Pet“fi S ndor

                              (1847/II.)


  A CSILLAGOS G

  Fekszem hanyatt a f”ld s”t‚tz”ld sz“nyeg‚n,
  s merengve n‚zem a s”t‚tk‚k eget;
  Sz ll re m aranyos, ezst”s csillagf‚ny
  s koszorŁ gyan nt ”vezi fejemet.
  Megfr”szt‚m lelkem e sug r”z”nben,
  Lemosott mag r˘l minden f”ldi szennyet,
  S most ujj szletve a magasba r”ppen,
  S keresi a mennyet;

  Alszik az eg‚sz f”ld; m‚ly ‚s csendes  lma,
  Egyetlen halk dong s ‚rinti flemet,
  T n mell‚m valami kis bog rka sz lla,
  Vagy t voli folyam harsog sa lehet,
  Vagy m‚g t voliabb felh“k mennyd”rg‚se,
  Mely, mĄg hozz m ‚r, ily par nyiv  t”rpl,
  Vagy tal n lelkemnek himnusz-‚nekl‚se
  Le a csillagk”rbl.

  Sz llj, lelkem, oh sz llj az ‚gitestek k”z”tt,
  s pillants keresztl rejtelm”k f tyol n,
  Melyet az istens‚g titkos ujja sz”v”tt...
  B”lcsess‚gb“l-e vagy csak szesz‚lyb“l tal n?
  N‚zd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,
  s n‚zd meg, mi vagyon a csillagok felett,
  Azut n r”p–lj le hozz m gyors sz rnyadon,
  Hadd besz‚ljek veled;

  Hadd k‚rdjem: mit l tt l? van-e ott is ‚let?
  S ha van, ily gy”trelmes, ily bŁs, mint a f”ldi?
  ll-e az a kem‚ny, szigorŁ it‚let,
  Amely jutalmat oszt ‚s boszŁj t t”lti?...
  De mi k”z”m ehhez! egyet szeretn‚k ‚n,
  Csak egyet megtudni, arr˘l hozz hĄrt nekem:
  Vannak-e ott szĄvek ‚s a szĄvek m‚ly‚n
  L ngol-e szerelem?

  Ha ott is szeretnek, ah ugy v gyok oda,
  S hogy feljussak, forr˘n im dkozni fogok,
  De ha a szerelem f”l nem kĄs‚r oda,
  Ugy isten hozz tok, ragyog˘ csillagok!
  Ugy szebb a f”ld minden bŁb nata mellett,
  S eny‚sszem el, ha a sĄrba fognak tenni!...
  A szerelem mindent p˘tol, s a szerelmet
  Nem p˘tolja semmi.

                Szatm r, 1847. augusztus


  CSAK UGY OMLANAK MOST HOZZM...

  Csak ugy omlanak most hozz m
  A szebbn‚l szebb levelek!
  Minap eggyel kedvesem majd
  SzĄvem repesztette meg,
  Most meg arra figyelmeztet
  Egy nem ismert j˘bar tom,
  Hogy "vigy zzak s fussak innen,
  Mert k”zel van a hal lom.

  Fussak innen! orgyilkos k‚z
  Fenyegeti ‚ltemet."
  Tr‚fa-e ez vagy val˘s g?
  Egyik s m sik is lehet.
  J˘bar tom, hogyha tr‚f lsz,
  Forduln l m s emberekhez.
  Mert az ily kis tr‚f csk val
  Engemet meg nem ijesztesz.

  S ha nem tr‚fa? ha val˘ban
  T”r valaki ellenem?
  —gyis j˘l van, majd bev rom
  s megn‚zem emberem.
  T n valami rosz po‚ta,
  Kinek Pegazusom l ba
  R h gott a tyukszem‚re,
  Helikonra-ballagt ba'?

  Vagy valami t blabĄr˘,
  Kinek Łri fejirl
  Let”ttem a par˘k t
  S a feje is ler”plt?
  Vagy valami vet‚lyt rsam,
  Ki miattam kosarat hord,
  Kit leh nytam a nyeregb“l
  s szem‚be rŁgtam a port?

  Hah, vagy tal n mind a h rom
  ™sszeeskdt ellenem?
  No ha ezek megt madnak,
  Mit csin ljak, istenem!
  A po‚ta  llkapc j t
  LeszakĄtom fegyveremnek,
  S ellens‚gimet, mint S mson,
  E szam rcsonttal verem meg!

                Szatm r, 1847. augusztus


  SZIVEM

  Isten, alkot l-e
  T”bb ily szĄvet is m r
  Mint az ‚n szivem?
  Volt-e m sban is m r
  Ily sokf‚le ‚s ily
  Forr˘ ‚rzelem?

  H– tanya ez a szĄv,
  Nemesebb bar ts g
  H– tany ja ez.
  Elhagyott, elaggott
  Szleim egyetlen
  L gy p rn ja ez.

  Kert e szĄv, ahol leg-
  Illatosb vir gid
  NyĄlnak, szerelem!
  B nya ez, amely a
  Szabads g sz m ra
  Kardvasat terem.

  s mi sz‚p, mi j˘ van
  A kerek vil gon,
  Melyet nem ”lel,
  Melyhez im d sa
  Nem hajolna le vagy
  Nem r”plne fel?...

  S egykor ez a szĄv is
  Megsznik dobogni,
  Mint a t”bbiek;
  Egykor ez a szĄv is
  Megsznik dobogni...
  N‚ma lesz s hideg.

  Lenn a f”ld por ban
  ™ssze fog vegy–lni
  Majd a t”bbivel,
  S t n olyannal ‚pen,
  Kit magasb indŁlat
  Sosem gyujta fel.

  Oh nem! szĄvemet ne
  BĄrja m sok‚val
  Ugyanaz a hely...
  Vegy‚tek ki, hogyha
  Meghalok, bar tim,
  S ‚gess‚tek el.

                Szatm r, 1847. augusztus


  A SZJH§S™K

  Meddig tart ez “rlt hangzavar m‚g?
  Meddig b“gt”k m‚g a hon nev‚ben?
  Kinek a hon mindig ajkain van,
  Nincsen annak, soha sincs sziv‚ben!
  Mit haszn ltok kofanyelvetekkel?
  vrl-‚vre folyv st tart a zaj,
  s nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
  Nincs-e m‚g meg minden r‚gi baj?

  Tenni, tenni! a helyett, hogy sz˘val
  Az id“t Ągy elhar csolj tok;
  V rva n‚z r‚g s oly hi ba n‚z az
  Isten napja s a vil g re tok.
  Nyujts tok ki tettre a kezet m r
  S  ldozatra zsebeiteket,
  T pl lj tok v‚gre a haz t, ki
  Oly sok ig t pl lt titeket.

  ldozat s tett, ez a k‚t tk”r, mely
  A val˘di honfiŁt mutatja,
  De ti gy va s ”nz“ szĄvek vagytok,
  Tettre gy v k s ”nz“k  ldozatra.
  Hiszem ‚n, hogy mint a f k tavasszal,
  Megifjodnak a v‚n nemzetek,
  De ti herny˘k Łj lombot nem adtok,
  S“t a r‚git is leeszitek.

  S oh mi vaks g! f”lemelte m‚g a
  N‚pszer–s‚g “ket paizs ra,
  Az el mult sokas g, mik‚pen
  Megv lt˘it, karjaiba z rja.
  Megv lt˘k? “k a hon elad˘i,
  Elvesznk ez ordĄt˘k miatt...
  R˘lok tudja ellennk, hogy f‚lnk,
  Mert a f‚l‚nk eb mind‚g ugat.

  n ugyan nem  llok a sereghez,
  Mely kis‚ri “ket ujjongatva,
  s ha egykor k”zib”k vet“d”m,
  Nem egy‚b‚rt l‚pek e csapatba,
  Csak az‚rt, hogy f”lfordĄtsam majd ez
  l nagyok gy“zelmi szeker‚t,
  S haragomnak ostor val v gjam
  Arcaikra a bit˘ jel‚t!

                Szatm r, 1847. augusztus


  VALAHOGY

  V rom, v rom lakodalmam
  Nehezen,
  No de hiszen maholnap m r
  Itt leszen,
  Nem a vil g ez az egy h‚t,
  Lemorzsolom apr˘donk‚nt
  Valahogy.

  Szeg‚ny ember fia vagyok,
  Az ap m
  Egy kunyh˘t sem, egy garast sem
  Hagy re m;
  Baj, baj! de nem olyan nagy baj,
  Az‚rt mi csak el‚lnk maj'
  Valahogy.

  Menyasszonyom akaratos
  Kisle ny,
  n sem hajtok fejet minden
  Sz˘ ut n,
  Tzes patak a mi v‚rnk,
  Hanem az‚rt csak megf‚rnk
  Valahogy.

  Ma “ enged, holnap meg ‚n
  Engedek,
  Igy elej‚t  lljuk sz‚pen
  A p”rnek,
  s ha nappal ”sszevesznk,
  Este majd csak kib‚klnk
  Valahogy.

                Szatm r, 1847. augusztus


  ILYEN •RIST, MINT...

  Ilyen ˘ri st, mint
  n vagyok, ki l tott?
  ™lemben tartom az
  Eg‚sz mennyorsz got!
  BorŁlj r m, borŁlj r m,
  des mennyorsz gom,
  Felh“tlen sz‚p egem,
  F‚nyes napvil gom!

  Istenem, istenem,
  Mi‚rt is teremted
  Olyan par nyinak
  Az emberi keblet?
  Boldogs gom nem f‚r
  Igy eg‚szen bel‚,
  El kell t‚kozolnom,
  El kell sĄrnom fel‚t.

  Megj”vend”ltem ‚n,
  Hogy boldog leszek m‚g.
  Hogy a bŁ n lam csak
  tŁtaz˘ vend‚g.
  Elment‚l, messze is
  J rsz imm r, bŁb nat,
  Csak eredj! k‚ppel sem
  Fordulok ut nad.

  N‚zd, kedvesem, n‚zd, a
  Nap m‚g le sem mene,
  M‚gis m r jav ban
  Sz˘l a filemile.
  De hiszen ez nem is
  Mad r danol sa,
  Hanem cs˘kjaidnak
  El-elcsattan sa.

  Mint szelĄd tavaszi
  Es“ a r˘n ra,
  Ugy hulldog l cs˘kod
  Ajkamra, orc mra,
  Mindenik cseppj‚b“l
  Egy-egy vir g terem...
  Cs˘kz poros tavasz!...
  Vir gos szerelem!...

                Szatm r, 1847. augusztus


  SZCSI MRIA

  Zordon, de ragyog˘ lovagkor! ki‚gett
  Piros ‚jszaki-f‚ny! ujra meggyujtalak,
  K‚pzetem f kly ja ujra meggyujt t‚ged,
  S l ngodn l l tszik a tnd‚rkert Łjolag,
  Melynek oly sz‚p f ja volt s oly sz‚p vir ga:
  Vit‚zs‚g cserf ja, szerelem r˘zs ja! - -

  Id“sb R k˘czi Gy”rgy k‚tsz z esztend“vel
  Ezel“tt elhagyta sz‚p Erd‚lyorsz got,
  S a hitszabads g‚rt kzd“ sereg‚vel
  B tran, elsz ntan a magyar f”ldre v gott;
  G”m”r b‚rcei k”zt magas Mur ny v ra
  R  s katon ira nyilt kapukkal v ra.

  Betlen sz‚p ”zvegye volt, Sz‚csi M ria,
  Ki meg‚rkez‚s‚n ekk‚p dvezelte:
  "šdv”zl‚gy, fejdelem, Erd‚lynek h“s fia,
  Lelked rokon s Sz‚csi M ri nak lelke.
  Ugyanaz gy k”ti ”ssze lelkeinket,
  Az‚rt kezet fogni mi g tolna minket?

  Itt van Ąme jobbom, add ide jobbodat,
  B tran szorĄthatod, b tran megr zhatod:
  Ap m s f‚rjem h“s volt, h t sikolt somat
  Asszony l‚temre is hallani nem fogod.
  Igy, R k˘czi b tya: most szent a frĄgy velem,
  Bar tod bar tom s ellened ellenem!"

  Tov bb ment R k˘czi a frĄgyk”t‚s ut n,
  Serege kis r‚sz‚t hagyv n csak ott “rl.
  Ha j”n ellen, j“j”n; csak mosolyog Mur ny
  R  a vĄhatatlan sziklai tet“rl...
  Magas ‚s meredek, f”lnyŁl a fellegig,
  T n m‚g a vill m is alatta szletik.

  J”tt is az ellens‚g, pedig nem sok ra,
  A haragra lobbant cs sz r emberei;
  §ket a p rtt“ v rnak ostrom ra
  Vit‚z Vesel‚nyi Ferenc vez‚reli.
  K”vetet nevez ki, hogy a v rba menne,
  S vagy megad st hozna vagy harcot zenne.

  Elindult a k”vet, be is bocs ttat‚k,
  Betlen sz‚p ”zvegye k‚rd‚: mit kiv nna?
  "V r kapit ny val sz˘lni ˘hajtan‚k."
  'Sz˘lj, felelt a h”lgy, ‚n vagyok kapit nya.'
  Elb mult a k”vet, hogyne b mult volna?
  Ily kapit nnyal m‚g sohasem volt dolga.

  Azut n elkezd‚ s mondta mond˘k j t,
  Mely r”viden hangz‚k, csak ennyibl  llott
  "Megnyitj tok-e ti neknk Mur ny v r t?
  Vagy mi magunk nyissuk meg, azt akarj tok?"
  Kurta megtagad s volt a v lasz ‚rte,
  Azt is gŁnyos, bszke mosolyg s kis‚rte.

  Visszakullogott a k”vet a vez‚rhez,
  S el‚je terjeszt‚, kivel ‚s mit besz‚lt.
  Vesel‚nyi maga sem tudja mit ‚rez?
  Mij‚t b ntja e hĄr: sziv‚t-e vagy esz‚t?
  Lelk‚re s”t‚ten, s–r–n j”tt a felleg,
  s bel“le ilyen vill mok l”veltek:

  "™rd”g ‚s boszork ny, m‚g csak ez volt h tra,
  Hogy fejk”t“ ellen sz”gezzem  gyumat;
  R  tal lok l‚pni, j˘ asszony, p rt dra,
  S majd p rt ddal egytt fejed is leszakad.
  T n res a konyh d, nincs mit kotyvasztanod,
  Hogy f“z“kan l helytt most a kardot fogod.

  Sohasem hallotta ez asszony hĄremet?
  Vesel‚nyi hĄr‚t, hogy Ągy ki mer k”tni?...
  Holnap halv ny lesz a hajnal, mert elijed,
  Olyan  gyud”rg‚s miatt fog ‚bredni,
  S mire “ elszalad ‚s a nap f”lt mad,
  Mur ny ‚g“ romj n gyujtom meg pip mat.

  Hm, fegyveres asszony! furcsa, furcsa lehet,
  Olyanforma t n, mint szokny ban a f‚rfi.
  Teh t amazonok csakugyan termenek,
  Melyekr“l nem egyszer hallottam reg‚lni?...
  S mondja k”vetem, hogy sz‚p ‚s ifju asszony.
  Meg kell l tnom, igen, meg! el nem mulasztom."

  A vez‚rnek hosszu volt ez a nap, hosszu,
  K‚t mad r sz llott r , trelm‚t ostroml˘;
  Tarka kiv ncsis g ‚s fekete bosszu,
  Kerepel“ szarka ‚s k rog˘ holl˘.
  V‚gre j”tt az ‚j s ment, viradni is kezdett...
  A v r tetej‚r“l lesz sz‚p n‚zni eztet.

  J”tt az ifju hajnal, az ‚kes levente,
  Ragyog˘ sz‚p csillag a k˘csagtoll fej‚n,
  S v ll n Łjdonat-Łj piros b rsony mente;
  Igy j”tt el‚ f‚nyes diadalszeker‚n...
  Meg”lte az ‚jet, fej‚t vette: v‚re
  F”lfeccsent eg‚sz a fellegek sz‚l‚re.

  A k”d pedig, az ‚j csggeteg t bora,
  Mert f“ n‚lkl maradt, futni kezde gy v n,
  S oszladozott sz mos apr˘ csoportokra,
  s elbujt a v”lgyek legtitkosabb t j n,
  Ott v‚gs“ k‚ts‚gbees‚s sz lla r ja,
  S f”lakaszt  mag t feny“f k  g ra.

  Ezalatt Mur nyon a n‚p talpon terme,
  L tv n, hogy ott kinn az ellens‚g sem alszik.
  Fegyverre! ki lt  a vez‚r, fegyverre!
  Szava, mint pacsirta ‚neke, ugy hangzik,
  Mert Sz‚csi M ria volt a vez‚r maga,
  Vagy tal n leesett a hajnal csillaga?

  Pej paripa tombolt, prssz”g”t alatta,
  B‚k‚tlenl r gv n sz j ban a vasat;
  Oldal n aranyos kardj t csattogtatta,
  Kebl‚n ac‚l p nc‚l, fej‚n ac‚l sisak.
  F‚nyes volt p nc‚la, sisakja, szably ja,
  De legf‚nyesebb volt szeme k‚t gy‚m ntja.

  llt sorban a sereg, s el“tte vez‚re,
  V rv n, hogy megsz˘lal a sok  gyŁ-torok,
  Melyek, kit‚ve a szomsz‚d hegytet“re,
  N‚ztek, mint a l ncra-k”t”tt komondorok.
  De Ąm, a v rba az  gyŁd”rg‚s helyett
  Az ellens‚gt“l egy Łj k”vet ‚rkezett.

  Sz‚p ifjŁ, amilyen csup n magyar lehet,
  Tzes k‚t szeme a b tors g f kly ja,
  Mely kopors˘ba vagy diadalhoz vezet...
  M‚gis, n‚zz‚tek, hogy M ri t megl tja,
  Arca piros v‚re futni kezd, ugy r‚mlik,
  Fut lefel‚ m‚lyen, meg sem  ll sziv‚ig.

  Ott  ll halov nyan a vez‚rh”lgy el“tt,
  s, mint a nyelvetlen harang, oly sz˘talan.
  Mindenki gy v nak, ijedtnek tartja “t,
  Csak M ria tudja, csak “: mi baja van.
  Az asszony ne l tna f‚rfiak lelk‚be?
  Ne l tn , mennyire hatott be sz‚ps‚ge?

  S melyik asszonynak nincs kedv‚re, ha tetszik?...
  Egyet emelt fej‚n a fiatal ”zvegy,
  Ajk t rejtett mosoly von sai jegyzik,
  S a megzavarodott ifjuhoz k”zel megy.
  Egy ugr ssal vitte mell‚ parip ja.
  Nagy nehezen megnyĄlt a k”vetnek sz ja:

  "Asszonyom, m‚gegyszer kld hozz d a vez‚r
  Cs sz ri kir lyi f”ns‚gnk nev‚ben.
  Add meg magad, add meg a v rat, amĄg k‚r.
  Megb n s terem a makacss g f”ld‚ben.
  N‚zd, ott  llanak az  gyu-oroszl nok,
  Melyek tzet h nynak s hal lt b“gnek r tok."

  M ria mosolygott s sz˘lni ekk‚p kezdett:
  "K”sz”n”m vez‚red szĄves j˘'karatj t,
  Hogy a fenyeget“ bajra figyelmeztet,
  De mondd meg, hogy azt itt f”l”slegnek tartj k.
  Kldje oroszl nit; mire idejutnak,
  L bainkn l, mint kiskuty k, meglapulnak.

  Magasak a szikl k, er“sek a falak...
  s hogyha nem volna sem egyik, sem m sik,
  Itt vannak kardjaink, hogy ˘talmazzanak
  V‚rnk kifolyt ig, l‚lek-szakad sig!"
  S megt‚ oldal n a f”lcseng“ kardot,
  S lelkesedve tov bb ily besz‚det tartott:

  "Jertek, ha j”hettek. Ha gy”ng‚k falaink,
  Megmutatjuk azt, hogy karjaink er“sek.
  Eld“lhet a s nc, de b tors gunk nem ing.
  Meghalhatunk, de Łgy halunk meg mint h“sek.
  Ha itt e lobog˘ helyett m s lengedez,
  Mi m r azt nem l tjuk, mert szemnk hunyva lesz."

  V‚gighallgat  a k”vet e besz‚det.
  Vagy t n nem is hall , csak azt asszonyt l tta,
  S szemeit“l lelke meggyulladt s ugy ‚gett,
  Mint it‚letkor majd az isten vil ga.
  Meghajt  mag t - vagy meg sem hajt  tal n -
  Ment, s vitte m‚lys‚ges seb‚t baloldal n.

  Betlenn‚ pediglen titkos kedvtel‚sben
  Kld‚ tekintet‚t a t voz˘ ut n,
  S ezt gondolta: "K r volt, tov bb nem besz‚lnem,
  Maradt volna m‚g itt, s n‚zett volna... re m.
  Sz‚p ifjŁ! szem‚vel t”bb bajt okozhatna,
  Mint vez‚re minden fegyveres hatalma."

  Mid“n m r a k”vet a kapuhoz ‚re,
  Ahogy Łgy f”lszedte elsz˘rt eszm‚let‚t.
  s a porkol bt˘l ir˘eszk”zt k‚re,
  rt, s ily sz˘kkal adta  t megĄrt level‚t:
  "—gy j rtam, bar tom, mint j rt hajdan ban
  A zult n k”vete M ty s t bor ban.

  Tudod, hogyan t”rt‚nt? a nagy kir ly el‚
  Vitt‚k a t”r”k”t. 'A zult n dvezel.'
  Megzavarodt ban e k‚t sz˘t hebeg‚,
  S tov bb nem mehetett elakadt nyelvivel.
  Miket el nem mondtam, mik re m bizattak,
  E lev‚lbe Ąrtam, add  t asszonyodnak."

  Ezt cselekedni a porkol b nem k‚s‚k.
  Loh tr˘l olvasta a h”lgy az iratot.
  J˘, hogy meg nem l t k nagy meglepet‚s‚t,
  Mely miatt a l˘r˘l csakhogy le nem bukott.
  Le is sz llt hirtelen, mag t ”sszeszed‚,
  S tettetett k”z”nnyel ment szob ja fel‚.

  Alig v rta, alig v rta, hogy benn legyen,
  s mid“n be‚re, p nc‚l t ledobta,
  Hogy k”nnyebb, szabadabb l‚lekzetet vegyen,
  S zajl˘ szĄve meg ne repedjen alatta.
  Sisakja sem kellett, messze f‚lrevet‚...
  El‚g sŁly most szĄve, m‚rt terhelje fej‚t?

  s ha m r nincs p nc‚l, sem sisak f”l”tte,
  Mit csin ljon a kard egyed–l oldal n?
  A kardot is t”bbi fegyver‚hez tette,
  S oly kim‚lve, mintha f‚lne t“le tal n.
  Igen, melyet eddig kivonva forgatott,
  Mostan f‚lt a kardt˘l, b r hvely‚ben volt.

  Marsb˘l Venus termett. Igy v ltozik  ltal
  A haragos vihar b gyadt fŁvalomm ,
  Igy v ltozik  t, mely gyujtott sugar val,
  A tzes nap, enyhe szelĄd alkonyatt .
  s a szem, mely el‚bb vill mot l”velt sz‚t,
  Arca k‚t r˘zs j t harmattal fr”szt‚.

  T”bbsz”r olvas  m r a kapott levelet,
  S ujra elolvassa... reszket keze s lelke...
  "Gy”ny”r– sz‚p asszony, sz‚p mindenek felett!
  Egy eszem volt, azt is l t sod elvette,
  De ez egy ‚sz helyett adott ezer szivet...
  Csillagok csillaga, valamennyi tied!

  Kell, hogy m‚g l ssalak, az tk”zet el“tt,
  Melyben eleshetem. Kell, hogy megl ssalak.
  A k rhozat keze vonna r m szemfed“t,
  Ha m r nem l tn lak, dics“ tnd‚ralak.
  Mutasd meg magad egy r”vid pillanatban,
  Csak amig el“ttem szĄved egyet dobban.

