Pet“fi S ndor (1848/I.) A TLI ESTK Hova lett a tarka sziv rv ny az ‚gr“l? Hova lett a tarka vir g a mez“kr“l? Hol van a patakzaj, hol van a mad rdal, S minden ‚ke, kincse a tavasznak s ny rnak? Odavan mind! csak az eml‚kezet  ltal Id‚ztetnek f”l, mint halv ny sĄri  rnyak. Egyebet nem l tni h˘n l ‚s fellegn‚l; Kolduss  lett a f”ld, kirabolta a t‚l. Olyan a f”ld, mint egy v‚n koldŁs, val˘ban, V llain fej‚r, de foltos takar˘ van, J‚ggel van foltozva, itt-ott rongyos is m‚g, Sok helyen kil tszik mezĄtelen teste, Ugy  ll a hidegben s didereg... az ins‚g Vastagon van b gyadt alakj ra festve. Mit csin lna kinn az ember ilyen t jban? Mostan ott benn sz‚p az ‚let a szob ban. ldja isten‚t, kit istene meg ldott, Adv n n‚ki meleg hajl‚kot s csal dot. Milyen boldogs g most a j˘ meleg szoba, S meleg szob ban a bar ts gos csal d! Most minden kis kunyh˘ egy tnd‚rpalota, Ha van honnan rakni a kandall˘ra f t, S mindenik j˘ sz˘, mely m skor csak a l‚gbe R”p–l t n, most besz ll a szĄv k”zep‚be. Legkiv lt az est‚k ilyenkor mi sz‚pek! El sem hinn‚tek t n, ha nem ismern‚tek. A csal df“ ott fenn l a nagy asztaln l Bizalmas besz‚dben szomsz‚ddal s kom val, Sz jokban a pipa, el“tt”k palack  ll Megtelve a pince legr‚gibb bor val; A palack fenek‚t nem lelik, ak rhogy Iparkodnak... ujra megtelik, ha m r fogy. Kin lgatja “ket a j˘ h ziasszony, Ne f‚lj, hogy tisztj‚b“l valamit mulasszon, Hej mert “ nagyon j˘l tudja, mit mik‚p kell, A k”teless‚g‚t “ j˘l megtanulta, Nem b nik k”nnyen a h z becslet‚vel, Nem is foghatj k r , hogy f”sv‚ny vagy lusta. Ott sr”g, ott forog, s mondja minduntalan: "Tess‚k, szomsz‚d uram, tess‚k, kom m uram!" Azok megk”sz”nik, s egyet h”rpentenek, S ha ki‚g pip jok, Łjra r t”ltenek, s mint a pipafst csavarog a l‚gben, Akk‚p csavarognak szanasz‚t elm‚ik, s ami m r r‚gen elmult, nagyon r‚gen, ™sszeszedegetik, sorra elreg‚lik. Akit“l nincs messze az ‚let hat ra, Nem el“re szeret n‚zni, hanem h tra. A kis asztal mellett egy ifjŁ s egy ly nyka, Fiatal p r, nem is a mult id“t h nyja. Mit is t”r“dn‚nek a multtal? az ‚let El“tt”k vagyon m‚g, nem a h tok megett; Lelk”k a j”vend“ l tk”r‚be t‚vedt, Merengve n‚zik a r˘zsafelh“s eget. Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak, Tudja a j˘isten m‚gis j˘l mulatnak. Amott h tul pedig a kemence k”r–l Az apr˘-csepr“s‚g zŁgva-zsibongva –l, Egy eg‚sz kis halom kisebb-nagyobb gyermek K rty b˘l tornyokat csin l... ‚pĄt, rombol... ˜zi pillang˘it a boldog jelennek, Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. - L m, ki hinn‚, mennyi f‚r el egy kis helyen: Itt van egy szob ban mult, j”v“ ‚s jelen! Holnap keny‚rst‚s napja lesz, szit l a Szolg l˘ s dalolgat, behallik n˘t ja. Csikorog a kŁtg‚m ott kinn az udvaron, Lovait itatj' a kocsis ‚jszak ra. HŁzz k a cig nyok valami vĄg toron, T volr˘l hangzik a b“g“ mormog sa. S e kl”nf‚le zaj ott benn a szob ba' ™sszefoly egy csendes l gy harm˘ni ba. Esik a h˘, m‚gis fekete az Łtca, Nagy vastag s”t‚ts‚g eg‚szen behŁzta. J r˘-kel“ ember nem is igen akad, Egy-egy l togat˘ megy csak hazafel‚, L mp ja megvillan az ablakok alatt, S f‚ny‚t a s”t‚ts‚g hirtelen elnyel‚, Elt–nik a l mpa, a bennlev“k pedig Buzg˘n tal lgatj k: vajon ki ment el itt? Pest, 1848. janu r FELESGEK FELESGE... Feles‚gek feles‚ge, Lelkemadta kicsik‚je! Jer ide m r az ”lembe, Mulassak veled kedvemre. Szerettelek ly nykorodban, Szeretlek most sz zszor jobban, Nem sz zszor, de ezerszerte, Ha meg nem haragszol ‚rte. Nem is tudja a n“telen, Mi az igazi szerelem; Hogy tudn  az istenadta? M‚gcsak akkor tanulgatja. N“telen ember szerelme Csak vir g a kalap mellett; S most a szerelem ‚nn‚kem L‚lekzetem, szivver‚sem. De boldogok is vagyunk  m, Ugye, lelkem kis Julisk m? Meg se' v rjuk a hal lunk, Elevenen ‚gbe sz llunk! Pest, 1848. janu r EGY K™NYVRUS EMLKK™NYVBE Az ‚letc‚l boldogs g, de el‚bb F radni kell, hogy ezt a c‚lt el‚rd, Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el, Ahhoz nagyon sok mindenf‚le kell: A becslett“l soha el ne t‚rj Sem indulatb˘l, sem pedig dij‚rt, Szeresd hiven felebar tidat, Ne vond f”l k”zted s m s k”zt a hidat, A hon nev‚t, a dr ga szent haz t Szivednek legtiszt bb hely‚re z rd, S im dd az istent, s mindenekfelett ruld er“sen k”ltem‚nyimet. Pest, 1848. janu r ADORJN BOLDIZSRHOZ M‚lys‚ges v”lgyben, olyan m‚lyben, Hogy, amik  llnak k”zel‚ben, A mozdulatlan gr nitb‚rcek, Ezen vasn l vasabb falak, M‚g “k is, amint ott len‚znek, Sz‚dlni l tszanak... E m‚ly v”lgynek legm‚lyebb fenek‚n, Hov  a napvil g f‚l-feket‚n Jut el csak a sok bujk l s miatt, S hol a hold, ez a sz‚p fon˘le ny Olyan kis‚rteties sz lakat Ereszt ‚jenk‚nt ezst guzsaly n, Mik‚ntha fonna szemfed“t mag nak... A v”lgyben ott, egy nagy szomorf–zf nak T”v‚n, nyĄlt egy kicsiny vir g. Hom ly ‚s lombok takar k. Nem volt k”r–le semmi, semmi f‚ny, Csak egy fagyott nagy harmat reszketett - Egy ”r”kk‚val˘ k”nny - level‚n, Mint a gy‚m nt a v‚rz“ seb felett. Mert a vir g piros volt... nem csoda, Egy ”sszet‚pett szĄvb“l t mada. Kev‚s v ndor fordult meg itt e t jon, Kev‚s szem akadott meg e vir gon, De aki l tta “t, Hamarj ban nem mehetett el, Ott  llt csod lkoz˘ szemekkel E b–-n”v‚ny el“tt, s n‚zte, n‚zte, s ‚rzett kĄnokat. Mikt“l a l‚lek szertesz‚t szakad, De mĄg igy ”lte “t az, amit l ta, Szivott b˘dĄt˘n-‚des illatot... Bar tom, ez a f jdalom vir ga, Ez a vir g lantod zen‚je volt. - Mi‚rt tipr d el ezt a sz‚p vir got? M‚rt hallgatott el Ągy kezedben a lant? Nem f jt, nem f jt, mid“n a f”ldh”z v gtad, S mintegy zokogva hŁrja kett‚pattant? Nem ki ltott r d a lelk'ismeret, Mid“n r tetted gyilkos kezedet? Mert gyikos vagy, meg”lted Nem testedet, De enn‚l sokkal t”bbet, Jobb r‚szedet; A lant a lelke a k”lt“nek, S te, hah te lelkedet ”l‚d meg!... Egy k”lt“-lelket semmisĄtni meg! Nem ismer‚d t n kldet‚sedet? Szent ‚s nagy ez val˘ban, Amely f”ld pusztul˘ban, Haldokl˘f‚lben van, amelynek m r Nem haszn l sem es“, sem napsug r: Az a k”lt“ k”nnyhullat situl S mosolyg s t˘l ujra f”lvirul. Mivel felelsz majd, hogyha egykoron Az, aki kld”tt, sz mad sra von? Ha mondja majd: "N‚zz arra lefel‚, Amerre tetted Łtadat, J˘l l tszik, hosszu sivatag... A r d bizott f”ldet nem mĄvel‚d!" F”l, f”l, bar tom, dr ga minden perc, A f”ld fut˘csillagjai vagyunk, Csak addig ‚lnk, mĄg leszaladunk; Maholnap a bĄr˘ el“tt lehetsz. F”l, f”l, bar tom, illeszd ”ssze lantod, Leheld bel‚je bŁb natodat, Hisz a k”lt“, ha a legf j˘bb hangot Sohajtja, akkor a legboldogabb. Dalold el mind, mivel szived teli, S minden hang, amely ajkadon kij“, Lelked darabja l‚gyen... oly dics“ KĄn ‚s gy”ny”r k”z”tt elv‚rzeni! Pest, 1848. janu r 6. VAN-E EGY MAROK F™LD... Van-e egy marok f”ld a magyar haz ban, Amelyet magyar v‚r meg nem  ztatott? Haj, de m r nem l tszik a nagy “s”k v‚re, Fiaik befest‚k ujra feket‚re A f”ldet, r kent‚k a gyal zatot! S Ągy hazugs g itt az ”r”k-igazs g is, Hogy az oroszl n nem sz–lhet nyŁlfiat; Ti dics“ ap k, ti bajnok oroszl nok, Ha ti a hal lb˘l most f”lt madn tok, s l tn tok satnya marad‚ktokat! S ez a faj dicsekszik “se ‚rdem‚vel, HĄres hajdan val Łgy hetvenkedik... H t majd a j”vend“ fog-e dicsekedni Mivelnk? vajon nem fogja emlegetni Orcapirul ssal e kor gyermekit? Erre semmi gondunk. Tengnk, mint az  llat, Megel‚gsznk azzal, hogy van kenyernk, Messze elmaradtunk a vil g sor t˘l, Kit”r”ltek a nagy nemzetek sor b˘l, lni nem tudunk ‚s halni nem mernk. Sz‚gyen, sz‚gyen! egykor mi val nk a sorsnak Sz mad˘ k”nyv‚ben a legels“ sz m. S most legh tul  llunk semmit nem jelentve... Kik l bunk ”lelt‚k egykor t‚rdepelve, Most arcul csapkodnak... sz‚gyen r d, haz m! S jaj nekem, sz zszor jaj, hogy szl“m ellen kell Kart emelnem, hogy megostorozzam “t, Gyermek a szl“j‚t!... engem jobban ‚get A seb, melyet rajta v gok; ‚s nagy v‚tek, J˘l tudom, az ily tett ‚g ‚s f”ld el“tt. S ‚n ezek dac ra sem fogok pihenni rezzek b r sz zszor t”bb f jdalmakat, S verjen meg b r engem a nagy isten ‚rte... Addig ostorozlak, nemzetem, mig v‚gre F”ldobog szĄved, vagy szĄvem megszakad! Pest, 1848. janu r MIT CSINLSZ, MIT VARROGATSZ OTT? Mit csin lsz, mit varrogatsz ott? A ruh mat foltozgatod? Rongyosan is j˘ az n‚kem, Varrj ink bb egy z szl˘t, feles‚gem! Sejtek, sejtek ‚n valamit, A j˘isten tudja, hogy mit, De el‚g, hogy sz˘l sejt‚sem, Varrd meg azt a z szl˘t, feles‚gem! Nem maradhat Ągy sok ig, Mi hogyan lesz, majd elv lik, Elv lik a csatat‚ren, Varrd meg azt a z szl˘t, feles‚gem! Dr ga  ru a szabads g, Nem ingyen, de p‚nzen adj k, Dr ga p‚nzen, piros v‚ren; Varrd meg azt a z szl˘t, feles‚gem! Ha ilyen sz‚p k‚z varrja meg, A gy“zelem bel‚szeret, S mindig ott lesz k”zel‚ben; Varrd meg azt a z szl˘t, feles‚gem! Pest, 1848. janu r EGY EMLK A K•RHZBAN `Moreau ut n franci b˘l` E durva  gyon v‚gvonagl somban M‚g sz nakoz˘ k”nnyeket lelek, Mert a dics“s‚g ‚s l ng‚sz illatja rasztja el e f jdalom-helyet. Itt ‚nekelt “, itt im dkozott ‚s Halt meg, rem‚nyeinek ”zvegye, S ‚n ism‚tlem, sz ml lva szenved‚sim: Szeg‚ny Gilbert, mennyit nem szenvede! "B tors g, k”lt“!" Ągy besz‚ltek hozz m, "Gondunk leszen lantodra ‚s re d." Tennap mond k, s ma a v‚szben nekem csak Az irgalom nyit  meg ajtaj t. Reszkess, gonoszs g! v‚gdalom megpendl, S ha meghalok, rajtad lesz b‚lyege... Ah, kiesik az Ąr˘toll kezembl: Szeg‚ny Gilbert, mennyit nem szenvede! Ha hosszŁ s˘hajt saim ut n egy Vigasztal˘ sz˘ hangzan‚k nekem, Ha volna itten egy bar ti k‚z, mely MegmelegĄtn‚ reszket“ kezem! De a bar tok nem hallj k keservem, Est‚j”k lakom ban foly ma le, S nem veszik ‚szre t rsok t voll‚t‚t... Szeg‚ny Gilbert, mennyit nem szenvede! Meg tkoz m ‚n szlet‚sem napj t; De a term‚szet olyan gy”ny”r–, De minden este erd“k illat val Lebeg a szell“ ablakom k”r–l. S‚t lni p rosan vir gos f–ben, Bent a f k k”zt merengve –lni le: Oh mily boldogs g, milyen sz‚p az ‚let!... Szeg‚ny Gilbert, mennyit nem szenvede! Pest, 1848. janu r SZERETLEK N, SZERETLEK TGED... Szeretlek ‚n, szeretlek t‚ged, Kedves kis angyalom, Csak az f j, hogy szerelmemet be Nem bizonyĄthatom. Igy egyszer–en a szavamra, Ha tetszik, nem hiszed, s ‚n mik‚p oszlassam el, ha Vannak, k‚ts‚gidet? Szlettem volna gazdag Łrnak: Bizonys gt‚tel‚rt Egy-egy gy‚m ntk”vet dobn‚k el Minden kis szavad‚rt. Ha kir lynak szlettem volna: Letenn‚m koron m Egy kis vir gkoszoru‚rt, mit Kezecsk‚d f–zne r m. Voln‚k sziv rv ny: k‚rn‚lek, hogy Szineimet elfogadd, s festess benn”k szalagot, mely ™vezze derekad. Ha voln‚k a vil gl t˘ nap: Ott hagyn m az eget, S a nagyvil g helyett nem n‚zn‚k M st, mint szemeidet! Pest, 1848. janu r MINEK NEVEZZELEK? Minek nevezzelek, Ha a mereng‚s alkony ban Sz‚p szemeidnek esti-csillag t B mulva n‚zik szemeim, Mik‚ntha most l tn k el“sz”r... E csillagot, Amelynek mindenik sug ra A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tenger‚be foly - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha r m r”pĄted Tekinteted, Ezt a szelĄd galambot, Amelynek minden tolla A b‚kes‚g egy olaj ga, S amelynek ‚rint‚se oly j˘! Mert l gyabb a selyemn‚l S a b”lcs“ v nkos n l - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha megzend–lnek hagjaid, E hangok, melyeket ha hallan nak, A sz raz t‚li f k, Z”ld lombokat bocs tan nak Azt gondolv n, Hogy itt m r a tavasz, Az “ r‚gen v rt megv lt˘jok, Mert ‚nekel a csalog ny - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ‚r Ajkadnak l ngol˘ rubintk”ve, S a cs˘k tz‚ben ”sszeolvad lelknk, Mint hajnalt˘l a nappal ‚s az ‚j, S elt–n el“lem a vil g, Elt–n el“lem az id“, S minden rejt‚lyes dvess‚geit rasztja r m az ”r”kk‚val˘s g - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek? Boldogs gomnak ‚desanyja, Egy ‚gberontott k‚pzelet Tnd‚rle nya, Legvakmer“bb rem‚nyimet Megsz‚gyenĄt“ ragyog˘ val˘s g, Lelkemnek egyed–li De egy vil gn l t”bbet ‚r“ kincse, des sz‚p ifju hitvesem, Minek nevezzelek? Pest, 1848. janu r FLLOMBAN... Sz‚p kedvesem L gy kebele... SzĄved buj t... Mind ‚rezem... Kicsiny mad r, Dalolj nekem... Tnd‚ri dal, H– szerelem!... Ezst... arany... Nem kell, nem kell, Oly bŁs vagyok: Vigy‚tek el!... Mily illat ez, Mily sok vir g! Egy v‚gtelen Kert a vil g... BŁs, puszta lesz Mindj rt az ‚g, Hullatja le Minden disz‚t. A csillagok Lehullanak, Fejem k”rl Koszorunak!... Hah, l nc cs”r”g! H t volna m‚g? Hisz ami volt, Mind elt”r‚k... Cs”r”g... de nem A kezeken... F”ld”n cs”r”g, Leestiben. Ott voltam ‚n A nagy csat n, A z szl˘t ‚n Lobogtat m. Hoztam haza V‚rz“ sebet... ElmŁlt a harc, Beforrt a seb. Aludj, aludj, Sz‚p kedvesem... Oh szabads g! Oh szerelem! Pest, 1848. janu r A RAB OROSZLN A v‚gtelen birodalom helyett Ad nak n‚ki egy kis ketrecet! Vasrost‚lyos kicsiny ketrecben  ll Az oroszl n, a sivatag-kir ly. Hagyj tok “t b‚k‚ben  llani, Szents‚gtelens‚g h borĄtani. Ha elrabl k a szabads got t“le, Hadd gondolkozz‚k legal bb fel“le; Ha el nem ‚ri a fa sudar t, Hadd l‚pjen  rny‚k ra legal bb. Ott  ll mer“en, m‚lt˘s gosan, M‚g mostan is mily m‚lt˘s ga van! Elvett‚k szabads g t, minden‚t, De nem vehett‚k h“s tekintet‚t. Mer“en  ll, mik‚nt a piramĄd, amely Sokszor n‚zett re  komor k”veivel. Ott j rnak k˘sza gondolatjai, Mag t szl“f”ld‚re k‚pzeli, Amelynek sivatagjait vele Egytt zŁg  be a szamum szele. Ez a sz‚p f”ld, ez volt a sz‚p id“!... De t”ml”c‚nek “re j“, S mereng‚s‚nek eltnik vil ga, Mert vesszej‚vel “t ez f“be v gta. Vessz“ s egy ily fick˘ parancsol n‚ki, Oh minden ‚gnek minden istens‚gi! Ilyen m‚lyen hajolt magas feje, Ilyen gyal zatot kell t–rnie! S a b mul˘, otromba n‚pt”meg Gyal zat n m‚g egy nagyot r”h”g. Hogy mersz pisszenni, l‚ha s”pred‚k? Ha sz‚t tal lja t”rni t”ml”c‚t, Ugy ”sszet‚phet, ugy sz‚jjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak! Pest, 1848. janu r A J• TANT• Van biz ott a sok rosz k”z”tt, Van j˘ tanĄt˘ is; Volt nekem sok rosz tanĄt˘m, Volt nekem egy j˘ is. Meg is maradt a fejemben, —gy eml‚kszem r ja, Mintha v‚n kopasz fej‚vel Most is itten j rna. Kopasz volt az istenadta, Nem tehetek r˘la; V‚n leg‚ny volt, ifjus ga R‚gen elvirŁla. Elhervadtak vir gai, Egy maradt meg ‚pen, Egy nagy bazsar˘zsa nyĄlott Az orra hegy‚ben. Tal n minden reggel ujra Kivirult az orra, De nem csoda, mert gondosan T pl lgatta, borral. M r hi ba, ha ez olyan Kl”n”s pl nta volt, Hogy nem szivelt egyebet, mint Pincei harmatot. Ez alatt az orr alatt egy Nagy bajŁsz  csorga, Egyik rŁdja ‚gbe k‚szlt, M sik le a porba. A bajŁsz alatt sz ja volt, Sz j ban pip ja, Lap tnak is beillet v˘n K”pc”s szop˘k ja. ZrĄnyij‚t m‚g valamikor rp d idej‚ben K‚szĄtett‚k, semmi szĄn sem Volt m r a szin‚ben. Gombok voltak akkor k rajt, Mint egy-egy pog ny fej, Haszn lt k is t n a t”r”k Hadba buzog ny helytt. Mindenf‚le zsinorral Łgy Ki volt kanyargatva, Hogy a mennyd”rg“s mennyk“ is Elt‚vedett rajta. A szab˘ j˘ sz–kecsk‚re Szabta a nadr got, De az‚rt egy kicsit m‚gis P“ty”g“sen  llott. - Hosszan bajl˘dtam t n vele, De meg‚rdemelte, Mert sz”rnyen j˘ ember volt az Istenteremtette. Olyan j˘ tanĄt˘ volt “, Amilyen csak kellett, Esztend“n  t asztal alatt Hevertek a k”nyvek. Ha leck‚mb“l f‚l bet–t sem Tudtam felmond skor, Azzal vigasztalt, hogy sebaj, Megtanulom m skor. Ki is mutattam ir nta J˘sziv–s‚gemet, Vittem neki aj nd‚kot, Mikor csak lehetett. Lelopkodtam sonk t, kolb szt Saj t k‚m‚ny‚bl, Ez volt aj nd‚kom, s “ m‚g Meg is hĄtt vend‚gl. Pest, 1848. janu r A PUSZTA, TLEN Hej, mostan puszta  m igaz n a puszta! Mert az az “sz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet s a ny r gyjt”get, Ez nagy k”nnyelmen mind elfecs‚reli, A sok kincsnek a t‚l csak hlt hely‚t leli. Nincs ott kinn a juhny j m‚la kolompj val, Sem a p sztorleg‚ny keserg“ sĄpj val, S a dalos madarak Mind eln‚multanak, Nem sz˘l a harsog˘ haris a f– k”z–l, M‚g csak egy kicsiny kis prcs”k sem heged–l. Mint befagyott tenger, olyan a sĄk hat r, Alant r”pl a nap, mint a f radt mad r, Vagy hogy r”vidl t˘ M r ”regkor t˘l, S le kell hajolnia, hogy valamit l sson... Igy sem igen sokat l t a pusztas gon. šres most a hal szkunyh˘ ‚s a cs“szh z; Csendesek a tany k, a j˘sz g benn sz‚n z; Mikor v lyŁ el‚ Hajtj k estefel‚, Egy-egy bozontos bŁs tin˘ el-elb“dl, Jobb szeretne inni kinn a t˘ viz‚bl. Leveles doh ny t a b‚res leveszi A gerend r˘l, ‚s a ksz”bre teszi, Megv gja nagyj bul; S a csizmasz r bul Pip t hŁz ki, r t”lt, ‚s lomh n szip kol, S oda-odan‚z: nem res-e a j szol? De m‚g a cs rd k is ugyancsak hallgatnak, Csapl r ‚s csapl rn‚ nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcs t Ak r elhajĄts k, Senki sem fordĄtja fel‚j”k a rudat, H˘val s”p”rt‚k be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik f”nn a l‚gben magasan kavarog, M sik alant nyargal Szikr z˘ haraggal, Szikr zik alatta a h˘, mint a t–zk“, A harmadik vel”k birkozni szemk”zt j“. Alkonyat fel‚ ha f radtan el–lnek, A r˘n ra halv ny k”d”k telep–lnek, S csak f‚lig mutatj k A bety r alakj t, Kit ‚ji sz ll sra prssz”gve visz a l˘... H ta m”g”tt farkas, feje f”l”tt holl˘. Mint ki–z”tt kir ly orsz ga sz‚l‚r“l, Visszapillant a nap a f”ld perem‚r“l, Visszan‚z m‚g egyszer M‚rges tekintettel, S mire el‚r a szeme a tuls˘ hat rra, Leesik fej‚r“l v‚res koron ja. Pest, 1848. janu r SZERELEMNEK R•ZSAFJA... Szerelemnek r˘zsaf ja... rny‚k ban heverek, Hulldog lnak homlokomra Illatoz˘ levelek. Szerelemnek flmil‚je Csattog a fejem f”l”tt, K‚pzetemben minden hangja Egy-egy isten- lmat k”lt. Szerelemnek pohar ban Ajkamat fr”sztgetem, Nem oly ‚des m sb˘l a m‚z, Mint ebb“l a gy”trelem. Szerelem fej‚r felh“i Errefel‚ lengenek, Mintha engem l togatni J“ne egy angyalsereg. Szerelemnek holdvil ga R m aranypal stot vet, Eltakarja, felejteti V‚lem szeg‚nys‚gemet. Pest, 1848. janu r NE FELEDD A TRT... `Moore ut n angolb˘l` Ne feledd a t‚rt, hol “k elestek, Az ut˘s˘ s a legjobb vit‚zek: Mind elmentek ‚s kedves rem‚nyink Vel”k mentek, egy sĄrban eny‚sznek. Oh, ha visszanyern“k a hal lt˘l A sziveket, mik el“bb dobogtak, Ujra vĄni a szabads g harc t SzĄne el“tt a magas mennyboltnak! Pillanatra ha lehullna l ncunk, Melyet ott r nk a zsarnok szorĄta: Nincsen ember, nincsen isten, aki Minket Łjra megk”t”zni bĄrna! V‚ge van... de b r a t”rt‚netben Ottan  ll a gy“z“-n‚v ragyogva, tkozott az a dics“s‚g, amely A szabadok szĄveit tapodja. Sokkal dr g bb a sĄr ‚s a b”rt”n, Melyet honfi-n‚vnek f‚nye t”lt meg, Mint a gy“zedelmi oszlop, amit A szabads g romjain emeltek. Pest, 1848. janu r HIDEG, HIDEG VAN OTT KINN... Hideg, hideg van ott kinn, Arr˘l nem tehetek, Nem is t”r“d”m v‚le, Szob m el‚g meleg. Egykor... de mi k”z”m most A mŁlthoz ‚nnekem? Nem, nem leszek h l tlan Ir ntad, jelenem. Te foglald egyed–l el Eg‚szen lelkemet, Sz m–zve a j”v“ s mult, Rem‚ny s eml‚kezet. Mi is az a j”v“ s mult? Ha zordon vagy ha sz‚p, Az mindegy, Ągy is, Łgy is Tolvajn l nem egy‚b. K‚t tolvaj a j”v“ s mult, Incselkednek veled, Hogy sz‚pszer‚n magokra Vonj k figyelmedet, S mĄg jobbra-balra n‚zesz, Ellopj k hirtelen A sz‚p vir got, melyet El‚d tett a jelen. Nem fogtok most ki rajtam, Zsebmetsz“ cimbor k, Pusztuljatok szemembl, L˘duljatok tov bb. Te  llj, te  llj el“ttem, Bar ts gos jelen, J˘Ązen merengek Mosolyg˘ k‚peden. Nem vagy mer‚sz kalandor, Reg‚nyes vad leg‚ny, Kinek f‚lv ll n mente, Sastoll a sveg‚n. Fejeden h zisapka, Rajtad h l˘ruha, Kezedben egy poh r bor, Sz dban t”r”k pipa. Hadd r zzam meg, ked‚lyes Bar tom, kezedet, E nagy karsz‚kben t”lt”m Est‚m szemk”zt veled. Fst”ljnk, iddog ljunk... Vid man r nk ragyog A l mpa, feles‚gem Szeme s a csillagok. Pest, 1848. janu r A V™LGY S A HEGY Ha ‚n hegy voln‚k! (s˘hajtott a v”lgy) Ha ‚n hegy voln‚k! milyen isteni A csillagok szomsz‚ds g bul A nagyvil gra letekinteni. Az a boldog hegy, ott uralkodik Kir lyi sz‚ke dics“ magas n, K”r–l”vedzi h˘dolattal Fej‚t a felh“ t”mj‚nfst gyan nt. A kel“ nap, els“ sug rib˘l, Tesz homlok ra aranykoron t, S a lemen“ pal stul adja R  v‚gsug rainak bĄbor t, Ha ‚n hegy voln‚k! itt elbŁjva kell ttengenem hom lyos ‚ltemet, A szomsz‚dig sem l thatok, s a Szomsz‚db˘l sem l thatnak engemet. - Ha ‚n v”lgy voln‚k! (s˘hajtott a hegy) Ha ‚n v”lgy voln‚k! oh milyen rideg Ez a magass g, e dics“s‚g, Amelyet t“lem Łgy irĄgylenek. Engem tal l az els“ napsug r s az ut˘s˘ is rajtam ragyog, s m‚gis mindig olyan puszta s m‚gis mindig oly hideg vagyok. Pillang˘, harmat, csalog ny, vir g... Hi ba hĄvom, egyik sem szeret, S mi odalenn enyelg“ szell“, Az idef”nn csat z˘ fergeteg. Ha ‚n v”lgy voln‚k! ‚ln‚k ott alant A nagyvil gt˘l m‚lyen rejtve el, S cser‚lgetn‚m a boldogs got A sz‚p tavasz kedves szl”ttivel! Pest, 1848. janu r OLASZORSZG Megunt k v‚gre a f”ld”ncsusz st, Egym sut n mind talpon termenek. A s˘hajokb˘l ‚gih borŁ Lett, s l nc helyett most kardok cs”rgenek. S halv ny narancs helyett a d‚li f k Piros v‚rr˘zs kkal lesznek tele - A te dics“ szent katon id “k, SegĄtsd “ket, szabads g istene! Nos, elbizot hatalmas zsarnokok, Orc itokrul a v‚r hova lett? Orc tok olyan kĄs‚rtetfej‚r, Mik‚ntha l tn tok kis‚rtetet: Azt l ttatok, val˘ban, megjelent El“ttetek Brutusnak szelleme - A te dics“ szent katon id “k, SegĄtsd “ket, szabads g istene! Aludt Brutus, de m r f”l‚brede, S a t borokban lelkesĄtve j r, Mondv n: "ez a f”ld, honnan elfutott Tarquin s amelyre halva hullt C‚z r; El“ttnk meghajolt ez ˘ri s, S ti a t”rp‚knek meghajoltok-e?" - A te dics“ szent katon id “k, SegĄtsd “ket, szabads g istene! Elj“, elj“ az a nagy sz‚p id“, Amely fel‚ rem‚nyim sz llanak, Mint “sszel a der–ltebb ‚g al  HosszŁ sorban a v ndormadarak; A zsarnoks g ki fog pusztulni, ‚s Megint virĄt˘ lesz a f”ld szine - A te dics“ szent katon id “k, SegĄtsd “ket, szabads g istene! Pest, 1848. janu r R•ZSAV™LGYI HALLRA V‚n muzsikus, mit v‚tettem ‚n neked, Hogy mindig csak szomorĄtasz engemet? Keseregtem, mikor sz˘lt a heged–d, Hej, nem sz˘l m r, s ez nekem m‚g keser–bb, Ez nekem m‚g keser–bb! R‚gi sorsa magyaroknak a b nat, E n‚lkl m r t n ‚lni sem tudn nak, Ha m r igy van, ‚bredj f”l v‚n bar tom, Hadd busŁljunk legal bb a n˘t don, Hadd busŁljunk n˘t don! Cudar nemzet biz a magyar, hi ba, Nem igen n‚z se' el“re, se' h tra, Elfeledte, ami t”rt‚nt ezel“tt, A j”v“ meg? b nja is ez a j”v“t. B nja is ez a j”v“t! Egyszer ember csak a magyar, mikor a Fl‚t, sziv‚t megt”lti a muzsika, K”nnybe l bbad a k‚t szeme olyankor, Esz‚be jut a siralmas hajdankor, A siralmas hajdankor. Sirathatjuk is a multat, Moh csot, Kiket ott a t”r”k fegyver lev gott; Ha “ket eltemett‚k v˘n rendesen, HŁszezer sĄr  llna ottan egy helyen, HŁszezer sĄr egy helyen! s mikor m r kibusŁltuk magunkat, MegfeszĄtjk lelknket ‚s karunkat, s ha akkor ott volna az ellens‚g, Ha m‚gannyi volna is mind elesn‚k, Mind egy sz lig elesn‚k! Akkor azt n bĄzni kezdnk magunkba', Hogy telik m‚g mit“lnk is nagy munka, Hogy kivirĄt m‚g a magyar n‚p f ja, S lombjait majd isten, ember csod lja, Isten, ember csod lja! - bredj f”l, v‚n muzsikus, v‚n bar tom, Hadd busŁljunk, lelkesedjnk n˘t don, Olyan istenigaz ban tudtad te, Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, A magyarnak a szive. M‚rt hagyt l el? hiszen mi r d nem untunk, Pedig veled ”tven ‚vet mulattunk, Gyere vissza,  ldom azt az istened, Kezdd el Łjra, kezdd el azt az ”tvenet, Kezdd el azt az ”tvenet! - Addig hĄttam, hogy sĄrj b˘l megjelent, Megjelent, de csak addig volt idefent, MĄg kez‚vel hajl‚k ra mutatott... Mi van benne? heged– ‚s koldusbot, Heged– ‚s koldusbot! Pest, 1848. janu r 29. AZ ORSZGGYšLSHEZ Sokat besz‚ltek, sz‚pet is besz‚ltek, J˘t is, de ebbl a hon m‚g nem ‚l meg, Mert nincs rend‚ben elj r sotok, Ti a dolog v‚g‚be kaptatok, s Ągy tev‚tek m r r‚g˘ta mindig; L tj k, kik a multat v‚gigtekintik. Ki k‚pzel olyan templom‚pit“t, Ki a tornyot csin lja meg el“bb? s azt a leveg“be tolja, hogy Ott f”nn maradjon, mĄg majd valahogy Al ja rakja sz‚pen a falat, S legeslegv‚gl j“ne az alap. Ti vagytok ilyen mesteremberek, Ez‚rt ad a hon nektek kenyeret, Ez‚rt fizet sziv‚nek v‚rivel! Jobbat tesz, aki semmit sem mivel. Id“t, er“t elt‚kozoltok, ‚s ha Skert mutattok is f”l n‚ha-n‚ha, Csak olyan az, mint hogyha engemet A szomjus g b nt, s adnak vĄz helyett telt, s tal n m‚g ‚pen olyan ‚telt, Mit“l szomjŁs gom csak jobban ‚get. Ha ez siker, ha ez j˘t‚tem‚ny: Elm‚met a b”lcs“ben hagytam ‚n. Hi ba minden sz‚p ‚s j˘ besz‚d, Ha meg nem fogj tok az elej‚t, Ha a kezdetn‚l el nem kezditek... Sajt˘szabads got szerezzetek. Sajt˘szabads got, csak ezt ide! Ez oly nagy, oly mindenhat˘ ige A nemzetben, mint az isten "legyen"-je, Amellyel egy mindens‚get teremte. Hol ez nincs meg, b r m sk‚p mindenek El rad˘ b“s‚gben termenek, S b r az ut˘s˘ szolga ‚s a p˘r Zseb‚bl aranyat marokkal sz˘r: Azon nemzetnek m‚g sincs semmije, Azon nemzetnek koldus a neve. S hol ez megvan, b r rongyban j r a n‚p, Nyomorg, teng“dik mindenf‚lek‚p: Azon nemzet gazdag v‚gtelen–l, Mert a j”vend“t bĄrja ”r”k–l. Haladni v gyunk; de haladhatunk? n istenem, milyen golyh˘k vagyunk! L bunk szabad, de a szemnk bek”tve, Hov  megynk?... megl ss tok, g”d”rbe. Szemnk bek”tve, fogva szellemnk, Az ‚gbe sz lln nk, s nem r”plhetnk, A szellem rab, s a ronda l‚gbe fŁl, Mely d”gv‚szes m r ”nn”n  tkitŁl. A szellem rab; mint a hitv ny kuty t, A h z v‚g‚re l ncba szorit k, S l nc t harapva t”rdeli fog t, Amellyel v‚dni tudn  a haz t... A szellem rab, s mi f”nn tartjuk nyakunkat, S szabad nemzetnek csŁfoljuk magunkat! Szolg k vagyunk, rabszolg n l szolg bbak Megvet‚s‚re a kerek vil gnak! Pest, 1848. febru r ANYM TY—KJA Ej, mi a k“! tyŁkany˘, kend A szob ban lakik itt bent? L m, csak j˘ az isten, j˘t  d, Hogy f”lvitte a kend dolg t! Itt szaladg l f”l ‚s al , M‚g a l d ra is f”lsz ll, Esz‚be jut, kotkod csol, S nem verik ki a szob b˘l. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, V logat a kendermagban, A kiskir ly sem ‚l jobban. Ez‚rt azt n, tyŁkany˘, h t J˘l megbecs–lje kend mag t, Iparkodj‚k, ne legyen  m Toj s sz–k‚ben az any m. - Morzsa kuty nk, hegyezd fled, Hadd besz‚lek mostan veled, R‚gi csel‚d vagy a h zn l, Mindig ember–l szolg lt l, Ezut n is j˘ l‚gy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyŁkhusra, lj a tyŁkkal bar ts gba'... Any m egyetlen j˘sz ga. V c, 1848. febru r A TL HALLA Durva zsarnok, j‚gsziv– t‚l, K‚szlj... k‚szlj, a hal lra! J rmodat megunta a f”ld, s ledobja valah ra; Szabads g lesz! Ąm, az ‚g is Ideszeg“d”tt a f”ldh”z, Fegyvert r b˘l, a napbul, T–znyilakkal r d l”v”ld”z. Meg fogsz halni, vad, bitor t‚l! Addig ‚l csak minden zsarnok, MĄg magok alattval˘i Szabads got nem akarnak; Hogyha egyszer a raboknak Akaratja ki van mondva, ™sszeomlik b”rt”n ‚s l nc, S eleny‚szik hĄre-hamva. Harcolj, harcolj, f”ld, a t‚llel, Ne f‚lj, megbirod, lev god, S szabads godat kivĄvod, Tavasz a te szabads god. Elj”n, elj”n a sz‚p tavasz, S hoz vir gokat kebledre, s sziv rv nyt diadalmi KoszorŁnak a fejedre! N‚zd, amelynek rabja volt l, A t‚l maga ‚rzi veszt‚t, DŁlt arc n megt”rt szem‚bl S–r k”nnyek omlanak sz‚t. Hah, ki eddig csupa j‚g volt, Most hogy olvad, mily gy v n hal!... Nem csoda, hiszen testv‚r a Gy vas g a zsarnoks ggal. Pest, 1848. febru r 1848 Ezernyolcsz znegyvennyolc! az ‚gen Egy Łj csillag, v‚rpiros sug ra letszĄnt vet a betegs‚g‚ben Meghalv nyult szabads g arc ra. Szent szabads g, Łjabb megv lt˘ja A m sodszor s–lyedt embereknek, Dr ga ‚lted miljom s miljom ˘ja, Ne f‚lj, t‚ged nem feszĄtenek meg. Elbuv‚k a b‚kess‚g galambja, F‚szke m‚ly‚n turb‚kolni sem mer; H borŁnak ”lyve csattogtatja Sz rnyait a l‚gben vad ”r”mmel. Hah, ti gy v k, ti m ris remegtek? Ez csak kezdet, ez csak gyermekj t‚k... H tha mindazok beteljesednek, Amiket ‚n  lmaimban l t‚k! Elj”n, elj”n az it‚let napja, A nagy isten v‚rit‚letet tart, S mĄg jutalm t j˘, rosz meg nem kapja, M r nyugonni sem fog addig a kard! Pest, 1848. febru r KEMNY SZL F—J... Kem‚ny sz‚l fŁj, l ngra kap a szikra, Vigy zzatok a h zaitokra, H tha mire a nap lehanyatlik, T–zben  llunk m r tet“tl-talpig. des haz m, r‚gi magyar nemzet, Alszik-e csak a vit‚zs‚g benned, Vagy ap ink hal l val elhalt? Illik-e m‚g oldaladra a kard? Magyar nemzet, ha r d kerl a sor, L‚ssz-e megint, ami volt l egykor? Oly hatalmas harcos, ki szem‚vel Jobban ”lt, mint m s a fegyver‚vel! A vil got v‚dtk hajdan ban A tat r ‚s a t”r”k vil gban; Vajon most, ha elj”n a nagy munka, Meg bĄrjuk-e v‚dni mi magunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a keny‚rt”r‚s elk”zelit, Hogy az ‚gben uralkodol m‚g te A magad s n‚ped dics“s‚g‚re! Pest, 1848. febru r BEAUREPAIRE Hogy kitelt a franci kn l A kir ly becs–lete: (Mint ezernyolcsz zharmincban S most valami k‚t hete) F”lberzenkedett a n‚met, S eskv‚k, hogy bosszut  ll, Meg”li a szabads got s megmenti a kir lyt. S vitte zsoldos sereg‚t ‚s Longway m r megh˘dola, Megy tov bb, Verdun”n a sor, Elkezd“dik ostroma. Verdun gy va n‚pe reszket, S reszket“ f‚lelmiben T‚rd- s fejethajt st hat roz, Hogy b nt sa ne legyen. De az “rs‚g kapit nya Beaurepaire m st besz‚l: "H˘dol sr˘l nem lehet sz˘, M‚g nem oly nagy a vesz‚ly. Ha az ellen fegyvernkbe Szerelmes, j˘l van, teh t Hadd vigye ki kezeinkb“l, Mi magunk ne adjuk  t." Aki gy va, siket is, nem Hallgatott r  a tan cs, Tollat nyujtanak neki, hogy Irj' al  a h˘dol st. Beaurepaire elhajĄtja A tollat, s fegyvert ragad, S lelkes–lten ‚s elsz ntan Mondja ki e szavakat: "lj‚tek tŁl h t a sz‚gyent, A gyal zatot, de ‚n Az ellennek csak holttestet Adni  t megeskv‚m. B traink el“tt hal lom Majd mint vonz˘ p‚lda  ll... n bet”lt”m eskv‚sem... V‚gszavam: szabad hal l!" Nekiszegz‚ kebel‚nek S elst”tte fegyver‚t, S ez sziv‚bl kiszakĄt  let‚nek gy”ker‚t. Pest, 1848. febru r LEHEL VEZR `Els“ ‚nek` 1 Nem nagy hĄr– v ros J szber‚ny v rosa, s itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha, De van abban egy krt, van annak nagy hĄre, Akkora, hogy nem f‚r a j szok f”ld‚re, Kiterjed ‚jszak, d‚l, nyugat ‚s keletre, Mint a Tisza, mikor sz–k neki a medre, Terjed a n‚mett“l a sz‚kely vil gig, A lengyel hat rt˘l eg‚sz a horv tig. 2 Ugy bizony, hires krt az a j szber‚nyi, Nem haszontalans g a fel“l besz‚lni, Meg‚rdemli a sz˘t ‚s jobban, mint sok m s, Mikre ak rh nyszor volt id“fogyaszt s; Meg‚rdemli a sz˘t, nem is leszek f”sv‚ny, Kutatva, melyik a legr”videbb ”sv‚ny? Sz‚lt‚ben-hossz ban mondom el a dolgot, Mit csin lt az a krt, ki kez‚ben forgott. 