hogy nincs m r semmi sz‚pet l tnom... Nincs bar ts g, nincs ott szerelem! Egyed–l, e roppant nagy vil gt˘l Elhagyatva, szeretetlen–l, M riusk‚nt, aki sz mz”tten Egy orsz gnak omlad‚kin –l! Nem lehet, hogy ‚n m‚g nem szeressek, s hogy engem ne szeressenek! B rmily hideg a vil g: szĄvem m‚g Nem fagyott meg, szĄvem m‚g meleg. Lesz le ny m‚g, kell le nynak lenni, Aki ‚reztesse majd velem, Hogy  ld s az  tkos ‚let, melyben Van egy percnyi boldog szerelem! Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt LEHEL Melyik szerelmes nem v laszt mag nak A sz mtalan k”z–l egy csillagot? s melyik k”lt“ nem v laszt mag nak A sz mtalan k”z–l egy bajnokot?... Ezt Toldy Mikl˘s, azt Kont lelkesĄti; Ki a vit‚z, ki engem f”ltzel? Ki e vit‚z?... a krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel! Ez volt a h“s, ez volt a krt!... e h“snek Hal la egy nagy ‚gzeng‚s vala; Kilencsz z ‚v mult, ‚s ez ‚gzeng‚sre Most k‚l a viszhang: lantomnak dala. Ti j szok ‚s ti kŁnok, hallgass tok, Mert, ugy hiszem, legjobban ‚rdekel Titeket, “, a krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel. Mi a legjobb k”sz”rk“? a bosszu; Ez fente meg a magyar kardokat. Mi a leggyorsabb fergeteg? a bosszu; Ez hordja mostan a magyarokat. les kardokkal, sz‚lv‚szrohan ssal A n‚metek f”ld‚re ‚rnek el; El“l sz guld a krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel. Hi ba fented kardodat, magyars g! Fels“bb hatalom eskdt ellened. Harcod kopors˘, ˘ri s kopors˘, Amelybe dics“s‚ged temeted. Nagy lakom ja volt ez a hal lnak, S kit el nem k”lte: mint rab vesztegel. Ezek k”z”tt a krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel. "Akaszt˘f ra!" d”rg a n‚met cs sz r, "Akaszt˘f ra e zsiv nyokat! Haha, hitt‚tek-e ti sz raz f k, hogy Teremni fogtok m‚g vir gokat? L m, kivirŁltok Łjolag. - Mivelhogy A vez‚r els“s‚get ‚rdemel: El“re h t, te krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel!" Kil‚pe a h“s: "Isten n‚ki, cs sz r, Fggjek koszoruk‚nt ez oszlopon. - N‚met vagy, nem t'om: lesz-e embers‚ged? Meghallgatod-e v‚gkiv natom? Szeretn‚k egyszer m‚g krt”mbe fujni, V‚n bajt rsamt˘l hadd bucsŁzzak el!" Ekk‚p besz‚lt a krtharsogtat ssal Orsz gokat reszkettet“ Lehel. Megkapta krtj‚t s Łgy megfujta a h“s, Hogy a cs sz r megsiketlt bele, Megsiket–lt ‚s eld“lt... innenonnan Kilencsz z ‚ve, s m‚g f”l sem kele. Nem is kel “ fel t”bb‚. - J szber‚nyben M‚g megvan a krt csorba ‚livel, Mit megcsorbĄtott a cs sz r fej‚n a Gy“z”tten is m‚g gy“zelmes Lehel. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt ™R™K ™LELKEZS A t‚ren kett“s sĄrhalom van, F”l”tt”k egy-egy z”ld bokor; Egym sra hajlanak, mik‚nt ha K‚t szeret“ szĄv ”sszeforr. Igen, k‚t szeret“ szĄv sz lla Pihenni e k‚t domb al , Mid“n a h borg˘ ‚letnek Kem‚ny harc t kiharcol . Egym s mell‚ temettet‚k a H– szeret“k itt magokat, Hogy egyes–lve legyenek, mint A f”ld”n, Łgy a f”ld alatt. s egyes–lve marad nak. Mely a sĄrhalmokon n”ve, A k‚t ”lelkez“ bokorfa A k‚t szerelmes szelleme. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt FORRS S FOLYAM SzelĄd a forr s habja, s dalai Beillen‚nek csengety– szav nak. Ilyen szelĄdek ‚s cseng“k val nak IfjŁs gomnak els“ hangjai. Akkor ked‚lyem a forr s vala, Mosolyg˘ t–kre a sz‚p mennyorsz gnak, Nap, csillagok s hold belel that nak. Szivem volt a forr s vig, fris hala. De a kis forr s most m r nagy folyam, Cseng“ szav t s nyugalm t elvesztette, V‚szek kergetnek v‚szeket f”l”tte, S bel‚ a mennynek n‚zni hasztalan. Ne n‚zz bel‚je, oh menny, hasztalan! Magad most benne ugysem l thatod meg, Mert az csat it˘l a fergetegnek Mind fenekiglen f”lforgatva van. s mit jelent e v‚rfolt a vizen, E v‚rfolt a haboknak k”zepette?... Horg t a vad vil g bel‚d t”tte, Te v‚rzel,  rva hal, szeg‚ny szivem! Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt A JEGYGYšR˜ "Ism‚red e gyr–t? Aranymives bar tom!" - 'Ismer‚m j˘l, uram. E gy–rt ‚n csin ltam; Azt is tudom, kinek Sz m ra k‚szĄttetted. Az sz‚p le nyka volt, s azt n hitvesed lett.' - "Igen, sz‚p ly nyka volt, s azt n hitvesem lett. De megszeg‚ hit‚t S m ssal k”t”tt szerelmet. E gy–r rosz helyen Volt ujj n; visszavettem. Legdr g bb kincsem ez, Jobb helyre kell h t tennem. Ezennel ”nts goly˘t E gy–rb“l bar tom!... ...Fegyverbe t”lt”m azt, S szivem, bel‚d bocs tom." Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt J•KAY M•RHOZ Mi‚rt szeretsz te engemet, Kit annyian gyl”lnek? S ‚n, aki annyit gy–l”l”k, T‚ged mi‚rt szeretlek? Szeretlek t‚ged, oh bar tom... Nem, nem bar tom!... megbocs ss, Hogy e gŁnyn‚vvel illet‚lek; Mert a jelenkor gyermek‚nek E sz˘ "bar t" csak gŁnyol s. Percenk‚nt jobban-jobban el- S”t‚tl l that rom, De ‚n ‚ltemnek ‚jjel‚t Nem rettegem, s“t v rom... Hisz ann l f‚nyesebb a csillag, Min‚l s”t‚tb az ‚jszaka. Tudom, mert a szĄv mondja n‚kem: Te l‚sz s”t‚t, kietlen ‚jem Hamvadhatatlan csillaga. Nem hiszek ‚n m r senkinek, Nincs senkiben bizalmam, Mert ‚letemben sokszor, ah, Oly sokszor megcsalattam. Bizalmam v r t f”lgyujtott k, Led”nt”tt‚k az emberek; Romjai k”z”tt egy ‚p oszlop van: Te  llasz ott... csak te... magadban... T‚ged le nem d”nthettenek. Szentl hiszem, ha a vil g Elfordul is szivemtl, Ha a vil gnak ajak n R m  tkok  tka zendl: A te ajkadr˘l akkor is m‚g Re m csak  ld s lebben el... Ha az eg‚sz vil g `egy` k‚z lesz, Mely eltaszĄt, mik‚nt d”gv‚szest: Kezed m‚g akkor is ”lel. Tudom, hogy Ągy tesz a vil g, Hogy Ągy fog tenni v‚lem. Fejemre k”veket hajĄt, MĄg ‚ltemet le‚lem. S h˘h‚raim, ha halva fekszem, Agyonveretve, egykoron: Kopors˘mhoz majd odal‚pnek, S melyet el‚bb megk”vez‚nek, Bab‚rral f”dik homlokom. Oh e bab‚r, amellyel a Vil g mag t gunyolja, Ez a bab‚r, ez a bab‚r Vel“m ‚getni fogja. De nem sok  tart ‚get‚se... Te, lelkem megmaradt fele, Hozz m te szinte elj”vendesz, s koszorŁmra k”nnyet ejtesz, S eloltod l ngjait vele. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt REMNY Mi a rem‚ny?... f”rtelmes k‚jle ny, Ki minden embert egyar nt ”lel. Ha r pazarlod legszebb kincsedet, Az ifjus got: akkor elhagy, el! Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt A HAZR•L Lement a nap. De csillagok Nem j”ttenek. S”t‚t az ‚g. K”zel s t volban semmi f‚ny nincs, Csak m‚csvil gom s honszerelmem ‚g. Sz‚p csillag a honszeretet, Gy”ny”rs‚gesen ragyog. Szeg‚ny haz m, szeg‚ny haz m te, Neked kev‚s van ilyen csillagod. M‚csemnek l ngja mint lobog! Mit“l lobog? mi lengeti? jf‚lt t”tt. Ti lengtek itten M‚csem k”rl, ti n‚pem “sei! Mintha nap volna mindenik, Oly tnd”kl“k e szellemek, Tnd”kl“k, mert hisz a dics“s‚g Sug rmez‚be ”lt”zk”dtenek. Ne n‚zz “sidre, oh magyar, Ki most s”t‚ts‚gben vagy itt, Ne n‚zz “sidre, e napokra... Szemeid gy”ng‚k... a napf‚ny megvakĄt. Haz m dics“ nagy “sei, Ti f”ldetr z˘ viharok! Ti egykoron a porba omlott Eur˘pa homlok n tomboltatok. Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka; Magyar tenger viz‚ben hŁnyt el jszak, kelet s d‚l hull˘csillaga. Csakhogy r‚g volt, mid“n magyar Fejekre termett a bab‚r; A k‚pzelet sebes sz rnyŁ sas, Elf rad m‚gis, mire oda‚r. Oly r‚g elhervadt a bab‚r A magyaroknak homlok n, Haz m, oly r‚g volt l te nagy, hogy Nagys god hĄre csak mese tal n. M r r‚g nem sĄrtam, s Ąme most Pill mon egy k”nny rengedez. Magyar n‚p, vajjon hajnalodnak Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez? Magyar dics“s‚g, mi val l? Hull˘csillag? mely tnd”k”lt, Azt n lehullott a magasb˘l s mind”r”kre elnyel‚ a f”ld. Vagy st”k”s vagy, oh magyar Dics“s‚g! mely j”tt s t voz‚k, Hogy sz zadok mult val ujra L ss k f‚ny‚t a n‚pek s rettegj‚k? Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt A SIVATAG KORONJA Olyan, mint v‚n kir lynak Feje, a sivatag; Hajsz lai, a f–vek, Csak gy‚ren inganak. E v‚n kir lyi f“n egy Nagy t”lgy a korona. Ha megsz˘lamlan‚k, sok Sz zadr˘l sz˘lana. Megsz˘lamlott v‚gt‚re. K˘bor felh“ j”ve; Elf radott, s lesz lla Pihenni f”libe. Ez k‚rte, mondan  el lett”rt‚net‚t, s a felh“nek a t”lgy K”vetkez“t besz‚lt: * "T vol vil g reg‚nyes b‚rcein Vir goz nak boldog “seim. Any m - k”zel hozz  az ‚gi bolt - A vadonerd“ legszebb f ja volt. A fergeteg bel‚je szeretett, S mivel szerelme c‚lt nem ‚rhetett: Any mra - oh mi aljaslelks‚g! - Szeg‚ny