  Mondj ak rmily utat, hogy hozz d mehessek,
  Ha az alvil gon visz is az keresztl,
  s ha ott leszek, ha l ttalak: ”less meg!
  SzĄvesen veszem a hal lt is kezedbl. -
  Vesel‚nyinek irj vagy izenj, ha izensz,
  Mert, ki el“tted volt, Vesel‚nyi Ferenc."

  E l ngol˘ szavak voltak a lev‚lben,
  De ki Ąrn  le azt, leĄrni ki tudn :
  Mi volt ‚s mi nem volt M ria sziv‚ben,
  Amid“n szemeit e sorokon tart ?
  Tengeri sz‚lv‚sz ment  t zajong˘ kebl‚n,
  Feh‚r hull mait magasan emelv‚n.

  s e hull mok k”zt egy kicsiny kis sajka,
  A szĄv, h nykodott, de evezett vakmer“n;
  Egy eg‚sz vil gnak kincs‚t vitte rajta
  A f‚lelmet hĄrb“l sem ismer“ rem‚ny.
  Messze l tszott m‚g a part, de imm r l tszott;
  s, ha nem volna, ez adna b tors got.

  "Irok neki," sz˘lott a sz‚p h”lgy mag ban.
  Hosszan gondolkodott, gondolt is sok sz‚pet,
  De mikor azt hitte, hogy m r ott toll n van,
  V‚gre csak ezt Ąrta v laszul hamarj n:
  "jf‚lkor l‚gy a v r d‚lnyugati sark n."

  Hogy ‚rt Vesel‚nyi, hogy sem t bor ba?
  Mint tudhatn m ‚n azt, hisz maga sem tudta.
  Bement, de nem sok  maradt s tor ba',
  Olyan kem‚ny volt a medveb“r alatta.
  Puh bb fekv“hely‚rt indult ki a d“re,
  S kapta mag t, r –lt egy sziklatet“re.

  Magas volt a szikla, szemk”zt Mur nyv rral,
  Hol le–lt a vit‚z m‚l n elmerengve;
  Feny“fa borĄt  s”t‚t  rny‚k val,
  Mellette kis patak ‚s kis mad r zenge.
  Azt sem tudta eddig, van-e mad r‚nek?
  S most elhallgatta, s oly j˘lesett sziv‚nek.

  V‚gre bosszankodva sz˘la: "Istenemre,
  Ez asszony boszork ny, ugy megbv”lt-b jolt!
  Egy a gondolatom, s ez “... szemeimre
  Vont az eg‚sz f”ldet betakar˘ f tyolt.
  Nincs ezen f tyolnak csak egy kis nyil sa,
  s ez is az‚rt van, hogy szemem “t l ssa.

  Oly sz‚p, s olyan b tor! ‚nhozz m illen‚k.
  Feles‚gem meghalt, ‚s ezt b”lcsen tette,
  Nem szerettem, szeg‚nyt; j˘s ga volt el‚g,
  De nagyon sok gondja volt a feszletre.
  Nem mondom, hogy nem lett volna j˘ ap ca,
  K r is, hogy nem az lett, nagyon elhib zta.

  Szerelem, szerelem, te kedves sz‚p vend‚g,
  Itt vagy v‚gre, itt: de nem  tkozlak-e meg,
  Hogy  lmaib˘l e lelket f”lserkent‚d,
  Hogy megmozdĄtottad gr nitk“-szĄvemet?
  Ha hidegen felel a forr˘ lev‚lre...
  §rl‚s, ne vezess ”rv‚nyed sz‚l‚re!"

  F”lugrott ‚s szinte fenyegetve n‚zett
  A v r fel‚, ugy ment vissza s tor ba.
  Csaknem ”sszeroskadt t‚rde, hogy bel‚pett,
  Mert ott M ri nak level‚t tal lta.
  Nagy volt, amig bont , nagy volt lelki harca;
  S mi volt halv nyabb: a lev‚l-e vagy arca? -

  Sok ra ugyan, de csak elj”tt az ‚jf‚l,
  A szellemeknek e f‚nyes fejedelme...
  Kinek koron ja dŁsabb az ”v‚n‚l?
  S t”bb csillaggal kinek van megrakva melle?
  De most koron j t letev‚, a holdat,
  S mell‚n a ragyog˘ rendjelek nem voltak;

  Egyszer– fekete felh“pal stban j”tt,
  T n mert “ is titkos kalandokra k‚szl,
  Mik‚nt Vesel‚nyi. - S–r– bokrok k”z”tt
  llt ez s gondolkod‚k szĄve szerelm‚rl,
  R‚g gondolkod‚k m r, mid“n fenn az ˘ra
  Lomha nyelve v‚gre tizenkett“t sz˘la.

  Olyan hatalmasan dobogott kebele,
  Mintha azt bellr“l buzog ny d”ngetn‚,
  Mert Ąm k”t‚lh gcs˘ indul meg lefele;
  A vit‚z elfojtott sohajjal k”sz”nt‚:
  "Mennyorsz gba megyek... vagy v‚rpadra tal n...
  Mindegy!" ment, s bel‚pett a v r kis ablak n.

  M ria fogadta, egyed–l v rt r ja,
  Egyed–l? nem... egytt ezer sz‚ps‚g‚vel,
  Feh‚r kebel‚vel, fekete haj val,
  Piros ajkaival, s”t‚tk‚k szem‚vel.
  Az asztalra t‚ve reszketett a l mpa;
  T n szerelemf‚lt‚s volt reszket“ l ngja.

  "Elj”ttem, asszonyom!" sz˘lalt meg a lovag,
  "Nagys gos kegyed‚rt vedd k”sz”netemet,
  Amit m r megĄrtam, elmondjam Łjolag?
  Elmondjam, mennyire f”ldŁltad eszemet?
  Keblemnek egykori holt, rideg mag nya
  Most a szerelemnek hangzatos tany ja.

  Reszket a szivem, de nem mint a r˘zsafa,
  Mely f”l”tt elsuhant az esti fuvalom;
  Reszket a szivem, mint k rp ti szikla, ha
  F”ldindul s t”r  t alatta szilajon.
  B sty s az ‚n szivem; nagy szenved‚ly kellett,
  Hogy megh˘dĄthassa e p nc‚los keblet.

  Oh de te, asszonyom, sz˘lj, mi‚rt hivatt l?
  Az‚rt-e, hogy l ssad kĄnomat s kinevess,
  Vagy tal n az‚rt, hogy rajtam sz nakozz l?
  Ink bb erre vagyok, mint arra ‚rdemes...
  Vagy tal n az‚rt, hogy szerelmem hegy‚re
  Rem‚nyv rat ‚pĄts... asszonyom, ez‚rt-e?"

  "Ez‚rt, s“t m‚g t”bb‚rt," sz˘lt Sz‚csi M ria,
  "Szeretlek t‚gedet, szĄvemet megnyer‚d,
  SzĄvem m r ti‚d ‚s k‚sz r  hajolnia,
  Hogy bĄrd kezemet is... de egy f”lt‚tel‚rt.
  Ha igaz n szeretsz, k”nny lesz a v lasz:
  Szerelmem s kezem‚rt p rtom k”z‚  llasz?"

  "Nem!" sz˘lt Vesel‚nyi gondolkod s n‚lkl,
  Sz˘lt nnep‚lyesen ‚s hat rozottan,
  "Ezen f”lt‚tellel elm‚m meg nem b‚kl,
  Kiv nj ak rmi m st, mi hatalmamban van.
  Sokkal, sokkal dr g bb vagy te, mint ‚letem,
  De becsletemet nem adom ‚rted sem.

  Amely z szl˘nak ‚n h–s‚get eskv‚m,
  Annak fogok ‚lni, az alatt halok meg.
  s ha m snak adott eskmet megszegn‚m,
  Hinn‚d-e az eskt, melyet neked teszek?
  Ha szeretsz, asszonyom, Łgy kiv nj egyebet,
  Kl”nben, t”rt szĄvvel, de m‚gis elmegyek."

  M ria csendesen, n‚m n n‚zte a h“st,
  Ajaka nem sz˘lott, csak szĄve dobogott.
  "Ily nagynak hittem ‚s ohajtottam is “t!"
  Lelk‚nek m‚ly‚ben ekk‚p gondolkodott,
  "Oh de most mit tegyek? mihez tartsam magam?
  n t”rjek h–s‚get, ‚n szegjem-e szavam?"

  Azut n fennsz˘val mond  a vit‚znek,
  S szav ban tettetett haragl ng lobogott:
  "J˘l van; ha ‚n ‚rtem nem j”sz: k‚nyszerĄtlek
  P rtomhoz... e v rat elhagyni nem fogod.
  Itt maradsz, s ha nem kell menyasszonyi  gyam,
  Erre fekszel, ‚s ez nincs megvetve l gyan."

  S megnyitv n egy ajt˘t a v‚rpadra mutat,
  Mely  llott a szomsz‚d szob ban s”t‚ten.
  Vesel‚nyi l tja... a f‚lelem utat
  Nem tal l sziv‚hez, de b ntja a sz‚gyen.
  "Bolond, aki vagyok, szerelem bolondja!"
  Ezt gondolja s tudt n kĄvl el is mondja.

  "Oh ‚n bolond! hisz ezt gyanĄthattam volna,
  S“t gyanĄtottam is... ‚s m‚gis elj”ttem.
  V‚geztesd, asszonyom, hol van a v‚rszolga?
  Mert nem igen van t”bb sz˘ k”zted s k”z”ttem.
  šttesd le fejemet, ‚s ahol el snak,
  T‚tess szam rflet sĄromhoz fejf nak.

  Gyal zat, gyal zat! kit a harc istene
  Nem mert b ntani, Ąm asszonyi csel ejt meg. -
  De m‚rt zŁgol˘dom, mi‚rt “ ellene?
  Hiszen minden ember Łgy arat, amint vet.
  V‚geztess ki, hamar v‚geztess, asszonyom.
  Nem  tkozlak t‚ged, magamat  tkozom."

  "Nem, nem a v‚rpadra!" ki lt f”l az asszony.
  "Ide karjaimba, forr˘ karjaimba!
  Nincs hatalom, ami t“lem elszakasszon,
  Sorsom ‚s sorsod egy csillagra van Ąrva.
  Ha m r egyiknknek meg kell szegni hit‚t,
  n szegem meg, legyen s‚rtetlen a ti‚d.

  Tudom, mit v rhatok p rtom hĄveit“l,
  De lesz annyi er“m, hogy elt–rjem ‚rted,
  S a j”vend“ t n majd szelidebben it‚l,
  S ha le nem mossa is a foltot, mely ‚rhet,
  Legal bb elf”di, s megbocs t a n“nek,
  Hogy elfelejtette v‚g‚t szerep‚nek.

  Mert csak szerep s nem m s az asszonyvit‚zs‚g,
  Elhagyom a csata t‚r‚t, a szĄnpadot;
  A kardot, a p nc‚lt nem neknk k‚szĄt‚k,
  Sz‚gyenlem, hogy vele kezem kont rkodott.
  F”lveszlek, szerelem eldobott r˘zs ja,
  Asszonyok fegyvere, kir lyi p lc ja!"

  s r”vid nap mulva az  gyŁk d”rg‚nek,
  De csalatkozn‚k, ki ostromnak gondoln ,
  Lakodalmat adtak hĄrl a vid‚knek,
  A h“s vez‚r s a sz‚p ”zvegy lakodalm t.
  Meddig tartott, meddig nem a lakodalom?
  Nem tudom, de vĄg ‚s zajos volt, mondhatom. -

  K‚tsz z esztend“vel ut˘bb, hogy itt j rtam,
  HĄre sem volt t”bb‚ az egykori zajnak.
  Az elhagyott, az elpusztult Mur nyv rban
  Vadr˘zsa-bokrok k”zt halk szell“k susogtak.
  Let”rtem egy r˘zs t s magammal hoztam “t...
  Tal n a sz‚p asszony szĄve por bul n“tt... -

                Szatm r, 1847. augusztus 29-e el“tt


  §SZ ELEJN

  šres m r a fecskef‚szek
  Itt az eszterh‚j alatt,
  šres m r a g˘lyaf‚szek
  Tetej‚ben a k‚m‚nynek...
  V ndor n‚pe ott halad.

  Ott a messzes‚g hom lyin,
  Ott az ‚gnek magas n.
  L tom m‚g, mint kis felh“ket,
  Vagy m r nem is l tom “ket?
  Csak Łgy k‚pzelem tal n.

  Elr”p–lnek, elr”p–lnek,
  Tavasz s ny r vend‚gei,
  s “ket m r nemsok ra
  A kertek s mez“k vir ga
  S a f k lombja k”veti.

  Mint szesz‚lyes h”lgy, a mennybolt
  Majd borul, majd kider–l.
  Ajka m‚g mosolyg, s szem‚be
  K”nny tolŁl... ennek sincs v‚ge,
  S ajk n ujra mosoly –l.

  BŁs mosolyg s ‚s vid m k”nny!
  Csod latos kever‚k.
  szrev‚tlen karon fogja
  s egy m s vil gba vonja
  A mereng‚s ember‚t.

  •rahosszat elmerengek,
  s ha egy elejtett t rgy
  Vagy harang, amely megkondul,
  F”lriasztott  lmaimbul:
  Elm‚m, nem tudom, hol j rt?

                Szatm r, 1847. szeptember 1-7.


  BUCS— A N§TELENSGT§L

  T“led v lok, legr‚gibb bar tom,
  N“telens‚g, t“led v lok el;
  Majd huszon”t ‚vi bajt rsam vagy,
  BŁcsu n‚lkl nem hagyhatlak el.

  Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,
  Rajtad most ily hirtelen kiad.
  Megosztottam v‚led ifjus gom,
  Hagyd magamnak f‚rfikoromat.

  Szeret‚lek, mint t n senki m s nem,
  Hogyha int‚l, ‚n sz˘t fogad‚k,
  Mentem ‚n, a reg‚nyes kalandok
  Z szlaj t amerre lenget‚d.

  Messze vitt‚l, sokfel‚ ragadt l,
  Elf radtam, megpihenni kell...
  Nyoszoly m lesz kedvesem k‚t karja
  S fej‚r p rn m a puha kebel.

  Mosolyognak ifju cimbor im,
  GŁnymosoly, mely ajkr˘l-ajkra j r,
  S sz nakozva mennek el mellettem...
  SavanyŁ a sz“l“, ugyeb r?

  n val˘ban sz nalomra m‚lt˘,
  Sz nalomra oly m‚lt˘ vagyok,
  Piszkosabbn l piszkosabb cs rd kba
  Estenk‚nt nem barangolhatok.

  Nem szabad m r, csak egyet, szeretnem,
  s ez is csak engemet szeret,
  Nem Łgy, mint az “ j˘ szeret“ik,
  Kik szeretnek sz zat, ezeret.

  Isten hozz d, n“tlens‚g bar tom!
  Haragszol vagy nem haragszol r m:
  M r ezentŁl h tamat l tod csak,
  ™r”middel v‚gk‚p j˘llak m.

  Isten hozz d, vidd el tarka z szl˘d
  M sfel‚, hogy Łj hivet szerezz,
  Fej‚r z szl˘ kell nekem m r, ‚s az
  Feles‚gem fejk”t“je lesz.

                Szatm r, 1847. szeptember 1-7.


  A KISBRES

  Nem l kev‚lyebben a husz r a lovon,
  Mint az a kisb‚res a vend‚goldalon,
  Behordta a sz‚n t gazda padl s ra,
  šres szeker‚vel ballag a tany ra.

  Hat cĄmeres ”k”r s‚t l a szek‚rrel,
  Legel”l a hajsz s nagy csengety–j‚vel,
  Ritka egy csengety–, oly hangos a szava:
  Harangnak illen‚k holmi kis faluba.

  Ki lt a kisb‚res: "Csel“, cs k˘, csel“!"
  S a szek‚rb“l a nagy ostort veszi el“,
  K‚t”les a nyele, h rom a k”tele,
  Irgalmatlanul elkezd pattogni vele.

  Kati ott gyoml l a kis kertben ser‚nyen,
  Mikor a szek‚r a h zok el“tt m‚gyen,
  M‚g ki sem pillantott, ‚s m r r ism‚re
  Ostora hangj r˘l a b‚resleg‚nyre.

  Ugy meg”r–lt rajta, hogy nagy ”r”m‚be'
  Nem par‚jt, hanem egy sz‚p vir got t‚pe;
  Ha m r ki van t‚pve, mit csin ljon vele?
  Nyujtja s”v‚nyen  t a kisb‚res fele.

  A kisb‚res pedig kor nsem az, aki
  Az aj nd‚kot nem szokta elfogadni,
  Kiv lt, ha neki azt sz‚p le ny kin lja,
  S legkiv lt ha az a sz‚p le ny bab ja.

  Elfogadta, f”l is tzte kalapj ra,
  S f”lugrott megint a szek‚r oldal ra,
  s k”z‚je v gott sz‚p hat tinaj nak,
  S most m‚g kev‚lyebben tartott a tany nak.

  Mit fej‚ben gondolt s ‚rezett sziv‚ben,
  Mit el nem mondhata ott hirtelen‚ben:
  Azt utj ban olyan sz‚pen elfty”lte,
  Hogy a pacsĄrt k is tanulhattak t“le.

                Szatm r, 1847. szeptember 1-7.


  AZOKON A SZP KK HEGYEKEN T—L...

  Azokon a sz‚p k‚k hegyeken tŁl
  Fogsz te ‚lni, kedvesem, ezentŁl,
  Ott fogsz ‚lni boldog f‚rjed mellett,
  Kit boldogg  egyed–l szived tett;
  Napkeletr“l messzebb napkeletre
  J”ssz velem, hogy mulathass kedvedre,
  Odaviszlek sz‚p Erd‚lyorsz gba,
  L posv”lgyi reg‚nyes mag nyba.
  Hiszem, hiszem, hogy vid man ‚lnk,
  Mert ott csak a term‚szet lesz v‚lnk,
  A dics“, az ”r”ksz‚p term‚szet,
  Kinek arc t oly gy”ny”rrel n‚zed,
  Mert tudod, hogy leghivebb bar tom,
  Kit sohasem kaptam hazugs gon,
  Ki el–zi a l‚lek kigy˘it,
  Ki sohasem sebesĄt, de gy˘gyit.
  Ottan ‚lnk a vil gtol t vol,
  Semmi sem jut el hozz nk zaj bol,
  Csak az a halk, tengerf‚le morg s,
  Mely a zajnak csak viszhangja, nem m s,
  S mely meg nem zavarja  lmainkat,
  S“t m‚g k”lt“ibb  lmakba ringat.
  Odaviszlek, egyetlen vir gom
  A nagy f”ld”n, e nagy pusztas gon,
  Ott gyakorlom ‚n be ezt a r‚gen
  •hajtott sz˘t: kedves feles‚gem!

                Szatm r, 1847. szeptember 1-7.


  A SIVATAG LAK•I

  Ott a zerge a k“szikl n
  S legel‚szi a mohot,
  Ott van a sas, fenn-r”pt‚ben
  K”zelĄti a napot,
  Ott a liget f i k”zt zeng
  Az apr˘ mad rsereg,
  Ott a f k alatt a kĄgy˘
  CsŁszik-m szik ‚s sziszeg,
  Ott van a strucc, a homokba
  Dugta ostoba fejit,
  Ott a krokodĄl a s sban
  SĄrja s t n-k”nnyeit,
  Ottan  ssa a hi‚na
  A halottak lakhely‚t,
  Ott a tigris, v”lt”zve
  V‚rszemmel n‚z szertesz‚t...
  Egy hi nyzik: az oroszl n;
  Hol vagyon “? hova lett?
  T n meg”lt‚k? t n elt‚vedt,
  J rv n messze f”ldeket?
  Messze j rt, de el nem t‚vedt,
  s vad sztak b r re ,
  Meg nem ”lt‚k, nem ”lhett‚k,
  Mert mag t “ nem hagy .
  De csat ja hosszu, nagy volt
  S megviselte erej‚t,
  S hogy ezt ism‚t ”sszeszedje,
  Csendes helyre rejtez‚k.
  Nyugszik a f radt oroszl n
  P lmaf nak ernyej‚n...
  Nyugszom ‚n f radt oroszl n
  Feles‚gem kebel‚n.

                Kolt˘, 1847. szeptember 9.


  F™L™SLEGES AGGALOM

  Vil gd”nt“ kacajra
  Nyiln‚k meg ajakam,
  Ha olyan sz”rnyk‚pen
  Nem sz‚gyeln‚m magam;
  Mindeddig azt hittem, hogy ‚n
  Okos emberk‚nt ragyogok,
  Pedig nem volt s nincs s nem leszen
  Oly t”kfilk˘, mint ‚n vagyok!

  El“re-h tra engem
  Az ‚let h nyt-vetett,
  Epedve szomjaz m m r
  A nyŁgodt ‚letet;
  S mit tettem? megh zasod m,
  Hogy kipihenjem magamat...
  H zass g s nyugalom! van-e
  Enn‚l bolondabb gondolat?

  S bar tim miattam
  Agg˘dtak r‚mesen,
  Hogy v‚lem egytt sz‚pen
  Majd lantom is pihen,
  Mivel sz‚lnek kell fujnia,
  Hogy zugjon a f k levele,
  S sz‚lcsendben ugy hallgat, mik‚nt
  A f k, az ember kebele.

  K‚rlek, kedves bar tim,
  Hogy ne agg˘djatok,
  Mint eddig nem hallgattam,
  Ezt n sem hallgatok,
  S“t m‚g majd nem is gy“zitek
  V‚gighallgatni lantomat...
  H zass g s nyugalom! van-e
  Enn‚l bolondabb gondolat?

                Kolt˘, 1847. szeptember


  BESZL A FKKAL A B—S §SZI SZL...

  Besz‚l a f kkal a bŁs “szi sz‚l,
  Halkan besz‚lget, nem hallhatni meg;
  Vajon mit mond nekik? besz‚dire
  A f k merengve r zz k fej”ket.
  D‚l s est k”z”tt van id“, nyujt˘zom
  A pamlagon v‚gig k‚nyelmesen...
  Keblemre hajtva fejecsk‚j‚t, alszik
  Kis feles‚gem m‚lyen, csendesen.

  Egyik kezemben ‚des szenderg“m
  SzelĄdeden hull mz˘ kebele,
  M sik kezemben imak”nyvem: a
  Szabads gh borŁk t”rt‚nete!
  Minden bet–je st”k”scsillagk‚nt
  Nyargal keresztl magas lelkemen...
  Keblemre hajtva fejecsk‚j‚t, alszik
  Kis feles‚gem m‚lyen, csendesen.

  Arany csal s ostor kerget t‚gedet
  A zsarnok‚rt megvĄni, szolgan‚p,
  s a szabads g? egyet mosolyog,
  S mind, aki hĄve, a harct‚rre l‚p,
  S ‚rette, mint a sz‚p ly nyt˘l vir got,
  Sebet, hal lt oly j˘kedvvel veszen...
  Keblemre hajtva fejecsk‚j‚t, alszik
  Kis feles‚gem m‚lyen, csendesen.

  H ny dr ga ‚let hullt m r ‚rted el,
  Oh szent szabads g! ‚s mi haszna van?
  De lesz, ha nincs: ti‚d a diadal
  Majd a csat knak ut˘s˘iban,
  S halottaid‚rt bosszut is fogsz  llni,
  S a bosszu ll s rettent“ leszen!...
  Keblemre hajtva fejecsk‚j‚t, alszik
  Kis feles‚gem m‚lyen, csendesen.

  V‚rpanor ma leng el“ttem el,
  A j”vend“ kor jelen‚sei,
  Saj t v‚r”k tav ba fŁlnak b‚
  A szabads gnak ellens‚gei!...
  Egy kis mennyd”rg‚s szĄvem dobog sa,
  S vill mok futnak  ltal fejemen,
  S keblemre hajtva fejecsk‚j‚t, alszik
  Kis feles‚gem m‚lyen, csendesen.