3 De hol is kezdjem csak, hogy meg‚rtsk egym st? Mert h t tudnival˘, hogy ‚n itt mostans g Nem Ąr stud˘knak, nem az Łri rendnek, De besz‚lek sz–r”s-gub s embereknek; Hisz az Ąr stud˘k jobban tudj k magok, Mint ‚n, amiket most mondani akarok, Az uraknak pedig az ideje dr ga, R  sem ‚rnek ilyen apr˘ mulats gra. 4 Nem is igen b nom, ha “k nem figyelnek, Amint n‚lklem elvannak “kegyelmek, Csak ugy elvagyok “kegyelmek n‚lkl, Egyiknek sem ‚lek az embers‚g‚bl. Akik “ el“tt”k g”rnyesztik h tokat, Lesve asztalukr˘l a morzsal‚kokat S lesve ajkaikr˘l a kegyes mosolyg st: §ket ez ‚rdemes emberek mulass k. 5 Megvallom “szint‚n, ‚pens‚ggel m sok Azok, akiket ‚n mulattatni v gyok; Nem a palot knak f‚nyes gyertyasz la Vagyok ‚n, hanem a kunyh˘k m‚csvil ga. Alant szlettem ‚n, szalmaf”d‚l alatt, Sosem tagadom meg sz rmaz somat, Kis h zik˘kra sz ll lelkem, mint a g˘lya, S egyszer– n˘t kat kerep”l le r˘la. 6 De vissza-, vagyis r t‚rek a dologra... Hej, felebar tim, r‚gesr‚gen volt a, Amit ‚n elmondok; akkor m‚g, l tj tok, Szop˘s gyerek volt a huszadik ap tok. Sz z esztend“ sz‚p sz m, pedig m r az˘ta Az id“ a f”ldre azt kilencszer r˘tta; Kilencsz z esztend“!... kilenc v‚n ˘ri s, Egym s ut n egyik a m siknak sĄrt  s. 7 Akkor m s vil g j rt, elgondolhatj tok, Nem volt m‚g korona, nem voltak kir lyok, Fejedelem volt az els“ a nemzetben, Nem h tul, de el“l ment az tk”zetben, Hej pedig ugyancsak j rta az tk”zet, Nem –lt a n‚p otthon a kemence megett, Mind h borŁskodott, csak az maradt h tra, Aki ‚pen kellett az eke szarv ra. 8 Kegyetlen leg‚nyek kerekedtek akkor, Soha el nem v ltak a kardmarkolattol, Egyfel“l “rizt‚k a megszerzett haz t, M sfel“l kiv–lr“l a sok kincset hoz k. F‚lt is t“l”k minden haland˘ nemzets‚g, Az ad˘t nekik, mint a k”les, fizett‚k, Mert hisz nagyon b”lcsen l tt k “k azt  ltal, Hogy hal luk egy a h tramarad ssal. 9 Fejedelmi ember Taksony volt a' t jba', Taksony: Zolt n fia, rp d unok ja... De tudj tok-e ti, j mbor atyafiak, Ki volt a vit‚z, kit rp dnak hĄtanak? Bar taim, mikor e nevet hallj tok, Mintha olt r mellett templomban voln tok, Emelj‚tek meg a kalapjaitokat, Mert k”sz”nhetitek n‚ki haz tokat. 10 Magyarorsz g sz‚p f”ld, meg kell vallanotok, R  a j˘isten tĄzannyi  ld st rakott, Mint igazs g szerint amennyi illetn‚; Annyi az  ld sa, hogy alig f‚r bel‚. Ezt a t‚jjel-m‚zzel foly˘ dŁs K na nt, Hol megd”nti saj t terhe a gabon t, S hol t–zzel van tele a sz“l“ gerezdje: E sz‚p orsz got a nagy rp d szerezte. 11 Mert nem d m-va ˘ta mienk e f”ld, Messze zsi ban lakoz nk azel“tt, Messze zsi ban a vil g m s r‚sz‚n, Kaszpi-tengeren tŁl Aral-t˘ k”rny‚k‚n. Irt˘ztat˘ t vol van az a hely inn‚t! Ha megmondan m: h ny m‚rf”ld? el se' hinn‚k. Hej, az v˘n a kulacs, az v˘n a tarisznya, Melyb“l a bor s keny‚r addig ki nem fogyna. 12 Vit‚zl“ eleink ott tany ztak hajdan, De biz nem fr”dtek “k ott tejben-vajban, Rengeteg erd“kben magas f–vek n“ttek, Nyargal˘z˘ vadak nem tiport k “ket, Ahol meg kellett v˘n l˘, barom sz m ra, Vala a mez“k”n a legel“  rva. Kapj k h t magokat, szedik a s torf t, S indulnak keresni, hol vagyon jobb orsz g. 13 T“l”k napnyugatra - Ągy sz˘lt a hĄr sz ja - Fekszik Attil nak egykori orsz ga, Sz”rny Attil nak, isten ostor nak, A magyar nemzets‚g dics“ “sapj nak. F”lkeresik, abban  llapodtanak meg, F”lkeresik, ak rmeddig t‚velyegnek, s ha r akadnak, visszaszerzik aztat, Hogy a marad‚kjok legyen boldog s gazdag. 14 Volt k”z”tt”k egy b”lcs j˘zan ember, lmos, Ezt sz˘lĄtott k f”l: "Vezess minket m r most, J˘zan okoss god vez‚reljen bennnk, Ha lehets‚ges, a kĄv nt f”ldre mennnk; Mint a darusereg az el“lj r˘j t Ugy k”vetnk t‚ged orsz g-vil gon  t, MĄg nem l tjuk magunk a Tisza foly˘ban, Hol Attila alszik h rom kopors˘ban." 15 Elfogadta lmos a vez‚ri tisztet, A magyars g v‚le v ndorolni kezdett. Meddig v ndoroltak? a j˘isten tudja; Mint a csillagok k”zt a nagy orsz gutja, Itt alant a f”ld”n oly nyomot hagy nak Magok ut n hosszan, amerre csak j rtak... Csakhogy nem fej‚r volt e nyom, mint az ‚gi, De s”t‚tpiros, mert v‚rrel festett‚k ki. 16 Esztend“k mult n nagy hegygerincen  lltak, A hegy tetej‚r“l tenger sĄkra l ttak. "A hat rt el‚rtk!" monda lmos n‚kik, "Tekintsetek ott a r˘nas gon v‚gig, Birodalma hajdan ez volt Attil nak, E hegyeket hĄj k a K rp t sor nak. s itt h la n‚ked, magyarok istene, Hogy ezt mind megl tta a v‚n lmos szeme! 17 Megv‚nltem imm r, fejemet h˘ fedi, Fej‚r a fejem, mint e K rp t hegyei; R˘lok a havat a tavasz leolvasztja, De a fejem hav t le nem olvaszthatja. A m‚lt˘s got  tadom, mit adtatok, Az uj csat kra uj vez‚rt v lasszatok; R m n‚zve k‚t hat r e hely bizony ra: J”vend“ haz nk ‚s ‚letem hat ra." 18 Amit lmos sejtett, nem sejtette rosszul, Mert azon a helyen istenben boldogult; Lesz llt fej‚r feje a fekete f”ldbe, Z”ld mohos sĄrhalom domborult f”l”tte. K”rl llta sĄrj t az eg‚sz magyar faj, S eskt tett le felh“t szaggat˘ morajjal; E szent helyt“l kezdve kez”kre kerĄtik Az eg‚sz tartom nyt, mely el“tt”k nyĄlik. 19 lmos vez‚r fia volt hatalmas rp d; Gondolta-e milyen nagy becslet v r r ? Nemcsak hogy vez‚rnek, de fejedelemnek Ki ltotta ki az eg‚sz magyar nemzet. Pajzsra  llĄtott k, Łgy emelt‚k fel “t, Ekk‚p mutatta meg mag t n‚pe el“tt; A n‚p pedig rajta hogyne ”rlt volna? K‚p‚re volt Ąrva harcok diadalma! 20 Negyven nap pihentek Munk cs r˘na f”ld‚n, Az id“t nnepi lakom kkal t”ltv‚n, Kett“s nnep volt ez: halotti lakoma lmos‚rt, s a haza keresztel“ tora. Negyvenegyedik nap amid“n megviradt, IfjŁ Lehel ajk n a krtsz˘ megriad... Akkor m‚g ifjŁ volt,  ll n a gy”nge sz“r Nem t‚li bunda volt, csak ny ri k”nny sz–r. 21 Takaros leg‚ny volt Lehel akkort jban, Ott benn szletett m‚g messze zsi ban, Ott l tta el“sz”r a sz‚p napvil got, M r gyermekj t‚kb˘l p rducra vad szott, S gyermekj t‚kot m‚g alighogy felejtett, Mikor nyil val egy elef ntot ejtett, Kivette ‚s krtnek csin lta agyar t, A cifr t tulajdon keze faragta r . 22 Gy”nge tdej‚nek er“s volt m‚g e krt, De “ mindenf‚le neh‚zs‚get legy–rt, Vadon erd“kbe j rt mag nos szikl kra, Ott szoktatta mag t krtje fuv s ra, Makrancoskodott a csont sok , de v‚gre Sz‚pen r tanult az engedelmess‚gre, S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett, Mely f”ldet riasztott, mely eget repesztett. 23 S hangj t a magyar n‚p m r nagyon ismerte, Jel-ad˘ volt, hogyha mentek tk”zetre, F”l is gyŁltak t“le, mintha hangok helyett ™ntene sziv”kbe ny ri napmeleget. Most is, hogy megharsant Munk cs r˘nas g n, FelzudŁlt a t bor, mint megannyi s rk ny, De sĄrva fakadt r  nem egy apr˘ gyermek, A haza-szerz‚sben hogy r‚szt nem vehetnek. 24 Sz‚tment a magyars g nyugatra, keletre, Z szl˘ikat mindig szerencse k”vette, Nem kim‚lt‚k a v‚rt ‚s nem az ‚letet, De jutalmok ez a gy”ny”r– haza lett. ™t esztend“ mult n Tokaj s M‚nes bor t, Buz j t az alf”ld, a Balaton hal t, Vadait a Bakony s gazdag Erd‚ly f”lde Arany t-ezstj‚t magyarnak termette. 25 Lehel ifjus ga e csat kban telt el, Nem ‚rt r  j tszani a sz‚p szerelemmel, S a szerelem galamb, gy”nge erej‚vel Nem gy“z”tt r”p–lni Lehel sas-lelk‚vel. Volt m‚gis kedvese, akinek szerelmet Eskdt, ki mindig ott volt oldala mellett, Kit nem adott volna a f‚lvil g‚rt sem... Szks‚g-e mondanom, hogy a krt”t ‚rtem? 26 Hogy szerette krtj‚t! meg is ‚rdemelte; Nem csont-darab volt az, de tulajdon lelke. Mit elm‚je gondolt, amit szĄve ‚rzett, Sz˘zatos ajk val mindent elbesz‚lett. Hol vid m hangja volt, hol pedig szomorŁ, Tudott harsogni, mint az ‚gih borŁ, S tudott l gyan bŁgni, mint a kis mad rka, Ki ut na csalja p rj t  grul- gra. 27 Sokszor ‚jjelenk‚nt, ha pihent a t bor, Ki-kisz˘lt a krtsz˘ Lehel s tor bol, Ott benn –lt a vez‚r krtj‚t fŁjogatva, Elgondolkodott a katonas g rajta. Ilyenkor nagy volt a csend; m‚g a parip k, Azok is a f–vet lassabban harapt k, Mintha csak f‚ln‚nek rendzavar˘k lenni, Vagy hogy jobban esett hallgatni, mint enni. 28 Egyik-m sik t–zh”z oda–ltek t”bben, S n‚m n figyelmeztek a n˘t kra ott benn; Akadt k”zt”k leg‚ny, aki suttog˘lag Magyar zgatta a t”bbi hallgat˘nak: "Hallj tok, hol j r az esze? zsi ban, Szlet“ f”ldnk”n, hajdani haz nkban; Eztet fŁjta, mikor elindultunk onnan... Benne v ltogatva ”r”m s f jdalom van. 29 Furcsa ‚rz‚s is volt, haz nkat elhagyni, Mert az ember m‚gis csak sajn lta vagy mi, Az igaz, hogy napr˘l-napra lett sov nyabb, De hi ba, ha m r ott szoptuk any nkat. Azt n meg ki tudta, c‚lt nem veszĄtnk-e, Nem j”n-e pusztul s bujdos˘ n‚pnkre? Elveszhettnk volna hosszu bujdos sban, Mint st”k”s-csillag az ‚g t vol ban. 30 Figyelmezzetek!... Łj n˘t t kezd vez‚rnk, Hah, ez az, mikor a K rp tokra ‚rtnk, K rp tok hegy‚r“l el“sz”r tekint‚nk Le e sz‚p orsz gra, mely most m r a mi‚nk. Mily rivalg˘ hangok! azok a v‚n k”vek, Mikor meghallott k, hosszan d”b”r”gtek, Elkldt‚k keletre, nyugatra szertesz‚t A krt harsog s t, a nemzet ”r”m‚t." 31 A magyar z˘nak itt meg llt a nyelve, Mindny jan f”lzŁgtak vĄgas gra kelve, A rivalg˘ krttel versenyt kurjogattak Eml‚k‚re ama nevezetes napnak. De az ”r”m-l rma nem tartott sok ig, Mert a vid m n˘ta keserg“v‚ v lik, NekibŁsul a krt, hangja m‚la tompa, S bele-belemer–l sĄr˘ f jdalomba. 32 Nem egy‚b volt ez, mint temet‚si ‚nek Azok temet‚s‚n, akik eles‚nek A Latorca mellett a legels“ csat n, Melyet a magyars g kzd”tt az Łj haz n. Ennek hallat ra sz‚pen al bbhagytak A kedv”kkel, akik el‚bb kurjogattak, Elal‚lt a vĄg zaj, s a mult eml‚k‚re Nem egy k”nny perdlt a vit‚zek k‚p‚re. 33 Ilyen hatalmas volt Lehel vez‚r ajka, Ugy j rta a nemzet, amik‚p “ fujta, K‚nye szerint osztott ”r”met, b natot, Krtj‚vel vidĄtott, krtj‚vel rĄkatott, Szerette is sz”rnyen, amint mondtam is m r, Napestig oldal n l˘gott, ak rhol j rt, jjelenk‚nt pedig od' a p rducb“rre Tette maga mell‚, s  lmodott fel“le. 34 De amilyen nagyon “ szerette krtj‚t, A magyarok “t oly m‚rt‚kben szerett‚k, Nagy becs–lete volt j˘ Lehel vez‚rnek Mindentt, ahol csak magyarul besz‚ltek; Szolg lt a haz nak nemcsak vaskez‚vel, De szolg lt egyszersmind arany elm‚j‚vel, Szent volt minden sz˘, mely sz j n kir”ppene, Mintha sz˘lna maga magyarok istene. 35 s az‚rt ki fogna csod lkozni rajta, Hogy, mid“n rp dot a sĄr eltakarta, S kisfi ra, Zolt nra, jutott az orsz g, Mell‚ korm nyz˘nak Lehelt v lasztott k, Lehelt ‚s m‚g kett“t, BulcsŁt ‚s Botondot... §k h rman viselt‚k a hazai gondot, Viselt‚k mindaddig f‚nyes dics“s‚ggel, MĄg a kicsiny Zolt n emberr‚ nem n“tt fel. 36 Mikor az a h rom korm nyozni kezdett, H romfej– s rk ny lett a magyar nemzet, S amely orsz gokra kinyujt  fejeit, T n a mai napig sĄrva emlegetik. Konstantin polynak ment Botond keletre, S sz”rny– tagl˘j val kapuj t bet”rte, Sz‚p It li ba z szl˘s BulcsŁ lej rt, Tengerek fuvalma ringat  z szlaj t. 37 H t a krt”s Lehel Łtj t merre vette? § legink bb csak a n‚metet szerette, Ugy szerette, hogy no! k”nnyebb volt lelk‚nek, Ha csak a nev‚t is hallotta, hogy n‚met, H tha m‚g ott benn j rt a term“ f”ld‚ben, Kardja pedig benn a szĄv”k k”zep‚ben: Annak itta  m m‚g meg az  ldom s t! Akkori kedv‚nek vil g l tta m s t. 38 El is l togatott hozz jok gyakorta, A tavaszhĄrt oda rendesen “ hordta, Tudt k m r, ha “ j”tt, hogy a tavasz k”zel, S azon im dkoztak, b rcsak m r mulna el; De nem csoda, hej mert az meleg tavasz lett, Olyan meleg, hogy m‚g ny rnak is beillett, Ny rnak ‚s veszettl f–t”tt kemenc‚nek... Hideg ac‚l a kard, m‚gis nagyon ‚get. 39 S nem egyszer, se' k‚tszer ment oda vend‚g–l: Minden esztend“ben, mĄg csak ki nem v‚nlt, MĄg a gyermek Zolt n markos ifju nem lett, Akire mag t r bĄzhatta a nemzet. Ekkor a magyars g h rom f“vez‚re, Lehel, BulcsŁ, Botond orsz ggyl‚st k‚re, Ottan a maga ‚s k‚t t rsa nev‚ben Nagyrabecslt Lehel sz˘lt ilyet‚nk‚pen: 40 "Nemzetes nagyurak, orsz gunk vit‚zi, Az ember ‚let‚t isten Łgy int‚zi, Hogy az id“ nem  ll, de folyton-folyva m‚n, IfjŁ lesz a gyermek, az ifjŁ pedig v‚n. Mi m r ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott, Mint j˘magam, ki meg “szbe csavarodott, Mint itt Botond ”cs‚m, BulcsŁ sem kl”nben, veink sz ma t”bb, mint h romszor ”tven. 41 De l m, mĄg az id“ fosztogatott minket, V‚n f kat, hervasztv n z”ld leveleinket, Mellettnk feln“tt az apr˘ kis csemete, Az ‚let f”ld‚be kit rp d ltete. Itt  ll az ifju t”lgy, n‚zzetek szem‚be, B tran oda ll m r a vihar el‚be, Nincsen r szorulva senki ist pj ra, Annak ok ‚rt hadd –lj”n a korm nyra. 42 Mi pedig ezennel letesszk a tisztet, Mellyel bizalmatok bennnket diszĄtett, F‚nyes polcunkr˘l lel‚pnk a hom lyba, A nyugalom fogad ”lel“ karj ba. Van is r  szks‚gnk, f radtunk eleget, De jutalmaz ‚rte a lelkiismeret, Megjutalmaz, mert oly bar ts gos sz˘t  d, Hogy j˘ rendben hagyjuk az orsz g sz‚n j t. 43 Rendben van az orsz g, nem csonkult hat ra. Oroszl n-szemmel n‚z a f‚l“ vil gra, S”r‚nye r z sa n‚pek reszket‚se, Szeme pillant sa v rosok ‚g‚se. Ifju ember, Zolt n, nevnk nagy ‚s hires, Te dics“s‚gnkh”z m‚g t”bb sug rt keress, Az eg‚sz vil got r ngasd fl”n fogva, Kiv lt a n‚metet vedd p rtfog sodba." 44 Ennyit mondott Lehel. Ut na m‚g t”bben El“terjesztett‚k, ami volt fej”kben, Ki a h rom ”reg vez‚rt magasztalta, Ki meg a fiatal Zolt nt buzdĄtotta; Nemt tanult k, m‚gis sok sz‚pet besz‚ltek, De legszebben sz˘lott - mindny 'n Łgy it‚ltek - Ki azt tan csolta, hogy fejezze be ma Az orsz g gyl‚s‚t orsz gos lakoma. 45 Egy sem g ncsoskodott, mind helybenhagy , mind, S f‚nyesen meglt‚k e napot ap ink. D‚lel“tt komolyan ahol tan cskoztak, D‚lut n ott vĄgan ettek ‚s boroztak. Ugy vagyon, boroztak, pedig hatalmasan, V logatva Tokaj s M‚nes boraiban... J˘l tett‚k, azt mondom: aki inni nem mer, Ha tal n ember is, de nem magyar ember. 46 S mikor m r az eb‚d fel‚n tŁles‚nek, J”ttek, amint illik, a felk”sz”nt‚sek, ltett‚k a haza minden jelesebbj‚t, ltett‚k mag t a magyarok isten‚t, s mikor v‚ge lett a j˘kiv ns gnak, A muzsikusok r  hangos tust huz nak, A sok ”sszeveszett hang forgott a l‚gben, Mint a por a forg˘sz‚lnek ”rv‚ny‚ben. 47 F”l llott Lehel is, nagy lett a csendess‚g, Noha egy kicsit m r nehez”kre es‚k, Hogy elhallgassanak, mert a bor hatalma ™szt”n”zte “ket zajra, rivalomra: De dics‚ret”kre legyen m‚gis mondva, Egyetlen egy sem volt k”zt”k oly goromba, Hogy, mĄg a besz‚det Lehel nem v‚gz‚ el, Zavarn  a csendet csak egy k”hhent‚ssel. 48 F”l llott Lehel. Nagy, kopasz homlok ra R sz llt a bor lelke, r˘zsaszĄn sug ra, S lenn a k‚pe alj n torzonborz bajŁsza S rengeteg szak lla sz‚leshosszan Łsza; Olyan volt, mint mikor az ‚g egyik fele A pirulni kezd“ hajnallal van tele, A m sik fel‚n meg szrke felh“t bor Lengeti nagy sz rny t szell“k j t‚k b˘l. 49 F”l llott Lehel sz‚p lassan, ‚s f”l llv n Egy hosszŁt simĄtott bajŁsz n, szak ll n, Vesz“d”tt arc val, hogy mogorva legyen, Mert az volt “neki a term‚szetiben, Hogy a j˘kedvet ‚s a tr‚f t szerette, De ilyenkor k‚p‚t sz”rnyen r ncba szedte; Min‚l komorabb volt szeme pillant sa, Lelke ann l ink bb hajlott a vigs gra. 50 Sz˘lt pedig ekk‚pen, a kup t emelve, Amel szinltig volt s”t‚t borral telve: "F–nek-f nak ittunk m r eg‚szs‚g‚re, Tal n el is fogyott m r a hord˘k v‚re, Pedig m‚g h tra van egy nagy isten-‚ltess', Mit el nem hagyhatok, hogy ne legyek v‚tkes, s aki‚rt inni nekem  ll tisztemben, Minden j˘ magyarnak r‚szt kell venni ebben. 