Pet“fi S ndor (1848/II.) AZ APOSTOL 1 S”t‚t a v ros, r fekdt az ‚j. M s t jakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyt k Arany szemeiket. Olyan fekete a vil g, Mint a kib‚rlett lelkiismeret. Egyetlenegy kicsiny f‚ny Csill mlik ott f”nn a magasban B gyadtan s haldokolva, Mint a beteg mereng“nek szeme, Mint a v‚gs“ rem‚ny. Padl sszob nak halv ny m‚cse az. Ki virraszt ott e m‚cs vil ga mellett? Ki virraszt ott f”nn a magasban? K‚t testv‚r: a nyomor ‚s az er‚ny! Nagy itt, nagy itten a nyomor, Alig hogy elf‚r e kicsiny szob ban. Kicsiny szob cska, mint a fecskef‚szek, S a fecskef‚szekn‚l nem dĄszesebb. Kietlen, puszta mind a n‚gy fal, Azaz hogy puszta volna, ha Ki nem cifr zta volna a pen‚sz, S csikosra nem festette volna az Es“, mely a padl son  t befoly... Al huz˘dik az Es“ vastag nyoma, Mint gazdagok lak ban A csengety–zsinor. A l‚g olyan nyomaszt˘ A s˘hajokt˘l s a pen‚sz szag t˘l! A nagy urak kuty i t n, Amelyek jobb tany hoz szoktanak, Eld”glen‚nek e helyen. Feny“fa gy, feny“faasztal, Mely a zsibv s ron sem kelne el, Az  gy l b n l egy v‚n szalmazs k S az asztal mellett egy p r szalmasz‚k S az  gy fej‚n‚l egy szuette l da, Ez a szob nak minden bŁtora. Kik laknak itten? A l mpa f radt pislog sa mellett Kzd a hom ly ‚s f‚ny... az alakok Mint  lomk‚pek el vannak mos˘dva S a f‚ls”t‚tben f‚lig r‚mlenek. A m‚cs vil ga csalja a szemet? Vagy e f”d‚l alatt lak˘k mind Oly halv nyak val˘ban, Oly kĄs‚rtetszer–ek? Szeg‚ny csal d, szeg‚ny csal d! Az  gy fej‚n‚l –l a l d n Csecsem“j‚vel az anya. Boldogtalan kis csecsem“! Rekedt ny”g‚ssel szĄja, szĄvogatja Anyj nak sz raz emlej‚t, S hi ba szĄja. Az asszony elgondolkodik, S f j˘k lehetnek gondolatjai, Mert mint megolvadt h˘ a h zereszrl Sr–n omolnak k”nnyei, Omolnak v‚gig arc n A kisded orc j ra le... Vagy t n nem is gondolkodik, Csak megszok sb˘l, ”ntudatlanŁl Szakadnak a k”nnyek szem‚b“l, Mint a szikl b˘l a patak? Id“sebb gyermeke, Istennek h la, alszik (Vagy csak alunni l tszik?) A fal mellett a nyoszoly n, Mely f”dve durva leped“vel, Amely al˘l kikandik l a szalma. Aludj, kicsiny fiŁ, aludj, S  lmodj aszott kezedbe kenyeret, S  lmad kir lyi lesz! Egy ifju f‚rfi, a csal dapa, Az asztaln l s”t‚t homlokkal –l... T n e homlokrul  rad a borŁ, Mely a szob t bet”lti? E homlok egy eg‚sz k”nyv, amibe A f”ldnek minden gondja van beĄrva: E homlok egy k‚p, melyre miljom ‚let Ins‚ge ‚s f jdalma van lefestve. De ott alatta a s”t‚t homloknak K‚t f‚nyes szem lobog, Mint k‚t bolyong˘ st”k”s, Mely nem f‚l senkit“l, S melyt“l mindenki f‚l. Tekintete Mindig messzebb, mindig magasabbra sz ll, Mig elvesz ott a v‚gtelenben, Mint a felh“k k”z”tt a sas! 2 Csendes kiv–l a nagyvil g, Csendes bel–l a kis szoba, Csak n‚ha s˘hajt kinn az “szi sz‚l, Csak n‚ha s˘hajt ott benn az anya. A kisfiŁ halkan f”l–l az  gyon, Falhoz t masztva b gyadt tagjait, S rim nkod˘lag, mintha temet“ F”ld‚b“l j“ne a hang, Ągy susog: "Ap m, ehetn‚m! Er“k”d”m, hogy elaludjam, Er“k”d”m, de el nem alhatom; Ap m, az ‚hs‚g f j, adj kenyeret, Vagy csak mutasd meg, az is j˘lesik." "V rj holnapig, kedves kicsiny fiam, V rj holnapig, holnap kapsz kenyeret, Kakastejjel st”tt feh‚r cip˘t." "Ink bb ma sz raz barna kenyeret, Mint holnap l gy feh‚r cip˘t, ap m, Mert holnapig meghalhatok, Meg is halok, tudom... Olyan sok ig nem j”n az a holnap. Mi˘ta mondod azt a holnapot, S mindig ma van, mindig csak ‚hezem! Vajon ha meghalunk, ap m, Ha sĄrba tesznek, ‚heznk-e ottan?" "Nem, gyermekem, Ha meghalunk, t”bb‚ nem ‚heznk." "Ugy ‚n ohajtom a hal lt, ap m, K‚rlek, szerezz nekem kopors˘t, Egy kis feh‚r kopors˘t, Olyan feh‚ret, mint any mnak arca, Vitess a temet“be s t‚gy a f”ld al ... A holtak olyan boldogok, Mert nem ‚heznek “k!" Ki mondja  rtatlannak A gyermeket? Hol a t“r, hol van a kard, amely Irt˘ztat˘bb, gy”trelmesebb Sebet v˘n k‚pes ejteni, Mint apja szĄv‚n ejtett E gyermek ajaka? Szeg‚ny apa! Tart˘ztat  mag t, De k”nnye hirtelen kicsordult, S “ arc hoz kapott S azt megt”r”lte reszket“ kez‚vel, Azt gondol , hogy meghasadt sziv‚b“l Feccsent re  a v‚r! § a panaszhoz nem szokott, de most Kit”rt bel“le ellen llhatatlanŁl: "Oh ‚g, isten! miv‚gre alkot l? Mi‚rt nem hagyt l ott a semmis‚gben, Amelybe lelkem testem visszav gy? Vagy embernek mi‚rt teremt‚l s m‚rt ad l csal dot, Ha m r azt nem t pl lhatom Saj t v‚remmel, mint a pelik n?... De  llj meg ajkamon, sz˘, Az isten tudja, mit cselekszik, Magas terv‚be nem l t a vak ember, S k‚rd“re vonnunk “tet nem szabad. R klde a tengerre engem, Lelkembe tette az ir nyt–t, Amerre ez vezet, megyek. - Nesze, fiam, nesze E kis darab keny‚r, egy‚l, Edd j˘iz–n, ez a v‚gs“ darab, Holnapra sz ntam s ha most megeszed, A j˘ ‚g tudja, holnap mit eszel." Moh˘ ”r”mmel Kapott a kisfiŁ ut na, Az  gyra visszaguggolt, S oly j˘iz–en falatozta Az istenadta sz raz kenyeret, Hogy csillogott bel‚ szeme, Mint k‚t szerelmes szentj nosbog r; S mid“n a v‚gs“ falatot Lenyelte, r borŁlt az  lom, Mint v”lgyre a napalkonyat k”de, S lehajt  a p rn ra kis fej‚t, S aludt, ‚s  lmodott mosolyg˘ arccal... Vajon mit  lmodott, mir“l? Kopors˘r˘l-e vagy keny‚rr“l? lomba sĄrdog lta Mag t az anya is, A m sik mell‚ tette kisded‚t, Karj val mind a kett“t  t”lelte S a nyoszoly nak sz‚l‚n Łgy aludt. A f‚rfi f”lkelt asztal t˘l, Az  gyhoz l‚pdeg‚lt l bujjhegyen, Meg llt el“tte ”sszefont karokkal s elgondolkod‚k: "V‚gt‚re boldogok Vagytok, szeretteim! Az ‚letet nem ‚rzitek, Levette v llaitokr˘l az  lom E nagy sŁlyt, mit napestig hordotok, Szeg‚ny, szeg‚ny szeretteim. n istenem, h t jobban szereti Az  lom “ket, mint ‚n szeretem, hogy Ez t‚szi “ket boldogokk , Amikk‚ ‚n nem tehetem? De hisz mindegy, el‚g hogy boldogok... Aludjatok, kedveseim, Aludjatok, j˘ ‚jszak t." Megcs˘kol  a h rom alv˘t, Szenth roms g t csal d‚let‚nek, ld sad˘lag terjeszt‚ f”l‚j”k Kez‚t (hogy e k‚z m st nem adhatott Nekik, mint puszta  ld st!) S hely‚re visszaballagott. M‚g egy szelĄd tekintetet Vetett a n‚pes nyoszoly ra. Egy oly szelĄd, ‚des tekintetet, Melyt“l az alv˘k  lmaikban R˘zs k ‚s angyalok k”z”tt mulattak, Azt n kin‚zett ablak n, Bel‚je n‚zett a s”t‚tbe, N‚zett bel‚je oly mer“en, mintha Azt f”l akarta volna gyujtani jszakf‚ny‚vel l ngol˘ szem‚nek. 3 Hol j rhat e viraszt˘ f‚rfi lelke? Min“ utat v lasztott s kit keres? Ott f”nn bolyong azon magasban, Hov  csak “rltek s f‚listenek Mer‚szlenek s birnak f”lsz llani! Ledobta a h z ‚s nap gondjait, mint Toj sa h‚j t a mad r, Kikelt s r”p–l. Az ember meghalt benne s ‚l a polg r. Ki a csal d‚ volt el‚bb, Most a vil g‚; Ki h rom embert ”lelt az im‚nt, Most milli˘kat ”lel  t. Ott f”nn csattognak lelke sz rnyai, Honn‚t a f”ld olyan par nyinak L tszik, mint a meg‚gett PapĄr hamv n a szikra. Sebes r”pt‚ben ahogy elsuhant Egy-egy csillagn l, ez megreszketett A gyertyal ngk‚nt, melyre r leheltek. R”p–lt, r”p–lt. Miljom s miljom m‚rf”ldnyire Van egyik ‚gitest a m sik t˘l, S azok m”g”tte m‚gis Oly hirtelen maradtak el, Mint v gtat˘ lovas m”g”tt Sr– erd“ben a f k. S mid“n imm r f”l–l volt A csillagoknak milli rdjain, El‚rt... el‚rt... A mindens‚g v‚g‚re t n? Nem... a mindens‚g k”zep‚re! S ott volt el“tte, Ki korm nyozza a vil gokat Pillantat val, Kinek val˘ja f‚ny, S kinek szem‚b“l minden szikra egy nap, Mit f”ldek s holdak forognak k”r–l. s sz˘lt a l‚lek, az §s-szellem f‚ny‚ben fr”dve, Mik‚nt a hattyu frdik A t˘nak  tl tsz˘ viz‚ben: "Isten, l‚gy dv”z, l‚gy im dva! F”lsz llott hozz d egyik porszemed, hogy El“tted leboruljon, S elmondja: h– fiad vagyok, aty m! Kem‚ny p ly ra ŁtasĄt l, De ‚n nem zŁgol˘dom, S“t  ldalak, mert azt mutatja ez, hogy Szeretsz, hogy ‚n v lasztottad vagyok. A f”ld lak˘i elfajultanak, Elt‚rtek t“led, rabszolg k lev‚nek... Rabszolgas g, ez a b–n”k szl“je, A t”bbi ennek apr˘ gyermeke. Ember hajol meg emberek el“tt! Ki embert rs nak fejet hajt, Az, isten, t‚gedet csufol! Meg vagy csufolva, isten, ott a f”ld”n, De ez ”r”kk‚ nem maradhat Ągy, Dics“s‚gednek helyre llni kell. Egy ‚ltet adt l ‚nnekem, aty m, S ‚n azt szolg latodra szentelem. Mi lesz a dĄj? vagy lesz-e dĄjam, Nem k‚rdezem; A legroszabb rabszolga is k‚sz F radni, hogyha megfizetnek ‚rte. n dĄjkiv nat, dĄj rem‚nye n‚lkl F radtam eddig, s f radok tov bb is. De lesz jutalmam, s nagy jutalmam lesz Azt l tni majd, hogy embert rsaim Rabokb˘l ujra emberek lev‚nek, Mert ‚n “ket, b r v‚tkesek, V‚tk”kben is f”l”tte szeretem. Adj, isten, adj f‚nyt ‚s er“t nekem, Hogy munk lhassak embert rsim‚rt!" Igy sz˘lt a l‚lek, s visszasz llott a nagy ‚gb“l A f”ldre a kicsiny szob ba, Hol elzsibbadva v rta “t a test. A f‚rfiŁ f”lrezzene, Hideg futott  t tagjain, VerĄt‚k folyt le homlok n... Nem tudta, ‚bren volt-e eddig, Vagy  lmodott?... bren volt, mert el lmosodni kezdett. Neh‚z pill in –lt az  lom. F”lszedte f radt tagjait, s v nszorogva vitte A f”ld”n fekv“ szalmazs kra. Ki f”nn az ‚gben j rt im‚nt, Ottan