                Kolt˘, 1847. szeptember


  AZ EMBER

  Nincs nevets‚gesebb az embern‚l,
  Oly kev‚lys‚gben, olyan g“gben ‚l!
  A vil got fitym lj k ajkai,
  S minth' az eget akarn  sz ntani
  Orr val, oly magasra tartja fel.
  Kev‚ly ember, miben kev‚lykedel?

  Egy szempillant sn l mi r”videbb?
  Ember bar tom, a te ‚leted.
  Rohanva j“ az id“ s elrohan,
  Egy kez‚ben b”lcs“d p˘ly ja van,
  S m sikban kopors˘dra szemf”del.
  Kev‚ly ember, miben kev‚lykedel?

  S mit v‚gezhetsz egy pillant s alatt?
  H˘dĄt l n‚peket, orsz gokat?
  H˘dĄtani csak gy v kat lehet,
  S az uralkod s ilyenek felett
  Dics“s‚g? ezt csak sz‚gyenelned kell.
  Kev‚ly ember, miben kev‚lykedel?

  S ha dics“s‚get szerz‚l, nagy nevet?
  Veled hal meg s a f”ld al  viszed,
  Vagy, mint h– eb, kĄs‚r ki sĄrodig,
  S ott “rzi azt egy p r kis sz zadig,
  S el‚bb-ut˘bb ‚hen-szomjan vesz el.
  Kev‚ly ember, miben kev‚lykedel?

  Dics“s‚ged, neved maradjon! hol?
  A n‚p is elvesz, melyhez tartozol.
  Az orsz g, melyben most ‚l nemzeted,
  Tenger volt egykor, s Łjra az lehet,
  S e f”ld is semmis‚gbe oszlik el.
  Kev‚ly ember, miben kev‚lykedel?

                Kolt˘, 1847. szeptember


  AMI•TA N MEGHZASODTAM...

  Ami˘ta ‚n megh zasodtam,
  Val˘s gos fejdelem vagyok,
  Tr˘nusom a karsz‚k, ‚s pip mnak
  HosszŁ sz ra a kir lyi bot.

  Ekk‚p –l”k a sz”rny m‚lt˘s ggal,
  S elfogadom kegyelmesen itt
  - Akik j“nek audienci ra -
  Orsz gomnak jobb gy n‚peit.

  Ott egy ly nyka r˘zsaszĄn ruh ban...
  Mert ly ny vagy s m‚g sz‚p is a felett,
  Legel“sz”r is veled besz‚lek,
  Jer, hug m, az els“s‚g tied.

  Kis hamis ly ny! m‚rt kerlt‚l eddig?
  Csak nevedr“l ismerhettelek,
  Azt tud m csak, hogy ™r”mnek hĄnak,
  Kerget‚lek, s el nem ‚rtelek.

  mde v‚gre birtokomba est‚l,
  Megh˘dĄt m tnd‚r-sz rnyadat,
  Kert‚szem vagy, te n”velsz naponk‚nt
  Homlokomra fris vir gokat.

  Sz‚p vir gok szĄnre ‚s illatra,
  Milyeket csak tnd‚rk‚z n”vel,
  s k”z”tt”k a t”vis csiklandja
  Csak fejemet s nem karcolja fel. -

  L‚pj el“, te hosszŁ sz raz ember,
  M‚lyszem– ‚s s padtarcu Gond,
  Vagy maradj csak, ajkad mindig olyan
  Pr˘zai hist˘ri kat mond;

  Balgatag, ki ily dics“ napokban
  Kenyeret ‚s ruh t emleget,
  Hordd el magad! b r r”vid az ‚let,
  Besz‚lgethetnk m‚g eleget. -

  S te is itt vagy, te is megjelent‚l?
  DŁlt arcoddal, s”t‚t F jdalom!
  Nem remeg kend, ”r”k ellens‚gem,
  Hogy ezennel f”lakasztatom?

  M‚ly sebeket hasĄt l szivembe,
  Melyek n‚ha most is v‚rzenek!
  Mit csin ljak most veled?... ne bŁsulj,
  Kegyelmesen megkegyelmezek.

  Egym s ellen hosszu harcot vĄvtunk,
  A diadal hozz m eskv‚k;
  Nagylelk– leszek, mert a gy“z“nek
  Dics“s‚ge a nagylelks‚g - -

  Mily zaj ez kinn?... Pegazusom tombol,
  T n megrŁgta valamely szam r,
  Vagy t n az‚rt nyugtalankodik, mert
  Engem olyan r‚g nem l ta m r.

  V rj, lovacsk m, majd tiporhatod m‚g
  A felh“ket j˘ gazd d alatt,
  V rj egy kiss‚, hagyd ‚lvezni mostan
  Fejedelmi nyugodalmamat.

                Kolt˘, 1847. szeptember


  SZEPTEMBER VGN

  M‚g nyĄlnak a v”lgyben a kerti vir gok,
  M‚g z”ldel a ny rfa az ablak el“tt,
  De l tod amottan a t‚li vil got?
  M r h˘ takar  el a b‚rci tet“t.
  M‚g ifju szivemben a l ngsugarŁ ny r
  S m‚g benne virĄt az eg‚sz kikelet,
  De Ąme s”t‚t hajam “szbe vegy–l m r,
  A t‚l dere m r megt‚ fejemet.

  Elhull a vir g, eliramlik az ‚let...
  ˜lj, hitvesem, –lj az ”lembe ide!
  Ki most fejedet kebelemre tev‚d le,
  Holnap nem omolsz-e sirom f”libe?
  Oh mondd: ha el“bb halok el, tetemimre
  K”nnyezve borĄtasz-e szemf”delet?
  S r bĄrhat-e majdan egy ifju szerelme,
  Hogy elhagyod ‚rte az ‚n nevemet?

  Ha eldobod egykor az ”zvegyi f tyolt,
  Fejf mra s”t‚t lobog˘ul akaszd,
  n felj”v”k ‚rte a sĄri vil gb˘l
  Az ‚j k”zep‚n, s oda leviszem azt,
  Let”rleni v‚le k”ny–imet ‚rted,
  Ki k”nnyeden elfeled‚d hivedet,
  S e szĄv sebeit bek”t”zni, ki t‚ged
  M‚g akkor is, ott is, ”r”kre szeret!

                Kolt˘, 1847. szeptember


  ELRTEM, AMIT EMBER RHET EL...

  El‚rtem, amit ember ‚rhet el:
  Boldogs ggal csordultig e kebel!
  ™lemben kedves ifju feles‚g,
  Milyenr“l lelkem annyit  lmod‚k,
  Mid“n vir gaid k”zt, k‚pzelet,
  Mint m moros pillang˘ repkedett;
  ™lemben egy oly asszony, akinek
  Tnd‚rek adj k a testv‚r nevet,
  ™lemben a legdr g bb f”ldi kincs...
  Oly boldog vagyok, hogy rem‚nyem sincs!
  Mi‚rt is volna n‚kem a rem‚ny?
  A nem-tov bbat m r el‚rtem ‚n.
  Mi volna k”nnyebb? mint lemondanom
  Mostan ter˘lad, honfi-aggalom,
  Ter˘lad, kĄnos hazaszeretet,
  Ki mind”r”kk‚ t‚ped a szivet,
  S magamnak szedni, mit az ˘ra  d,
  Istenre bĄzv n m s bŁj t, baj t... -
  De el nem hagylak, haz m, t‚gedet,
  MŁltat, j”vend“t, mindent eltemet
  Boldogs gomnak tenger-”z”ne,
  Csak szent olt rodat nem ”nti le.
  Veled sohajtok, haz m, mint el‚bb,
  A kedvez“bb, a szebb id“ fel‚,
  Mely t”viskoron dat leveszi,
  S hely‚be a dicskoszorŁt teszi,
  Veled sirok, ha f jnak sebeid,
  - Miket rajtad haramj k keze nyit, -
  Veled sirok, hogy f zol, ‚hezel,
  S nincs r‚szvev“d sem t vol, sem k”zel,
  Veled sirok, hogy korcsok fiaid,
  S hivom le r jok isten  tkait,
  S veled sz‚gyenlem, hogy a nagyvil g
  T‚ged, szeg‚ny haz m te, meg se' l t,
  Hogy, aki rajta egykor Łr val l,
  s reszketett parancsod hangin l,
  Most r ja n‚zve nem is l‚tezel...
  S ‚rted teszek majd, hogyha tenni kell!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  KAZINCZY GBORHOZ

  Milj˘k nev‚ben emelem szavam,
  Milj˘k nev‚ben mondom el neked
  A k”sz”net, a h la szavait,
  H“s p lyat rsam, lelkem rokona:
  A n‚p nev‚ben! melynek hĄve vagy,
  Mely‚rt csat zol b tran ‚s vit‚zl.
  Szentebb, mint a keresztesh borŁk.
  Szentebb a harc, amelyet vĄv e sz zad,
  Melynek te, mint ‚n, katon ja vagy.
  Ott fekszik, mint egy Łj Prometheus.
  vezred ˘ta a bilincsre-vert n‚p,
  s r gja m j t a saskesely–,
  s v‚rzi l b t ‚s kez‚t a l nc.
  Le fogjuk r zni r˘la a vasat,
  S el–zzk t“le a saskesely–t!
  Mienk, mienk lesz majd a gy“zelem,
  Mert j˘ az gy, mely f”lfegyverze minket,
  Mert a j˘ gynek v‚gre gy“zni kell.
  Az ellens‚g‚ m‚g a hatalom,
  Kicsiny, kicsiny m‚g a mi seregnk, de
  Akik vagyunk, mind elsz nt f‚rfiak,
  S ha ott a t”bbs‚g, itten az er“,
  Mert a mi fegyvernk az ‚lesebb,
  Mert az igazs g a mi fegyvernk.
  S nem volna messze m r a diadal,
  Ha minden harcos olyan volna, mint te,
  Szav val olyan f‚l-mindenhat˘!
  F”l, f”l, bar tom, hangoztasd szavad,
  raszd ki lelked e l ng”z”n‚t,
  Hogy f”llobbantsd a rokon szĄveket,
  S hogy sz‚t‚gesd az ellens‚g had t!
  D”r”gd a g“gnek ‚s a butas gnak
  A r  j”vend“ v‚git‚letet.
  F”l, f”l, bar tom, csggedetlen–l
  S nem t ntorogva egy pillantatig sem!
  A dĄj, amelyet egykor aratunk,
  Kzdelmeinkhez m‚lt˘ dĄj leszen...
  De mit besz‚lek? m‚rt emlĄtem ezt?
  Nem f radunk mi jutalom-rem‚nnyel,
  Mint a hazugs g aljas zsoldosi,
  De ”nz‚s n‚lkl, isten-ihlet‚sb“l,
  Mint hajdan ban az apostolok!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  AZ UT•S• VIRGOK

  §szi id“ a jav b˘l,
  A term‚szet homlok r˘l
  Minden sz‚pet leragad.
  Nincsen a mez“k”n semmi,
  M‚g a kertben is keresni
  Kell m r a vir gokat.

  Kis Julisk m ”sszeszedte
  s bokr‚t v  k”t”tte
  A marad‚k sz lakat.
  J˘l tev‚d, kis feles‚gem,
  Kedvet szerzesz evvel n‚kem
  S t n vel”k sem t‚sz roszat.

  M r ha Łgyis halniok kell,
  Haljanak h t legal bb el
  Itt, hol l tj k szemeink;
  K”nnyebb lesz tal n hal lok,
  Hogyha azok n‚znek r jok,
  Akik “ket szeretik.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  EGYKOR S MOST!

  Egykor ‚s most! egykor ‚s most!...
  p ilyen volt az id“,
  Mint most, ily hideg, zimank˘s,
  gy szakadt le az es“.

  Nagyon j˘l jut az eszembe,
  M‚g a napj t is tudom:
  Ballagott egy ifju kinn a
  Pocs‚t s orsz guton.

  BŁs arccal, kopott ruh ban
  Ahogy ottan ballaga,
  Olyan volt, mint egy v ndorl˘
  Leveletlen “szi fa.

  Csak ment, csak ment, s ha el“tte
  K‚tfel‚ t‚rt el az ut,
  Nem k‚rdezte senkit“l sem:
  Ezen s ezen hova jut?

  Mindegy volt “r ja n‚zve,
  Ha jobbra, ha balra ment;
  Sehol sem v rt r  meleg h z
  s meleg szĄv odabent.

  Megmondjam-e, feles‚gem,
  Hogy ez ifjub˘l mi lett?
  Ne sajn ld “t, ‚li m r “
  A mennyei ‚letet.

  Hanem ebb“l azt ne hidd, hogy
  Elment az ‚l“k k”z–l;
  Annyiban van csak, hogy “ m r
  Itt a f”ld”n dvez–lt.

  Itt van e meleg szob ban,
  S ajka forr˘ ajkadon,
  Kedves dr ga feles‚gem,
  des sz‚p kis angyalom!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  A SZERELEM ORSZGA

  lmodtam a minap...
  M r nem tudom, hogy ‚bren-e vagy alva?
  Csak azt tudom, hogy  lmod m.
  Ah, milyen sz‚p  lom vala!
  Most amid“n leĄrom,
  Kezem m‚g most is reszket... a gy”ny”rt“l!
  Ballagva mentem hosszu Łton,
  Azaz, hogy nem ballagva,
  S“t ink bb sebesen,
  Mert puszta volt a t j, amerre j rtam,
  Olyan puszta, olyan pr˘zai,
  E t jn l csak lak˘i voltak
  M‚g pr˘zaibbak...
  Oly szenved‚lytelen, nyugodt pof k!
  Siettem el, siettem el,
  Hogy mentl hamarabb
  M”g”ttem hagyjam e
  Boszant˘ t jt s boszant˘bb arcokat.
  Elv‚gre ‚rtem egy magas kerĄt‚st,
  Amelynek gy‚m nt kapuj ra
  Ez volt f”lĄrva sziv rv ny-bet–kkel:
  "A szerelem orsz ga."
  V gy-szomjasan
  Kaptam meg a kilincset
  s b‚nyit‚k,
  S mit l ttam! ‚gi l tom ny!
  El“ttem  llt a legdics“bb vid‚k,
  Min“t a fest“k ‚s a k”lt“k
  Mv‚szi m morukban
  Teremteni csak k‚pesek,
  Amilyen t n csak a paradicsom volt.
  VirĄt˘ sz‚les hosszu v”lgy
  Ezer vir ggal s oly nagy r˘zsaf kkal,
  Amekkor k m sutt a t”lgyek.
  K”z‚ptt s‚t lt egy foly˘,
  s vissza-visszafordult
  A helyre, melyet egyszer elhagyott m r,
  Mik‚ntha f jna n‚kie
  V‚gk‚pen elszakadni t“le.
  A l that r szeg‚lye
  Reg‚nyes k“szikl k val nak,
  Melyek fej‚n
  Arany felh“k lebegtek
  Frt”k gyan nt.
  El lm‚lkodva n‚ztem e vid‚ket,
  Feledve m‚g az ajt˘t is betenni,
  Mid“n bel‚ptem.
  Sok ig  lltam a ksz”bn‚l,
  Mig v‚gre szinte ”ntudatlanŁl
  Beljebb-beljebb vont a vid‚k var zsa.
  El“sz”r is vir gos r‚teken
  Mentem keresztl. Ifju emberek
  J rtak k”r–lem, mindegyik
  Lehajtott f“vel, mintha t–t keresne.
  Kiv ncsi lettem ‚s megk‚rdez‚m,
  Hogy mit keresnek olyan gondosan?
  S felelt egy, hogy m‚rges fvet.
  M‚rges fvet? s miv‚gre?
  "Hogy kifacsarjam s megigyam lev‚t."
  Megd”bben‚k s gyorsan tov bb haladtam,
  S f radva ‚rtem
  Az els“ r˘zsaf hoz,
  S al ja ltem, hogy ott megpihenjek,
  De amid“n letelepedtem,
  Oh borzalom! fejem f”l”tt
  Egy ifju l˘gott f”lakasztva.
  Elrohan‚k a m sik f hoz
  S a harmadikhoz ‚s a negyedikhez
  s Ągy tov bb, mindig tov bb,
  De nem pihenhet‚k sehol,
  Mert mindenik f n
  Fgg”tt egy ember.
  TŁl a foly˘n, tŁl a foly˘n!
  Gondoltam, ott a boldog szerelem.
  S szaladtam a foly˘ fel‚.
  Cs˘nakba –ltem, s gyorsan evez‚k,
  De hŁnyt szemekkel,
  Mert a habokban egy-egy holt tetem
  št”tte f”l mag t,
  S a partr˘l, mint a megriasztott b‚k k,
  Ugr ltanak be ifjak ‚s le nyok.
  t‚rtem a vizen,
  S hah, itt is mindentt
  A r‚gi l tom ny!
  M‚regpoh r, akasztott emberek,
  Mindenhol ez. mindig csak ez,
  S h tŁl a szikl k ormir˘l
  Vet‚k le m sok magokat,
  S alant a v”lgynek ‚les k”vein
  Kifeccsent szĄv”kb“l a v‚r
  S fej”kb“l a vel“.
  K‚ts‚gbeesve nyargal‚k
  Mindenfel‚, mindenfel‚,
  De mindentt a r‚gi l tom ny:
  DŁlt arcok ‚s ”ngyilkol s!...
  Csup n csak a t j ‚s az ‚g mosolygott.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  MENNY S F™LD

  Isten hozz d, gy”ny”r– hazugs g,
  Eszm‚nyk‚pek,  br ndok vil ga!
  M r kezemben tartom ajt˘d kulcs t,
  M‚g egy perc s ”r”kre z rva l‚sz.

  TŁl az ‚jnek fej‚r sziv rv ny n,
  A tejŁton tŁl r”p–ltem egykor,
  S ott az ‚gi magasokban j rv n
  pit‚lek, sz‚p tnd‚rvil g.

  Ott t”lt”ttem ‚bren  lmodozva
  A csapong˘ ifjus g id“it,
  lmaimnak nem volt v‚ge-hossza,
  S szebbn‚l-szebbek voltak  lmaim.

  De az  lom b rmi sz‚p, csak  lom,
  S hogyha ma nem, holnap elmuland˘;
  Elment, elment pajkos ifjus gom,
  F”lkeltett a komoly f‚rfikor.

  Isten hozz d,  br ndok vil ga!
  Mi‚rt v rjak, amĄg ”sszeomlasz
  S romjaidnak eltemess al ja?...
  Jobb, lesz llnom innen idej‚n.

  Le a mennyb“l, le teh t a f”ldre!
  VĄgy le, vĄgy le, k‚pzem‚nyim sz rnya,
  Miel“tt lebukn m ”sszet”rve,
  Mint lebukott egykor Pha‰ton.

  Hogy j”n e k”nny szemem pill j ra?
  Aggalom s bŁ, hagyjatok, hadd menjek,
  Hisz a f”ld az emberek haz ja,
  Embereknek csak a f”ld val˘;

  S ha nem is oly sz‚p ez, mint szeretn“k,
  Nem is oly rŁt, mint az ifju v‚li...
  Nincs itt angyal,  mde nincs is ”rd”g,
  S ha van itt t‚l, van kikelet is.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  CSENDES LET

  s v‚ge a kom‚di nak,
  A ftty s a taps elhallgatott,
  A nagy fgg”ny sz‚pen leg”rdlt,
  S ‚n ott hagy m a szĄnpadot.

  S most itt vagyok... oly messze, messze,
  Sz z m‚rf”ld t“lem a vil g,
  Ki egykor azt becsavarogtam,
  Mint a garabonc s di k.

  Itt –l”k feles‚gem mellett
  Ebb' a csendes kis faluba'.
  Egykor szk volt a f”ld, s im‚ most
  El‚g t g e kicsiny szoba.

  Itt n‚zem a hajnalt s az alkonyt
  s feles‚gem mosoly t,
  S szemem nem kĄv n t”bbet l tni,
  B rmily kev‚s az, amit l t.

  Ki tette volna f”l fel“lem,
  Hogy ilyen furcs n j rok m‚g?...
  De mikor olyan furcsa, furcsa
  Port‚ka az a feles‚g!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  AZ VOLT A NAGY, NAGY MUNKA...

  Az volt a nagy, nagy munka,
  Kicsiny kis feles‚g,
  Mig megszereztelek, mĄg
  Veled elj”het‚k.

  Ha ilyen dr ga volna
  Minden h zn l a ly ny.
  Be kev‚s pap hĄzn‚k meg
  Az esket‚s dij n.

  Igaz, hogy ily le ny nem
  Minden bokorban n“,
  S uramfia: po‚ta,
  Rongyos po‚ta-v“!

  Meg is tev‚ dics“en
  A hat-v g s ap d,
  Hogy ily isten-csap st˘l
  Menekj‚k a csal d.

  s amid“n hi ba
  Volt minden izzad s,
  S ‚g, f”ld dac ra meglett
  Az asszony-elhoz s:

  Elt”rt ugyan az Łtban
  Kocsinknak kereke,
  De nem hiszem, hogy a nagy
  ld s-sŁly t”rte le.

  Azon  ld snak sŁlya,
  Amellyel engemet
  Ipam s napam magokt˘l
  Eleresztettenek.

  Azon az egyen most is
  Csod lkozom nagyon,
  Hogy az ajt˘n j”v‚k ki
  s nem az ablakon.

  Mi‚rt is nem dobtak itt ki?
  T–rn‚m a t”bbivel;
  A sok k”zt e kis tr‚fa
  Nem is t–nt volna fel.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  HINT•N S GYALOG

  R‚g eltemette a nyarat,
  Az “sz, s ez is haldoklik m r,
  Az erd“ m‚gis milyen hangos!
  Hogy fty”l benne a mad r!

  E fttyre f”lriadtak az
  lmos mereng‚sb“l a f k,
  S a meglep“, nem-v rt ”r”mt“l
  Megrezzen rajtok minden  g.

  M‚g ott f”nn a nap is, aki
  K”dcsukly j ba bŁjt vala,
  Gondolva, hogy a tavaszig m r
  Ugysem leszen mit l tnia,

  M‚g f”nn az ‚gen a nap is
  Kiv ncsian pillant el‚,
  Hogy l ssa ezt a madarat, mely
  A bŁs csendet sz‚tkerget‚.

  Keres, keres szemeivel,
  Megn‚z az erd“n minden f t,
  De mindhi ba, mindhi ba,
  Mad rf‚l‚t sehol se' l t.

  J˘ nap bar tom, ne keresd
  A f kon e vĄg madarat,
  Ott ballag a mi ftty”snk a
  Gyaloguton a f k alatt.

  Egy  gr˘lszakadt siheder,
  Kit a balsors meghordoza,
  Kebl‚n kenyere, h t n h za
  S sziv‚ben j˘kedv tavasza.

  Hogy megfty”l, hogy megfty”l,
  Hogy harsog az erd“ bele...
  S Ąm f‚nyes Łri hint˘ nyargal
  S szemben tal lkozik vele.

  A f‚nyes hint˘ban bell
  S”t‚t ur l nagy csendesen;
  Ah, milyen napfogyatkoz s van
  E gazdag Łr szemeiben!

  Megl tja “t a siheder
  s sajn lkozva t vozik...
  Ti szeg‚ny gazdagok, kiken ily
  Rongyh zi is sajn lkozik!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  MI A SZERELEM?