51 A mi szerelmetes szomsz‚dunk, a n‚met, Aki‚rt ezennel csavarom elm‚met, Hogy tal ljak hozz  nem-m‚ltatlan sz˘kat, Mire engem forr˘ bar ts gom n˘gat; Mert bar tja vagyok a n‚met s˘gornak, Mint e tolakod˘ l‚gy itt az orromnak; Noha neki nem kell az ‚n bar ts gom, Odatolakodom ‚s re tukm lom. 52 Nem tehetek r˘la, hogy engem nem kedvel, n a lelk‚n fgg”k teljes szeretettel... B r szeretetemnek olyan sŁlya volna, Hogy lehŁzhatn m “t v‚le a pokolba. Kedves n‚metjeim, hogyne szeretn‚lek, Legvigabb napjaim n latok tel‚nek, S kinek boldogs gom r‚sz‚t k”sz”nhetem, Hogyan  llhatn m meg, f”l nem k”sz”ntenem? 53 J mbor szomsz‚d, n‚met, vil g minden kincs‚t Szerencse markai orsz godra hints‚k, Legyen oly b“s‚ged, annyi gazdags god, Hogy szinig megt”lts”n minden magyar zs kot, Adjon isten neked mindig b“ nadr got, Hogy elf‚rjen benne eg‚sz b tors god, S a mennyd”rg“s mennyk“ ne ss”n meg t‚ged, BĄzza a magyarra ezt a mesters‚get!" `M sodik ‚nek` 1 J”tt ‚s r borult az este a hat rra, Mint a gy szos asszony olt r zs moly ra, Halkan im dkozott, n‚ma volt az ajka, Csak egy szell“-sohaj j”tt ki n‚ha rajta. A lakm z˘ urak  talt k zavarni, Vagy hogy elf radtak m r tov bb mulatni, El‚g a hozz , hogy s traikba bujtak S f radalmaikhoz m‚lt˘k‚p aludtak. 2 Kacag nyaikat der‚kaljnak vett‚k, Fej”ket domborŁ paizsra fektett‚k, S  lmadoztak vala nagy v‚res csat kr˘l, S ami k”vetkezik: nagy boros kup kr˘l. KĄvl a lakoma maradv nya f”l”tt hes holl˘sereg zajos t bort t”tt. Csuny ul k rogtak, szidt k az urakat, Hogy oly sok csontot s oly kev‚s hŁst hagytanak. 3 Botond, BulcsŁ, Lehel nem v rt k a hs”n, Hogy a f”lkel“ nap a hasokra sss”n, Mihelyt orra hegy‚t kidugta a hajnal, L˘h ton val nak, s indulnak robajjal. Ifju kedvvel mentek az ”reg leg‚nyek, B natot magokkal haza nem viv‚nek, Nem kellett busŁlni nemzet”knek sors n, MegbĄztak tebenned, fejedelmi Zolt n. 4 Mentek, mendeg‚ltek ‚s el‚rtek v‚gre A J szs g ‚s Kuns g sz‚p r˘na f”ld‚re, Mely a d‚lib bnak szl“ tartom nya, s amelynek Lehel volt a kapit nya. Valah nyszor Lehel e f”ldre r l‚pe, A megillet“d‚s sz llott be sziv‚be, Most is Łgy j rt, most is meg volt illet“dve, S sz˘lt oly ‚rz‚kenyen, ahogy csak telt t“le: 5 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Pest, 1848. febru r-m rcius DICS§SGES NAGYURAK... Dics“s‚ges nagyurak, h t Hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? Uj divatu nyakraval˘ K‚szl most Sz motokra... nem cifra, de J˘ szoros. Tudj tok-e, mennyit k‚rtnk Titeket, Hogy ir ntunk emberiek Legyetek, Vegyetek be az emberek Sor ba... Rim nkodott a szeg‚ny n‚p, S hi ba. llatoknak tartott tok A n‚pet; H t ha most mint  llat fizet Tin‚ktek? Ha megrohan, mint vad llat Bennetek, S k”rm‚t, fog t v‚retekkel Festi meg? Ki a sĄkra a kunyh˘kb˘l Miljomok! Kasz t,  s˘t, vasvill kat Fogjatok! Az alkalom maga mag t Kin lja, št”tt a nagy bosszu ll s •r ja! Ezer ‚vig hĄztak rajtunk Az urak, Most rajtok a mi kuty ink HĄzzanak! Vasvill ra vel”k, azt n Szem‚tre, Ott egy‚k a kuty k “ket Eb‚dre!... Hanem m‚g se!... atyafiak, Meg lljunk! Legynk jobbak, nemesebbek §n luk; Isten ut n legszentebb a N‚p neve: Feleljnk meg becslettel N‚kie. Legynk nagyok, amint illik Mihozz nk, Hogy az isten gy”ny”rk”dve N‚zzen r nk, S ”r”m‚ben mindenhat˘ Kez‚vel Fejeinkre ”r”k  ld st Tet‚zzen. Felejtsk az ezer ‚ves KĄnokat, Ha az Łr most testv‚r‚nek Befogad; Ha elveti kev‚lys‚g‚t, CĄmerit, S teljes egyenl“s‚gnk el- Ismeri. Nemes urak, ha akartok J“jetek, Itt a keznk, nyujts tok ki Kezetek. Legynk szemei mindny jan Egy l ncnak, Szks‚ge van mindny junkr' a Haz nak. Nem ‚rnk r  v rakozni, Szapor n, Ma j˘kor van, holnap k‚s“ Lesz tal n. Ha bennnket m‚g mostan is Megvettek, Az uristen kegyelmezzen Tinektek! Pest, 1848. m rcius 11. el“tt NEMZETI DAL Talpra magyar, hĄ a haza! Itt az id“, most vagy soha! Rabok legynk, vagy szabadok? Ez a k‚rd‚s, v lasszatok! - A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! Rabok voltunk mostan ig, K rhozottak “sap ink, Kik szabadon ‚ltek-haltak, Szolgaf”ldben nem nyughatnak. A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek dr g bb rongy ‚lete, Mint a haza becslete. A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! F‚nyesebb a l ncn l a kard, Jobban ‚kesĄti a kart, s mi m‚gis l ncot hordunk! Ide veled, r‚gi kardunk! A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! A magyar n‚v megint sz‚p lesz, M‚lt˘ r‚gi nagy hir‚hez; Mit r kentek a sz zadok, Lemossuk a gyal zatot! A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! Hol sĄrjaink domborulnak, Unok ink leborulnak, s  ld˘ im ds g mellett Mondj k el szent neveinket. A magyarok isten‚re Esksznk, Esksznk, hogy rabok tov bb Nem lesznk! Pest, 1848. m rcius 13. 15-DIK MRCIUS, 1848 Magyar t”rt‚net mŁzs ja, V‚s“d sok  nyŁgodott. Vedd f”l azt s ”r”k t bl dra V‚sd f”l ezt a nagy napot! Nagyap ink ‚s ap ink, MĄg egy sz zad elhaladt, Nem tev‚nek annyit, mint mink Huszonn‚gy ˘ra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink sz rnyai, Nem vagytok m r t”bb‚ rabok, Sz‚t szabad m r sz llani. Sz lljatok sz‚t a haz ban, Melyet eddig l ncotok get“ karik j ban KĄnosan sirattatok. Szabad sajt˘!... m r ezentul Nem f‚ltelek, nemzetem, SzĄvedben a v‚r megindul, S ‚led a f‚lholt tetem. Ott  ll majd a kr˘nik kban Neved, pesti ifjus g, A hon a hal l˘r ban Benned lelte orvos t. MĄg az orsz ggyl‚s ott fenn, Mint szok sa r‚g˘ta, Csak besz‚lt nagy sikeretlen: Itt megkondult az ˘ra! Tettre, ifjak, tettre v‚gre, Verjk le a lakatot, Mit sajt˘nkra, e szents‚gre, Istentelen k‚z rakott. s ha j“ a zsoldos ellen, Majd bev rjuk, mit teszen; Ink bb szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken! F”l a szabads g nev‚ben, Pestnek elsz nt ifjai!...- S lelkesl‚s szent dh‚ben Rohantunk h˘dĄtani. s ki  llott volna ellen? Ezren ‚s ezren val nk, S minden arcon, minden szemben Rettenetes volt a l ng. Egy ki lt s, egy mennyd”rg‚s Volt az ezerek hangja, Odat”rt a sajt˘hoz ‚s Z rj t lepattantotta. Nem el‚g... most f”l Bud ra, Ott egy Ąr˘ fogva van, Mert nemzet‚nek jav ra C‚lozott munk iban. S f”lmen‚nk az “s Bud ba, F”lrepltnk, mint sasok, Terhnkt“l a v‚n hegy l ba Majdnem ”sszeroskadott. A rab Ąr˘t oly ”r”mmel S diadallal hoztuk el, Amin“t ez az ”reg hely M ty s alatt nnepelt! - Magyar t”rt‚net mŁzs ja, V‚sd ezeket k”vedre, Az ut˘vil g tudt ra Ottan  lljon ”r”kre. S te, szivem, ha hozz d f‚rne, Hogy kev‚ly l‚gy, lehetn‚l! E h“s ifjus g vez‚re Voltam e nagy tettekn‚l. Egy ilyen nap vez‚rs‚ge, S dĄjazva van az ‚let... Napoleon dics“s‚ge, Teveled sem cser‚lek! Pest, 1848. m rcius 16. A SZABADSGHOZ Oh szabads g, hadd n‚zznk szemedbe! Oly sok ig v rtunk r d epedve, Annyi ‚jen  ltal, mint kis‚rtet, Bolygott lelknk a vil gban ‚rted. Kerestnk mi ‚gen-f”ld”n t‚ged Egyetlenegy igaz istens‚get, Te vagy ”r”k, a t”bbi mind b lv ny, Mely leroskad, egy ideig  llv n. S m‚gis, m‚gis sz mkivetve volt l, Mint a gyilkos Kain bujdokolt l, Szent nevedet bitora sz”gezt‚k, rkez‚sedet h˘h‚rok lest‚k. Megsznt v‚gre hosszu bujdos sod, SĄrba esett, ki neked sĄrt  sott, Bevezettnk, s uralkod s v‚gett Elfoglaltad a kir lyi sz‚ket. Te vagy a mi t”rv‚nyes kir lyunk, Tr˘nusodn l nnepelve  llunk, K”rl”tted miljom s miljom f klya, MeggyŁlt szĄveink lobog˘ l ngja. Oh tekints r nk, f”ns‚ges szabads g! Vess re nk egy ‚ltet“ pillant st, Hogy er“nk, mely fogy az ”r”ml zt˘l, Szaporodj‚k szemed sugar t˘l. De, szabads g, m‚rt halv ny az orc d? Szenved‚sid eml‚ke sz llt hozz d? Vagy nem tettnk m‚g eleget ‚rted? Koron dat a j”v“t“l f‚lted? Ne f‚lj semmit, megv‚dnk... csak egy sz˘t, Csak emeld f”l, csak mozdĄtsd meg z szl˘d, S lesz sereged ezer ‚s ezernyi, K‚sz meghalni vagy diadalt nyerni! S ha elesn‚nk egy sz lig mindny jan, Felj”vnk a sĄrbul ‚jf‚lt jban, S gy“ztes ellens‚gednek megint kell Kzdeni... kis‚rt“ lelkeinkkel! Pest, 1848. m rcius 27-e el“tt BORDAL Egyik kezemben a fegyverem, A m sikat sem hevertetem, Jobbkezemben tartom kardomat, Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart ‚nvelem, Verje meg azt az ‚n istenem, Vigy‚k el a k”rm”s angyalok... A haz ‚rt iszom, igyatok! Igyunk j˘bar tim, mostans g, Bor a megtesteslt b tors g, Pedig neknk ez kell, nem egy‚b, ™ntsk h t magunkba heveny‚n. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Mire virad, t n m r dobolnak, Akkor azt n ki a csat ra des magyar haz nk jav ra! KoszorŁs a haza homloka, Szabads gb˘l fontuk azt oda, Ott is marad ”r”k-mind‚tig, Azt ugyan le r˘la nem t‚pik. Egyszer volt csak rabn‚p a magyar, T”bb‚ lenni nem fog, nem akar, Most m r meg van vetve a l ba, S az Łristen sem hajt ig ba. Szabads gunk, aki hozz d nyŁl, ElbucsŁzhatik a vil gtul, Sziv‚ben v‚r s ‚let nem marad, KirĄtjk, mint e poharat! Pest, 1848. m rcius F™LTMADOTT A TENGER... F”lt madott a tenger, A n‚pek tengere; Ijesztve eget-f”ldet, Szilaj hull mokat vet R‚mĄt“ ereje. L tj tok ezt a t ncot? Hallj tok e zen‚t? Akik m‚g nem tudt tok, Most megtanulhatj tok, Hogyan mulat a n‚p. Reng ‚s v”lt a tenger, H nyk˘dnak a haj˘k, S–lyednek a pokolra, Az  rboc ‚s vitorla Megt”rve, t‚pve l˘g. Tombold ki, te ”z”nvĄz, Tombold ki magadat, Mutasd m‚lys‚ges medred, S dob ld a fellegekre B“szlt tajt‚kodat; Jegyezd vele az ‚gre ™r”k tanŁs gŁl: Hab r f”l–l a g lya, S alŁl a vĄznek  rja, Az‚rt a vĄz az Łr! Pest, 1848. m rcius 27-30. A KIRLYOKHOZ Azt adok, mit vajmi ritk n kaptok, Ti kir lyok, nyĄlt “szinte sz˘t, Ahogy tetszik, k”sz”nj‚tek meg, vagy Bntess‚tek a felsz˘lal˘t; ll m‚g Munk cs,  ll az akaszt˘fa, De szivemben f‚lelem nem  ll... B rmit mond a szemtelen hizelg‚s, Nincsen t”bb‚ `szeretett` kir ly! Szeretet... hah, ezt a sz‚p vir got T”vestl kit‚pt‚tek ti r‚g, S kidobt tok azt az orsz gutra, S ott  tment rajt a szek‚rker‚k, Amely megt”rt eskv‚sitekkel Megterhelten vil gszerte j r... B rmit mond a szemtelen hizelg‚s, Nincsen t”bb‚ `szeretett` kir ly! Csak t–rnek m r titeket a n‚pek, Csak t–rnek, mint szks‚ges roszat, S nem szeretnek... odaf”nn az ‚gben Megsz ml lt k napjaitokat. Majd hallj tok a nagy Ąt‚letsz˘t Att˘l, aki mindenkit bir l... B rmit mond a szemtelen hizelg‚s, Nincsen t”bb‚ `szeretett` kir ly! F”ll zĄtsam a kerek vil got, F”ll zĄtsam-e ellenetek, Hogy a dhnek S mson-erej‚vel Milli˘nk‚nt nektek essenek? MegkondĄtsam a hal lharangot, Hogy borzadjatok hangjain l?... B rmit mond a szemtelen hizelg‚s, Nincsen t”bb‚ `szeretett` kir ly! Nem l zĄtok, mert nincs erre szks‚g; M‚rt r zn m meg er“szakosan Azt a f t, amelynek a gym”lcse M r tŁl‚rve, rothad sba' van? Ha meg‚rik a gym”lcs, f j rul Mag tul a f”ldre hull al ... B rmit mond a szemtelen hizelg‚s, Nincsen t”bb‚ `szeretett` kir ly! Pest, 1848. m rcius 27-30. VAN-E MOSTAN OLYAN LEGNY... Van-e mostan olyan leg‚ny, Aki f‚l, Ha a mennyk“ j r is ott a Fej‚n‚l? Takarodj‚k el k”zlnk A gy va, BŁjj‚k bele a kemence Lyuk ba! Testv‚reim a szabads g Nev‚ben, lljuk meg a helyet amŁgy Kem‚nyen, Mutassuk meg, hogy mik vagyunk? Olyanok, Akiken a veszedelem Ki nem fog! A legels“ jelad sra Ki llunk, Ha elesnk, Łj sor  ll f”l Ut nunk; Ha k‚t magyar marad is a Vil gon: (Csak e kett“ szabad legyen) Nem b nom! H romszin– magyar z szl˘, Dics“ jel! V‚delmeznk megfeszĄtett Er“vel, Kiemeltk a porb˘l szent Sz rnyadat, R”p–lj el“ttnk a magas g alatt! H romszin– magyar z szl˘, Vez‚relj, Egyiknk sem f”sv‚nykedik V‚r‚vel! Ellens‚ged el“bb meg nem Taposhat, MĄg v‚rnkkel be nem festett Pirosra! Pest, 1848.  prilis KSZšLJ, HAZM! K‚szlj, haz m, K‚szlj, boldog haza! Oly nnep v r re d, amilyet M‚g nem pip zott magyar ember, Amely majd h‚t orsz gra sz˘l, Mint a l“csei kalend riom. K‚szlj haz m! A b‚csi n‚met Egyt“l-egyik mind megveszett, Istentl elrugaszkodott, az ™rd”gnek adta lelk‚t, s mostan e b‚lpoklosok Ezt kurjogatj k: "Min‚knk a szabads g rny‚ka nem kell, Maga a szabads g kell min‚knk, Teljes szabads g minden  ron!" Igy kurjogatnak E s t n cimbor i, S mi lesz a v‚ge e hist˘ri nak? Az lesz a v‚ge, hogy cs sz rjokat, Kegyelmes j˘ cs sz rjokat, Elkergetik, Csal dostŁl elkergetik, Isten Jehova ugyse' Elkergetik! De ez lesz a magyarra n‚zve a Szerencse napja, A boldogs gnak ‚gi nnepe! K”z‚nk fog j“ni A cs sz r ‚s csal dja, A f”ls‚ges csal d! Igy fognak hozz nk sz˘lani: "H– magyarok, Mi mindig bĄztunk bennetek, Mindig szerettnk titeket, Legjobban, legatyaiabban Szerettnk n‚peink k”z”tt; Im kebletekre borulunk, ™leljetek meg, Kedves h– fiaink!" s kell-e t”bb min‚knk, N‚knk h– magyaroknak? Let‚rdelnk el“tt”k, V ndorsarŁikr˘l a port Lenyalj k cs˘kjaink S a h la ‚s ”r”m k”ny–i, Melyek majd, mint egy m sodik Duna, Fognak keresztlfolyni a haz n, s egy ki lt s lesz a nemzet: (Egy olyan ˘ri s ki lt s, Melyt“l a csillagok potyognak) "Vitam et sangvinem Pro rege nostro!" Mint hajdan ban B“gtek dics“ ap ink. - S ha lesz k”z”ttnk olyan vakmer“, Kinek esz‚be jut, Hogy h rom sz zad ˘ta Łr Haz nkon a Habsburg-csal d, S az˘ta a haz nak Nem volt egy gondolatja, Nem volt egy ‚rzem‚nye, Mely ‚desebb a k rhozatn l, Az ilyen vakmer“t, Az ilyen szemtelent, Az ilyen h ladatlant Hon rul˘nak deklar ljuk s ny rsra hŁzzuk! K‚szlj haz m, ez nnep‚lyre, K‚szlj, ‚s ”rvend, oh boldog haza! S ti elcsapott kir lyok Itt Eur˘p ban valamennyien, Jertek mihozz nk, A j˘ magyar n‚p szĄvesen l t, Dics“s‚g‚nek tartja, ha Hizlalhat bennetek, Jertek mihozz nk! Kosztot, kv rt‚lyt adunk, S az elveszett kir lyi cĄmek K rp˘tl sa v‚gett Majd t blabĄr kk  tesznk! Pest, 1848.  prilis MEGINT BESZLšNK S CSAK BESZLšNK... Megint besz‚lnk s csak besz‚lnk, A nyelv mozog s a k‚z pihen; Azt akarj k, hogy Magyarorsz g Ink bb kofa, mint h“s legyen. Dics“s‚gnknek kardja! csak most K‚szlt‚l s m r a rozsda esz. Megl ss tok, maholnap minden Az ˘ ker‚kv g sba' lesz. Ugy  llok itt, mint a tzes l˘, Mely f”l vagyon nyergelve m r, S prssz”gve ‚s tombolva ott benn Fecseg“ gazd j ra v r. Nem a tettek ter‚n fogok h t, Mint egy csillag, lehullani? Megfojtanak majd a t‚tlens‚g Lomh n ”lel“ karjai? S nem lenne baj, ha magam voln‚k, Hisz egy ember nem a vil g, De ezer ‚s ezer van, aki A zabl n t‚pel“dve r g. •h ifjaink, ˘h ‚n bar tim, Ti megk”t”tt sz rnyŁ sasok, L ng a fejem, j‚g a szivem, ha V‚gigtekintek rajtatok!... F”l, f”l, haz m, el“re gyorsan, Meg llni f‚luton kiv nsz? Csup n meg van t gĄtva rajtad, De nincs elt”rve m‚g a l nc! Pest, 1848.  