hever most durva szalmazs kon! Mig a vil g h˘h‚rai Selyemp rn kon nyugszanak, §, a vil gnak j˘tev“je, Dar˘con hentereg. De Ąme v‚gs“t lobban a m‚cs, Kialszik b gyadt ‚lete, S kiv–l az ‚j mindegyre oszlik, Mint a tov bb-tov bb adott titok, S a hajnal, a vid m kert‚szle ny, R˘zs kat sz˘r a h z kis ablak ra S rideg fal ra a szob nak, S a f”lkel“ nap legels“ sug ra Az alv˘ f‚rfi homlok ra sz ll, Mik‚nt egy arany koszorŁ, mik‚nt egy F‚nyes meleg cs˘k isten ajak rul! 4 Ki vagy, csod latos teremtm‚ny, Ki vagy te, f‚rfiŁ? Lelked ruh ja Csillagsug rb˘l sz“tt f‚nyes pal st, s testedet Kopott rongyok fedik. Csal dod ‚hes, ‚hes vagy magad, S vas rnapod van, Ha l gy keny‚r ker–l v‚letlen–l Abrosz n‚lk–li asztalodra, S mit a ti‚idnek s magadnak Nem bĄrsz megszerezni, A nagyvil got T”rekszel boldogĄtani. Az ‚gbe van szabad bej ratod, S ha Łri h z el“tt kopogn l, Az ajt˘t b‚z rn k el“tted; Az istennel t rsalkodol, S ha nagyurat sz˘lĄtan l meg, Nem  llna sz˘ba v‚led. Az embereknek Egy r‚sze szent apostolnak nevez, A m sik r‚sz pedig Szents‚gtelen gonosztev“nek, Ki vagy? kit“l van sz rmaz sod? Bszk‚n neveznek-e szl“id Fioknak, vagy sz‚gyenre gyŁlad arcok Nevednek hallat ra? Min szlet‚l? ponyv n vagy b rsonyon? Elmondjam a t”rt‚netet, E f‚rfi ‚let‚t? Elmondom azt... ha festen‚m, Ugy festen‚m le, mint egy patakot, Mely ismeretlen szikl b˘l fakad, mely S”t‚t szk v”lgy”n t”r keresztl, Hol k rog˘ holl˘k tany znak, Minden nyomon egy k“be botlik, S ”r”k f jdalmat ny”gnek habjai. 5 Az ˘ra nyelve ‚jf‚lt hirdetett. Kegyetlen t‚li ‚j vala, A t‚li ‚jszak k k‚t zsarnoka Uralkodott: A hideg ‚s s”t‚ts‚g. F”d‚l alatt volt a vil g, Ki is kis‚rten‚ az istent Ilyenkor szabad ‚g alatt? Az utc k, melyeken nem r‚giben Tolongva j rt az embersokas g, šres-puszt k voltak, mint a meder, Melyb“l kisz radt a foly˘... a N‚ptelen utc kon csak egy §rlt bolyongott, A fergeteg. Nyargalt az utc kon keresztl, Mik‚ntha ”rd”g –lne h t n, s l ngsarkantyŁt verne oldal ba. A h ztet“kre ugrott f”l dh‚ben. s besvĄtett a k‚m‚nyeken. Tov bb rohant s teli torokkal OrdĄtozott bel‚ a Vak ‚j siket fl‚be. Azt n a fellegekbe markolt, Rongyokra t‚pte ‚les k”rmivel, S reszkettek a megr‚mlt csillagok, S a felh“darabok k”z”tt Id‚bb-od bb h”mp”ly”ge a hold, Mint a holt ember a hull mokon. Egy pillant s alatt L‚lekzet‚vel ism‚t A felh“ket t”megbe fujta, s a magasb˘l lecsapott a f”ldre, Mint pr‚d j ra a rabl˘mad r, Egy ablak t bl j t ragadta meg, Megr zta ‚s sark bul kifeszĄt‚, S mid“n m‚ly  lmokb˘l a bennlak˘k Sikoltva f”lriadtak, Elv gtatott “ r‚mesen kacagva. N‚petlen a v ros... ki j rna ily Id“ben kinn?... ‚s m‚gis, m‚gis ott egy l“ alak... vagy kĄs‚rtet tal n? J r sa olyan kĄs‚rtetszer–. Err‚bb j”n, err‚bb, m r l tszik, hogy asszony, De a s”t‚ts‚g titka, hogy Koldusn“-e vagy Łri h”lgy? K”rltekint leselked“leg, Amott a b‚rkocsit pillantja meg, Tolvajl‚ptekkel hozz sompolyog, A kocsis alszik a bakon, Halkan kinyitj' a hint˘ ajtaj t, s lop tal n? ellenkez“leg, Bel‚tesz valamit, becsukj' az ajt˘t, S elillan, mint a gondolat. NyĄlt nemsok ra a kapu, Kij”tt egy asszonys g s egy Łr, Be–lnek a hint˘ba, a kocsis IndĄtja lovait, rohan... Ott benn ny”g‚s, azt n sikolt s... Az asszonys g sikolta f”l, Mert l b n l egy kisgyermek ny”g”tt. El‚rte a hint˘ a c‚lt, Az Łr s az asszonys g kisz ll, S az asszony Ągy sz˘l a kocsishoz: "Nesze a dĄj, fiŁ, S itt benn kocsidban a borraval˘, Egy sz‚p kis gyermekecske, Viseld gondj t, mert isten adom nya." Igy sz˘lt az asszony s ment az Łri p r. Szeg‚ny kisded te ott a kocsiban! Mi‚rt kuty nak nem szlett‚l? Ottan lett v˘n neveltet‚sed Ez asszonys g ”l‚ben, Elt pl lt volna gy”ng‚dgondosan; De mert ember lett‚l ‚s nem kutya, Az isten tudja, milyen sorsra jutsz! A b‚rkocsis fl‚t, fej‚t vakarta, S im dkozott-e vagy k romkodott, Nem tudni, csak hogy morgott valamit. Az isten ld s nem tetszett neki. Gondolkod‚k, mit t‚gyen e k”ly”kkel? Ha elviszi haza, Otthon a gazda majd fej‚hez v gja, S kidobj' az ajt˘n mindkett“j”ket. Nagy m‚rgesen csap a lovak k”z‚, s hajt keservesen. A klv rosban egy szurtos lebujban Mulatnak m‚g, a l mpaf‚nyt“l Piroslik Ąm az ablak, Mint az isz kos ember orra. A b‚rkocsisnak sem kellett egy‚b, Az isten ld st odatette sz‚pen A kocsma ksz”b‚re, s ment. Alighogy elhord  mag t, J˘ ‚jszak t mond ott benn t rsinak Egy r‚szeg cimbora, S amint kil‚p a ksz”b”n, Olyat botlik, hogy k‚pivel Bar zd t hŁz a megfagyott havon. Teremtett‚z a tisztes f‚rfiŁ, Hogy m‚lt˘s ga ilyen p˘rul j rt. "Az a ksz”b n“tt tennap ˘ta," Ugymond, "tennap nem volt ilyen magas, Ha ily magas lett volna, tennap is Meg kellett volna botlanom, De ‚n tennap meg nem botoltam, Pedig nem ittam kevesebbet, mint ma, Mert ‚n rendes pontos vagyok, Mindennap egyform n iszom." Igy d”rm”g”tt, ‚s f”lt p szkod‚k, S indult ‚s folytat  a d”rm”g‚st: "Hi ba is besz‚ltek, mert az a Ksz”b nagyobb, mint tennap volt, nagyobb; M r ettl el nem  llok, nem bizony, Hisz mekkor t emeltem l bamon! S m‚gis hogy j rtam, sz‚gyen ‚s gyal zat. Az a ksz”b megn“tt, igen... Vagy t n k”vet tett oda valaki? Az meglehet, mert hej rosz a vil g, A g ncsol˘d st sz”rnyen szereti. Rosz emberek, rosz emberek, K”vet g”rdĄtnek l baim al , S l bam vaks g t orrom b nja meg. Csak az vigasztal, hogy a t”bbi is, Ha majd kij“, rajt  tbukik. Kedvem v˘n ottan lesbe  llani, s n‚zni, mint potyognak el, Mikor kil‚pnek, hehehe... De mit besz‚lsz, v‚n ember, mit besz‚lsz? H t illik ez, Illik hozz d ily k r”r”m? Nem, ez nem illik, s ‚n ezennel Azzal javĄtom meg magam, Hogy visszam‚k, ‚s elhajĄtom Az ajt˘ mell“l a k”vet. Tolvaj vagyok, s szks‚gnek eset‚n Rabl˘ is, ‚s ha r ker–l a sor, Az embert f“be kollintom, de azt, Hogy orr t Ągy beverje, Azt el nem birn  lelk'ism‚retem." s visszaballagott a j˘ ”reg, Hogy elhajĄtsa a gonosz k”vet. Ut na nyŁl... cs˘v lja... hah, Milyen visĄt s! Megh”kken a v‚n ember ‚s Tn“dve ekk‚p sz˘l mag ban: "A mennyd”rg“s mennyk“be is, Ilyen k“ m‚g nem volt kezemben, Olyan puha s azonf”ll sikĄt is! SikĄt˘ k“, ez furcsa egy kicsit. N‚zzk csak itt az ablakn l... hoh˘, Hisz ez gyerek, val˘s gos gyerek. J˘ est‚t, kis ”cs‚m Vagy kis hugom... nem is tudom, mi vagy? Hogy a man˘ba jutott l ide? Megsz”kt‚l Łgye szleidt“l, Te kis gonosztev“! De mit besz‚lek ‚n megint, Milyen bolond besz‚dek m r ezek! Hiszen p˘ly ban van szeg‚nyke, Tal n ‚pen ma szletett. Vajon kik a szl“i? Tudn m csak, vissza is vinn‚m nekik. De m r ez m‚gis csak cudars g Igy elhajĄtani a gyermeket, mint Az elviselt bocskort, cudars g. Ezt a diszn˘k, de m‚g A rabl˘k sem teszik. P˘ly ja v‚n kopott ruha, Szeg‚ny asszonynak gyermeke... Hm, h tha gazdag‚? s az‚rt Takarta anyja e rongyokba, hogy Ne is sejthess‚k Łri sz rmaz s t? Ki tudja, nem tudhatja senki sem, M r ez titok, s ”r”kre az marad. Ki lesz ap d, szeg‚ny kicsiny gyerek?... Ki? n leszek! Biz isten, az leszek, ap d, Mi‚rt ne? f”lnevellek tisztesen. Lopok sz modra, mĄg t“lem telik, s ha A munk b˘l v‚gk‚p kiv‚nl”k, Sz momra majd te lopsz. Ez Ągy van, Igy mossa egyik k‚z a m sikat. Nagyon j˘ lesz. Most m r t”rv‚nyesebbek Lesznek lop sim, kett“nk‚rt lopok. Majd m‚g kev‚sbb‚ furdal A lelkiismeret. De a patvarba, m‚g neked Tej kell, biz a, tej... h˘h, sebaj, HIsz ott a szomsz‚dasszony, ‚pen Tennap temette el kis gyermek‚t. Majd f”lv llalja “ a szoptat st, Bizony f”l  m, j˘ fizet‚s‚rt Elszoptatn  az ”rd”g”t mag t is." Igy elm‚lkedve ballagott haza A j˘ ”reg. Keskeny sik torok Vezettek elrejtett lak hoz, Mely f”ldalatti pincelyuk vala. A szomsz‚dasszonyt f”lver‚ lm bul ”kle d”nget‚sivel, Mit a nyikorg˘ ajt˘n gyakorolt. "Szomsz‚dasszony, gyerty t, vil got," Sz˘lt a v‚nember, "gyerty t hirtelen, A h zat gyujtom fel kl”nben. Minek? minek? mit k‚rdezi? Gyerty t, ha mondom, szapor n! Igy... most egym sut n Szoptassa meg e gyermeket. Hol vettem? ugy tal ltam, Az isten  ldott meg vele. Hisz mindig mondtam ‚n, hogy engem A j˘isten szeret. Szeret bizony Jobban, mint a papok hiszik. Hm, ez nagy kincs! mag ra bĄzom, Szomsz‚dasszony, viselje gondj t, De jobban, mint saj t fi nak. Nevelje f”l, neveltet‚si K”lts‚geit magamra v llalom, Megalkuszunk, hiszen mi ‚rtjk egym st. Igaz, hogy a p‚nz mostan ban Szken terem, mert tudja ”rd”g, Az emberek mind sz zszem–ek; De ‚n az‚rt kir lyilag Fogok fizetni, isten megsegĄt. Hanem mondom, viselje gondj t, Ugy b nj‚k v‚le, mint szemf‚nyivel, Mert e gyermek v‚n napjaim rem‚nye." Megalkuv nak. A f‚lfagyott kisded f”lmeleg–lt Az eml“n, mit sz j ba vett, Amelyb“l ‚desen sziv  a Keser ‚letet. Csak egy napos m‚g, s mennyit h nykodott m r! Mennyit nem fog h nyk˘dni ezut n! 6 M snap kor n az ”regŁr A szomsz‚dasszonyhoz kiv ncsian Bekukkantott, ‚s sz˘lt vala: "Nos, hogy van a vend‚g? rem‚lem, j˘l. De itten egy kiss‚ hv”s van, Szomsz‚dasszony, boszork nyadta, F–ts”n be... sz zszor mondjam-e, Hogy a k”lts‚g eny‚m?... de Łgy, igaz, FiŁ-e vagy