  Sld“ po‚t k, bikficek,
  Ugyan ne csiripeljetek
  A szerelemr“l! k‚rlek sz‚pen
  Az emberis‚g szent nev‚ben,
  Melyet kĄnpadra vonni v‚tek,
  K‚rlek, hogy azt ti ne tegy‚tek.
  Tudj tok: melyik f n terem,
  Milyen mad r a szerelem?
  A kotyvaszt‚k, mit fejetek
  Rosz b”gr‚j‚ben f“ztetek,
  A s˘hajt sok galusk ja
  Pityerg‚sek lev‚be h nyva,
  Eped‚ssel megs fr nyozva
  Vagy kakasdhhel megborsozva,
  Oh ‚n szerelmes istenem,
  Ez m‚g kor nsem szerelem!
  M‚g v rjatok, kis bikficek,
  Kiss‚ nagyobbat n“jetek,
  Hogy a szerelmet ismerj‚tek
  s azt meg‚nekelhess‚tek. -
  Viselni hosszŁ ‚ven  t
  A szĄvben a k‚ts‚g nyil t,
  Teremteni legmelegebb
  V‚rnkb“l sz‚p rem‚nyeket,
  Csak az‚rt, hogy meghaljanak,
  Hogy minden istenadta nap
  Legyen egy-egy kedves halottunk,
  Kit kĄnosan kell megsiratnunk;
  A r galomnak ˘ri si
  Kigy˘fark val szembesz llni,
  Elt–rni oly b ntalmakat,
  Mit megtorolni nem szabad,
  Mert kedvesnk az‚, ki b nt,
  Azt n elvenni a le nyt,
  Eldobni ‚rte szabads gunk,
  Mely legim dottabb saj tunk,
  S f”lvenni a k”nny– szabads g
  Helyett az ‚let sŁlyos gondj t,
  Dolgozni napok s ‚jeken,
  Hogy ‚telnk s ruh nk legyen;
  S ha feles‚gnk t n szesz‚lyes,
  Magunkat szabni szesz‚ly‚hez,
  Hogy m r ha kell ”r”mtelennek
  Lenni egyik vagy m s ‚letnek,
  Mienk legyen ”r”mtelen...
  L ss tok, ez a szerelem!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  B™LCSELKEDS S B™LCSESG

  "Teremtve van-e a vil g,
  Vagy ”r”k id“k ˘ta  ll?
  S fog-e ”r”kk‚  llani,
  Vagy egykor semmis‚gbe sz ll?

  MegĄrta ‚vmilj˘k el“tt
  A sors, mi fog t”rt‚nni majd?
  Vagy a t”rt‚net g lya, mit
  A v‚letlen fuvalma hajt?

  Egy-e a l‚lek ‚s a test?
  Honnan j”v‚nk, hov  megynk?
  Elalszik-e a sĄrba', vagy
  Uj l ngra lobban ‚letnk?"

  Gunnyaszt a b”lcs mag nosan,
  S ezen k‚rd‚sek lengenek
  Viraszt˘ szemei el“tt,
  Mik‚nt rejtelmes szellemek.

  Vizsg lja “ket gondosan,
  Vizsg lja f radatlanŁl,
  Vizsg lja hosszu ‚vekig,
  S mi haszna benne? mit tanŁl?

  E szellemeknek arcain
  Csak egy von st sem fejte meg,
  Mid“n fel‚je a hal l,
  A v‚gs“ szellem, k”zeleg.

  S te balgatag vil g, te az
  Ily d“r‚t b”lcsnek nevez‚d,
  Ki kincset kĄv n szerzeni
  S elt‚kozolja ‚let‚t.

  El‚g, hogy ‚lsz! mi gondod r :
  Mi volt ‚s mi k”vetkezik?...
  Legb”lcsebb, s“t csak az a b”lcs,
  Ki sohasem b”lcselkedik.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  MEDDIG ALSZOL MG, HAZM?

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  A kakas r‚g felkelt,
  Kukor‚kol sa r‚g
  Hirdet‚ a reggelt.

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  A nap is f”ll‚pett,
  Be”z”nl“ sugara
  Nem boszantja k‚ped?

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  A ver‚b is fenn van,
  Telhetetlen bendej‚t
  T”mi asztagodban.

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  A macska is fenn j r,
  S tejesk”cs”g”d k”r–l
  Kotnyeleskedik m r.

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  Kasz l˘d fv‚re
  Csaptak a bitang lovak,
  S legelnek sz‚lt‚re.

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  me vincell‚red
  M–veli, nem sz“l“det,
  Hanem a pinc‚det.

  Meddig alszol m‚g, haz m?
  Sz ntanak szomsz‚did,
  S a magok‚hoz oda-
  Sz ntj k f”lded sz‚lit.

  Meddig alszol m‚g, haz m,
  M‚g r d nem gyul a h z,
  Mindig, mĄg a f‚lrevert
  Harang f”l nem l rm z?

  Meddig alszol m‚g, haz m,
  Sz‚p Magyarorsz gom?
  F”l sem ‚bredsz m r tal n,
  Csak a m svil gon!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  TZ PR CS•KOT EGYVGBšL...

  TĄz p r cs˘kot egyv‚gbl
  A leg‚desebbj‚bl!
  R ad st is,
  Feles‚g!
  Nekem ennyi
  Nem el‚g.

  Csak ugy vir g ha tarka,
  Csak ugy asszony, ha barna.
  Barna kis
  Feles‚g!
  SzĄved, szemed,
  Ajkad ‚g!

  ™lelj, ”lelj, angyalom,
  Ha ”lelsz, azt gondolom,
  Hogy ‚n m‚g
  Igy ‚lve
  Felr”pl”k
  Az ‚gbe.

  Oltsuk el m r a gyerty t,
  Mert azt ingyen nem adj k,
  A gyertya
  Der ga,
  Minek ‚g itt
  Hi ba?

  H zasodjunk, hajahaj,
  H zas‚let kutyabaj,
  Mindig sz‚p,
  Mindig a,
  Reggel, d‚lben,
  jszaka!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  A RAB

  "Te ‚retted harcol‚k, szabads g,
  S l ncraverve l bam ‚s karom...
  Vil goss g, t‚ged szomjaz lak,
  S mint vakandok, f”ld alatt lakom...

  Mikor t a megv lt s ˘r ja,
  Mikor t a boldog ˘ra m r,
  Melyben ujra szabad l‚get szĄvok
  S Łjra r m stsz, f‚nyes napsug r?"

  Lenn az ‚l“k nagy koporsaj ban,
  A b”rt”nben Ągy sohajt a rab,
  S m r, az isten tudn , h nyadikszor,
  Hiszen olyan r‚gi, r‚gi rab!

  Vagy t n m‚g csak egy p r kurta napja,
  Hogy a sĄrnak testv‚r‚be bujt?
  Nagy mv‚sz a fogs g szenved‚se,
  Minden ˘r t sz zadokra nyujt.

  Nem napok, nem! ‚vek folytak el m r,
  Ami˘ta idevettetett,
  Hosszu kĄnos ‚vek, mik f”lv‚st‚k
  Homlok ra s”t‚t nev”ket.

  s fej‚t m r r‚gen a szeg‚ny rab
  Bilincs‚vel zŁzta volna sz‚t,
  De egyetlen t rsa, a rem‚nys‚g,
  Megragadta f”lemelt kez‚t...

  A rem‚nys‚g, hogy “ m‚g szabad lesz!
  MŁlj‚k itt b r ‚lt‚nek fele,
  H tral‚v“ megmaradt fel‚t az
  des szabads gban t”lti le.

  s ez‚rt v rt, ‚s ez‚rt nem zŁzta
  Bilincs‚vel szertesz‚t fej‚t,
  V rva v rt s a lomha ‚vek sz ma
  Feje f”l”tt meggylekez‚k.

  S j”tt a v‚g‚n e holl˘seregnek,
  V‚gre j”tt egy sz‚p feh‚r galamb,
  J”tt a dr ga hĄrnek meghoz˘ja,
  Hogy ut˘szor van ma ott alant.

  NyĄlik, nyĄlik Ąm a b”rt”najt˘...
  Leveszik kez‚r“l a vasat...
  F”lsikolt ‚s ”sszerogy... ”r”kre...
  ™r”m‚ben szĄve meghasadt.

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  A HOLD ELGIJA

  M‚rt vagyok ‚n a hold? isten, mit v‚tettem,
  Hogy a legnyomorŁbb l‚nny‚ tett‚l engem?
  Ink bb voln‚k a f”ld ut˘s˘ szolg ja,
  Mint az ‚gen az ‚j ragyog˘ kir lya,
  Ink bb j rn‚k ott lenn koldŁs bocskor ban,
  Mint itt j rok ezstsarkantyŁs csizm ban,
  Ink bb szĄn m lenn a csapsz‚kek borszag t,
  Mint itt f”nn a csillagvir gok illat t.
  Oh melyik j˘ l‚lek ne sz nn  sorsomat?
  Minden kutya, minden po‚ta megugat!
  S ezek a tollr g˘, versgy rt˘ pimaszok,
  Kiknek nem a szĄve, csak a fle mozog,
  Azt hiszik, hogy vel”k ‚n egy k”vet fŁjok,
  Rokon‚rzelemb“l hogy vel”k busŁlok.
  S padt vagyok, de nem  m a f jdalomtul,
  Hanem a m‚regt“l, amely torkomon dul,
  Hogy ekk‚p kom znak ‚nvelem e fick˘k,
  Mintha egytt vern‚nk a csrh‚re diszn˘t.
  N‚ha-n‚ha j”n egy az igazij b˘l,
  Eyg kipattant szikra isten homlok b˘l,
  Egy val˘di k”lt“, s dala hallat ra
  Keblemet megt”lti a gy”ny”rnek  rja;
  Csakhogy, csakhogy amig j”n egy ilyen dalnok,
  Addig h ny keserves ny vog st nem hallok!
  Eff‚le m kvir g minden bokorban n“,
  Nincs ezekre soha, nincs sov ny esztend“.
  Minden este f‚lve kezdem Łtaz som:
  Hol akad meg flem olyan nyikorg son?
  Ahol ni, ott is egy! hogyan terpeszkedik,
  Hogy megh nyja-veti parasztl“cs kezeit,
  Mintha el akarn  messze hajĄtani,
  Tal n mert mark ba nincs mit szorĄtani,
  S ugy megsohajtoz, mint a k rvallott cig ny,
  Az erek is csakugy dagadnak a nyak n.
  S mit ”ssze nem besz‚l! s v ltig engem k‚rdez,
  S k‚r, hogy tekintsek be a szeret“j‚hez.
  J˘l van, betekintek. H t, ”cs‚m, a Jutka
  pen most buvik be a kemencelyukba,
  S–lt kolomp‚rt szed ki, pof zza befel‚,
  Meg‚gette sz j t, mert hirtelen nyel‚.
  Jaj be gy”ny”r–en r ntja f‚lre arc t!
  Ez a b jos orca ‚pen m‚lt˘ hozz d. -
  Megmondtam, aminek nem-tud sa gy”tr”tt,
  Most menj a pokolba, vigyen el az ”rd”g!

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  A KOLD—S SRJA

  Mint vad llat, mely hal l t sejti,
  A v‚n koldŁs puszt k k”zep‚be
  Bujdosott, ‚s ‚lte marad‚k t
  Ott a puszt k k”zep‚n tev‚ le.

  Holttest‚hez a szeg‚nyleg‚nyek
  Elvet“dtek, n‚ki g”dr”t  stak,
  Felk”t‚k botj ra tariszny j t,
  S Ągy tz‚k le a botot fejf nak.

  Ott a fa s bokor n‚lk–li r˘n n
  ll a kis domb egyszer– jel‚vel,
  S te term‚szet, elhagyottak gy ma,
  Vadvir gok- s f–vekkel f”d‚d el.

  Ilyen a sors! egykor, ‚let‚ben
  Szennyes rongyok lengedeztek rajta.
  S Ąme sĄrj t napkeletnek minden
  Sz“nyeg‚n‚l szebb sz“nyeg takarja.

  De az mindegy; “r  n‚zve a f“,
  Hogy el‚rte v‚gre nyugodalm t...
  Ki gondoln ? mily zajos, mi v‚szes
  Volt a p lya, melyen “ futott  t.

  Oh ez a k‚z, amely v‚ns‚g‚ben
  Ezt a sz raz g”rcs”s  gat fogta,
  Ifjus ga teljes erej‚ben
  Harcok f‚nyes kardj t villogtatta.

  Ott forgott “ a csat k tz‚ben,
  Ott ad  v‚r‚b“l  ldozatj t
  Az uraknak birtoka- s jog ‚rt,
  Kik “t k‚s“bb ‚henhalni hagyt k.

  Csakhogy elhalt! most feledve minden,
  NyomorŁs g ‚s a harci l rma.
  Csendes n‚ma a vil g k”r–le,
  Zavaratlan f”ldalatti  lma.

  N‚ha sz ll csak egy-egy kis mad rka
  Fejf j ra s  br ndos dalt zeng ott...
  Mit dalolhat a mad rka fejf n,
  Olyan fejf n, amely koldŁsbot volt?

                Kolt˘, 1847. okt˘ber


  A TBLABR•

  `El“lj r˘besz‚d`

  Ah siralmas id“! oh elfajult vil g!
  Boldog mostan a vak, s jaj annak, aki l t,
  Haj sz zszor jaj annak, mert csak azt l thatja,
  Hogy ksz”b”n van m r az it‚let napja.

  A f”ld”n minden f”lfordult fenekestl,
  L bra kap a gonosz ‚s a j˘ elrestl,
  Bizony pedig csoda, mert nem n“ a h ja,
  S“t oly sov ny lett, hogy cs”r”g a bord ja.

  letem sok dr ga ‚j‚t viraszt m  t,
  Az elm‚lked‚snek ‚getv‚n l mp j t:
  Mi lehet az oka, hogy a vil g pusztul,
  Hogy h tunkra nyerget kaptunk a gonosztul?

  s egy ‚jszak nak a dereka fel‚,
  Mid“n lelkem m r az  lom bor t nyel‚,
  Felt–nt el“ttem a rettent“ kis‚rtet,
  Melyt“l e vil gra j”n a v‚g-it‚let.

  Nem sĄri kis‚rtet fej‚r leped“ben
  Volt ez, mely lakozik kinn a temet“ben;
  Franciaorsz g az “ laka, nem kripta,
  A neve pediglen: jakobinus-sipka.

  Oh e sipka ”rd”gkezekt“l van varrva,
  Ez a piros sipka a b“s‚gnek szarva,
  Amelyb“l minden rosz csakŁgy d–l szertesz‚t,
  Hogy a j˘ lelkeknek elveheti esz‚t.

  "—jĄt s" a jelsz˘ e s t n z szlaj n,
  S m‚g a d”gv‚szn‚l is harap˘sabb tal n;
  Annyira vagyunk m r, hogy ama r‚gi j˘
  "El“lj r˘besz‚d" mostan csak "el“sz˘".

  De mit neknk a nyelv, mit az irodalom!
  Ez csak haszontalan cifra az asztalon;
  Nagyobb az, hogy recseg az asztal l ba is,
  Bebujt az ”rd”g a politik ba is.

  S hah szents‚gt”r‚se a szents‚gt”r‚snek!
  A t blabĄr k is oda eskv‚nek,
  Od' ahhoz az isten n‚lkl val˘ n‚phez,
  Amely ŁjĄt st, mely halad st visz v‚ghez.

  Igen, m r a t blabir k k”zt is vannak,
  Akik par˘k jok por nak rohannak,
  Kik par˘k jokr˘l a szent port ler zz k,
  Mellyel a sz zadok “ket koron z k.

  Ah siralmas id“! oh elfajult vil g!...
  De h la istennek, maradt m‚g legal bb,
  Maradt egy-kett“ a t blabir k k”z”tt,
  Kikhez, te rosz szellem, nincsen semmi k”z”d.

  A dics“ f‚rfiak! f”lirom nev”ket,
  Kalapomba vetem, s azt n amelyiket
  A szerencse ‚r, amely'ket kikapom,
  HalhatatlanĄtni fogja hars ny dalom...-

  Fels“-Kis-K lnai ‚s Szent-Demeteri
  Fegyveres Tam s... hah, ‚pen j˘l j”ve ki!
  § m‚lt˘ dalomra! testi-lelki k‚pe
  B tran odaillik rp d idej‚be.

  `1-s“ $`

  R‚gi p‚ldabesz‚d: "Neh‚z minden kezdet",
  De ‚n csak most kezdem tapasztalni eztet;
  Amid“n kezdeni kellene dalomat,
  Tollnak r g s ban gyakorlom magamat.

  Kital ltam v‚gre!... h“s”m vezetem be,
  De hogy is nem jutott ez mindj rt eszembe?
  Bevezetem h“s”m... K‚rem az urakat,
  Emelj‚k meg, amint illik, kalapjokat.

  El“sz”r is pedig leĄrva mi lenne,
  Hogyha nem az, ami legfontosabb benne?
  Szerencse, hogy Ąrom, ‚s hogy nem rajzolom,
  Erre nagon kicsiny volna papirosom.

  Fegyveres Tam s Łr legfontosabb r‚sze
  Az, mely arra van, hogy az ‚telt em‚ssze.
  Ki l tta a Gell‚rthegyet ‚let‚be'?
  Ama hegy e hasnak miniatr-k‚pe.

  Tiszteletgerjeszt“, m‚lt˘s gteljes has!
  Csak azt ne adja az ‚g, hogy megapadhass,
  Hova lenne akkor ama nagy tekint‚ly,
  Melyet gazd dnak oly f‚nyesen szerezt‚l?

  Ritka sz‚p l tv ny, ha a megyeh z n l
  Fegyveres Tam s Łr sz˘nokolni f”l ll,
  Els“ temp˘ja, hogy has t ggyel-bajjal
  F”lt lalja... csakŁgy recseg a z”ld asztal.

  Kl”nben ar nyos testalkata vagyon,
  Mert has hoz feje hozz illik nagyon.
  Egyik a m sikn l nem rŁtabb s nem kisebb,
  Csak az a kl”nbs‚g, hogy a fej resebb.

  S ezt a fizik b˘l k”nny– magyar zni:
  A teher mindenkor al  szokott sz llni,
  S innen van - amit sok hinni vonakodik -
  Hogy t blabĄr˘ Łr `m‚lyen` gondolkodik.

  Arca kellemdŁs arc, b r az orra kurta...
  T n mert az alkotm ny  rk t annyit tŁrta;
  H t ne is fitym ljuk ezt az orrot, melyet
  Invaliduss  ily nagy ‚s szent dolog tett.

  Valami rejt‚lyes van von saiban,
  Nem tudhatni: mihez hasonlĄt legjobban?
  N‚melyek az tartj k, hogy bivalybik hoz,
  M sok, hogy hasonlĄt tengeri-kuty hoz.

  Nincsen az igazs g sem egy, sem m s r‚szen!
  n a term‚szettant keresztlfrk‚sztem
  Csup n csak e miatt s a legnagyobb gonddal,
  S Łgy tal ltam, hogy “ val˘s gos cethal.

  T blabĄr˘ Łr h– gyermeke a f”ldnek,
  Lelke-teste rajta h–s‚ggel ragad meg,
  Egy van benne, mit az ‚g mag hoz hŁza,
  Ez egy: kacki san kip”dr”tt bajŁsza.

  S ezzel k‚sz az arck‚p. rzem, t”k‚letlen;
  De van egy vigaszom ebb' a tekintetben:
  Mit ecsetem roszul festett vagy felede,
  P˘tolja olvas˘m kegyes k‚pzelete.

  Kls“k‚pen imm r t blabĄr˘ urat
  Ismern“k, most m r csak a belseje marad,
  S ez m‚g nagyobb munka, ezt egy l‚lekzettel
  Ugy kutyafutt ban nem v‚gezhetni el.

  Lelkiismeretem f”lvigy z˘ l‚szen,
  Hogy dolgom valahogy el ne heveny‚sszem,
  S hogy ne legyek csalfa, hazug fariz‚us,
  De igazat sz˘ljak... segĄts, uram J‚zus!

  `2-dik $`

  Bety rok n‚lkl nem sz–k”lk”dik haz nk,
  De a legszilajabb bety r a mi Tisz nk,
  Rakonc tlan leg‚ny, nincsen semmi m˘dja,
  Merre kedve tartja, arra van az Łtja.

  F‚l ˘ra a medre Fels“-Kis-K ln˘tul,
  De ha esz‚be jut, neki-nekil˘dul,
  s a szeg‚ny falun olyanokat ”lel,
  Hogy a dereka is csak ugy ropog bele.

  Ugy kell neked, haz m! m‚rt nem tanĄtottad,
  Iskol ba m‚rt nem j rattad foly˘dat?
  De hogyan j ratn l foly˘t iskol ba,
  Mikor ez alig van fiaid sz m ra?

  S att˘l tartok, haz m, hogy majd fiaiddal
  Azon m˘don j rsz, mint Tisza folyamoddal;
  Mint ez k”rny‚k‚nek, ugy esnek “k neked,
  S ezt t“l”k m‚g csak rosz neven sem veheted. -

  Tisza mellett K ln˘; az‚rt j”vnk r ja,
  Mert Fegyveres Tam s rezidenci ja.
  Genialis egy kis falu... amennyiben
  Rajta a j˘ rendnek hĄre sincsen jelen.

  Ugy  llnak a h zak, oly egyenes sorba',
  Valamint a mez“n a legel“ csorda,
  Egyik nyugatra n‚z, a m sik keletre,
  Harmadik, negyedik, isten tudja, merre.

  A parasztkunyh˘k a tehenek ‚s borjak,
  K”zt”k, mint ”kr”k, a k”zbirtokos urak...
  Azaz csak h zaik, engedelmet k‚rek,
  Megbotlott a nyelvem; akarva nem s‚rtek.

  Se szere, se sz ma K ln˘n az uraknak,
  Itt a faluv‚gen Lat˘czi‚k laknak,
  T“szomsz‚ds gokban az ”reg G”d”rdi,
  Tov bb Badall˘‚k s a t”bbi, s a t”bbi.

  Fegyveres Tam s Łr h za a m s v‚gen
  A tiszteletes-lak s templom k”zel‚ben,
  Homlok ra Ąrva: 1603...
  Ut na illen‚k: az ujĄt st v rom.

  Csakhogy persze sz”rnyen hasztalanul v rja,
  Mert Tam s Łr ennek rettent“ bar tja,
  Semhogy ŁjĄt˘lag kezeit tenn‚ r ,
  Ink bb tst”n-t“bl azokat kiv gn .

  "Szents‚gtelen kezek sohase b ntsanak,
  Ti az id“k  ltal szentesĄtett falak!"
  Sz˘l t blabĄr˘ ur lelkesed‚s‚be',
  Ha javĄt st sŁg a rosz szellem fl‚be.

  "S mi‚rt javĄtan m? az‚rt, hogy repedez,
  Hogy ing˘f‚lben van? semmit sem teszen ez!
  Hiszem azt az egyet, hiszem ‚n azt szentl,
  Ha ap mra nem d–lt, unok mra sem dl."

  N‚gysz”g– ‚plet, majd egy hossza, sz‚le,
  Van el“l k”z‚ptt holmi torn c-f‚le;
  Itt szuszog a h znak ‚rdemes gazd ja,
  Ha a d‚lut ni  lom borul r ja.

  A torn c teteje torony, s ˘ra rajta,
  Mely az id“t h rom oldalra mutatja:
  jszak-, kelet- s d‚lre; csak nyugat fel‚ nem...
  R”vid kis t”rt‚net, teh t elbesz‚lem.

  Az ‚n t blabĄr˘m ‚s Lat˘czi Endre
  R‚gi ellens‚gek, p”rlekednek egyre,
  S a boszŁt, ha kez”k gy‚re eshetik,
  Egym s ellen teljes szĄvb“l elk”vetik.

  Lat˘czi Endr‚nek nyugatra a h za,
  S hogy ez az id“nek j r s t ne l ssa,
  Tam s Łr, k”vetv‚n ”r”k”s boszŁj t,
  Kivette nyugati ˘ramutat˘j t. -

  Jobbra a csel‚dh z, az ist ll˘k balra,
  K”z‚ptt egy almafa a nagy udvarba'.
  rva fa! ha egyszer gym”lcs t‚ved r ja,
  H rom k”vetkez“ esztend“ megb nja. -

  Ha bel‚psz a h zba, szent borzalom sz ll r d:
  Megl tod az ˘kort, hogyha m‚g nem l t d,
  R‚ki karossz‚kek, r‚gi alm rjomok,
  Az egyik roskadoz, a m sik t ntorog.

  A v‚n bŁtoroknak tal n a legv‚ne
  Borb la kisasszony, Tam s Łrnak n‚nje,
  De van k”zt”k Łj is, egy kis gy‚m nt l da:
  A sz‚p kis Piroska, Tam s Łr le nya.

