Pet“fi S ndor

                               (1846)


  ISTEN CSODJA

  Ameddig a t”rt‚net csillaga
  R”pĄti a multakba sugar t:
  A szem saj t keznkben mindentt
  Saj t szivnkre c‚lz˘ gyilkot l t,
  S ez ”ngyilkos k‚z h nyszor sz lla r nk!...
  Isten csod ja, hogy m‚g  ll haz nk.

  Igy hordozunk sok sz zados sebet,
  Keblnk soha be nem gy˘gyŁlhatott;
  M‚rget kellett mindenkor innia,
  Ki sebeinkre ”nte balzsamot.
  Valami rosz szellemt“l sz rmaz nk!
  Isten csod ja, hogy m‚g  ll haz nk.

  S mĄg egym st martuk szennyes koncok‚rt,
  Mint a szem‚ten a sil ny ebek,
  Azt vettk ‚szre csak, hogy ezalatt
  Az oroszl nok itt termettenek;
  J”tt a tat r, j”tt a t”r”k re nk.
  Isten csod ja, hogy m‚g  ll haz nk.

  Ott foly Saj˘... oly g”rb‚n kanyarog,
  Mint ember, aki g”rcsben haldokol;
  Ott haldokoltunk, v‚rnk ott sziv 
  Az ˘ri si nad ly, a mogol,
  S holttesteinket f”lfal  a l ng!
  Isten csod ja, hogy m‚g  ll haz nk.

  S ott van Moh cs... ott nyomta a kir lyt
  S rkopors˘ba p nc‚la s lova,
  S k‚sz–lt sz munkra a led“lt kir ly
  Kardj b˘l a rettent“ zabola,
  Melyt“l m‚g most is ‚g ‚s v‚rzik sz nk!...
  isten csod ja, hogy m‚g  ll haz nk.

  Mi lesz bel“lnk?... ezt ‚n k‚rdezem,
  De mily kevesen gondolnak vele.
  Oh nemzetem, magyar n‚p! ‚ltedet
  Mindig csak a j˘ sorsra bĄzod-e?
  Ne csak istenben bĄzzunk, mint biz nk;
  Embers‚gnkb“l  lljon f”nn haz nk!

                Szalkszentm rton, 1846. janu r


  AZ §RšLT

  - - - - Mit h borgattok?
  Takarodjatok innen!
  Nagy munk ba' vagyok. Sietek.
  Ostort fonok, l ngostort, napsugarakb˘l;
  Megkorb csolom a vil got!
  Jajgatnak majd ‚s ‚n kacagok,
  Mint “k kacagtak, amikor ‚n jajgattam.
  Hahaha!
  Mert ilyen az ‚let. Jajgatunk s kacagunk.
  De a hal l azt mondja: csitt!
  Egyszer m r ‚n is meghal‚k.
  M‚rget t”lt”ttek azok vizembe,
  Akik megitt k boromat.
  S mit tettek gyilkosaim,
  Hogy gaztett”ket elleplezz‚k?
  Mid“n kiterĄtve fekdtem:
  Re m borŁltak s k”nnyez‚nek.
  Szerettem volna f”lugrani,
  Hogy orraikat leharapjam.
  De nem harapom le! gondol m,
  Legyen orrok ‚s szagolj k,
  Ha rothadok, s fŁladjanak meg.
  Hahaha!
  s hol temettek el? Afrik ban.
  Az volt szerencs‚m,
  Mert egy hi‚na ki sa siromb˘l.
  Ez az  llat volt egyetlen j˘ltev“m.
  Ezt is megcsaltam.
  § combom akarta megenni:
  n szĄvemet adtam oda,
  S ez oly keser– volt, hogy megd”gl”tt t“le.
  Hahaha!
  De hi ba, csak Ągy j r,
  Ki emberrel tesz j˘t. Mi az ember?
  Mondj k: vir gnak gy”kere,
  Amely f”nn a mennyben virŁl.
  De ez nem igaz.
  Vir g az ember, melynek gy”kere
  Ott lenn van a pokolban.
  Egy b”lcs tanĄtott engemet erre,
  Ki nagy bolond volt, mert ‚henhala.
  M‚rt nem lopott? m‚rt nem rabolt?
  Hahaha!
  De mit kacagok, mint a bolond?
  Hisz sĄrnom kellene.
  Siratni, hogy oly gonosz a vil g.
  Az isten is felh“szem‚vel
  Gyakran siratja, hogy megalkot .
  De mit haszn l az ‚g k”ny–je is?
  A f”ldre hull, a ronda f”ldre,
  Hol az emberek l bbal tiporj k,
  S mi lesz bel“le,
  Az ‚g k”nny‚b“l?... s r.
  Hahaha!
  Oh ‚g, oh ‚g, te v‚n kiszolg lt katona,
  rdemp‚nz melleden a nap,
  S ruh d, rongyos ruh d a felh“.
  Hm, Ągy eresztik el a v‚n katon t,
  A hosszu szolg lat jutalma
  Egy ‚rdemp‚nz ‚s rongyos ”lt”zet.
  Hahaha!
  S tudj tok-e mit tesz az emberi nyelven,
  Mid“n a f–rj azt mondja: pitypalatty?
  Az azt teszi, hogy kerld az asszonyt!
  Az asszony vonzza mag hoz a f‚rfiakat,
  Mint a foly˘kat a tenger;
  Mi‚rt? hogy elnyelhesse.
  Sz‚p  llat az asszonyi  llat,
  Sz‚p ‚s veszedelmes;
  Arany poh rban m‚regital.
  n ittalak, oh szerelem!
  Egy harmatcseppnyi bel“led ‚desebb,
  Mint egy m‚zz‚ v lt tenger;
  De egy harmatcseppnyi bel“led gyilkosabb,
  Mint egy m‚regg‚ v lt tenger.
  L tt tok-e m r a tengert,
  Mid“n a fergeteg sz nt rajta
  s vet bel‚je hal lmagot?
  L tt tok a fergeteget,
  E barna parasztot,
  Kez‚ben vill m”szt”k‚vel?
  Hahaha!
  Ha meg‚rik a gym”lcs: lehull f j r˘l.
  rett gym”lcs vagy, f”ld, lehullanod kell.
  M‚g v rok holnapig;
  Ha holnap sem lesz a v‚git‚let:
  Be sok a f”ld k”zep‚ig,
  L“port viszek le
  s a vil got a
  Leveg“be r”pĄtem... hahaha!

                Szalkszentm rton, 1846. janu r


  A SZ™KEVNYEK

  `Shelley ut n angolb˘l`

  1

  A j‚ges“ szakad,
  Feh‚rek a habok,
  A tajt‚k t ncol, ‚s
  A vill ml s ragyog -
  El, el!

  A mennyd”rg‚s ropog,
  A forg˘sz‚l kereng,
  Harangok zugnak ‚s
  Az erd“k rengenek -
  El, el!

  Mint tenger, mozg a f”ld,
  Rajt minden rombad“l,
  Ember,  llat, mad r
  ElbŁjt a v‚sz el“l -
  El, el!

  2

  "Egy vitorl nk van... a
  Korm nyos halov ny;
  Ki merne sz llani
  Most cs˘nakunk ut n?"
  Az ifju sz˘lt.

  A l ny felelt: "Evezz,
  TaszĄtsd a cs˘nakot!"
  S j‚gz por ‚s goly˘k
  BorĄtj k Łtjokat
  A tengeren.

  A k‚k “rt–z lobog;
  N‚m n vill mlanak
  Az els–lt fegyverek;
  Elnyelte hangjokat
  A fergeteg.

  3

  "s l tsz-e? s hallasz-e?
  S nem retteg-e szived?
  S nem sz llunk szabadon
  A vad tenger felett
  n ‚s te?"

  Egy tenger‚szk”peny
  F”l”tt”k a fed‚l;
  Egytt ver kebel”k,
  s suttognak kev‚ly
  ™r”mben.

  Mozg˘ hegyekbl  ll
  A v‚szes ˘ce n,
  Kelnek s eny‚sznek a
  Habok egym sut n
  K”r”sk”rl.

  4

  A v rudvarban, a
  Kapusn‚hoz k”zel,
  ll, mint megvert kutya,
  s sz‚gyen marja fel,
  A v“leg‚nyt.

  R‚mes kis‚rtetk‚nt
  A zsarnok “szapa
  ll a toronytet“n...
  Hangj hoz k‚pest a
  Vihar szelĄd;

  S hallatlan  tkokban
  KĄv nja a hal lt
  Ly ny nak, ki legjobb
  s legszebb s a csal d
  V‚gtagja volt.

                Szalkszentm rton, 1846. janu r


  TVOZOL HT IFJUSGOM?

  T vozol h t ifjus gom?
  Oh bĄzv st t vozhatol,
  Nem siratlak. BŁcsŁm t“led:
  Keser–, hideg mosoly.

  Nem val nk mi j˘bar tok.
  —r volt l te, ‚n kuty d;
  Korb csolt l, uszĄtott l
  Egyre tsk‚n-bokron  t.

  N‚ha dobt l irgalomb˘l
  Sz raz csontokat nekem;
  S akkor bszk‚bb voltam, semhogy
  Alamizsn d elvegyem.

  T vozz l h t, ifjus gom,
  S halld hozz d v‚gszavamat:
  Vidd magaddal eml‚ked, vagy
  Vidd magaddal  tkomat!

                Szalkszentm rton, 1846. janu r


  TšNDRLOM

  Sajk s vagyok vad, hull mos foly˘n.
  Hull mzik a viz, reng a k”nny sajka,
  Reng, mint a b”lcs“, melyet r ncig l
  Szilaj kezekkel a haragv˘ dajka.
  Sors, ‚letemnek haragos dajk ja,
  Te vagy, ki sajk m ugy h nyod-veted,
  Ki r m zavartad fergeteg m˘dj ra
  A csendriaszt˘ szenved‚lyeket.

  Elf radtam m r, messze m‚g a part?
  Mely b‚fogad r‚v‚be;... vagy az ”rv‚ny?
  Mely nyŁgodalmat szintugy ad, mid“n
  M‚ly‚be r nt, a sajk t ”sszet”rv‚n.
  Sem part, sem ”rv‚ny nincsen m‚g el“ttem,
  Csak h nyk˘d s, csak ”r”k”s habok;
  H nyk˘dom egyre a foly˘ nagy  rj n...
  Ki sem k”thetek, meg sem halhatok.

  De mily hang ez, mily tulvil gi hang,
  Mely b‚vegy–l a habzŁg s k”z‚?
  T n szellem, ‚gbe sz ll˘ a pokolb˘l,
  Hol bntet‚s‚t m r  tszenved‚?...
  Egy hattyu sz ll f”l”ttem magasan,
  Az zengi ezt az ‚des ‚neket -
  Oh lassan sz llj ‚s hosszan ‚nekelj,
  Haldokl˘ hattyŁm, sz‚p eml‚kezet!...

  Nem voltam t”bb‚ gyermek, s nem val‚k
  M‚g ifju. Ez az ‚let legszebb ‚ve,
  Mint legszebb perc, mid“n a hajnal‚gr“l
  Az ‚j k rpitja f‚lig van lev‚ve.
  S”t‚ts‚g volt m‚g egyfel“l szivemben,
  De m sfel“l m r pirosan kel‚nek,
  Mint a k”zelg“ nap szemeib“l
  Kil“tt sug rok, a v gyak s rem‚nyek.

  Amire v gytam, bĄrni is rem‚ltem,
  S amit rem‚ltem, azt el is nyer‚m;
  Tal n az‚rt, mert nem sok volt... egy‚b sem,
  Mint pihen‚s egy h– bar t ”l‚n.
  H– volt bar tom, mert hisz ilyenkor m‚g
  Nincsen kikelve a rejtett ”n‚rdek,
  E mindent elr g˘ herny˘ja a
  Bar ti h–s‚g vir gos kert‚nek.

  Bar tom h– volt; rĄtgettem v‚le
  A boldog ˘r k ‚des pohar t,
  S a lelkes–l‚s ‚gi m mor ban
  Sask‚nt r”pltem a vil gon  t.
  S amerre sz lltam, minden az eny‚m volt!
  A dŁsgazdags g b rsony pamlag ra
  Hajt m le f“met, melyet ”vezett
  A dics“s‚gnek csillagkoron ja.

  Ily nagyszer–nek  lmod m j”v“met,
  S m r hittem is, hogy ez val˘, nem  lom...
  De most egyszerre szĄvem, melyet a
  Vil ggal t”lt‚k meg, t gulni l tom:
  Szivem t gŁla, vagy t n a vil g
  Kisebbedett? azt nem tudom, de ‚rz‚m,
  Hogy kebelemben h‚zag t madott,
  H‚zag, keblemnek legmelegebb r‚sz‚n.

  s napr˘l-napra n“tt”n-n“tt ez r,
  S ez r miatt nem sz llhatott m r lelkem,
  F‚lt, hogy m‚ly‚be hull... s nem kelle t”bb‚.
  Mit eddig olyan l ngol˘n ”leltem,
  Nem kellett kincs ‚s nem kellett dics“s‚g.
  Mind a kett“ oly f‚nytelen vala!
  Oly f‚nytelen, mint lesz az ‚g id“vel,
  Ha elkopik majd csillagf tyola.

  Nem kelle semmi, m‚g a j˘bar t sem,
  Magam magamnak voltam terhire,
  S futottam, mint kit r‚mek serge ld”z,
  Az ‚letzajt˘l messzi-messzire.
  Cs”ndes mag nyban keres‚k tany t,
  S”t‚t erd“ v”lgy‚be telepedtem...
  Oh e mag nyban milyen alakok
  Lengtek k”r–lem s sz lltak el f”l”ttem!

  Szivembl j”ttek e tnd‚ri l‚nyek,
  Szivemnek nem r‚g t madt reg‚bl,
  Tnd‚ri l‚nyek, milyenekre f‚lig
  Eml‚kez‚m a sz‚p gyermekreg‚kbl.
  "Meg lljatok! meg lljatok!" ki lt‚k,
  "Oh, csak egy  lljon meg k”z–letek,
  Csak addig, mig egy cs˘k s egy ”lel‚s tart!"
  Nem  lltanak meg, mind eltntenek.

  Kerestem “ket, ‚s meg nem lel‚m,
  M‚g csak nyomukra sem akadhat‚k;
  Nyom n‚lkl j rtak, oly k”nny–k val nak,
  K”nnyebbek, mint a szell“, mint a l‚g.
  S min‚l messzebbre t voz nak t“lem,
  Min‚l hom lyosabban l ttam “ket:
  Ann l dics“bbek voltak, ‚s szivem
  Ann l em‚szt“bb sov rg sban ‚gett.

  Szivem sov rgott ‚s ‚n sorvad‚k,
  T rsim nevettek a s padt fiŁn,
  Csak j˘bar tom, “ nem nevetett,
  Fej‚t cs˘v lta, bŁsan, szomorŁn.
  Mi lelt? k‚rdezte; ‚n nem felel‚k,
  Mert hisz magam sem tudtam, hogy mi lelt.
  Szomjas val‚k s vizet hi ba ittam,
  Nem enyhit‚ viz a tikkadt kebelt.

  S meguntam ezt a f”ldi ‚letet,
  Mely elvesztette sz‚ps‚g‚t szememben.
  F”l, f”l! mond m, a mennybe! ahov 
  F j˘ szivemnek tnd‚rn‚pe lebben;
  F”l a mennyekbe! ha a l‚get szĄvom,
  Mit “k szĄnak: t n majd e szomj nem ‚get...
  S ha ott is futnak t“lem? ah, ut nok
  Keresztlbolygom a nagy mindens‚get! -

  F‚nyes tavasz volt. A mez“n sziv rv ny,
  g“ sziv rv ny sz zezer vir gbul;
  De r m oly bŁsan n‚ztenek... tal n
  Tudt k, hogy elk‚sz–l”k a vil gbul.
  A legnagyobb hegy tetej‚re mentem,
  Onnan tekint‚k f”l az ‚g fel‚.
  tl tsz˘ k‚k volt a felh“tlen ‚g...
  Bel‚l ttam... tiszt n l ttam bel‚...

  br nd-alakjaim legszebbike
  Ott volt az ‚gben. Ajka mozgott; szinte
  Hallottam hĄv˘ hangjait... de j˘l
  L thattam, hogy fel‚m kez‚vel inte.
  Megyek! mond m, s a b‚rc sz‚l‚re l‚ptem,
  Ahol sz z ”lnyi m‚lys‚g nyilt alattam.
  M r-m r ugr m... h tŁl egy k‚z ragadt meg...
  Eszm‚let n‚lkl visszahanyatlottam.

  Mid“n eszm‚ltem: a dics“ alak,
  Kit az egekben l ttam az im‚nt,
  Ott  llt mellettem... oh, mit ‚rez‚k?
  Leirhatatlan ‚des ‚rzem‚nyt!
  "Ilyen k”zel van h t a f”ld az ‚ghez?"
  Zavart elm‚mmel ekk‚p gondolkodtam,
  "Im a mennyben vagyok sz‚p angyalomn l,
  S el‚bb egy perccel m‚g a f”ld”n voltam."

  Ezt gondol m, de sz˘lni nem tud‚k,
  Avvagy tal n nem mertem sz˘lani,
  F‚lv‚n, hogy majd ha ajkam megnyitom,
  Keblemb“l a menny ki fog sz llani,
  s megragadtam angyalom kez‚t,
  Hogy el ne t–nj‚k t“lem Łjolag,
  s derek t  t”vez‚ karom,
  t”vez‚, mint egy ‚g“ szalag.

  S mer“n szeml‚ltem f‚nyes arculatj t.
  Most is csod lom, hogy szemem vil ga
  El nem veszett e f”ld”ntŁli f‚nyt“l,
  Mid“n ben‚ztem szeme csillag ba.
  S”t‚tk‚k csillag volt az “ szeme,
  s szem”ld”ke fekete sziv rv ny,
  S v ll n ugy Łsztak barna frtei,
  Mik‚nt az ‚j egy r˘zsatenger  rj n.

  Meg mertem v‚gre nyitni ajkamat,
  S besz‚ltem dvr“l, angyalokrul, ‚gr“l.
  Nagyon hom lyosan besz‚lhet‚k,
  Mert “ nem ‚rtett semmit e besz‚db“l.
  "n ly ny vagyok," sz˘lt, "f”ldi ly ny, nem angyal;
  Ahol vagyunk, ez a f”ld, nem az ‚g,
  S te itt a m‚lybe est‚l volna,  mde
  n ment‚sedre m‚g j˘kor j”v‚k."

  "Legynk teh t a f”ld”n," v laszoltam,
  "F”ld”n vagy ‚gen, az mindegy nekem,
  Csak oldaladn l, kedves oldaladn l;
  Hisz ahol te vagy, ott az ‚n egem.
  De –lj le mell‚m, s engedd, hogy karom
  Szorosabban f–zhessen  t, o engedd!
  —gyis saj tom vagy, tulajdonom,
  Mert t‚ged az ‚n k‚pzetem teremtett."

  Leltnk ott a szikla tetej‚n
  S besz‚lget‚nk. K‚rdezte: ki vagyok?
  "Egy bŁs sohajt s voltam eddig," sz˘l‚k,
  "™ledben Ąm e cs˘kkal meghalok.
  Most cs˘kolj vissza, ly nyka, hogy legyen
  F”lt mad som... - Ąm, f”lt madok,
  Mert cs˘kod ‚rt; s ki bŁ-sohaj val‚k,
  Most a gy”ny”rnek mosolya vagyok."

  § megcs˘kolt. Nem k‚ret‚ mag t,
  Els“ szavamra ajkamon volt ajka;
  E cs˘k! ez ajk!... m‚rt nem v ltunk itt k“v‚?
  Hadd fggtem volna mind”r”kre rajta!
  E cs˘k, e cs˘k! ez ‚desb volt a m‚zn‚l
  S az anyatejn‚l. Csak ez˘ta ‚lek;
  Mid“n elcsattant e cs˘k ajkamon,
  rz‚m, hogy ekkor sz llt bel‚m a l‚lek.

  "Tekints k”rl", sz˘lott a cs˘k ut n
  A ly nyka, "l tod, milyen v ltoz s?
  n nem tudom, honnan, s mik‚nt van ez,
  De mostan ‚g ‚s f”ld eg‚szen m s.
  K‚kebb az ‚g, sug rosabb a nap,
  S e f k alatt itt h–v”sebb az  rny‚k,
  S pirosb a r˘zsa, illatosb a l‚g...
  Ah, mintha csak egy m s vil gban j rn‚k!"

  "M s a vil g, m s, nem olyan, min“ volt,"
  Feleltem ‚n, "vagy csak mi v ltoz nk?
  De b rmik‚nt van, mit t”r“dnk v‚le,
  Mid“n e v ltoz s  ld s re nk!"
  Egym s ”l‚be Ągy fontuk tov bb
  Besz‚lget‚snk r˘zsak”tel‚t,
  S amint eszm‚ltnk sz‚p  br ndjainkb˘l,
  L ttuk, hogy a nap m r a f”ldre l‚p.

  Alkonyod‚k. Arany felh“k”n sz llott
  A nap violaszĄn hegyek m”g‚.
  A messzes‚gbe nyŁl˘ r˘nas got,
  E sz raz tengert, halv ny k”d f”d‚.
  A szikla, melyen  llottunk, piroslott
  A v‚gsug rt˘l, mik‚nt bĄbor p rna
  A tr˘non. De hisz tr˘n volt ez; mi rajta
  A boldogs g ifjŁ kir lyi p rja.

  ElbŁcsuz nk; nem sz˘val; szemeinkkel;
  S nem szomorŁan, oh nem, oly vid man!
  Az ‚jt Łgy n‚ztk, mint a haldokl˘
  A sirt, amelyen tŁl egy szebb vil g van.
  Nem Ąg‚rtk, hogy holnap elj”vnk,
  De mind a ketten elj”v‚nk hiven,
  S Ągy ‚ltk  ltal az eg‚sz tavaszt,
  Ajk ajakon, k‚z k‚zben, szĄv sziven.

  S Ągy ‚ltk  ltal az eg‚sz nyarat.
  Minden napunk egy vir gsz l vala
  A bokr‚t b˘l, melytl illatot nyer
  Az istenek olympi asztala.
  De e vir gok elhervadtanak m r;
  Mit ‚r, szeml‚lnem sz raz kelyh”ket?
  R”p–lj ki e sz‚p kornak ‚den‚b“l,
  Haldokl˘ hattyŁm, bŁs eml‚kezet!

  Elj”tt az “sz, ez a vad zsarnoka
  A term‚szetnek. K‚rlelhetlen karja
  Let‚pi a szeg‚ny f k level‚t,
  A f”ldre sujtja, ‚s l bbal tiporja.
  L bbal tipr  boldogs gunkat is;
  Re nk kld‚ eny‚szetes szel‚t
  Elv l s k‚piben, s ez arcainknak
  Leszaggat  sz‚p r˘zsalevel‚t.

  Elv ltunk, hogy ne l ssuk egym st t”bb‚.
  Komoly borong˘ volt az “szi este;
  A k”d”n  t a t volb˘l ly nyk mat
  K”nnyes szemem m‚gegyszer f”lkereste,
  Azt n futottam, Łtat nem tekintve,
  Arcom, kezem t”vist“l v‚rez‚k...
  Futottam  rv n, mint a hull˘csillag,
  Melyet mag b˘l kil”k”tt az ‚g. - -

  Az˘ta arcom ‚s kezem begy˘gyult,
  Arcom s kezem, mit tske s‚rte meg,
  S szivemb“l is ki vannak irtva m r
  Az elv l st˘l t madott sebek;
  De e sebekn‚l jobban f j nekem most,
  Jobban f j az, hogy m r-m r feledem
  br ndjaidnak ‚des dvess‚g‚t,
  Oh tnd‚r lom, els“ szerelem!

                Szalkszentm rton, 1846. febru r 20.


  VAJDA PTER HALLRA

  Oh term‚szet, mid“n alunni ment‚l,
  Alunni a mŁlt “sznek v‚givel:
  ElbŁcsuz l-e kedves gyermekedt“l,
  ElbŁcsuz l-e leghivebb fiadt˘l,
  §t“le?... ‚s ha elbucsŁztatok:
  Gondoltad-e, hogy v‚gbucsŁtok ez? -
  Alszod, term‚szet, t‚li  lmadat...
  Alszol... vajon meg lmod d-e m r,
  Meg lmod d-e azt a b natot,
  Mely ‚bred‚sed reggel‚n megt?
  F”l fogsz ‚bredni, f”lkelt a tavasz,
  S a csalog ny mond legszebb ‚neket
  F”lt mad sod hangos nnep‚n;
  Pedig volt egykor, aki ‚rkez‚sed
  A csalog nyn l szebben dvezelte.
  Te sz‚ttekintesz, s k‚rdeni fogod:
  Hol van legels“ dalnokom? hol “?...
  Egy sĄrhalom lesz r  a felelet.
  Oh, term‚szet, viseld gondj t e sĄrnak,
  Melynek lak˘ja leghivebb fiad,
  Viseld gondj t... ltesd  ld s gyan nt
  Vir gaid legszebbjeit re ;
  Ugysincs e honnak, nincs h l s keze,
  Hogy megtegye, ha elmulasztan d.
  Oh e haz ban olyan sok jeles
  SĄrj n ingatja v ndor fuvalom
  A feled‚snek tskebokrait! -
  Vagy modd, haz m, hogy multad illeti,
  Csak multadat s nem a jelent, e v d;
  Mondd, hogy szivedben lesz egy kis helye
  Maradni-m‚lt˘ eml‚kezet‚nek.
  Vagy nem m‚lt˘-e r , hogy a haza
  Sziv‚ben hordja annak eml‚k‚t,
  Ki a haz t sziv‚ben hordoz ?...
  Eml‚kez‚st, eml‚kez‚st neki!
  S ha sĄrhalm hoz mentek: ejtsetek
  Re  egy k”nnyet, mert meg‚rdemel
  Egy k”nnyet az, ki annyit sz rĄtott f”l
  Meleg lelk‚nek h“ sug rival! - -
  s mĄg ti benne dalnokot sirattok:
  Az ‚n k”ny–im hadd omoljanak
  A fggetlens‚g bajnok f‚rfi ‚rt,
  Ki e hajlong˘, g”rnyed“ id“kben
  Meg nem tanŁla t‚rdet hajtani,
  Ki sokkal ink bb hajt  le fej‚t a
  Szabad szeg‚nys‚g k“szikl ira,
  Semmint a fgg‚s b rsony pamlag ra. - -
  Sirassa benned, elhunyt f‚rfiŁ,
  A term‚szet leghĄvebb gyermek‚t,
  Sirassa benned dalnok t a hon...
  Legkeser–bb az ‚n k”ny–m, ki benned
  A fggetlens‚g h“s‚t siratom!