ly ny? m‚g nem is tudom." "FiŁ, szomsz‚d uram, fiŁ, Olyan fiŁ “kelme, mint a pinty." "Ann l jobb. H‚t, nyolc esztend“ alatt Olyan tolvaj lesz, mint a Krisztus; Dics“s‚ges tolvajj  nevelem! Sz˘, ami sz˘, m r ahhoz ‚rtek, Hogyan kell a fiŁt nevelni, rtek hozz , mint senki m s. A vak Tam st is ‚n neveltem, Kit a minap k”t”ttek f”l... Ez volt a tolvaj! f‚lszem– volt, S m‚gis meglopta az ezerszem– Istent is. - Kisfiam, ne f‚lj, Bel“led sem lesz kont r, esksz”m. De, szomsz‚dasszony, t n nevet Csak k‚ne adni n‚ki, melyet Hiress‚ t‚gyen a vil g el”tt. Mit gondol, angyalom, Minek nevezzk?... hadd l m csak, mi volt Tennap?... Szilveszter napja... j˘, Legyen Szilveszter. n a pap leszek, Szomsz‚dasszony lesz a keresztanya. Kereszteljk meg, hogy nev‚t T”rv‚nyesen viselje, S legyen kereszty‚n, nem pedig pog ny, Hogy egykor el ne ŁtasĄtsa Szent P‚ter b tya a menny ajtaj t˘l. Van vĄz ebb' a faz‚kba'?... van. Emelje csak f”l a fiŁt. s hozza hozz m... de meg lljunk, Hisz pap vagyok, h t reverenda kell... Ahol van egy zs k, azt k”t”m nyakamba." Az ”regŁr a zs kot felk”t‚, Kez‚be vette a faz‚k vizet, S eg‚sz pomp val s nnep‚llyel Keresztel‚ meg a fiŁt, s Szilveszter lett a neve. 7 N‚gy ‚v haladt el, s gyermek lett a csecsem“, Ott n“tt fel a s”t‚tben A f”ld alatt, a b–nnel S f‚rgekkel egy tany n. Nem szĄtta a menny tiszt bb leveg“j‚t, Nem l tta a f”ldnek sz‚ps‚geit. lt, s olyan volt, mint a halott. Az ”regŁrnak benne kedve telt, Mert ‚sz s gyess‚g villant ki bel“le, Mik‚nt a t–zk“b“l a szikr k, s gondol  az ”regŁr: Szikr b˘l t mad a l ng. Alig n‚gy esztend“s ‚s m r lopott Gy”m”lcs”t a kof t˘l, ‚s kilopta A vak koldŁs kalapj b˘l a krajc rt. J˘ nevel“je minden csinja‚rt Adott sz‚p sz˘t ‚s kenyeret neki, De egyszersmind megd”nget‚, ha Eg‚sz nap semmit sem lopott. Azonban ez ritk n fordult el“, S az ”regŁr rem‚nyei Szeml tom st n”v‚nek, S ‚pĄt‚ f radatlanŁl a J”v“ szikl in a l‚gv rakat, s addig ‚pĄt‚, mig egyszer Ott f”nn akadt a leveg“ben, A j˘ ”reg, a gondos nevel“! Akaszt˘f ra kellett jutnia, Ki ann l sokkal t”bbet ‚rdemelt. A szomsz‚dasszony ott vala F”lmagasztaltat s n. L t , mid“n a mester Hurkot k”t”tt nyak n, s “ Nyelv‚t hosszan ki”lt‚, Mintegy csŁfolva a vil got, Ki ilyen csŁff  tette “t. S mid“n a cerem˘nia ut n A szomsz‚dasszony hazament, A kisfiŁhoz Ągy sz˘lt ny jasan: "Most m r az ”rd”g elvihet, fiam; menj Isten hir‚vel a pokolba, M t˘l megsz–nt a fizet‚sem ‚rted, S magam k”lts‚g‚n, nem kiv nhatod, Hogy itt hizlaljalak, mint a lib t. Jer, azt a szĄvess‚get megteszem, Hogy kikis‚rlek a kapun. De Ha visszaj”sz, a csatorn ba doblak." A kisfiŁ ezt a dolgot nem ‚rt‚, N‚m n engedelmeskedett. Mid“n becsukt k az ajt˘t m”g”tte, M‚g egyszer visszapillantott e zajra, Azt n elindult s ballagott. Ment, mendeg‚lt, Egy utc b˘l ki, a m sikba be, Ily hosszu Łtat m‚g nem tett soha, Uj volt el“tte minden, amit l tott... Sz‚p cifra boltok, cifra emberek, B mulva  llt, b mulva ment tov bb. S amint egy utc t elhagyott, a m sik Ott volt azonnal s Ągy v‚getlen–l A v rosnak v‚g‚t nem ‚rte. Sok b mul stul, sok men‚st“l Elf radott a kisfiŁ, Egy utcasarkon lekuporodott, A sz”gletk“h”z t maszt  fej‚t, tellen‚ben tarka j t‚kszerrel Vigadt egy p r virgonc gyerek, Azokra n‚zett, ‚s mosolyga, mintha Ott j tszan‚k “ is vel”k, s addig-addig n‚zte “ket, MĄg sz‚p lassacsk n elaludt. Aludt sok ig; egyszer Azt  lmod , hogy k‚t hegyes tzes vas K”zelg fel‚je, mindig k”zelebb J”tt az szem‚hez, hogy kissse ezt... Ny”sz”rg”tt f‚lelm‚ben ‚s K‚ts‚gbeesve ‚bredett f”l... Az ‚j imm r k‚s“ vala, Az ‚gen csillagok val nak ‚s Az utc kon nem voltak emberek, Csak egy ”reg banya llott el“tte Mer“ szemekkel, Mikt“l m‚g jobban f‚lt a kisfiŁ, mint lm ban a tzes vast˘l... oda- HŁz  mag t a sz”gletk“h”z, hogy Majd belapult feje, S r  sem mert n‚zni a bany ra, El sem mert n‚zni r˘la. A v‚nasszony v‚gigcir˘gat  Arc t, s sz˘lt hozz  oly szelĄden, Amint csak t“le telt: "Hogy hĄnak, kisfiam? Ki az ap d, ki az any d, S hol laknak? majd elkĄs‚rlek haza, Jer, addsza kezedet." "Nevem Szilveszter... nincs ap m s any m, Nem is volt, Łgy tal ltak engem, s hazamennem t”bb‚ nem szabad; A szomsz‚dasszony azt ig‚rte: Ha visszam‚k, a csatorn ba dob." "H t jer velem, fiacsk m, Jer hozz m, ‚n any d leszek, Gondos, szelĄd any d... jernk." K‚zen fog  a kisfiŁt az asszony, K”vette “t az aggodalmasan S reszketve, szinte eszm‚letlen–l, Nem tudva, hogy mi t”rt‚nik vele? "N‚zd, itt lakunk, fiacsk m," Sz˘lott otthon a v‚n banya, "Az ‚n lak som e szoba, Tied pedig a konyha lesz. Nem fogsz magadban lakni... hej, kutyus, Kutyus ne!... itt van... Łgye sz‚p kutya? Ezzel tany zol itten. Ott a pokr˘c, elf‚rtek rajta ketten, Olyan j˘  gy, hogy jobb se kell, s a kutyus majd meleget tart, Ne f‚lj, nem b nt, j˘ kis kutya, L tod, mily ny jasan tekint r d, Hogyan cs˘v lja fark t? Mint testv‚rek fogj tok egym st Szeretni, nem k‚telkedem. Fekdj le mell‚, s alugy l, fiam. Ehetn‚l t n? adn‚k is vacsor t, De m r k‚s“ van, l tom, alhatn l, Azt n rosz is, kiv lt gyereknek, az Alv s el“tti vacsora, Mert t“le ”rd”g”kkel  lmodik. Fekdj le h t, ‚s alugy l, fiam." Ott hagyta “t a v‚n banya; F‚l‚nken kullogott a Pokr˘cra a kuty hoz, S a pokr˘c sz‚l‚n meghuz  mag t, Nem mert t rs hoz k”zeledni. De a kutya Hozz simŁlt bar tilag, tcsillogott szeme Az ‚j s”t‚ts‚g‚n, s e csillog s Olyan szelĄd, olyan testv‚ri volt, Hogy b tors got ‚s bizalmat ™nt”tt a kisfiŁba. Egym shoz egyre k”zelebb s k”zelebb huz˘dtak. Az eb sz“r‚t simĄtgat  a gyermek, S az ennek arc t nyalogatta, Besz‚lt is v‚le a fiŁ, s az  llat V lasz gyan nt halkan ny”sz”rg”tt. Meleg, forr˘ bar ts got k”t”ttek. M snap pediglen a fiŁhoz Igy sz˘lt a v‚n boszork ny: "Mostan figyelj r m, gyermekem, K‚pzelheted, hogy ingyen Nem tartalak, Mert ingyen a Krisztus koporsaj t Sem “riz‚k. Dolgozni fogsz, mert Ąrva van: Aki nem dolgozik, ne is egy‚k. Azonban dolgod k”nny lesz, Val˘di kiskir lys g... Koldulni fogsz, m st nem teszesz. n a munk t m r restelem, Mert elhĄztam nagyon, S el–znek, hogyha koldulok, El–znek a kegyetlen emberek. Te fogsz koldulni h t helyettem, Te rajtad sz nakozni fognak, S megaj nd‚koznak, fiam. Azt mondod majd, hogy  rva vagy, Ap d most halt meg, ‚s any d Honn fekszik ‚hen s betegen. n a t volban lesni foglak, S vigy zok r d, az‚rt te is vigy zz, Kl”nben nem lesznek j˘ napjaid, Becs–letemre mondhatom. n nagyon j˘ vagyok, ha j˘ vagyok, De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok, Ezt Ąrd fejedbe ‚s szivedbe, Kedves fiam. KoldŁlni fogsz mindenkit“l, Kinek jobb a ruh ja, mint a ti‚d, s ilyet eleget tal lsz, ne f‚lj. El“re nyujtod kezedet, Oldalra hajtod fejedet, Fel- s ”sszehŁzod a szem”ld”k”d, A sz dat le fogod biggyeszteni, S szemed megny lazod, s ugy rim nkodol Beteg any d s az isten szent nev‚ben. Meg‚rtett‚l-e, gyermekem? Ha meg nem ‚rt‚l, ujra magyar zom, S ha sz˘ ut n egy ltal ban Meg nem tanŁlod ezt a tudom nyt, Bottal verem bel‚d." A gyermek  llit , hogy Mindent tud s nem felejti el. Az asszony elpr˘b ltat  vele A jelen‚st ‚s elcsud lkozott a FiŁnak mesterf”lfog s n. "Aranyb ny t tal ltam Benned, fiacsk m, hihihi!" Vigyorgott a boszork ny, "Val˘di gr˘fi ‚letnk lesz, Val˘di gr˘fi ‚letnk! L ssunk mindj rt az arat shoz... Ehetn‚l? majd ha megj”vnk, fiam, Akkor j˘llakhatol. Neked kl”nben nem szabad sokat Enned, mert mint ‚n elhizol, Azt n elillan a nyŁl, S thetjk bottal a nyom t. K”v‚r koldusnak Sov nyan j r az alamizsna." Egy n‚pesebb utc ba mentenek, Ott a banya Ki llit  a gyermeket, S “ egy k”zel csapsz‚kbe t‚rt, s onnan kandik lt ki, S ah nyszor a fiŁ kez‚be Dob nak valamit, F”lvette a p link s poharat, Egyet kortyantott ‚s vigyorgott. 