prilis A KIRLY S A H•HR ˜l a kir ly nagy kev‚lyen A f‚nyes kir lyi sz‚ken, Magas urak (aljas szolg k!) K”rlveszik, kez‚t nyalj k. De a tr˘nus inogni kezd... F”ldindul s okozza ezt? F”ldindul s: n‚pl zad s! Gyarapodik szeml tom st. Mint a foly˘vĄz a g tot, Elt‚pte a n‚p a l ncot, S b‚k˘j nak t”red‚ke Fegyver mostan a kez‚be'! Ing a tr˘nus egyre jobban, Sompolyognak alattomban, Sompolyognak el az urak. A kir lyn l csak egy marad. Tudj tok-e, ki ez az egy, Aki maradt, aki nem megy? Orc ja h˘, ruh ja v‚r, Keze hal l, neve h˘h‚r. Sz˘l a kir ly: "Mind elhagyott! Csak m sodmagammal vagyok. Te vagy teh t, te vagy nekem Egyetlenegy h– emberem!" "Az‚rt, hogy ‚n itt maradok, HĄved, kir ly, ‚n sem vagyok," Sz˘lt a h˘h‚r el“l‚pve, "Kir lyoknak nincsen hĄve. Kik a tr˘nus k”rl j rnak, Nem egyebek “k, mint  rnyak, Tart az  rny‚k, mĄg st a nap, Ha ez elmegy, v‚ge annak. Itt maradtam ‚n teveled, Mert nekem te adsz kenyeret, Egytt lenni kell mineknk, Egym s n‚lkl nem ‚lhetnk." Pest, 1848.  prilis RK•CZI Haz nk szentje, szabads g vez‚re, S”t‚t ‚jben f‚nyes csillagunk, Oh R k˘czi, kinek eml‚k‚re L ngolunk ‚s sĄrva fakadunk! Az gy, melynek katon ja volt l, Nemsok ra diadalmat –l, De te nem l‚sz itt a diadaln l, Nem j”hetsz el a sĄr m‚lyib–l. Hamvaidnak elhoz sa v‚gett Elzar ndokoln nk szĄvesen, De hol tettek le a f”ldbe t‚ged, Hol sirod? nem tudja senki sem! Sz mki–ztek nemzeted k”r‚bl, Sz mki–zve volt m‚g neved is, S bed“lt sĄrod a sz zad terh‚tl, Mely f”l”tte fekszik, mint paizs. Oh de lelked, lelked nem veszett el, Ilyen l‚lek el nem veszhetett; Sz llj le hozz nk h“si szellemeddel, Ha kezd“dik majd az tk”zet. Vedd a z szl˘t, vedd szellemkezedbe, S vidd el“ttnk, mint hajdan viv‚d, S m svil gi hangon lelkesitve Er“sĄtsd meg seregnk sziv‚t. S rohanunk az ellens‚g el‚be, S ha ut nunk nyŁl sz z dr ga k‚z, S lesz el“ttnk sz z hal lnak k‚pe: Nem lesz k”ztnk, aki visszan‚z. S majd ha elj”n gy“zedelmnk napja, A szabads g dics“ nnepe, Igy ki lt f”l milli˘knak ajka: Aki kezdte, az v‚gezte be! Pest, 1848.  prilis 21. FELESGEM S KARDOM Galamb van a h zon, Csillag van az ‚gen, Az ‚n ”lemben van Kedves feles‚gem; Ugy tartj k szelĄden Ringat˘ karjaim, Mint a harmatot a Rezg“ fa lombjai. Ha m r meg”leltem, M‚rt meg ne cs˘koln m? Cs˘kokban nem szeg‚ny, Nem is f”sv‚ny a sz m. Besz‚lgetnk is, de Az csak f‚lig besz‚d, A m sik fele m r Cs˘kokba olvad sz‚t. Nagy a mi ”r”mnk, Nagy a mulats gunk, Gy”ngynek is beillik F‚nyes boldogs gunk! De az ‚n kardomnak Ez sehogysem tetszik, R nk szem‚t a falr˘l Mogorv n mereszti. Mit n‚zesz, ”reg kard, Olyan m‚rgesen r nk? V‚n golyh˘, tal n a Szerelemf‚lt‚s b nt? Hagyd el ezt te, bajt rs, Nem val˘ ez n‚ked, Ha f‚rfi vagy, ne –zz Asszonymesters‚get. De meg nincs is okod Engemet f‚ltened, Hiszen ismerhetn‚d M r feles‚gemet, Ismerheted lelk‚t, Ezt a ritka lelket, Amin“t az isten Nem sokat teremtett; Ha szks‚ge van a Haz nak karomra, T‚ged saj t keze K”t fel oldalamra, Oldalamra k”t, ‚s BŁcsuj t Ągy veszi: Menjetek, legyetek Egym snak hĄvei! Pest, 1848.  prilis A TAVASZHOZ Ifju l nya a v‚n t‚lnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? m‚rt nem jelensz meg A vil g felett? J”szte, j”szte, v rnak r‚gi J˘bar taid; Vond f”l a k‚k ‚g alatt a F k z”ld s trait. Gy˘gyĄtsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szeg‚ny, Oly halv nyan ld”g‚l ott A f”ld ksz”b‚n; ld st hoz majd a mez“re, Ha meggy˘gyitod: des ”r”mk”nnyeket sĄr, des harmatot. Hozd magaddal a pacsĄrt t, Nagy mesteremet, Aki sz‚p szabad dalokra TanĄt engemet. S ne feledd el a vir got, Ne feledd el ezt, Hozz bel“le, amennyit csak ElbĄr k‚t kezed. Nagyobbodtak a hal lnak Tartom nyai, S benn”k sokan a szabads g Szent halottai; Ne legyenek szemfed“tlen Puszta sĄr alatt, Hintsd re jok szemfed“l A vir gokat! Pest, 1848  prilis A MAGYAROK ISTENE F‚lre, kislelk–ek, akik mostan is m‚g K‚telkedni tudtok a j”v“ felett, Kik nem hiszitek, hogy egy er“s istens‚g §rzi gondosan a magyar nemzetet! l az a magyarok istene, haz nkat t”lelve tartja atyai keze; Mid“n minket annyi ellens‚ges sz zad Ostromolt vak dhhel: “ v‚delmeze. Az id“k, a n‚pek ‚ktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet, De “ szent pal stja sz rny t r nk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejnk felett. N‚zzetek bel‚ a t”rt‚net k”nyv‚be, Mindentt megl tni vez‚rnyomdok t, Mint a foly˘vĄzen  ltal a nap k‚pe, thuz˘dik rajta aranyhĄd gyan nt. Igy keresztl‚ltnk hosszu ezer ‚vet; Ezer ‚vig az‚rt tartott volna meg, Hogy most, amid“n m r el‚rtk a r‚vet, Az ut˘s˘ habok eltemessenek? Ne gondoljuk ezt, ne k romoljuk “tet, Mert k roml s, r˘la ilyet tenni fel, Nem hogy egy isten, de m‚g ember sem –zhet Ily gunyos j t‚kot gyermekeivel! A magyar nemzetnek volt nagy ‚s sok v‚tke, S bntet‚seit m r  tszenvedte “; De er‚nye is volt, ‚s jutalmat ‚rte M‚g nem nyert... jutalma lesz majd a j”v“. lni fogsz, haz m, mert ‚lned kell... dics“s‚g s boldogs g l‚szen a te ‚leted... V‚get ‚r m r a h‚tk”znapi vesz“ds‚g, V rd ”r”mmel a sz‚p derlt nnepet! Pest, 1848.  prilis A KONZERVATVOK Mentnk az ellens‚g el‚, Mentnk el“re b tran, Ti ott h tul kullogtatok Az el“had nyom ban, rny‚k val takarta be Seregnk lomha testetek, Nagy volt az Łt, nagy a meleg, Az  rny‚k persze j˘l esett. Mid“n az ellens‚g el“tt Ki lltunk a csat ra, Ruh nkba kapaszkodtatok s r ngattatok h tra, Sz–k”ltetek kegyetlen–l, s ˘b‚gattatok rutul: "Ne l“jjetek, ne l“jjetek, F‚lnk a puskaporszagtul! M‚g van id“, m‚g van id“, Forduljunk vissza sz‚pen, Jobb otthon, sokkal jobb leszen Kemence k”zel‚ben; Ink bb h tunkra kancsuk t, Mint kezeinkbe kardokat, Jertek haza, a kancsuka Csak sebesĄt, de ”l a kard." Ilyen vit‚zi csatadalt Dud ltatok m”g”ttnk, De isten segedelmivel Mi megtk”ztnk s gy“ztnk, S ti dr gal tos madarak, Kibujtok most h tunk m”g–l, s orditoztok diadalt, H–h˘ztok istentelen–l. Hoh˘, lassabban egy kicsit s h tr bb, hallj k kendtek! Jobban becsljk kendteket, Ha nem szemtelenkednek. Csak magatokat teszitek Bolondokk , ha v‚litek, Hogy e Jud s”r”mmel itt Minket bolondd  tettetek. Pest, 1848.  prilis ILYEN ASSZONY VAL• NKEM... Ilyen asszony val˘ n‚kem, Mint az ‚n kis feles‚gem. Eszemadta kis barn ja, Te vagy a vil g r˘zs ja. Nem vagyok az, aki voltam, Aki annyit szomorkodtam; Csillagos ‚g az ‚letem, Ezt is neked k”sz”nhetem. des szemed mosolyg sa ™r”memnek kŁtforr sa, T”bbet ‚r egy tekinteted, Mint a tavasz, mikor legszebb. Meg is ‚rem min‚l el“bb, Meg‚rem ‚n azt az id“t, Hogy ahov  l‚psz, kedvesem, L bad nyom n vir g terem. Ha dics‚rni akarn lak, Sokf‚l‚nek mondhatn lak, Nem mondalak ‚n egy‚bnek, Csak az isten remek‚nek! Pest, 1848.  prilis A LED§LT SZOBOR llt egy szobor magas hegy tetej‚n. Olyan magas volt e hegy, hogy neki A fellegek szolg ltak ”v gyan nt, S v ll n pihent meg ny ri d‚lben a nap. E hegytet“n  llott az ‚rcszobor, Egy m‚lt˘s gos ˘ri s-alak, Egyik kez‚ben h borŁi kard, M sik kez‚ben gy“zedelmi z szl˘. Mik‚p jutott e hegyre e szobor? A f”ldrl vitt‚k “t oda, vagy az gb“l esett le?... Ągy szentebb, de Łgy Magasztosabb, ha emberk‚z emelte. Az ‚g s a f”ld k”z”s munk ja volt, Isten segĄtett, ember f radott; Sok sz z esztend“ mŁlt el, mialatt Sok miljom k‚z bev‚gez‚ a munk t. De v‚gre meglett. F”nn  llt a szobor. Eur˘pa l tta s n‚zte, s mindenik T‚rd meghajolt, lenyomta “ket a F‚l-tisztelet, f‚l-retteg‚s el“tte. ll m‚g a hegy, de orma bŁs rideg. Hol a szobor, mely koron ja volt? T n megirigyl‚ a f”ldt“l e dĄszt Az ‚g, s mag hoz f”lragadta?... oh nem! F”ldindul s j”tt, mely lerombol , Megingat  alapj n “t e v‚sz, A magasb˘l a m‚lybe d“lt al , S alant a v”lgyben elnyel‚ a posv ny. Haz m, haz m, te szent dics“ szobor, E posv nyban kellett fetrengened, Ott henteregt‚l h rom sz zadig A s rr  rothadt z”ld hull mok alj n. S fejed, mit egykor koszorŁ gyan nt ™veztek f”nn a szomsz‚dcsillagok, Az ingov nynak undok f‚rgei BorĄtott k el ronda testeikkel. Oh ‚n haz m, oh ‚n szeg‚ny haz m! Minek nevezzem azt az ‚rzem‚nyt, Mely mint egy s”t‚t felh“szakad s Omlik szivembl multad eml‚k‚re? De f‚lre, bŁ, de f‚lre, gy sz, el, el! Nincs a mocs rban m r a szent szobor, Fert“- gy bul kiemeltk “t, Kihoztuk “t a tiszta leveg“re. Oh jertek, jertek, mossuk tagjait, Legyen, mint volt, olyan szepl“telen, J“j”n, segĄtsen mosni mindenik, Az asszony k”nnyel ‚s a f‚rfi v‚rrel. Ha r‚gi f‚ny‚ben ragyogni fog, Akkor menjnk, pihenni, t rsaim... Akkor se m‚g, nem! m‚g azonkiv–l Uj k”teless‚g f radalma v r r nk. F”l kell emelnnk a szobrot megint A hegyre, melyen egykor tnd”k”lt, Amelyrl olyan m‚lt˘s gosan N‚zett al  a b mul˘ vil gra. F”l, nemzetemnek apraja, nagya, Sz‚gyen re , ki lomh n vesztegel, Dics“s‚g arra, aki dolgozik... V lasszatok most: sz‚gyen vagy dics“s‚g! Pest, 1848.  prilis MR MINKšNK ELLENSGšNK... M r min‚knk ellens‚gnk Eg‚sz vil g, l tom ‚n; Szeg‚ny magyar, be magad vagy Ezen a f”ld kerek‚n! Akivel mi megosztottuk Asztalunknak ‚tel‚t, Ruh inkat, hajl‚kunkat: henk˘r sz volt el‚g. Aki hozz nk j“ne mostan Bajainkat osztani, Aki velnk kezet fogna: Nincs bar t, nincs atyafi. No de semmi, j˘ az isten, Ugy lesz, ahogy lenni kell: Hagyjanak el! csak magunkat Mi magunk ne hagyjuk el. s mi nem hagyjuk magunkat, MĄg lesz egy k‚z ‚s egy kard; Fogadom azt, hogy megb nja, Aki b ntja a magyart! Hosszu a mi trelmnk, de Ha egyszer kifakadunk, Akkor azt n hosszu  m ‚s Rettent“ a haragunk. Tudhatj k az ellens‚gink, Mint viselnk h borut, Ha pedig m r elfeledt‚k, J˘l van, majd esz”kbe jut. —gy eltjk-verjk “ket, Ha trelmnk megszakad, Hogy magunk is megsajn ljuk Szeg‚ny nyomorultakat! Pest, 1848.  prilis KISFI— HALLRA Alig hogy kivettek a b”lcs“bl, Kis fiŁcska, kopors˘ba tettek; Volt-e m‚lt˘ a vil gra j“n”d? Mi haszna volt r”vid ‚letednek? Balga k‚rd‚s! te eleget ‚lt‚l, B rmi hamar v‚gez‚d be p ly d; H ny nem ‚rte meg, amit te?  mb r K‚s“ v‚ns‚g g”rbitette v ll t. Te meg‚rted kurta ‚letedben A magyar nemzet f”lt mad s t, Te hallottad e szent zajt, s magad is Ki ltottad: ‚ljen a szabads g! Pest, 1848.  prilis BNK BN šgyefogyott kir ly volt az A m sodik Endre, Papucs alatt szuszogott az Isten-teremtette; Feles‚ge tartotta az Orsz g gyepl“sz r t, §gyelgett is  m a szek‚r Majd tled, majd hozz d. Gy”nge k‚z az asszony keze, Nem val˘ korm nyra, H t ha m‚g a gy”nges‚gnek Gonoszs g a p rja! Endre kir ly, gonosz asszony A te feles‚ged, SzĄve gonosz, neve GertrŁd, Szlet‚se n‚met. GertrŁd a j˘ magyarokat Kuty ba se vette, HĄvatalrul, m‚lt˘s grul Le-letevegette, A hely”kbe meg a maga PerepŁty t rakta, Maradtak v˘n, vesztek v˘na Ott a haz jokba'! Ilyen s‚rt‚s szenvedtenek A nagy uras gok, A szeg‚ny n‚p meg szenvedett HŁzzavonjas got, Szenvedett az istenadta rva magyar n‚pe, Mint a Krisztus a keresztf n, Olyan volt a k‚pe; Ugy fizette a sok ad˘t, Hogy a szeme d–ledt, Nem volt irgalom sz m ra, Nem volt k”ny”r–let. A kir lyi udvarb˘l ily Ny jas szavak j”ttek: "Dolgozz, paraszt, dolgozz, fizess, Azut n d”g”lj meg!" N‚h nyan az eff‚l‚ket Megsokalt k v‚gre, Sz”vetkeztek rettenetes ™sszeeskv‚sre, Azt mondott k: "S”p”rjk ki A kir lyi h zat, Annyi benne a szem‚t, hogy Igaz n gyal zat!" Csak B nk b n, a n dorisp n Tart˘ztatta “ket, Nem rem‚lt-e sikert? vagy t n Rem‚lt jobb id“ket? De mikor a feles‚g‚t... IszonyŁ t”rt‚net!... Hogyan kezdjem? hogy v‚gezzem?... No jaj neked, n‚met! B nk b nnak a feles‚g‚t A kir lyn‚ ”ccse Er“szakos lator m˘ddal Megszepl“sitette. Sz‚p az asszony, ifju ‚s j˘, Asszonyok vir ga! S eltiporva, beledobva Fert“zet sar ba! "F”l, bar tim!" ordĄt a f‚rj KĄnja nagy volt ban, "Lelkemen a bosszu ll s, Kardomon hal l van; F”l, bar tim, egyenesen A kir lyi h zba... Kir lyi h z? bord‚lyh z ‚s Zsiv nyok tany ja!" s bementek egy csoportban A kir lyi lakba, Ott a n‚met urak ‚pen D“zs”ltek kacagva, Akkor is, mĄg a magyarnak Bor t, ‚tk‚t falt k, A szeg‚ny magyar nemzetet Veszettl csufolt k. Meg lltak  m a magyarok A h z k”zep‚ben, Mindeniknek egy-egy mennyk“ Villogott szem‚ben; Meg is h”kkent a n‚mets‚g Egy keveset ekkor, Aki ivott, g‚g‚j‚ben Ecett‚ v lt a bor. Kezdte pedig a besz‚det Mag' a n dor, B nk b n, Kir lyn‚nak s udvar nak J˘ est‚t kiv nv n: "J˘ est‚t, j˘ mulats got, F”ls‚ges szem‚lyek..." A kir lyn‚: "Mit akartok, Hivatlan vend‚gek?" "Azt azonnal tudni fogod, Nem sok  v ratlak", Felelt B nk b n, "elbesz‚lem Neked s ez uraknak. Tiszteletet parancsolok! Mert nemzet  ll itten, Egy megb ntott nemzet ‚s a Bosszu ll˘ isten. Mi vagyunk a vend‚gek itt? s nem ti lenn‚tek? Ti vagytok itt a hivatlan S h l tlan vend‚gek! Befogadtunk titeket s ti Kivertetek minket, s eszitek ‚s issz tok Testnket, v‚rnket. De csak ett‚tek... mert ez az Ut˘s˘ falattok. Ami most van sz jatokban, Ettl megfuladtok! El“sz”r is te halsz meg, te GertrŁd, n‚met szajha! Te kir lyn‚ s kerĄt“n‚ Egy szem‚lyben!... rajta!" B nk b n kardja a kir lyn‚t t meg  talj rta, S magyars g a n‚mets‚get H nyta mind kardj ra. Aki bĄrta, megsz”k‚ssel let‚t elorz ; Meghalt, aki nem sz”khetett... Kitisztult az orsz g! Pest, 1848. m jus MIT NEM BESZL AZ A NMET... Mit nem besz‚l az a n‚met, Az istennyila tn‚ meg! Azt k”veteli a sv bs g: Fizessk az ad˘ss g t. Ha csin ltad, fizesd is ki, Ha a nyelved ”lt”d is ki, Ha meggebedsz is bel‚je, Ebugatta himpell‚re!... Ha pediglen nem fizetnk, Aszondja, hogy jaj mineknk, H borŁt kld a magyarra, Orsz gunkat elfoglalja. Foglalod a kurvany dat, De nem  m a mi haz nkat!... Hadat neknk “k izennek, Kik egy nyŁlra heten mennek. Lassan, n‚met, hŁzd meg magad, K”nnyen emberedre akadsz; Ha el nem f‚rsz a b“r”dbe', Majd kihŁzunk mi bel“le! Itt voltatok cs˘kol˘zni, Mostan j”tt”k hadakozni? J˘l van h t, j˘l van, j“jetek, Majd elv lik, ki b nja meg. Azt a j˘ tan csot adom, J“jetek nagy fal bakon, Hogy hosszŁkat l‚phessetek, Mert megkergetnk bennetek. Fegyverre nem is m‚ltatunk, Mint a kuty t, kibotozunk, —gy kivernk, jobban se' kell, M‚g a pip nk sem alszik el! Pest, 1848. m jus FEKETE-PIROS DAL Hagyj tok el azt a piros-feh‚r-z”ld szĄnt, Lej rt az ideje! M s szĄn illeti most a magyar nemzetet: Piros ‚s fekete. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Kicsiny sziget vagyunk tenger k”zep‚ben, Er“s vihar t mad, Mindenfel“l j“nek ‚s megostromolj k A habok haz mat, Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. K‚szl az ellens‚g; ‚s mi k‚szlnk-e? Mit csin l a korm ny? Ahelytt, hogy “rk”dn‚k, m‚lyen, m‚lyen alszik F”nn a haza torny n. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. F”nn a korm ny alszik, mi pedig itt alant VĄgadunk, d“zs”lnk, Mintha mind a h rom isten nem gondolna M ssal, csak mivelnk. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Eszembe jut Moh cs, az a szomorŁ kor! Akkor is Ągy tettnk, TerĄtett asztaln l telt poharak k”rl BŁt ‚s bajt feledtnk. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Moh cs, Moh cs!... tarka lepke, gondtalans g R”pk”d”tt el“ttnk, Azt –ztk, pedig m r a t”r”k oroszl n Elb“dlt m”g”ttnk. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Hol lesz az Łj Moh cs? hol megint hŁszezer Magyar vit‚z v‚sz el, M‚rf”ldekre nyŁl˘ r˘n t borĄtva el Kioml˘ v‚r‚vel. Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Hol lesz az Łj Moh cs? ahol megint lemegy Majd a haza napja, S h romsz z ‚vig vagy tal n soha t”bb‚ Arc t nem mutatja! Fessk z szlainkat fekete-pirosra, Mert gy sz ‚s v‚r lesz a magyar nemzet sorsa. Pest, 1848. m jus MIRT KISRSZ... Mi‚rt kis‚rsz minden l‚pten-nyomon, Te munk s hazaszeretet? jjel-nappal m‚rt mutatod nekem Gonddal borĄtott k‚pedet? ™r”kk‚ itt vagy, itt vagy ‚nvelem, Ugy is l tlak, ha behunyom szemem. Tudom, kev‚s, mit a hon‚rt tev‚k, De megtev‚m, amennyi telt, Van, akinek nagyobb az ereje, S m‚gis kevesebbet mivelt; K‚rlek, fordĄtsd el t“lem k‚pedet Csak egy id“re, hazaszeretet! Oh hadd feledjem, hogy polg r vagyok! Itt a tavasz, virĄt a f”ld, Vir gillat s a zeng“ madarak Dala eget-f”ldet bet”lt, Arany felh“k, e ny jas szellemek, Fejem f”l”tt vid man lengenek. Oh hadd feledjem, hogy polg r vagyok! A k”lt‚szetnek istene Olyan kegyes hozz m; ir nta ‚n H l tlans gba essem-e? Ott vesztegelni hagyjam lantomat, MĄg a bŁt˘l majd hŁrja sz‚tszakad? Oh hadd feledjem, hogy polg r vagyok! Van ifjus gom s kedvesem, Gy”ngy”kbe foglalt ˘r kkal kin l Az ifjus g s a szerelem, s minden ˘ra, mit el nem vev‚k, Egy elpazarlott ”r”k dv”ss‚g. Hah, mennyi tnd‚r egytt: ifjus g, Tavasz, k”lt‚szet, szerelem! El hagyjam “ket t“lem sz llani? Ut nok v gyva nyŁl kezem... Jertek hozz m... nyujts tok karotok... ™leljetek meg, tietek vagyok! Pest, 1848. m jus A KIRLY ESKšJE Megeskdt a kir ly Hunyadi L szl˘nak: "Esksz”m az ‚gre, Az ‚g isten‚re, B ntani nem foglak." K‚szl f”l Bud ra J˘ Hunyadi L szl˘. Ne menj fel, ne menj fel, Ne l‚gy ‚leteddel K”nnyelm–en j tsz˘! Vermed lesz Budav r, Beleesel, ha m‚gysz, Maradj lenn Belgr dban, Vagy bujdoss haz tlan, Sz‚p fiatal vit‚z. Kora m‚g ten‚ked SĄrba feknn”d le, ktelen halotti Szemfed“t borĄtni kes szemeidre. Haz m sz‚p vit‚ze, Ne menj f”l Bud ra! L tod, mi villog ott? Nem a te csillagod... H˘h‚rb rd sug ra! "Balga agg˘d stok Nem ijeszt el engem; K”sz”n”m tan cstok, De re  nem  llok, Megyek, f”l kell mennem. V‚n Budav rban van Ifju menyasszonyom; rted sz z hal lba Menn‚k meg sem  llva, Szerelmes angyalom! De hal lrul ottan Sz˘ sincs, nem is lehet, Megeskdt‚l nekem, Kir lyom, s ‚n hiszem Szent eskv‚sedet." Nemes bizalommal L szl˘ Bud n termett, ss k a zsiv nyok, ss tok,  ss tok Al ja a vermet! Menyasszonya kebl‚n Meg sem pihenhetett, Szerelme eg‚bl M‚ly pokolba sz‚dl: T”ml”cbe vettetett. "Mi‚rt dobtok engem Fekete t”ml”cbe?" - "Mert kir lyod ellen Van sz nd‚k szivedben; Hs‚ged megszegve." - "n kir lyom ellen! n hs‚get szeg“! Emelj sz˘t ellenem, Lelkiism‚retem, L‚gy bĄr˘m, l‚pj el“. Ez hallgat, ez alszik, Mint csecsem“-gyermek Anyja l gy ”l‚ben, S engemet, oh sz‚gyen! Itt bilincsre vernek. Vegy‚tek le r˘lam Ezt a rozsd s vasat, S adj tok hely‚be Haz m v‚delm‚re Tnd”kl“ kardomat!" Besz‚lhetsz, j˘ vit‚z, Senki sem hallgat r d, T”ml”c”d becsukt k, Halld fordulni kulcs t, Csikorogni a z rt. Nem sok ig hagyt k, Hogy mag t em‚ssze Nagy Magyarorsz gnak Legszebbik vir ga, Legnagyobb vit‚ze. "Kelj f”l, ‚s j”szte ki!" - "Szabad vagyok teh t?" - "Szabad l‚sz, oly szabad, Hogy egy ˘ra alatt Ott vagy, ahol ap d." - "Mit? meg”lt”k engem? Ap m szent nev‚re, Ez “rlt mer‚szs‚g!... Ki sem hallgatva m‚g, s m r elit‚lve. Hunyadi J nosnak Vagyok ‚n gyermeke; Velem Ągy tennetek Nem rettent bennetek E f‚listen neve? De voln‚k ak rki, n  rtatlan vagyok, S a kir ly v‚gt‚re Eskvel ig‚rte, Hogy b ntani nem fog! Halld meg, eg‚sz vil g, Tehozz d ki ltok: Igy add r  hitedet, Ha eskv‚seket Tesznek a kir lyok!" Sz‚p vit‚z Hunyadit F”l Szent-Gy”rgy ter‚re Hurcolt k a latrok... T”bbet is akartok Tudni? kifolyt v‚re! H romszor csapott a H˘h‚r a fej‚hez, S L szl˘ vit‚z m‚g ‚l, l, s hallj tok, besz‚l, Ekk‚p sz˘l a n‚phez: "n  rtatlan vagyok; Ha volna is v‚tkem, Bnh”dtem m r ‚rte, S t”rv‚ny ‚rtelm‚be' Szabad m r szem‚lyem!" S f”l ll L szl˘ vit‚z, De megbotlik l ba, S est‚ben negyedszer Sujt hozz  a mester s fej‚t lev gja! Lemen“ben volt a Nap, piros volt arca, Vad haraggal vetett V‚gs“ tekintetet A v‚res piacra. Az‚rt volt a nap oly Haragos kedv‚ben, Hogy a n‚p csak  llt ott, S mer“n sz jat t tott Tehetetlens‚gben. M‚rt nem ‚ltem akkor! M‚rt nem voltam ottan! Ki ltottam v˘n a Gy va b mul˘kra Veszett f jdalmamban: "F”l, ha istened van, F”l magyar n‚p, ‚s e Gaz kir lyt legottan Fojtsuk az  rtatlan ldozat v‚r‚be!" Pest, 1848. m jus A GYVA FAJ, A T™RPE LELKEK... A gy va faj, a t”rpe lelkek, Kik nem sz‚gyenlik magokat S padni, ha kezemben a lant Egy-egy mer‚szebb hangot ad, Ha a k”zelget“ viharnak Meg‚rint hĄrmond˘ szele, S dalom, mint elkapott md r, a F”ldr“l magasba sz ll vele. A v‚sz csak k‚szl“ben van m‚g, s nem szakĄt le egyebet, Mint ajkamr˘l egy-egy hangos sz˘t, A f kr˘l egy-egy levelet; Hah, majd ha minden erej‚vel Fog dŁlni ‚s v”lteni, S szivem m‚ly‚t forgatja f”l s a F t gy”kerestl t‚pi ki! Mit mondotok, mit tesztek akkor, Ha a vil gnak sarkai F”ldindul stul, mennyd”rg‚stl T“b“l meg fognak ingani, Ha ”sszevesz, mint n‚gy vad llat, s pusztĄt mind a n‚gy elem, S ‚n v‚rbe m rtott lantomat majd V‚res kezekkel pengetem! Pest, 1848. m jus AUSZTRIA Mik‚nt elpusztult Jeruzs lem, El fogsz pusztulni Ausztria, S mint J‚ruzs lemnek lak˘i, F”ld”nfut˘k lesznek cs sz rjaid, F”ld”nfut˘k ‚s ld”z”ttek! K‚szljetek, Ti f”lfuvalkodott f‚listenek, Az ˘ra kondul s futnotok kell, Hogy el ne zŁzzanak Az oml˘ tr˘nus romjai... Ott veszni nem szabad tinektek, Tinektek ‚lni, hosszan ‚lni kell a Buk s ut n Nyomorban, v‚getlen nyomorban! Hi ba moss tok kezeiteket, Ti Poncius Pil tusok, mĄthatj tok a vil got, De l t az isten s ismer bennetek, S nincs sz motokra t”bb‚ kegyelem; Vagy ‚rdemeltek-e Csak annyit is az ‚g kegy‚b“l, Amennyit“l egy hajsz l meghajol? Nem! - Birodalmatok A szabads g k lv ri ja, Uralkod s volt minden v gyatok, Ez‚rt emeltetek Munk csokat, Hogy a szellem vil g t, meleg‚t, A rabbilincsek e f”lolvaszt˘j t Elrejts‚tek m‚lys‚ges f”ld al , S f”l”tte a s”t‚ts‚gben buj n Teny‚szhess‚k a zsarnokok vir ga, A test- s l‚lekzsibbaszt˘ butas g... Elrablott tok a n‚pek jog t, s ellopt tok kincseit, Ti bĄboros haramj k, Ti koron zott tolvajok! De a lopott vagyont El nem viszitek magatokkal; F‚lmeztelen Fognak kiverni titeket A f”lemelkedett alattval˘k, Mint a t–zkardos angyal d mot-v t a paradicsombul. Kolduljatok, mik‚nt Koldultak milli˘k miattatok! Koldulni fogtok ‚s Nem nyertek alamizsn t, Mert akihez fordultok, az mind Gazs gitoknak  ldozatja volt, R tok k”p, elrŁg bennetek, s undorodva fordul el! S ha ekk‚p ‚hen vesztetek, D”gtestetekre holl˘k sz llanak, Mert nem lesz ‚s ne l‚gyen ember az Ut lat miatt, aki eltemessen; A holl˘k gyomra lesz majd sĄrotok s szemfed“t”k a n‚peknek  tka! Pest, 1848. jŁnius F™L! El‚g sok  voltunk fajank˘k, Legynk v‚gt‚re katon k! El‚g volt m r a furuly b˘l, Riadjatok meg, harson k! El“l pofoznak, h tul rŁgnak, Haz m, tov bb is t–rsz-e m‚g? Nem lobbansz f”l, mĄg mennyk”v‚vel F”l nem gyŁjt a haragos ‚g? Oh nemzetem, h t bĄrnak t‚ged ™r”kk‚ f‚ken tartani A nagyfej–ek s kissziv–ek (A t blabir k) szavai? Vagy Łgy van, amint “k besz‚lik, Hogy elfajult m r a magyar, Hogy gy”nges‚gb“l, gy vas gb˘l Harcolni nem bĄr, nem akar? Hazugs g, szennyes gaz hazugs g S mint a nyelvetek, akkora; Nem pezsg, nem habzik a magyar n‚p, Csendes, de tzes, mint bora. Csak volna harc, csak ”nten‚k m r V‚rnket, b rcsak ”nten‚k! Majd megl tj tok, holtr‚szeg lesz Minden cseppt“l egy ellens‚g. Siess, haz m, napf‚nyre hozni Vil grasz˘l˘ hĄredet, Mit n‚met j rom, n‚met  rm ny Elrablott ‚s eltemetett. J“jj”n ki kardod a hvelyb“l, Mint fellegek k”z–l a nap, VakŁljanak meg s megvakŁlnak, Akik re pillantanak. El‚g sok  voltunk fajank˘k, Legynk v‚gt‚re katon k! El‚g volt m r a furuly b˘l, Riadjatok meg, harson k! Pest, 1848. jŁnius KT ORSZG ™LELKEZSE s az id“ elj”tt, b r nem hamar, De nem is k‚s“n m‚g, mid“n A szent im ds g meghallgatva l“n, Mid“n eggy‚ lett mind a k‚t magyar!... Ki eddig a porban hevert‚l, L‚gy dv”z”lve kebelnk”n, Erd‚ly! Oh nemzetemnek dr ga sz‚p testv‚re, SimŁlj, simŁlj testv‚red kebel‚re, Amelyben a szĄv most oly ‚desen ver... L‚gy dv”z”lve sz zszor, sz zezerszer! Mi j˘lesik ”lelkez‚snk, S m‚gis milyen sok ig k‚stnk!... De mindegy, mindegy, felj”tt v‚gre A gy“zedelmes nap az ‚gre, Mely ”sszesĄmult arcainkra st, S ”r”mk”ny–ket sz rit mindentt. Oh nap, ne b ntsd e k”nnyeket, Melyek most pill inkon rengenek, Amelyeket ™r”m csepegtetett; Hagyd a vil gnak v‚geiglen Ottan ragyogni szemeinkben, Hagyd ott ragyogni mind‚g!... Magyar szem‚ben ez oly ritka vend‚g. Egytt vagyunk ‚s egytt maradunk! Nincs isten ‚s nincs ”r”dg, aki Ism‚t sz‚jjel bĄrn  szakĄtni ™lelkez“ karunk. Egy volt a b”lcs“nk, kopors˘nk is egy lesz, Ha majd lesz llunk a holt nemzetekhez... De ‚n nem f‚lek t”bb‚ a hal ltul; Viselje b rmilyen csal rdul A v ltoz‚kony sors mag t, Sebet kapunk tal n, de nem hal lt. J”hetsz, most m r j”hetsz, vihar, Nem rettegjk m r haragod, K‚t orsz g eggy‚ olvadott, K‚t‚l kard lett a magyar, Mely jobbra is v g, balra is v g, s jobbra-balra majd ‚rzik csap s t! S te, lelkem, sz llj a Kir lyh g˘n  ltal rzelmeimnek tnd‚rvil g val, s sz˘rd el ott e kincseket, Aj nd‚kozz meg ifjat, ”reget, Hadd gazdagodj‚k mindenik meg, De legszebb r‚sz‚t add a sz‚kelyeknek! Cs˘kold meg a sz‚kely fegyvereket, Azok cs˘kodtul tnd”k”ljenek, S azokt˘l nyerj te h“s-er“t, Mely ugy tnd”klik a vil g el“tt! S ha bej r d a v”lgyeket, R”p–lj f”l s  llj meg b‚rceik felett, S hogy megismerj‚k a r˘n k fi t, J tssz l szem”kkel, mint a d‚lib b. Pest, 1848. jŁnius UTON VAGYOK S NEM VAGY VELEM... Uton vagyok s nem vagy velem, J˘ angyalom, sz‚p kedvesem, De j˘l tudom, l‚p‚simet Hiven kis‚ri szellemed. Csak azt tudhatn m, ‚desem, Min“ alakban j rsz velem? T n e szell“ vagy, mely illattal R”p–l hozz m s j tszik hajammal? Az alkony pĄrja vagy tal n Amott az ‚g boltozat n? Vagy t n az esti csillag, mely Re m ezst sug rt l”vel? Vagy a mad rka vagy, ki ottan Ugy megdalolgat a bokorban? Vagy a kicsiny vir g vagy itt, Ki Łgy veti r m szemeit, Mik‚ntha mondan : oh t”rj le, s vĄgy magaddal, t‚gy szivedre!... Mondd meg nekem, sŁgd meg nekem, Melyik vagy, ‚des kedvesem? Nagyk“r”s, 1848. jŁnius 5-6. SZšL§F™LDEMEN Itt szlettem ‚n ezen a t jon, Az alf”ldi sz‚p nagy r˘nas gon, Ez a v ros szlet‚sem helye, Mintha dajk m dal val v˘n tele, Most is hallom e dalt, elhangzott b r: "Cserebog r, s rga cserebog r!" Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, s mint meglett ember, Łgy j”ttem meg. Hej az˘ta hŁsz esztend“ telt el Megrakodva bŁval ‚s ”r”mmel... HŁsz esztend“... az id“ hogy lej r! "Cserebog r, s rga cserebog r!" Hol vagytok, ti r‚gi j tsz˘t rsak? K”zletek csak egyet is l ssak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy f‚rfi lettem, Hogy v llamon huszon”t ‚v van m r... "Cserebog r, s rga cserebog r!" Mint nyugtalan mad r az  gakon, Helyrl-helyre r”pk”d gondolatom, Szedegeti a sok sz‚p eml‚ket, Mint a m‚h a vir gr˘l a m‚zet; Minden r‚gi kedves helyet bej r... "Cserebog r, s rga cserebog r!" Gyermek vagyok, gyermek lettem Łjra, Lovagolok f–zfasĄpot fŁjva, Lovagolok szilaj n dparip n, V lyuhoz m‚k, lovam inni kiv n, Megitattam, gyi lovam, gyi Bety r... "Cserebog r, s rga cserebog r!" MegkondŁl az esteli harangsz˘, Kif radt m r a lovas ‚s a l˘, Hazamegyek, ”l‚be vesz dajk m, Az altat˘ n˘ta hangzik ajk n, Hallgatom s f‚l lomban vagyok m r... "Cserebog r, s rga cserebog r!"... - - F‚legyh za, 1848. jŁnius 6-8. A MRCIUSI IFJAK Szolgas gunk idej‚ben Minden ember csak besz‚lt, Mi val nk a legels“k, kik Tenni mertnk a hon‚rt! Mi emeltk f”l el“sz”r A cselekv‚s z szlaj t, Mi riaszt˘k f”l zajunkkal Nagy  lm b˘l a haz t! A f”ldet, mely kopors˘ volt S benn egy nemzet a halott, Megillettk, ‚s tizenn‚gy Milljom szĄv f”ldobogott. Egy sz˘v  s egy ‚rzelemm‚ Olvadt ”ssze a haza, Az ‚rzelem "lelkes–l‚s", A sz˘ "szabads g" vala. Oh ez ritkasz‚p l tv ny volt, S majd ha v‚nl a vil g, Elmondj k az unok knak Ezt a kort a nagyap k. s mi becsben, hĄrben  lltunk, MĄg tartott a kzdelem, De becsnknek, de hirnknek V‚ge lett nagy hirtelen. Kik nem voltak a csat n, a Diadalhoz j”ttenek, S elszed‚k a koszorŁkat, Mert a sz˘hoz ‚rtenek. E sereg, mely, mĄg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadaln l: Mi viseltnk h borut! Legyen teh t a ti‚tek, A dics“s‚g ‚s a b‚r, Isten neki... nem kzd‚nk mi Sem dics“s‚g-, sem dij‚rt. s ha Łjra tenni kell majd, Akkor Łjra ott lesznk, s magunknak bajt s tinektek KoszorŁkat szereznk. Viselj‚tek a lopott hĄrt, A lopott bab‚rokat, Nem fogjuk mi fejetekr“l Leszaggatni azokat. Abban lelnk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: B rki‚ is a dics“s‚g, A haz ‚ a haszon! Pest, 1848. jŁnius A KISKUNSG Hova szĄvem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszav gyott, Ujra l ttam v‚gre szlet‚sem f”ld‚t, A sz‚p Kiskuns got! Bej rtam a r˘n t, Melyet  t”lel a Tisza-Duna karja, S ”l‚ben, mint kedves mosolyg˘ gyermek‚t, Az anya, Łgy tartja. Itt vagyok megint a Nagyv rosi ‚let ”r”k”s zaj ban, Oh de k‚pzeletem most is odalenn az Alf”ld r˘n j n van; Testi szemeimet Behunyom, ‚s lelkem szemeivel n‚zek, S el“ttem lebegnek sz‚pen gy”ny”r–n az Alf”ldi vid‚kek. Forr˘ ny rk”z‚p van, Kapaszkodik a nap f”lfel‚; sug ra Mint a l nges“, oly ‚get“ ”z”nnel ™mlik a puszt ra... Puszta van k”r–lem, Sz‚les hosszu puszta, el is l tok messze, Eg‚sz od ig, hol a lehajl˘ ‚g a F”lddel olvad ”ssze. Gazdag legel“k”n Visz az Łt keresztl; ott hever a g“b”ly, Rekken“ a h“s‚g, az‚rt nem fogyaszt most A k”v‚r mez“b”l. Cser‚ny oldal n l Szundik l a guly s leterĄtett sub n, Kuty i is lomh k, nem is pillantanak Az Łtaz˘ ut n. Itten a lap lyon Egy ‚r nyŁlik v‚gig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy hal szmad r Sz rny val megcsapja; Sz‚p f”v‚ny az alja, Eg‚szen lel tni s rga fenek‚re, A lusta pi˘c k s a fut˘ bogarak Tarka sereg‚re. Sz‚l‚n a s”t‚tz”ld K ka k”zt egy-egy g‚m nyak t nyujtogatja, K”zbe hosszu orr t ti vĄz al  a G˘lyafiak anyja, Nagyot nyel, ‚s azt n F”lemeli fej‚t s k”rln‚z k‚nyesen, A vĄzparton pedig t”m‚ntelen bĄbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy  gas ll szomorŁn, egykor kŁt gas lehetett, Mellette a g”d”r, hanem m r beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve n‚zi Ez a kŁt gas a t vol d‚lib bot, Nem tudom, mit n‚zhet rajta? hisz aff‚l‚t M r eleget l tott. Ott van a d‚lib b A l that r sz‚l‚n... nem kapott egyebet, Egy t”ttkopott v‚n cs rd t emelt f”l, azt Tartja a f”ld felett. Emerre meg gy‚rl A legel“, v‚gre a nyoma is elv‚sz, S rga homokdombok emelkednek, miket pĄt s d”nt a sz‚lv‚sz. Nagy sok ra egy-egy Tanya tnedez fel, bogly k ‚s kazalok, Rajtok varju k rog, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog, Tenger sz nt˘f”ldek Terjednek