                Pest, 1846. febru r 10. ut n


  ELVNDOROL A MADR...

  Elv ndorol a mad r,
  Ha “szre j r
  Az id“.
  (Tavasszal azonban ism‚t visszaj“.)
  Sz ll... sz ll... sz ll... viszi sz rnya;
  Azon veszed ‚szre magad, hogy m r a
  T vols g k‚k leveg“it issza.
  Olyan sebesen sz ll,
  Hogy eltn“  lomnak v‚led. -
  A mad rn l
  Mi sz ll tova m‚g sebesebben?... az ‚let!
  De, mint a mad r, ez nem t‚r t”bb‚ vissza.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  NEM SROK N...

  Nem sĄrok ‚n ‚s nem panaszkodom;
  Nem mondom ‚n el m snak: mi bajom?
  De n‚zzetek szinetlen arcaimra,
  Ott f”l van Ąrva;
  s n‚zzetek szemembe, mely ki‚gett,
  S bel“le kiolvashatj tok,
  Hogy rajtam  tok fekszik,  tok,
  Hogy f j nekem, hogy nagyon f j az ‚let!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  SZERETNM ITTHAGYNI...

  Szeretn‚m itthagyni a f‚nyes vil got,
  Amelyen oly sok s”t‚t foltot l tok.
  Szeretn‚k rengetegbe menni,
  Ahol nem lenne senki, senki!
  Ott hallgatn m a lombok suttog s t,
  Ott hallgatn m a patakok zug s t
  s a mad rnak ‚nek‚t,
  S n‚zn‚m a felh“k v ndorsereg‚t,
  N‚zn‚m a nap j”tt‚t s lement‚t...
  Mig v‚gre magam is lemenn‚k.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  ANNYIT SEM R AZ LET...

  Annyit sem ‚r az ‚let,
  Mint egy elt”rt faz‚k, mit a konyh b˘l
  Kidobtak, s melynek oldal r˘l
  V‚n koldŁs nyalja a r sz radt ‚telt!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  M™G™TTEM A M—LT...

  M”g”ttem a mŁlt sz‚p k‚k erd“s‚ge,
  El“ttem a j”v“ sz‚p z”ld vet‚se;
  Az mindig messze, ‚s m‚gsem hagy el,
  Ezt el nem ‚rem, b r mindig k”zel.
  Ekk‚p v ndorlok az orsz guton,
  Mely puszta, vadon,
  V ndorlok csggedetten
  Az ”r”kk‚tart˘ jelenben.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  VOLTAK BARTIM...

  Voltak bar tim, j˘ embereim...
  Oh m‚rt meg nem hal nak!
  SĄrhalmaikra mostan k”nnyeim
  Folyn nak,
  S vir gokat termesztene
  F”l”tt”k k”nnyeim ”z”ne. -
  Meg fognak halni majd,
  De egyik r‚gi bar t
  Sem nyer t“lem k”ny–ket, csak sohajt,
  Csal˘d s kĄnos sohaj t;
  S ha ez leng r jok:
  SĄrhalmukon elsz radnak a vir gok.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  SZLLNAK REMNYINK...

  Sz llnak rem‚nyink, e sz‚p madarak...
  Mid“n legjobban sz llanak,
  S szĄj k a mennyei tiszta l‚get,
  Hol m r sas sem tany z;
  J”n a val˘, e zord vad sz,
  S lel”v”ld”zi “ket.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  ELVLTAM A LYNYKT•L

  Elv ltam a ly nyk t˘l,
  Ki kedvesem vala;
  Ugy f jt leszakadnom ajak r˘l,
  Mely cs˘kola. -
  R‚g volt ez; az˘ta m r
  Sok esztend“ lej rt.
  Az elv l s kesers‚g‚t
  T”bb‚ nem ‚rezem,
  De a cs˘k ‚dess‚g‚t
  M‚g most is ‚rezem.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  EMLKEZET...

  Eml‚kezet!
  Te ”sszet”rt haj˘nk egy deszkasz la,
  Mit a hull m s a sz‚l visz lya
  A tengerpartra vet... - -

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  AMOTT A TVOL KK K™DBEN...

  Amott a t vol k‚k k”d‚ben
  Emelkedik egy falu tornya s”t‚ten;
  Van egy feh‚r h z e faluban,
  Hol egy fekete szem ly nyka van.
  E ly nyka, e ly nyka,
  E fekete szem,
  Ez b natom ‚s ”r”mem
  Sz zszĄn– sziv rv nya.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  VISELD EGYFORMN...

  "Viseld egyform n j˘- s balsorsodat!"
  Igy sz˘l, kit a bolond vil g b”lcsnek nevez.
  Az ‚n jelsz˘m nem ez;
  n ”r”mimet ‚s f jdalmimat
  rezni akarom... kett“sen ‚rezem.
  Lelkem nem a foly˘ leszen,
  Amely egykedvleg
  Ragadja mag val a r˘zsalevelet,
  Melyet tavasszal sz‚p ly ny vet bele,
  S a sz raz f–veket,
  Miket
  rj ra sodort az “sz szele.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MI SZEBB, MINT...

  Mi szebb, mint a sz‚p gyermekly ny orc ja?
  Ki azt  lmodja, hogy ifj t ”leli,
  Az ifjŁt, akivel ‚bren nem meri
  Sejtetni sem, hogy “t im dja!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MELY'K A LEGVĄGABB TEMET§?

  Mely'k a legvĄgabb temet“?
  A bŁ temet“je!... "S ez hol lelhet“?"
  Azt k‚rditek, Łgyeb r? -
  A bŁ temet“je a boros-asztal,
  K”zep‚n a kereszttel, a nagy palackkal,
  E mellett sĄrhalom minden poh r. -
  J rjunk e vĄg temet“be
  Ily szomorŁ id“be'!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HAJAMNAK EGY FšRTJT LEVGOM...

  Hajamnak egy frtj‚t lev gom,
  Melynek most minden sz la sz”g;
  S ha majd elmŁlik ifjus gom,
  Ha majd meg“szl”k:
  A falra fggesztem tk”r helyett
  E barna frt”t: Ągy csalom meg szememet,
  Hitetve, hogy m‚g fiatal vagyok...
  De vajon nem  rul-e el
  A szĄv t‚se, mely
  Majd mindig halkabban dobog?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MINTHA A NAGY, NEHZ...

  Mintha a nagy, neh‚z vil got tartan m,
  Le nyka, hogy az ne szakadjon r m,
  Ugy reszketek,
  Ha megfogom k”nny–, kis kezedet.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  ITT LLOK A R•NAK™ZPEN...

  Itt  llok a r˘nak”z‚pen,
  Mint a szobor, mer“en.
  A puszt t sĄri csend f”d‚ el,
  Mint elf”dik a halottat szemf”d‚llel.
  Nagymessze t“lem egy ember kasz l;
  Mostan meg ll,
  S k”sz”r–li a kasz t...
  Peng‚se hozz m nem hallatszik  t,
  Csak azt l tom: mint mozog a k‚z.
  s most iden‚z,
  Engem b mul, de ‚n szemem sem mozditom...
  Mit gondolhat, hogy ‚n mir“l gondolkodom?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  OH LYNY! SZEMED...

  Oh ly ny! szemed
  Milyen s”t‚t,
  S m‚gis ragyog;
  Kiv lt mid“n
  Re m tekintesz,
  Ugy tnd”k”l,
  Mint zordon ‚jben
  Vill m tz‚n‚l
  A h˘h‚rpallos!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HA J§NE OLY NAGY FERGETEG...

  Ha j“ne oly nagy fergeteg,
  Mely meghasĄtn  az eget,
  s e hasit‚kon  t
  A f”ldgoly˘t behajĄtan !

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  EGY B™LCS HAJDAN...

  Egy b”lcs hajdan szam ron Łtazott. -
  Az˘ta az id“ megv ltozott,
  Nagyon megv ltozott m r,
  Most a szamarak
  Lovaglanak,
  A b”lcs pedig gyalog j r.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MI A DICS§SG?...

  Mi a dics“s‚g?... tnd”kl“ sziv rv ny,
  A napnak k”nnyekben megt”rt sug ra.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  SOK EMBERT ISMEREK...

  Sok embert ismerek,
  Ki ”nmag t legjobban szereti;
  De m snak ism‚t vannak kedvesi,
  Kiket mag n l forr˘bban szeret,
  S ezeket sokszor m‚gis megb ntja.
  Azt n megb nja,
  Hogy k”nnyeket facsart szem‚b“l,
  Kinek egy vid m pillantat ‚rt,
  Kinek egy mosoly ‚rt
  A legszebb r‚szt od'adn  ‚let‚b“l.
  Ilyenkor tudja csak: mi a gy”trelem?
  Mik a keservek?
  s k‚ri sziv‚t: repedj meg, oh szivem!
  s ez - bntet‚sl - nem reped meg.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  A BNAT? EGY NAGY OCEN

  A b nat? egy nagy oce n.
  S az ”r”m?
  Az oce n kis gy”ngye. Tal n,
  Mire f”lhozom, ”ssze is t”r”m.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  DACOS LENY!

  Dacos le ny!
  Hagyd megcs˘kolni magad,
  Hagyd  t”lelnem derekad.
  Nap megy nap ut n,
  S ha napjaid elhaladnak,
  Maradsz magadnak.
  Sz raz derekad
  Majd senki meg nem ”leli,
  Csak a kopors˘nak deszk ja,
  S halv ny ajakad
  M s nem cs˘kolja, csak a sĄr f‚rgei...
  Gondolj re ja. -
  Mit ‚rzesz,
  Nem rendl meg szived?
  Nem ‚rezed,
  Hogy ez hideg cs˘k, hideg ”lel‚s lesz!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  GYERTYM HOMLYOSAN LOBOG...

  Gyerty m hom lyosan lobog...
  Magam vagyok...
  S‚t lok f”l s al  szob mban...
  Sz jamban fst”l“ pip m van...
  Multam jelen‚si lengenek k”r–lem...
  S‚t lok, s‚t lok, s szeml‚lem
  A fst  rny‚k t a falon,
  s a bar ts gr˘l gondolkodom.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MONDJK, HOGY MINDENIKšNK...

  Mondj k, hogy mindeniknk bir egy csillaggal,
  S az, aki‚ lehull az ‚grl, meghal.
  s Ągy fogy az ember, Ągy fogy a csillag;
  Mindegyre omolnak...
  A csillag az ‚grl a f”ldre,
  Az ember a f”ldrl a sĄrg”d”rbe.
  Hah, majd ha miljom s miljom ‚v lem‚gyen,
  S a f”ld”n ‚s az ‚gen
  Csak egy ember s egy csillag bujdosik!...
  S ha v‚gre ez is leesik!... - -

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  AZ EMBER UGYAN HOVA LESZ?...

  Az ember ugyan hova lesz?...
  Sokrates,
  Ki a m‚rget megitta,
  S h˘h‚ra, ki a m‚rget neki adta,
  Egy helyre mentek mind a ketten?
  Oh lehetetlen!
  s h tha... h tha...
  M‚rt nem l thatni a m svil gba!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  ELMM EZEN SOKAT GONDOLKODIK...

  Elm‚m ezen sokat gondolkodik:
  Ha valaha
  A vil grendszer f”lbomlana,
  S mint most az es“ ‚s h˘ esik,
  Esn‚nek akkor csillagok,
  S folyn nak a csillagpatakok!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MIT ETTL, F™LD...

  Mit ett‚l, f”ld, hogy egyre szomjazol?
  Hogy annyi k”nnyet s annyi v‚rt iszol?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MOSOLYGJATOK RM...

  Mosolygjatok r m, oh mosolygjatok,
  Ti sz‚p le nyk k szemei!
  S ‚n el fogom felejteni,
  Hogy m r olyan sokszor megcsaltatok. -
  V‚ljk, hogy a ly nyok szĄve az ‚g,
  Mert m‚lyei, mint ez, Łgy ragyognak.
  A ly nyi szĄv csal rd foly˘ csak,
  Amelybe sug raikat vet‚k
  Az ‚gi csillagok...
  Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HA A SRBAN MEGSZRADT...

  Ha a sĄrban megsz radt szĄveket
  Mind egy halomra hordan k
  S meggyŁjtan k,
  Ki mondja meg:
  H ny szĄn– lenne majd e l ng?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HOV LESZ A KACAJ...

  Hov  lesz a kacaj,
  Hov  lesz a sohaj,
  Ha hangja eleny‚sz?
  S hov  lesz az ‚sz,
  Mid“n m r nem gondolkodik?
  S a szeretet,
  S a gy–l”let,
  Ha a szĄvb“l kik”lt”zik?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  TE IFJ—SG...

  Te ifjŁs g, te forg˘sz‚l!
  Ki sz‚p vir gfz‚rt
  Sodorsz magaddal... e vir gokat
  Futtodban homlokunkra kerĄted...
  Egy perc alatt
  Ism‚t ler”pĄted,
  S gyorsan tov bb futasz.
  Mi bŁsan  lm‚lkodva  llunk,
  S k‚rdezzk: igaz-e, hogy n lunk
  Val l? tal n nem is igaz!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  BARTIM VAGYTOK...

  Bar tim vagytok, azt mondj tok.
  Tal n nem mondtok hazugs got,
  Ez meglehet,
  De az‚rt nem adom nektek hitemet,
  Nem adhatom: most j˘ dolgom van,
  Jertek hozz m, ha majd napom lej r,
  Mert a bar ts g nappal l thatatlan,
  jjel ragyog csak, mint a f‚nybog r.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  F™LDT A F™LDMIVES...

  F”ld‚t a f”ldmives felsz ntja,
  Azt n beboron lja.
  K‚pnket az id“ felsz ntja,
  De be nem boron lja.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  NEMCSAK MI VNšLšNK...

  Nemcsak mi v‚nlnk, mi emberek...
  Mi volna, ami nem v‚nlne meg?
  N‚zz‚tek a napot, ha j”n a december:
  Nem val˘s gos ”regember?
  K‚s“n ‚bred, s alig
  Hogy f”lkapaszkodhatik
  Az ‚gre, oly er“telen;
  Mogorv n n‚z a vil gra s hidegen,
  S olyan kor n led“l megint  gy ra.
  Majd v‚gesv‚gl
  Azt is meg‚rjk, hogy meg“szl,
  s ekkor... ekkor feh‚r lesz sug ra.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  FUT• FOLYAM HULLMAI...

  Fut˘ folyam hull mai
  Az ember miljom v gya;
  Perc hozza “ket, perc ragadja el.
  A sors az‚rt nem szokta teljesĄteni,
  Az‚rt nem hallgat r ja;
  J˘l tudja: mikorra egy kegy‚t leejti,
  Az ember m r r‚gen m st esdekel,
  S hogy k‚rte amazt, el is felejti.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HNY CSEPP VAN AZ •CENBAN...

  H ny csepp van az ˘ce nban?
  H ny csillag az ‚gen?
  Az emberis‚g fejin h ny hajsz l van?
  S h ny gonoszs g sziv‚ben?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  NEM S˜LYED AZ EMBERISG...

  Nem s–lyed az emberis‚g!
  Ilyen gonosz vala r‚g,
  Ilyen gonosz m r kezdet ˘ta...
  Hisz kl”nben nem kellett v˘na
  Sz zf‚le mes‚t,
  Eget, isteneket,
  Pokolt ‚s ”rd”g”ket
  Gondolni ki, hogy zabol ztass‚k.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  KIK A F™LD ALACSONY PORB•L...

  Kik a f”ld alacsony por b˘l,
  Mit minden f‚reg g zol,
  A naphoz emelkedtek,
  Ti sz rnyas, ˘ri s lelkek!
  Hogy van, hogy titeket a t”rpe vil g
  Mindig kicsĄnyeknek ki lt?...
  Term‚szetes! hiszen a t”lgy a b‚rceken
  Kisebbnek tetszik, mint a f–zfa idelenn.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  AZ N SZIVEM...

  Az ‚n szivem egy f”ldalatti lak,
  S”t‚t, s”t‚t!
  Az ”r”m egy-egy f‚nyes sugarat
  Csak n‚ha v‚t
  M‚ly‚be e f”ldalatti h znak.
  Ez a f‚ny is csak az‚rt pillant bele,
  Hogy l ssa a sz”rnyeket, mik ott tany znak,
  Mikkel televan, tele!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  ODANZZETEK!

  Odan‚zzetek!
  Csat ra iramlik a fergeteg;
  Parip ja a sz‚l, a nyargal˘,
  Kez‚ben a felleg a lobog˘,
  Amelynek vill m a nyele.
  V gtat vele, v gtat vele
  Csat ra, csat ra...
  Mint harsog trombit ja,
  A mennyd”rg‚s!

  - - - - - - - -

  Oh fergeteg,
  Ki a tornyokat
  Eld”nt”geted,
  Kinek kez‚ben kiszakad
  A t”lgy a b‚rc kebel‚bl,
  Hol sz zadok ˘ta v‚nl,
  Hatalmas fergeteg! ki nem szakĄthatod
  Az emberi szivbl a b natot - -

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MR SOKSZOR NEKELTEM...

  M r sokszor ‚nekeltem r˘latok,
  M‚g t”bbsz”r is ‚neklek, sz‚p csillagok.
  n Łgy szeretlek titeket!
  Egy szebb vil ggal hiteget
  Sug rotok;
  S ti egyre mosolygotok,
  S oly j˘l esik nekem,
  Oda tekintenem,
  Hol egy kis vid ms g van
  E szomorŁ vil gban.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MIV LESZ A F™LD?...

  Miv‚ lesz a f”ld?... megfagy-e, el‚g-e?
  s ugy hiszem, hogy meg fog fagyni v‚gre,
  Megfagyasztj k a j‚ghideg szivek,
  Amelyek benne s bele fekszenek.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  F™NSGES J!

  F”ns‚ges ‚j!
  Az ‚gen tnd”k”lve ballag
  A nagy hold s a kis esti csillag.
  F”ns‚ges ‚j!
  A harmat csillog a gyep b rsony n,
  Bokor s tr ban zeng a csalog ny.
  F”ns‚ges ‚j!
  Az ifjŁ mostan megy szeret“je ut n...
  S most megy gyilkolni a zsiv ny.
  F”ns‚ges ‚j!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  KI FOGJA VAJON MEGFEJTENI...

  Ki fogja vajon megfejteni
  E rejt‚lyt:
  Az emberis‚gnek k”nnyei
  Lemoshatn k-e az emberis‚gnek szenny‚t?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  SZP KEDVESEM...

  Sz‚p kedvesem, ha majd az olt r mellett
  Dobog fel‚m szerelmes kebled!...
  S ha majd k”r–lnk apr˘ gyermekek
  Mosolyganak, enyelgenek!...
  S ha majd f”l‚nk a szemfed“ borŁl,
  S kivisznek, s rajtunk a sĄr domborŁl!...
  S ha majd hozz nk az unok k kij“nek
  Sz‚p alkony n a s rga, csendes “sznek,
  S merengve n‚zik  k clombjainkat,
  Miket fejf nkn l a l‚g halkan ingat...

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  SZERET§JE-E VAJON...

  Szeret“je-e vajon a testnek a l‚lek?
  S mint szeret“kh”z illik, egytt eny‚sznek?
  Vagy a l‚lek a testnek csak bar tja?
  S ugy tesz, mint rendesen a bar t:
  Elhordja mag t,
  Mid“n amazt pusztulni l tja?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  OH SZERELEM...

  Oh szerelem, te ˘ri si l ng!
  Ki a vil got gyujtod r nk,
  Azt n ellobansz... t n egy perc alatt,
  S ”r”k s”t‚ts‚g ‚s hideg hamvad marad.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MIRT HOGY LTHATATLANOK...

  Mi‚rt hogy l thatatlanok
  Az ”rd”g”k s az angyalok?
  Ismerni szeretn‚m “ket
  Av‚gett,
  Hogy tudja, amit nem tudok:
  Mi van ebben ‚s mi van abban?
  S az ember melyikhez hasonlĄt jobban?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MULAND•SG...

  Muland˘s g a kir lyok kir lya.
  Ez a vil g az “ nagy palot ja.
  S‚t l f”l ‚s le benne,
  S nincs hely, hov  ne menne,
  S hov  lel‚p, amire h g,
  Minden pusztŁl... k”r–le fekszenek
  Sz‚tsz˘rva: elt”rt koron k,
  Hervadt vir gok, megrepedt szivek.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  A FRJ HAZAJ§ BETEGEN...

  A f‚rj hazaj“ betegen.
  H– n“je orvos‚rt
  Megy hirtelen.
  Mik‚nt siet, az isten‚rt!
  Az orvost˘l mindent rem‚l,
  Az‚rt rohan ‚rte, mint a sz‚l,
  Oly gyorsan az‚rt keresi f”l...
  J˘l tudja: az orvos gyakran ”l.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  BARTAIM MEG™LELNEK...

  Bar taim meg”lel‚nek...
  Sziv”kh”z nyomt k szĄvemet;
  Bennem mi boldog volt a l‚lek!...
  K‚s“bb tud m meg: m‚rt ”leltenek? -
  Azt tapogatt k, mĄg ”leltek:
  Hol van legf j˘bb r‚sze e kebelnek?
  Hogy gyilkukat majd odad”fj‚k...
  s odad”ft‚k!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MINT L•T-FUT A BOLDOGSG UTN...

  Mint l˘t-fut a boldogs g ut n
  Az ember, a d“re,
  Az egyik h tra, a m sik el“re,
  Mik‚ntha m r ott volna nyom n.
  Hi ba igyekeznetek!
  El“ttetek, m”g”ttetek
  Nincs a boldogs g... ott alattatok van
  A sĄrhalomban.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  HIDEG ELLEN A TL...

  Hideg ellen a t‚l a foly˘kat j‚ggel,
  A f”ldet h˘val leplez‚ el.
  Csup n n‚mely embernek
  Kell ”lt”zetlen–l bujdosnia...
  Teh t a term‚szetnek
  Az ember a legmostoh bb fia?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  VAJON MI R?

  Vajon mi ‚r? vajon mi t”rt‚nik velem?
  Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettent“!
  Ugy r ngat˘zik, Łgy ugr ndozik szivem,
  Mik‚nt a porban a lev gott emberf“.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“t


  AZ ™ZVEGY...

  Az ”zvegy gy szba ”lt”z‚k;
  Kedves f‚rj‚t eltemet‚k.
  § gy szruh t ”lt a meghalt ut n! -
  J˘ asszony, ez egyet f”l se vedd,
  Vagy v‚gy f”l t”bbet... hisz ez egy ruh n
  Keresztlcsillog titkos ”r”med.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  IGAZSG! ALSZOL?

  Igazs g! alszol? vagy meg is hal l?
  E f‚rfi m‚lt˘ volt r , hogy nyak r˘l
  Aranyl nc fggj”n; s Ąme a helyett
  § fgg, “ fgg... a h˘h‚r k”tel‚n.
  S ennek nyak ban aranyl nc van, pedig
  H˘h‚rk”t‚len k‚ne fggnie. -
  Igazs g! alszol? vagy meg is hal l?

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  AZ LOM...

  Az  lom
  A term‚szetnek legszebb adom nya.
  MegnyĄlik ekkor v gyink tartom nya.
  Mit nem lelnk meg ‚bren a vil gon.
  lm ban a szeg‚ny
  Nem f zik ‚s nem ‚hezik,
  Bibor ruh ba ”lt”zik,
  S j r sz‚p szob k l gy sz“nyeg‚n.
  lm ban a kir ly
  Nem bntet, nem kegyelmez, nem bir l...
  Nyugalmat ‚lvez.
  lm ban az ifju elmegy kedves‚hez,
  Ki‚rt epeszti tiltott szerelem,
  S ott olvad ‚g“ kebel‚n. -
  lmamban ‚n
  Rabnemzetek bilincs‚t t”rdelem!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  E GAZDAG —R...

  E gazdag Łr mik‚nt
  G“g”sk”dik, mint n‚zi le a szeg‚nyt!
  Ne g“g”sk”dj‚l, j˘bar t,
  Az‚rt, hogy most oly j˘ dolgod van;
  Majd e szeg‚ny magasabbr˘l n‚z le r d,
  Ha “ a mennyben lesz s te a pokolban.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  KERESZT

  Kereszt jutalma a f rads goknak,
  Mindenfel‚ keresztet osztogatnak.
  Aranykeresztet t–znek a fejedelmek
  Jobb gyaik mell‚re; a f”ldmivesnek
  Oszt a term‚szet bŁzakereszteket...
  Fakereszt illet, megv lt˘k, titeket!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  VOLTAK FEJEDELMEK...

  Voltak fejedelmek,
  Akiknek eml‚koszlopot emeltek,
  Magast ‚s f‚nyeset,
  Mely hirdet‚ nagys gukat,
  Mely hirdet‚ j˘s gukat.
  s hol van az oszlop?... elesett!
  El kellett esnie,
  Mert hazugs ggal volt tele.
  Az id“ igaz,
  S eld”nti, ami nem az.
  Ott  ll a sĄr most eml‚ktelen–l,
  Az elt”r”tt helyett m st nem tev‚nek...
  De nem! hisz ”r”k  tka nemzet‚nek
  S”t‚t oszlopk‚nt rajta nehez–l.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MID§N A F™LD™N...