8 Egyik nap Łgy folyt, mint a m sik. KoldŁl ‚s koplalt a fiŁ; A v‚n bany nak gondja volt re , Hogy el ne hĄzz‚k valahogy szeg‚nyke. KoldŁlt ‚s koplalt, e kett“t tud  Az ‚letb“l s nem egyebet. Eln‚zte sokszor, Mid“n j tszottak gyermekt rsai, N‚zett r jok mer“en, S gondolta, milyen j˘ lehet Az a j t‚k, az az ”r”m! S elm‚je napr˘l-napra ‚rett, S ‚rezni kezde, ‚rez‚, Hogy “ boldogtalan... K‚t ‚vet ‚lt m r  t a koldul sban. Nem volt t”bb‚ szks‚g re , Hogy megny lazza szemeit, Gyakorta telt meg az k”ny–ivel. Egyetlen bar tja volt, Ki ny jasan n‚zett re , Kit szeretett, ki “t szerette, S kivel megoszt  Sov ny falatjait, Amelyeket otthon kapott, S amelyeket a v rosban tal lt... Ez egy bar tja a kutya, Mely h l˘t rsa volt. Mint v gya hozz , hogyha reggelenk‚nt Elhagyta “t, s ha este hazament, Min“ ”r”mmel volt vele! A v‚n any˘ m r irĄgyelni kezd‚ A bar ts got, amelyet k”t‚nek, IrĄgyel‚, hogy a kutya A gyermeket jobban szerette, mint “t, s sokszor megver‚, s mid“n az  llat F jdalm ban keservesen vonĄtott, A gyermek sĄrt, zokogva sĄrt. s a v‚nasszony elkergette v‚gre A h ztul a j˘  llatot, T”bb Ązben elkergette, de Az visszaj”tt mindannyiszor, S a kisfiŁhoz mindig ny jasabb lett. Igy ‚lt a gyerek. M r hat‚ves volt, S  t‚lte hat sz zadnak nyomor t s n‚h ny percnek  rva ”r”m‚t. Ott  llt egy utca sz”glet‚ben egyszer, S didergett... k‚s“ “szi este volt. S r volt az utca, s k”d a s r felett, Neh‚z komor k”d, s “ a s rban k”dben MezĄtl b ‚s hajadonf“vel  llt, S az elmen“kh”z ny”sz”r”gve Nyujtotta s rga kis kez‚t. Ugy ment be hangja a szivekbe, Mik‚nt egy ‚g“ f jdalom, Mint a harang szava, Mely haldokl˘ ember sz m ra sz˘l. Egy v‚n mogorva Łr Meg llt mellette s hosszan n‚zte “t, Hosszan, mer“en,  tfur˘ szemekkel. A gyermek elszaladni k‚szlt. "Meg llj!" morgott re  az Łr. A gyermek  llt s moccanni sem mert, S az Łr k‚rd‚: "vannak szl“id?" "Va..." azt akarta mondani, Van anyja, aki ‚hezik s beteg, S most halt meg apja, De e mogorva Łr el“tt Nem mert hazudni, Tork n akadt a sz˘, azt gondol , Hogy ez mindent tud, ‚s Ągy v laszolt: "Nekem szl“im nincsenek, Vagy nem tudom, hogy vannak-e? Mert ‚n tal lt gyermek vagyok." "K”vess teh t" sz˘lt a mogorva Łr, S ut na indult a fiŁ. A v‚nasszony kil‚pett rejtek‚b“l, s r ki ltott: "itt maradsz, Hazug k”ly”k!... Ez a fiŁ az ‚n fiam, uram!" "Nagys gos Łr," rim nkodott a gyermek, "Nagys gos Łr, ‚n nem vagyok fia. Mentsen meg engemet, vigyen mag val, Az isten s a szentek nev‚re k‚rem! Meguntam m r a koldul st; Az “ sz m ra kellett k‚regetnem, s engemet koplaltatott, Hogy csak min‚l rosszabb szĄnben legyek, Hogy sz nakozz‚k rajtam, aki l t. Oh istenem, most is hogy ‚hezem!" Igy sz˘lt a gyermek, a mogorva Łrra F”ln‚ze, s esdekl“ szem‚b“l K”nny folyt le, k”nnyek z pora. Oh gaz d”g, oh te istentagad˘, Te ”rd”gf nak makkja te!" Rivalt a v‚n boszork ny a fiŁra, "Te bocskortalpra sem m‚lt˘ pofa, Te hazugs g kal sza, Te minden rosz, te semmi j˘! M‚g hogy nekem koldult, uram fia, Mikor hal lba sz‚gyenlem magam, Ha k‚reget, s e rosz szok sa megvan, Mihelyt elforditom szemem, s h nyszor vertem m r meg ‚rte, Hogy ilyen sz‚gyent hoz re m! Szeg‚ny vagyok, de koldul sra Nincsen szks‚gem, mert el‚lek Becsletes munk m ut n. s m‚g hogy ‚n “tet koplaltatom! n! a legjobb falatokat A sz jamt˘l szakĄtom el, S bel‚ t”m”m! De mindez hagyj n... m‚g meg is tagad. Nem f j a szived, te puruttya l‚lek, Te csŁf poronty, any dat megtagadni, Szl“any dat? hogy ki nem szakadt e Sz˘val bel“led a l‚p ‚s td“ S a m jad ‚s a zŁz d? A f”ld”n nincs jobb nagyanya, Mint ‚n vagyok, s “ ily rosz unoka! De m r nincs messze az it‚let... Saj t tulajdon anyj t Tagadja meg a gyermek, des szl“j‚t!" Ennyit dar lt a v‚n malom Egy l‚lekz‚s alatt; Itt a mogorva Łr Sz˘hoz jutott s sz˘lt: "El‚g m r a kom‚di b˘l, Kl”nben e bottal n‚mitlak el, Undok szipirty˘! R‚szeg vagy, mint a csap; Ha kij˘zanodol, J“j hozz m a keresztlev‚llel, (Ott ama nagy h zban lakom,) S a gyermeket elviheted, De csak ha a keresztlev‚llel j“sz. s most hordd el magad... s te K”vess, fiŁ." s a fiŁ k”vette az urat, Koronk‚nt vissza-visszan‚zett, Azt k‚pzel‚, hogy a banya M r nyŁl ut na s gall‚ron ragadja; De az nem mert k”zelgeni, Ottan maradt  ll˘hely‚ben, Csak ”kl‚vel fenyeget“z”tt, S forgatta ‚g“ szemeit, mint A kov cs a tzes vasat 9 Jobban lett dolga a fiŁnak, Nem kellett t”bb‚ lopnia, s nem kellett koldulnia, Milyen boldogs g, mily j˘t‚tem‚ny! Csak n‚ha sz llt az aggalomnak ”lyve F”l‚je: h tha a boszork ny El“j”n a keresztlev‚llel, Mi lesz akkor megint bel“le?... s n‚ha sz llt a bŁ galambja F”l‚je, ha esz‚be Jutott a h– kutya, A h l˘t rs ‚s a bar t. Ennek kedv‚‚rt gyakran szinte k‚sz volt A v‚n bany hoz ism‚t visszamenni, S koldulni, csakhogy egytt legyenek. Gyakorta  lmodott fel“le, lmodta, hogy ”lelte a kuty t, S ez nyalta k‚p‚t ‚s kez‚t, S mid“n f”l‚bredt s t rs t nem lel‚, Elkezdett sĄrni, s hosszan sĄrdog lt. Mid“n haza‚rt a fiŁval a Nagys gos Łr,  tadta “t a Csel‚ds‚gnek. Kitisztit k “t A r‚gi szennyb“l, mely re n“tt, s r‚gi rongyai helyett Kapott sz‚p Łj ruh t. Mily j˘lesett neki! Azt v‚lte, eddig nem is ‚lt, Azt v‚lte, hogy most szletett. Ekkor mag hoz hĄvat  Az Łr, ‚s Ągy sz˘lt szigorŁn: "FiŁ, e gyermek itt fiam, te “t Nagys gos Łrfinak hivod, § lesz parancsol˘d, S te sz˘t fogadsz neki, § lesz az Łr, te l‚sz a szolga. Egy‚b dolgod nem lesz, mint sz˘t fogadni, De ennek pontosan t‚gy eleget. Minden szem-int‚s egy parancsolat; Ha teljesĄted, nem lesz semmi baj, Lesz enned, innod ‚s ruh d... Ellenben ˘cska rongyodat, Amelyben f”lfogadtalak, Nyakad k”z‚ akasztatom, Azt n mehetsz a nagyvil gba S koldulsz, mint eddig koldul l." Szolg lt az  rva gyermek a Nagys gos Łrfinak, M”g”tte ment, m”g”tte  llt, Mindig  rny‚ka volt, s leste ajka mozdul s t, S alig volt a parancs kimondva, Mid“n m r teljes–lt is, S a j˘ fiŁ M‚gis mennyit nem szenvedett! Mert a nagys gos Łrfi Oly gaz k”ly”k vala, Amilyenek rendesen a Nagys gos urfiak. reztet‚, hogy “ az Łr, reztet‚, minden nyomon. Ha sz j t a leves meg‚get‚, Kis szolg j t t‚ pofon; Ha nem k”sz”nt m s n‚kie, A kisfiŁ fej‚r“l št”tte le a kalapot, s ennek markolt st”k‚be, Ha a f‚s– bel‚akadt haj ba. S nem volt olyan csĄn, oly gonoszs g, Mit rajta el nem k”vetett, Mihelyt esz‚be jut vala. L b ra l‚pett k‚szakarva, Azt n ell”kte, hogy m‚rt  ll az utban? Sarat kent r , s azt n nyakon ver‚, Am‚rt olyan tiszt talan, Szem‚be ”nt‚ a vizet, s ha sĄrva Fakadt r , mazna fattyunak nevezte. Sok szennved‚se volt szeg‚ny fiŁnak, s napr˘l-napra t”bbet szenvedett, De t–rte b‚k‚n bajait, T–rt elsz ntan, mik‚nt egy f‚rfiŁ, Kiben magas l‚lek lakik. S miv‚gre t–rt, mi‚rt el nem hagy  KĄnos hely‚t, mint gyakran volt esz‚ben? Ha tudn tok, mi‚rt maradt! Nem a j˘ ‚tel ‚s a j˘ ruha Csal  “t vissza, hogyha Łtnak indult, Hogy elbujdoss‚k a sz‚les vil gba; Nem volt “ olyan, mint a tyŁk vagy a lŁd, Mely elbarangol, s ha meg‚hezik, J˘llakni ism‚t visszamegy hely‚re, Mig ellenben a csalog ny s pacsĄrta, Ha megnyĄlt b”rt”n‚nek ajtaja, Ott hagyva a k‚sz ‚s j˘ eledelt, Elsz ll ”r”kre s megel‚gszik azzal, Mit kinn a szabadban tal l. Igy ‚rezett a kisfiŁ Mint e szabadba v gy˘ madarak, S m‚gis maradt, mint a tyŁk ‚s a lŁd, S ha indult, ism‚t visszat‚rt! Mi csalta vissza “t? A tanul s. Az Łrfi mellett eltanulgatott. Ott  llt m”g”tte ‚szrev‚tlen–l, K”nyv‚be kandik lt, S a nevel“ minden szav ra Figyelmezett, S mit egyszer megtanŁlt, El nem feledte. El“bb tud  az Ąr st-olvas st, Mint a nagys gos Łrfi. s amint szaporodtak ‚vei, Azokkal szaporodtak Ism‚reti, Mint a szarvas szarv n az  gak, S “ bszke kezdett lenni r ja, S ha a nagys gos Łrfi Bolondokat besz‚lt szok s szerint, Kijobbit  mag ban, S mosolyga a badar besz‚deken. S a nevel“ el“tt Nem t–nt el ‚szrev‚tlen A szolga fens“s‚ge Az ifjŁ Łr f”l”tt, S ha nem tud  Leck‚it a tanĄtv ny, Azzal pirĄta r , Hogy a szolg val mondat  el, Ki azt hall s ut n tanulta meg. Becs–let‚re v lt ez a fiŁnak, De nem v lt ”r”m‚re, erre nem, Mert a kev‚ly nagys gos Łrfi Mindannyiszor kem‚nyen Lakoltat , hogy “t megsz‚gyenĄt‚. Naponta Łj ‚s durv bb ld”z‚sek Jutottak a szeg‚ny fiŁnak, s “ naponta jobban ‚rez‚ A szenvedett m‚ltatlans gokat, S most m r, ha megt‚ az Łrfi “t, Nem teste ‚rez‚, de lelke, PirŁlt, de nem mivelhogy f jt neki, Hanem mert sz‚gyenl‚ mag t. Tizenhat esztend“s vala. Minden nap egy-egy sugarat l”velt Elm‚je oszlad˘ k”d‚be, S minden sug r egy-egy bet– volt, s ilyen Ąrat lett a sok bet–b“l: "Mi jogn l fogva vernek itten engem? Mi joggal b nt embert az ember? Kl”nbnek alkot  az isten Az egyik embert, mint a m sikat? Igazs gosnak hirdetik az istent, Ha igazs gos, Łgy azt nem tehette, —gy minden embert egyform n szeret. S ‚n t”bb‚ t–rni nem fogok, Ak rmi lesz bel“lem. T pl latot, ruh t, sz ll st kapok, De ‚n ez‚rt szolg lom “ket, S ezzel ler˘va a j˘t‚tem‚ny. Dolgoztathatnak, erre van jogok, De a ver‚sre nincs. M‚g egyszer fognak csak megtni, De t”bbsz”r, istenemre, nem!" Ugy is lett. Els“ alkalommal (s v rni erre nem kellett sok ig) Mid“n az Łrfi r  kez‚t emelte, Ekk‚p ki lta f”l: "Meg lljon ”n! Ne b ntson t”bbet, mert Łgy visszav gom, Hogy megsiratja holta napjaig. El‚g sok  voltam kutya, Kit verni, rŁgni lehetett, Ezt n ember leszek, Mert ember  m a szolga is! Megvallom, itt j˘t‚tem‚nyt Rakott egy k‚z re m, De m s k‚z azt bottal ver‚ le r˘lam, s eszerint Nem tartozunk egym snak semmivel." Az Łrfi e szokatlan sz˘kra Elk‚pedett, megmerev–lt, S tajt‚kot turva ekk‚p ordĄtott: "Hah szolgafaj! hah l zad˘ gazember!" s a fiŁ Ągy v laszolt, s hangja megvet“ volt: "Hm, szolgafaj? ha m r a szlet‚st Vesszk, tal n az ‚n ap m Kl”nb Łr volt, mint minden ivad‚kod, S hogy eldobott mag t˘l, Az “ hib ja, nem eny‚m, S ha minden Łr ilyen roszlelk–, mint te, J˘l is tev‚, hogy eldobott, Mert Łgy ennek k”sz”nhetem, ha Becs–letes ember leszek. s l zad˘?... ha l zad s az, Mid“n az ember ‚rzi ‚s kimondja, Hogy “ is ember, mint ak rki m s, Ugy bszk‚n mondom: l zad˘ vagyok. S tudn m csak mindazt, amit ‚rezek, Ugy, amint ‚rezem, kimondani, F”ll zadn nak milli˘k