  Az eb‚dl“ terem egyszersmind k‚pcsarnok,
  Ott l˘g f”lakasztva a sok hĄres bajnok,
  Akik a Fegyveres-csal db˘l erednek,
  Kiket a t”r”k”k annyiszor kergettek.

  S imm ron ismerv‚n a h znak mivolt t,
  Kivl is bell is annak  llapotj t,
  Nehezen hiszem, hogy ideje ne lenne
  Elkezdeni v‚gre, mi t”rt‚nik benne?

  `3-ik $`

  KukorĄt a kakas hajnal hasadt ra.
  Ki teremne talpon, hogyha nem Borb la?
  Borb la kisasszony, gazdas g tengelye,
  T“vel-heggyel  llna minden “ n‚lkle.

  Tal n ami˘ta sz zad ez a sz zad,
  Nem ‚rte Borb l t m‚g az a gyal zat,
  Hogy a kamr ban ne srg”tt-forgott volna,
  Mid“n piros orr t a hajnal f”ltolta.

  Istentelen nyelvek azt reg‚lik ugyan:
  A p link s-veg a kamar ba' van,
  S ez az, ami “t oly j˘kor odavonja,
  Kor nsem a h znak, gazdas gnak gondja.

  De mi nem hallgatunk minden szĄre-sz˘ra,
  R galom malm ra, pletyka dar l˘ra;
  šss”n le a mennyk“ a feje bŁbj ra,
  Ki el“tt m‚g h”lgyek j˘ neve sem dr ga. -

  Teh tlan teh t a kakass g kukorĄt,
  Borb la kisasszony a kamr ban virĄt,
  A konyha sz m ra  d ki f“zel‚ket,
  S ex tempore pofonv gja a csel‚det.

  Ugy kell neked, ugy kell, te kotnyeles S ra!
  Nem volt el‚g, n‚zned az aszalt szilv ra,
  Bele is markolt l, de Borb la lesett,
  Rajta is kapott... most dugd el a poflevest.

  Fegyveres Tam s Łr azonban m‚g alszik,
  M‚g pedig ugy, hogy a szomsz‚dba is hallik;
  Gyermekek hallj k a hortyog st az utc n,
  S azt hiszik: trombita... katon k j“nek t n.

  De most megr zkodik, torka muzsik ja
  ElfŁl, mintha k”t‚l hurkol˘dn‚k r ja,
  Szem”ld”ki, mint k‚t ellens‚ges medve,
  Egym snak rohannak, s meg llnak meredve;

  Fej‚n a haj ezer zsindelysz”gg‚ v lik,
  Kiegyenes–l mind az utols˘ sz lig,
  Red“- rkak nyĄlnak homloka r˘n j n,
  S k‚pe tetemes–l, orc it f”lfŁjv n.

  Hirtelen f”l‚bred ‚s az  gy n f”ll,
  Harag ‚s iszonyat l ngol szemeibl:
  "Borzadalmas  lom!" szuszogja, lihegi,
  "Arcomat a hideg verĄt‚k verte ki.

  rnom kellett volna... Ąrni er“tettek...
  Lelkem most is dh”ng, lelkem most is retteg.
  Hah, ki f”ltal ltad az Ąr st, gazember,
  H nykol˘dj‚k veled kopors˘d, mint tenger.

  Alva sem hagy b‚k‚t az  tkozott ir s!
  Istennek h la, hogy csak  lom volt s nem m s."
  Nem m s? szeg‚ny ember! gondold meg csak jobban,
  Hej, Ąrnod kell m‚g ma, Ąrnod kell val˘ban.

  Esz‚be is jutott nem igen sok ra,
  Nyilalt az oldala, bors˘zott a h ta,
  K pr zott a szeme, izzadt az st”ke,
  Kisz radt g‚g‚je, viszketett a feje.

  Esz‚be jutott, hogy van egy ‚des fia,
  Akinek levelet kell m‚g ma Ąrnia,
  S a dolog srget“s, nincs m˘d halogatni,
  Az‚rt is f”lfel‚ kezdett t p szkodni.

  F”lkelt, fel”lt”z”tt, bebujt ruh j ba,
  Mintha egy nagy b“g“t dugn nak tokj ba,
  Meg is reggelizett, k‚t font hŁst bev ga...
  hgyomorra csak nem kaphat ily munk ba.

  Az alm riomnak tetej‚r“l pedig
  A toll s kalam ris el“kerĄttetik,
  Kisz radt bel“le a tenta fenekig,
  Annakok ‚rt is borral f”leresztik.

  Most m r teljess‚ggel nincsen egy‚b h tra,
  Csak hogy Fegyveres Łr  lljon ki a g tra,
  Irja meg level‚t... de mi hagyjuk “t itt!
  Kereszt‚nytelens‚g n‚zni, mint vesz“dik.

  L ttuk a v‚n t”lgyet, n‚zzk meg lombj t is,
  Illend“ megn‚znnk a kis Pirosk t is;
  Hol tal ljuk “t fel karcsŁ derek val,
  Mosolyg˘ szem‚vel, pajkos mosoly val?

  Ne is menjnk tov bb, csak a kert alj ig,
  A kertnek legals˘ s”t‚t lugos ig,
  Hi ba keressk, ha ott meg nem leln“k,
  Reggelenk‚nt a nap ottan dvezli “t.

  Ime, nem megmondtam? a lugas m‚ly‚ben
  ˜l, mint a csalog ny –l rejtett f‚szk‚ben.
  M‚rt rejtezik Ągy el a vil gt˘l mindig,
  S riad f”l, ha szell“k a lugost legyintik?

  Megmondom, hogy mi‚rt?... azt n borzadjatok,
  Mert iszonyŁs gos az, amit hallotok!
  Oly fiatal le ny, olyan sz‚p r˘zsasz l,
  S m ris ‚s m‚gis az ”rd”ggel cimbor l.

  ™rd”ggel cimbor l! apja is bevallja,
  G toln  is, hanem hi ba g tolja;
  Lel m˘dot, hogy a j˘ ”reget r szedje...
  ldoz a gonosznak... k”nyvet olvas egyre.

  Itt, ‚s legink bb a napnak kezdet‚vel,
  Itt t pl lkozik “ a pokol f“zt‚vel;
  Keze, zsebe most is k”nyvekkel van teli...
  A k rhozat magv t milyen moh˘n nyeli!

  Olvas, olvas, olvas, szeme f‚nyes ablak,
  Melyet egy ‚g“ h z l ngi ragyogtatnak;
  Ez m r a pokolnak r l”vel“ l ngja.
  Sajn latra m‚lt˘ szeg‚ny kis le nyka.

  Azonban kinn a kert m”g”tt ostor pattan,
  (Tiszai r‚v fel“l j”n el az Łt onnan,)
  Ostorpattog sra, kocsi z”rg‚s‚re
  F”lugrott Piroska s a pal nkhoz t‚re.

  B ntotta “t a zaj, b ntotta f”l”tte,
  Mely  br ndjaib˘l “t felijesztette,
  De a kiv ncsis g szinte f”lkelt benne,
  Megn‚zni, hogy ki j”n? ha ismer“s j”nne?

  T”bb j”tt, mint ismer“s; b tyja j”tt meg, b tyja,
  Kit”r“ ”r”mmel nev‚t elki ltja:
  "Dezs“, Dezs“ lelkem!" s kinyit  a kertet,
  S a kisajt˘n  ltal az hug n l termett.

  "Hogy vagy, ‚des hŁgom?" k‚rdez‚ a b tya,
  "Egyre vig? szĄvedet a bŁ most se' b ntja?
  Arcod most is piros, szemed most is ‚l‚nk,
  Mint mid“n bŁcsŁsz˘t ‚s cs˘kot cser‚l‚nk."

  "Oh," felelt a ly nyka, "nekem semmi bajom!
  Mindennapos vend‚g ugyan az unalom,
  De ez az ”regŁr ‚pen ugy ut lja
  A k”nyvet, mint ap nk... fut, mihelyt megl tja.

  Igaz, a k”nyvekkel csak titkon mulatok,
  De a tiltott gym”lcs a legjobb, tudhatod.
  Milyen gy”ny”r, hogyha f”lnyitom k”nyvemet!
  Mintha nyilni l tn m f”l”ttem az eget.

  Abb˘l olvasom a vil g tarkas g t,
  S feledem falunknak bŁs egyformas g t,
  S ahov  magamnak elmenni nem szabad,
  Legal bb elkld”m oda v gyaimat.

  Igy ‚lek, de te, j˘ b tya, te hogyan vagy?
  Szerelmed s b natod m‚g most is olyan nagy?
  Ilyen v ratlanul haza mi vezetett?
  Szarka sem jelent‚ meg‚rkez‚sedet."

  "Mi vezetett haza? az ami elhajtott,"
  V laszola Dezs“ s kĄnosan sohajtott.
  "Tudod, gyermek vagyok, dajk m a szerelem,
  Ahogy neki tetszik, megyen ‚s j”n velem.

  N‚ha el“vettem f‚rfius gomat,
  Hogy kiszabadĄtsam ”l‚b“l magamat,
  Akkor “ lett gyermek, zokogott el“ttem,
  S ujra elgy”ngl‚k, s karjaiba d“ltem.

  De nem kzd”k t”bb‚. Merre kedve tartja,
  Vigyen... s el“sz”r is vezetni fog karja
  Az elhat roz s er“s szikl j hoz...
  Azonban jer, hugom, menjnk most ap nkhoz."

  `4-ik $`

  T blabĄr˘ Łr az ‚g segedelm‚vel
  •ri si dolg t ‚p akkor v‚gz‚ el,
  Amid“n az ajt˘n kopogtattak vala,
  S kopog s ut n bel‚pett Dezs“ fia.

  "Ejnye, akasztani val˘ rosz port‚ka,
  Napjaim gyilkosa, ‚letem h˘h‚ra!"
  Ilyen bar ts gos szavak hangoz nak
  Ny jas dv”zlet–l ajk n az ap nak.

  Dezs“ pedig ”r”mk”nnyekre nem fakadt,
  Hallv n ez ‚desen dvezl“ szavakat;
  B tor volt k‚rdeni, folyv st h–ledezve:
  E sz‚p fogadtat st hogyan ‚rdemelte?

  "Hogyan ‚rdemelted!" ki lta f”l apja,
  S kez‚b“l a tollat dh”sen eldobja,
  "Nem tudott az ”rd”g el‚bb hazahozni
  Csak egy p r ˘r val, vagy ott tart˘ztatni?

  Itt van, k‚sz a lev‚l, nincs egy bet– hĄja,
  s az ember ezt mind, mind hi ba Ąrja!
  KĄnos f rads gom nagy poty ra t”rt‚nt;
  Szabott fejemre a sors ily kem‚ny t”rv‚nyt.

  Hogyha nem sajn ln m az Łtik”lts‚get,
  Ebb' a nyomba' visszakergetn‚lek t‚ged,
  Olvasn d levelem ott Pest v ros ba',
  Nem Ąrtam legyen azt ily sz”rnyen hi ba.

  Azt Ąrtam: j“j haza; heny‚lt‚l eleget,
  Ill“, hogy ezentŁl szolg ld a nemzetet.
  Itt a tisztŁjĄt s, egy becses vir got
  Terem neked e kert; szolgabĄr˘s got."

  Nem felelt egyebet erre Dezs“, csak azt,
  Hogy “ ezen kertb“l vir got nem szakaszt,
  S a nemzetre n‚zve azt jegyzi meg, hogy ez
  Amint eddig elvolt n‚lkle, el is lesz.

  "Hogyha v‚tek," ugymond, "a k”zgyi terhet
  El nem fogadni, ha az ember r termett,
  Szinte az, s“t kett“s v‚tek elv llalni,
  Ha visel‚s‚re gy”ng‚k a v llai.

  rzem gy”nges‚gem, az‚rt ki sem l‚pek,
  Foglalj k el a t‚rt markosabb leg‚nyek,
  n majd benn maradok csendes hajl‚komban
  A nekem val˘, a rejtett nyugalomban."

  "Kivel besz‚lsz, k”ly”k?" kurjantott re ja
  Az apa oly igen m‚lt˘ haragj ba',
  "Kivel besz‚lsz, k”ly”k, s mi˘ta feleded,
  Hogy ap dnak minden hangja parancs neked?

  Ki sem l‚psz? r”p–lni fogsz, ki az ablakon,
  Hogyha vonakodol sz˘t fogadni vakon;
  Azt teszed, mit mondok ‚n, a h z kir lya,
  S tizenk‚t v rmegye f“t blabir ja!"

  Dezs“ben nem nyargal szilaj v‚r patakja,
  De szelids‚g‚b“l e besz‚d kikapja,
  S a fiŁi ‚rz‚s tusakodik benne:
  Nem lenne-e jobb, ha sziv‚b“l kimenne?

  V‚gre, amint illett, csak er“t vett mag n,
  S Ągy kezd‚ szavait nagy hallgat s ut n:
  "J˘l van, ap m, teh t legyen, mint kiv nja,
  Ki fogok l‚pni a nyilv ny piac ra."

  T blabĄr˘ Łrnak ny jasabb lett k‚pe,
  B‚ke angyalak‚nt sz llt e sz˘ fl‚be;
  Hej pedig ha tudn  fi nak sz ndok t,
  Csib‚nek n‚zn‚ “t s kitekern‚ nyak t.

  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

                Kolt˘ ‚s Pest, 1847. okt˘ber-november


  EZ MR AZTN AZ LET!

  Ez m r azt n az ‚let!
  Az eg‚sz ‚ven  t
  F”l ‚s al  k˘sz lom
  A k‚t magyar haz t.

  V ndorlok Magyarorsz g
  Dics“ t‚rs‚gein
  S testv‚re, a sz‚p Erd‚ly
  Reg‚nyes b‚rcein.

  R˘n kr˘l n‚zek t vol
  Hegyek tet“ire,
  s hegytet“kr“l n‚zek
  T vol r˘n kra le.

  Fvetlen f tlan puszta
  S vad erd“s rengeteg
  Sz‚p panor mak‚pen
  El“ttem ellebeg.

  Ott v rosok harangja,
  Itt mezei kolomp,
  Amaz dr m kat ‚s ez
  Tnd‚rreg‚ket mond.

  Itt egy s”t‚t nagy kast‚ly
  TaszĄt mag tul el,
  Ott egy fej‚r kis kunyh˘
  Bar tk‚nt dvezel.

  El“re, csak el“re,
  Nagy messze m‚g a c‚l;
  Tov bb, tov bb mindegyre,
  Gyorsan mik‚nt a sz‚l.

  Mi k‚j, Ągy k˘borolni
  Hegyen ‚s v”lgy”n tŁl,
  Mi k‚j! mint dagad keblem!
  S ersz‚nyem mint lapŁl!

                D‚s, 1847. okt˘ber 20.


  EL INNT, EL A VROSB•L...

  El inn‚t, el a v rosb˘l,
  Fogjatok be hamarj ba,
  Hadd rohanjak, hadd r”p–ljek
  M s vid‚kre, m s orsz gba!

  Mint kiv nkoz m e helyre,
  Lelkemet mint vonta a v gy!
  S ugyanez az ‚rzelem most
  Von tov bb, maradni nem h gy.

  Nevezetes ez a v ros.
  Tekintetem szertesz‚jjel
  Mint az st”k”s kalandoz
  S nem telik be n‚z‚s‚vel.

  ™sszevissza tarkabark n
  llnak Łj ‚s r‚gi h zak,
  Mintha k‚pviselve volna
  Itten minden eltnt sz zad.

  S t”rt‚netk”nyv ez a v ros,
  A t”rt‚netek nagy k”nyve,
  Minden utca ‚s minden k“
  Nagy dolgokr˘l besz‚l benne.

  S a magyar sz˘  rad itten
  Mindentt, amerre j rok,
  des hangok, kedves hangok,
  Illatoznak, mint vir gok.

  S m‚gis mindezek dac ra
  El inn‚t, s“t ‚p ez‚rt el,
  Hogy a megszok s utol ne
  rjen pr˘zai kez‚vel.

  S szemeimrl azt a f‚nyes
  R˘zsaf tyolt le ne t‚pje,
  Melyen  t a v rost n‚zem,
  Elmer–lve tnd‚rk‚jbe.

  Igy maradj meg, sz‚p Kolozsv r,
  Igy maradj te eml‚kimben,
  Ily kedvesen, ily dics“en...
  El teh t, el gyorsan innen!

                Kolozsv r, 1847. okt˘ber 22-23.


  ARANY JNOSNL

  Csendes mag nyb˘l a m‚zeshetek ut n
  Ujra bel‚pek a nagyvil g zaj ba,
  Hol annyi s ros l b gonoszul vagy but n
  Ked‚lyemnek fej‚r k”nt”s‚re h ga.
  Miel“tt ott lenn‚k a nagy k“halomban,
  A f“v rosban, hol oly h–sen fuj a sz‚l,
  Egyet pihenek m‚g kicsiny hajl‚kodban,
  Lel”k, bar tom, meleg t–zhelyedn‚l.

  šdvezl‚gy m sodszor!... a tavasz tark llott,
  Amid“n el“sz”r l togattalak meg,
  Most bŁs egyformas g f”di a vil got,
  BŁs egyformas ga a mogorva “sznek;
  De e borŁ,  mb r eddig egyet‚rz‚k
  A term‚szettel, most nem s‚rti kedvemet,
  Hisz magammal hordom a tavasz egy r‚sz‚t,
  s a legszebbik r‚szt, kis feles‚gemet.

  Ime feles‚gem... hej be sz‚p az ‚let,
  Mikor az ember Ągy m sodmag val van,
  Ak rmit huhognak, ak rmint it‚lnek
  A mag nyos baglyok, szomorŁ odvokban.
  Leestem ugyan a szabads g sz rny r˘l,
  Be vagyok kerĄtve egy kis karik ba,
  De m‚rt kiv nkozn m ki e karik b˘l,
  Mid“n minden gy”ny”r ide van bez rva?

  n azonban vizet hordok a Dun ba
  Besz‚lv‚n ilyet‚n dolgokat ten‚ked;
  F”l van Ąrva szinte sorsod csillag ba
  Ragyog˘ bet–kkel: boldog h zas‚let...
  Itt hitvesed, amott k‚t virgonc gyermeked!
  Gy–ljnk ”ssze s –ljnk itt k”rbe mindny jan,
  S tartsunk olyan vid m besz‚lget‚seket,
  Hogy hallgatni m‚g az id“ is meg lljon;

  Igy csaljunk meg ezt a v‚n hajdŁt, ki engem
  Hej, maholnap megint a dologra kerget...
  Egykor a hĄrv gyat h tamra –ltettem,
  S most le nem h nyhatom a m r megŁnt nyerget.
  Nem a hĄr, nem a hĄr t”bb‚, mi ”szt”n”z,
  Hogy munk ba ”ljek napot ‚s ‚jszak t!
  Mint napsz mos nyŁlok ir˘eszk”z”mh”z,
  Aki a s t nnak elalkudta mag t.

  Tudom, a feled‚s, mint az ‚hes k nya
  A meg”lt mad rral, elr”p–l nevemmel,
  Tudom, hogy siket a magyarok haz ja,
  S m‚gis ‚nekelek, mert ‚nekelnem kell.
  El fogj k feledni nevem s b r feledn‚k
  Hamar! ugy szeretn‚m tŁl‚lni hĄremet:
  Akkor azt n ism‚t a magam‚ lenn‚k,
  R˘zs im voln nak a borosty n helyett.

  Azt kiv nn m, hogy itt ‚ljek ‚n s hitvesem
  Veletek, bar tom, nem-zavart mag nyban,
  MĄg nem eml‚kezn‚m m r saj t magam sem
  Arra, hogy divatban voltam hajdan ban.
  Akkor a dics“s‚g hozz d el-elj”v‚n
  Egyszer itt tal lna s t n re m ismerv‚n
  Mint r‚gi bar tj t dv”z”lne, de ‚n
  Feleln‚k: nem tudom, kihez van szerencs‚m?

  Eh, balgatag besz‚d! alig ejtettem ki,
  Nevetek, magamat kinevetem ‚rte;
  Az isten a mag nyt nem nekem teremti,
  Odaval˘ vagyok ‚n a csatat‚rre.
  Dobj k le testemmel egytt majd nevemet
  A sĄrba, de addig ne b ntsa senki sem,
  V‚glehelletemig nem hagyom a helyet,
  Ott esem el b rmily s rosan, v‚resen!

                Szalonta, 1847. okt˘ber 25-31.


  DICSRSZ, KEDVES...

  Dics‚rsz kedves, hogy olyan j˘ vagyok!
  s meglehet, hogy az vagyok val˘ban,
  De ne k”sz”nd ezt ‚nnekem... szived
  Annak forr sa, bennem ami j˘ van.

  Avvagy tal n a f”ldnek ‚rdeme,
  Hogy Łgy terem gym”lcs”t ‚s vir got?
  Teremne-e csak egy f–sz lat is,
  Ha nem stn‚nek r  a napsug rok?

                Nagyv rad, 1847. okt˘ber 25-31.


  NZEK, NZEK KIFEL...

  N‚zek, n‚zek kifel‚ az
  Ablakon,
  Ott merengnek szemeim a
  Silbakon,
  J r a fak”p”nyeg mellett
  F”l s al ,
  M‚lt˘s ggal, mint valami
  Kiskir ly.

  S‚tifik ltam igy ‚n is
  Valaha,
  Merthogy voltam, voltam ‚n is
  Katona,
  Fekete-s rg ra festett
  F k el“tt
  Villogtattam a hatalmas
  GyĄkles“t.

  Izzadtam a dics“ borju-
  B“r alatt,
  B jos bakancs ‚kesĄt‚
  L bamat,
  Sz jam sz”rny halberd˘kat
  Kiab lt,
  s s”p”rtem a kasz rnya
  Udvar t.

  H“si p lya, h“si p lya,
  Gy”ngy ‚let,
  Sz‚gyen r m, hogy sz mot vet‚k
  Tev‚led,
  Hogy letettem cserkoszorŁd
  Fejemr“l,
  ElhajĄt‚k pusk t, sepr“t
  Kezemb“l.

  Hej, de meg is vert az isten
  Engemet,
  Hogy elhagytam a vit‚zi
  letet,
  Po‚ta lett bel“lem, csak
  Po‚ta...
  Ott tal n m r k pl r voln‚k
  Az˘ta.

                Nagyv rad, 1847. okt˘ber 25-31.


  SZP NAPKELETNEK...

  Sz‚p napkeletnek
  Vir nya lelkem,
  ™r”k tavasznap mosolyog le r ;
  Mit csak a f”ldre
  Ejtett az isten,
  Megterem rajta minden sz‚p vir g.

  Csak egy hi nyzott,
  A hit vir ga,
  A sĄrontŁli ‚letnek hite,
  S ez is kikelt m r,
  Ez is virĄt m r,
  s ezt szerelmed ltet‚ ide.

  Mir“l a bszke,
  Az elbizott ‚sz
  Egy hangot sem bĄrt mondani nekem:
  Megmagyar zta,
  S mi k”nnyed‚n, azt
  des szerelmed, kedves hitvesem!

  Nem s”t‚t a sĄr:
  Szemnk vakul el,
  Ha r tekintnk, f‚nyess‚git“l,
  Mely oly szokatlan
  Var zs”z”nnel
  A m svil gb˘l arcainkra d“l.

  Nem az eny‚szet
  Rideg tany ja
  A kopors˘; de vid m sajka ez,
  Amely velnk e
  Sz‚p ‚letb“l egy
  M‚g szebb ‚let partj ra  tevez.

  Csak azt az egyet
  Szeretn‚m tudni:
  Hol, merre terjed ez a m svil g?
  s mily alakban
  Jutunk majd innen
  Ez ismeretlen m svil gba  t?

  Mint  grul  gra
  A csalog nyp r,
  Csillagrul csillagra sz llunk, te s ‚n?
  Vagy mint k‚t hattyu
  Ringunk szelĄden
  Az ”r”kk‚val˘s g tenger‚n?

                Pest, 1847. november


  OH NE BNTSD A K™LT§T...