szertesz‚t, rajtok  ldott bŁza, Lefel‚ hajlanak, kal szaikat a Neh‚z mag lehŁzza. A z”ld bŁza k”z”tt Piros pipacsok ‚s k‚k vir gok nyilnak, Imitt-amott s”t‚t-v”r”s tsker˘zsa, Mint egy v‚rz“ csillag. K”zeleg az este, Megaranyasodnak a feh‚r fellegek, Sz‚p felh“k! mindenik ugy megy el f”l”ttnk, Mint egy tnd‚rrege. V‚gre ott a v ros, K”zep‚n a templom, nagy komoly torny val, Szanasz‚t a v ros v‚g‚n a sz‚lmalmok Sz‚les vitorl kkal. Ugy szeretek  llni A sz‚lmalmok el“tt! eln‚zem ezeket, Amint vitorl jok h nyja, egyre h nyja A cig nykereket. Pest, 1848. jŁnius A MAGYAR NP Szabad a magyar n‚p, szabad valah ra, Kinek l ncot vertek kez‚re, l b ra, S g”rbedt derek val a rabig t vonta, Mintha csak  llat ‚s nem ember lett volna. Szabad a magyar n‚p, fej‚t f”ltarthatja, K‚nye-kedve szerint kezeit mozgatja, S mely el“bb mint bilincs “tet szorĄtotta, A vasat mint kardot “ szorĄtja mostan. Szabad a magyar n‚p... lej rt napod, n‚met! Nem t ncoltatod te t”bb‚ ezt a n‚pet, S pi˘ca m˘dj ra nem szĄvod a v‚r‚t, Megfizette isten gonoszs god b‚r‚t. E f”ld”n legyen Łr a t˘t vagy a n‚met? E f”ld”n, hol annyi vit‚z magyar v‚rzett! Magyar v‚r szerezte ezt a dics“ haz t, s magyar v‚r ezer ‚vig ˘talmaz ! Nincs itt uras ga csak az egy magyarnak, S kik a mi fejnkre  llani akarnak, Azoknak mi  llunk feje tetej‚re, S v gjuk sarkantyŁnkat szĄve k”zep‚be! Vigy zz, magyar, vigy zz, ‚jjel is ‚bren l‚gy, Ki tudja, mikor t rajtad az ellens‚g? Ha elj”n, ugy j“j”n, hogy k‚szen tal ljon, M‚g a f‚lhalott se maradjon az  gyon! Haza ‚s szabads g, ez a k‚t sz˘, melyet El“sz”r tanuljon dajk t˘l a gyermek, s ha a csat ban a hal l el‚ri, Ut˘szor e k‚t sz˘t mondja ki a f‚rfi! Pest, 1848. jŁnius DOBZSE LSZL• Dobzse L szl˘ “fels‚ge Magyarok kir lya Nem hi ba hogy cseh volt, de Hej cseh–l is  lla. Parancsolni nem szeretett, Nem is ‚rtett hozz , S hogyha ‚rtett v˘n is, szav t Nem fogadt' az orsz g. šres volt a feje n‚ki, šresebb a zsebje, Egy keserves poltur ‚rt K”ny”kig v jt benne. Ruh j n a moly s az id“ Megr gta a pr‚met, Mely szin– volt? nem lehetett Tudni, csak ugy r‚mlett. Parasztfolttal csapta pofon Csizm j t a varga, Rozsd s volt a sarkantyŁja, Ferde volt a sarka. Kamr j ban az egerek Semmi k rt sem tettek, Mert biz ott a legjobb sz nd‚k Mellett sem tehettek. Pinc‚j‚ben oly b“s‚ggel llott a sok j˘ bor, Hogy egy gysz–nyi sem telt a Legnagyobb hord˘bol. Ha ‚hezni m‚lt˘ztatott Kir ly “fels‚ge, Egyik-m sik alattval˘ HĄtta meg eb‚dre. De nem b nta  m meg, aki Meghiv  eb‚dre, §fels‚ge kegyelmesen Gr˘ff  tette ‚rte. Szeg‚ny kir ly, szeg‚ny kir ly... De vigasztal˘dj l, M‚g szeg‚nyebb kir lyok is Lesznek, mint te volt l. - Dobzse L szl˘ “fels‚ge Magyarok kir lya Nem hi ba hogy cseh volt, de Hej, cseh–l is  lla! Pest, 1848. jŁnius A NEMZETGY˜LSHEZ Ott  lltok a teremnek ksz”b‚n, Melyb“l a nemzet sorsa j”n ki majd, Meg lljatok, ne l‚pjetek be m‚g, Hallgass tok ki int“ sz˘zatom... Egy ember sz˘l, de milli˘k nev‚ben! Az a hon, melyet “seink szereztek VerĄt‚k”kkel s szĄv”k v‚rivel, Az a hon t”bb‚ nincs meg, csak neve Bolyong k”z”ttnk, mint a temet“bl jf‚li ˘r n visszaj”tt kis‚rtet... Az a hon t”bb‚ nincs meg, falait Elmorzsol k a mult kor f‚rgei, S az uj vihar sz‚tfŁjta f”del‚t, S lak˘i most az ‚g alatt tany znak, Mint a vad llat ‚s mint a mad r. Mit “seink egy ezred‚v el“tt Tev‚nek, azt kell tenni most tinektek: B rmily er“vel, b rmily  ldozattal, B r mind egy sz lig elvesztek bel‚, Haz t kell nektek is teremteni! Egy Łj haz t, mely szebb a r‚gin‚l s tart˘sabb is, kell alkotnotok, Egy Łj haz t, ahol ne l‚gyenek Kiv lts gok kev‚ly nagy tornyai, S”t‚t barlangok, denev‚rtany k, Egy Łj haz t, hol minden sz”gletig Eljusson a nap s tiszta leveg“, Hogy minden ember l sson s ‚p legyen. Nem mondom ‚n: a r‚gi ‚pletnek Dobj tok f‚lre mindenik k”v‚t, De n‚zzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek, s amely porhatag m r, Vess‚tek azt el k‚rlelhetlenl, B rmily szent eml‚k van csatolva hozz , Mert jaj a h znak, mely alapba' gy”nge, Mert f rad stok akkor hasztalan lesz, Egy perc j”het, s az ‚plet led“l, S rosz gazda, aki mindig ujra ‚pit, S ma vagy holnap, de v‚gre t”nkre jut. Sz mot vetett-e mindenik mag val, Min“ dologra sz nta el mag t? Nagy a dics“s‚g, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudj tok-e, Csak nagy munk ‚rt j r ez a dics“s‚g! Akit nem ‚g“ honfi‚rzelem s tiszta sz nd‚k vezetett ide, Kit a hiŁs g, vagy sil ny ”n‚rdek Cs bĄt e helyre, az szents‚gtelen L bbal ne l‚pjen e szentelt ksz”bre, Mert hogyha egyszer  tl‚p ‚s kij“ majd, tok s gyal zat lesz kis‚rete, Mellyel haza s k‚s“bb a sĄrba megy. - Ti, kik sziv‚bl b lv nyistenek Ki nem szorĄt k az igaz nagy istent, Kiknek sziv‚ben a honszeretet Mint szentegyh zi olt rl mpa ‚g, Eredjetek be ‚s munk ljatok, Legyen munk tok oly nagy, oly szerencs‚s, Hogy b mult ban, majd ha l tni fogj k, Meg lljon rajta a vil g szeme, A bennlak˘kat vallja boldogoknak s istenĄtse, akik ‚pitett‚k! Pest, 1848. jŁlius 4. ISMT MAGYAR LETT A MAGYAR... Ism‚t magyar lett a magyar, Mert ekkorig nem volt a, Hogy is lett volna? szolga volt, S nem magyar, aki szolga! Ism‚t magyar lett a magyar, Bilincs‚t ”sszet”rte, Mint “sszel a sz raz lev‚l, Cs”r”gve hull a f”ldre! Ism‚t magyar lett a magyar, Kardot ragad kez‚be, Kardj n a napsug r ragyog S a b tors g szem‚be'! Ism‚t magyar lett a magyar, L ngol, piroslik arca, Kit–z”tt z szl˘ mindenik, Amely jelt  d a harcra! Ism‚t magyar lett a magyar, Egy sziv milj˘k kebl‚ben, s dobban sa r‚mlet Az ellens‚g fl‚ben! Ism‚t magyar lett a magyar, A sĄkra  llt vit‚zl, s a vil g, a nagyvil g Csod kat l tni k‚szl! Ism‚t magyar lett a magyar, S vil gv‚g‚ig az lesz, Vagy iszonyŁan ‚s dics“n Mind, mind egy sz lig elvesz! Pest, 1848. jŁlius MIRT ZRJTOK EL AZ —TAMAT? Mi‚rt z rj tok el az Łtamat? Bocs ssatok! El“re vonnak v gyaim, de ‚n Haszn lni s nem ragyogni akarok. Vesz‚lyben a hon, s tettre hĄja f”l Minden fi t, S rem‚nyeim, szikl in  llok ‚n, Lelkemre sz zszoros viszhang ki lt. Szil rd rem‚nyem, mint a sziklak“, Mely nem remeg, Hogy helyemen majd becslet marad, Hogy a haz ‚rt sokat tehetek. A tettek v gya, tettek ereje, Mint vad patak, Folyt rajtam  t, amelynek habjai Szilaj morajjal m‚lybe omlanak. F”ln‚zek a ny rd‚li napba ‚s Nem f j szemem, Len‚zek ”rv‚ny fenek‚re ‚s Len‚zek b tran, nem sz‚dl fejem. K”z”ns‚ges napokban csak meg ll M s is hely‚n, De majd ha minden ember t ntorog, Ottan leszek majd, s nem t ntorgok ‚n! s j“ni fognak rettent“ napok, Amilyeket Csak  lmodik most holdas ‚jeken Az “rl‚sig r‚mlt k‚pzelet. Nem v rok ‚n dics“s‚ges s dijat Munk im‚rt... K”teless‚get ingyen tenni kell, S k”teless‚g munk lni a hon‚rt; s a dics“s‚g? isten hĄrivel Tov bb mehet, Nem kell nekem kac‚r le ny, mid“n ™lelhetem h– feles‚gemet. Mi‚rt z rj tok el az Łtamat? Bocs ssatok! El“re vonnak v gyaim, de ‚n Haszn lni s nem ragyogni akarok. Pest, 1848. jŁlius KUN LSZL• KR•NIKJA Fene gyerek volt az a Kun L szl˘, Magyarorsz g egykori kir lya! Kun L szl˘nak az‚rt hĄt k “t, mert A kunokkal volt cimboras gba'. Az igaz, hogy tork ra forrt az a Kun bar ts g, bennt”r”tt bicsk ja... De ez m r a v‚ge; kezdjk el“l, Ne h gjunk r  a sz‚p rend nyak ra. Amit mondtam, ujra csak azt mondom: Fene gyerek volt biz “kegyelme; Az ”rd”g se' tudja, hogy mi volt t”bb, Embers‚g-e vagy kutyas g benne? A koron t m‚g k”ly”k kor ban Nyomintott k a fej‚re n‚ki, S m r csat zott siheder kor ban, s vala nagy az “ vit‚zs‚gi. Ottok rral, hĄres cseh kir llyal, Keveredett kem‚ny h borŁba, s pediglen Ottok r al˘l e H borŁban a gy‚k‚nyt kihŁzta. A cseheknek nagy kir lya ott a Csatat‚ren a f–be harapott, L szl˘t pedig nem tekint‚k m sk‚p, Hanem csak Łgy, mint egy Łj csillagot. Hazament  m, hanem otthon bezeg Fenekestl f”lfordult az orsz g, Olyan volt, mint a Cs ki szalm ja, s e bajt a nagyurak okozt k. Term‚szetes, hogy mikor a macska Nincs otthon, az egerek t ncolnak... A nagyurak kapt k magokat h t, Egym ssal mind rŁtul hajba kaptak. L szl˘ kir ly, szerelmetes ”cs‚nk, M r most azt n fogj er“sen hozz ... Dehogy fogott, dehogy fogott! kisebb Gondja is nagyobb volt, mint az orsz g. Nekil˘dul, becsap a kunokhoz, S haza gondj t eltemeti sz‚pen Kun leg‚nyek telt kup i mellett, Kun menyecsk‚k dagad˘ ”l‚ben. s amid“n hites feles‚ge Sz˘t emelne e miatt el“tte, Egy szikr t sem teket˘ri zott, Azon m˘don elkergette “tet. S melege lett pap uraim‚knak, Kegyetlen–l szorult a kapc jok, L szl˘ kir ly a pog ny kunokat Fosztogatni uszĄtotta r jok. Meghallja ezt a szents‚ges p pa, S haragj ban adtateremtett‚z, s meghagyja egyik psp”k‚nek: "Rendcsin lni magyarokhoz elm‚gysz!" s el is j”tt azonnal a psp”k, S odavitte j˘ m˘ddal a dolgot, Ugy szĄv‚re besz‚lt a kir lynak, Hogy elm‚je javul son forgott. Meg is javŁlt, istenes sz nd‚kb˘l Megt‚rĄt‚ papok vesztes‚g‚t, A kunoknak s tor t elhagyta, S visszavette elvert feles‚g‚t. De egyszerre m s jutott esz‚be... Gy–l‚seztek a papok Bud ban... Megunta a locsog st-fecseg‚st, S sz‚tzavarta “ket hamarj ban. Fenyegeti a p pa k”vete, A psp”k, hogy majd  tkot vet r ja... B nja is “! gall‚ron csĄpeti A szent embert ‚s t”ml”cbe z rja. s a r‚gi tivorny z˘ ‚let Alv˘ zaj t Łjra f”lkeltette, F”lkereste a kŁn cimbor kat, S ott virĄtott r˘zsaszĄn kedve. Megcs˘v lta fej‚t a nemzet, ‚s Sz˘lt: "Ami sok, az csak sok, hi ba! Ha ez Ągy tart, bel‚nk t a mennyk“." S L szl˘ kom t betett‚k fogs gba. Nem sok ig ld”g‚lt a h–s”n, Kinyitott k t”ml”c‚t ‚s sz˘ltak: "L ngban, v‚rben  ll a haza, kir ly, Jer ‚s gy“zd le a kŁn l zad˘kat!" "Rajta teh t!" f”lki lta L szl˘, "El, ut nam ‚let ‚s hal lra! R‚g vagy, kardom, a hom lyban... mostan Vess hom lyt a nap koron j ra!" s vezette had t a kunokra, S r ncba szedte “ket nagy csuny ul, Kit levert a harcmez“n k”z–l”k, Kit pedig ki–z”tt a haz bul. S megragadta a korm nyt er“sen, Megmutatta, hogy “ milyen f‚rfi, Hogy “ nemcsak a korhelyked‚st, de A nemzetnek gyeit is ‚rti. A gonoszak meghuny szkod nak, S a kir lyra reszket‚ssel n‚ztek, A j˘k sziv‚t pedig seregestl Sz llt k meg a mosolyg˘ rem‚nyek. De alig hogy elmosolyodott a Nemzet, ujra lebiggyedt a sz ja, Mert azt vette ‚szre, hogy istent“l Ujra elrugaszkodott kir lya. El bizony, de mennyire! naponk‚nt Veszettebbl s–lyedt a piszokba... De m‚g egyszer f”lemelte fej‚t, F”lgyŁlt szĄve, ‚s ‚gett lobogva, A berontott kŁnok ‚s tat rok Megg”rnyedtek karja erej‚tl, M‚g egy cserfa-koszorŁt hozott az Ifju kir ly a harc mezej‚rl. Akkor azt n j˘ ‚jszak t, erk”lcs! Belem szott nyakig a mocs rba, s val˘di szent volt ekkor ig Ahhoz k‚pest, ahogy mostan j rta. Egy tivornya a m sikat ‚rte, S tor alatt ‚lt, mint a cig nyok, V‚le r‚gi korhely cimbor i S v‚le a kŁn ‚s tat r le nyok. Hanem egyszer ilyen sz˘kat hallott: "Laci pajt s, meghal lozik kend!" S h rom ember Łgy oldalba szŁrta §fels‚g‚t, hogy m‚g meg se' nyekkent. Pest, 1848. jŁlius MA EGY VE Ma egy ‚ve... ma egy ‚ve... Akkor lett‚l jegyesem, Ma egy ‚ve, hogy el“sz”r Cs˘kolt l meg, kedvesem. des volt a cs˘k, amely ott Ajkaidr˘l r m esett, De ki hinn‚, de ki hinn‚? Cs˘kod most m‚g ‚desebb. Sz ll az id“, mint a pille, Melyet a sz‚l ragad el, Szeml tom st fogy az ‚let, Szeml tom st hervad el. m hervadjon, isten n‚ki, rte nem is bŁsulok; Nem vesz k rba, mit az ‚let F j r˘l lehullatok. Ami elhal ‚letembl, F”lt mad mint szerelem... Oly m‚rt‚kben n“ szerelmem, Amilyben fogy ‚letem! Pest, 1848. augusztus 5. LENKEI SZZADA KoszorŁt k”t”ttem Cserfa-levelekbl, Harmat csillog rajta ™r”mk”nnyeimbl... Kinek adn m ‚n ezt, Kinek adn m m snak, Mint vit‚z Lenkei Husz rsz zad nak? Ez  m csak a sz zad, Ezek a leg‚nyek! §sap ink mell‚ Odaillen‚nek. Romlatlan benn”k a R‚gi j˘ magyar v‚r... B r adhatn‚k nekik E daln l nagyobb b‚rt! Dics“ fiak “k! s ha nnekem nem hisztek, m n‚zzetek oda, Hogy mit cselekesznek. n elhallgatok, az § tett”k besz‚ljen... Sz zszor ki ltj tok Majd r jok az ‚ljent. A Dniester viz‚n TŁl, Mariampolban, Lengyelorsz g f”ld‚n Egy husz rezred van. Sz‚p magyar husz rok, Fiatal leg‚nyek, Kutya-bajuk... vĄgan Mi‚rt ne lenn‚nek? Vigan vannak, ”ssze- Verik bok ikat; De van ott egy sz zad, Amelyik nem vigad. MĄg vil g t ‚li A vid m ezered, K”z–l”k egy sz zad BŁb natnak ered. Mi‚rt bŁslakodtok J˘ magyar husz rok? N‚melyik szem‚b“l K”nny mi‚rt sziv rog? "Hogyne bŁslakodn nk, Hogyne bŁslakodn nk, Mikor vesz‚lyben van des magyar haz nk? RŁtul feni fog t R ja t˘t, r c, n‚met, Hogy az istennyila §ket ott tn‚ meg! S minket, kik a haz t V‚deni szeretn‚k, Itt idegen f”ld”n Tart a k”teless‚g." Igy em‚szti “ket A bŁ ‚s a m‚reg... ™sszesŁgnak-bŁgnak... Vajon mit besz‚lnek? Hangjaik suttog˘k, Arcuk titokteljes... Egy nagy sz nd‚kjok van, Nagy ‚s veszedelmes. Milyen gonoszs got Forralnak magokban, Hogy nem besz‚lnek f”nn- Sz˘val, csak titokban? Mily istentelens‚g Forog elm‚j”kben, Hogy alattomban kell Elj rniok ebben? Nem istentelens‚g, Amit “k akarnak: SegĄts‚get vinni A b ntott magyarnak, SegĄts‚gl menni Haz jok f”ld‚re, Melyre imm r foly a Gazda-nemzet v‚re. Ez a j˘ husz rok SzĄvbeli sz ndoka, s hogy ezt titkolj k, Van annak nagy oka... Odajutottunk m r, Hogy csak titkon lehet T‚gedet ‚rezni, Szent hazaszeretet! jnek ‚jszak j n Ki llott a sz zad Od' a partra, melyet A Dniester  ztat... A foly˘n l pihent Egykor vit‚z rp d, Miel“tt bevette Attila orsz g t. E szent helyen  lltak A der‚k husz rok, Itten nyĄlt ama szent Eskv‚sre sz jok, Hogy meg fogja “ket L tni Magyarorsz g, Hogy Magyarorsz got V‚delmezni fogj k! s mid“n az eskt Elmondott k v˘na, Bel‚ugrattak a Dniester foly˘ba, S j˘ parip ik az ji s”t‚ts‚gben ltalusztak vel”k Sz‚pen szerencs‚sen. S j”ttek hazafel‚, J”ttek, j”v”gettek, H t egyszer m”g”tt”k Kit pillantanak meg? Lenkei kapit ny, Az “ kapit nyok, Ez iparkodott nagy Sebesen ut nok: "lljatok, leg‚nyek, Forduljatok vissza, A gener lis kld, Hogy hĄjalak vissza!" Hanem a husz rok Nem fordultak vissza, S“t a kapit nynak Igy feleltek vissza: "Kapit ny uram, mi Engedelmeskednk Ugy, ha el“re megy, s nem h tra velnk. Vit‚z kapit ny Łr, Legyen a vez‚rnk, Ilyen ember kell, mint Kapit ny ur, n‚knk! Annyi szent, hogy minket Vissza nem visz innen Sem a gener lis Sem pedig az isten. K”teless‚gnkr“l Ne besz‚ljen n‚knk, Szentebb a haza, mint A k”teless‚gnk!" T“r“l v gott magyar Ember a kapit ny, Nem igen t‚rĄt‚ Sereg‚t ezut n. Ment vel”k, nem h tra, De sz‚pen el“re, s el‚rtek ‚des Haz jok f”ld‚re. Itt a haza f”ld‚n, Hov  vont szĄvetek, Forr˘ ”lel‚ssel šdv”zlnk titeket, Vit‚z j˘ testv‚rek, šdv”zlnk ezerszer... Besz‚ljen ak rmit A hadgyminiszter! Pest, 1848. augusztus RESPUBLIKA Respublika, szabads g gyermeke S szabads g anyja, vil g j˘tev“je, Ki bujdosol, mint a R k˘cziak, K”sz”ntelek a t volb˘l el“re! Most h˘dolok, mid“n m‚g messze vagy, Mid“n m‚g r‚mes  tkozott neved van, Mid“n m‚g, aki megfeszĄteni K‚sz t‚gedet, azt becslik legjobban. Most h˘dolok, most dv”z”llek ‚n, Hisz akkor Łgyis h˘dol˘d el‚g lesz, Ha a magasb˘l ellenidre majd A v‚res