velem, S reszketne a vil g, Mint Spartacust˘l R˘ma reszketett, Mid“n elt‚pett l ncaikkal Vert‚k fal t a gladi torok! - Nagys gos Łrfi, isten ”nnel, Mi egytt t”bb‚ nem maradhatunk, n ”nnel mint ember besz‚ltem, s hogyha egyszer m r A szolga emberr‚ emelkedik, hen hal meg vagy a bit˘f n, De t”bb‚ szolga nem lesz!" Ezzel megfordult ‚s kiment, ™r”kre ott hagy  a h zat, Hol gyermeks‚ge Łgy uszott el, MInt a vir g az iszapos patakban. Amerre l tott, arra indult, Ment a vil gba c‚ltalan. Az ifjŁs g f”lgyŁladott sziv‚ben, Ugy ‚gett, mint a f”lgyŁlt v ros ‚g, Amelyre r fŁj a viharnak Sv”lt“ ˘ri sa; S e l ngokban milyen csud latos Mes‚s k‚pek keletkez‚nek! S lelk‚t e l ngok ugy megedz‚k, Mint a h mort–z a vasat. A v ros v‚g‚n utol‚rte “t Az Łrfi nevel“je. Alig l‚lekzett a j˘ f‚rfiŁ. Sokat futott, hogy utol‚rje, Kiverte arc t a verĄt‚k, T”r”lget‚ minduntalan, Mik”zben a fiŁval Ągy besz‚lt, S besz‚diben Nem volt nagyon sok ”sszefgg‚s: "Ne, tedd el ezt a p‚nzt, fiam, Nekem egy ‚vi j”vedelmem, Ten lad eltart ‚vekig, Ha j˘l gazd lkodol. Nagy ember lesz bel“led, n mondom azt neked. Dics“bb fiŁt m‚g nem l ttam ten lad. n sz˘rul-sz˘ra ‚rzem azt, amit te, De sohasem mertem kimondani. F‚ltem t“led s b multalak, Mid“n besz‚lt‚l. Az isten  ldjon minden szavad‚rt. Tan csolom, parancsolom, Igen, parancsolom, fiŁ, hogy TanŁlj, v‚gezd az iskol kat, Kl”nben ‚n Meg tkozlak s megv‚r az isten. Te nem magadnak szlet‚l, De a haz nak, a vil gnak. Azt mondom n‚ked, hogy tanŁlj, Amit kl”nben Nem is k‚n mondanom, Hiszen te Łgy szeretsz tanŁlni. s most az isten  ldjon meg, fiam, L‚gy szerencs‚s, ‚lj boldogŁl, S eml‚kezz‚l meg r˘lam is koronk‚nt, De ha tan csomat nem fogadod, Akkor felejts el engemet." Lehajlott a fiŁ, Hogy megcs˘kolj' a j˘ ember kez‚t, De “ nem enged‚, s“t a fiŁt Meg”lel‚ s arc t cs˘kolta meg, S Łgy t vozott k”nnyes szemekkel. Mily j˘l esett ez a fiŁnak, Szeg‚ny fiŁnak milyen j˘l esett! Ez volt az els“ szeretet, Mellyel tal lkozott. Tizenhat ‚vig kelle ‚lnie S kĄnl˘dnia, Mig oly emberre akadott, Ki nem taszĄt  el mag t˘l, Ki meg”lelte “t! 10 Ki‚rt a v rosb˘l az ifju. Mid“n ki‚rt a sz–k falak k”z–l, Azt gondol : b”rt”nb“l szabadŁlt, S moh˘n sziv  a tiszta l‚get, Az isten legdr g bb aj ndok t, Melyt“l a l b er“t kap ‚s a L‚leknek sz rnya n“. Egyszer sok ra visszan‚zett, Nagyot haladt m r, messze volt a v ros, A h zak ”sszeolvad nak Egym ssal, ‚s a barna tornyokat Elnyelte f‚lig a t vol k”de, S m‚hdong s volt az ezerek zaja. Az ifjŁ biztat  mag t: "Tov bb, tov bb, Semmit ne halljak ‚s semmit ne l ssak Onn‚t, hol eddig ‚ltem, Ha ‚letnek mondhatni ‚ltemet." S ment, mint aki ostorhegyet fut. S mid“n v‚gk‚p eltnt a v ros, S ott  lla “ a v‚gtelenben, Szabadnak akkor ‚rz‚ csak mag t. "Szabad vagyok!" ki lta f”l, "Szabad vagyok!" T”bbet nem mondhatott, De k”nnyei besz‚ltek, S jobban mondt k el ‚rzem‚nyeit, Mint nyelve mondta volna. Oh milyen ‚rz‚s, milyen gondolat, Mid“n az ember el“sz”r szabad! s ment az ifju, egyre ment, Amerre sz‚p t j csalta, arra Ir nyoz  l‚p‚seit. Megb mul  a sĄkot ‚s hegyet, A sĄk mez“t ‚s a hegy erdej‚t s mindent, ami csak szem‚be tnt, Mert minden oly Łj volt el“tte, El“sz”r l tta a term‚szetet, A term‚szet sz‚ps‚geit. s ott a rengetegben, A fellegekbe gaskod˘ b‚rcek k”z”tt, Ahol mennyd”rg‚s a folyam zug sa S a mennyd”rg‚s it‚letnap rivalma... Vagy ott a puszt k r˘nas g n, Hol n‚m n ballag a csendes kis ‚r, S hol a bog rd”ng‚s a legnagyobb zaj... Ottan meg llt az ifju, K”rltekintett  hitattal, S mid“n szem‚t s lelk‚t meghordoz  A l that r f”nns‚gein, Er“t vett rajta egy szent ‚rzem‚ny, Let‚rdepelt s im dkoz‚k: "Im dlak, isten; most tudom, ki vagy? Sokszor hallottam ‚s sokszor kimondtam, De nem ‚rtettem nevedet. A nagy term‚szet magyar zta meg Hatalmad ‚s j˘s godat... Dics‚rtess‚l, dics‚rtess‚l ”r”kre! Im dlak, isten; most tudom, ki vagy?" Amerre csak ment, mindentt Oly sz‚pnek l tta a term‚szetet, De benne mindentt az embert Olyan boldogtalannak: Nyomor s gazs g gy”t”rte mindentt. Azt kezdte ‚szrevenni, Hogy “ nem a legszerencs‚tlenebb, s f jt nagyon neki, Hogy vannak n la sz nand˘bbak is. Mindig kicsĄnyebb lett el“tte Saj t baja, Mig v‚gre v‚gk‚p elfelejt‚, S nem l tta ‚s nem ‚rez‚ azt, Csak a m sok baj t, s homlok t a hideg k“re tette, S forr˘ keserves k”nnyeket sĄrt. 11 Esz‚ben tart , mit sziv‚re K”t”tt a j mbor nevel“, Mid“n bucsŁt vett t“le s p‚nzt adott neki; Esz‚ben tart  ezt az ifju S nem hagyta teljesĄtlenl. Be llt az iskol ba, S tanŁlt szorgalmasan, S olyan volt t rsai k”r‚ben, Mint csillagok k”z”tt a hold. Azok csod lt k “t, de nem szerett‚k, Lelk‚nek fens“s‚ge rajtok Mint sziklak“ nehezkedett, s ellen‚ben IrĄgys‚g ‚s gŁny t madott f”l, s r l”v”ld”z‚ A sebesĄt“ nyilakat. "M‚rt b ntotok ti engemet?" Sz˘lott szelĄd j˘szĄvs‚ggel Gyakorta t rsihoz, "M‚rt b ntotok, bar tim, engem? n nem tanŁlok a magam jav ra, Ti‚rtetek tanŁlok ‚n; Mit ‚n tudok, higy‚tek, annak M s fogja venni haszn t, Ak rki m s, csak ‚n nem. Ha bel tn tok lelkem m‚lyibe, Ragaszkodn tok hozz m, j˘ fiŁk, Ugy szeretn‚tek, mint most nem szerettek, Mint ‚n szeretlek titeket. Ha bel tn tok lelkem m‚lyibe, ltall tn tok gyarl˘s gtokat, S nem vagdaln tok a fa  gait, Mely egykor sz motokra hoz majd rny‚kot ‚s gym”lcs”t, Szeg‚ny r”vidl t˘ fiŁk ti! De majd szerettek m‚g ti engemet, Szeretni fogtok, istenemre, engem!" Kacaj k”vette ilyet‚n besz‚dit, S csak Łjabb t”lt‚sl szolg ltanak A gŁnyol˘d s fegyver‚be, Amely mind‚g sziv‚nek  llt. s elvadŁlt lassank‚nt a vil gt˘l, Mindegyre m‚lyebben sz llott mag ba, S ker–lt mindenkit... egy bar tja volt, A senkit“l meg nem zavart mag ny. Ott ‚lt azon k‚pek k”z”tt, miket šres  br ndoknak tart a vil g, De melyekr“l “ tudta, hogy azok l“ val˘di l‚nyek, Az “ lelk‚be n‚z“ J”v“ alakjai. Ott a mag nyban buzg˘n olvas , Mik‚nt a hĄv“ a kor nt S mint a zsid˘ a bibli t, Olvasta ott buzg˘an a Vil gt”rt‚netet. Vil gt”rt‚net! mily csod latos k”nyv! Mindenki m st olvas bel“le. Egyiknek dv, m siknak k rhozat, Egyiknek ‚let, m siknak hal l. Egyikhez Ągy sz˘l s kardot ad kez‚be: "Eredj ‚s kzdj! nem kzdesz hasztalan, Az emberis‚gen segĄtve lesz." M sikhoz Ągy sz˘l: "tedd le kardodat, Hi ba kzden‚l, Mindig boldogtalan lesz a vil g, Mint ezred‚vek ˘ta az." Mit olvasott ez ifiŁ bel“le? Mit gondolt “, mid“n e k”nyvet Becsukta reszket“ keze?... Ezt gondol : "A sz“l“szem kicsiny gym”lcs, Egy ny r kell hozz  m‚gis, hogy meg‚rj‚k. A f”ld is egy gym”lcs, egy nagy gym”lcs, S ha a kis sz“l“szemnek egy ny r Kell, h ny nem kell e nagy gym”lcsnek, AmĄg meg‚rik? ez bel‚ker–l vezredek vagy t n ‚vmiljomokba, De bizony ra meg fog ‚rni egykor, s azut n az emberek bel“le Vil gv‚g‚ig lakom zni fognak. A sz“l“ a napsugaraktul ‚rik; Mig ‚des lett, h ny napsug r Lehelte r ja ‚lte meleg‚t, H ny sz zezer, h ny miljom napsug r?... A f”ldet is sug rok ‚rlelik, de Ezek nem nap sug rai, hanem Az embereknek lelkei. Miden nagy l‚lek egy ilyen sug r, de Csak a nagy l‚lek, s ez ritk n terem; Hogyan kiv nhatn˘k teh t, hogy A f”ld hamar meg‚rj‚k?... rzem, hogy ‚n is egy sug r vagyok, Amely segĄti a f”ldet meg‚rni. Csak egy nap tart a sug r ‚lete, Tudom, hogy amid“n meg‚rkezik A nagy szret, Akkorra ‚n m r r‚g lementem, S par nyi m–vemnek nyoma Elv‚sz az ˘ri si munka k”zt, De ‚letemnek a tudat er“t ad, Hal lomnak pedig megnyŁgov st, Hogy ‚n is, ‚n is egy sug r vagyok! - Munk ra h t, F”l a munk ra, lelkem! Ne l‚gyen egy nap, egy perc elveszĄtve, Nagy a f”ladat, az Id“ r”p–l, s az let r”vid. - Mi c‚lja a vil gnak? Boldogs g! s erre eszk”z? a szabads g! Szabads g‚rt kell kzdenem, Mint kzdtek ‚rte oly sokan, s hogyha kell, elv‚rzenem, Mint elv‚rzettek oly sokan! Fogadjatok, ti szabads g-vit‚zek, Fogadjatok szent sorotok k”z‚, Z szl˘tokhoz h–s‚get esksz”m, S hahogy v‚remben lesz egy p rtt“ csepp, Kiontom azt, kifeccsentem bel“lem, Hab r szivemnek k”zep‚n lesz is!" Ily vallom st tett... nem hallotta ember, De meghallotta odaf”nn az isten, F”lvette a szent k”nyvet, melybe Jegyezve vannak a martĄrok, S bel‚ ir  a Szilveszter nevet. 