  `Moore ut n angolb˘l`

  Oh ne b ntsd a k”lt“t, ha mag nyba fut, hol
  Fekszik a gy”ny”r, a hĄrrel nem t”r“dve;
  Nagyra szletett “, s lelke l ngol si
  Szentebbek voln nak boldogabb id“kbe'.
  A hŁr, mely most lantj n t gan lankad, tudna
  Harci d rda ellen Ąjt feszĄteni,
  s ajk n, amely most v gyakat lehel csak,
  HonfiszĄvek  rja ”mledezne ki.

  De jaj haz j nak!... elmult bszkes‚ge,
  S mely volt hajthatatlan, megt”rt szelleme;
  Romj n csak titokban s˘hajt n‚pe, mert “t
  rul s szeretni s hal l v‚dnie.
  Csak az  rul˘nak van becse, csak annak.
  Aki sz‚gyenl“je “sei nev‚nek;
  Az a f klya vezet m‚lt˘s ghoz, amely
  A haz t-hamvaszt˘ m gly n gyujtat‚k meg.

  H t ne b ntsd a k”lt“t, ha, mit nem gy˘gyĄthat,
  K‚jek k”zt akarja elfelejteni;
  Oh csak egy rem‚nyt adj, csak egy f‚ny ragyogjon
  Honja ‚j‚n, s megl td, mint fog ‚rzeni!
  s azonnal szĄve minden szenved‚lyt, mit
  T pl lt, s mindent, ami kedves, messze hajt,
  S a bab‚r, mely fej‚t hasztalan ”vedzi:
  Mint Harmodiusnak, kardj t f”di majd.

  De b r dics“s‚ged elt–nt s a rem‚ny is,
  Neved, dr ga Erin, ‚lni fog dal ba',
  M‚g az ˘r ban, melyben legvid mabb,
  Eml‚kezni fog r d s sorsod visz ly ra.
  Panaszod meghallj' az idegen, r˘n in,
  Tengeren tŁl kldi a lant s˘hajod,
  Maga zsarnokod is, mĄg l ncod szorĄtja,
  Rabja dal n meg ll majd ‚s sĄrni fog.

                Pest, 1847. november


  §SZI J

  L tod, l tod... vagy hiszen mit l tn l?
  K‚s“ ‚j van, s ez m‚g nem el‚g:
  j a f”ld”n ‚s felh“k az ‚jen;
  K‚tszeres gy szt vett f”l a vid‚k.

  s a sz‚l, ez a haz tlan szellem,
  Kit be nem fogad se' ‚g, se' f”ld,
  g ‚s f”ld k”zt elk rhozva bujdos...
  Hallod, hallod, hogy ny”g, hogy sv”lt.

  K”nny n‚knk, feles‚gem, k”nny,
  Pamlagon te ‚s karsz‚kbe ‚n,
  Idebenn a k‚nyelmes szob ban
  A meleg kemence k”zel‚n.

  Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak
  A viharban szabad ‚g alatt,
  Frteiket megcib lja a sz‚l,
  Amid“n mellett”k elszalad.

  Ablakokb˘l itt-ott oly hiv˘lag
  Kandik l ki egy-egy m‚csvil g,
  De “k tov bb mennek... csavarg˘nak
  Ki nyitn  ki h za ajtaj t?

  Hej pedig ki tudja, hogy mi volt az
  Ilyen, vagy mi lesz bel“le m‚g?
  Hogy tov bb ne menjnk: egykor ‚n is,
  n is iy f”ld”nfut˘ val‚k.

  MĄg kif radt, gy”nglt l baimmal
  G zol m az orsz gŁti s rt;
  Lelkem addig csggedetlen sz rny n
  Magasan f”nn az egekben j rt.

  gy ballagtam,  br ndozva: egykor
  A haz nak mily kincset hagyok.
  S aki l ta, mit gondolt fel“lem?
  Azt hiv‚, t n, hogy tolvaj vagyok.

                Pest, 1847. november


  BR•, BR•, HVATALOD...

  BĄr˘, bĄr˘, hĄvatalod
  Nem j t‚k, nem tr‚fadolog,
  J˘l meggondold, j˘l meggondold,
  Ha a "hal l" sz˘t kimondod.

  Hallga, hallga, nyĄlik sz ja...
  Sz˘l... kimondja: "hal l r ja!"
  Elindulnak az ifjŁ‚r',
  Pallost k”sz”r–l a h˘h‚r.

  Nap az ‚gre emelkedik,
  Ifju feje f”ldre esik,
  Nyaka v‚re f”lfel‚ fut...
  Milyen sz‚p piros sz”k“kut!

  Holdvil gos s rga ‚jf‚l,
  SĄrj b˘l az ifju f”lk‚l,
  Halomtalan sĄrg”dr‚b“l,
  Az akaszt˘fa t”v‚b“l.

  Fej‚t veszi jobbkez‚be,
  Kapaszkodv n st”k‚be,
  Ugy ballag a v rosba b‚,
  Bir j nak h za fel‚.

  "rtatlanul ”lett‚l meg!"
  A bĄr˘ ily sz˘kra ‚bred,
  s f”lpattan az ajtaja,
  V‚res fej r”p–l be rajta.

  s ezut n minden ‚jjel
  A bĄr˘t e hang k”lt‚ fel,
  J”tt az ifju ‚jfelenk‚nt,
  s bedobta v‚res fej‚t.

                Pest, 1847. november


  R•ZSABOKOR A DOMBOLDALON...

  R˘zsabokor a domboldalon,
  BorŁlj a v llamra, angyalom,
  SŁgjad a flembe, hogy szeretsz,
  Hej, milyen j˘lesik nekem ez!

  Lenn a Dun ban a nap k‚pe;
  Reszket a foly˘ ”r”m‚be',
  Ringatja a napot csendesen,
  pen mint ‚n t‚ged, kedvesem.

  Mit nem fognak r m a gonoszok,
  Hogy ‚n istentagad˘ vagyok!
  Pedig mostan is im dkozom...
  SzĄved dobog s t hallgatom.

                Pest, 1847. november


  PAT• PL —R

  Mint el tkozott kir lyfi
  TŁl az •perenci n,
  l mag ban faluj ban
  Pat˘ P l Łr mogorv n.
  Be m s lenne itt az ‚let.
  Ha egy ifjŁ feles‚g...
  K”zbev gott Pat˘ P l Łr:
  "Ej, r ‚rnk arra m‚g!"

  Roskad˘f‚lben van a h z,
  H mlik le a vakolat,
  S a sz‚l egy darab f”d‚llel
  M r tudj' isten hol szalad;
  JavĄtsuk ki, mert maholnap
  Pall sr˘l n‚z be az ‚g...
  K”zbev gott Pat˘ P l Łr:
  "Ej, r ‚rnk arra m‚g!"

  Puszta a kert, e helyett a
  Sz nt˘f”ld sz‚pen virĄt,
  Termi b“ven a pipacsnak
  Mindenf‚le nemeit.
  Mit heny‚l az a sok b‚res?
  Mit heny‚lnek az ek‚k?
  K”zbev gott Pat˘ P l Łr:
  "Ej, r ‚rnk arra m‚g!"

  H t a mente, h t a nadr g,
  —gy megritkult, olyan ˘,
  Hogy szunyogh l˘nak is m r
  Csak szks‚gb“l volna j˘;
  HĄni kell csak a szab˘t, a
  Poszt˘ meg van v‚ve r‚g...
  K”zbev gott Pat˘ P l Łr:
  "Ej, r ‚rnk arra m‚g!"

  let‚t Ągy tengi  ltal;
  B r ap i n‚kie
  Mindent oly b“ven hagy nak,
  Soha sincsen semmije.
  De ez nem az “ hib ja;
  § magyarnak szlet‚k,
  S haz j ban “si jelsz˘:
  "Ej, r ‚rnk arra m‚g!"

                Pest, 1847. november


  EGY APHOZ

  Mindent tev‚l, amit szabad
  s amit nem szabad,
  Hogy visszatartsd ellened
  Szeg–lt le nyodat;
  Bekerit‚k “t apai
  Tekint‚lyednek falai,

  S Łgy volt  rm nyaid k”z”tt,
  Mint h l˘ban a hal,
  s fenyegetted haragod
  Gyilkos vill mival...
  s m‚gis elment gyermeked
  Az ifjuval, kit szeret.

  Mi volt forr sa tetteid
  S”t‚t foly˘inak?
  T n a szl“i aggalom
  A j”vend“ miatt?
  Ez volt a sz‚p pal st, amely
  RŁt ”nz‚sed takarta el.

  rŁnak tart d gyermeked,
  S r  alkuv l is m r...
  Szeretn‚m tudni: mennyi‚rt
  K‚rt‚k s mi volt az  r?...
  V s rra vitted, tehet‚d,
  Mert hisz te adtad ‚let‚t.

  Te legal bb ezt gondolod.
  Hah, milyen l zit˘,
  Mily iszonyŁ tett volna ez,
  Ha nem voln' olyan ˘,
  Ha minden istenadta nap
  Meg nem t”rt‚nn‚k Łjolag.

  Van emberv s r, szinte van
  Ott tŁl a tengeren,
  De az ad˘-vev“ feh‚r,
  S az  ru szerecsen,
  Mig itt min lunk az ap k
  Magzatjaikat  rulj k.

  Igy cselekv‚l te is... vagy mondd
  Hazugnak szavamat,
  T‚gy tanus got r˘la, hogy
  Szeretted ly nyodat,
  Besz‚lj!... egy hangod sem lehet,
  Mely  megc folna engemet.

  Mid“n  rm nyod sz‚tszakadt,
  S leomlott minden g t,
  S az ifju v‚gre elviv‚
  Mag val a le nyt,
  Annyit se' mond l n‚kiek:
  Vajon lesz-e mit ennetek?

  Levontad r˘lok kezedet,
  Ugy t voz nak el,
  B r meggy“z“d‚sed vala,
  Hogy els“, akivel
  Tal lkoznak, a nyomor lesz,
  S majd el sem hagyja “ket ez.

  De sz‚p hited, tisztelt apa,
  Tudd meg, nem teljes–lt,
  S ha t n a szks‚g egykoron
  Re jok nehez–l,
  Te l‚sz ut˘s˘, akinek
  Seg‚lye‚rt k”ny”rgenek.

  S “k boldogok, (‚rdemlik is
  Sok szenved‚s”k‚rt!)
  Oly v‚ghetetlen boldogok,
  Hogy hozz jok se' f‚r
  A gy–l”ls‚g ‚s a harag,
  Hogy n‚ked megbocs tanak;

  S kiv nj k: l‚gy boldog te is!...
  De b r kiv njanak
  Neked minden j˘t, hasztalan;
  Mert ki elhagyja csak
  Egy pillanatra gyermek‚t,
  ™r”kre elhagyj' azt az ‚g.

                Pest, 1847. november


  LLJ MEG, FELESGEM...

  llj meg, feles‚gem,
  Mondok valamit,
  J tsszuk el a multnak
  Jelen‚seit,
  Mert illik dologhoz
  Fogni v‚gre m r,
  Isten dr ga napj t
  Egyre lopni k r.

  Eddig csak heny‚ltnk,
  Ennek v‚ge lesz,
  Mert ez a l‚leknek
  F sul st szerez.
  Munka, tett az ‚let,
  Tegynk valamit,
  J tsszuk el a multnak
  Jelen‚seit.

  K‚pzeld, hogy le ny vagy
  Az a ly nyka m‚g,
  Kivel ott a csendes
  Kertben mulat‚k.
  Itt a k lyha lesz a
  Nagy fa, mely alatt
  Elmond m szerelmi
  Vallom somat.

  T maszkodj l hozz ,
  S addsza kezedet,
  s figyelj, elmondom
  Sz‚p besz‚demet: -
  "Nagys m, ‚n nagys dat
  Sze... sze... szeretem!
  Nagys d‚ szerelmem,
  Lelkem, ‚letem!

  Oh feleljen, nagys m,
  Hogy viszontszeret!"
  "Szeretlek, S ndork m,
  BĄrod szĄvemet..."
  Persze, h t hogy is ne,
  Mondtad is te ezt!
  Mily anakronizmus!
  Mondd, hogy nem szeretsz,

  Mint akkor mond d... "n
  Nem szeretem ”nt."
  Nem szeretsz, galambom?
  Sz‚pen k”sz”n”m.
  P r h˘napja csak, hogy
  Feles‚gem lett,
  S Ąm nyiltan bevallja
  M r, hogy nem szeret.

  Hahh! - vagy Łgy... ni most meg
  n feledtem el,
  Hogy csak j tszunk, hogy a
  Multat j tsszuk el.
  Mennyi galib val
  J r ez a dolog!
  Hagyjuk abba, jobb lesz,
  M r f radt vagyok.

  Elf radtam. Most m r
  Csak pihenhetek.
  ˜lj le itten, majd ‚n
  Mell‚d heverek,
  S r d hajlok fejemmel,
  Igy, kis angyalom...
  Munka ut n milyen
  J˘ a nyugalom!

                Pest, 1847. november


  BOLOND IST•K

  "J”n biz a, tagadhatatlan,
  Mindj rt itt lesz a h tam megett.
  S mily haragos! sose' l ttam
  Ilyen gyilkos szemeket.

  Korb csolja lovait,
  S a gyepl“t k”z‚j”k v gta,
  Ugy j”n egyenest nekem
  Sebesen, l˘hal l ba.

  Hallj' az Łr,
  Legyen annyi embers‚ge,
  Hagyjon b‚k‚t ‚nnekem,
  Menjen f‚lre pokol fenek‚be.

  Hisz el‚g nagy ez a puszta,
  Megf‚rnk egym s mellett is k”nnyen,
  M‚rt t”rn‚nk teh t egym sra?
  Egyik jobbra, m sik balra menjen.

  s ha ‚pen Łgy kiv nja,
  H t meg is svegelem,
  Csak t‚rjen ki az utamb˘l,
  Csak hagyjon b‚k‚t nekem."

  Igy besz‚l a j mbor ifju
  A z porhoz, mely ut na nyargal,
  De biz ez nem fordul el, hanem
  Utol‚ri, s d“l r  vad haraggal.

  s az ifju?
  Ott helyben meg ll mer“en,
  Mint C‚z r, mid“n megl tta
  A gyilkot Brutus kez‚ben,

  S k”peny‚t, mint C‚z r,
  R von  a k‚pire...
  Azaz hogy r vonta volna
  Ha lett volna k”penye.

  De az‚rt, mint akinek nyak ban
  Egy p r bunda s k”p”nyeg,
  Oly nyugodtan  ll, s ezt mondja
  Kimondhatatlan egykedvleg:

  "J˘; ha nem hallgatsz r m,
  šss”n a mennyk“ bel‚d.
  Majd megl tom, melyiknk
  Unja meg el‚bb.

  Istenemre, ‚n vagyok t n
  A vil gon a legjobb kereszty‚n,
  Mert biz annyiszor m‚g senki sem
  Keresztelkedett meg, mint ‚n.

  Mennyit, mennyit mos a z por engem!
  Hanem hiszen szerecsent mos,
  Mert biz ‚n amilyen
  Egykoron val‚k, olyan vagyok most.

  Le ztathat r˘lam
  Az es“ minden ruh t.
  De nem  ztathat le egyet, a
  Filoz˘fi t.

  Az m r azt n a szab˘,
  Aki ezt a ruh t varrja;
  S milyen olcs˘! ingyen kapni,
  S m‚gis milyen kev‚s hordja."

  Igy elm‚lked‚k az ifju ember,
  S erre oly j˘iz–t kacagott,
  Hogy a z por megboszankodott r ,
  S m‚g kegyetlenebb–l szakadott.

  De az ifju gy“zte trelemmel,
  llt vid man ‚s nyugodtan;
  Gondol , hogy zŁgol˘dni
  Teljesen m‚lt˘s g n alul van.

  V‚gre is a m‚rges felh“
  Sz‚gyent vallva t voz‚k,
  S sziv rv nyos lett - tal n az
  Ifju kedv‚t“l - az ‚g.

  "Sz‚p sziv rv ny!" sz˘lt a v ndor,
  "Mint ‚letem, olyan tarka,
  S olyan f‚nyes, mint j”vend“m
  S mint a paradicsommad r farka;

  Sz‚p sziv rv ny, sz‚p diadalĄv
  A ver“f‚ny tiszteletire,
  Hogy a v‚szen, a felh“k”n
  Gy“zelmet nyere;

  Sz‚p sziv rv ny, messze vagy te t“lem,
  Jaj de messzebb m‚g a v ros,
  A nap v‚ge pedig m r k”zel,
  s az Łt irt˘ztat˘an s ros.

  n ugyan pr˘f‚ta nem vagyok,
  Hanem annyit merek j˘slani,
  Hogy ma nem gy”ny”rk”dhetnek m r
  Bennem a v ros le nyai.

  Sajn lom szeg‚nyeket,
  De hi ba, nem tehetek r˘la...
  Hogyha m‚gis sz llni tudn‚k,
  Mint amottan az a g˘lya.

  Mit csin ljak h t?
  Ha az ‚jet itt kinn t”lt”m,
  Gy”ny”r– mulats gocska lesz,
  Nedves h ttal s ros f”ld”n...

  B r Bolond Ist˘knak hĄnak,
  Ily bolond csak nem leszek -
  Mit tn“d”m? amott egy tanya,
  Bemegyek.

  Zsiv nyf‚szek is lehet
  Bar ts gos alakj ra n‚zve,
  De nincs annak f‚lelem sziv‚ben,
  Akinek m‚g b ny ban a p‚nze.

  s a k‚m‚ny fst”l”g,
  Ergo t–z van a konyh n,
  Ergo megmelegszem, s“t m‚g
  Vacsor lok is tal n.

  Mily szerencse, mily boldogs g,
  Hogy tanultam logik t,
  Most ezt f”l sem ‚rn‚m ‚sszel...
  ljenek az iskol k!"

  Ez komor tanya,
  Ahov  az ifju m‚gyen,
  M‚lyen benn a
  Puszta k”zep‚ben.

  F‚lig ‚p,
  F‚lig rom:
  H z-e vagy
  SĄrhalom?

  Mint az  rva gyermekek
  Anyjok sĄrhalm n l,
  Egy p r vad fa k”rl”tte
  Olyan szomorŁn  ll.

  spedig nagy ‚plet,
  Nem paraszt k“mĄves rakta,
  Dr ga m–,
  Csakhogy az eny‚szet l ba rajta.

  Oldal r˘l hull a vakolat,
  Kopott zsaluk l˘gnak lefel‚,
  Mint hely”kb“l kifeszĄt‚
  Egyik-m sik k˘sza sz‚l.

  Az ajt˘ el“tt egy
  letŁnt komondor,
  Ellens‚get s j˘bar tot
  Egyar nt megmormol.

  H tul a csel‚dh z, oldal n l
  Egy ”reg mogorva b‚res l‚zeng;
  Dolgozn‚k, ha dolgozn‚k,
  Balta ‚s j romsz”g a kez‚ben.

  Minden oly bŁs,
  Oly kedvetlen,
  Mintha egy vil gnak
  tka volna itten.

  Gondol  is fiatal bar tunk,
  Hogy el‚rt e tanya k”zel‚be:
  "A tat rj r snak itt tal n m‚g
  Mostan ban volt csak v‚ge.

  De ha benn m‚g mostan is Timurl n,
  Dzsengizk n s az eg‚sz Tat rorsz g,
  M‚g ugyis bel‚pek, l bamat
  Vissza m‚g ez urak sem riasztj k."

  S a ksz”bre
  s bel‚pett,
  S l ta egy v‚ns‚ges
  Asszonyk‚pet,

  A parazsat tŁrta
  Csiptet“ vas val...
  Sz˘lt az ifju hozz 
  Elragadtat ssal:

  "J˘ est‚t mag nak,
  Szerelem galambja,
  Ifjus g r˘zs ja,
  Nagyany m nagyanyja!..."

  De az ‚rdemes h”lgy k”zbev gott,
  A besz‚dnek v‚g‚t el nem v rva:
  "Mit keres kend? isten hĄrivel
  Menjen arr‚bb, ez nem cs rda.

  Majd biz itt minden sehonnait
  Befogadni, h t hogy is ne!
  Kiv lt ilyen t jban,
  Mikor itt van m r az este."

  "Ej bab m," felelt a v ndor,
  "Hisz nem ment el az eszem,
  Hogy bessem orrom ilyen helyre,
  Ha el nem esteledem.

  p az‚rt, mert este van..."
  De szav t el nem v‚gezhet‚,
  Nagy csetepat val kldte
  §t az asszony kifel‚.

  § nem t gitott. "Ki itt az Łr?"
  K‚rdez‚,
  "V‚le sz˘lok; vigyk az gyet
  § el‚."

  "Itt az Łr, mi a baj?"
  Sz˘lt egy tompa hang,
  Mintha sz˘lna tenger
  Fenek‚n harang.

  H˘feh‚r aggasty n volt az Łr,
  H˘feh‚r bajusszal ‚s szak llal,
  Homlok n kev‚s haj, sok red“,
  —gy  llt ottan komoly m‚lt˘s ggal.

  —gy  llt ott mer“en,
  Mint egy sĄrkereszt,
  Melyet t‚l-id“ben
  Tiszta h˘ fedez.

  —gy  llt, mint egy eg‚sz temet“,
  Melyben oly sok, oly sok a halott,
  S l that˘ volt j˘l, hogy az ”r”m van
  Legr‚gebben eltemetve ott.

  s az ifju lelke a pajkoss g
  Tarka k”nt”s‚t r”gt”n letette,
  S sz˘lt illend“ szer‚nys‚ggel
  S tisztelettel k”zeledve:

  "J˘ uram, bocs nat!
  —taz˘ vagyok;
  M‚g ugyan nem fagytam meg, de
  Nem is izzadok.

  Nagyon utol‚rt a z por,
  t tal ltam  zni egy kicsit,
  Engedelmeddel f”lmelegenn‚m
  S megsz rĄtn m a ruh mat itt.

  S ha j˘s godb˘l ezen kĄv–l
  M‚g maradna egy darabka h tra,
  Azt csak arra haszn ln m, hogy
  Megmaradn‚k itten ‚jszak ra."

  "J˘l van," volt a kurta v lasz,
  S ezzel befordult az agg.
  Kurta volt a v lasz,  mde t”bb
  Nem kellett az ifjunak.

  F”nn termett a t–zhelyen,
  A l ng mell‚ guggolt sz‚pen,
  S –lt kev‚lyen ‚s vid man,
  Mintha –lne egy kir lyi sz‚ken.

  "Most nekem  ll a vil g!"
  Ekk‚pen gondolkod‚k,
  "Tudtam, Ągy lesz, ‚s azt is tudom,
  Hogy vacsor m is lesz m‚g."

  Ezt gondolta, s ”sszevissza
  Gondolt minden tarkabark t,
  s mi‚rt ne gondolt volna?
  Hisz Bolond Ist˘knak hĄt k.

  Ami volt ‚s ami lesz,
  Ami nem volt ‚s nem leszen,
  Minden, minden
  Megfordult a fejiben.

  S amit “ mag ban gondolt,
  Ki is szokta mondani;
  No hiszen a v‚n any˘nak
  Volt mit hallani!

  H rom vend‚goldalas szek‚r
  Sem bĄrn  el, annyit fecsegett ott,
  S olyakat, hogy rajtok az any˘ is
  N‚ha m‚g - uram bocs '! - mosolygott.

  Hej pedig ezt vajmi r‚gen,
  R‚gen nem tev‚ m r,
  Szinte csikorgott bel‚ a sz ja,
  Mint a megrozsd sodott z r.

  De hogy minden m‚rt‚ken f”l–l
  Hosszu ne legyek:
  Mint az ifju j˘sl , meghiv  “t
  Vacsor ra az ”reg.

  "Ejnye, ejnye," gondol  az,
  M sodĄzben rakva meg a t ny‚rt,
  "Ez a Matuzs lemĄna
  Hogy kitett mag ‚rt!

  Hiszen ez kir lyi vacsora;
  K r, hogy ilyen bŁsan k”ltjk el...
  Megsz˘lĄtom az ”reg urat,
  Ha felel, ha nem felel."