  Mid“n a f”ld”n m‚g csak p r ember vala,
  M r meghalt egyik a m siknak  ltala.
  belt meg”lte Kain.
  Ha a vil g v‚g‚n majd Łjolag
  K‚t ember lesz a f”ld hat rain,
  §k is bizonnyal Ągy egym sra rontanak,
  S az, aki megmarad ott,
  N“l fog venni egy vad llatot.
  Tal n e vad llatnak m‚hibl
  A r‚gin‚l szelĄdebb emberfaj kerl.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  KIVGOM N...

  Kiv gom ‚n keblemb“l szĄvemet,
  Ott Łgysem okoz m st, csak gy”trelmeket,
  Kiv gom ‚s a f”ldbe ltetem...
  Tal n kik‚l bab‚rfa k‚piben,
  S koszorŁja lesz a bajnokoknak,
  Kik a szabads g‚rt harcolnak!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  F™VNYSZEM... HARMATCSEPP...

  F”v‚nyszem... harmatcsepp... a szikla,. melyet
  Ezer vill m meg nem rengethet...
  Az ”r”kk‚ reng“ tenger...
  A tiszta napf‚ny ‚s a szennyes ember
  s minden, minden e vil gon
  Csak  lom, tned‚keny  lom.
  Ez  lma mind a term‚szetnek,
  Kit miljom ‚v el“tt szender lepett meg,
  S ki  lmodik
  Tal n m‚g miljom s miljom ‚vekig.
  De f”l‚bred v‚gre,
  Egyszerre f”lriad,
  F”lkeltik egyre r‚mesb  lmai,
  s ekkor a borzalom miatt
  A semmis‚g feneketlen tenger‚be
  Fog ugrani.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“t


  FEJEMBEN J VAN...

  Fejemben ‚j van, ‚jek ‚jjele,
  S ez ‚j kis‚rtetekkel van tele;
  Agyamban egym st sz–lik a gondolatok,
  S egym st t‚pik sz‚t, mint vad llatok.
  L zzal ver“ szivemnek v‚re forr,
  Mint boszork ny stj‚ben a b–v”s viz.
  GyŁlt k‚pzeletem mint meteor
  Fut  t a vil gon ‚s mag val visz,
  Lakt rsam a k‚ts‚gbees‚s,
  Szomsz‚dom a meg“rl‚s.

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  TOK S LDS

  Legyen  tok a f”ld”n,
  Hol ama fa termett,
  Amelyb“l ‚nnekem
  B”lcs“ k‚szĄttet‚k;
  Legyen  tkozott a k‚z,
  Mely e f t ltet‚,
  s  tkozott az es“ s a napsug r,
  Mely e f t feln”velte!... -
  De  ld s l‚gyen a f”ld”n,
  Hol ama fa termett,
  Melyb“l nekem majd
  Kopors˘ k‚sz–l;
  ldott legyen a k‚z,
  Mely e f t ltet‚,
  ldott az es“ s a napsug r,
  Mely e f t feln”velte!

                Szalkszentm rton, 1846. m rcius 10. el“tt


  MRT VAGYOK N MG A VILGON...

  M‚rt vagyok ‚n m‚g a vil gon, ha m r
  t‚ltem minden szenved‚seket?
  V‚geztem p ly m... mert hiszen az ember,
  Hogy szenvedjen, csak az‚rt szletett.
  M‚rt vagyok ‚n m‚g a vil gon, hisz m r
  L ttam mindent, mi l that˘ van itt;
  L t m a j˘nak ”r”k”s buk s t
  S a rosznak ”r”k diadalmait.

  Hallottam m r az ‚hez“k ny”g‚s‚t
  S dorb‚zol si kurjant sokat,
  Hallottam m r a csalog nyt dalolni
  s cs”r”mp”lni a rabl ncokat.
  Tudom, hogy Ągy volt ezred‚v el“tt s hogy
  Ezred mult n is ekk‚p lenni fog...
  Mindent tudok, mindent hallottam, l ttam,
  H t m‚rt ‚lek m‚g? m‚rt meg nem halok?

  Vagy t n val˘lag a vil g nem ilyen?
  Ily szomorŁnak ‚n l tom csup n?
  n l tom Ągy csak, keresztln‚zv‚n a
  K‚ts‚gbes‚snek s”t‚t f tyol n?
  Mindegy... el‚g, hogy ‚n k‚ts‚gbeestem,
  El‚g, hogy ‚n elk rhozott vagyok,
  Hogy engem ‚les, ‚g“ k”rmeikkel
  T‚pnek, szaggatnak a rosz angyalok!

  Szakadj meg, szĄvem! hagyj el engem, ‚let!
  Fogadj ”ledbe, m‚ly ”ledbe, f”ld!
  BorŁlj re m, sĄr! ‚s te, fergeteg, j“j,
  Hogy r˘lam a sĄrhalmot els”p”rd!
  S”p”rd el s sz˘rd ki ”sszeporlott csontom,
  S sz˘rd el csontommal hĄrem-nevemet...
  Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen
  Meg tkozott teremtm‚ny l‚tezett!

                Pest, 1846. m rcius 10. -  prilis 10.


  MINDEN VIRGNAK...

  Minden vir gnak, minden kis f–sz lnak
  Jut a napb˘l, ha t”bb nem, egy sug r.
  Oh szerelem, te szĄvek napja, szĄvem
  Egy sug rt t“led csak hi ba v r?
  Nincsen le ny, ki engemet szeretne,
  Nincsen le ny, ki mondan  nekem:
  Hideg vil g van, lelkedet megh–t‚,
  Jer, melegedj f”l forr˘ keblemen!

  Nincsen le ny, ki mondan : f radt vagy,
  Bocs sd v llamra b gyadt fejedet!
  Nincsen le ny, ki v‚remet lemosn 
  E homlokr˘l, mely megk”veztetett!...
  Magam vagyok, mint a sz“l“ kar˘ja,
  Melyr“l lesz radt a z”ld venyige;
  Mad r nem sz ll r m, csak f”l”ttem repdes
  S”t‚t eszm‚im holl˘serege.

  Igy foly le majd az ifjus g, az ‚let,
  Igy foly le t“lem  rv n, egyed–l,
  Azt veszem ‚szre csak, hogy elfagy v‚rem
  A hal l hideg ”lel‚sitl.
  S ha meghalok, ha megfagyok: szememre
  Megk”nnyezetlen szemfed“ borŁl,
  S ltetni nem fog senki egy vir got
  A sĄrra, amely rajtam domborŁl.

  Ott hamvadok majd egy kopott fejf n l,
  Kopott fejf n l, puszta domb alatt;
  N“ ott a k˘r˘, mert meg nem tapossa,
  Nem j“ megn‚zni senki sĄromat.
  Megl togatni csak te fogsz, hogy elzŁgd
  Testv‚ri bŁdat, ‚ji fergeteg,
  Testv‚ri bŁdat, mert hiszen testv‚re
  Volt l te lelkem ‚rzem‚nyinek!

                Pest, 1846. m rcius 10. -  prilis 10.


  A SZERELMES TENGER

  šlt a ly nyka boldogan tn“dve
  Sziklaparton a tenger f”l”tt,
  s akit v rt, akir“l tn“d‚k,
  Kedves‚nek koszorŁt k”t”tt.

  tellenben kelt az esti csillag,
  De a tenger nem gondolt vele;
  A9 le nyra n‚zett k‚k szem‚vel,
  S Ągy sohajta hull mkebele:

  "Oh mi sz‚p vagy, oh mik‚nt szeretlek!
  J“j le, ha van benned irgalom,
  J“j s fr”dj‚l bennem... dvez–l”k,
  Hogyha kebled megcs˘kolhatom.

  J“j le hozz m, sz‚ps‚gek le nya,
  J“j le, ‚s szeress, l‚gy hitvesem;
  F”ldiszĄtlek, mint menyasszony t m‚g
  Nem diszĄt‚ egy kir lyfi sem.

  Frteidre f”lhozom dŁsgazdag
  M‚lys‚gemnek minden gy”ngyeit;
  S elveszĄti ragyog saikt˘l
  Szeme f‚ny‚t, aki r d tekint.

  Nem, nem, oh r d ne tekintsen senki!
  Messze viszlek innen t‚ged el
  Napkeletre egy szigetbe, amely
  Telve a f”ld gy”ny”reivel.

  Ottan minden patak egy sziv rv ny,
  S hĄg gy‚m nt a tiszta leveg“,
  S a mez“nek minden ˘r n Łj s a
  R‚giekn‚l szebb vir ga n“.

  Ottan szebb az ‚j, mint itten a nap,
  S szebb a t‚l, mint itt a kikelet,
  S madarak a h˘pelyhek... mig esnek,
  Zengedeznek tnd‚r‚neket.

  J“j keblemre, sz‚ps‚gek le nya,
  J“j le, ‚s szeress, l‚gy hitvesem;
  Napkeletre szigetembe viszlek,
  Ott ‚lnk ”r”k-szerelmesen.

  Itt a sajka, lj bel‚je, ly nyka,
  Ringatom majd oly szelĄdeden,
  Hogy elalszol; ‚s mire f”l‚bredsz.
  Ott leendesz a sz‚p szigeten."

  Esdekelve Ągy besz‚lt a tenger;
  A le ny nem ‚rt‚ meg szav t,
  Nem fejt‚ meg a reng“ haboknak
  Suttog˘, egyhangŁ moraj t.

  s akk”zben k‚sz lett koszorŁja,
  S akit v rt, az ifju megj”ve,
  s l t  az ‚rkez“t a tenger,
  S hah mik‚nt f”lh borult szive!

  H tha m‚g a t”bbit l tta volna...
  Eltn‚nek s–r f k m”g‚,
  S “ket a s”t‚tz”ld lombozat s az
  j s”t‚t k rpitja elf”d‚.

  M snap reggel vitorl s haj˘n a
  Boldog ifju a tengerre sz llt;
  s a tenger j˘kedvvel, nyugodtan
  Vitte “t a messzes‚gen  t.

  "Menj, menj, ifju", gondol  mag ban,
  "Sok szerencs‚t v ndorl sodon;
  De hal lod lesz az ˘ra, mely e
  Ly nyhoz t‚ged ism‚t visszavon.

  Kedvezek most, sebesen r”pĄtlek,
  Mert a ly nyt˘l messze t vozol;
  De ha vissza, a le ny fel‚ j“sz,
  Minden v‚szemmel tal lkozol."

  A le nyka ott  llt nemsok ra,
  Ahol tennap koszorŁt k”t”tt;
  KoszorŁja ”sszet‚pve fekv‚k
  Sz‚teresztett frtei k”z”tt.

  Ottan  llt, a tenger s ‚g k”z”tti
  V‚gtelenben j rt tekintete,
  Mint elf radott galamb, amelyet
  A sas helyr“l-helyre kergete.

  "Itt volt. Elment, elment mind”r”kre,
  Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott.
  Itt hagyott, oh, engemet... kett“nket:
  Engemet ‚s a gyal zatot!"

  Igy panaszl  a le ny keserv‚t,
  s a tenger meghallotta azt,
  s egyszerre nagy birodalm ban
  Minden alv˘ habot f”lriaszt;

  s ut n kld‚ a haj˘nak,
  Mely a cs bit˘ ifjŁt viv‚,
  S a hull mok a haj˘t s az ifjut
  Egy csap ssal zŁzt k semmiv‚.

  S sz˘lt a tenger: "Te szeg‚ny teremt‚s,
  Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz?
  Megcsalt t‚ged az, akit szerett‚l,
  n szeretlek s engem nem szeretsz!

  s mit ‚r az ‚let m r ten‚ked?
  Karjaimba vesd le magadat,
  Hadd legyek kopors˘d... eltemetlek,
  T‚gedet ‚s gyal zatodat."

  Amit egykor nem ‚rtett a ly nyka,
  Most meg‚rt‚ a tenger szav t;
  Leugrott a szikl r˘l, s a tenger
  Eltemette “t s gyal zat t.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  ELHAGYTAM N A VROST...

  Elhagytam ‚n a v rost,
  Azt a holt ‚letet,
  Hol a hal l is ‚let,
  J˘sorsom a term‚szet
  Vid m ”l‚be tett.

  Vid m vagy, oh term‚szet!
  El is csod lkoz l,
  Mid“n k”r”dbe l‚ptem,
  Hogy oly mogorva k‚pem,
  Hogy rajta oly k”d  ll.

  De ‚p az‚rt j”v‚k, hogy
  El–zzem a k”d”t.
  Amely m r olyan r‚gen
  Borong komor-s”t‚ten
  Halv ny arcom f”l”tt.

  Az‚rt j”v‚k, hogy szĄvem,
  Mit a bŁ s a harag
  Oly feket‚re feste,
  E gy szruh t levesse,
  S mosolygjon Łjolag.

  Gy˘gyulj meg, ‚n szivem, ha
  M‚g gy˘gyulnod lehet!...
  Sz‚p harmatos fvekkel,
  L gy r˘zsalevelekkel
  K”t”m be sebedet.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  ERD§BEN

  S”t‚tz”ld s toros
  Erd“ben j rok.
  Kev‚ly t”lgyf k alatt
  Szer‚ny vir gok.

  A f kon madarak,
  Vir gon m‚hek.
  Ott f”nn csattognak, itt
  Lenn d”ngics‚lnek.

  Nem rengedez sem a
  Vir g sem a fa;
  Hallgatj k a zen‚t
  Elandalodva.

  Vagy alszanak tal n?
  Elszenderedtek?...
  Meg lltam ‚n is ‚s
  M‚l n merengek.

  Merengve n‚zek a
  Patak habj ra,
  Melynek nyĄlsebesen
  Rohan le  rja;

  Fut, mintha kergetn‚
  A felleg  rny t,
  A felleg‚t, amely
  F”l”tte sz ll  t.

  Ekk‚nt kergettelek,
  IfjŁi v gyak!
  rnyak val tok, el
  Nem foghat lak - -

  Menj, menj, eml‚kezet!
  El is feledtem,
  Hogy e mag nyba ‚n
  Feledni j”ttem.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  GYERMEKKORI EMLKEK

  `B‚ranger ut n franci b˘l`

  Vid‚k, hol egykor ringatott rem‚nyem,
  Im ujra l tlak ”tven ‚v ut n,
  Megifjodunk a gyermek-eml‚kekt“l,
  Mint a tavasznak langy fuvallat n.

  K”sz”ntelek, ti kiskorom bar ti!
  K”sz”ntelek, ti  ldott rokonok!
  Ti itten a v‚sz idej‚ben n‚kem
  Szeg‚ny mad rnak f‚szket raktatok.

  Megn‚zek mindent, m‚g a sz–k b”rt”nt is,
  Hol hŁg val, ki kedves sz‚p vala,
  Uralkodott a v‚n tanĄt˘ s bszk‚n
  TanĄt , amit maga sem tuda.

  T”bb mesters‚gbe kaptam itt... a rests‚g
  Nagy befoly ssal volt mindig re m;
  S hittem, hogy a b”lcs n‚vre m r jogom van,
  Mid“n Franklin mesters‚g‚t tud m.

  E korban t mad a bar ts g, e f”ld,
  Amely vir gzik reggel gazdagon,
  S hol egy fa n“, amelynek  ga gyakran
  T masz-botunk az ‚letalkonyon.

  Vid‚k, hol egykor ringatott rem‚nyem,
  Im ujra l tlak ”tven ‚v ut n.
  Megifjodunk a gyermek-eml‚kekt“l,
  Mint a tavasznak langy fuvallat n.

  Gy szos napokban e falak k”zt volt, hogy
  Hall m az ellens‚gnek  gyuit;
  S az nnepzaj k”z‚ vegylve, hangom
  A haza nev‚t itt rebegte, itt.

  Galambsz rnyŁ,  br ndos lelkem itten
  Fa-saruimnak terh‚t feled‚.
  Itten csapott le r m az ‚g vill ma,
  s megszok m a fejedelmek‚t.

  E kis h zban k‚szlt el a balsorsra
  Elm‚m, s m r itten volt megvetni k‚sz
  A dics“s‚get, e tn‚keny fst”t,
  Mely szemeinkbe k”nnyet is id‚z.

  Rokon- s bar tok, hajnalom tanŁi!
  Kiket mindegyre jobban tisztel‚k,
  Igen, m‚g most is sz‚pnek tetszik b”lcs“m,
  mb r a dajka eleny‚sze r‚g.

  Vid‚k, hol egykor ringatott rem‚nyem,
  Im ujra l tlak ”tven ‚v ut n.
  Megifjodunk a gyermek-eml‚kekt“l,
  Mint a tavasznak langy fuvallat n.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  MINT FELH§K A NYRI GEN...

  Mint felh“k a ny ri ‚gen,
  rzem‚nyim j“nek-mennek
  Majd feh‚ren, majd s”t‚ten;
  S egy sem  ll, egy sem pihen meg.
  Hova mennek? honnan j“nek?
  Nem tudom, nem sejthet“;
  Hozza ‚s elfŁja “ket
  Az ”r”k sz‚l, az id“.

  A szerelem felleg‚b“l
  Hulltanak re m vill mok;
  A bar ts g felleg‚b“l
  Z pores“k szakad nak.
  Z por ‚s vill m mult val
  Csendes tiszta lett az ‚g,
  S a m sik perc fuvalm val
  Ujra felh“ ‚rkez‚k.

  S a felh“k, hab r feh‚rek,
  rnyat akkor is csak vetnek.
  Majd ha ‚n oly id“t ‚rek,
  Hogy felh“im megrepednek!
  S sz‚leikre r˘zsaszĄnben
  Sz ll az ‚g“ napsug r,
  S “k Łgy  llanak f”l”ttem,
  Mint megannyi tnd‚rv r!

  Oh ez id“ el fog j“ni,
  Amid“n majd szerelmemnek
  S bar ts gomnak felh“i
  R˘zsaszĄnben tnd”k”lnek;
  Hanem akkor m r indulhat
  Temet‚semre a pap,
  Mert ha a felh“k kigyulnak
  Lemen“ben van a nap.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  SZILAJ PISTA

  1

  J˘ ideje, hogy a nap len‚zett.
  Pihennek az elf radt r‚v‚szek,
  A r‚vh zban pihennek, alusznak.
  Szilaj Pista maga nem alszik csak.

  Szilaj Pista, t“led ‚n azt k‚rdem,
  Hogy mi‚rt vagy te m‚g most is ‚bren?
  "E k‚rd‚sre ‚n csak azt felelem,
  Hogy ‚bren tart engem a szerelem."

  Holdvil gos ‚jben Szilaj Pista
  Cs˘nak t a partr˘l eloldozta,
  Az evez“t is kez‚be vette,
  t is ment a vĄzen a szigetbe.

  A Dun nak kell“ k”zep‚ben
  ll a sziget vir gos kertk‚pen.
  A szigetnek legszebb vir gsz la
  Egy v‚n hal sz fiatal le nya.

  A v‚n hal sz n dvityill˘j ban
  Suba gy n alszik m r jav ban.
  A v‚n hal sz fiatal le nya
  Sziget partj n v r Szilaj Pist ra.

  Mikor  t‚rt a sz‚p r‚v‚szleg‚ny,
  J˘ dolga lett r˘zs ja kebel‚n.
  Cs˘kol˘ztak... de nem mondom ezt el!
  Tele van a vil g irĄgyekkel.

  Legtzesebb bor a sz‚p ly ny cs˘kja?
  Cs˘k az ‚sznek k”nnyen zavar˘ja;
  Pist nak is megzavarta esz‚t,
  Sz rmazott is t“le tarka besz‚d.

  "Lidi lelkem, Lidim, galambocsk m,
  Gy”ngyvir gom, aranyos halacsk m,
  Gy‚m nt gy–r–m, csillagom sug ra,
  Cs˘kolj agyon hajnal hasadt ra.

  Fekete a pill d, k‚k a szemed,
  Mint mikor a felh“ kett‚reped.
  A megrepedt felh“ben k‚k az ‚g,
  S mint ebben a csillag, szemed ugy ‚g.

  Ha egyetlen egy fz‚rt fonn nak
  Minden vir g b˘l a vil gnak,
  t nem ‚rn‚ az ‚n szerelmemet,
  Olyan nagy!... s az egyedl a tied.

  Szerelmemnek nincs hat ra, v‚ge;
  H t a tied ily v‚gtelens‚g-e?
  Csak szerelmed hat r t ne ‚rjem,
  Mert ott, kisly ny, jaj n‚ked, jaj n‚kem!

  Egy ˘ri s alszik ott, angyalom,
  Egy ˘ri s, az ‚n indulatom;
  Mihelyt oda‚rkeznk: f”l‚bred,
  S ”sszeszaggat engem, Łgy mint t‚ged."

  gy besz‚lt az ifju r‚v‚szleg‚ny,
  De megnyugodt a ly ny tekintet‚n,
  Tekintet‚n, mely ezt magyar zta:
  Szerelm‚nek nincs v‚ge, hat ra.

  M‚g sok ig v ltogatt k a sz˘t.
  K”zel”kben a flemile sz˘lt;
  Vagy t n nem is mad r dalol sa
  Volt ez, hanem sziv”k dobog sa.

  Elv ltanak egym st˘l v‚gt‚re
  Sz‚p rem‚nnyel a j”v“ est‚re.
  Az ifju ment a r‚v‚sztany ba,
  A le ny ment apja kunyhaj ba.

  Csendess‚g volt az eg‚sz vid‚ken.
  Hajlott a hold lefel‚ az ‚gen,
  G”nc”lszek‚r rŁdja is le llott,
  A fiastyŁk f”l magasra sz llott.

  Csendes a r‚vkocsm rosnak h za,
  A szell“ a bokrokat nem r zza,
  Semmi sem sz˘l, csak a Duna habja,
  Mely a komp oldal t locsolgatja.

  2

  A v‚n hal sz v ros piac ra
  Hordta hal t a hetiv s rra.
  "Gyere velem a v rosba, ly nyom."
  "Ha kiv nja kend, ap m, nem b nom."

  Apa, le ny a v rosba mentek.
  Hej, csak ne lett volna ‚pen p‚ntek!
  El“sz”r volt a v rosban Lidi,
  Az‚rt nem tetszett ez a nap neki.

  De csakhamar ezt elfelejtette
  A v rosi zajnak k”zepette.
  J”ttek cifra, sz‚pruh s urfiak,
  S a sz‚p ly nnyal csintalankodtanak.

  Sz˘lt egy Łrfi, ki mellette meg ll:
  "Hol termett‚l, gy”ny”r– vir gsz l?"
  Felelt Lidi: "Lenn a szigets‚gben
  Termettem a Duna k”zep‚ben."

  Sz˘lt az Łrfi: "M r ez der‚k dolog!
  Mert hisz ‚n is odaval˘ vagyok.
  Csak azt mondd meg, van-e m r szeret“d?
  Ha van, ink bb engem szeress, ne “t."

  Felelt Lidi: "Hogy van-e szeret“m?
  Azt ‚n senki orr ra nem k”t”m.
  Ha az Łrfi tudni ugy kiv nja:
  Van cig nyn‚ s van annak k rty ja."

  Ment az Łrfi, mivelhogy “t Lidi
  Csak Ągy apr˘ p‚nzzel fizette ki;
  De m‚gis a ly ny meg nem  llotta,
  Egyet pillantott ut na lopva. -

  Ezek ut n egyszer sok id“re
  Ki–lt Lidi a Duna sz‚l‚re.
  Dunaparton vadvir gok k”z”tt
  ˜lve a kisle ny h l˘t k”t”tt.

  Ereszkedett m r a nap lefel‚,
  Festegette a bokrok level‚t,
  Befestette pirosra, s rg ra,
  Piros f tyolt huzott a Dun ra.

  A kisly ny a h l˘t csak k”t”tte,
  S Ąm megz”rren a bokor m”g”tte.
  Ki az? ki j”n?... egy fiatal vad sz.
  "Sz‚p j˘est‚t, galambom; mit csin lsz?"

  "Ha nem vak, h t l tja, mit csin lok:
  L tja az Łr, hogy k”t”m a h l˘t;"
  gy felelt a kisle ny kereken,
  Hogy mell‚je l‚pett az idegen.

  Sz˘lt a vad sz: "Te hamis kisle ny!
  Arcod r˘zsa, de besz‚ded csal ny.
  L tom, te m‚g most is a r‚gi vagy,
  Szemed s szavad a szĄvben sebet hagy.

  De ismersz-e, jut-e m‚g eszedbe,
  Hogy l ttuk m r egym st az ‚letbe'?
  L ttuk egym st egy hetiv s ron...
  Eml‚kszel-e m‚g r , sz‚p vir gom?"

  Felelt Lidi: "Azt ‚n megengedem,
  Hogy Łrfi m r tal lkozott velem;
  De nem olyan nagyok sz‚ps‚gei,
  Hogy el ne lehetne felejteni."

  S Ągy amit a vad sz Łrfi sz˘lott,
  Minden sz˘ra kapott egy j˘ tromfot,
  M‚gsem tudott bosszankodni r ja,
  Arra a kis csintalan le nyra.

  H t csak azon vette ‚szre mag t,
  Hogy a s”t‚t ‚jszaka m r be llt.
  s Ągy sz˘la: "Tudod-e aranyom,
  Hogy az Łtat ‚n innen nem tudom.

  R m n‚zve h t rettenetes baj van,
  Ha csak t n te nem k”ny”rlsz rajtam.
  L‚gy kis‚r“m csak az erd“sz‚lig,
  Vagy ak r a szob m k”zep‚ig."

  Lidi v‚giggondolta a dolgot:
  Ez az Łrfi oly sok sz‚pet mondott,
  Oly ny jasan, oly szivesmelegen,
  S “ mindez‚rt h ladatlan legyen?

  "Vil g‚rt sem leszek h ladatlan!"
  Sz˘lt a ly nyka elhat rozottan,
  Sz˘lt mag ban, azut n ezt mondta
  Fennsz˘val, a vad szra pillantva:

  "J“j”n h t az Łrfi, j“j”n velem,
  De haz ig el nem kis‚rhetem,
  Elkis‚rem csak az erd“sz‚lig...
  Mert az embert k”nnyen megit‚lik."

  s elmentek. Mire Lidi megj”tt,
  Szilaj Pista m r r‚gen kik”t”tt.
  "R‚gen v rlak, hol j rt l, galambom?"
  Ez nem tudta: hirtelen mit mondjon?