12 A gyermek ifjuv  lett S az ifju f‚rfiv . Esztend“ esztend“ ut n J”tt a f”ldet megl togatni, S bucsŁt sem v‚ve, t voz nak. §t sem ker–lt‚k ki az ‚vek, Elment hozz ja mindenik, S nyomott hagyott arc n, sziv‚n. TŁl volt imm r az iskol kon, R‚gen kij rta azokat, s benn volt a vil gban, Az ‚letben, az emberek k”z”tt, Hol minden l‚pten megl”kik az embert, S minden l”k‚s egy darabot t”r”l le A l‚lek zom nc b˘l S az orc nak szin‚b“l. Be m snak l tta e vil got, Mint amilyennek k‚pzel‚! Naponta kisebbnek tetszett el“tte, M‚lyebben s–lyedettnek Az ember, akit isten Saj t k‚p‚re alkotott, Az ember, akinek szem‚vel A napba k‚ne n‚znie, s e helyett a porba n‚z, Mik‚ntha f‚rgeket keresne, Hogy t“l”k a csusz st tanulja. s mentl kisebbnek tetszett el“tte Az ember, annyival nagyobbnak L t  a munk t, amire Hivatva ‚rez‚ mag t. De el nem csggedett. T n oly par nyit v‚gzett, mint a hangya, De mint az, olyan f radatlan volt. Sz–k volt k”re, De e k”rt teljesen bet”lt‚ Lelk‚nek f‚nyivel. Erk”lcse, tudom nya n‚ki Nevet szerzett m‚g iskol iban, S mid“n e p ly t v‚gez‚, T”bb Łr hiv  meg “t Nagy s gazdag hĄvatalra Ilyen kecsegtet‚ssel: "Szeg“dj‚l hozz m; szolga l‚sz, igaz, De ily urat szolg lni, mint ‚n, Dics“s‚g, ‚s az‚rt, hogy El“ttem meghajolsz, El“tted ezren hajlanak meg. M s dolgod nem lesz, mint ez ezreket NyŁznod tehets‚ged szerint, s e K”nny– munk b˘l meg fogsz gazdagodni." Szilveszter megk”sz”nte sz‚pen E k”nny– munk t ‚s Ągy v laszolt: "Az‚rt, hogy ‚nnekem Szolg im legyenek, n m s szolg ja nem leszek. n nem kiv nom, hogy el“ttem Embert rsim hajlongjanak, De ne kĄv nja t“lem m s se, hogy El“tte ‚n hajoljak; Nem ismerek n lam kisebbet S nem ismerek n lam nagyobbat. S a gazdags got illet“leg, az Nekem tal n ingyen se kellene, Ann l kev‚sbb‚ kell olyan nagy  ron, Hogy ‚rte nyŁzzak m sokat!" Ekk‚p szokott besz‚lni “ Levett kalappal, de f”lemelt f“vel. El nem fogadta a nagy hĄvatalt, De j”ttek hozz  szeg‚ny emberek, s meghiv k “t falujokba Jegyz“nek, ‚s az ifju ment, Ment ”r”mest ‚s boldogan. S mid“n el‚rt a faluba, S k”rlvev‚k “t a lak˘k, Igy sz˘lt hozz jok l ngol˘ szemekkel: "šdv”z l‚gy, n‚p! ugy n‚zz szemembe, TanĄt˘d ‚s aty d leszek. A b”lcs“ ˘ta mit vertek fejedbe? K”teless‚gidet; n megtanĄtlak jogaidra" s teljesĄt‚, amit Ąg‚rt. Nem a kocsm ba j rtak ezut n A munkav‚gzett gazdaemberek, Mint j rtak eddig vil gkezdet ˘ta; A faluh z el“tt kar‚jba llottak, ‚s az ifju jegyz“t Hallgatt k a v‚n emberek, s jobban hallgat k, mint papjokat, mert Papjokn l jobbakat besz‚lt. S mit ott tanultak, elviv‚k haza, s elbesz‚lt‚k fiaiknak, S a jegyz“ tiszteletben  llt. De k‚t h z volt a faluban, mely Az ifju apostol fej‚re tkot mondott  ld s helyett, Az a k‚t h z, hol a pap ‚s Az uras g lakott, A kast‚ly s a par˘kia. Naponta gy–l”ltebb ‚s rettegettebb Lett e k‚t h zban a Jegyz“ gazd lkod sa, S elpusztul s t tervez‚k, mert L tt k, ha a jegyz“ marad, Ugy “k pusztulnak el. De volt f”nn a kast‚lyban is Egy l‚ny, ki a n‚p ember‚t ugy Tisztelte, mint a n‚p maga, Kinek, mid“n az “ dics‚ret‚t Hallotta, j˘lesett, Mid“n pedig gyal zt k, f jt neki. Ki volt e l‚ny, aki Oly rosz vil git sban is Megismer‚ a k‚p becs‚t, S fel“le helyesen it‚lt, Ki volt ez?... a kast‚ly kisasszonya. Ki is lett volna m s!... Dics“ hely a h”lgyek szive, ™nz‚s el“tt bez rva ajtaja, Ha bejut is, csak lopva jut bel‚ vagy Er“szak  ltal, De nyitva  ll mindennek, ami sz‚p s j˘. S az ld”z”tt igazs g, Ha mindenhonnan sz mkivetve van, V‚gmened‚ket ott tal l. Dics“, dics“ hely a h”lgyek szive! Nem is sejt‚ az ifju, hogy bar tja, Hogy p rtfog˘ja van Ott f”nn az Łri lakban, S olyan sz‚p p rtfog˘! L t  koronk‚nt a le nyk t, Mid“n az v‚gigs‚t lt a falun Vagy ablak b˘l n‚zett a vid‚kre, S ha l tta “tet, hosszan elmerengett. Ilyenkor egy csod latos rz‚s sz llotta meg sziv‚t, Mely hozz  igy besz‚lt: "Az ember nemcsak polg r, Egyszersmind ember is; Mindig m soknak ‚ljen-e s sohase' mag ‚rt? Szeg‚ny fiu te, mikor ‚lsz magadnak, Te sz‚tosztod m sok k”zt lelkedet, Lesz-e, ki n‚ked adja lelk‚t Vagy lelk‚nek csak egy darabj t Vagy egy tekintet‚t csak, amib“l GyanĄtanom lehetne legal bb, Mi a boldogs g?... oly szomjas szivem, hogy F”linna egy z port, s tal n Egy harmatcsepp sem hull re  soha! Nyugodj l meg sorsodban, j˘ fiŁ, Viseld b‚k‚n a rideg ‚letet; T‚gy m sokat boldogg , ha lehet, S maradj magad boldogtalan. L‚gy f”ld, amely gabon t terem, Hogy m sok learass k; L‚gy l mpa, mely mig m soknak vil gĄt, Tulajdon ‚let‚t fogyasztja el." A j˘ vagy rosz sors ugy hoz  mag val Egyszer, hogy a le nyka v‚le Tal lkozott ‚s sz˘ba  llt. Rv”id volt a tal lkoz s s keveset besz‚ltek, De att˘l fogva t”bbsz”r j”ttek ”ssze, V‚letlen–l-e vagy t n k‚szakarva? Sem a ly ny, sem a ifju nem tud . s egyre hosszabbak lev‚nek S bizalmasabbak a tal lkoz sok, De ”nmagokr˘l sohasem besz‚ltek. Azonban egykor (f”lhiv -e a ly ny Vagy csak mag t˘l nyĄlt meg kebele? Esz‚be nem jutott) az ifju Elmondta ‚let‚t. Elmondta, mily mag ban  ll a f”ld”n, Hogy nincsen ember ‚s nem volt soha, Ki “t testv‚rnek vagy bar tnak Vagy gyermek‚nek hĄta volna. Elmondta, amint r  eml‚kezett, Hogy egy tolvaj tal lta “t az utc n, Azt n egy koldusn“ fogadta f”l, S azt n mint szolga, ugy nevelkedett; Lopott, koldult ‚s szolg lt... Ągy tel‚k el Gyermek- s ifjŁkora. Elmondta az irt˘ztat˘ nyomort, Mely gyermek‚vein fekdt, S a lelki szenved‚seket, Mik ifjus g t terhel‚k, S mik a nyomorn l m‚g irt˘ztat˘bbak; S amint len‚zett ‚let‚be, ez ™rv‚nybe, melyb“l f”lkapaszkodott, Amelyben mint egy fekete viz– Tengerszem, Łgy  llt kĄnja ”z”ne: Elsz‚dlt lelke, ‚s szem‚b“l A k”nnyek Łgy rohantak, Mint csatat‚rr“l a vert hadsereg... s a ly ny v‚le zokogott. 13 M‚g ez nap a le ny atyj val Egy eg‚szen m s jelen‚se volt. F”lhivat  a bszke f”ldesŁr “t S megleck‚ztette irgalmatlanŁl, Am‚rt jobb gyait T‚vutra vezeti, s p rtt“ket, l zad˘kat Csin l bel“l”k; s azzal v‚gez‚, Ha m‚g tov bb is bujtogat, El fogja csapni “t. M‚lt˘s ggal felelt az ifju: "Uram, kik‚rem a leck‚ztet‚st, Kin“ttem m r az iskol b˘l, De ahhoz szokva m‚g ottan se' voltam. Ha v‚tkem van, ha l zit˘ vagyok, Ott a t”rv‚ny, az majd it‚l f”l”ttem; Ha v‚tkes nem vagyok, mi joggal Dorg l ”n engemet? s ami az ijeszt‚st illeti, Az elcsap st˘l meg nem ijedek; Annyit mindenhol keresek, Amennyib“l meg‚lek. De innen ‚n el nem megyek, Mert itt hasznosnak ‚rzem magamat, S ”n, hogy elcsapjon engemet, Nem fogja megkis‚rteni Saj t jav nak ‚rdek‚ben, Mert vagy velem j”n az eg‚sz falu Vagy ”n lesz, aki t vozik... Nem mondom ezt, mik‚nt fenyeget‚st, Ugy mondom ezt ink bb, mint j˘ tan csot, Ki a lak˘kat ismerem, S tudom, hogy engem mennyire szeretnek, s mit nem lesznek ‚rtem tenni k‚szek." Igy sz˘lt az ifju, meghajt  mag t s ment. K”vetkez“ vas rnapon §r˘la sz˘lt a pr‚dik ci˘, Borzadva mondta a hiveknek a pap, Hogy milyen istentagad˘ ez ember, Istentagad˘ s l zit˘! S ha m‚g tov bb is t–rik “t magokn l, El vannak veszve mind a k‚t vil gon, Mert am‚rt l zit˘val cimbor lnak, Legyilkoltatja “ket a kir ly, S az istentagad˘ bar tait Hal l ut n az ‚g be nem fogadja. Intette, k‚rte “ket, hogy Javuljanak, mĄg van id“, Mig r jok nem j”n a v‚sz, az it‚let. K”nnyezve k‚rte, hogy tekints‚k f”ldi s m svil gi boldogs gukat, Ne v lassz k a hal lt ‚s a poklot Az ‚let ‚s az dvess‚g helyett! B“szlten hagyta el a n‚p A templomot, (Az isten ‚s a b‚ke h z t) S vad llatk‚nt rohant az ifjuhoz, Kit tennap m‚g atyj nak nevezett, S re parancsolt: holnap ilyen t jig Ha itt l tj k, tst‚nt agyonverik. Besz‚lt az ifju, amint t“le telt, Besz‚lt oly lelkesen, mint m‚g soha. Hi ba. Ahol pap emelt sz˘t, Ott az igazs g megfeszĄttetik, Az igazs g sz”rnyethal ott. A pap Minden szav ra Egy ”rd”g  ll el‚, S az ”rd”g nem hatalmasabb, De ‚kesebb sz˘l su, mint az isten, S ha tettel gy“zni nem tud, Tud elcs bĄtani. - K romkod˘ fenyeget‚ssel Hagy  el az ifjŁt a n‚p. Egy pillanatra meg volt lelke t”rve, K‚ts‚gbeejt“ eszm‚k ltenek Megnehez–lt fej‚re, Mint a holttestre a holl˘sereg. "Ez h t a n‚p!" ki lta f”l, "Ez h t a n‚p, amelyet ‚n im dok, Amely‚rt ‚lek s halni akarok! Ilyen volt ezred‚v el“tt... De semmi, semmi, ezred‚v ut n Majd nem lesz ilyen; m‚g most gyermek “, kit El lehet k”nnyen bolondĄtani, Majd meg fog ‚rni, f‚rfi lesz bel“le, S ‚ppen mert gyermek, gy molĄtni kell. Nincs mit csod lni, “sid“ktl ˘ta Azon val nak papok ‚s kir lyok, E f”ldi istenek, Hogy vaks gban tarts k a n‚pet, Mert “k uralkodni akarnak, S uralkodni csak vakokon lehet. Szeg‚ny, szeg‚ny n‚p, mint sajn lom “t, S ha eddig kzdtem ‚rte, ezut n Kett“s er“vel fogok kzdeni!" Be llt az est, be llt az ‚j, Utols˘ ‚je itt az ifjunak. Ott a fasornak  rny‚k ban  ll, S f”ln‚z a kast‚ly amaz ablak ra, Amelybl a le ny szokott kin‚zni. De puszta most ez ablak, Nincs ott vir ga, nincs ott a le ny, S az ifju m‚gis n‚z f”l, n‚z mer“en, Mint egy k“v‚v lt sĄrontŁli szellem; Arc ra halov ny f tyolt borĄtott A csendes b nat ‚s a holdvil g. Egyszer megfogva ‚rez‚ kez‚t... Az els“ percben ‚szre sem vev‚ Az ‚rint‚st, Łgy elgondolkod‚k... Mid“n megfordult, oldal n l Azt l tta, akit ott f”nn keresett. "Kegyedre v rtam," sz˘lt az ifju, "Kegyedre v rtam, azt rem‚ltem, Hogy m‚gegyszer megl tom ablak n l, Egy n‚ma bŁcsŁt kld”k f”l szememb“l, Azt n ”r”kre t vozom. Rem‚nyemen tŁl j˘ a sors, Ajkam besz‚lhet szemeim helyett, S kezem foghatja e kedves kezet. Isten veled, te dr ga, dr ga l‚ny, te Egyetlenegy a nagyvil gon, aki Bar todnak nevezt‚l engemet S akit bar tomnak szabad nevezni. Eml‚kim nincsenek nekem, Magad fogsz  llani szivemben, Mint a szeg‚ny kunyh˘ fal n a szentk‚p, Amely el“tt estenk‚nt t‚rdepel J mbor lak˘ja ‚s im dkozik; De hogyha telve volna