  "J˘ uram, tisztelt Łr,
  teled j˘, de egy hĄja van.
  Az az egy a hĄja, hogy
  Nagyon s˘talan.

  Nem ezt a s˘t ‚rtem... m ssal
  Szoktam s˘zni ‚n az ‚telt:
  Mulat ssal,
  VĄg besz‚ddel.

  A halak is kacagn nak rajtunk,
  Ekk‚p l tva minket...
  Avvagy siralomh zban vagyunk t n
  S holnap m r kivisznek?

  F‚l hal l a hallgat s,
  T“le szinte f‚lek ‚n;
  Ha te restelesz besz‚lni,
  Majd besz‚lek ‚n.

  T”rt‚net, f”ldmĄvel‚s, mv‚szet,
  Csillag szat, term‚szettan,
  K”lt‚szet, jogtudom ny, kuruzsl s...
  Mind, mind, mind a fejemben van.

  Ismer“s el“ttem
  jszak, d‚l, kelet, nyugat,
  J rtam f‚nyes palot kban
  s ronyos kunyh˘k alatt.

  Mondd, mir“l besz‚ljek?"
  s az agg (ink bb szemeivel,
  Mint hangj val) ekk‚p v laszolt:
  "Engemet m r mi sem ‚rdekel."

  "Oh uram, ne mondd ezt," sz˘lt az ifju.
  "Isten ellen v‚tkezel vele...
  Elz rkozni e dics“ vil gt˘l,
  Amely sz‚ppel, j˘val ugy tele!"

  "Tele sz‚ppel, j˘val," mormog  az
  Aggasty n, fej‚t megr zva,
  "Tele sz‚ppel, j˘val, meglehet, de
  Legf”lebb csak n‚h nyak sz m ra.

  Majd ha hetven, nyolcvan ‚v keserv‚t
  Hordod szĄveden,
  S k”zte m‚g csak egy hervadt vir g,
  Egy sz‚p eml‚k sem leszen,

  Majd ha d“lni k‚szl ‚lted f ja,
  S azt sem mondhatod,
  Hogy  g n a boldogs g-mad r
  Egyszer nyugv‚k, egy dalt csattogott,

  Hanem a kĄnszenved‚sek fggtek
  Rajta, mint akasztott emberek:
  Akkor mondd meg, milyen a vil g,
  Akkor mondd meg, fiatal gyerek.

  T‚l vala m r ifjus gom,
  H t ”regkoromnak,
  H t ennek m‚g
  Milyen nevet adjak?

  Szerettem; szerelmem angyal volt,
  Ott f”nn szletett az ‚gben,
  S gyal zat sar val megdob lva
  Halt meg itt lenn, a f”ld”n, szem‚ten.

  Hogy vir gtalan volt tavaszom,
  K‚ts‚gemnek r‚meit legy“zve
  J˘ rem‚nnyel n‚ztem a kal szos
  Ny r el‚ ‚s a gym”lcs”s “szbe.

  Elj”tt s elment mind a kett“,
  s mi hasznom benne?
  Hogyha mindent elbesz‚ln‚k,
  SzĄvem megrepedne.

  Hosszu f jdalom r”vid tartalma:
  SĄrban k‚t j˘ gyermekem,
  M‚g egy ‚l ‚s ez rosz ember
  s ir ntam idegen.

  Elhagy m, s m r nem l ttam sem “t, sem
  A vil got tĄz esztend“ ˘ta,
  s ez˘ta nincs egy‚b ‚rzelmem,
  Mint bev gyni, be a kopors˘ba.

  n bev‚gz‚m sz mad som
  Az ‚lettel,
  Mit akarhat m‚g velem, hogy
  Nem ereszt el?

  Kiivott m r mindent, bennem
  Semmi nem maradt,
  M‚rt nem dobja h t el m r az
  šres poharat?

  tkozott l‚gy, ‚let,
  L‚gy el tkozott,
  Aki rabszolg dat
  Ekk‚p kĄnozod!

  tkos,  tkos a vil gon minden,
  Egy van csak, mi  ld st ‚rdemel:
  Az az egy kicsĄny g”d”r, hov  az
  let minket nem kis‚rhet el.

  Milyen  ld s, ott lenn porladozni,
  Elfeledni, hogy val nk,
  Hogy ama nagy kĄnpadon szenvedtnk,
  Amelynek neve vil g!"

  Itt meg llott a sok ‚vnek
  s sok bŁnak embere,
  s az ifju sz˘t emelni
  Csak hosszŁ sznet mult n mere:

  "Szent el“ttem minden f jdalom,
  Kett“sen szent az ”reg sziv‚...
  Nem akarlak b ntani; bocs ss meg,
  Ha besz‚dem lelked s‚rten‚.

  J˘ uram, te v‚tkez‚l,
  T–rd teh t a bntet‚st,
  Mely ha nagy, az‚rt az, mert
  B–n”d is nagy: a k‚ts‚gb'es‚s.

  Ez a b–n”k koron ja,
  Minthogy ez nem m s,
  Mint a legs”t‚tebb
  Istentagad s.

  A k‚ts‚gb'es‚s pokoli hang,
  Amely f”lki lt az ‚gre:
  Nincs tebenned isten, akinek
  Gondja volna az emberis‚gre.

  S m‚lt˘ r  bizonnyal,
  Aki ezt kimondja,
  R˘la, hogy kez‚t a
  J˘isten levonja;

  Mert van a vil gnak atyja,
  Van egy h– gondvisel“je,
  Minden ember megl thatja,
  Aki el nem fordul t“le.

  Csak ne l‚gynk trelmetlenek!
  N‚ki sok a gyermeke,
  Ne kiv njuk, hogy minket tegyen
  Mindeneknek elibe.

  Itt a t”rv‚ny: >>v rj sorodra,<<
  s nem v rsz hi ba;
  Mint a nap a f”ld k”r–l, Łgy
  V ndorol j˘s ga,

  S nincsen akit elker–lne,
  Ha ma nem j”tt, elj”n holnap...
  MĄg az ember boldog nem volt,
  Addig meg nem halhat.

  S a boldogs god sosem k‚s“,
  s ez oly b–vszer, mitl
  - Ess‚k csak egy csepp bel‚je -
  Egy tenger meg‚desl."

  M‚g sok  besz‚lt az ifju,
  s az agg mindig jobban figyelt,
  S ugy sziv  be lelke e besz‚det,
  Mint a gyermek az anyatejet.

  s mid“n elhallgatott az,
  m‚lkodva k‚rdez‚ az agg:
  "Hol tanultad ezeket?
  Ki vagy, ifju, hogy hĄnak?"

  Az pedig a komolys got
  M r nagyon megunta,
  S v lasz t vid man, pajkosan
  Ilyet‚nk‚p mondta:

  "Hol tanultam ezeket?
  Egy bagoly besz‚lte,
  Amid“n egy v‚szes ‚jjel
  Egy odŁban h ltam v‚le.

  Ki vagyok? sehonnai,
  Se orsz gom, se haz m,
  Valamely v ndormad r
  Lehetett az “sap m.

  J rok-kelek a vil gban,
  Ma itt vagyok, holnap ott,
  s akinek tetszik, annak
  Emelek csak kalapot.

  Min‚l t”bbet ‚hezem ‚s f zom,
  Ann l t”bb az ”r”mem,
  Mert ann l szebb lesz j”vend“m,
  Min‚l rŁtabb jelenem.

  S hogy hĄnak? biz ‚n m r j˘form n
  Elfeledtem igaz nevemet,
  Azt tudom csak, hogy most a vil g
  Bolond Ist˘knak hĄ engemet."

  M snap reggel Bolond Ist˘k
  F”lvev‚ kis batyuj t,
  Oda llt a v‚n gazd hoz,
  s elmond  bŁcsuj t:

  "Isten hozz d, j˘ ”reg, ha egykor
  Boldog l‚sz, gondolj re m,
  Jussak akkor az eszedbe, aki
  Boldogs godat megj˘sol m."

  Megfog  kez‚t a
  Remeg“ aggasty n,
  S sz˘la, s egy neh‚z k”nny
  Pergett v‚gig arc n:

  "Isten hozz d, ifju ember,
  Akit“l ‚n... aki bennem...
  Aki n‚kem... l tod, l tod,
  Hogyan kell a sz˘t keresnem.

  Isten hozz d... vagy nem,
  Mondok valamit:
  Ne bucsŁzzunk m‚g el,
  Maradj v‚lem itt.

  Maradj itt, mĄg meg nem Łnod
  E tany t,
  s ha tetszik, maradj itt az
  lten  t.

  Mondd el, amit tennap mondt l,
  Mondd m‚g sz zszor el nekem,
  Olyan j˘lesik azt hallanom,
  S v‚gre majd el is hiszem.

  —gye itt maradsz, bar tom?"
  Sz˘lt az ifju: "Maradok;
  K”teless‚gem maradni,
  Ha m r Ągy van a dolog.

  Az olyan besz‚dben
  Ha kedved telik,
  Elbesz‚lek ‚n, ne f‚lj, ak r
  Sz z esztendeig..."

  Kinn azonban zaj van,
  Kocsi ‚rkezett;
  Kocsi itt e puszt n!
  Vajjon ki lehet?

  "Nem szabad bej“ni senkinek!"
  Igy ki lta ki az agg...
  "nnekem sem, nagyap m?"
  Sz˘l kiv–l egy ‚des n“i hang.

  s kinyĄlt az ajt˘,
  s bej”tt a ly ny,
  Oly fiatal, oly sz‚p
  s oly halov ny!

  S r borult a b mul˘ ”regre,
  K”nnye, cs˘kja ‚get‚ k‚t arc t,
  S Ągy ”nt‚ ki
  Lelke harc t:

  "Unok d fgg rajtad, nagyap m,
  —gy ”lellek  t, mint a keresztet,
  hitattal ‚s rem‚nnyel... hangom
  F jdalomt˘l ‚s ”r”mtl reszket.

  J”ttem hozz d ˘talmat keresni,
  Hol tal ln m azt, ha n lad nem?
  Jaj, hogy erre r szorultam, s sz zszor
  Jaj, hogy ap m az ‚n ellenem!

  T“le futok, v‚dj meg ellen‚ben;
  SzĄvtelenl f‚rjhez menni k‚szt,
  Van-e annak, van-e annak szĄve,
  Ki egy szĄvet ”sszet”rni k‚sz?

  K‚relem s k”nny, mind hi ba volt,
  K“szoborra hulltak k”nnyeim...
  Oh, ha itt is ugy j rok, mint ottan,
  Lesz-e t”bb ily sors, mint az enyim?

  rtem, ‚rtem, mit jelent e
  Szemreh ny s szemeidben,
  —gye azt, hogy az ut˘s˘
  Szks‚gb“l vagyok csak itten?

  Ne it‚lj meg, sz zszor j”ttem volna,
  S ap m tilt , hogy ne j“jek el,
  § mond , hogy senkit sem szeretsz te...
  Ah, hogy “t mindig v dolnom kell!

  Csakhogy itt vagyok v‚gt‚re,
  El sem hagylak m r ezentul,
  Hogyha csak te
  Ki nem kergetsz hajl‚kodbul."

  Mennyit nem akart felelni
  E besz‚dre az aggasty n,
  s, egy sz˘ kev‚s, de annyi
  Sem j”hetett ki az ajk n.

  K”nnyhull sa, zokog sa
  Volt a felelet,
  s hogy ‚des k”nnyeket sĄr,
  L tni lehetett.

  Mint k‚t  rvĄz, amely
  §sszej“,
  ™sszefolyt f”l”tte
  MŁlt s j”v“,

  s e tenger “t ”r”k
  Elnyel‚ssel fenyegette,
  Vagy ha ‚let‚t nem is, de
  Elm‚j‚t nagyon f‚ltette.

  V‚gre is csak t”rt eszm‚ket monda:
  "Van teh t, ki engem is szeret,
  Mintha feketedni ‚rzen‚m
  Ezeket a fej‚r frt”ket!

  Mily kicsiny volt, hogy ut˘szor l ttam...
  Milyen sz‚pen n‚z re m...
  Ifju ember, hol vagy? n‚zz ide,
  Ez az ‚n kis unok m!

  Ifju ember, addsza kezedet,
  Mert hiszen te mondtad:
  MĄg az ember boldog nem volt,
  Addig meg nem halhat.

  § hozz m j”tt, volt bizalma bennem...
  T”bb‚ m r el sem hagy...
  V‚dni foglak isten, ember ellen,
  Kis unok m, ne f‚lj, j˘ helyen vagy."

  s ki tudja, m‚g mit
  ™ssze nem besz‚lt,
  ™sszevissza h nyva
  V‚g‚t, elej‚t.

  Kinn azonban Łjra zaj van,
  A le ny‚rt apja j”tt,
  De kil‚p az agg s re d”rg:
  "t ne l‚pd e ksz”b”t,

  Nem szents‚gtelen l bnak val˘ ez,
  A tied szents‚gtelen...
  Vagy jer, azt megteheted: taszĄts el,
  s g zolj keresztl testemen.

  Ly nyod itt van... ly nyod?
  T”bb‚ nem ti‚d,
  M‚rt is volna? “t ugyis csak
  Veszni k‚nyszerĄten‚d.

  Megtagadtad egykoron ap dat,
  Megtagad most t‚ged gyermeked...
  l az isten s “rizi t”rv‚ny‚t,
  §rk”dik az igazs g felett.

  Meg nem  tkozlak, de
  Meg sem  ldalak...
  Menj el ugy, hogy t”bb‚
  Ne is l ssalak."

  s a fiŁ nem mert k”zeledni,
  ™sszezŁzva t voz‚k,
  Apja kem‚nyen parancsol˘lag
  Nyujtotta ki jobbkez‚t;

  —gy  llt ott az aggasty n
  BŁs hideg f”ns‚gben,
  Minnt a j‚gnek oszlopa
  jszak tenger‚ben.

  Amid“n m r messze j rt fia,
  Egy sohajt kld”tt ut na,
  Egy kebelt‚p“ sohajt,
  S beballagott hajlok ba.

  Odabenn nagy hallgat s lett,
  M‚lyen hallgat nak,
  V‚gre sz˘lt az ifju v ndor
  Az ”reg gazd nak:

  "Most, uram, m r ugy hiszem, hogy
  n f”l”sleges vagyok,
  Van m r, aki majd vigasztal,
  Aki f”lderĄtni fog.

  J˘kedvemmel ‚s v ndorbotommal
  Megyek ‚n megint a magam Łtj n...
  isten hozz d, ”reg ember,
  Isten hozz d, ifjŁ ly ny."

  Menne is, ha “t a gazda
  Meg nem fogn ,
  S ny jas kem‚nys‚ggel Ągy nem
  Sz˘lna hozz :

  "Az el‚bb maradni k‚rtelek,
  Mostan ezt parancsolom,
  L ss boldogs gomban is,
  Hogyha l ttad b natom."

  "Maradok, ha Łgy kiv nod,
  S“t maradok ”r”mest,"
  Sz˘lt az ifjŁ, "de egy kik”t‚ssel:
  n leszek a gazda, mindenes.

  Ly ny lev‚n a h zn l,
  Rendnek is kell lennie,
  s Ągy bĄzni kell a korm nyt
  šgyes ember kezire.

  n vil gl tott ember vagyok,
  Megl sd, mit csin lok
  E h zb˘l, mely most beillen‚k
  Medve- ‚s farkastany nak."

  S hozz l tott a dologhoz.
  A csel‚ds‚g v‚le,
  Lusta n‚p volt, hanem “ket
  V ltig ”szt”k‚lte.

  Sepr“, meszel“, sik rl˘,
  Szappan, minden m–k”d‚k,
  S harmadnapra a tany t m r
  Majd magok sem ismer‚k.

  Mindne tiszta, f‚nyes, mint a
  Katonaruh n a gomb,
  Nincs sehol a r‚gi rozsda,
  R‚gi szenny ‚s r‚gi gond.

  S ez, Bolond Ist˘k ”cs‚m,
  Ez mind a te munk d,
  Ember vagy, ember a lelked is,
  Ak rki mit mond r d.

  Tudja “ j˘l, mit hogyan kell,
  Hagyj tok csak “t mag ra,
  Tudja azt is, hogy a sz‚p ly ny
  Nem haragszik a vir gra.

  Annak h t az “ ok ‚rt
  Hajnalonk‚nt kimegy a puszt ba,
  ™sszeszedi a sok sz‚pen-nyĄl˘
  Vadvir got, s k”ti bokr‚t ba,

  s ezt a le nyka,
  Hogyha felkel,
  Ablak ban l tja
  Minden reggel.

  Reggelenk‚nt sz‚p vir gbokr‚ta,
  Nap hossz ban tarka vĄg besz‚d...
  Hej dics‚ri az ”reg az ifju
  Elm‚j‚t, a ly ny pedig sziv‚t!

  s igy telnek, igy r”p–lnek
  •r k ‚s napok,
  S“t m‚g ugy sem hazudok, ha
  Mondok egy p r h˘napot.

  Hogy mult el, hogyan nem,
  Azt nem tudja senki,
  De hogy elmult sz‚pen,
  Nem tagadja senki.

  S m r ak rhogyan hŁzzuk-halasztjuk,
  V‚gre is csak el kell mondani...
  Szinte restelem leĄrni,
  Olyan furcsa valami.

  Nagyon egyszer– dolog kl”nben:
  A fiŁ f”lszedte holmij‚t,
  S a v ndorbottal kez‚ben
  Az ”reg el‚be l‚p.

  S sz˘lt, azazhogy sz˘lott volna,
  S nem tudott, csak sz ja mozgott,
  Elfelejtett
  Minden hangot.

  De az ”reg sz˘ n‚lk–l is
  ltall tott sz ndok n,
  Nem kl”nben, aki ott  llt
  M sfel“l, a kisle ny.

  s egyszerre csak elkezdtek
  SĄrni mind a ketten,
  S r kezdte az ifju is, t n
  M‚g keservesebben.

  Ugy megsĄrtak, sĄrdog ltak,
  Jobban sem kell,
  Egyszer –l“hely‚b“l a
  Gazda f”lkel,

  s h t r˘l a tariszny t
  Leveszi,
  A le ny meg kez‚b“l a
  Botot veszi ki.

  s az˘ta nyugszik
  A tarisznya s bot,
  Bolond Ist˘k t”bb‚
  El nem t vozott,

  Nem volt bolond,
  Hogy t vozz‚k,
  Onnan, ahol
  Ugy szerett‚k! - - -

  M r kev‚s vir g van a puszt ban,
  Mert az “szi szelek fŁjnak,
  De vagyon m‚g annyi, hogy el‚g lesz
  Menyasszonyi koszorŁnak. - - -

  Amid“n a templomb˘l mint
  Feles‚g s f‚rj j”ttenek,
  E szavakn l egyebet nem
  Mondhatott a j˘ ”reg:

  "Gyermekeim, legyetek
  Mindig ilyen boldogok...
  M r ‚n is tudom, mi a
  Boldogs g, meghalhatok."

  "Nem szabad meghalnod," sŁgta a v“,
  "H tra van m‚g valami:
  Unok dnak gyermekit id“vel,
  §ket is meg kell m‚g  ldani!" - - -

  vek j”ttek, ‚vek mentek.
  Mindenik vet‚lkedett,
  Melyik adjon a m sikn l,
  §nekik t”bb ”r”met.

  Most pedig... elmondjam-e, ne mondjam?
  ˜zik a felh“ket a szelek,
  Nagy pelyhekben s–rn omlik a h˘,
  H˘ a f”ld”n, ‚j a h˘ felett.

  A puszt ban csak egy f‚ny vil gĄt,
  A tany nak m‚csvil ga ez,
  Boldogokra vetheti vi g t,
  Ugy tetszik, hogy ”r”m‚ben rezg.

  A tany ban, j˘ meleg szob ban,
  Pattog˘ szikr z˘ t–z k”r–l
  Az aggasty n, a f‚rj, a menyecske
  s egy p r kis pajkos gyermek –l.

  A menyecske fon s dalol: nagyapja
  S f‚rje j tszik a k‚t fiuval. -
  Kinn svit a t‚l viharja... ott benn
  Perg a rokka s vĄgan zeng a dal... -

                Pest, 1847. november-december


  AZ J

  Fekdjetek
  M r le,
  Emberek!
  Vagy ha j rtok,
  Halkan
  L‚pjetek.

  L bujjhegyen
  Lassan
  J rjatok,
  S durva zajt ne
  šss”n
  Ajkatok.

  Tisztelni kell
  A gy szt,
  Mert az szent...
  j, a gy szos
  IfjŁ,
  Megjelent.

  Kedvese volt,
  s az
  Meghala;
  Az‚rt gy szol,
  Szeg‚ny
  jszaka.

  Csendesen a
  F”ldre
  LeborŁl,
  Hull a f–re
  K”nnye
  SzomorŁn.

  Most egyszerre
  -Vajjon
  Mi dolog? -
  BŁsan b r, de
  M‚gis
  Mosolyog.

  Im, sĄrj b˘l
  A hold
  Felj”ve:
  Holt kedvese
  Halv ny
  Szelleme.

  Tal lkoznak
  des
  Keservvel,
  ™lelkeznek
  KĄnos
  Gy”ny”rrel.

  s besz‚lnek...
  De ki
  Tudja, mit?
  Amit senki
  Nem sejt,
  Nem gyanit.

  Nem is volna
  Ezt j˘
  Tudnotok,
  Mert e besz‚d
  ™r”k
  Nagy titok.

  Csak az “rlt
  Hallja,
  Amid“n
  R  a l zas
  R‚mes
  •ra j”n;

  S a haldokl˘,
  Ha m r
  Csak egy-k‚t
  P˘kh l˘sz l
  Tartja
  let‚t;

  M‚g egy hallja,
  M‚g egy
  Harmadik:
  A k”lt“, ha
  bren
  lmodik,

  A mereng“
  K”lt“
  rti m‚g
  Ama szellem-
  Hangok
  Rejtelm‚t,

  De nem sz˘lhat
  R˘la,
  Ne k‚rdezd...
  Elfelejti,
  Mire
  F”l‚bred.

                Pest, 1847. december


  OKATOOTIA

  Van egy orsz g, Łgy hĄj k, hogy
  Okatoot ia;
  M sodik szomsz‚dja KĄna,
  Az els“ Ausztr lia.

  s ez, hogy Ausztr( l)i nak
  T“szomsz‚dja, vajmi j˘!
  Nem lop˘zhatik be hozz 
  A civiliz ci˘.

  Oh a t ntorĄthatatlan,
  A dics“ Ausztr( l)ia!
  § mag t e gonoszt˘l nem
  Hagyja elcs bĄtnia.

  §, noha m r KĄna is kezd
  Mendeg‚lni csendesen,
  § m‚g most is, mint a szikla,
  ll er“sen egy helyen.

  ldd a a sorsot,  ldd az istent,
  Okatoot ia,
  Hogy KĄn n is tŁl vagy m‚g, hogy
  Szomsz‚dod Ausztr( l)ia;

  Boldog orsz g! mert b r ‚rzi
  A szks‚g sok nemeit:
  Legal bb egy, ‚s a f“, a
  Lelki-szks‚g nincsen itt.

  Szer‚ny  llat itt a l‚lek,
  Nem k‚r sz‚n t, abrakot;
  Mint szam r a gazt: zab lja
  A kalend riomot.

  Aminek k”vetkezt‚ben
  Nem nagy sz mmal lelhet“k
  A k”lt“k, mv‚szek ‚s m s
  Kapa-kaszakerl“k.

  Az pedig, ki bolond f“vel
  Erre sz nja el mag t,
  Csin ltasson egy sz‚p szekr‚nyt
  S z rja bele... a fog t.

  Minthogy ezen mesters‚gn‚l
  F”l”sleges itt a fog;
  Harapnia nem leszen mit,
  Legf”lebb csak nyelni fog.

  Megvan itten az a sz‚p is,
  Hogy kl”nv lt s nem vegyes
  A bagarja s a kutyab“r,
  A paraszt ‚s a nemes.

  Kutyab“r! ez itt a f“-f“,
  Becsben p rja nincs neki,
  s ez‚rt sok Łri ember
  Saj t test‚n viseli.