any mra bosszut eskv‚k. s teljesĄt‚. Ottan fggtem ‚n Testv‚reimmel sz–l“nk kebel‚n; Let‚pe minket ‚s sz‚tkergetett A bosszuj ban r‚mes fergeteg. Id ig –z”tt engem haraga, E sivatag mag ba fogada, Feln“ttem itten ‚s sok sz zadot L ttam m r, amint j”tt ‚s t vozott. Ah, mily unalmas hosszu ‚letem! Csak szomorŁs g sz‚ttekintenem; B rmerre n‚zek: l tnom nem lehet Szeg‚ny any mat ‚s testv‚rimet. Koronk‚nt j“nek hozz m emberek, Javokra vagyok, amint lehetek. Ki ny ron j“, mid“n nap ‚geti, Szolg lok h–v”s s torŁl neki; Ha j“nek erre t‚l-id“ alatt, Adok tzelni sz raz  gakat, S akit k‚ts‚gbeejte a vil g, J”n s f”lakasztja ‚nre m mag t. - S ezzel v‚geztem. Eddig terjede HosszŁ ‚ltem r”vid t”rt‚nete. ltemnek is b r v‚ge volna m r! A fergeteg, mely ide-ide j r, A fergeteg, e r‚gi ellenem, Nem gy“zhetett meg, nem bĄrt ‚nvelem. S a h“st, ki annyi sz zad‚ven  t Oly b tran, olyan rendletlen  llt, E h“st mi fogja most eld”nteni? ™nn”n kebl‚nek hitv ny f‚rgei! Oh isten, isten, aki alkot l, H t nincs sz momra nemesebb hal l?" * Im ezt besz‚lte a t”lgy. F”nn –lt a t”lgytet“n A felleg, s a besz‚det Hallgatta r‚szvev“n. R‚szv‚tb“l, sz nalomb˘l Vill mot vett el‚, Az  rva t”lgyre sujt  S azt porr  ‚get‚. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt HOGY VAN, HOGY AZT A SOK GAZEMBERT... Hogy van, hogy azt a sok gazembert Egyt“l-egyig f”l nem k”tik?... T n csak az‚rt, mert annyi f ja Nincs a vil gnak, hogy re ja Akasztathatn‚k mindenik. Oh mennyi, mennyi a gazember E f”ld”n!... ‚n megesksz”m: Ha mind es“csepp‚ v ltozn‚k, Negyven nap, negyven ‚jjel esn‚k, T madna egy Łj vĄz”z”n. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt A GYšLDEI IFJAKHOZ A honnak egy igaz z szl˘ja van, Ezt mi  lljuk k”r–l, S ti elhagy tok a hon z szlaj t? Elhagyhat tok, oh, ifjak, hitetlen–l? (Sz‚gen, gyal zat! h t az oroszl n R˘k k f‚szk‚be t‚r?...) Sil ny rongyot hogy cser‚lhettetek A haza szents‚ges, dics“ z szl˘ja‚rt! Higy‚tek el, hogy r˘kaf‚szek az, Hov  bel‚ptetek, Ha r  m s bizonys g nem volna is, El‚g az, hogy papok tany znak k”ztetek. Pap ‚s ravaszs g, pap ‚s  rul s, Pap ‚s minden rosz... egy! Ott a gonoszs g, ott van a pokol, A k rhozat, hov  ily f‚rfi-szoknya megy. Okos volt, aki ”lt”zetj”ket Barn nak rendel‚, Feh‚r ruh t az‚rt nem hordanak, Mert azt s”t‚t lelk”k befeketĄten‚. Mint ”lt”zetj”k, lelk”k oly set‚t, §k ‚jszak nak gyermeki; Az‚rt l tj tok “ket mindentt A szabads g, e napf‚ny ellen kzdeni. Hol a szabads g, ott van a haza, S ti elv lhattatok E k‚t szents‚gt“l, ‚s olyan kor n! Mert hisz fiatalok vagytok, fiatalok. Nem j˘ id“k!... a f‚reg eddig a V‚n f kat r gta csak; Ti ifjak vagytok, ifjŁ csemet‚k s a f‚rgek m ris bel‚tek hulltanak. A f‚rges f t mi v rja? rothad s! Ti h t rothadjatok... Minket lev gnak s t–zre tesznek t n, De lelknk lesz a l ng, mely ‚gbe sz llni fog. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt LMOS VAGYOK S MGSEM ALHATOM... lmos vagyok ‚s m‚gsem alhatom; bren vagyok ‚s m‚gis  lmodom. Gyerty m pislog komorhom lyosan, Mint a lid‚rc, mely temet“be' van; S ki nem merem kezemet nyujtani: Elvenni hamv t vagy eloltani. gyamban fekszem mozdulatlanul. El“ttem el r‚m r‚m ut n vonul. Hi ba hŁnyom be szemeimet, L tom m‚g akkor is e r‚meket. s milyen r‚mek, milyen alakok! Arcomr˘l hideg izzad s csorog. Ott m‚ly  rokban egy koldŁs halott, F”lk‚l ‚s r gja a koldŁsbotot. Kem‚ny. Bel‚je t”rnek fogai, L tom sz j b˘l a v‚rt omlani. Itt egy ”reg cig ny, a deresen, štik, verik kinoskeservesen, Vernek le r˘la hŁsdarabokat; F jdalm ban, mint a kutya, ugat. H t az mi ott? torony vagy ˘ri s? S mit mĄvel? kŁtat vagy sirg”dr”t  s? Nem sĄr lesz az, nem. KŁt; mert ott hever Mellette a nagy sz zak˘s veder; Most leereszti a roppant vedert... Nem vĄz, de v‚r, mit e kŁtb˘l kimert. Itt egy ifjŁ, ki lenyakaztat‚k, Viszi fej‚t, markolva st”k‚t, S sz˘lv n: "nem ‚n, de te vagy a zsiv ny!" Bedobja azt a bĄr˘ ablak n. Ott akaszt˘fa, rajta csecsem“; A csecsem“nek anyja odaj“, Megfogja l b t, s hŁzza, hŁzza le, S k”r–lt ncolja a bit˘t vele. Itt egy le ny, k‚t b‚ka l szem‚n, NyŁzott patk ny van orr nak hely‚n, HosszŁ f‚rgekb“l vannak frtei, S “t f‚lkigy˘-f‚lember ”leli. - - Ily sz”rnyeket l t l zas k‚pzetem. Elkergetn‚m s el nem kergethetem. Mindenki alszik, csak magam vagyok Nem alv˘. Csend van, csak fogam vacog. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt LMAIM Irt˘ztat˘k koronk‚nt  lmaim. Az ‚jjel is sz”rny–ket  lmod m. Alighogy elt–nt egyik  lomk‚pem, M sik mereszte vad szemet re m. L ttam biborban a b–n h“seit, Tiprott er‚ny volt l bok zs molya. Feh‚rpirosra volt e zs moly festve: Szem‚b“l k”nny, sziv‚b“l v‚r folya. L ttam kisz radt s rga arcokat, S rg k val nak, mint az ‚ji hold, Igen bizony, mert minden arc az ‚hs‚g j‚nek egy-egy holdvil ga volt. L ttam mellett”k f‚nyes arcokat, Miken a j˘ll‚t napja ragyoga; Bok ikon arany sarkantyu... s rga, Mint amaz ‚hez“k arcŁlata. L ttam halotti  gyon f‚rfiŁt, SzĄv‚nek t j n m‚ly seb t togott. Saj t magzatja ”lte meg. De n“je Siratja t n a bŁs  ldozatot? Mit? n“je? n“je nem siratja “t! Mig egy szob ban a f‚rj  lmodik Halotti  gyon: m s szob ban a n“ Uj szeret“j‚vel buj lkodik. S mid“n sĄrban volt m r a f‚rfiŁ, Elj”ttek ‚jjel az atyafiak, Felt”rt‚k sĄrja ajtaj t, s halotti Ruh ja kincs‚n megosztoztanak. L ttam veszend“, dŁlt orsz gokat, Hol k‚sz hal l volt a polg rer‚ny, Hol ‚j k”zelge... m r pirult az alkony H˘h‚rok honfiv‚res fegyver‚n. L ttam led”nt”tt, rab orsz gokat, Hol nem hallatszott a rabok jaja, Mert jajgat sukat f”llhaladta A zsarnokhatalom gŁnykacaja. Im, ilyek ‚ji l tom nyaim. De nem csod lkozom, hogy ilyenek; Mert amiket szeml‚lek  lmaimban, T”rt‚nnek egyre ‚s t”rt‚ntenek. Meddig tart m‚g ez iszonyŁ vil g? Mi‚rt nem j“sz, te ront˘ ‚gitest, Te st”k”s, mely arra rendeltett‚l, Hogy tengely‚b“l a f”ldet kivesd! Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt PUSZTAI TALLKOZS SĄk a puszta, mint a pihen“ t˘. K”zep‚n megy gazdag Łri hint˘. Megy a hint˘, m‚gpedig v gtatva, Mintha vill m volna belefogva. Van bel‚je fogva n‚gy paripa. Az Łt olyan, mint a pall˘s szoba. De a j˘ Łt s j˘ lovak dac ra Most a hint˘ hirtelen meg lla. Elv gt k-e a n‚gy h mistr ngot? Vagy a ker‚k m‚ly k tyŁba v gott? Sem az egyik, sem a m sik biz a! Hanem ott termett a puszt k fia, Ottan termett a puszt k kir lya, A haramja; egy nagyot ki lta, S pisztolyt vett ki a nyeregk p bul. Az‚rt  ll a hint˘ ‚s nem mozdul. A haramja gy”nge sikolt st hall, Azt gondolja, hogy tal n mad rdal, s k”r–ln‚z ‚s be a hint˘ba, H t ott van a mad r, aki sz˘la; Sz‚p kis mad r, gy”ny”r– menyecske, Tal n nem is ‚l, csak Łgy van festve. "K”ny”r–lj!" sz˘l, s tov bb esdekelne, De elvette hangj t ijedelme. A haramja lelkesen n‚z r ja, S ilyen ny jas sz˘kra nyĄlik sz ja: "Ne rettegjen, tekintetes asszony! Nem g tolom, hogy tov bb utazzon. De miel“tt innen od bb menne, K‚rem sz‚pen, n‚zzen a szemembe!" s az asszony f‚l‚nk b tors ggal Farkasszemet n‚z a haramj val, Ki k”zelebb l‚pett, ‚s megint k‚rt: "Tegyen meg m‚g egyet a kedvem‚rt: Engedje megfognom sz‚p kacs˘j t... Megengedi? megengedi teh t? Oh k”sz”n”m, k”sz”n”m!... de h tha Volna m‚g egy esdekl‚sem h tra? Egyetlen egy... azut n utazzon... Cs˘koljon meg, tekintetes asszony! - Arca pirul... harag ez vagy sz‚gyen? Oh, ak rmi, csak harag ne l‚gyen; Ne v ljunk el haragban egym st˘l, Ink bb lemondok e kiv ns gr˘l. A cs˘k Łgyis, ha er“tetve j“, Olyan, mint a kor n szedett sz“l“. Teens asszony, isten  ldja meg h t! Felejtse el a szeg‚ny haramj t. Aki, aki..." itt megszakadt szava, De ‚rezte sarkantyŁj t lova, Egyet ugrott ‚s v gtatni kezdett, Meg sem  llott, amĄg este nem lett. Pest, 1845. okt˘ber 16. - november 25. k”z”tt SZEMERE PLHOZ Sok van, miben bszk‚lkednem lehet, De bszkes‚gem mindenekfelett, Hogy, mint bar tod, Łgy  llok szivedn‚l, B r korra n‚zve nagyap m lehetn‚l. Tiszteltelek, mint tisztel“d men‚k Hozz d. Te sz˘lt l, hogy ez nem el‚g, Engem ne tisztelj, engemet szeress! Mostan szeretlek ‚s tisztellek t‚ged; Mind a kett“re vagy te ‚rdemes. Mig tiszteletre indit ”regs‚ged, Szeretnem kell ifjŁi szĄvedet... Mert nyom n‚lkl haladt el e felett Esztendeidnek terhe, sokas