szĄvem, A legdics“bb eml‚kek kincsivel, Kisz˘rn m azt e pillanatban mind, S t‚ged hagyn lak benne egyed–l. Isten veled!... ha hallod hĄremet, Ha sz‚peket mond majd a hĄr fel“lem, Hidd el, hogy a te ‚rdemed lesz az. Az‚rt t”rekszem j˘nak s nagynak lenni, Nehogy megb nd ‚s sz‚gyeneld, s“t Ellenkez“leg bszke l‚gy re , Hogy engemet bar todnak fogadt l. Isten veled, lelkem v‚dangyala!" Indult az ifju ‚s ment volna, de Kez‚t tartotta a le ny s g”rcs”sen szorĄt ... Besz‚lni v gyott s elhagy  a hang, HoszŁ sznet telt el bele, Mig akadozva ekk‚p sz˘lhatott: "Isten veled... menj... menj, isten veled, Te ifjak legnemesbike! Menj... b r mehetn‚k ‚n is teveled, Menn‚k ”r”mmel, ‚des”r”mest. S nem l tjuk egym s soha-soha t”bb‚? Lehullsz egemr“l, f‚nyes csillagom? Mert ‚n szeretlek t‚gedet, Ki kell ezt mondanom, Hogy ki ne vesse lelkemet bel“lem, Mint a VezŁv a l ngol˘ k”vet. Szeretlek, ‚s tied nem lehetek! De istenemre, Ha a tied nem, m s‚ sem leszek! Vedd e gyr–t... e jegygyr–t... El‚bb fog sz‚jjelt”rni benne Ez a gy‚m ntk“, mint az ‚n hs‚gem. Isten veled, sz‚p  lma ‚letemnek!" Az ifiŁra a mennyorsz g Szakadt le dv”ss‚givel, Leomlott a le ny el“tt S ”lelte ‚s cs˘kolta t‚rdeit. - M snap, mid“n a falut elhagy , Utj ban sz zszor s sz zszor n‚zte meg A gy–r–t, mert csak amikor Ezt l tta, akkor nem k‚telked‚k, Hogy a mŁlt ‚ji jelenet val˘s g S nem l zas lelke “rlt  lma volt. Utj t (mi‚rt, mi‚rt nem? Nem tudta maga sem) A f“v rosnak vette, hol Lopott, koldult ‚s szolg lt egykoron. A klv rosban ott Egy kis padl sszob t B‚relt ki, s nem tud  m‚g, Mihez fog kezdeni? Egyszer kopognak ajtaj n, S bej”tt egy f tyolos h”lgy... Mid“n bel‚pett, f”lvet‚ a f tyolt, N‚m n ‚s mozdulatlan  llt... Az ifju sz‚delgett... meg llt esze... Bar tn‚j t ismerte meg. "Ut nad j”ttem," sz˘lott a le ny, "Ut nad j”ttem... ha terhedre van, KiŁtasĄthatsz e szob b˘l, Ne f‚lj, hogy rosz neven veszem, Akkor le–l”k ott kinn a ksz”bre, s ott l”k, mig megreped szivem. Ut nad j”ttem, nem maradhat‚k, Nyomodban voltam mindentt, Eg‚sz id ig, ‚s most itt vagyok. Sz˘lj, mit teszesz velem?" Az ifju kebel‚re hajlott, S egytt zokogtak hosszan, boldogan. "Nem –zesz el h t?" sz˘lott a le ny, "Veled maradhatok?... veled leszek, hogy Eny‚m legyen f jdalmaid fele S a tied legyen minden ”r”mem! Egytt t–r”k veled BŁt ‚s nyomort, S ha egyszer zŁgol˘dom, Ne hidd azontŁl, hogy szeretlek, Hogy valaha szerettelek!" 14 Egytt maradtak, mint f‚rj s feles‚g; Nem pap k”t”tte ”ssze “ket, Hanem az isten ‚s a szerelem. Nem eskv‚nek egym snak hs‚get, Nem vett‚k e sz˘t ajkaikra, Ott benn hagy k azt Sziv”k m‚ly‚ben ‚rintetlen–l, Ahol s ahogy kell annak lennie, S az‚rt maradt oly tiszta, mint a Csillag, melyhez m‚g l‚lekzet sem ‚r. s boldogs gban teltek a napok, A h˘napok... nem tudta a vil g, hogy §k ‚lnek-e? s “k nem tudt k, Van-e vil g kiv–l”k? De v‚gre f”lsz˘lalt az ifjuban A l‚lek, ‚s ezt mondta szigorŁn: "bredj, ‚bredj, te nem magadnak, Te m sok‚rt szlett‚l! Felejted hĄvat sodat? F”l, f”l, fiŁ, kezdj a dologhoz!" s sz˘lt hozz  m‚g szigorŁbban is Egy hang, a h zi gond: "F”l a dologra, mert kl”nben Koplalni fogtok mind a ketten S maholnap mind a h rman." Dolgozni kezde, Ąrt, Ugy Ąrt, amint sugalta lelke, Hozz ja m‚lt˘n, szabadon. Egy szerkeszt“h”z vitte m–v‚t, tolvas  az, ‚s Ągy v laszolt: "Nagy ember ”n, uram, S a mellett nagy bolond! Nagy ember ”n, mert ez dics“ remekm–, Enn‚l kl”nbet m‚g Rousseau sem Ąrt; s nagy bolond ”n, mert azt k‚pzeli, Hogy ezt a munk t ki lehet nyomatni. Sosem hallotta ”n hir‚t A cenzur nak?... hogyha nem, H t megmondom, mi az? Az a pokol cs‚pl“je, mely al  K‚v‚inket kell tartanunk, s ez Az igazs got, a magot Kics‚peli bel“le, azt n Az res szalm t visszadobja, S ezen r g˘dik a k”z”ns‚g. Ha ”n nem hisz szavamnak,  m Pr˘b lja meg, s ‚n minden szem mag‚rt, Amely k‚v‚j‚ben marad, Egy ˘n goly˘t nyelek le. Ha azt akarja ”n, hogy e Cs‚pl“ al  ne jusson, Ne gabon t, de maszlagot Termesszen, mely k bĄt, bolondĄt, Ezt mindenestl, Kit lalhatja ”n, S“t ‚rte m‚g meg is dijazz k." B˘dultan t‚rt az ifju vissza, mintha Falnak ment volna egyenest fej‚vel. Asztalhoz –lt, ‚s f”ltev‚ mag ban, Hogy sz‚p l gyan, szelĄden Ąr S olyan sim n, hogy a cenzor keze Elsiklik rajta, mint a b rsonyon. Mid“n mv‚t bev‚gez‚, Azt vette ‚szre, hogy m‚g szabadabb, M‚g keser–bb, mint el“sz”r vala. S Ągy tizszer, sz zszor ujra s ujra Ąrt, Azt n elt‚pte, bel tv n, hogy a Ker‚kv g sba csak nem j”n bele. s meggy“z“d‚k v‚gre is, Hogy ami kinyomathatik, Abb˘l nem fog tanulni senki, s amib“l lehet tanulni, Az nem jut napvil gra. "Irt˘ztat˘!" ki lta f”l "Nincs m˘d teh t, hogy meghallj k szavam? Lelkem tz‚t, mely a vil got Gyujtotta volna f”l, Magamba kell h t fojtanom, Hogy ”nmag t em‚ssze el? s ‚lnem is kell... mibl ‚lek? Vagy megtagadjam elvemet? Azt a szents‚ges elvet? Odaszeg“djem a gazokhoz, Az emberis‚g  mit˘ihoz? Nem, istenemre, nem! Ink bb szem‚ten ‚hen veszek el, Ink bb ugy v‚gzem ‚ltemet, Amint elkezdtem azt, Lopok, szolg lok, koldulok, Mint egy bet–t Ąrjak, mi nem Lelkem forr s b˘l fakadt, Mint gondolatim legkisebbik‚re Hamis pecs‚tet ssek! - Isten hozz tok, gondolatjaim, ti Befalazott rabok, Legyen fejem b”rt”n s kopors˘ A sz motokra... oh de nem, Ti nem halhattok ott el; Elj“ a nap, mert el kell j“nie, Mid“n kinyĄl e b”rt”n ajtaja, S ti bej rj tok a kerek vil got. S f‚nyt ‚s meleget visztek magatokkal, Mik‚nt a ny ri nap sug rai!" s Ągy az ifju Nyugonni hagyta gondolatjait, S hogy a keny‚rb“l ki ne fogyjon, M soknak gondolatjait M solgat . Keserves munka, T n a fav g sn l keservesebb. Elkezdte reggel s este v‚gez‚ S gyakorta ‚jszak it is A l mpa f‚nye l tta elhaladni, S el“bb aludt el ez, mint “, s ennyi f rad s ut n is El‚gszer  llt az asztal resen s ablak ra a feh‚r hideg t‚l El‚gszer festett j‚gvir gokat, S a n“ szem‚ben megfagyaszt  A k”nnyeket... de nem fagyaszthat  meg ™r”k hev– ‚rzelmeit. Igy j”ttek ‚vek, mentek ‚vek; S megszaporodott a csal d, H rman lev‚nek s nemsok ra n‚gyen, s n‚gyszeres lett a nyomor Ott f”nn a kis padl sszob ban, Melynek fal t Csikosra fest‚ az es“ s kicifr zta a pen‚sz, Hol most egy  gyban h rman alszanak, K‚t gyermek‚vel az anya, s l bokn l a f”ld”n A durva szalmazs kon A f‚rfiŁ... a f”lkel“ nap Els“ sug ra homlok ra sz ll, Mik‚nt egy arany koszorŁ, mik‚nt egy F‚nyes meleg cs˘k isten ajak rul. 15 Egyenk‚nt ‚bred a csal d, el“sz”r A f‚rj, ki legk‚s“bb aludt el, Azt n az anya, azut n A kisfŁ... s a csecsem“? Ez m‚g nem ‚bred, m‚lyen alszik... Testv‚re s a szl“k l bujjhegyen J rnak, s besz‚d”k csendes suttog s. Hogy el ne verj‚k a kisdednek  lm t. J˘ testv‚r, j˘ szl“k, Mi‚rt e halk j r s, e suttog s? Dobogjatok, tomboljatok, L rm zzatok... ne f‚ljetek, A kisded f”l nem ‚bred, Mert nem hallj k a l rm t a halottak... A kisded halva van, ‚henhala! Mit ‚rezhet, mit ‚rez a szl“, Mid“n megl tja, hogy szl”tte meghalt? H t m‚g azon szl“, kinek hen veszett el gyermeke, Sz‚p  rtatlan kis gyermeke? Ha jobbkez‚nek erej‚t Az ‚n kezembe ”nten‚ az isten, LeĄrhatn m-e Łgy is azt a kĄnt, Mely a szeg‚ny asszony sziv‚t Ezer k”r”mmel szaggat ? Hagyj tok “t a holttetemre BorŁlva sĄrni, sĄrni, sĄrni, Zokogni, f”lv”lteni, A f jdalomnak m‚ly ”rv‚nyib“l A magas ‚gre f”lki ltani, S az isten arc t k roml ssal, a L‚lek sar val meghajĄtani!... Hagyj tok “t, hagyj tok “t, Ne b nts tok szent “rj”ng‚siben. A f‚rfi n‚ma f jdalommal llt a kicsiny halott el“tt, Avvagy, ki tudja, t n ”r”mmel? ™r”mmel, hogy kiszenvedett. A kisfiŁ pedig mer“en N‚z‚ testv‚r‚t, ‚s azon Gondolkod‚k, hogy “ is ilyen Halv ny, ilyen feh‚r ‚s mozdulatlan Leszen, ha majd meghal, ha t”bb‚ Nem ‚hezik. - Lassan, lassan, de csak lefolytak Egym s ut n az ˘r k, ‚s az asszony Keserve meghalt kisded‚re julva vagy meghalva omlott, s szĄve megk”nnyebbedett, S lelk‚nek f”lvert habjai Nem ostromolt k t”bb‚ az eget, Csak halkan rezgedeztek, Mint a szell“ben a kal szok. ™l‚be vette a halottat S szelĄden ringat , s f‚lig ‚nekelve suttogott, Mik‚nt az erd“ lombjai Az “szi alkonyatban: "Alszol, kicsiny Kis magzatom: Mit  lmodol? Mondd meg nekem. Sz‚p  lmokat L tsz, Łgyeb r? Hisz m‚g nem a f”ld ™l‚ben alszol, Any d ringat m‚g, Any d ”lel. - Aludj, aludj, Sz‚p gyermekem, Feh‚r vir g, Feh‚r sug r, Kit elnyel a Fekete f”ld. - PirŁl az ‚g, Megcs˘kol  Az alkonyat; Megcs˘kolom n arcodat, S ez nem pirŁl, M‚rt nem pirŁl? Csak egyszer is Mosolyogn l m‚g Re m, any dra, Lelkem szive, Kis magzatom! - Z”ld sĄrhalom... Feh‚r kereszt... Alatta te... F”l”tte ‚n... Mi hulldog l r ? Nem az es“, Az ‚n k”ny–m. - Hallgassatok, ti k cfa-lombok A temet“ben, Kis gyermekemmel Besz‚lgetek, Sz‚pet besz‚lnk, Hallgassatok. - Nem f j fejed? Nem f j szived? nem Neh‚z a f”ld? mely F”l”tted  ll. Mi volt l gyabb, az n karjaim Vagy a kopors˘?... Aludj, aludj, Szivem galambja, J˘ ‚jszak t, De egyre k‚rlek: lmodj fel“lem, Legynk