  3

  Lidinek a magaviselete
  Akkor este kl”n”s lehete,
  Mert Pist nak az sehogy sem tetszett,
  S kegyetlen–l gyanakodni kezdett.

  Hej a gyanŁ furcsa gyermek pedig!
  Mihelyest a vil gra szletik,
  Mindj rt ‚hes, mindj rt enni v gyik,
  S ha j˘llakott: sz”rnyetegg‚ v lik.

  Mit tett Pista? m r a m sik este
  Bokor m”g‚ bujt titokban, s leste...
  T n maga sem tudta, hogy mit lesett?
  Csak v rta, hogy mit hoz a vakeset.

  Nem sok  v rt, hogy egy Łr ‚rkezett,
  S hallott t“le ‚des besz‚deket,
  Mikre Lidi csak ugy irult-pirult,
  Szilaj Pista m‚rg‚ben majd megfult.

  S ha m‚g nem lett volna m s, csak besz‚d,
  De az Łrfi meg is fogta kez‚t
  A le nynak, s“t meg is ”lelte...
  Poklokra sz llt Pist nak a lelke.

  F”lugrik, az Łrfit megrohanja:
  "Gyilkos, zsiv ny, gaz, lator, haramja!
  Igy cs bitsd el m s ember m tk j t..."
  S kir ntotta zseb‚b“l bicsk j t.

  A bicska a vad sz sziv‚nek ment,
  De a vad sz pusk val  llt ellent.
  Puska ggyal Łgy t”tte f“be,
  Hogy hossz ban elbukott a f–be.

  Mikor Pista mag hoz t‚rt megint,
  Lassan f”l llt, jobbra-balra tekint,
  Senkit sem l t... sem vad sz, sem le ny.
  Azt gondolja: csak  lmodott tal n.

  Hogy nem  lom, azt onnan tudta meg,
  Mert v‚re m‚g akkor is csepegett.
  SĄrt buj ban, sĄrt, sĄrt... k”nnye, v‚re
  ™sszefolyva csorgott le k‚p‚re.

  4

  Sz‚p Lidihez a vad sz el-elj r,
  S b tors ggal ”lelkezhetnek m r.
  Nem tartanak semmi ellens‚gt“l,
  Szilaj Pista elt–nt a vid‚kr“l.

  Szilaj Pista elment nagy buj ban;
  Hol bujdosik most, melyik vil gban?
  Er“s sz‚lv‚sz volt szive b nata,
  Szeg‚ny fiŁt messze ragadhatta.

  V ndo'lt Pista, h tra sem tekintv‚n,
  Meg sem  llt, csak a Bakony k”zep‚n;
  Bakonyerd“ kell“ k”zep‚ben
  Megpihent egy v‚n cserfa t”v‚ben.

  Pihent  m, de nem pihent, csak teste,
  Lelk‚t “ le nem csendesĄthette.
  Teste t˘ volt, lelke benne a hal.
  B r a t˘  ll: a hal benne nyargal.

  "Zsiv ny leszek, zsiv ny, uton ll˘,
  V‚gesv‚gl bit˘fa-cifr z˘!
  Mit b nom ‚n? jussak a bit˘ra,
  Az lesz nekem legboldogabb ˘ra."

  Kilt a nagy orsz gŁt sz‚l‚re,
  S v rakozott j˘m˘dŁ vend‚gre,
  Kinek oly nagy teher lesz zseb‚ben,
  Mint “neki b tors g sziv‚ben.

  J”tt is egy Łr nem igen sok ra,
  Gyorsan hozta “t n‚gy parip ja,
  N‚gy paripa cifra sz‚p hint˘ban.
  F”nn a bakon kocsis ‚s hajdŁ van.

  "Meg llj!" ki lt Szilaj Pista r ja,
  "Mozduljon, aki hal l t v rja!"
  A hal lra egynek sem volt kedve,
  Meg llottak, k“v‚ merevedve.

  Pista odal‚pett s minden zseben
  Keresztlment lelk'ismeretesen:
  Amit tal lt, sz‚pen ki is szedte,
  Messzely bor  r t sem hagyott benne.

  "Elmehettek!" sz˘la mostan Pista;
  "H˘, meg llj!" ki lt r  a kocsisra,
  Ki az ostort m r kez‚be vette,
  "Nem vagyok ‚n zsiv nynak teremtve...

  Itt van, uram, egy fill‚rig p‚nze."
  Az Łr re  nagy szemekkel n‚ze,
  Nem tudta: a dolgot mire v‚lje?
  T n csak tr‚f l a haramja v‚le?

  Nem tr‚f lt “, a p‚nzt visszaadta,
  A hint˘nak h t t fordĄtotta,
  s elindult ‚s tov bb bujdosott.
  Vitt mag val b natos haragot.

  Meddig tartott bizonytalan utja?
  Merre j rt-kelt? “ maga sem tudja;
  Mig egyszerre csak azt veszi ‚szre,
  Hogy a Duna partjaihoz ‚re.

  Dunaparton  ll a r‚vh z felett,
  Hol annakel“tte r‚v‚szkedett,
  tellenben Lidi‚k kunyhaja...
  Pist nak k‚l keserves s˘haja.

  "Lidi, Lidi, m‚rt volt l csapod r?...
  De szeg‚ny ly ny, t n meg is b ntad m r,
  H– szeret“d t n m r megsirattad,
  Aki annyit szenvedett miattad.

  Ha megb ntad h–telens‚gedet,
  Elfelejtem a megt”rt‚nteket.
  Magadat csak ezut n becsld meg:
  Megbocs tok, mert nagyon szeretlek!"

  Ezt gondolta, s a ladikba l‚pe,
  Hogy  tevezzen a szigets‚gbe,
  S hogy Lidinek sz˘val azt elmondja,
  Ami mostan volt csak gondolatja.

  pen mikor a ladikba l‚pett,
  H ta m”g”tt hallott ily besz‚det:
  "Hej atyafi, mi is  takarunk,
  V rjon kend, j˘ borraval˘t adunk."

  Pista majd befordult a Dun ba,
  Mert Lidit s a vad sz urfit l tta:
  R jok ismert, b r j˘ messze voltak,
  S v‚ge j rta m r az alkonyatnak.

  F‚ligmeddig ”sszeszedte mag t,
  MĄg amazok el‚rt‚k cs˘nak t.
  Hej, mikor a cs˘nakba bementek,
  Gondolhatni, mint r‚mltenek meg.

  Pista gyorsan elkezdett evezni.
  Nem lehet azt a kĄnt megnevezni,
  Amit a ly ny ‚s az Łrfi ‚rzett.
  Nem tudt k: hogy kezdj‚k a besz‚det.

  Pista sem sz˘lt, hanem csak evezett.
  M r k”zel volt hozz jok a sziget,
  s csak ekkor vette ‚szre mag t,
  S hirtelen megfordit  cs˘nak t.

  "Hova?" sz˘lott most az Łrfi, "vissza?"
  "Nem eg‚szen," felelt neki Pista,
  "Csak a Duna k”zep‚ig... ottan
  Veletek egy kis sz mad som van."

  s amire kimondta ezeket,
  M r a Duna k”zep‚n evezett.
  Itt a vĄzbe dobta a lap tot,
  S a ladiknak legv‚g‚re h gott.

  "Tudj tok mit?... meguntam ‚ltemet,
  s azt timiattatok untam meg;
  Elmegyek a m svil gra... hanem
  Nektek is el kell  m j“ni velem!"

  Sz˘lt s f”lfordĄtotta a ladikot.
  Mind a h rom a Dun ba bukott.
  A csalfa ly nyt Pista meg”lelte,
  Hogy mellette hagyja “t el lelke.

  De amid“n az urfit megl tta,
  Hogy Łszni tud, hogy Łszik jav ba':
  Ut nament, ‚s “t ”lelte meg,
  S kzd”ttek, mig el nem merltenek.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  Z™LDLEVELES, FEHR...

  Z”ldleveles, feh‚r
  Vir gos  k cfa,
  K‚k ruh ban sz“ke
  Kisly ny van alatta;
  Megeredt az es“,
  Annak v‚g‚t v rja,
  A pitvarajt˘b˘l
  Kacsintgatok r ja.

  Gyere be, galambom,
  Gyere a szob nkba!
  MĄg el ll az es“,
  ˜lj f”l a l d nkra;
  Ha magas a l da,
  R ja f”lltetlek,
  Ha kem‚ny az –l‚s,
  Az ”lembe veszlek.

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  RG ELHUZTK AZ ESTELI HARANGOT...

  R‚g elhuzt k az esteli
  Harangot.
  Ki az, aki m‚g mostan is
  Barangol?
  Csak ‚n j rok a faluban
  Egyedl.
  Keresem az  lmot, de az
  Elker–l.

  F”nn van a hold, f”nn vannak a
  Csillagok;
  Mind megannyi sz‚p le nyszem,
  Ugy ragyog.
  S”t‚t  rnyat vetnek a f k,
  A h zak,
  Unalmokban egyebet sem
  Csin lnak.

  Amott egy h z, a tetej‚n
  K‚t g˘lya,
  Alant egy p r ember a kis
  Ajt˘ba'...
  Leg‚ny, le ny - amaz sz“ke,
  Ez barna,
  Leg‚ny a ly nyt sub j ba
  Takarja.

  Mellett”k mentem el, ‚szre
  Sem vettek.
  n istenem, be boldogok
  Lehetnek!
  Nem irĄgylem, de m‚gis jobb
  Szeretn‚m,
  Ha azt a kis barna ly nyt ‚n
  ™leln‚m!

                Szalkszentm rton, 1846.  prilis 10-24.


  A J• AGGASTYN

  `B‚ranger ut n franci b˘l`

  Vid m fiŁk, kik born l egyes–lt”k,
  K”z‚tek b jol engem dalotok.
  ™reg vagyok, de b rha reszket hangom,
  Fogadjatok be, ‚n is danolok.
  A mŁlt id“kr“l Łjakat besz‚lek;
  A v‚n Panarddal ‚n egytt iv m.
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

  Mi ez? mind v gytok engem nnepelni?
  Nemes bor ”mlik eg‚szs‚gem‚rt.
  E fogad sra bszke szĄvem, mely f‚l,
  Mely att˘l tart, hogy m st csak szomorĄt.
  Csak hadd f”d”zz”n a vid ms g sz rnya,
  Id“vel Łgyis m sk‚p lesztek  m!
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

  Mik‚nt ti most, ‚s is szerelmeskedtem;
  Sz˘lhatnak err“l nagyany itok.
  H zam, bar tim, kedvesim val nak,
  Ezek k”zl m r semmit sem birok.
  Eml‚keim maradtak meg csak; olykor
  Sohajtok is, ha m s nem n‚z re m.
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

  Volt v‚szeinkben t”bb haj˘t”r‚sem,
  De Frankhon sz‚p eg‚t nem hagytam el.
  Azt a kev‚s bort, melyet megmentettem,
  S‚rtett kev‚lys‚g nem zavarja fel,
  S“t ‚nekeltem az Łj szretekben
  Egykor tulajdon hegyem oldal n.
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

  Egy elmult kornak r‚gi katon ja,
  Mint Nestor nektek nem besz‚lek ‚n.
  Eg‚sz id“m, hol f‚nylett b tors gom,
  Egy harcotokkal f”lcser‚len‚m.
  S“t halhatatlan h“sis‚gtek  ltal
  Egy Łj z szl˘ mell‚ csatoltat m.
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

  Milyen j”vend“t biztosĄt er‚nytek!
  ltessk, ifjak, v‚gszerelmemet.
  Szabads g ban a vil g megŁjul,
  Jobb napok j rnak majd sirom felett.
  Kedves fecsk‚i ti egy sz‚p tavasznak,
  Hogy l ssalak, az‚rt nem t voz m,
  Bor ‚s dics“s‚g s szerelem bar ti,
  Mosolygjatok az aggasty n dal n.

                Pest, 1846.  prilis 24-30.


  VILGGY˜L™LET

  Mennyb‚li isten, ”rd”g ‚s pokol!
  Miv‚ lett a f”ld, s m‚g miv‚ lehet?
  Minden bokorban egy vil gfal˘
  Minden bokorban embergy–l”let.

  Gy–l”lnek “k, ‚s  tkaik k”v‚t
  Dob lj k szerte irgalmatlanul,
  Ugy d“l bel“lk az  tok, mik‚nt
  Rothadt szag a sirok nyil sibul.

  Szerettetek-e, fick˘k, valaha,
  Hogy most gyl”lt”k? s im dkoztatok
  Az emberis‚g boldogs ga‚rt,
  Hogy most lehessen  tkoz˘dnotok?

  Elk‚rt‚k kebletekb“l a szivet
  S azt n sz‚tt‚pt‚k azt az emberek?
  Nem, a vil gnak ti nem adtatok
  SzĄvet soha, mert nincsen szĄvetek!

  Nincs bennetek szĄv, nincs! csak zsebetek
  s gyomrotok van, s mert ez nincs tele,
  Az‚rt rŁt a vil g el“ttetek,
  Az‚rt keltek ki rŁtul ellene.

  n is gy–l”ltem... volt okom re ;
  De ami˘ta e bitangokat
  L ttam, mint v gnak Byronk‚peket,
  Az˘ta gy–l”ls‚gem megszakadt.

  Mi˘ta “k a f”ldi ‚letet
  Oly feket‚re m zolj k: nekem
  Sokkal, de sokkal jobban tetszik az,
  T”bb f‚nypontot vesz ‚szre rajt szemem.

  Val˘ban sz‚p, igen sz‚p a vil g;
  Van minden ‚vben rajta kikelet,
  S van sz‚p le nya minden falunak,
  S ha itt egy ember sĄr, ott m s nevet.

  Mily tr‚f s m‚g maga a b nat is!
  SzĄv s fejre mily kl”nb”z“leg hat;
  S”t‚tre festi a feh‚r szivet,
  S feh‚rre festi a s”t‚t hajat.

                Pest, 1846.  prilis 24-30.


  SORS, NYISS NEKEM TRT...

  Sors, nyiss nekem t‚rt, hadd tehessek
  Az emberis‚g‚rt valamit!
  Ne hamvadjon ki haszon n‚lk–l e
  Nemes l ng, amely Łgy hevit.

  L ng van szivemben, ‚gbl-eredt l ng,
  F”lforral˘ minden csepp v‚rt;
  Minden szĄv-t‚sem egy im ds g
  A vil g boldogs ga‚rt.

  Oh vajha nemcsak res besz‚ddel,
  De tettel mondhatn m el ezt!
  Legyen b r tettem‚rt a dĄj egy
  Uj Golgot n egy Łj kereszt!

  Meghalni az emberis‚g jav ‚rt!
  Mily boldog, milyen sz‚p hal l!
  Szebb s boldogĄt˘bb egy hasztalan ‚let
  Minden k‚jm morain l.

  Mondd, sors, oh mondd ki, hogy Ągy halok meg,
  Ily szentl!... s ‚n elk‚szĄtem
  Saj t kezemmel azon keresztf t,
  Amelyre f”lfeszĄttetem.

                Pest, 1846.  prilis 24-30.


  DALAIM

  Elmerengek gondolkodva gyakran,
  S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
  tr”p–l”k hossz ban haz mon,
  t a f”ld”n, az eg‚sz vil gon.
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Holdsug ri  br ndos lelkemnek.

  A helyett, hogy  br ndoknak ‚lek,
  T n jobb volna ‚lnem a j”v“nek,
  S gondoskodnom... eh, m‚rt gondoskodn m?
  J˘ az isten, majd gondot visel r m.
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Pillang˘i k”nnyelm– lelkemnek.

  Ha sz‚p ly nnyal van tal lkoz som,
  Gondomat m‚g m‚lyebb sĄrba  som,
  S m‚lyen n‚zek a sz‚p ly ny szem‚be,
  Mint a csillag csendes t˘ viz‚be.
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Vadr˘zs i szerelmes lelkemnek.

  Szeret a ly ny? iszom ”r”m”mben,
  Nem szeret? kell inni keservemben.
  S hol poh r ‚s a poh rban bor van,
  Tarka j˘kedv szletik meg ottan.
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Sziv rv nyi m moros lelkemnek.

  Oh de mĄg a poh r van kezemben,
  Nemzeteknek keze van bilincsben,
  S amilyen vĄg a poh r cseng‚se,
  Olyan bŁs a rabbilincs cs”rg‚se.
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Fellegei b natos lelkemnek.

  De mit t–r a szolgas gnak n‚pe?
  M‚rt nem k‚l f”l, hogy l nc t let‚pje?
  Arra v r, hogy isten kegyelm‚b“l
  Azt a rozsda r gja le kez‚r“l?
  Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
  Vill ml si haragos lelkemnek!

                Pest, 1846.  prilis 24-30.


  SZM˜ZTEM MAGAMAT...

  Sz m–ztem magamat az emberek k”z–l,
  Mag nyba mentem ‚s m‚lyen rejteztem el;
  Magam voltam csak ott ‚s m‚gsem egyed–l,
  Egytt val‚k a mŁlt ezer eml‚kivel.
  s minden eml‚k oly gy szdolgokat besz‚lt,
  Mik f”lforgathatn k a szĄv s ‚sz tengely‚t.

  V‚gigtekintettem tulajdon sorsomon
  s a vil g sor n. Az ‚s ez oly s”t‚t!
  S az ‚jben, mely minket hom ly val bevon,
  Nem l tjuk m r az ‚g vez‚rl“ jobbkez‚t;
  Csak Łgy botork lunk majd ide, majd oda.
  Ha botlunk s elesnk, val˘ban nem csoda.

  Igy van. S e gondolat, ez oly engesztel“,
  Nagy Łr ez, mely minden megb nt st eltemet;
  E gondolat, mik‚nt var zsvessz“, el“-
  Id‚zi ama m‚ly rejtekb“l lelkemet,
  Amelybe z rkoz‚k, mid“n az emberek
  Olyan sokszor s olyan nagyon s‚rtettenek.

  Megengesztelt szivem egy z”ld olajfa- g!...
  Minden t“led kapott sebem felejtve van;
  Megb‚k–l“ jobbom fogadd el, oh vil g,
  Nem voln l rosz, ha nem voln l boldogtalan.
  Boldogtalan vagy s ‚n sajn llak t‚gedet,
  S akit sajn lunk, azt gyl”lnnk nem lehet.

                D”ms”d, 1846 m jus


  SALG•

  N˘gr d s G”m”r k”zt hosszan nyŁlik el
  A M tra egyik erd“s‚ges  ga,
  Mik‚nt s”r‚nyes, elf radt oroszl n,
  N‚zv‚n s”t‚ten messze t jakig.
  E hegytet“i k“szikl ra l
  BorŁs napokban a pihenni v gy˘
  Terhes felh“knek v ndor serege;
  Ez a m–hely, hol a komor kov cs,
  A d”rgedelmes ‚gih borŁ
  K‚szĄtni szokta a vill mokat,
  Haragv˘ isten ‚g“ nyilait.
  Itt  llt Salg˘v r, mint egy ˘ri s,
  Ki az egekre nyujtja vakmer“
  Kez‚t, hogy onnan csillagot raboljon;
  Itt  llt Salg˘... az ‚ghez oly k”zel,
  s benne m‚gis a pokol tany zott.
  A sz zadoknak d”nt“ l bai
  Elg zol k r‚g e v r tornyait.
  Bel“l”k egy-k‚t csonka fal maradt, mely
  Szomorkod ssal t”lti idej‚t,
  Mint aki l rm s ifjus g ut n
  lt‚t megunva remet‚skedik.
  F”lmentem a hegy sziklatetej‚re
  S letelepedtem a romok f”l”tt.
  Ver“f‚nyes nap volt, tekintetem,
  Nem lelve g tot, m‚rf”ldekre sz llt,
  Mint b”rt”n‚b“l megsz”k”tt mad r,
  S vigan k”sz”nt‚ a k‚k messzes‚get,
  Hol a faluknak torny n, a mez“knek
  Juhny jain s a patakok viz‚n
  S mindemhol a nap f‚nye tnd”k”lt.
  De lelkemet nem ily k‚pek k”r”zt‚k,
  Nem ily vid mak; lelkemet hom lyos
  L tk”rbe vitte a komoly mereng‚s,
  Holott k”r–le k‚tes k”druh ban
  Mogorva  rnyak lengtek, a kihalt
  S”t‚t k”z‚pkor v‚res napjai.

                  *

  Megvirradott a tizennegyedik
  Sz zad, s haz nkra ‚j k”vetkez‚k.
  BorŁs ‚j j”tt r ... ekkor  ldozott le
  Az “ napj nak, az rp d-csal dnak,
  V‚gs“ sug ra. Harmadik Endre halt meg.
  P rtok kel‚nek, s a p rt fergeteg,
  S a fergetegben a foly˘ zavart,
  S zavart foly˘ban k”nny a hal szat.
  Elfeled‚k a hazaszeretetnek
  ™r”k szents‚g‚t a fejetlen orsz g
  ™nz‚s bn‚be s–lyedt tagjai,
  S rabolni kezd‚k ‚desanyjokat,
  A gy mol t˘l elesett haz t.
  Haramjabarlang lett sok sziklav r,
  Honnan le a kipusztitott vid‚kek
  Sohajt s ra gunykacaj felelt,
  Mik‚nt az “szi bŁs szell“ ut n
  J”n a sv”lt“ t‚li zivatar. - -
  Salg˘n Kompolti P‚ter volt az Łr,
  Nev‚t rettegve emlit‚ a t j, mert
  Ameddig kardja s buzog nya ‚rt,
  ™v‚ lett minden, ami kincs vala,
  S hol ellen ll s sz lla szembe v‚le,
  A kincs hely‚n v‚rfoltokat hagyott.
  K”vette “t a rabl s Łtain
  Kompolti D vid ‚s Kompolti J˘b,
  Zsiv ny apjoknak m‚lt˘ fiai.
  KipusztĄt k m r a szomsz‚d Somosk“t,
  Ut na j”tt a t volabb Flek,
  S most a f”l”tt van a tan cskoz s:
  Hov  fordĄts k l‚pt”ket jelenleg?
  Ottan hevernek, apa ‚s fiŁk,
  Komor teremben medveb“r felett,
  Mit kacag nyul vetnek v llaikra,
  Ha indul˘ra a krt megriad.
  Ottan hevernek ‚s Eger bor val
  SrĄtik Łgyis s–r v‚r”ket,
  Mely ereikben r‚mesen kereng,
  Mint a vil gok k”zti t‚reket
  Keresztlkasul-bolyg˘ st”k”s.
  "Emelj‚tek f”l a kup t, fiŁk",
  Ki lta P‚ter, ‚s "koccantsatok
  Ged“ Simonnak eg‚szs‚gire!...
  Ha ‚lnk ‚s az isten megsegĄt,
  M‚g holnap ‚jjel vend‚gei lesznk;
  Az‚rt sok ig ‚ljen “kegyelme!"
  "Sok ig ‚ljen!" zŁgt k a fiŁk
  Ut na hars ny, mennyd”rg“ torokkal,
  s a teremnek hangos boltozatja
  Az ‚ljenekre, mint a nyughely‚r“l
  F”lvert szelindek, elkezdett morogni,
  S morgott hosszan, mig belef radott.

                  *

  Ged“v r csendes, mintha halva volna;
  Re borult az ‚j, mint r borŁl a
  Halottra a kopors˘ f”dele.
  Ki virraszt m‚g a k‚s“ ‚jszak n
  Ged“v r n‚ma falai k”z”tt?
  A szerelem s a hazaszeretet,
  Az ‚gnek e k‚t legszebb csillaga.
  Mindenki szunnyad, csak Ged“ Simont˘l
  Riasztja messze  lma nyŁgodalm t
  A honfigondok ‚ber t bora.
  s mĄg a f‚rj bŁs l mpa f‚nye mellett
  Pusztult haz ja sors n elmereng,
  Szomsz‚d teremben n“je t‚rdepel,
  A sz‚ps‚g‚ben ragyog˘ Perenna,
  S im t sohajt az ‚giek fel‚,
  Hogy boldogĄts k a magyar haz t,
  Mert mĄg a honnak boldogs ga nincs,
  Mindaddig f‚rje is boldogtalan.
  Egyszerre a n“ felsikolt ijedve,
  Hallv n k”zelg“ fegyvercs”rget‚st,
  S bel‚p f‚rj‚hez ‚s r‚mlve  ll meg.
  A m sik ajt˘ ekkor nyilt s azon
  Kompolti P‚ter j”tt be kardosan.
  "Ged“ uram, sz‚p j˘est‚t kiv nok."
  Sz˘lt a haramja, "vend‚gid j”v‚nek;
  Rem‚lem, szĄves h zigazda l‚ssz,
  S k‚r‚s n‚lk–l is  tadod nekik,
  Amit kiv nnak... minden vagyonod.
  Csod lkozol, hogy ily v ratlanŁl
  Leptnk meg ‚s ily ‚szrev‚tlen–l
  L‚ptnk el‚d?... ez egyszer– dolog:
  Megvesztegettk a j˘ porkol bot,
  S “ megnyitotta v rad kapuj t,
  S bej”ttnk sz zan... sz zan! ‚rted-e?
  s most leg‚nyid egyig megk”t”zv‚k.
  A j˘ fiŁk jav ban  lmodoztak,
  Mid“n kez”kre a hurok kerlt.
  Az‚rt, Ged“ ur, add el“, amid van...
  Vagy szavaimban t n k‚telkedel?
  Im h t tekints ki!" Megnyit  az ajt˘t,
  S l thatta a sz z fegyverest Ged“,
  K”zt”k Kompolti J˘bot s D vidot.
  "Fossz h t, zsiv ny, ‚s vidd, amit tal lsz!"
  Sz˘lt megvet“leg a v rŁr; "Perenn m,
  Eredj szob dba, ‚s az aggalom
  Ne b ntsa lelked: t‚gedet meg˘lak,
  T‚ged, legdr g bb kincse ‚letemnek!
  A t”bbivel nem gondolok sokat...
  Hadd hĄzzanak rajt e gaz tolvajok."
  Kompolti P‚ter ment kutatni s v‚le
  A martal‚kra v gy˘ cinkosok;
  Csak D vid ‚s J˘b  llt mer“n, s ha ajkok
  Le nem pecs‚tli a csod lkoz s,
  Ezt k‚rdt‚k volna: milyen l tom ny ez?
  Melyik tnd‚re az  lomvil gnak
  Sz llott a f”ldre, e falak k”z‚?
  S mid“n a m‚la b mul s k”d‚ben
  Elt‚vedt lelk”k ism‚t visszat‚rt:
  Egyszerre l‚ptek az ajt˘ fel‚,
  Amely Perenna terem‚be nyĄlt,
  S amely el“tt vont karddal  llt a f‚rj,
  Vont karddal ‚s rettent“n, mint az angyal,
  Ki “riz‚ a paradicsomot.
  "Eddig s tov bb nem!" d”rg”tt a j”v“kre,
  "Eddig s tov bb nem!... a k‚ts‚gbes‚s, a
  Hal l szolg ja  ll e ksz”b”n,
  Ekk‚p a f‚rj; de a k‚t zordon ifjut
  Nem rettent‚k meg a d”rg“ szavak,
  Sem a szemeknek  tszur˘ vil ga,
  Mely vill ml sk‚nt sz llt a hang el“tt.
  "Utamba  llasz?" Ągy ki lta J˘b,
  "Utamba mersz m‚g  llani? jaj neked!
  Keresztlt”rn‚k, b rha kezeidben
  Sz z kard villogna s minden kard hegy‚r“l
  Ezer hal l vigyorgna is re m!"
  s ”sszecsaptak cseng“ fegyver”kkel
  Ged“ ‚s J˘b, mint k‚t k“szikla, melyet
  Egym s fel‚ sujt a f”ldindul s.
  Akk”zben D vid r‚st lelt s besuhant,
  Ahol Perenna elszorult kebellel
  Az aggodalmak  rj n fuldokolt.
  Egy jajsikolt s ‚s egy halk sohaj...
  A n“ sikoltott ‚s a f‚rj sohajtott,
  A n“, kit D vid vett ”l‚be s vitt,
  S a f‚rj, kinek J˘b  td”f‚ sziv‚t.