ga. Hervadhatatlan kebled e vir ga. ™reg bar tom fiatal sziveddel! Fa vagy te, melynek elhullt levele, Amelyet m r a t‚li h˘ lepett el, De rajta vĄgan zeng a cinege. S b r k‚s“ este van m r ‚letedben, Szemed m‚g most is tiszt n s messze l t: Megismer‚d a felh“k madar t, Kit f‚nyes nappal sem l ttak meg t”bben. Magamr˘l sz˘lok. - Hah, mĄg annyian Vetnek re m len‚z“ szemeket, Kezedben a borosty n lombja van, MegkoszorŁzni v‚le fejemet. Tedd f”l fejemre, tedd e koszorŁt! Ha most nem ‚rdemeln‚m is, tal n Meg‚rdemelni fogom ezut n. El“ttem m‚g olyan hosszŁ az Łt, S a boldogs gr˘l m r v‚gk‚p lemond‚k, Ugysem tal ln m meg, h t ‚letem Keres‚s‚re nem vesztegetem; Szivemnek csak egy ˘hajt sa van m‚g... Erre t”rekszem, ez amit kiv nok: Bszk‚n nevezzen a haza fi nak! - El‚rem-e e nagy c‚lt? f‚luton Nem roskadok-e ”ssze? nem tudom. T n egy bev‚gezetlen ‚plet Lesz ‚letem munk ja, meglehet, Amely ha k‚szen volna, belesz llna A hĄr, a feled‚s ”r”k kir lya, Mig Ągy elkezdve f‚ligmeddig k‚szen Csak r”vid eml‚k sz–k tany ja l‚szen. De ha er“m v gyamn l nem kisebb, Ha ezt a hosszu p ly t megfutandom, S egy nemzet fogja megtapsolni lantom: Nem lesz el“ttem e taps kedvesebb, Mint az volt, mellyel p ly m kezdet‚n Egymagad  ltal dvezeltet‚m, s mint szivednek dobban sa volt, Mid“n szivemre el“sz”r hajolt. Szalkszentm rton, 1845. november 25. - december 31. k”z”tt TLI J Vad t‚li ‚j. Sr– h˘pelyhek esnek. Sz‚lv‚sz ragadja. S h tha nem h˘pelyhek? Tal n egy “rlt gondolatjai? Vagy ”sszet‚pett lelkem rongyai. K”zelg az ‚jf‚l. Fennvirasztva v rom. Akkor kis‚rtet l togat meg, h rom; Szent h roms g, mely egykor vezetett: A hit, a rem‚ny ‚s a szeretet. Nem ‚lnek t”bb‚. Meggyilkoltat nak. De ‚jfelenk‚nt sĄrjokb˘l kisz llnak, S fel‚m lebegnek halv ny k‚peik, S a r‚gi sz‚p id“t emlegetik. - Sz‚tszaggat  a felleget a sz‚lv‚sz. Tekintetem a csillagok k”z‚ v‚sz. Olyan s”t‚tpirosl˘k f‚nyeik, Mik‚ntha v‚rcsepp volna mindegyik. S ki mondja meg: nem v‚rcsepp-e a csillag? Hisz itt a f”ld”n oly sokat gyilkolnak. belszivek f”lfeccsent v‚re ez, Mit a zsiv ny f”ld csillagnak nevez. - Veszett sz‚lv‚sz, te m‚g mindegyre tombolsz, A fellegekbe ‚s hajamba markolsz; Ki akarod t n t‚pni frtimet? Ah, t‚pd ki ink bb, t‚pd ki szĄvemet! Hogy dobog e szĄv! - szinte f‚lek t“le, - Ugy, mint a k“, mely v rromokr˘l d“l le, Vagy mint a kopors˘nak f”dele, Ha a halottat sz”gezik bele. Kopors˘ vagy, kopors˘ vagy te keblem, Amelybe szĄvem ‚lve eltemettem. Oh szĄv, te ‚l“ eltemettetett! Ki Ąrhatn  le gy”trelmeidet? Megsz–nt a v‚sz, a hold is f”nn az ‚gen. M r b‚ke ‚s f‚ny lebeg a vid‚ken. Hazamehetek h t s lefekhetem. Mert b‚ke ‚s f‚ny nem val˘ nekem. Szalkszentm rton, 1845. november 25. - december 31. k”z”tt .oOo.