porba diadallal n‚zesz. Mert gy“zni fogsz, dics“ respublika, B r vessen ‚g ‚s f”ld el‚dbe g tot, Mik‚nt egy Łj, de szent Nap˘leon Elfoglalod majd a kerek vil got. Kit meg nem t‚rĄt sz‚p szelĄd szemed, Hol a szeretet olt rl ngja csillog, Majd megt‚rĄti azt szilaj kezed, Melyben hal los v‚sznek kardja villog. Te l‚sz a gy“z“, a diadal-Ąv Ha elk‚sz–l, a te sz modra l‚szen, Ak r vir gos tarka p zsiton, Ak r a v‚rnek v”r”s tenger‚ben! Szeretn‚m tudni, ott leszek-e ‚n A gy“zedelmi f‚nyes nnep‚lyen? Vagy akkor ra m r t n elvisz az Eny‚szet s ott lenn tart a sĄrba' m‚lyen? Ha meg nem ‚rem e nagy nnepet, Bar tim, eml‚kezzetek meg r˘lam... Republik nus vagyok s az leszek A f”ld alatt is ott a kopors˘ban! Jertek ki hozz m, s ott ki ltsatok Siromn l ‚ljent a respublik ra, Meghallom ‚n azt, s akkor b‚ke sz ll Ez ld”z”tt, e f j˘ szĄv por ra. Pest, 1848. augusztus HROM MADR H rom mad r van, akit szeretek, H rom mad rr˘l mondok ‚neket. Ha oly sz‚p lenne r˘lok ‚nekem, Amily nagyon ‚n “ket szeretem, Amennyi boldogs got, ”r”met Ezen madarak n‚kem szerzenek! Az els“ mad r egy kis cinege, Nem s‚rti “t a t‚lnek hidege, Nem h borĄtja “t meg semmi v‚sz, T‚lben, viharban vĄgan fty”r‚sz, Vigan ugr l a sz raz  gakon, Mint a pillang˘ a vir gokon, Ugr l, mik‚nt a gyermek, gondtalan, J”n ‚s megyen, m shol van untalan, Alig k‚pes kis‚rni “t a szem. - Ked‚lyed e cinege, kedvesem! A m sodik mad r egy csalog ny, Elrejtve ‚l a lombok alkony n, Nem l tja m s ottan s m st “ se' l t, Kis f‚szke n‚ki az eg‚sz vil g, Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd, Elfojt az alkony mindenn‚m neszt, Hogy meg ne h borĄtsa ‚nek‚t, Hogy gy”ny”rk”dj‚k a f”ld ‚s az ‚g, Gy”ny”rk”dj‚k e dalban, amin“ Hozz nk csak legszebb  lmainkban j“, Amelynek minden hangja eltemet Egy b natot ‚s sz–l egy ”r”met, Mert mindenik hang egy szent szerelem. - Ez a csalog ny szĄved, kedvesem! A harmadik mad r egy ifju sas, Sz rny nak r”pte mer‚sz ‚s magas, A vill mokkal egy tany n lakik S tekintet‚t f”lkldi a napig. Nyugodt id“ben alszik, elvonŁl, De ha vihar j”n ‚s v”lt vadŁl, F”l‚bred a sas szenderg‚sib“l, s a viharnak karjaiba d“l s vinni hagyja mag t  ltala, Mint viszi a lovast a paripa R‚mĄt“ b tran, sz”rny– sebesen. - Ez a sas a te lelked, kedvesem! Ked‚lyed gyermek, szĄved asszony ‚s A lelked f‚rfi, te csod s, mes‚s Teremtm‚ny! s ‚n val˘ban nem tudom, Mi t”bb: szerelmem vagy csod latom? Pest, 1848. augusztus A NEMZETHEZ Konduljanak meg a v‚szharangok! Nekem is egy k”telet kezembe! Reszketek, de nem a f‚lelemt“l; F jdalom ‚s dh habzik szivembe'! F jdalom, mert dled‚k haz mra Uj viharnak k”zeledt‚t l tom, s dh, ‚s dh, mert t‚tlenkednk, mert Nem szakad le szemnkr“l az  lom. Pillanatra f”lriadt e nemzet, S sz‚tn‚zett, mi zaj van a vil gban? s a m sik oldal ra fordult, S mostan ujra aluszik jav ban. bredj, ‚bredj, istenverte nemzet, Aki ott az els“k k”zt lehetn‚l, S k rhozatos lomhas god  ltal Mindig h tul ‚s alant hevert‚l! bredj, haz m, mert ha most nem ‚bredsz, Soha t”bb‚ nem lesz ‚bred‚sed, S ha ‚bredsz is, annyi id“d lesz csak, MĄg nevedet sĄrk”vedre v‚sed! F”l, haz m, f”l! sz zados mulaszt st Visszap˘tol egy hatalmas ˘ra, "Mindent nyerni, vagy mindent veszĄtni!" Ezt Ąrjuk f”l ezer lobog˘ra. Oly sok ig teng“dtnk mi Łgy, hogy Volt is, nem is a mienk az orsz g; Valah ra mutassuk meg m r, hogy Senkinek sincs semmi k”ze hozz nk. Vagy ha v‚gz‚s, hogy el kell eny‚sznnk, Irtsanak ki h t ezen vil gb˘l!... A hal lt˘l, nem tagadom, f‚lek, De csup n a becstelen hal lt˘l. Haljunk meg, ha nem szabad m r ‚lnnk, Haljunk meg oly sz‚pen, oly vit‚zl, Hogy azok is megsirassanak, kik Elt”r”lnek a f”ldnek szin‚rl! Legyen olyan minden ember, mintha ZrĄnyi Mikl˘s unok ja volna, Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedl r  t maszkodn‚k honja! Oh de akkor, akkor nem vesznk el, Akkor ‚let ‚s dics“s‚g v r r nk, Akkor saj t ”r”k birtokunk lesz, Ami ut n eddig csak sov rg nk. F”l haz m, f”l nemzetem, magyar n‚p! L‚pj a sĄkra gyorsan ‚s egyszerre, Mint a vill m oly v ratlanŁl ‚s Oly er“vel t”rj ellens‚gedre. Hol az ellen, k‚rdezed? ne k‚rdezd, Mindentt van, ahov  tekintesz, S legnagyobb ‚s legvesz‚lyesebb az, Ki mint testv‚r sĄmul kebleinkhez. K”ztnk van a legnagyobb ellens‚g, A cudar, az  rul˘ testv‚rek! S egy k”z–l”k sz zakat ront el, mint A poh r bort az egy cseppnyi m‚reg. A hal los it‚letet r jok! Sz zezerszer sujtson b r a h˘h‚r, B r a h zak ablak n foly is be Az utc r˘l a ki rad˘ v‚r! K”nny b nni kls“ elleninkkel, Ha kivesznek e bels“ bitangok... F‚lre most, lant... futok a toronyba, MegkondĄtom azt a v‚szharangot! Pest, 1848. augusztus BRANGER LEGUJABB DALA Oh Manuel, f”lkelt im Franciaorsz g! Szabads g nak nincs t”bb‚ ellens‚ge. Ilyennek  lmodtuk, ilyennek mi “tet! Ez az ˘ri s n‚p nem hagy semmit f‚lbe. M‚rt nem hagyott t‚ged k”z”ttnk az isten, Ha m r el‚rhetjk a megĄg‚rt f”ldet, Mit v‚tett‚l, hogy ugy halt l meg, mint M˘zes?... Szeg‚ny bar tom, hogy meg nem ”lelhetlek! A magasztos harcnak gy“zedelmes v‚g‚n Kicsiny kis kunyh˘mr˘l megeml‚kezn‚l te. Az ilyen nagyszer– l znak napjaiban Van egynek a m sra legink bb szks‚ge. Sok ig hallgatn nk hosszan ”lelkezve, Azt n lecs˘koln˘k  rj t k”nnyeinknek, s elki ltan nk: "Vive la R‚publique!"... Szeg‚ny bar tom, hogy meg nem ”lelhetlek. Tudj tok, tudj tok? a Jeu-de-Paume ˘ta, Hol az Łj korszak nyĄlt, melyben a gy“ztes n‚p Ide befolyatta a mi sz‚p haz nkba Az eg‚sz vil got, mint a szĄvbe a v‚rt, A magasztos ‚s b”lcs, v‚res aranyk”nyvben, Amelyet minden ‚v uj f‚nnyel t”lt”tt meg, A Negyvennyolcadik ‚v a legdics“bb lap!... Szeg‚ny bar tom, hogy meg nem ”lelhetlek. Sov nny  tette a kir lys g a haz t, S levet‚ horgony t e fut˘ homokba, J”tt a vill m ‚s f”lfordĄtotta a tr˘nt, S kerestem ezt, de nincs se hĄre, se hamva; Helyette tal lok term‚keny orsz got, Melyet majd a nemes v‚r term‚kenyit meg, Dics“s‚ges f”ld, mely egy vil got t pl l!... Szeg‚ny bar tom, hogy meg nem ”lelhetlek. A respublika nagy ‚s  lland˘ marad, Betelv‚k v gyaink... de ‚n szeret‚lek, Eml‚kszem keserves f”lki lt sodra: "A holtak ”r”kk‚ alusznak, szeg‚nyek!" Alunni, mid“n f”lk‚l Franciaorsz g, Mid“n, hogy kivĄvja a nagy gy“zedelmet, Szks‚ge van neki szellemre ‚s kardra!... Szeg‚ny bar tom, hogy meg nem ”lelhetlek. Dics“s‚g re d, n‚p, e gyors sikeredre! Jobban szeretlek ‚n, ha “ eszemben van. Az ‚n nyĄlt karjaim nem lesznek resen: Aki csak francia, mind testv‚r az mostan. Ti fegyvert fogtatok, s g”rnyedt aggasty nnak Nekem, mint halottnak, itt pihennem kellett! Hideg a v‚rem ‚s forr˘k a k”nnyeim. Oh francia n‚p, hogy meg nem ”lelhetlek! Pest, 1848. augusztus V™R™SMARTYHOZ `Mid“n a nemzetgy–l‚sben augusztus 21-‚n a hadgyben a t”bbs‚ggel szavazott` Hallgassak-e, mivel szeretlek, Mik‚nt aty mat szeretem? Hallgassak-e, mert teneked sem F j majd ugy a sz˘, mint nekem... Hogy is tehetted, amit tett‚l, Az isten szent szerelme‚rt! - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Az‚rt hagy d el a muzs kat, Az‚rt tev‚d le lantodat, Hogy f”ldre sz llv n az egekb“l, Tst‚nt bes rozd magadat. Sarat, sarat kell l tnom rajtad! Ink bb szeretn‚k l tni v‚rt. - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Ime a sas, ha itt alant van A f”ld”n, milyen nagy mad r, S olyan kicsiny, hogy alig l tszik, Mid“n a fellegekben j r. Te f”nn val l nagy, s lenn kicsiny vagy; Az ember ily csod t nem ‚rt. - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Megunta azt a szennyes p ly t A nemzet, melyen eddig ment, Kikzk”d‚ mag t bel“le, S uj c‚lt tz”tt ki odafent, S ti visszahurcolj tok “t a Mocs rba, honnan m r ki‚rt. - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Mit b nom ‚n, hogy nem magad vagy, Hogy ott sz z ‚s sz z van veled? Hab r ott volna valamennyi, Itt k‚ne lenni teneked. Ha a k”lt“ is odahagyja, Ki kzd azt n a j˘ gy‚rt? - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Te volt l a nemzet k”lt“je? Te Ąrtad azt a Sz˘zatot, Mely sz˘lt egy orsz gnak sziv‚hez?... Azt most m r sz‚tszakĄthatod, Mert hieroglif lett bel“le, Amelyet senki meg nem ‚rt. - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Ki hitte volna? ‚n nem hittem, Hogy neved is, e f‚nyes n‚v, Haz nk eg‚n csak r”vidl‚t– Fut˘csillag volt, nem egy‚b. Omoljatok, szemem k”ny–i, E lehullott sz‚p csillag‚rt! - Nem ‚n t‚pem le homlokodr˘l, Magad t‚pted le a bab‚rt. Pest, 1848. augusztus 22. FORRADALOM Halov nyul a gy va szavamra... dalom Viharodnak el“jele, forradalom! SzomorŁk az id“k, a napok feket‚k, Odahagytak aty id, o nemzet, o n‚p! Csak az‚rt szakit d le bilincseidet, Hogy ujabb nehezebb vas em‚ssze kezed. F”di m‚g beteg arcod az egykori por, S ime sorsod ujonnan a porba tipor. Nem a sors, nem a sors, de saj t fiaid Akaratja, mi Łjra lealacsonyit. Ez a v‚tek amily cudar ‚s iszonyŁ, IszonyŁbb legyen ‚rte az ‚gi boszŁ! Leal zod-e, oh haza, szent fejedet? Piszok –lje a hĄr koszorŁja helyett? Miel“tt az er“szak ig ba fogat, Kaszabold le, haz m, nyakadat te magad. Tegye l ncra a zsarnok a holttetemet, Diadalma legyen temet“i menet. Hol el snak, a domb neki tr˘nja legyen S gyakoroljon er“t siri f‚rgeiden! De te, oh haza, nem hagyod el magadat, Haragod tze arcaidon kigyuladt, Kezed ott van a kardon, a markolaton... Ki fog ‚lni, ha nem te, dics“n szabadon? Szapor n ide, kedvesem, ajkaidat, S te fiŁ, szapor n ide a poharat! Mire elfogy a bor, mire csattan a cs˘k, Jelad sra emelhetik a lobog˘t. Halov nyul a gy va szavamra... dalom Viharodnak el“jele, forradalom! Pest, 1848. augusztus HNY HT A VILG? Pesten j rt kend, b tya, ugyan mondja meg, Mit csin lnak odaf”nn a k”vetek? Mondja el a sok sz‚p j˘ hĄrt fel“l”k, Hadd buzdŁljon a szivem, hadd ”r–l”k. "Nem ”rlsz a pesti hĄrek hallat n, RĄva fakadsz, kedves ”cs‚m, mint a ly ny, RĄva fakadsz, hogyha magyar a hited, Ha haz dat s szabads god szereted. Jertek ide, jertek ide, leg‚nyek, Elbesz‚lem azt az Łj hĄrt tin‚ktek, Nem akar az orsz ggyl‚s egyebet, Csak az egyet, hogy katon k legyetek." Ejnye b tya, eb a lelki, mi lelte, Hogy ezt olyan gonosz hĄrnek k‚pzelte? Melyiknket tartja olyan gy v nak, Hogy ne menne szĄvesen katon nak? Egytl-egyig mind ott lesznk, ahol kell, Mind ki llunk b tor, elsz nt l‚lekkel, Alig v rjuk, hogy azt mondj k: ide h t V‚delmezni baj ban a szent haz t! "A szavamba v gtatok, j˘ leg‚nyek, Nem ottan van  m v‚ge a besz‚dnek, Az a v‚ge, hogy katon k legyetek, spedig nem magyarok, de n‚metek. BelebŁjtok majd a n‚met ruh ba, N‚met sz˘val vezetnek a csat ba, N‚met z szl˘, az a feketes rga, Avval mentek szeg‚ny Olaszorsz gra!" Huh m‚g azt is aki  ldja, teremti! De m r abb˘l csakugyan nem lesz semmi, Ilyenek h t k”veteink, ilyenek? Isten “ket ‚rdem szerint  ldja meg. Olaszorsz g minket soha nem b ntott, Egyet akar velnk: a szabads got. Ez‚rt minket odavinni nyak ra? Sose' l‚pnk mi arra a hat rra. Itt maradunk mi a magyar haz ban, Ezt megv‚djk mindhal lig mindny jan, De magyar ruh ban ‚s magyar sz˘val s a magyar h romszin– z szl˘val. Katon nak valamennyin f”lcsapunk, De a magyar haz t v‚di csak hadunk, Magyar haz nk pedig ott van val˘ban, Hol a h romszin– magyar z szl˘ van! Pest, 1848. augusztus VRMEZ§ Magas hegy tetej‚n r‚gi Buda v ra, Mer“n  llva n‚z a ballag˘ Dun ra, Tal n az‚rt n‚z, hogy lesz‚dlj”n v‚gre, s a m‚lybe ess‚k, a vĄz fenek‚re. Jobb is lenne m r “n‚ki ott a m‚lyben, Sok gy szdolgot l tott hosszu ‚let‚ben, Sok gy szdolgot l tott, megirt˘zott t“le, Az‚rt v rja, v rja, hogy m r mikor d“l le? L tta gonosz Zsigmond kir ly idej‚ben Kont lev gott fej‚t a h˘h‚r kez‚ben, Vit‚z H‚derv ri Kont Istv nnak fej‚t, S v‚le egyetemben sok j˘ t rs i‚t. L tta a hitszeg“ L szl˘ kir ly alatt, V‚rpadra id“sebb Hunyadi mint haladt, Sz‚p Hunyadi L szl˘, fiatal levente, ™t pallos-suhint s fej‚t let”tte. Martinovicsot is l tta n‚gy t rs val ™ssze”lelkezni a v‚res hal llal, L tta nyakaiknak f”lfeccsen“ v‚r‚t S lemetszett fejeik r‚mes feh‚rs‚g‚t. H t ezut n ki l t?... elgondolom olykor: Ki tudja, h tha most ‚nrajtam van a sor? Tal n engem is, mint “ket, lefejeznek - Ha meghalok, haz m, te‚rted halok meg. Bud n nem j rjatok, ne j rjatok ‚jjel, Mert tal lkoztok a meg”ltek lelk‚vel, H˘nok alatt tartj k lev gott fej”ket, Ugy ny”gnek, ugy j rj k be a veszt“helyet. Kont s Hunyadi L szl˘ f”nn Szent-Gy”rgy piac n T”lti bolyongva ‚s ny”gve az ‚jszak t, Martinovics pedig t rsaival egytt jf‚li tany t ott lenn a v‚rmez“n t. V‚rmez“, v‚rmez“! nagyon megszomjazt l, Egy hajt sra olyan sok v‚rt inni tudt l, A sok j˘ igazi magyar v‚rt megiv d, S n‚met csapl r adta neked ez  ldom st. Vend‚gl fogadtuk hozz nk a n‚metet, Hanem a vend‚gb“l csakhamar gazda lett, S hej be rosszul, hej be csŁful gazd lkodott, BŁt hozott fejnkre, bŁt ‚s gyal zatot. Martinovics ap t, Hajn˘czi, Zsigrai, Laczkovics ‚s a sz‚p ifju Szentmarjai, Ezek ‚s t”bb m sok ”sszesz”vetkeznek, Sz‚tt”rni rabl nc t a magyar nemzetnek; ™sszesz”vetkeztek ‚let ‚s hal lra, Szabads got hozni a magyar haz ra, A magyar haz nak elnyomott n‚p‚re, Az elnyomott n‚pnek sohajt˘ lelk‚re. "Tov bb is csak s˘hajts, sz‚p magyar nemzetem? Tov bb is csak szolg lj? nem, istenemre, nem! Nem szolg lsz te t”bb‚ idegen nemzetet, Legeslegkev‚sbb‚ pedig a n‚metet. SzabadĄt˘idat mibennnk tekintsed, LeszakĄtjuk r˘lad a szolga-bilincset, S a sz‚gyenfoltot, mely fejedet f”d‚ el, Lemossuk a zsarnok tulajdon v‚r‚vel!" Az ”sszeeskdtek Ągy besz‚ltek b tran, S haladtak naponk‚nt a titkos munk ban, Jaj de miel“tt a gym”lcs meg‚rt volna, Egy istentelen k‚z azt leszakĄtotta. El rulta “ket egy rosz, egy gaz cudar, Elfogdost k “ket egym sut n hamar, S b”rt”nbe vetett‚k neh‚z vasra verve, Dug ba d“lt a nagy hazament‚s terve. Csakhamar kihĄtt k a b”rt”nbl “ket, BĄr k el‚ vitt‚k kihallgat s v‚gett. s sz˘lt a bĄr˘: "nem maradtok ‚letben, ™sszeeskdtetek a szent haza ellen." s “k Ągy feleltek nagy rendĄthetetlen: "Nem a haza ellen, csak a kir ly ellen! Ha a kir ly s haza egy uton nem j rnak, Egyiknek veszni kell, veszni a kir lynak!" Nagy ‚s szent igazs g! de ez igazs got M‚g most is eg‚szen ki nem mondhatj tok, Csak ugy f‚ligmeddig lehet azzal ‚lni, Kl”nben az ember vele mag t s‚rti; Ann l kev‚sbb‚ volt m‚g akkor szabad, Tiszt n ‚s kereken mondani igazat... Ha egy‚b v‚ts‚g”k nem lett volna nekik, M r az‚rt mag ‚rt a nyakukat szegik. A nyakukat szegt‚k. A v‚rmez“n Bud n Mind az ”t elv‚rzett egy nap egym sut n. A szeg‚ny magyarok leverve zokogtak, A n‚metek pedig g“g”sen kacagtak. §k, az elit‚ltek, b tran l‚ptek oda A h˘h‚r el‚be, a sz”rny– v‚rpadra... M jus h˘napja volt, hajnal volt az egen, R˘zsa a kertekben, v‚r a veszt“helyen. Szabads g‚rt elhullt dics“  ldozatok, Hol vannak, hol vannak a ti sĄrjaitok? Hov  temettek el? szent hamvaitokat Hol tal ljuk meg, hogy tiszteljk azokat? Olyan sok ig volt  tkozott nevetek, MegemlĄteni sem volt szabad bennetek, De m r annak v‚ge... megadhatjuk a b‚rt. ldozhatunk k”nnyet a kiontott v‚r‚rt! Pest, 1848. augusztus .oOo.