                  *

  Salg˘ s Ged“v r k”zt emelked‚k
  Hajn csk“, szinte sziklaormi v r.
  Csend volt a v rban ‚s a v r alatt.
  Mindenki alv‚k; a toronynak “re
  Virraszta csak m‚g f‚lig nyilt szemekkel.
  A f”veny˘ra ‚jf‚lt mutatott.
  Mi zaj hasĄtja a csendet keresztl?
  M‚g halk, de percr“l percre hangosabb.
  Az “r keresztet h ny ‚s a toronyb˘l
  F‚l b tors ggal n‚z a v”lgybe le;
  Ki m s zavarn  a vil g nyugalm t
  Az ‚jszak nak kell“ k”zep‚n,
  Mint boszork nyok ‚s kis‚rtetek?
  Len‚z az “r... a teljes hold vil ga
  Aranyf tyolk‚nt leng a v r k”rl,
  S a v r alatti v”lgy ezst k”d‚vel,
  Mint k‚t szerelmes l‚lek ”sszeolvad.
  A f‚nyhom lyban Ged“v r fel“l a
  Salg˘i Łton nyargal egy lovag,
  ™l‚ben egy h”lgy h˘feh‚r ruh ban
  Holl˘s”t‚t haj leng“ frtivel.
  M”g”tt”k t vol ism‚t egy lovag. -
  Olyan tn‚keny volt e jelen‚s,
  Hogy a toronynak “re m snap ezt,
  Mid“n f”l‚bredt,  lomnak hiv‚.

                  *

  Mid“n f”l‚re Salg˘ udvar ba
  Kompolti D vid a sz‚p martal‚kkal,
  Ez ‚let‚nek nem ad  jel‚t,
  Al‚ltan fekv‚k annak karjain;
  Sziv‚ben a v‚rt ‚s eszm‚letet
  Meg llit  a f‚lelem s fut s.
  Gy”ng‚d karokkal tette “t az ifju
  Egy kerevetre: csĄnnal b nt vele,
  Mik‚nt a gyermek a kicsiny mad rral,
  Melyet f‚szk‚bl ‚pen most lopott ki;
  S meg llt el“tte s elmer–lve n‚zte
  s lelkesedve Ągy sz˘lt: "Oh mi‚rt
  Fejem nem oly nagy, mint az ‚g, hogy annyi
  Szem volna rajt, ah ny csillag van ott,
  Hadd b muln lak valamennyivel!...
  Ki vagy, ki vagy te? olyan ismer“s
  El“ttem arcod mindenik von sa;
  Tal lkoz m m r v‚led?... oh igen, most
  Eml‚kezem, hogy egykor l ttalak,
  R‚gen, f”l”tte r‚gen. M‚g mid“n
  Mint gyermek j rtam a vadon hom lyin?
  Mik‚nt  rtatlan gyermek, akinek
  V‚rzett szive, ha v‚rezett az “z
  Szilaj vad szok gyilkol˘ nyil t˘l:
  Oh akkor, akkor gyakran l ttalak.
  Ha szenderegtem a kis v”lgyi forr s
  Vir gos partj n: ‚des  lmaimban
  Meg-megjelent‚l, tnd‚rek le nya!
  Hozz m j”v‚l s lehajlott l re m,
  Mik‚nt lehajlik f”ldre a sziv rv ny,
  S flemben ‚gi hangokat sug l.
  Karom kinyujt m, hogy ”leljelek,
  S f”l‚bred‚k... te m r t vol val l,
  A rengeteg s”t‚tz”ld m‚lyiben
  L ttam feh‚rl“  rny-alakodat,
  S fut‚k ut nad, mint az esti sz‚l
  A tned‚keny pillang˘ ut n,
  Fut‚k a hegyre... a hegy tetej‚n
  B mulva  lltam ‚s szomorkod m; m r
  Oly messze volt l t“lem, f”nn az ‚gen
  Az esti csillag k‚piben ragyogt l. -
  Gyermekkorom t–nt s gyermek‚veimmel
  Eltnt reg‚nyes  br ndim vil ga,
  S vad ifjuv  lett a szelĄd fiŁ,
  S az˘ta v‚led nem tal lkoz m...
  De ‚n besz‚lek hozz d, ‚s te nem
  Hallod besz‚dem; mozdulatlanul
  Fekszel, mik‚nt az elesett szobor.
  lsz, vagy meghalt l? oh csak meg ne halj,
  Ink bb hervadjon el minden vir g
  A f”ld szin‚n, s ne l‚gyen t”bb tavasz!...
  Hah, v‚gre, v‚gre nyĄlnak szemeid;
  Milyen szemek, mily ‚get“n-vakĄt˘k...
  Hov  jutottam? hol vagyok? tal n a
  Teremt“ m–hely‚ben, ahol a
  Napok k‚szlnek? ottan, ottan... oh
  Ha e k‚t nap az ‚gre f”lker–l,
  A mindens‚get porr  ‚geti!"....
  'El‚g m r, b tya, most ‚nrajtam a sor,'
  Ily hang szakaszt  f‚lbe D vidot,
  J˘b hangja, aki mostan ‚rkezett meg,
  'El‚g volt, b tya, most ‚nrajtam a sor;
  E dr gakincsen ketten osztozunk!'

                  *

  Eszm‚lt Perenna, ‚s csod lkoz ssal
  N‚zett k”r–l, ‚s t”redezve sz˘lt:
  "F‚rjem!... de ez nem f‚rjem... ez sem az;
  s e terem... hisz ez nem a mienk.
  Hov  jut‚k? ‚s f‚rjem hol marad,
  Hogy Ągy mag ra hagyja hitves‚t?"
  "F‚rjed, menyecske, messze Łtazott,"
  Ekk‚p felelt J˘b, "k r lesz v rnod “t,
  Mert mĄg ut b˘l ism‚t visszaj“,
  R‚g elvirĄtnak ifju b jaid.
  Az‚rt feledd “t s add neknk magad,
  Hogy r‚szes–ljnk mink is a gy”ny”rben,
  Mit f‚rjed a mennyorsz gt˘l bitorlott."
  "El oldalamt˘l! vissza, szemtelen!"
  Ki lta a n“, "vissza... ‚s ne sz˘lj,
  Mert minden sz˘‚rt s minden l‚pted‚rt,
  Ha f‚rjem elj”n, r‚mesen lakolsz..."
  "Ha f‚rjed elj”n, akkor?" sz˘la J˘b.
  "Hisz mondtam m r, hogy messze Łtazott,
  Oly messzire, hogy onnan, ahov  ment,
  Porszemnek l tja a nagy f”ldtek‚t.
  Sz˘val - hogy “t ne v rd hi ba - n‚zd
  E kardot s rajta ezt a sz‚p piros v‚rt;
  Ez f‚rjed v‚re... ‚n meg”ltem “t.
  Most h t szabad vagy, sz‚p asszony, szabad!
  A n“i h–s‚g rabbilincsei
  Nem korl tozz k t”bb‚ lelkedet.
  Szabad vagy, haszn ld szabads godat.
  K‚t kar helyett most n‚gy kar v r re d,
  Hogy boldogĄtson ”lel‚sivel."
  Perenna n‚m n ‚s mer“en  llt,
  N‚m n, mer“en, hidegen, feh‚ren,
  Mik‚nt holt, csendes t‚li ‚jszak n a
  Sz raz bokor, mit ellepett a h˘.
  Ott  llt Perenna ‚s a kardra b mult,
  Amelyen olyan dr ga v‚r aludt meg. -
  E mozdulatlan n‚mas g alatt
  Sziv‚t, lelk‚t mily harcok szaggat k!
  A l‚lek benne ugy sĄrt, ugy ny”g”tt,
  Ugy kszk”d”tt, ugy jajgatott, mik‚nt
  A j‚g alatt a befagyott patak.
  Kit”rt v‚gt‚re a k‚ts‚ges‚s,
  Kit”rt bel“le, mint a t–zok d˘
  Hegy m‚h‚b“l a fst s l ngoszlopok,
  s  tkokat sz˘rt, r‚mes  tkokat
  Zsiv ny fej‚re f‚rje gyilkos nak.
  De mintha minden  tok egy vir g
  Lett volna, egy-egy illatos vir g,
  Miket fel‚je dobnak, hogy szagolja,
  Olyan kedvtelve  llt a h”lgy el“tt J˘b,
  S mid“n az v‚gz‚, Ągy kezdette ez:
  "Hah, istenemre, hogyha  tkoz˘dva
  Ily sz‚p vagy, asszony, menj f‚rjhez naponk‚nt,
  S ‚n f‚rjedet naponk‚nt meg”l”m!...
  tkozz tov bb, sz‚p h”lgy, ‚n hallgatom,
  Ha minden  tkod megfogamszik is."
  Perenna D vid l baihoz borult,
  tfogta t‚rd‚t, ‚s Ągy esdekelt:
  "Oh, ifju, arcod nem oly ”rd”gi,
  Mik‚nt ez‚ itt... l‚gy k”ny”rl“,
  s ˘j meg t“le, ˘j meg engemet!
  Szeretni foglak, szolg l˘d lesz,
  Csak ments meg engem f‚rjem gyilkos t˘l,
  Csak e s t n ellen l‚gy paizsom."
  "Meg foglak ˘ni, gyermek lmaim
  F”ld”nf”l–li tnd‚rgyermeke!"
  Ki lta D vid f”lemelve “t,
  "Meg foglak ˘ni, paizsod leszek;
  S ki hozz d nyŁlni kĄv n: annak e
  Paizst el‚bb kett‚ kell t”rnie.
  Most h t ”cs‚m, J˘b, ehhez tartsd magad!"
  "Nem ugy, j˘ b tya," monda J˘b s szem‚ben
  Ellenszeg–l“ dacnak l ngja gyŁlt,
  "Nem ugy, j˘ b tya! igy nem alkuszunk.
  Min lunk minden martal‚k k”z”s,
  Az‚rt kett“nk‚ e menyecske is;
  s ha nem engedsz, tudd: e kard, amellyel
  F‚rj‚nek Ąrtam Łti levelet
  A m svil gra, e kard most is ‚les,
  S karomnak sincsen legkisebb baja!"
  Egym s el‚be  llt a k‚t fiŁ,
  Egym s el‚be  llt ‚s hallgatott,
  Nyelv”k helyett most kardjaik besz‚ltek.
  Kompolti P‚ter j”tt be s r jok ordĄt:
  "Meg lljatok!" s a bajviv˘k meg lltak.
  "Ap nk, te l‚gy h t k”ztnk a bir˘,"
  Igy sz˘la J˘b, "ez asszonyt itt mag nak
  Akarja D vid b tya tartani;
  De ‚n azt mondom: ehhez nincs joga,
  Mert “ kett“nk‚. Nincs-e igazam?"
  "Hitv ny fiŁk", sz˘lt megvet“leg apjok,
  "Ily hasztalans g annyira feltzel,
  Hogy egym s ellen karddal rontotok?
  S ilyen mihaszna p”rben engemet
  Mertek bir˘ul hĄni, engemet!... j˘;
  Igazs got h t ‚n szolg ltatok.
  Hallj tok: e h”lgy nem lesz egyik‚ sem.
  Sem egyik‚, sem m sik‚... igen,
  E h”lgyet bĄrni ‚n fogom, magam!"
  Kihullt a kard a k‚t fiŁ kez‚b“l,
  V‚r”k f”ll zadt, sustorgott, mik‚nt
  A vĄz, amelybe a vill m csapott,
  S d”rm”gni kezdtek bosszus dolgokat.
  KeresztlszŁr˘ l ngtekintet‚t
  J rtatta v‚gig rajtok az apa,
  S parancsol˘lag Ągy ki lta f”l:
  "Ki mer moccanni ‚s morogni, hogyha
  Kompolti P‚ter ezt ki ltja: csitt!"

                  *

  Mib“l teremt‚ isten a szivet?
  Hogy annyi bŁt˘l, kĄnt˘l sem hasad meg,
  Amennyi ‚rte a szeg‚ny Perenn t. -
  §rizve Salg˘ sz–k falai k”z”tt
  šlt a fogoly h”lgy napok ˘ta csak,
  De mindenik nap sz zadokra nyŁlt,
  Azokra nyujt  azt a szenved‚s.
  Az  rva l‚lek mennyit szenvedett!
  Egy pillanatban keble meggyuladt
  A f jdalomt˘l ‚s m s pillanatban
  A retteg‚st“l ism‚t megfagyott.
  Hosszan tn“d‚k, v‚ghetetlen–l:
  Hogy szabaduljon e falak k”z–l,
  S hogy  lljon bosszut f‚rje gyilkos n?
  s nem tal la semmi, semmi m˘dot!
  S most j”tt re  a legnagyobb csap s;
  Kompolti P‚ter Ągy nyilatkoz‚k:
  "Sz‚p asszony, benned a s t n lakik,
  Te megbv”lt‚l, napr˘l-napra jobban
  Tetszel nekem, s ha akarod, ha nem:
  n feles‚gl veszlek t‚gedet."
  "Hozz d megyek", sz˘lt elhat rozottan
  Perenna,  mde oly hangon, mik‚ntha
  Lett volna a hal lnak angyala,
  S ezt mondta volna ama sz˘k helyett:
  "Kompolti P‚ter, v‚g˘r d t”tt!" -
  Mag hoz hĄta D vidot Perenna,
  S Ągy sz˘la: "Ifju, igaz n szerett‚l?
  Volt l ngja csak, mit ‚rez‚l ir ntam?
  s ha szerett‚l, mondd: szeretsz-e m‚g?"
  "Szeretlek egyre," v laszolt az ifju,
  "Szeretlek, mint a v”lgyet a patak,
  Szeretlek, mint a csillag az eget,
  Szeretlek, mint a f‚reg a gym”lcs”t!
  S ha te szeretn‚l... oh sz˘lj, asszonyom,
  Hogy ‚rdemeljem meg szerelmedet?"
  "Hogyan?" felelt a n“, "egy m˘dja van:
  ™cs‚d meg”lte f‚rjemet, s ap d most
  Engem mag nak hitves–l kiv n.
  De ‚n ap dat, ezt a m sodik
  Leend“ f‚rjemet szintŁgy ut lom,
  Mik‚nt els“ f‚rjemnek gyilkos t.
  Szeretsz val˘ban? Łgy h t szabadĄts meg
  E k‚t gonoszt˘l. - A ti‚d leszek, ha
  Ap dat ‚s ”cs‚det meg”l”d."

                  *

  ™r”k rejt‚ly– ‚rz‚s, szerelem!
  Te nagy foly˘, mely egyszer szemetet,
  M skor vir got hordasz vizeden,
  S mind egy helyr“l: az emberek sziv‚b“l.
  Oh szerelem, te v‚gtelen ˘ce n,
  Melynek hat r t m‚g nem l tta senki,
  S melynek le nem sz llt fenek‚re senki.
  Ott  llsz te, ˘ri sok ˘ri sa,
  Mes‚s nagys gban... hogyha nyugoszol,
  Megl tja sz‚les tkr”dben mag t a
  Hat rtalan menny minden csillaga;
  S ha h borogsz: f”lszĄneden csat znak
  Az alvil gnak minden sz”rnyei.
  Mindenhat˘ er“ vagy, szerelem!
  Mindenhat˘ vagy... angyall  az embert,
  Az angyalt ”rd”gg‚, az ”rd”g”t
  Emberr‚ k”nnyen  tv ltoztatod... - -

                  *

  Der–lt k‚k ‚j volt, tiszta csendes ‚j,
  Vid man n‚ztek felh“tlen magasb˘l
  A f”ldre a hold ‚s a csillagok,
  Olyan vid man!... hah, pedig mi t”rt‚nt
  A f”ld”n? apa- s testv‚rgyilkol s!
  Kigy˘k‚nt csŁszott D vid a terembe,
  Hol apja szunnyadt. gya fgg”ny‚t
  Sz‚ttolta halkan... reszketett keze,
  Mintha k“szikl t hengerĄtene.
  "Itt fekszik, alszik," Ągy gondolkod‚k,
  Mer“n szegezve r  ‚g“ szem‚t,
  "De mily szelĄd most arca, melynek ‚bren
  Minden von sa egy-egy Lucifer;
  Vagy csak te l tod t n ilyen szelĄdnek,
  Te mindig-gy va lelkiismeret?
  Eredj, hivatlan vend‚g, menj tova;
  Nem hallgatok r d, nem, nem! hasztalan
  Nyujtod fel‚m fenyit“ ujjadat,
  Hi ba intesz oly parancsol˘lag,
  Nem hallgatok r d... n‚zd, nem hallgatok!"
  Az alv˘t ekkor torkon ragad ,
  S bel‚je fojt  a l‚lekzetet...
  Nem is ny”g”tt... egy r ng s, s v‚ge volt.
  Bevonta ism‚t a fgg”nyt s mene,
  De a ksz”bn‚l visszafordula,
  Hogy megtekintse: nem maradt-e ‚let
  Ama testben? nem t madand-e f”l?
  Az  gy el“tt meg llt...  llt, s nem mer‚
  A k rpitot sz‚tvonni Łjolag,
  Nem mert ben‚zni rettent“ mv‚re,
  S l‚lekszakadva kifel‚ rohant
  M sik terembe, ahol ”ccse volt.
  A zajra J˘b f”l‚bredett s f”llt,
  S f‚l eszm‚lettel n‚zte a j”v“t,
  S mid“n eg‚szen eszm‚lt, akkor ra
  Kebl‚ben j rt a gyilkol˘ ac‚l,
  Amelyet b tyja a falr˘l ragadt le.
  De nem hal los volt D vid szur sa,
  Fel‚je l‚pett t ntorogva ”ccse,
  Hogy megragadja ”ld”kl“ kez‚t...
  Egy Łj suhint s ‚s J˘b homlok t
  Elboritotta v‚re, s ”sszed“lt.
  A kardot messze dobta D vid, ‚s
  Futott; futott ki, mintha l‚pteit
  K”vette volna sz zezer boszork ny,
  Lid‚rc, kis‚rtet, ”rd”g s minden, ami
  Irt˘ztat˘ a k‚pzeletben ‚l.
  Futott, futott ‚s nem tud : hov  fut?
  S”t‚t sarokban megvon  mag t,
  Szem‚t behunyta, hogy ne l ssa a
  Sz mĄthatatlan r‚meket; de l tta
  M‚g akkor is, ha behuny  szem‚t.
  S majd apja halv ny arca  llt el“tte,
  Majd ”ccse v‚res, megvagdalt alakja.
  Intett kez‚vel, hogy t vozzanak;
  Nem t voz nak. Mindig k”zelebb
  J”ttek hozz ja... egyre k”zelebb...
  Bel‚je v gt k v‚gre k”rmket...
  Torkon ragadt k... l‚g ut n kapott,
  S egy jajny”g‚ssel ”sszeroskada.
  Mid“n f”l‚bredt, reggeledni kezdett,
  A hajnalf‚ny bet”rt az ablakon;
  K”r–ltekinte, s akkor l tta meg,
  Hogy apja  gya mellett fekv‚k.
  "Ap m, ‚bredj f”l, ‚bredj... hallod-e?"
  Sz˘lott megr zva a holttetemet,
  "Mit alszol, hosszan, mint a mormot‚r?
  M r f‚nyes nap van. Jer, menjnk rabolni...
  Szabad v s r van, minthogy nincs kir ly.
  Menjnk rabolni, sz lljuk meg Ged“v rt;
  Ti‚tek minden kincs, arany... nekem
  Nem kell egy‚b, csak a v r asszonya.
  De kelj f”l h t! ne r ngattasd magad
  Hi ba. S m‚gsem ‚bredsz f”l... no semmi,
  F”l‚bredsz majd az Ąt‚letnapon.
  De akkor ki ne b”ffentsd valahogy
  Az istennek, hogy ‚n voltam, ki t‚ged
  Elaltat lak, mert megfojtalak!"
  Elindult ‚s ment a szomsz‚d terembe.
  "H t ez ki itten?" k‚rd‚, ”ccse test‚t
  Megrugva, "mit? te voln l, J˘b ”cs‚m?
  Mi a man˘, h t a f”ld”n heversz?
  Neked bezeg j˘  gyad lehetett.
  Bord idnak becs–let‚re v lik,
  Hogy nem jajgatnak ilyen durva  gyon.
  Hanem h t kelj f”l, s mosd meg arcodat,
  Hiszen mer“ v‚r; kelj f”l, hallod-e?
  Mi a tat r, ugy veszem ‚szre, hogy ma
  F”lkelni nincsen kedve senkinek.
  Ann l jobb. Oh ez pomp s alkalom!
  Sz‚p kedvesem most megsz”ktethetem..."
  S ment a szob ba, hol Perenna volt.
  "Meg”lted “ket?" k‚rdez‚ a h”lgy.
  "Kit ”ltem ‚n meg?" f”lki lta D vid,
  "n nem ”ltem senkit, senkit is!
  Ottan feksznek sz‚pen, csendesen,
  Egyik feh‚r ‚s a m sik piros,
  Jer, angyalom, jer. M‚lyen alszanak;
  Megsz”khetnk. Jer. Senki sem vesz ‚szre.
  F”lnyargalunk a b stya tetej‚re,
  S onn‚t azt n az ‚gbe r”plnk!"
  "Hah, ez meg“rlt," gondol  Perenna,
  S borzadva h tr lt, de az ifju “t
  ™l‚be fogta s vitte kifel‚.
  A n“ sikoltott. "Csitt, l‚gy csendesen,
  Mindenre k‚rlek, ami szent el“tted!"
  Sz˘lott az ifjŁ, "f”lkel valaki
  Zajodra, s akkor el nem sz”khetnk,
  Elfognak... hah n‚zd, n‚zd, m r j“nek is!"
  Ezzel rohanni kezde, f”lrohant
  A b styafalra. "Most r”plj!" ki lta,
  "Mindj rt ott f”nn, ott f”nn lesznk az ‚gben,"
  s  tszorĄtva a h”lgyet, leugrott...
  Alant a m‚lys‚g sziklacsŁcsai
  A v‚rtl ‚s a hajnalt˘l pirultak

                  *

  D vidnak m r nem kelle temet‚s,
  Elnyelte “t a v r alatti m‚lys‚g,
  El volt temetve. S aki eltemesse
  Apj t s ”cs‚t: nem volt ember re .
  Kipusztulv n mind a Kompoltiak,
  Elosztott k a rablott kincseket
  Leg‚nyeik; de osztoz s alatt
  Egym snak esv‚n kardot fogtanak.
  Kev‚s jutott el ‚pen k”zl”k.
  Nagyr‚szt elestek, ‚s holttesteik
  Az ‚hes holl˘k t pl l‚ki lettek.
  Igy  llt sok ig Salg˘ zajtalan,
  Csak a holl˘knak k rog sa sz˘lt
  Holttetemekkel megtelt udvar ban;
  S alant a v”lgyben a n‚ps‚g futott
  A sz‚l el“l, mely Salg˘r˘l j”ve.