  De hab r rangj val kiss‚
  Nagyra van az Łri rend,
  Nem mondhatni, hogy nem gondol
  A k”zn‚ppel odalent:

  "Nyisd ki markod, mind a kett“t,"
  A paraszthoz Ągyen sz˘l,
  "Nyisd ki markod, j˘bar tom,
  Nesze semmi, fogd meg j˘l."

  Azzal vagdalkoznak n‚mely
  Nem t'om milyen emberek,
  Hogy ez orsz gban nyilv nos
  pletek nincsenek.

  Mit? Nyilv nos ‚plet nincs?
  H t az akaszt˘fa mi?
  S ezt bizony majd minden falu
  Hat r ban l thatni.

  Oh e nemzet bszke nemzet,
  ppen erre tart sokat,
  S ebben tal n f”ll is mŁl
  Minden m s orsz gokat.

  Vir gozz l, dics“ orsz g,
  Nagyratermett n ci˘,
  S m‚g sok  ne h borgasson
  A civiliz ci˘!

                Pest, 1847. december


  MOSOLYOGJ RM!

  Mosolyogj r m, ‚des feles‚gem!
  Nincs vir g a f”ld”n ‚s az ‚gen
  Csillag, amely k‚pviselhetn‚ a
  Kedvess‚gben mosolyg sodat.

  M r ha rajta arcodon a felh“,
  S fŁvalom, mely elr”pĄtse, nem j“:
  Tedd szelĄdd‚, aranyozd meg, k‚rlek,
  Mosolyodnak hajnal val azt. -

  Puszta t‚lben a kert puszta f ja
  Milyen v ggyal, mily ohajtva v rja
  A tavaszt, mely n‚ki majd virĄt˘
  Lombot  d ‚s zeng“ madarat!

  A v ndor, ki messze-f”ld”n j ra,
  S ‚jjel ‚r be falva hat r ra,
  V rja, v rja: mikor csillog r  m r
  H z b˘l a ny jas m‚csvil g?

  S a beteg, ki bŁs  gy n az ‚ji
  S”t‚ts‚get hosszan, hosszan n‚zi
  S egyed–l: mint v rja eped“n a
  T mad˘ nap els“ sugar t!

  S a halottak, kopors˘ba z rva,
  Mik‚nt v rnak a f”lt mad sra!...
  Oh, de h t ‚n, ‚n m‚g mindezekn‚l
  Jobban v rom mosolyg sodat.

  Mosolyogj h t, ‚n k‚rlek, h– f‚rjed,
  Akinek ha szĄve k”nyv‚t ‚rted,
  Tudhatod, hogy benne mindenik sor
  Egy ‚let, mely ‚rted halni k‚sz.

  Tudhatod, hogy arcod tkre lelkem,
  spedig nagyĄt˘ tkre, melyben
  Hosszu ‚s m‚ly t“rd”f‚s az, ami
  Kis red“ csak homlokod f”l”tt.

  Mosolyogj h t, dvem alkot˘ja!...
  Ajkad, kezed, t‚rded cs˘kol˘ja,
  lmaid hiven-viraszt˘ “re,
  letednek  rnya, f‚rjed, k‚r.

                Pest, 1847. december


  A MAGYAR POLITIKUSOKHOZ

  Len‚zik a szeg‚ny k”lt“ket
  Ez elbizott, kev‚ly urak,
  Kik a megy‚k s orsz g gyl‚s‚n
  F‚nyes szerepet j tszanak.
  Pusztulj az Łtb˘l, j˘ fiŁ, ki
  Kopottan ballagsz ott gyalog,
  Mert eltiportat ezen Łr, ki
  Hint˘n melletted elrobog.

  Az‚rt vannak t n olyan nagyra,
  Hogy “ket parip k viszik,
  S mig a k”lt“ teng“dik ‚hen,
  Az “ szolg jok is hizik?
  Vagy, ami m‚g szebb, azt gondolj k
  Tal n, hogy fontosabbak “k
  Az emberis‚g m‚rleg‚n, mint
  E haszontalan versel“k?

  Ti, kik Łgy f”lfuvalkod tok.
  Tudj tok-e, mik vagytok ti?
  Az apr˘ napi esem‚nyek
  Muland˘ p sztortzei.
  jenk‚nt l t a v ndor, amint
  F”l-f”llobogtok magasan,
  S reggel fel‚ a nagy tzeknek
  M r csak hideg, holt hamva van.

  Hozz tok k‚pest, mikor ‚gtek,
  A k”lt“k kicsiny csillagok,
  E messze csill ml˘ szikr kn l
  Sz zszor nagyobbak l ngitok;
  De hamvatokat is mid“n m r
  A szell“k r‚gen elviv‚k,
  A t vols gban a kis csillag
  M‚g akkoron is egyre ‚g.

  Tanulj tok meg, mi a k”lt“,
  s b njatok sz‚pen vele,
  Tanulj tok meg, hogy a k”lt“
  Az istens‚g szent levele,
  Melyet lekld magas kegy‚ben
  Hozz tok, gyarl˘ emberek,
  Amelybe ”r”k igazs git
  Saj t kez‚vel Ąrta meg.

  S hab r m s nemzet f”l se' venn‚
  A k”lt“ket, ti magyarok,
  K”lt“itek el“tt, tinektek
  Ill“, hogy fejet hajtsatok.
  Oh, a magyar k”lt“knek vajmi
  Nagy honfi-‚rdem”k vagyon...
  Sz‚gyen, ha elfelejtett‚tek!
  M‚g nincsen tŁl f‚l sz zadon.

  Nyelvnk, egyetlen kincsnk, melyet
  Ap ink ”r”ks‚gib“l
  El nem rabolt m‚g az eny‚szet,
  Az ellennk eskdt id“,
  Nyelvnk is veszend“ben volt m r,
  Hozz ja k”zel volt a v‚g,
  Az orsz gŁtra kitaszĄtva
  Hal los bajban fekv‚k.

  Kev‚ly urak, e szent betegnek
  Milyen seg‚lyt nyujtottatok?
  Ha hozz l‚ptetek, az‚rt volt,
  Hogy rajta egyet rugjatok!
  K”lt“k val nak  pol˘i,
  E rongyos, ‚hes emberek,
  §k  pol k s ment‚k meg... ‚s ti
  §ket m‚gis len‚zitek!

                Pest, 1847. december


  FELESGEM NEVENAPJN

  Kis Julisk m, feles‚gem
  Nevenapja vagyon most!
  Adjatok r m ˘cska ment‚t,
  R˘kapr‚mest, zsinorost.

  s le most a bugyog˘val,
  Magyar nadr got nekem!
  s el bajuszp”dr“‚rt a
  Patik ba hirtelen!

  Miel“tt el‚be l‚pek,
  Igy csipem ki magamat,
  Legyen Łjra f”lt masztva
  A hajdankori divat,

  Az a r‚gi id“, melyben
  M‚g roszŁl ”lt”ztenek,
  De a mellett j˘t kiv ntak
  Egym snak az emberek. -

  J˘t kiv nok ‚n is n‚ked,
  Ez term‚szetes dolog,
  Csakhogy a j˘ annyif‚le,
  Hogy alig v laszthatok.

  Hogy lehetne valamennyit
  Egy sz˘ban kimondani?
  Ne legyenek ‚letednek
  B natai, bajai?

  Eh, ez nem is j˘ kiv ns g!
  B nat ‚s baj kellenek;
  Ahol  rny‚k nincsen, ott a
  F‚nyt sem igen l tni meg.

  Ifjus g! ez a minden j˘,
  ld le ifjus godat...
  Ez r”vid, s azt n meghalni?
  Nem nagyon vĄg gondolat.

  rd el (persze ‚nvelem) az
  §sz hajak k‚s“ kor t,
  Hanem ez ne l‚gyen m s, mint
  larcban az ifjus g.

                Pest, 1847. december 10.


  CSENDES TENGER R•NASGN...

  Csendes tenger r˘nas g n
  Szeliden reng cs˘nakom,
  Mint tavasszal esti szell“
  Kebel‚n a r˘zsafa.
  Nem vagyok r  ‚rdemetlen,
  J˘ l‚lekkel mondhatom.
  A foly˘, melyen j”v‚k
  Ide, ahol most vagyok,
  Hosszu ‚s v‚szes foly˘ volt:
  Vill m futkosott f”l”ttem,
  Jobbra-balra ‚les szikl k
  Fenyegettek ‚s alattam
  ™rv‚nyeknek torka nyĄlt...
  Evez“m minden csap sa,
  SzĄvem minden dobban sa
  Az ut˘s˘ lehetett v˘n.
  n eveztem, csak eveztem,
  S ami legf“: akkor is m‚g,
  Amid“n vez‚rtzem,
  A rem‚ny is kialudt,
  M‚g akkor sem csgged‚k.
  Csggedetlen‚ a dĄj! -
  DĄjam oly sz‚p, olyan ‚des:
  Ringat˘zni v‚ghetetlen,
  NyŁgodalmas tengeren,
  Boldogs gos h zas‚let
  NyŁgodalmas tenger‚n.
  F‚lretettem evez“met,
  M‚rt is volna az kezemben?
  Hisz mindegy, ak rhov  visz
  Vitorl mnak j tsz˘t rsa,
  A kis gyermek-fuvalom;
  Mindegy az, mert mindentt az
  g vesz engemet k”r–l, a
  Fellegetlen, tiszta ‚g...
  —gy ereszkedik le ez
  A sĄk tengernek szin‚re,
  Engem Łgy kerĄt be, mint egy
  K‚k vir gokb˘l fz”tt
  •ri si koszorŁ.
  Mendeg‚lek, mendeg‚lek,
  Ringat˘zom, ringat˘zom.
  Gondtalan nyujt˘zkodom;
  Fejem ‚desen pihen
  Hitvesemnek l gy ”l‚ben;
  Szemeim szemeibe n‚znek,
  E szemekbe, mik s”t‚tek,
  S m‚gis ragyog˘bbak, mint a
  Mennyorsz g arany lak˘i:
  s kezemben a lant, rajta
  br ndos dalt pengetek,
  Nem szab lyos, nem kigondolt
  Mesterk‚lt dalt... ujjaimra
  BĄzom, hogy mit verjenek,
  S futnak ezek a hŁrok k”zt
  F”l s le ”ntudatlanŁl,
  Mintha kedvesem haj val
  J tszan nak. s a dal
  M‚gis sz‚p, mert hallat ra
  A mennyb“l lesz llnak a
  Csillagok, hogy k”zelebb
  L‚gyenek, s a hold kil‚p
  A tengerbl ‚s figyelmez. -
  Igy lantolva, ‚nekelve
  V ndorlok kis sajk mon, mint
  A delfĄnen rion...
  N‚ha sz ll csak  rbocomra
  Egy-egy sĄr˘ v‚szmad r:
  Egy-egy f j˘ aggalom
  J”vend“d miatt, haz m;
  De min‚l beljebb jutok
  A tenger v‚getlen‚be,
  Ann l ritk bban j”n ilyen
  V‚szt j”vend”l“ mad r.

                Pest, 1847. december


  HONVGY

  `B‚ranger ut n franci b˘l`

  Mond tok: "Jer P rizsba, ifju p sztor,
  Haszn lni magas tehets‚gedet.
  P‚nznk, gondunk, a tanul s, a szĄnh z
  Feledtetik majd a mez“t veled."
  n elj”v‚k, de milyen arcom! a sok
  T–zn‚l tavaszomat le‚get‚m.
  Adj tok vissza, vissza falumat
  s a hegyet, hol szlet‚m!

  BŁs ‚s hideg l z fut rajtam keresztl,
  BeteljesĄtv‚n kĄv ns gtokat.
  E sz‚p b lokban, ahol kir lyn‚k a
  H”lgyek, haldoklom a honv gy miatt.
  Nyelvem hi ba csĄnosĄt m, ‚s a
  Mv‚szet f‚nye hasztalan vakĄt.
  Adj tok vissza, vissza falumat
  s vid m vas rnapjait!

  Est‚inket s a v‚n mes‚ket s durva
  Dan inkat m‚lt n len‚zitek.
  Bv‚szeinken tŁltesz Oper tok,
  Mely a tnd‚rhont k”zelĄti meg.
  A szentek szent‚nek h˘dolva, a menny
  Hangversenytekb“l v‚szi hangjait.
  Adj tok vissza, vissza falumat
  s estenk‚nti dalait!

  S”t‚t kunyh˘ink, s d–l“ templomunkat
  Magam is kezdtem ‚n csek‚lyleni.
  Itt megragadnak a sok eml‚kszobrok.
  Kiv lt e Louvre s dĄszes kertjei.
  Pomp s kast‚lyok, mint l‚gt–nem‚nyek,
  Miket beszĄnez a napalkonyat.
  Adj tok vissza, vissza falumat
  S harangj t s a kis h zakat!

  T‚rĄts‚tek meg a b lv nyim d˘t;
  Haldokl˘f‚lben isten‚hez t‚r.
  Kuty m ott lenn v r engem a t–zhelyn‚l,
  S any m bucsŁnkra eml‚kezve, sĄr.
  Sz zszor l t m a h˘fut st, vihart, s ha
  Vad llatok ny junkra t”rtenek.
  Adj tok vissza, vissza falumat
  S botom s a barna kenyeret!

  Mit hallok, ‚g, mily nyugtalann  lettem!
  Mondj k: "menj, indulj holnap, ha virad.
  Szl“f”lded let”rli k”nnyedet s majd
  ledni fogsz haz d ege alatt."
  Isten veled sz‚p ragyog˘ hely, P rizs,
  Hol elb jolva  ll a j”vev‚ny.
  Ah ujra l tom, l tom falumat
  s a hegyet, hol szlet‚m!

                Pest, 1847. december


  CZAK• TEMETSN

    +
  `(| ”ngyilkoss g  ltal december 14, 1847)`

  K”nnyez a r‚szv‚t... oh m‚g a
  Gy–l”ls‚g is, ha itt v˘na,
  Ejtene egy dr gagy”ngy”t,
  Egy k”ny–t e kopors˘ra.

  Magasan r”p–l“ szellem
  Slyedt a m‚ly semmis‚gbe.
  Tavasz d“l, az ifjus gnak
  Tavasza, a sĄr tel‚be.

  Keresett-e rokon lelket,
  S nem tal lt egy j˘bar tot?
  Vagy ki odal‚pe hozz ,
  EltaszĄt  “t mag t˘l?

  Nagy a vil g, nagy a vil g,
  Benne miljom embert rs van,
  S “ e nagy vil gban, “ e
  Milli˘k k”zt  llt mag ban.

  V‚gre lelt egy j˘bar tot,
  J˘bar tja a fegyver lett,
  Mely sziv‚r“l lesegĄt‚
  Az ‚letet, e nagy terhet.

  K”nnyez a r‚szv‚t... oh m‚g a
  Gy–l”ls‚g is, ha itt v˘na,
  Ejtene egy dr gagy”ngy”t,
  Egy k”ny–t e kopors˘ra.

                Pest, 1847. december


  VAS—TON

  Tenger k‚j veszen k”r–l,
  K”zep‚ben lelkem frdik...
  A mad r r”p–lt csak eddig,
  Most az ember is r”p–l!

  NyĄlsebes gondolatunk,
  K‚s“ indul nk ut nad,
  De sarkantyŁzd parip dat,
  Mert el‚rnk, elhagyunk!

  Hegy, fa, h z, ember, patak
  s ki tudja, m‚g mi minden?
  T–nedez f”l szemeimben
  S oszlik el, mint k”d-alak.

  A nap is velnk szalad,
  Mint egy “rlt, aki v‚li,
  Hogy “t, ”sszevissza t‚pni,
  ˜zi egy ”rd”gcsapat;

  Futott, futott, s hasztalan!
  Elmaradt... f radva d“l le
  A nyugati hegytet“re,
  Arc n sz‚gyen l ngja van.

  S m‚g mi egyre r”plnk,
  Egy szipork t sem f radva;
  Ez a g‚p t n egyenest a
  M svil gba megy velnk! -

  Sz z vasŁtat, ezeret!
  Csin ljatok, csin ljatok!
  Hadd fuss k be a vil got,
  Mint a testet az erek.

  Ezek a f”ld erei,
  Benn”k  rad a mvelts‚g,
  Ezek  ltal ”mlenek sz‚t
  Az ‚letnek nedvei.

  Mi‚rt nem csin ltatok
  Eddig is m r?... vas hi nyzott?
  T”rjetek sz‚t minden l ncot,
  Majd lesz el‚g vasatok.

                Pest, 1847. december


  A HARAGHOZ

  Kiapadsz-e, harag,
  Te zuhatagos
  Vad b‚rci patak,
  Mely zŁgva rohant l
  A m‚lybe, s vetett‚l
  Szilaj habokat...
  Kiapadsz-e, harag,
  Szivembl ”r”kre?
  H t csendes h zimad r
  Lesz az erdei sasb˘l,
  Mely k”rmeit egykor
  A b“sz zivatar
  H t ba t”tte,
  s rajta lovagla
  Kev‚ly diadallal?
  H t v llatr nt˘
  s fejbillent“
  s h l˘sapk s
  J˘ b‚k‚s polg r
  Lesz a tzes ifju?
  Ki n‚ha mag val
  Nem bĄrt, kinek ez
  Volt a neve egykor
  Mindenkinek ajk n:
  Haragos Pet“fi!
  Mily aggalom ez, mily
  Hi baval˘!
  Nem hagyhat el engem
  Nemes indulatom,
  Az ifju-harag;
  Nem apad ki szivembl
  E zuhatagos
  Vad b‚rci patak,
  S nem fog kiapadni.
  Csak csendesedett
  Most n‚mileg  rja,
  Mert r˘na mez“k”n
  Megy Łtja keresztl,
  Mez“iden, hegy s v”lgy
  N‚lk–li jelen.
  De ott a j”vend“
  Szikl s vadona,
  M‚lys‚geivel...
  Ha majd oda‚r
  Haragom pataka!
  Megn“ve folyamm 
  Ugy fog lezuhanni
  Elleneidre, haz m,
  Mint a feneketlen
  ™rv‚nybe a f‚ktelen
  Niagara!

                Pest, 1847. december


  KINN A MNES, KINN A PUSZTN

  Kinn a m‚nes, kinn a puszt n,
  A bety rok orsz gutj n.
  Benn a csik˘s a cs rd ban,
  Iszik istenigaz ban.

  Hadd igy‚k, ha kedve tartja,
  Ha kisz radott a torka,
  Nem is csoda ily melegben,
  St a nap eszeveszetten.

  De ha beballag kend, b tya,
  Iszogatni a cs rd ba,
  Legyen gondja a m‚nesre,
  BĄzza kelmed j˘ kezekre.

  Ott kinn hagyott h rom bojt rt,
  Egy sem ‚r egy hajĄt˘ f t,
  Mind a h rom azzal mulat,
  Hogy alszik a kalap alatt.

  Hevernek a f”ld”n hanyatt,
  Orc jok a kalap alatt,
  Egyeb”kkel nem gondolnak,
  Ha megp”rk”li is a nap.

  H t amott Kecskem‚t fel“l,
  A homoktorlatok meg“l
  Ki l‚peget sz‚p lassacsk n
  Egy sz‚p s”t‚tpej parip n?

  Sz‚p tzes l˘, de m‚g rajta
  A leg‚ny tzesebb fajta,
  B tors g van a szem‚ben,
  Karik s-ostor kez‚ben.

  Csak j”n, csak j”n, halk l‚p‚st tart,
  Egyszer a m‚neshez ugrat,
  KiszakĄt egy j˘ nagy falk t...
  Kis-Kuns g, most isten hozz d!

  F rad a nap, m r alant j r,
  Egyre nyargal m‚g a bety r
  s el“tte a parip k,
  Csattog-pattog a karik s.

  J”n a csik˘s a cs rd b˘l,
  Gy˘gyul˘ban m mor b˘l,
  A bojt rok ‚bredeznek,
  Nagy hĄja van a m‚nesnek.

  El az eg‚sz kerletbe
  L˘-keresni, szedtevette!...
  De hiszen kereshetik m n
  Kit Szabadk n, kit Kikind n.

                Pest, 1847. december


  MG ALIG VOLT REGGEL...

  M‚g alig volt reggel, m r megint este van.
  M‚g alig volt tavasz, m r megint itt a t‚l.
  M‚g alig, Julisk m, hogy meg”smerkedtnk,
  S m r feles‚gem vagy, m r r‚g azz  lett‚l.

  M‚g alig, hogy j tsz nk ap ink t‚rd‚n, s m r
  Maholnap ott alszunk nagyap ink mellett...
  Csak annyi az ‚let, mint fut˘ felh“nek
  rnya a foly˘n, mint tkr”n a lehellet.

                Pest, 1847. december


  SZILVESZTER JE 1847-BEN

  1

  Hej, vannnak ma sz mad sok!
  H ziasszony, h zigazda,
  Mit bevett ‚s kiadott az
  v folyt ban, ”sszeadja.

  Vizsg lj k a p‚nzes ersz‚nyt,
  Mennyi volt benn s mennyi van m‚g,
  S t”rlik le a verĄt‚ket,
  Mellyel azt a p‚nzt szerezt‚k.

  Feles‚gem, l sd, milyen j˘,
  Hogy min‚knk nincsen p‚nznk:
  Nem piszkoljuk be keznket,
  S nem csorog a verĄt‚knk.

  Amazoknak a l d ik,
  Mineknk szĄveink telv‚k...
  Az milyen szeg‚ny gazdags g!
  Ez milyen gazdag szeg‚nys‚g!

  2

  M‚g csak egymagam val‚k
  Tavaly ilyent jban,
  Az id‚n m r kettecsk‚n
  Vagyunk a szob ban.

  Furcsa lesz, ha m r ez egy
  Darabig majd Ągy m‚n:
  Esztend“re h rmacsk n,
  Azut n n‚gyecsk‚n.

  3

  De f‚lre, f‚lre a tr‚f val,
  Hisz beteg mellett  llunk;
  Beteg, haldoklik az esztend“,
  Ez a mi dr ga kedves j˘bar tunk...
  Fonjunk  ld sb˘l lĄliomfz‚rt,
  MegkoszorŁzni haldokl˘ fej‚t.

  § adta ”ssze kezeinket,
  V lhatlanŁl, ”r”kre,
  § sz llit  f”l lelkeinket
  Nem ismert ‚s nem sejtett ”r”mekre...
  Fonjunk  ld sb˘l lĄliomfz‚rt,
  MegkoszorŁzni haldokl˘ fej‚t.

  Az a kev‚s bŁ, mit koronk‚nt
  Szivnkre r cseppente,
  Nem keserĄt‚ boldogs gunk,
  S“t azt m‚g sokkal ‚desebb‚ tette...
  Fonjunk  ld sb˘l lĄliomfz‚rt,
  MegkoszorŁzni haldokl˘ fej‚t.

  Haldoklik “, m r csak n‚h ny halk
  SzĄvdobban s van h tra,
  S az ”r”k ‚j borŁl e szemre,
  Mely boldogs gunk hajnalf‚ny‚t l tta...
  Fonjunk  ld sb˘l lĄliomfz‚rt,
  MegkoszorŁzni haldokl˘ fej‚t.

  4

  Az esztend“nek a hal la
  Oly nnep‚lyes egy hal l!
  Ilyenkor minden jobb haland˘
  Elz rkozik, mag ba sz ll,

  S nem hogy bar tnak, hanem m‚g az
  Ellens‚gnek is megbocs t,
  s ez val˘ban nagyszer–, sz‚p;
  De ‚n is Ągy tegyek-e h t?

  Csak a zsarnok s a szolgal‚lek,
  E kett“ az ‚n ellenem,
  S ‚n zsarnokoknak s rabszolg knak
  Bocs ssak meg?... nem, sohasem!

  Az isten Ąt‚l“sz‚k‚n‚l,
  M‚g ott sem mondok egyebet:
  "Hogysem ezeknek megbocs ssak,
  Ink bb elk rhozott legyek!"

                Pest, 1847. december 31.


                                .oOo.