                D”ms”d, 1846. m jus


  LEVL VRADY ANTALHOZ

  H t megt”rt‚nt a p rbaj? s ‚lsz-e m‚g?
  Ha f“bel“ttek, - tud˘sĄts fel“le,
  rd meg tst‚nt, hogy Pestre felrohanjak,
  s bosszut  llja ‚retted, bar tom...
  Sz˘ ami sz˘, de nekem igaz n
  Nem tetszik, hogy te minden balgas g‚rt
  K‚sz vagy kock ra tenni ‚ltedet.
  Azt gondolod: lelked-tested szak ll? s ha
  Leborotv lnak, Łjolag kin“sz?
  Csal˘dol; mert az ‚let csizmatalp,
  S ez nem lesz Łj, ha egyszer elkopott,
  Az‚rt kim‚ld a dr ga csizmatalpat,
  Amelyet nem szab k‚tszer senkinek
  Az ‚g varg ja, a k“szĄv sors. -
  S azt gondolod t n: annyi a bar tom
  Mint f”nn az ‚gen a csillag? ha egy
  Lehull k”z–l”k, ‚szre sem veszem?
  Hiszen tudod j˘l: mily kis sz motok van
  Nektek, kik engem “szint‚n szerettek,
  Kik f”nntartj tok szĄvem meleg‚t.
  M‚rt e kis sz mot megfogyasztani? -
  s Ida, Ida, e kedves le ny,
  Ha t‚ged elveszt “, miv‚ lesz? “
  Kinek kiv–led nincsen senkije.
  Te vagy vil ga... Lenn‚l oly kegyetlen,
  Re szakadni hagyn d a vil got?
  S van m‚g egy... a hon! vagy m r elfeledted,
  Feledhet“-e, amir“l besz‚ltnk
  A lelkes–l‚s l ng˘r iban?
  Ki tudja, mit hoz a k‚tes j”vend“,
  Mely  lmainknak legkedvesbike,
  S akkor haz nknak r nk szks‚ge lesz. -
  L tod bar tom, ‚lted mily becses,
  Azt a vil ghoz mennyi l nc k”ti,
  S te m‚gis k”nnyelmn kock ztatod.
  Ha m‚g nem t‚rt‚l, t‚rj eszedre m r,
  S ne l‚gy, mint volt l, olyan balgatag,
  Vagy igazabban: oly k‚ts‚gb'esett...
  K‚ts‚gbeesni!... milyen gy vas g!...
  Kinek van erre t”bb s nagyobb oka,
  Mint ‚nnekem? de ‚n sz‚gyenlen‚m ezt.
  A szenved‚snek l ngj ban szivem
  Sz‚t fog pattanni, mint a porcel n,
  De, mint a j‚gcsap, sz‚tolvadni nem!...
  Meg llj, ha Pestre ism‚t f”lmegyek,
  Majd megtanitlak ‚n k‚ts‚gbeesni,
  Hogy unok d is megemlegeti.
  V s rra ott benn termek n latok,
  S viszek port‚k t, de nem holmi gyapjŁt,
  Vagy b“rt, vagy poszt˘t s eff‚l‚t, az‚rt
  Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.
  Mert haj, j˘ gazda  m a magyar ember!
  Amit kuty kon, k rty n s m s egy‚ben
  Elt‚kozol, meggazd lkodja k”nyv”n.
  A k”nyvvel ugy van, mint hajdan zsin˘ros
  Nadr gj val s pr‚mes ment‚ivel volt,
  Melyet nagyapja s ‚desapja vett;
  Az szolg lt m‚g az “ fi nak is.
  Haz m, m‚gsem vagy oly boldogtalan,
  Min“nek els“ pillanatra l tszol,
  A lelki szks‚g nem b nt t‚gedet;
  Minden szks‚ged van, de lelki nincs,
  Ett“l az egyt“l megmentett az Isten...
  - - Amint mondottam: a v s rra majd
  Megl tsz bar tom: akkor f”lmegyek,
  S te r m sem ismersz, ugy megv ltoz m;
  A sz‚p term‚szet megv ltoztatott,
  Beteg ked‚lyek e h– orvosa,
  Beteg val‚k ‚n ott tin latok
  A pesti utc k holt, hideg k”v‚n,
  HosszŁ, s”t‚t  rnyk‚nt vonult ut nam
  A csgged‚s, az ‚letunalom. -
  Ujj szlettem!... a falusi l‚g, a
  S”t‚t erd“nknek zŁg˘ lombjai,
  Lombok felett a csattog˘ mad r,
  A f k alatt a hallgatag vir gok
  F”l‚leszt‚k el jult lelkemet;
  Nem gy–l”l”m, mint eddig, a vir got:
  M r csak haragszom r ja, csak haragszom...
  Hogy olyan gy va, hogy f”l nem ki lt
  Elz rt, elorzott boldogs ga‚rt, hogy
  Meg nem torolja kincse elrabl˘in
  vezredeknek szenved‚seit. -
  De hinni kezdem, hogy dics“ napoknak
  rjk maholnap f‚nyes hajnal t,
  Mid“n a n‚pek mind f”lemelik
  A f”ld por ba g zolt fej”ket,
  S v‚gigmennyd”rgik a f”ld kerek‚n:
  "Legynk rabokb˘l ism‚t emberek!"
  Ez nagyszer, de v‚res kor leszen,
  s Łgy is illik, hogy v‚res legyen!...
  M r viz”z”n volt, most egy v‚r”z”n kell,
  Hogy megtisztuljon a vil g a szennyt“l,
  Amely f”l”tte meggylekez‚k;
  Egy v‚r”z”n kell! ‚s ha az lefolyt majd,
  A megmosdott f”ld tiszta sz‚p leend,
  s lakni fognak emberek f”l”tte,
  Hasonlit˘k az isten k‚pihez.

                D”ms”d, 1846. m jus 22.


  BARNA MENYECSKNEK...

  Barna menecsk‚nek szeme k”z‚ n‚ztem,
  Az ‚n szemem f‚nye elveszett eg‚szen.
  n teremt“m, ugyan hogy is teremhet m r
  Olyan s”t‚t szemben olyan f‚nyes sug r!

  Elveszett, elveszett az ‚n szemem f‚nye,
  Hej pedig tal n m r indulnom is k‚ne!
  Hogy induljak? hova menjek, ha nem l tok?
  Nyakamat szegheti valamelyik  rok.

  De m‚gis indulok...  llj el‚m, menyecske,
  Ha m r el kell esnem: essem az ”ledbe;
  Egyszer ”lellek meg, s karomat lev gom,
  Ne ”leljek t”bb‚ senkit a vil gon!

  Nem kellek, ugyeb r, nem kellek ‚n neked?
  Van m r kit te ”lelsz, ki t‚ged ”lelget;
  Megyek h t, megyek... ha  rokba esem is,
  Hab r az  rokban nyakamat szegem is!

                P‚cel, 1846. jŁnius-jŁlius


  MOST KEZDEM N CSAK MG ISMERNI...

  Most kezdem ‚n csak m‚g ismerni
  Az ‚n der‚k j˘ szĄvemet!
  Enn‚l a szĄvn‚l a vil gon
  Jobb, derekabb szĄv sem lehet.

  Mint agg˘dtam, hogy m r ezentul
  Nem lesz nekem t”bb vĄg napom!
  s Ąm bok mot ujra ”ssze-
  S kalapomat f‚lrecsapom.

  SzĄvem m‚g ‚p vir g, amelynek
  F‚reg nem b ntja gy”kerit;
  Elhervad minden “sszel,  mde
  Minden tavasszal kivirĄt.

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  F.L. KISASSZONY EMLKK™NYVBE

  Mi‚rt mondjam, hogy nem feledlek el?
  Mi‚rt mondjam, hogy r˘lad e kebel,
  Oh ly ny, ”r”kre megeml‚kezik?
  Hitelt szavamnak szĄved Łgysem ad!...
  Mert mi po‚t k hazudunk sokat,
  S azt n ha szĄvb“l sz˘lunk sem hiszik.

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  MEGFAGY A SZV, HA NEM SZERET...

  Megfagy a szĄv, ha nem szeret;
  s ha szeret, meg‚g.
  Ez ‚s az baj. E k‚t baj k”zt
  Melyik jobb?... tudj' az ‚g!

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  RABSG

  `T”red‚k`

  Milyen vig a vil g! folyv st mik‚nt vigad!
  ™r”k ‚neksz˘val s zen‚vel van tele!
  E tombol˘k k”z”tt a legzajosbikat
  K‚rdezz‚tek meg csak: ha vajon boldog-e?
  n nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy!

  Csak a k‚ts‚gb'es‚s, mi bennnket vidĄt,
  Az‚rt kelnk csak e rivalg˘ zajra, hogy
  Ne halljuk l ncaink cs”r”mp”l‚seit.
  Rab a vil g, igen, kez‚n-l b n bilincs...
  Az volna lelk‚n is, hanem m r lelke nincs - -

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  SZERETEK N...

  Szeretek ‚n, mik‚nt m‚g ember
  Sohasem szeretett tal n.
  Szeretek ‚n szent szerelemmel.
  De kedvesem nem f”ldi ly ny.

  Szeretek ‚n egy istenasszonyt.
  Egy sz mki–z”tt istenn“t:
  A szabads got. F jdalom, hogy
  Csak  lmaimban l tom “t.

  De  lmaimban igen gyakran,
  Majd minden ‚jjel megjelen.
  Mult ‚jszak n is egy vir gos
  Mez“ben egytt volt velem.

  Let‚rdepeltem s elmond‚k egy
  g“ szerelmi vallom st,
  S f”ldh”z hajoltam, hogy vir got
  SzakĄtsak, s n‚ki adjam  t.

  Ekkor h tam m”g”tt termett a
  H˘h‚r s lesujt  fejemet...
  pen kezembe hulla, ‚s ‚n
  Azt adtam  t vir g helyett.

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  A NP

  Egyik kez‚ben ekeszarva,
  M sik kez‚ben kard,
  Igy l tni a szeg‚ny j˘ n‚pet,
  Igy ont majd v‚rt, majd verĄt‚ket,
  AmĄg csak ‚lte tart.

  Mi‚rt hullatja verĄt‚k‚t?
  Amennyit “ kiv n
  Az eledelbl ‚s ruh bul:
  Hisz azt az anyaf”ld mag tul
  Megtermen‚ tal n.

  S ha j“ az ellen, v‚rt mi‚rt ont?
  Kardot mi‚rt foga?
  Hogy v‚dje a haz t?... val˘ban!...
  Haza csak ott van, hol jog is van,
  S a n‚pnek nincs joga.

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  KPZELT UTAZS

  `B‚ranger ut n franci b˘l`

  Az “sz sietve j“ ‚s nedves sz rny n
  Az ‚n sz momra uj f jdalmat hoz.
  Mindegyre szenvedek, szeg‚ny f‚l‚nk ‚n,
  s j˘kedvem vir ga hervadoz.
  Ragadjatok ki P rizsnak sar b˘l,
  MegŁjulok, ha sz‚p t jt l thatok.
  Mint ifju m r Hellasr˘l  lmadoztam,
  Ottan szeretn‚k ‚n meghalni, ott!

  rtem Hom‚rt, igen, hisz g”r”g voltam.
  Pythagorasnak igazs ga van.
  Ath‚n sz–lt engem Perikles kor ban,
  L ttam Sokratest rabl ncaiban,
  Megt”mj‚neztem Phydias csod it,
  L t m Ilissust, mint vir gozott,
  S Hymett hegy‚n a m‚heket f”lkelt‚m;
  Ottan szeretn‚k ‚n meghalni, ott!

  Oh ‚g, csak egyszer ‚ledhetne szĄvem
  E szemderĄt“ nap sug ritul!
  A szabads g, kit t volb˘l k”sz”nt”k,
  R m Ągy ki lt: jer, gy“z”tt Thrasybul!
  Menjnk, induljunk, k‚szen  ll a sajka.
  Tenger, ne nyeljen engem el habod,
  Hagyd mŁzs mat Pyr‚umn l kik”tni,
  Ottan szeretn‚k ‚n meghalni, ott!

  Sz‚p Olaszorsz g ege, de azurj t
  Rabszolgas g hom lyosĄtja el.
  Evezz, korm nyos, t volabb evezz le,
  Hol a nap olyan tiszta f‚nyben kel.
  Milyen hull m ez? hogy hĄj k e szikl t?
  Milyen virĄt˘ a vid‚k amott!
  A zsarnoks g haldoklik ama parton;
  Ottan szeretn‚k ‚n meghalni, ott!

  Ath‚n sz–zei, fogadjatok a r‚vbe,
  s b torĄtsatok f”l engemet.
  Oly f”ldet hagytam el, hol a kir lyok
  Rabszolg v  teszik a szellemet.
  V‚dj‚tek lantom, melyet ld”znek; s ha
  Dalom sziveitek megl gyĄtan ,
  Tegy‚tek hamvam Tirteus hamv hoz,
  Meghalni j”ttem e sz‚p ‚g al !

                Pest, 1846. jŁnius-augusztus


  A HEVESI R•NN

  H tr bb vonŁl mindegyre
  s halv nyŁl a M tra.
  Az esti nap piros f‚nyt
  L”vel k‚k homlok ra.

  Olyan ez a piros f‚ny,
  Mely a k‚k M tr n l ngol,
  Mint k‚kszem– ly ny arc n
  A r˘zsaszĄn– f tyol.

  Z”rg a szek‚r, az ostor
  Koronk‚nt egyet pattan...
  Ezenkiv–l a r˘na
  Oly n‚ma, oly zajatlan.

  Lesz lla a nap; v‚ge
  A piros alkonyatnak.
  A messze l tk”r sz‚l‚n
  P sztortzek pislognak.

  De p sztort–z-e az, vagy
  T n csillag, mely lel‚pett
  Egy sĄr˘ furuly nak
  Meghallgat sa v‚gett?

  Emelkedik f”l a hold;
  Olyan sz‚p s olyan halv ny,
  Mint a meghalt menyasszony
  BŁs v“leg‚nye karj n.

  S tal n a hold val˘ban
  Egy holt menyasszony  rnya,
  Kit a kopors˘b˘l visz
  Az ‚gbe szellemsz rnya.

  Oly szomorŁ ez a hold,
  s m‚gis r ja n‚zek,
  Nem n‚zhetek le r˘la,
  Sug ri megig‚ztek.

  Oly mondhatatlanul bŁs
  Ez a hold, hogy l tt ra
  Eszembe jut ‚ltemnek
  LegkĄnosabb ˘r ja.

  Magam sem tudom ‚n, hogy
  Mi t”rt‚nt ekkor rajtam?
  De sĄrnom kell, zokognom,
  Mik‚nt akkor zokogtam!

                ?, 1846. augusztus v‚g‚n


  CSALOGNYOK S PACSRTK

  Ugyan m‚g meddig zengitek,
  Ti holdvil gos emberek,
  A r‚gi kort,
  Mit elsodort
  Hull mival m r az eny‚szet?
  Mikor rontj tok le a f‚szket,
  Mit v rromokban raktatok,
  Hogy ott versenyt huhogjatok
  V‚rcs‚kkel ‚s bagolyfiakkal?
  Milyen kis‚rtetes ez a dal! -
  S dalolnak egyre m‚g,
  s szemeikben ‚g
  A lelkes–l‚s l ngja
  Vagy a b nat k”nny rja.
  l lelkes–l‚s, gy va k”nnyek!
  Miket nekik meg nem k”sz”nnek. -
  Tudj tok-e, mik vagytok,
  Kik a multr˘l daloltok?
  Halottrabl˘k!
  Halottrabl˘k!
  SĄrj b˘l f”l ss tok
  A holt id“t,
  Hogy “t
  Bab‚rok‚rt  rulhass tok.
  n nem irĄgylem koszorŁtokat;
  Pen‚sz van rajta ‚s halotti szag!

  SĄnl“dik az emberis‚g,
  A f”ld egy nagy betegh z,
  Mindegyre pusztĄt a l z,
  S m r egy eg‚sz orsz g es‚k
  ldozat ul,
  s t”bb el jul;
  S ki mondja meg:
  Hol ‚brednek f”l majd e nemzetek,
  Ezen-e vagy a m svil gon,
  Mul˘-e vagy ”r”k az  lom? -
  De Ąm a bajnak k”zepette
  Fiait az ‚g el nem feledte,
  Megsz na minket nagy f jdalmainkban,
  Orvost kld hozz nk, ‚s ez Łtban is van,
  s m r maholnap meg is ‚rkezik,
  Mid“n h˘h‚rink ‚szre sem veszik. -
  Ti‚d minden dal, minden hang,
  Melyet kezemben  d a lant,
  Te lelkesĄtesz engemet,
  Ten‚ked ontom ‚n k”ny–imet,
  n t‚gedet k”sz”ntelek,
  Te a beteg
  Emberis‚gnek orvosa, j”vend“!

                  *

  s ti elk‚sett dalnokok,
  Hallgassatok!
  Hallgassatok,
  B r lenne oly szĄvszaggat˘
  S egyszersmind oly szĄvgy˘gyit˘,
  Mint csalog ny‚, szavatok.
  A csalog ny az alkony madara,
  M r v‚ge fel‚ j r az ‚jszaka,
  A hajnal k”zeleg;
  Most a vil gnak
  Nem csalog nyok,
  Hanem pacsĄrt k kellenek.

                Szatm r, 1846. szeptember elej‚n


  NAGYKROLYBAN

  `Szeptember 7. 1846`

  H t e falak k”zt hangoz nak
  Nagy szavaid, oh K”lcsey?...
  Ti emberek, nem f‚ltek: ‚pen
  E szent helyet ily nagy m‚rt‚kben
  Megszents‚gtelenĄteni?

  Nem f‚ltek-e, hogy sĄrg”dr‚b“l
  Kik‚l a megb ntott halott?
  Hogy sĄrg”dr‚b“l ide j“ el,
  S - hogy hallgassatok - csontkez‚vel
  SzorĄtja ”ssze torkotok?

  Nem, “ a sĄrt el nem hagyandja;
  De lenn, sĄrj ban, nem hiszem,
  Hogy k”nnyei ne omlan nak
  retted, te az aljass gnak
  Sar ba s–lyedt nemzetem!

  Mily szolgas g, milyen hizelg‚s!
  S mindig tov bb mennek, tov bb,
  S ki legszebben hizelg, az boldog. -
  Ha m r kuty kk  aljasodtok:
  Mi‚rt nem j rtok n‚gyk‚zl b?

  Isten, kldd e hel˘ta n‚pre
  F”lded legsz”rnybb zsarnok t,
  Hadd kapjon ‚rdeme dij ba'
  Kez‚re bilincset, nyak ba
  J rmot, h t ra kancsuk t!

                Nagyk roly, 1846. szeptember 7.


  A BILINCS

  Szabads g‚rt kzd”tt az ifju,
  S b”rt”nbe dobt k, ottan –l,
  s meg-megr zza ‚s  tkozza
  Bilincs‚t nagy kegyetlen–l.
  Bilincse ekk‚p sz˘la hozz :
  "Cs”rgess, de oh ne  tkozz l!
  Cs”rgess, ifjŁ, cs”rg‚sem  tok,
  Mely a zsarnok fej‚re sz ll!

  Ugye nem ismersz? a szabads g
  Csat iban kard voltam ‚n,
  S ‚pen tal n a te kezedben
  Villogtam a v‚r mezej‚n.
  Szerencs‚tlen te, szerencs‚tlen
  Kardoddal hol tal lkoz l!
  Cs”rgess, ifjŁ, cs”rg‚sem  tok,
  Mely a zsarnok fej‚re sz ll.

  Bilincset vertenek bel“lem,
  Bel“lem, aki kard val‚k,
  S ki v‚lem vĄtt a szabads g‚rt,
  Most azt szorĄtom... sz”rnys‚g!
  Sz‚gyennek ‚s haragnak pirja
  A rozsda, amely rajtam  ll.
  Cs”rgess ifjŁ, cs”rg‚sem  tok,
  Mely a zsarnok fej‚re sz ll."

                Nagyk roly, 1846. szeptember 5-12.


  J—LIHOZ

  Piros orca, piros ajkak,
  Barna frt”k, barna szem,
  s ez arcon ‚s e szemben
  Mennyi l‚lek, istenem!

  •h, ha birhatn m e lelket,
  Ezt a lelkes kisle nyt!
  Sz˘lj, le nyka, mondd, hogy t‚ged
  A szerelem m‚g nem b nt.

  Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz m r.
  Mondd, hogy engemet szeretsz,
  s ez a sz˘ ‚letemnek
  Egy Łj teremt“je lesz.

  n szeretlek, ‚s szerelmem,
  E v‚gtelen  radat,
  Mint a f”ldet az ”z”nvĄz,
  Eltemette multamat.

  Nem tudom, mi voltam eddig,
  mde azt sem, mi leszek;
  T“led fgg, hogy s”t‚t  rny‚k
  Vagy f‚nyes sug r legyek.

  Mit hat rzasz?... M r l t sod
  Meg‚pĄt‚ mennyemet;
  Oh le nyka, ezt a mennyet
  Nem szabad led”ntened.

  Im, let‚rdelek el“tted
  S esdve nyujtom f”l karom;
  Vonj f”l engem kebeledre,
  Vagy borŁlj r m, angyalom.

                Nagyk roly, 1846. szeptember 8-10.


  KINN A KERTBEN VOLTUNK...

  Kinn a kertben voltunk,
  Egym s mellett –ltnk,
  Az Łristen tudja,
  Mi t”rt‚nt k”r–lnk?
  Azt sem tudtam, mi van,
  §sz-e vagy kikelet?
  Csak egyet tudtam, hogy
  Veled vagyok, veled!

  M‚lyen belen‚ztem
  Fekete szemedbe,
  S feh‚r kezecsk‚det
  Tartottam kezembe'.
  Hogy Łgy egym st n‚ztk,
  Ily sz˘kat ejtettem:
  Ha mi most itt k“v‚
  V ln nk mind a ketten!

  Azt mondtad: nem b nn d;
  Vajon mi‚rt mondtad?
  Az‚rt-e, hogy m r az
  letet meguntad?
  Oh vagy t n az‚rt, hogy
  Boldogs g lenne r d,
  Ha egytt maradn nk
  ™r”k id“k”n  t?

                Erd“d, 1846. szeptember 19.


  K™LT§I BRND VOLT, MIT EDDIG RZK...

  K”lt“i  br nd volt, mit eddig ‚rz‚k,
  K”lt“i  br nd ‚s nem szerelem.
  Mert meggy˘gyult e szĄv, amely Łgy v‚rz‚k,
  s nem maradt a sebnek helye sem.
  Ha szerelem lett volna keblem hull mz sa,
  Id“knek mult val sem nyŁgodt volna el.
  Vad  r e szenved‚ly; amerre medr‚t  ssa,
  Sodor mag val s v‚gre belehalni kell.

  Most ‚rtem ‚n csak e szilaj foly˘ra.
  Mint von mag val, mint von, mint ragad!
  Ki ltsatok r  a harangoz˘ra,
  Hogy verje f‚lre a harangokat;
  Nagy a vesz‚ly, s tal n, majd ment‚semre j“nek...
  De nem! hisz f‚lrevert harang l zas szivem,
  Hall  zaj t a ly ny ‚s nem j”tt megment“nek,
  s hogyha “ nem j”tt, ne j“j”n senki sem!

  Oh ly ny, oh ly ny, hogy r m ily b natot hozz,
  Nem olvas m sejt‚sim k”nyvib“l!
  Az‚rt vont l csak oly k”zel magadhoz,
  Hogy megvakŁljak lelked f‚nyit“l?
  Ugy f‚nylik lelked, mint a nap vil ga f‚nylett,
  Mid“n fogyatkoz s m‚g nem szennyezte meg;
  De amily hideg lesz a nap, ha minden ‚let
  Kifogy, kihal kebl‚b“l, kebled oly hideg.

  Mond d - ‚s nem is reszketett besz‚ded -
  Mond d, hogy soha senkit nem szeretsz.
  Nem f‚led a boszŁl˘ istens‚get,
  Hogy szent c‚lj val ellenkezni mersz?
  Vagy t n azt gondolod, hogy nincsen olyan f‚rfi,
  Ki meg‚rdemlen‚ a te szerelmedet?
  Att˘l tartasz, hogy kincs‚t szĄved elfecs‚rli,
  s azt n vissza t”bb‚ nem szerezheted?

  Hisz meglehet, hogy t n csal˘dni fogn l,
  m nem szeretni, oknak ez kev‚s;
  A mozdulatlan, a holt nyŁgalomn l,
  Hidd, t”bbet ‚r az ‚l“ szenved‚s.
  s csak az‚rt nem fogsz-e ‚pĄttetni h zat,
  Mert h tha egykor azt a t–z em‚szti fel?
  S ez‚rt tr”d, mid“n a ny r es“je  ztat,
  S mid“n a t‚l hideg karj val  t”lel?

  De l ttam ‚n j˘l, hogy ajkad sohajta,
  S innen hiszem: van szĄved, l ngol˘,
  Csakhogy az ‚sznek j‚gp nc‚lja rajta,
  Mik‚nt a volk n tetej‚n a h˘.
  Sz˘lj, oh le ny, hogy Ągy van, s v rok trelemmel,
  Mindaddig v rok, mĄg nem mondod, hogy el‚g,
  V rok b‚k‚vel, mĄg az ˘ra nem j”vend el,
  Mid“n birod hs‚gem nemcsal˘ jel‚t.

  HosszŁ id“, egy ”r”kk‚val˘s g
  Lesz v r somnak minden napja majd.
  N‚zem magam, mint tengerek haj˘s t,
  Kit a sz‚l a part k”zel‚be hajt,
  De itt megfordul a sz‚l, s l tja b r a r‚vet
  A kszk”d“ haj˘s: nem k”zeledhetik.
  Kinoskeserves lesz ez ”r”kszomju ‚let,
  Hanem ‚retted m‚g e kĄn is j˘lesik!

  Nem f jhat Łgy a betegek test‚nek,
  Ha ‚les vas j r  t sebeiken,
  Nem f jna ugy, ha t–zzel ‚getn‚nek,
  Mint e sov rg˘ v gy f j ‚nnekem.
  Csak egy kis cseppet ”nts e f jdalom tz‚re,
  Egy cseppet a rem‚ny kŁtj b˘l, oh le ny,
  Hogy ‚vek mulva b r, de meg fog j“ni b‚re
  Gy”trelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: tal n -

  Nem, nem, ne biztass a j”v“vel engem,
  Ne alamizsn t: dvess‚get adj!
  Hazudtam ‚n, hogy v rok trelemben,
  Trelmem m ris messze, messze hagy;
  Fut, mint szilaj l˘, s lelkem r ja van k”t”zve,
  S p ly ja mindig s–rbb rengetegbe v‚sz,
  Ahol tal n majd egy vad llat t‚pi ”ssze,
  Tudod, melyik vad llat?... a meg“rl‚s!

  Adj vissza, ly ny, adj vissza enmagamnak,
  Adj a vil gnak vissza engemet...
  Vagy mit besz‚lek? tarts meg, tarts magadnak,
  Ti‚d ‚ltem, te el nem vetheted.
  Oh, mondd, hogy elfogadtad, mondd, hogy elfogadtad!
  E nagy szavadra t n ‚g-f”ld re m szakad;
  Mit b nom ‚n? az isten szebb hal lt nem adhat,
  Mint sĄrba d“lni a gy”ny”r terhe alatt! -

  S ha nem szeretsz, ha soha nem szeretn‚l?
  Mindegy! hozz d van n“ve szellemem,
  Mint a lev‚l a f hoz... elj”n a t‚l,
  S akkor lehull, de m r ‚lettelen.
  Ez sorsunk a sirig. B r j rj be messze f”ldet,
  Ker–lj b r, mindhi ba, engem el nem hagysz,
  A soha el nem v l˘ s”t‚ts‚g melletted,
  Mit  rny‚kodnak v‚lsz, az ‚n bŁs lelkem az!

                Szatm r, 1846. szeptember 27.


  TE VAGY, TE VAGY, BARNA KISLYNY...

  Te vagy, te vagy, barna kisly ny.
  Szemem s lelkem f‚nye!
  Te vagy mind a k‚t ‚letem
  Egyetlen rem‚nye!
  Ha ez az egy rem‚nyem is
  Elmuland˘  lom,
  Nem leszek boldog sem ezen
  Sem a m svil gon!

  lldog lok a t˘ partj n
  SzomorŁf–z mellett.
  Nekem val˘ hely; engem ily
  BŁs szomsz‚ds g illet.
  N‚zem lecsgg“  gait
  SzomorŁf–zf nak,
  Mintha azok csggedt lelkem
  Sz rnyai voln nak.

  Elsz llott m r a mad r a
  Hervadt “szi t jr˘l,
  Hej, ha ‚n is kisz llhatn‚k
  BŁmnak orsz g b˘l!
  Nem sz llhatok, mert bŁm oly nagy,
  Oly nagy, mint szerelmem,
  s szerelmem... ‚s szerelmem...
  Oh ez v‚ghetetlen!

                Erd“d, 1846. szeptember v‚g‚n


  SZERELEMNEK R•ZSKKAL...

  Szerelemnek r˘zs kkal
  Hintett nyoszoly ja!
  Megint lefektettem a
  Lelkemet re ja.
  Szerelem r˘zs ib˘l
  T”vis-e vagy illat,
  Mely szĄvemig, ‚letem
  Gy”ker‚ig elhat?

  Ak r t”vis jut nekem,
  Ak r az illatja,
  Mindegy! fekdj r  lelkem,
  S  lmodozz l rajta;
  lmodd meg azt a nagy sz˘t,
  Amely nincsen m‚g meg,
  Amely kifejezze majd:
  Milyen forr˘n ‚rzek!

                Nagyb nya, 1846. szeptember v‚g‚n


  SZERELMES VAGYOK N...

  Szerelmes vagyok ‚n,
  Vagy t n t–zbe estem?
  Nem tudom, de igaz,
  Hogy ‚g lelkem, testem.

  L tj tok pirŁlni
  Halov ny orc mat?
  Hajnal-e vagy alkony,
  Ami ottan t mad?

  Hajnal is, alkony is;
  ™r”mim hajnala,
  ™r”mim hajnala,
  B natim alkonya.

  Megvallom: nem els“
  Bennem e szerelem,
  De hogy az ut˘s˘,
  Arra eskdhetem.

  Szerelmem sasmad r;
  Vagy ‚gbe sz ll velem,
  Vagy sz‚jjelszaggatja
  K”rmeivel szivem.

                Nagyb nya, 1846. szeptember v‚g‚n


  SZERELMES VAGYOK N...

  Szerelmes vagyok ‚n;
  Megmondjam-e kibe?
  Egy barna kisle ny
  H˘feh‚r lelkibe!

  H˘feh‚r a lelke
  Ennek a kisly nynak;
  Liliomsz la “
  Az  rtatlans gnak.

  Feh‚r, mint a galamb,
  Amelynek k‚pibe'
  Isten a szent lelket
  Az ‚gb“l kldte le.

  Sz llj r m, feh‚r galamb,
  Galambomnak lelke,
  Hadd legyek meg ldva,
  Legyek megszentelve.

  Hogyha m r hallottam
  Sz rnyad csattog s t,
  Hadd halljam egyŁttal
  SzĄved dobog s t!

                Nagyb nya, 1846. szeptember v‚g‚n


  NEHZ, NEHZ A SZIVEM...

  Neh‚z, neh‚z a szivem,
  Rajta csgg a szerelem,
  A szerelem b nata,
  Roskadozok alatta.

  Sem ‚jem, sem nappalom,
  Egyre csak gondolkodom,
  Csak arr˘l gondolkodom:
  Gondolsz-e r m, angyalom?

  Hogyha neked nem kellek,
  Ne kelljek ‚n senkinek;
  Ha te nem szeretsz engem,
  Az isten se szeressen!

                Szatm r, 1846. szeptember v‚g‚n


  SZLL A FELH§...

  Sz ll a felh“, magasan, magasan,
  Az ‚n r˘zs m messze van, messze van.
  Sz ll a felh“ nyugatra, nyugatra,
  A napnak is arra van az utja.

  Sz llj, felh“, sz llj a r˘zs m f”l‚be,
  Mondd, hogy oly bŁs a szivem, mik‚nt te.
  Sz llj te is, nap, a r˘zs m f”l‚be.
  Mondd, hogy Łgy ‚g a szivem, mik‚nt te.

                Berence, 1846. szeptember v‚g‚n


  BOR—S, K™D™S §SZI ID§...

  BorŁs, k”d”s “szi id“;
  A nap nem is pillant el“.
  Hidegen j r a nap
  S”t‚t felh“k megett;
  A kandall˘ tze
  d egy kis meleget.

  Ajt˘m, ablakom bez rva,
  šld”g‚lek a szob ba'.
  B natosan n‚zek
  Kandallom tz‚re,
  Gondolv n ‚letem
  Elmult idej‚re.

  A mult id“ nagy mezein
  Hervadt lombok eml‚keim;
  ™sszeszedem “ket,
  K”t”m egy csom˘ba,
  —gy vetem bele az
  g“ kandall˘ba.

  Mint fst”lnek, mint fst”lnek!
  De nem csoda, mert nedvesek;
  Nedvesek, de nem az
  §sznek es“j‚t“l,
  Hanem szemeimnek
  Sokszor folyt k”nny‚t“l.

  Egy k”nny most is pill mon  ll...
  Barna ly nyka, ha itt voln l,
  Let”rlen‚d-e azt
  Egy selyemkend“vel,
  des mosolyg sod
  Selyemkend“j‚vel?

                Cseke, 1846. okt˘ber 1-7.


  AZ N KPZELETEM NEM...

  Az ‚n k‚pzeletem nem a por magzatja,
  Mennyd”rg‚s volt apja, vill ml s volt anyja,
  Csecsem“kor ban s rk nytejet szopott,
  IfjŁ kor ban oroszl nv‚rt ivott.

  Nem is birtam vele, vad k‚pzeletemmel,
  Orsz gr˘l-orsz gra v ndorolni ment el,
  Tenger zŁg s val ”sszekeveredett,
  Ugy barangolta be a f”ldet ‚s eget.

  Mint st”k”s, nyargalt sivatag puszt kra,
  Z”ld vadonerd“kbe, k‚k hegyek orm ra;
  A vadonerd“kben t”lgyeket szaggatott,
  A hegyek tetej‚n szikl kat ingatott.

  Hol most e vad fiŁ?... egy kis vir g mellett,
  Melletted, barna ly ny, mindig csak melletted,
  Ott eped, suttog, mint a beteg esti sz‚l...
  Szilaj k‚pzeletem, be megszelid–lt‚l!

                Cseke, 1846. okt˘ber 1-7.


  ERESZKEDIK LE A FELH§...

  Ereszkedik le a felh“,
  Hull a f ra “szi es“,
  Hull a f nak a levele,
  M‚gis sz˘l a flemile.

  Az ˘ra j˘ k‚s“re j r.
  Barna kisly ny, alszol-e m r?
  Hallod-e a flemil‚t,
  Flemile bŁs ‚nek‚t?

  Z pores“ csak ugy szakad,
  Flemile csak dalolgat.
  Aki bŁs dal t hallgatja
  Megesik a szĄve rajta.

  Barna kisly ny, ha nem alszol,
  Hallgasd, mit e mad r dalol;
  E mad r az ‚n szerelmem,
  Az ‚n elsohajtott lelkem!

                Cseke, 1846. okt˘ber 1-7.


  HA SZAVAID MEGFONTOLOM...

  Ha szavaid megfontolom,
  Szeretsz engem, azt gondolom.
  M‚rt nem mondod meg, ha szeretsz?
  Ha nem szeretsz, m‚rt hitegetsz?

  Nem hiszed, hogy ‚n szeretlek?
  Az isten is ugy  ldjon meg,
  Ugy  ldjon az isten engem,
  Amily igaz a szerelmem.

  Megszerettem sz‚ps‚gedet,
  De m‚g ink bb sz‚p lelkedet,
  Szeretlek ‚n oly igaz n,
  Mint engem az ‚des any m.

  Nem ohajtok ‚n egy tavaszt,
  Hogy v‚led  tmulassam azt,
  Sem egy tavaszt, sem egy telet,
  Hanem eg‚sz ‚letemet!

  Egy napja van csak az ‚gnek,
  Egy holdja van csak az ‚jnek,
  Egy isten van a vil gon,
  Egy, csak egy a kĄv ns gom.

  Azt v rom ‚n, azt az ˘r t,
  Mikor Ągy sz˘lhatok hozz d
  ™lel‚sem szent hev‚ben:
  "des kedves feles‚gem!"

                Cseke, 1846. okt˘ber 1-7.


  TE A TAVASZT SZERETED...

  Te a tavaszt szereted,
  n az “szt szeretem.
  Tavasz a te ‚leted,
  §sz az ‚n ‚letem.

  Piros arcod a tavasz
  VirĄt˘ r˘zs ja,
  B gyadt szemem az “sznek
  Lankadt napsug ra.

  Egy l‚p‚st kell tennem m‚g,
  Egy l‚p‚st el“re,
  S akkor r jutok a t‚l
  Fagyos ksz”b‚re.

  L‚pn‚l egyet el“re,
  L‚pn‚k egyet h tra,
  S benne voln nk k”z”sen
  A sz‚p meleg ny rba'.

                Szatm r, 1846. okt˘ber 7-10.


  SZ. J. KISASSZONY EMLKK™NYVBE

  Senki sem sz˘l Ągy a fellegekhez:
  "Napkeletre v ndoroljatok, mert
  Napkelet a sz‚p hajnal haz ja,
  Ki r˘zs kat mosolyog re tok,
  L ngr˘zs kat s”t‚t arcotokra."
  Senki sem sz˘l Ągy a fellegekhez,
  s “k m‚gis napkeletre mennek,
  Napkeletre vonja “ket egy m‚ly
  Titkos sejt‚s l gy szellemkezekkel.
  Mennek, mennek ‚s ha oda‚rtek,
  Megfr”dnek a piros tengerben,
  A hajnalnak sug rtenger‚ben,
  s ha egyszer megfr”dhet‚nek,
  Nem t”r“dnek azt n ‚let”kkel,
  Nem b nj k, ha mindj rt eleny‚sznek,
  Vagy ha hosszu p lya v r re jok,
  Hosszu p ly n vihar ‚s s”t‚ts‚g.
  Akkor is, ha sz‚tszaggatta “ket
  A vihar s “k este haldokolnak:
  F”lgyulad m‚g egyszer arculatjok,
  S e pirŁl s, v‚gs“ ˘r jokban,
  Ifjus guk vissza lmod sa,
  A dics“, az ‚des ifjus g‚,
  Mid“n r jok a hajnal mosolygott. -
  Mint a felh“k, titkos sejtelemb“l,
  Napkeletre v ndoroltam ‚n is... -

                Szatm r, 1846. okt˘ber 8.


  MINT MEGFOGAMSZOTT TOK...

  Mint megfogamszott  tok, az “szi k”d
  S”t‚ten –l a puszta vil g f”l”tt.

  Mi s”t‚tebb, mint e k”dborulat?
  Az ifjunak arca, ki benne halad.

  Megy a komor ifju, ragadja lova.
  Sz guld˘ parip n, komor ifju, hova?

  "Mit tudta, hov  megyen “sap nk, mid“n
  A paradicsomb˘l ki–zve l“n?

  Mit tudja, hov  megyen az, ki szerelmet
  Nem nyerve, a ly nytul ”r”kre bucsŁt vett?"

  S Ągy c‚ltalanŁl az ifju halad.
  El“tte, ut na k”dborulat.

  Minden komor, minden s”t‚t,
  Csak k‚t dolog, ami kis csill mot v‚t:

  Egy s rga t”visfa, a reggeli d‚rtl
  S az ifju halv ny arca szeme k”ny‚tl.

  S nagy a csend, s a csendben nem hallani m st,
  Mint egy sohajt ‚s varju-k rog st.

                Szatm r, 1846. okt˘ber 10. ut n


  ODA JROK, HOVA...

  Oda j rok, hova senki nem megyen,
  Hogy a vil g szeme ‚szre se vegyen.
  Nekiadom ott magam a b natnak,
  Szememb“l a k”nnyek csak Łgy szakadnak.

  Soha, soha ilyen “rlt szerelem!
  Nem tudom ‚n, mit fog tenni ‚nvelem!
  M‚rf”ldekre bel tom a vil got,
  Szerelmemben egy l‚p‚sre sem l tok.

  ™r”k”s bujdos sban van a lelkem,
  Egyre –zi nyughatatlan szerelmem,
  Hol lesz, hol lesz az ‚n megpihen‚sem?
  ™ledben-e, ly ny, vagy a sĄr ”l‚ben?

                Szatm r, 1846. okt˘ber 10. ut n


  MI VAGY KEBLEM?...

  Mi vagy keblem? nem m s, mint egy szoba,
  E szob nak szĄvem az asztala,
  Ez asztalon nagy ezst poh rba'
  Pezsgett, habzott a vid ms g  rja,
  S gondtalans g volt a h z lak˘ja,
  S a poh rnak szomjas f”lhajt˘ja,
  Ki, mid“n a poharat kiitta,
  SzĄvemet, az asztalt teleĄrta,
  TeleĄrta f‚nyes aranytollal,
  P vatolln l tark bb gondolattal. -

  Nem lakik m r itt a gondtalans g,
  E j˘ fiŁt messze elzavart k,
  Elzavarta egy hatalmas szellem,
  A szerelem. Ez lakik most bennem,
  Ez lakik most keblem szob j ban
  Halv ny arccal ‚s s”t‚t ruh ban.
  Az asztalhoz ment ‚s lelt mell‚,
  A poh rb˘l az italt ki”nt‚,
  Let”r”lte a sz‚p arany Ąr st
  Az asztalr˘l, ‚s hely‚be Ąrt m st;
  S oh, szerelem, az, amit te Ąrt l,
  Feket‚bb a hal ln l s a sĄrn l!

                Szatm r, 1846. okt˘ber 7-21.


  LMODTAM SZPET, GY™NY™R˜T...

  lmodtam sz‚pet, gy”ny”r–t,
  lmodtam ‚s f”l‚bred‚k.
  M‚rt keltett‚l f”l oly kor n?
  M‚rt nem hagy l  lmodni m‚g?
  Mit a val˘ nem kld re m,
  A boldogs gr˘l  lmod m.
  Mi‚rt b ntottad  lmamat?...
  Oh istenem, oh istenem!
  H t a boldogs gr˘l nekem
  M‚g csak  lmodni sem szabad?

  Mond d t”bbsz”r, hogy nem szeretsz,
  De nem hiv‚m, nem hihet‚m.
  Ne mondd, ne mondd m r! mostan, ha
  Nem mondod is, elhiszem ‚n.
  S mid“n tudom, hogy szĄveden
  F”lirva nincs az ‚n nevem:
  Maradjak-e, elmenjek-e?...
  marasztasz... ‚s mi‚rt?... tal n
  Mulatni v gysz lelkem baj n,
  Melyet te hozt l r ja, te!

  Oh ly ny, ez nagy kegyetlens‚g.
  Bocs ss, bocs ss, hadd menjek el.
  Neknk egym st˘l v lni, ‚s...
  s mind”r”kre v lni kell.
  Futn‚k t“led, mik‚nt a por,
  Mit a forg˘sz‚l elsodor
  Ember-nemj rta f”ldekig;
  De csak alighogy l‚phetek,
  Mert a bŁ, melyet elviszek,
  Nagyon re m nehezedik.

  Isten veled h t ... jaj nekem,
  hogy e sz˘t ki kell mondanom;
  Mi‚rt nem v lik r”gt”ni
  Hal ll  e hang ajkamon?
  Isten veled... nem, nem lehet!
  Hagyd m‚g megfogni kezedet,
  Mely dvemet sz‚tszaggat ,
  Mely j”v“met gyilkolta meg...
  Add kezed, hadd ”m”ljenek
  K”ny–im s cs˘kjaim re !

  K”ny–im-e vagy cs˘kjaim,
  Mi ‚geti jobban kezed?
  Cs˘k ‚s k”ny–, mind a kett“
  Nagyon, nagyon forr˘ lehet,
  Mert szerelmemmel egy helyen,
  A szĄv m‚lys‚ges m‚lyiben,
  E t–zhegyben termettenek...
  Mint  jtatos zar ndokok
  J”v‚nek fel, s “k boldogok,
  Hogy kezeden halhatnak meg.

  Egyet k‚rek... ne f‚lj, ne f‚lj,
  Nem k‚rem m r szerelmedet,
  Csak azt a kis vigasztal st,
  Hogy nem feledsz el engemet.
  Az eml‚kezet fonal t
  J”v“d”n meddig nyujtod  t?
  Ha r m addig eml‚kezel,
  Mig olyat lelsz, ki t‚gedet,
  Mint ‚n, olyan forr˘n szeret:
  Ugy sohasem felejtesz el!

  De nem kiv nom, hogy ne lelj
  Oly h– szivet, mint az eny‚m.
  Nem szeretn‚lek oly nagyon,
  Ha ezt a v gyat ‚rzen‚m.
  Ohajtom ‚n: ‚lj boldogul,
  Szedj b rmi f nak  girul,
  Csak szedj te z”ld leveleket,
  S azt n vesd el, mint elvirŁlt,
  Elsz radt r‚gi koszorŁt,
  Az ‚n eml‚kezetemet!

                Szatm r, 1846. okt˘ber 7-21.


  EGY PR R™VID NAP...

  Egy p r r”vid nap, ‚s ‚n mennyit ‚ltem!
  Tk”rbe n‚zni szinte nem merek,
  Att˘l f‚lek, hogy m r hajam meg“szlt...
  Ez a szĄv itten, oh ez oly ”reg.

  Az ‚jszak kat kereszt–lvirasztom.
  Az  lmot m r nem is keresem ‚n,
  Ugysem tal ln m. Nem tudok alunni,
  Mi˘ta bennem alszik a rem‚ny.

  A kĄnok is m r mind elf rad nak,
  Elf rad nak engem b ntani;
  Pedig k”nnyebb a kĄnok gyilkait, mint
  Holttest”ket keblnkben hordani.

  n hordom “ket ‚s azt gondolom, hogy
  Egy sz zad ˘ta hordom “ket m r.
  Olyan neh‚z ‚s oly hideg halottak!
  Fagy t“l”k v‚rem, csak alig hogy j r.

  Er“tlen szemmel n‚zek szertesz‚jjel,
  Mint aki k“h”z v gta homlok t,
  Azt n f”leszm‚l f‚lig, s k‚t alakban
  L t mindent, s tiszt n m‚g semmit se' l t.

  Nincs bennem ‚let, nincs a l‚lek bennem,
  K‚ts‚geim azt messze zavar k.
  Ugy hull re m egy szebb id“ eml‚ke,
  Mint sĄrhalomra a t‚pett vir g.

                Szatm r, 1846. okt˘ber 7-21.


  NEM CSODA, HA UJRA LEK...

  Nem csoda, ha ujra ‚lek,
  Mert hisz ujra l ttam “t!
  Visszasz llt bel‚m a l‚lek,
  Eszm‚lek, mint azel“tt.

  KĄn s rem‚nys‚g kebelemben
  Ujra f kly t gyujtanak,
  s e f‚nyn‚l e teremben
  Kerget“znek, j tszanak. -

  Tudni most csak az szeretn‚m:
  Mi volt e tal lkoz s?
  Csak azon tn“dik elm‚m:
  V‚letlen vagy sz mit s?

  Oh e ly nyka oly rejt‚lyes,
  SzĄve olyan m‚ly folyam,
  Hogy szemem, b rmilyen ‚les
  N‚z bel‚je hasztalan!

  Rejt‚ly vagy te, ly nyka, n‚kem,
  S  llsz megfejthetetlen–l;
  K rhozatom? dvess‚gem?
  Egyik a kett“ k”zl.

  Oh de melyik?... t”rhetetlen
  L nc k”r–lem e titok;
  Vonna m r el sorsom innen,
  s nem szabadŁlhatok.

  Bontsd ki, ly nyka, e titoknak
  F tyol b˘l homlokod,
  Mert ‚n addig el nem hagylak,
  MĄg le nem hull f tyolod...

  Jaj de kell, kell mennem, b rha
  Bizonytalans g kis‚r;
  —r a sors, hajlok szav ra,
  § parancsol ‚s nem k‚r.

  Elmegyek, de nem ”r”kre!
  Majd ha fris vir gokat
  Hint a tavasz frteidre,
  Dalnokod megl togat.

  n leszek az els“ fecske,
  Mely tihozz tok r”p–l,
  S minden reggel, minden este
  Cseveg ablakod k”r–l.

  Le a kertbe, a mez“re
  Egytt j runk, Łgyeb r?
  S n‚zzk, ly nyka, a f”ld v‚re,
  A patak, mi pezsgve j r.

  N‚zzk majd a sok vir got,
  Amint nyĄlnak kelyheik,
  S ha ezeket nyĄlni l tod,
  SzĄved is t n megnyilik.

                Nagyk roly, 1846. okt˘ber 22-23.


  VOLT EGY SZEGNY FI—...

  Volt egy szeg‚ny fiŁ,
  Ki mindig ‚hez‚k;
  Nem volt egy megev“ falatja,
  Nem sz nta “t sem f”ld, sem ‚g.

  HosszŁ, nagyon hosszŁ ins‚g ut n
  Igy sz˘la hozz  egy s”t‚t alak:
  "n t‚ged minden f”ldi bajt˘l
  MegszabadĄtalak."

  Az ‚hhal l volt, akinek
  Szavai ekk‚p hangoz nak;
  s a fiŁ, hogy mentl hamarabb
  Pihenjen, ment sĄrt  sni ”nmag nak.

  S amint Ągy sĄrj n dolgoz‚k,
  A f”ldben egy ed‚nyt tal l,
  Amely arannyal, dr gak“vel,
  Csordultig  ll.

  A koldusb˘l nagyŁr lett.
  l fejedelmileg,
  K”r–le pompa, f‚ny
  s dr ga ‚telek.

  M‚rt a fiŁ ezen dŁsgazdags gban
  Csak f‚ligmeddig ‚s csak n‚ha vig?
  Mert f‚l szeg‚ny, f‚l a f”l‚bred‚st“l,
  Azt v‚li, hogy csak  lmodik. -

  n vagyok e szeg‚ny fiŁ,
  S te a tal lt kincs, ‚des angyalom!
  Nem merem hinni, hogy szeretsz;
  Ugy f‚lek, f‚lek, hogy csak  lmodom!...

                Nagyk roly, 1846. okt˘ber 22-23.


  T. M. KISASSZONY EMLKK™NYVBE

  A szerelemnek asztal r˘l
  Nem ittunk mi k”z”s poh rb˘l;
  M‚gis, ha egy hosszŁ ”r”m lesz ‚letem,
  Azt ‚n, le nyka, csak neked k”sz”nhetem.
  S ha meg fogom siratni a napot,
  Amelyben ‚letem fogantatott,
  Ha nem lesz a vil gon t”bb‚ ”r”mem,
  Azt is, le nyka, csak neked k”sz”nhetem. -
  Csod lkozol? ezt f”l nem foghatod?
  Gondolkozz l csak... kital lhatod.

                Nagyk roly, 1846. okt˘ber 23.


  ERDLYBEN

  Barangol ‚s zŁg, zŁg az “szi sz‚l.
  Cs”r”gnek a f k sz raz lombjai,
  Mint rab kez‚n a megr zott bilincs.
  Hallgass, zug˘ sz‚l, hadd besz‚ljek ‚n!
  Ha el nem hallgatsz, tŁlki ltalak,
  Mint n“sir st az ‚gih borŁ.
  Egy nemzet ‚s k‚t orsz g hallja meg,
  Mi bennem eddig titkon forra csak,
  S amit keblemb“l mostan kir”pĄtek,
  Mint a volk n az ‚g“ k”veket.
  Az forra bennem, az f jt ‚nnekem,
  Hogy egy nemzetnek k‚t orsz ga van, hogy
  E k‚torsz gos nemzet a magyar!
  Ez tette lelkem puszt v , a b nat
  Puszt j v , hol egy tigris lakik:
  A v‚rszem–, a l ngszem– harag.
  Oh e vad llat h nyszor verte el
  Mag nyos ‚jim csend‚t, amid“n
  Besv”lt”tte puszta lelkemet! -
  Mely ”rd”g sŁgta, hogy kett‚szakadjunk,
  Hogy sz‚trepesszk a szent levelet,
  Mit diadalmas “seink Ąr nak,
  Sziv”k v‚r‚be m rtv n kardjokat?
  Kett‚szakadtunk, ‚s a sz‚p lev‚lb“l
  Rongyok lev‚nek, miket elsodort
  s s rba dobott a sz zadok viharja.
  L bbal tiportak bennnket. K”ny–ket
  s jajki lt st kld”ttnk az ‚gbe,
  De panaszunkat az be nem fogadta.
  A rabszolg kat nem hallgatja az meg,
  Mert aki j rmot h gy nyak ba tenni.
  M‚lt˘ re , hogy azt hurcolja is,
  MĄg ”ssze nem d“l a korb cs alatt.
  Tartottunk volna ”ssze: a vil g most
  Tudn  hirnket, nem voln nk kiz rva
  A templomb˘l, hol a nagy nemzeteknek
  A tisztelet t”mj‚n‚t ‚getik.
  Tartottunk volna ”ssze, nem t”r”ln‚nk
  Szemnkb“l annyi f jdalmas k”ny–t,
  Mid“n forgatjuk reszket“ keznkkel
  T”rt‚netnknek s”t‚t lapjait.
  A porszemet, mely csak mag ban  ll,
  ElfŁja egy kis szell“, egy lehellet;
  De hogyha ”sszeolvad, ”sszen“, ha
  A porszemekb“l szikla alakŁl:
  A fergeteg sem ingathatja meg!
  Fontoljuk ezt meg, elv lt magyarok,
  Amit mondtam, nem Łj, de szent igaz.
  Az esem‚nyek rombol˘ szele
  Nem fŁ jelenleg, ‚s a porszemek
  Nyugton hevernek biztos hely”k”n;
  De ha f”lt mad a sz‚l, miel“tt
  Eggy‚ olvadn nk, el-sz‚tsz˘r ”r”kre
  A nagy vil gnak minden r‚szibe,
  s soha t”bb‚ meg nem leljk egym st.
  Iparkodjunk. A sz zad visel“s,
  Szletni fognak nagyszer– napok,
  let-hal lnak v‚szes napjai.
  Fogjunk kezet, hogy rettegnnk ne kelljen
  Az elj”vend“ ˘ri sokat.
  Tartsuk meg a sz‚p, a szent k‚zfog st,
  Tartsuk meg azt, oh ‚des nemzetem!
  Ki legel“sz”r nyujtja ki kez‚t,
  Az‚ legyen a h la s a dics“s‚g;
  S ki elfogadni azt vonakodik?
  Annak por ra sz lljon minden  tok,
  Melyet sirunkra majd vir g helyett
  šltetni fognak marad‚kaink,
  Kiket ”r”kre megnyomorit nk!

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26.


  SZERETSZ TEHT...

  Szeretsz teh t, kedves sz‚p angyalom?
  Szeretsz val˘ban, ‚n nem  lmodom!
  De m‚rt hagy d a v‚gs“ pillanatnak:
  Megfejt‚s‚t e dr ga szent titoknak?

  Egy pillanat hoz  meg dvemet
  s elv l si gy”trelmeimet;
  Ugy j rtam, mint ki palot t ‚pĄttet,
  S mid“n f”l‚pl, sz mki–zik “tet.

  Sov r szivemre f”l nem t–zhet‚d
  Az ”lel‚snek tnd‚r gy–rj‚t;
  Nem szakĄthattam ajkad sz‚p bokr rul
  Egy cs˘kvir got ‚des Łtit rsul.

  T vol tet“led oly bŁs ‚letem!
  De egy eszm‚vel meg-megsz‚pitem:
  Egykor mi m‚lyen, m‚lyen sz llok ‚n be
  A viszonl t s gy”ny”rtenger‚be!

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26. - november 5.


  MIKOR A LNC LEHULL...

  Mikor a l nc lehull
  A rab l bairul,
  M‚g sok ig ugy j r,
  Mintha rajta volna,
  A szomorŁ terhet
  Annyira megszokta.

  Te is, hogy megszoktad,
  SzĄvem, a f jdalmat,
  Most, mikor j˘sorsom
  R˘lad azt ler zta,
  Nem tudsz m‚g ”rlni
  Istenigaz ba'.

  ™rlj, ”rlj, szivem!
  Ki ”rl, ha te nem?
  Kinek van, mint neked,
  Ilyen boldogs ga?
  Kinek van a f”ld”n
  Ilyen mennyorsz ga?

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26. - november 5.


  BUS—LNAK A VIRGOK...

  BusŁlnak a vir gok,
  Szeg‚nyk‚k betegek.
  Nincs messze m r hal lok,
  Mert a t‚l k”zeleg.

  Mik‚nt az aggasty nnak
  Meg“szlt frtei,
  Ugy hullanak a f knak
  S rgult levelei.

  Hi ba a vid‚ken
  K”rltekintenem,
  Nincs a nagy messzes‚gben
  Egy z”ld bokrocska sem.

  Van egy! majd elfeledtem...
  Lelkem, te vagy, te vagy
  A z”ld bokor, amelyben
  Az “sz nyomot nem hagy;

  Rajtad folyv st teremnek
  S fognak virĄtani
  A boldog szerelemnek
  ™r”kz”ld lombjai.

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26. - november 5.


  R™VIDRE FOGTAM A KANTRSZRAT...

  R”vidre fogtam a kant rsz rat,
  R‚g˘ta fut a lovam, kif radt,
  Sz j ban tajt‚kos a zabola,
  SarkantyŁmt˘l v‚res az oldala.

  Egy gondolat kergetett engemet,
  Ha galambom az enyim nem lehet!
  Mint hegyes nyĄlvessz“ a madarat,
  —gy –z”tt engem ez a gondolat.

  Lassan, lassan, j˘ lovam, lassan j rj,
  Ez a rosz gondolat elmaradt m r,
  Egy k”k‚nyfa bokr ban megakadt,
  A bokor tsk‚i k”zt sz‚tszakadt.

  K”k‚nyszemeket szerettem hajdan,
  De szerencs‚s ezekkel nem voltam.
  Most fekete szem t“r‚be estem,
  Enn‚l t n majd megsegĄt az isten.

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26. - november 5.


  KELLEMETLEN §SZI REGGEL...

  Kellemetlen
  §szi reggel.
  Kedvtelen, borŁs id“.
  Hulldog l az
  ElvirĄtott
  §szi t jra az es“.

  A szob ban
  Ketten –lnk
  Egytt: ‚n s az unalom.
  Terhes vend‚g!
  Mint malomk“
  Csgg rajtam. De megcsalom.

  Sz‚pen titkon
  A szob b˘l
  Kir”pĄtem lelkemet.
  Sz llj, lelkem, sz llj
  Messze, messze...
  —tad napnyugatra vedd.

  Napnyugatra
  Vannak, akik
  n el“ttem kedvesek:
  Agg szl“k ‚s
  Ifju ly nyka
  S mind, akiket szeretek.

  J rd be “ket,
  J rd be sorra,
  S j“j meg k‚s“ est fel‚
  dess‚ggel
  Megterhelve,
  Mint vir gokr˘l a m‚h.

                Kolt˘, 1846. okt˘ber 26. - november 5.


  VRES NAPOKR•L LMODOM...

  V‚res napokr˘l  lmodom,
  Mik a vir got romba d”ntik,
  S az ˘ vil gnak romjain
  Az Łj vil got megteremtik.

  Csak sz˘lna m r, csak sz˘lna m r
  A harcok hars ny trombit ja!
  A csatajelt, a csatajelt
  Zajong˘ lelkem alig v rja!

  ™r”mmel v gom ‚n magam
  F”l parip mra a nyeregbe!
  A bajnokok sor ba ‚n
  Szilaj j˘kedvvel nyargalok be!

  Ha megvagdalj k mellemet,
  Fog lenni, aki bek”t”zze,
  Fog lenni, aki sebemet
  Cs˘kbalzsammal forrasztja ”ssze.

  Ha rabb  tesznek, lesz aki
  Hom lyos b”rt”n”mbe j“ el,
  S f”l fogja azt derĄteni
  F‚nyes hajnalcsillag-szem‚vel.

  Ha meghalok, ha meghalok
  A v‚rpadon vagy csatat‚ren,
  Lesz, aki majd holttestemr“l
  K”ny–ivel lemossa v‚rem!

                Berkesz, 1846. november 6.


  GR•F TELEKY SNDORHOZ

  Te elf radsz, mig “seidnek
  V‚gigtekintesz n‚vsor n,
  n j˘form n azt sem tudom, hogy
  Ki ‚s mi volt a nagyap m.
  Te f‚nyes, csill ros teremben
  B rson p˘ly ban szlet‚l,
  n szalmazs kon szlet‚m egy
  Kis m‚cs borong˘ f‚nyin‚l.
  T‚ged s‚t ra cifra hint˘n
  N‚gy, ”t sz‚p dr ga l˘ ragad,
  n az apostolok post j n
  Viszem s‚t ra magamat.
  B“s‚ge van mindennek n lad,
  Amit kiv n a sz j s a szem,
  Nekem ma m‚g csak van mit enni,
  Holnap tal n m r ‚hezem.
  Sz˘val: nagy Łr vagy ‚s ‚n koldus,
  S m‚gis, l‚gy bszke r , igen,
  L‚gy bszke r , j˘ gr˘f drusz m, hogy
  Itten nyugodt l keblemen.
  Mert, hej nem mindenik nagy Łrnak
  Jut a szerencse, elhihetd.
  Hogy meg”leljem s bar tomnak
  Nevezzem, Łgy, mint t‚gedet.
  S m‚rt tettem ezt? mert... de nem szks‚g,
  Hogy elbesz‚ljem ‚rdemed:
  M r az el‚g dics‚retedre,
  Hogy itt k”nyvemben  ll neved.

                Kolt˘, 1846. november 7-10.


  VILGOSKK A CSILLAGOS JSZAKA...

  Vil gosk‚k a csillagos ‚jszaka,
  T rva-nyitva szob mnak az ablaka,
  Az ablakb˘l tekintetem az ‚gen,
  Lelkem pedig angyalomnak ”l‚ben.

  A csillagos ‚g ‚s az ‚n angyalom
  Mindenn‚l szebb, ami csak sz‚p, mondhatom.
  n legal bb a vil got bej rtam,
  De ezekn‚l szebbet sehol nem l ttam.

  Fogyt n van a hold, Łgy ballag lefel‚
  A meg‚ a messze k‚kl“ hegy meg‚.
  A fogy˘ hold tal n az ‚n b natom,
  Oly halv ny, hogy m r csak alig l thatom.

  Magasan  ll a FiastyŁk az ‚gen,
  Sz˘lanak a kakasok a vid‚ken,
  Hajnalodik, hv”s csip“s sz‚l t mad,
  Hv”s sz rnya legyintgeti orc mat.

  Itt hagyn m m r ablakom, hogy elmenjek
  Lefeknni ‚s  lmodni; de minek?
  lmodni ugysem tudn‚k ‚n oly sz‚pet,
  Mint amily sz‚p most el“ttem az ‚let.

                Kolt˘, 1846. november 7-10.


  KOVCS JNOSN EMLKK™NYVBE

  Jellemtelens‚g e kor b‚lyege;
  Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,
  Ami az embert emberr‚ teszi,
  E n‚lkl hitv ny, ”ntudatlan t rgyak,
  Vagy legf”lebb is  llatok vagyunk.
  Oh h”lgy! k”ny”rg”k hozz d, a haza
  S az emberis‚g kett“s szent nev‚ben:
  Ha gyermekekkel  ld meg majd az isten,
  Olts gyermekid sziv‚be jellemet,
  Szepl“telent s megt ntorĄthatatlant.
  s nem szks‚g, hogy m st is adj nekik,
  Mindent ad l, ha jellemet ad l.

                Debrecen, 1846. november 15.


  E. R. KISASSZONY EMLKK™NYVBE

  Tavasszal menj ki a szabadba,
  Hol fris patak suttog szaladva,
  Kergetv‚n az est szellej‚t,
  Mely a vir gok illat val
  s a csalog nyok dal val
  Fut a mez“ben szertesz‚t,
  MĄg mosolyogva n‚z le r ja
  A csillagok s a hold sug ra. -
  S ha patakzajjal, madarak dal val,
  Vir gillattal, csillag- s holdsug rral
  IfjŁi lelked, ly nyka, megtelik,
  Eredj haza, s aludj l reggelig,
  s amit ekkor  lmodol j˘t, sz‚pet,
  Adja meg mindazt a j”vend“ n‚ked!

                Debrecen, 1846. november 15.


  K. J. KISASSZONY EMLKK™NYVBE

  Szived b”lcs“ben fekv“ csecsem“;
  Ott fekszik ‚s m‚g m‚lyen alszik “,
  De majd f”l‚bred ‚s keservesen sĄr...
  Akkor, sz‚p gyermekem,
  Legyen szelĄden ringat˘ dajk ja
  A ny jas szerelem.

                Debrecen, 1846. november 15.


  HAZARTEM...

  Haza‚rtem ‚s letettem
  A v ndorbotot kezembl,
  S veszem a lantot hely‚be;
  Mely sok ig f‚lret‚ve
  Hallgatott, most ujra zendl.

  Melyik a legl‚lekr z˘bb,
  A legf j˘bb hŁr e lanton?
  Azt verem, hogy ujjaimt˘l
  A hŁr, s ennek hangjait˘l
  Bennem a szĄv megszakadjon!

  Messze j rtam, sokat l ttam...
  Sokat? oh nem! mindig egyet.
  Azt, hogy a hon ereje fogy,
  Hogy meghalni k‚szlnk, hogy
  Elfajult a magyar nemzet.

  Alkotm nyunk egy v s rt‚r,
  Melyen lelket adnak, vesznek,
  Adnak-vesznek olcs˘ p‚nz‚rt,
  Egy kis cĄm‚rt, egy eb‚d‚rt -
  J˘ ‚jszak t ily nemzetnek!

  Elmegynk a m svil gra,
  S nem a magasr˘l esnk le,
  Mint mad r, melyet lel“nek
  K”zel‚b“l a felh“nek,
  S onnan hull a m‚ly tengerbe.

  A pornak vagyunk lak˘i,
  Az alacsony Łti-pornak,
  Nincsen emberm‚lt˘s gunk,
  Mint a f‚reg, csŁszunk-m szunk,
  Mint a f‚rget, eltipornak.

  Jaj azoknak, jaj azoknak,
  Kiket magyar any k sz–ltek,
  S kik haz jok pusztul s t,
  Nemzet”k v‚gvonagl s t
  Nem n‚zhetik egykedv–leg!

                Pest, 1846. november 20. ut n


  MI VAN INNEN TVOL...

  Mi van innen t vol? a Tisza...
  Mi van a Tisz n tŁl? Hortob gy...
  Hortob gyon tŁl? egy sz‚p le ny,
  Kihez lelkem visszav gy!

  Sz‚p le ny, sz‚p barna kisle ny,
  T“led oh be messze estem el!...
  Csak azt tudhatn m, hogy legal bb
  N‚ha r m eml‚kezel!

  Engemet sokszor megl togat
  A j˘ angyal, az eml‚kezet,
  s karon fog, s ”ntudatlanŁl,
  Kedvesem, hozz d vezet.

  Az “s v r, melynek tnd‚re vagy,
  Mely a dombr˘l a r˘n ra l t,
  Hol a k‚k Szamosban t”lti a
  Holdvil g az ‚jszak t,

  s a kert a v ri domb alatt,
  s a kertben a t˘ partin l
  A gy szf–zek n‚ma lombjai -
  Mindez, mind el“ttem  ll.

  Oh e kertben kert volt ‚letnk,
  Mnden ˘r nk benne egy vir g;
  Mult- s j”v“nket a gazdag jelen
  KoszorŁi takar k. -

  Ly nyka, hogyha visszagondolod
  E dics“ kort: dobog-e szived?
  K”lt-e benned, mint ‚nbennem, oly
  des ‚rzem‚nyeket?

  V rod-e ugy, mint ‚n a napot,
  Mely kett“nket ”sszehoz megint?
  n hiszem, hogy e sz‚p kor fel‚
  Sz‚p szemed gyakran tekint!

                Pest, 1846. november 20. ut n


  NEM RT ENGEM A VILG

  Nem ‚rt engem a vil g!
  Nem f‚r a fej‚be,
  Egy embernek ‚neke
  Hogy lehet k‚tf‚le?
  Hogy dalolhat az jelenleg
  SzĄvrepeszt“ b natot,
  Ki el‚bb egy pillanattal
  —gy ”r–lt, ugy vĄgadott?

  Ember ‚s polg r vagyok.
  Mint ember mi boldog!
  s mint polg r, lelkemen
  Mily keservet hordok!
  Az ”r”mnek k”nny‚t sĄrom,
  Ha ly nyk mra gondolok;
  F jdalomnak k”nny‚t sĄrom,
  Ha haz mhoz fordulok.

  Keblemen a szerelem
  Vir gbokr‚t ja,
  Fejemen honszeretet
  T”viskoron ja;
  Igy lantomra majd megsebzett
  Homlokom v‚rcseppje hull,
  Majd egy illatos levelke
  Bokr‚t m vir gibul.

                Pest, 1846. november 20. ut n


  RESZKET A BOKOR, MERT...

  Reszket a bokor, mert
  Mad rka sz llott r .
  Reszket a lelkem, mert
  Eszembe jutott l,
  Eszembe jutott l,
  Kicsiny kis le nyka,
  Te a nagy vil gnak
  Legnagyobb gy‚m ntja!

  Teli van a Duna,
  T n m‚g ki is szalad.
  Szivemben is alig
  F‚r meg az indulat.
  Szeretsz, r˘zsasz lam?
  n ugyan szeretlek,
  Ap d-any d n lam
  Jobban nem szerethet.

  Mikor egytt voltunk,
  Tudom, hogy szerett‚l.
  Akkor meleg ny r volt,
  Most t‚l van, hideg t‚l.
  Hogyha m r nem szeretsz,
  Az isten  ldjon meg,
  De ha m‚g szeretsz, Łgy
  Ezerszer  ldjon meg!

                Pest, 1846. november 20. ut n


  HALHATATLAN A LLEK...

  Halhatatlan a l‚lek, hiszem,
  De m s vil gba nem megy  t,
  Csak itt lenn a f”ld”n marad,
  A f”ld”n ‚l ‚s v ndorol.
  T”bbek k”zt ‚n, eml‚kezem,
  R˘m ban Cassius val‚k,
  Helv‚ci ban Tell Vilmos,
  P rizsban Desmoulins Kamill...
  Itt is leszek t n valami.

                Pest, 1846. november 20. ut n


  LTTL-E A R•NA FELETT...

  L tt l-e a r˘na felett
  Elsz llni mad rsereget,
  Ha r ja l”v‚nek?
  Igy sz llnak az ‚vek!
  Egy pillanatig
  M‚g hallani sz rnysuhog saikat,
  M r a m sikban alig
  Kis‚rheti a szem a k‚tes utat,
  Mely r”ptk ir nya,
  Melyet hasitottanak egyre rohanva;
  s annakut na
  Se' hĄre, se' hamva
  Az eg‚sz karav nnak.
  A messzes‚g
  K”d‚ben az ‚g
  Felh“ivel ”sszefoly nak.
  S te  llasz a n‚ma, a puszta hat ron,
  Tn“dve: mi volt ez? val˘-e vagy  lom?...

                Pest, 1846. december


  KARCSONKOR

  nhozz m is ben‚zett a kar cson,
  T n csak az‚rt, hogy bŁs orc t is l sson
  s rajta egy p r reszket“ k”ny–t.

  Menj el, kar cson, menj innen sietve,
  Hiszen csal dok nnepnapja vagy te,
  S ‚n magam, egyes-egyed–l vagyok.

  Meleg szob m e gondolatt˘l elhl.
  Mik‚nt a j‚gcsap fgg a h zereszrl,
  Ugy fgg szivemr“l ez a gondolat.

  Hej, be nem Ągy volt, nem Ągy n‚hanapj n!
  Ez nnep sokszor be vigan viradt r m
  Ap m, any m ‚s testv‚rem k”z”tt!

  Oh aki egytt l tta e csal dot,
  Nem mindennapi boldogs got l tott!
  Mi boldogok val nk, mert j˘k val nk.

  Embert szerettnk ‚s istent im dtunk;
  Ak rmikor j”tt a szeg‚ny, min lunk
  Vigasztal st ‚s kenyeret kapott.

  Mi lett a dĄj? r”vid j˘l‚t mult val
  HosszŁ nagy ins‚g... tenger, melyen  ltal
  Majd a hal lnak r‚v‚hez jutunk.

  De a szeg‚nys‚g ‚nnekem nem f jna,
  Ha j˘ csal dom r‚gi lombos f ja
  Ugy  llna m‚g, mint  lla hajdan n.

  V‚sz j”tt e f ra, mely azt sz‚tszaggatta;
  Egy  g keletre, a m sik nyugatra,
  S ‚jszakra a t”rzs, az ”reg szl“k.

  Lelkem szl“im, ‚des j˘ testv‚rem,
  Ha ‚n azt a kort Łjolag meg‚rem,
  Hol mind a n‚gynk egy asztalhoz –l!...

  Eredj, rem‚nys‚g, menj, maradj magadnak,
  Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
  mb r tudom, hogy mindig csak hazudsz...

  Isten veled, te sz‚p csal di ‚let!
  Ki van r m mondva a kem‚ny it‚let,
  Hogy v gyam –zz”n ‚s ne ‚rjen el.

  Nem nap vagyok ‚n, f”ld ‚s hold k”r‚ben;
  Mint v‚szt jelent“ st”k”s az ‚gen,
  Mag nyos p ly n bŁsan bŁjdosom.

                Pest, 1846. december


  A MAGYAR NEMZET

  J rjatok be minden f”ldet,
  Melyet isten megteremtett,
  S nem akadtok bizony ra
  A magyar nemzet p rj ra.
  Vajon mit kell v‚le tenni:
  Sz nni kell-e vagy megvetni? -
  Ha a f”ld isten kalapja,
  Haz nk a bokr‚ta rajta!
  Oly sz‚p orsz g, oly virĄt˘,
  Szemet-lelket andalĄt˘,
  s oly gazdag!... aranys rg n
  Ringat˘zik r˘nas g n
  A kal szok ˘ce nja;
  S hegyeiben mennyi b nya!
  s ezekben annyi kincs van,
  Mennyit nem l tsz  lmaidban.
  S ilyen  ld sok dac ra
  Ez a nemzet m‚gis  rva,
  M‚gis ronyos, m‚gis ‚hes,
  K”zel  ll az elvesz‚shez.
  S szellem‚nek orsz g ban
  H ny rejtett gy”ngy ‚s gy‚m nt van!
  S mindezek maradnak ott lenn.
  Vagy ha ‚pen a v‚letlen
  F”l tal lja hozni “ket,
  Porban, s rban ‚rnek v‚get,
  Vagy az ins‚g zivatarja
  §ket messze elsodorja,
  Messze t“lnk a vil gba,
  Idegen n‚p kincst r ba,
  s ha ott ragyogni l tjuk,
  Sz nk-szemnket r jok t tjuk,
  S  l dics“s‚ggel lakunk j˘l,
  Hogy ez innen van honunkb˘l.
  Ez h t nemes bszkes‚gnk,
  Melyr“l annyiszor mes‚lnk?
  Azzal dicsekedni v ltig,
  Ami sz‚gyennkre v lik!...
  Csak a magyar bszkes‚get,
  Csak ezt ne emlegess‚tek!
  Ezer ‚ve, hogy e nemzet
  Itt mag nak haz t szerzett,
  s ha j“ne most hal la,
  A j”vend“ mit tal lna,
  Mi neki arr˘l besz‚lne,
  Hogy itt hajdan magyar ‚le?
  S a vil gt”rt‚net k”nyve?
  Ott sem lenn‚nk f”ljegyezve!
  s ha lenn‚nk, jaj min‚knk,
  Ezt olvasn k csak fel“lnk:
  "lt egy n‚p a Tisza t j n,
  Sz zadokig, lomh n, gy v n." -
  Oh haz m, mikor fogsz ism‚t
  Tenni egy sug rt, egy kis f‚nyt
  Megrozsd sodott nevedre?
  Mikor ‚bredsz ”n‚rzetre?

                Pest, 1846. december


  EGY GONDOLAT BNT ENGEMET...

  Egy gondolat b nt engemet:
  gyban, p rn k k”zt halni meg!
  Lassan hervadni el, mint a vir g,
  Amelyen titkos f‚reg foga r g;
  Elfogyni lassan, mint a gyertyasz l,
  Mely elhagyott, res szob ban  ll.
  Ne ily hal lt adj, istenem,
  Ne ily hal lt adj ‚nnekem!
  Legyek fa, melyen vill m fut keresztl,
  Vagy melyet sz‚lv‚sz csavar ki t”vestl;
  Legyek k“szirt, mit a hegyr“l a v”lgybe
  Eget-f”ldet r z˘ mennyd”rg‚s d”nt le... -
  Ha majd minden rabszolga-n‚p
  J rm t megunva sĄkra l‚p
  Pirosl˘ arccal ‚s piros z szl˘kkal
  s a z szl˘kon eme szent jelsz˘val:
  "Vil gszabads g!"
  S ezt elharsogj k,
  Elharsogj k kelett“l nyŁgatig,
  S a zsarnoks g vel”k megtk”zik:
  Ott essem el ‚n,
  A harc mezej‚n,
  Ott folyjon az ifjui v‚r ki szivembl,
  S ha ajkam ”r”mteli v‚gszava zendl,
  Hadd nyelje el azt az ac‚li z”rej,
  A trombita hangja, az  gyud”rej,
  S holttestemen  t
  FŁj˘ parip k
  Sz guldjanak a kivivott diadalra,
  S ott hagyjanak engemet ”sszetiporva. -
  Ott szedj‚k ”ssze elsz˘rt csontomat,
  Ha j”n majd a nagy temet‚si nap,
  Hol nnep‚lyes, lassu gy sz-zen‚vel
  s f tyolos z szl˘k kis‚ret‚vel
  A h“s”ket egy k”z”s sĄrnak adj k,
  Kik ‚rted haltak, szent vil gszabads g!

                Pest, 1846. december


                                .oOo.