egytt." S mig Ągy altatta a holt gyermeket, Mellette maga is elszender–lt, S mĄg “ aludt, a f‚rj azon tn“d‚k, Mib“l szerez kopors˘t? Mik‚nt  satja meg a sĄrt? Egy  rva fill‚r sem volt birtok ban. K”rltekintett a szob ban, Ha t n tal lna valamit, Amelynek egy kis becse van, Hogy azt eladja... semmi, semmi sem volt! Mi j”tt esz‚be, hogy e gondolatra Els padt ‚s megreszketett? Ujj n a gy–rt pillant  meg, Lelk‚n‚l dr g bb jegygyr–j‚t... Ezt kell teh t eladnia, Hogy meztelen ne menjen A f”ldbe gyermeke? E dr ga kincst“l kell elv lnia, Melyet szem‚n‚l jobban “rizett, Mit ujj r˘l le nem szakĄthatott Olyan sok ‚vnek oly sok nyomora; El kell most v‚gre t“le v lnia? Hajsz lai “szltenek meg A gond miatt... s nem volt m s mened‚k! Mid“n ujj rul a gyr–t levonta, Olyan volt, mintha kebl‚b“l a szĄvet SzakĄtan k ki gy”kerestl... Kett‚ lett v gva multja ‚s jelenje, F”lbontatott a hĄd, mely a tavaszt A t‚lhez kapcsol , Elt”rt a l‚pcs“, melyen a F”ldr“l a mennybe j rt! De meg kellett t”rt‚nnie, Hogy meztelen ne menjen A f”ldbe gyermeke. - Sz‚pen temett‚k el a kisdedet. Kem‚nyf b˘l volt a kopors˘, A szemfed“ selyemb“l, s sĄrhalm hoz nagy k”vet tev‚nek, Mert dr g n kelt el a gyr–, S  r t r k”lt‚k mind a temet‚sre... Lelk‚re nem vehette a f‚rj, Hogy jegygyr–je  r b˘l csak egy Garast is tartson meg keny‚rre, B r erre olyan nagy szks‚ge volt. M‚regg‚ v lt v˘n benne e keny‚r, Mely “t meg”lte volna, s n‚ki m‚g sok  kell ‚lnie! 16 Megmondta “, hogy gondolatjai Fej‚ben nem halhatnak el, Hogy elj”n a nap, amid“n Ezek kij“nek b”rt”nkb“l, S bej rj k a vil got. s Łgy t”rt‚nt. Amit sok ‚vi Er“k”d‚s meg nem hozott, am‚rt Hi ba volt olyan sok f rad s, Meghozta egy v‚letlen pillanat. Egy titkos nyomd t fedezett f”l Alant: elrejtve f”ld al , S ott kinyomatta m–veit. Mi volt ezen mvekben? az, Hogy a papok nem emberek, De ”rd”g”k, S a kir lyok nem istenek, Hanem csak emberek, s minden ember ember egyar nt, S az embernek nemcsak joga, Hanem teremt“j‚hezi K”teless‚ge is Szabadnak lennie, Mert aki isten legszebb adom ny t Meg nem becs–li, Mag t az istent sem becs–li az! Kij”tt a k”nyv, s orsz g-vil gban Ezr‚vel olyan gyorsan terjedett el, Mik‚ntha vill m hordta volna sz‚t. Moh˘n nyel‚ el a szomjas vil g E tiszta enyhit“ italt, s lelke t“le megfrislt, De els padt a hatalom, ki–lt R ncokba szedett homlok ra a dh, s elmennyd”rg‚ haragos szav val: "Ez l zit˘ k”nyv! Vall st s f”ls‚get s‚rt. Szerz“j‚nek lakolnia Kell a t”rv‚ny szerint." s a megr‚mlt n‚p ut namond : "Val˘ban, e k”nyv l zit˘, Vall st s f”ls‚get s‚rt. Szerz“j‚nek lakolnia Kell a t”rv‚ny szerint. A t”rv‚ny szent ‚s s‚rthetetlen!" S szerz“je r‚mesen lakolt. Az utca k”zep‚n Fogt k el “t, s elhurcol k. "Meg lljatok," sz˘lt esdekelve, "Oh irgalom, meg lljatok! Nem akarok ‚n menek–lni, Mindenhov  megyek nyugodtan, Csak egy kev‚ss‚ v rjatok. N‚zz‚tek azt az ablakot, Az ‚n szob mnak ablaka, Ott n“m ‚s gyermekem lakik. Vezessetek hozz jok egy, Csak egy r”vid kis pillanatra, Mig egyszer ”lelem meg “ket S egy isten-hozz dot mondok nekik, Azt n nem b nom ‚n, hurcoljatok, De ‚n bucsŁ n‚lkl nem mehetek. Ink bb megyek le a pokolba A bŁcsuz s ut n, Mint f”l a mennybe bŁcsu n‚lkl. Nem vagytok f‚rjek ‚s ap k? Mint mondan tok, ‚s mit ‚rzen‚tek, Ha v‚letek m sok b nn nak Ągy? Nekem nincs senkim a kerek vil gon, Csak n“m ‚s gyermekem, s “nekik sincs a vil gon Kiv–lem senki”k, de senki”k; Eresszetek, j˘ emberek, Eresszetek, hadd l ssuk egym st M‚g egyszer ‚s tal n ut˘szor. Ne rajtam sz nakozzatok, De “rajtok, hisz “k  rtatlanok, Hisz nem v‚tettek “k Sem a t”rv‚nynek, sem tinektek, Ne ”lj‚tek meg “ket!... Oh istenem, ha szavaimra Nem indultok meg, k”nnyeim IndĄtsanak meg... e k”ny–k Szivem v‚r‚nek cseppjei, Hal lverĄt‚k lelkem homlok r˘l!" Zokogva t‚rdepelt le, S mint szebb id“kben egykor kedves‚nek, Most a poroszl˘k t‚rdeit ”lelte, De “k kegyetlen, gŁnyos r”h”g‚ssel Emelt‚k “t fel s vitt‚k a szek‚rhez, Mely ott az “ sz m ra  llt. Mid“n l t , hogy nem haszn l a sz‚p sz˘, Dh sz llta meg, s el“szed‚ Test‚nek minden erej‚t, hogy Er“szak  ltal gy“zz”n, menek–lj”n. Oroszl nb tors ggal ‚s §rlt er“vel kszk”d”tt, De hasztalan! legy–rt‚k, megk”t”zt‚k. S bedobt k “t a szek‚r m‚lyibe. Ott ordĄtott, mint a vad llat, OrdĄtott ilyen  tkokat: "tok re tok s marad‚kitokra, Ti emberb“rbe ”lt”z”tt, S t nokkal b‚lelt fenevadak, Kiknek kebl‚ben szĄv helyett Undok varangyos b‚ka van! BorĄtsa el pof tokat A fek‚ly olyan vastagon, Mint a gazs g van lelketek felett, s azt n faljanak f”l a Szem‚tdomb f‚rgei! tok re tok ‚s kir lyotokra, Kinek nev‚ben az er‚nyt A m‚sz rsz‚kre viszitek! tok re d, bitang lator kir ly, Ki istennek tartod magad, S ”rd”g vagy, a hazugs g ”rd”ge!... Ki bĄzta r d a milli˘kat? Farkasra a ny jat ki bĄzta? Kezed v”r”s, mint bĄborod, Arcod s padt, mint koron d, Szived fekete, mint a gy sz, Mely m–veid ut n huz˘dik, Mik‚nt az esti hosszu  rny‚k. Meddig bitorlod m‚g a Rablott hatalmat, rablott jogokat? L zadjanak f”l, mint az ˘ce n, Alattval˘id, ‚s ha zsoldosidnak Sz zezrivel ki llasz ellen”k, Ne adja isten, hogy meghalj vit‚zl Ott a csat n, mint ill“ f‚rfiŁhoz; Te l‚gy, ki megkezdd gy v n a fut st, Fuss ‚s bŁjj l el tr˘nusod al , Mint  gy al  a megszeppent kutya, Onnan kotorjanak ki ‚s kacagva K”pk”djenek k”ny”rg“ szemeidbe A gyermekek s v‚nasszonyok, S kik egykor l bad cs˘kol k, Azoknak cs˘kold majd te l bait, Azok rugdoss k ki egyenk‚nt Vigyorg˘ fogadat, Azok rugdoss k ki bel“led a Nyomorus gos hitv ny ‚letet! D”g”lj meg oly k‚ts‚gb'esetten, Amilyenn‚ engem tev‚l!... Oh n“m... oh gyermekem..." 17 Aludt-e s most f”l‚bredett? vagy Esz‚t veszĄt‚ s ez most visszaj”tt? Egy ˘ra vagy t”bb h˘nap ˘ta volt Mag n kiv–l?... Szilveszter nem tud . Gondolkod‚k, gondolkod‚k, Mi t”rt‚nt ‚s mi t”rt‚nik vele? K”r–ln‚zett, nem l ta semmit, S”t‚t volt, ‚ktelen s”t‚t. Igy sz˘lt mag ban: "j van csakugyan, Aludtam s  lmod m, lmam csak f‚lig jut eszembe, De az borzaszt˘ egy  lom vala, El sem besz‚lem hitvesemnek, Nem h borĄtom f”l vele. Csak m r viradna, ily nyomaszt˘ jem t n m‚g nem volt soha. Alszol, szerelmem? alszol, kedvesem?... Alszik bizonnyal, mert nem v laszol. Aludjatok, szeretteim, Aludjatok sz‚p csendesen. S m‚gsem virad! mikor fog m r viradni? Megfojt e s–r vastag ‚j! Emeld f”l, hajnal, f‚nyes arcodat, Vagy csak mutasd meg ujjadnak hegy‚t... Ugy ‚g a homlokom, mik‚ntha Egy t–zok d˘ hegy v˘n a fejemben; Majd sz‚tr”p–l az agyvel“m!" S hogy megt”r”lje izzadt homlok t, Kez‚t emelte f”l... hah, Mily cs”rren‚s!... Megcs”rdlt rajta a neh‚z bilincs. Most m r mindenre j˘l eml‚kezett, S v‚gigfutott rajt a hideg, Mint a romok k”z”tt a sz‚l. Mindenre j˘l eml‚kezett... Elfogt k “t az utca k”zep‚n, S elhurcol k er“nek erej‚vel, s kedves‚t ‚s gyermek‚t Nem l that , nem mondhatott nekik Isten-hozz dot, nem tekinthetett M‚g egyszer a kedves szemekbe, Mik boldogs ga s gazdags ga voltak! S most itt van a b”rt”nfalak k”z”tt, A f”ld alatt, ki tudja milyen m‚lyen. M‚lyebben mint a rothad˘ halottak A temet“nek fenek‚n! S mikor l t Łjra f‚nyes napvil got, Mikor l thatja Łjra kedvesit? Tal n soha! S mi‚rt jutott e k rhozat hely‚re? Mert amit isten meghagyott neki, Tudt ra adta azt az embereknek, Hogy egy k”z”s j˘ van, mib“l Egyenl“n j r mindenkinek A r‚sz, s ez a k”z”s j˘ a szabads g! Ki ebbl elvesz egy porszemnyit is M st˘l, hal los v‚tket k”vet el, S azt ki szabad, azt ki kell irtani! "Oh szent szabads g, ‚rted szenvedek," Sz˘lt el”z”nl“ f jdalommal a rab, "S ha a vil gban magam  llan‚k, Mint  lltam egykor hosszu ‚vekig, Nyugodtan ln‚k most e k“padon S bszk‚n, mint tr˘nj n a bitor kir ly, S oly boldogan viseln‚m e bilincset, Mint jegygyr–met egykor visel‚m! De hitvesem van ‚s van gyermekem... Mi lesz bel“l”k n‚lklem? Ki fogja elt pl lni “ket Keny‚rrel s szerelemmel? S mi lesz bel“lem n‚lkl”k? Oh szĄv, ha k“v‚ v lni nem tudsz, Mi‚rt meg nem hasadsz!" SĄrt, jajgatott, dh”ng”tt, s az ”r”k s”t‚ts‚g Egykedvleg szeml‚lte “t, MĄg v‚gre lassacsk n elhallgatott, Kif radt lelke megad  mag t, s mozdulatlan n‚ma volt s oly rz‚ktelen, mint a k“, melyen lt, Mint a s”t‚ts‚g, mely re borult. Nem ‚rzett, csak gondolkod‚k, Alant r”p–ltek gondolatjai, Mint a megl“tt sz rnyŁ mad r: "Kopors˘nak testv‚re, b”rt”n”m, Ki ‚pitett, ki fog led”nteni? Mi˘ta  llsz, meddig fogsz  llni m‚g? Ki –lt el“ttem e rideg k”v”n? Ilyen martĄr, mint ‚n vagyok, Vagy egy haramja t n? Itt hamvadott el csontja e helyen Vagy l tta m‚g az isten sz‚p vil g t? Sz‚p a vil g, az erd“k ‚s mez“k, A b‚rcek ‚s a r˘nas gok, a Vir gok ‚s a csillagok... tal n ‚n T”bb‚ nem is l tom m r ezeket, Vagy oly k‚s“n, hogy akkor ra M‚g nev”ket is elfelejtem... Ha itt egy ‚vig k‚ne lennem, Hol minden perc egy ”r”kk‚val˘s g, Hol az id“ oly lassan ballag el, Mint k‚t mank˘j n a v‚n s nta koldus... Egy ‚vig? ‚s ha tĄzig itt leszek, TĄzig vagy hŁszig vagy t”bbig tal n? Jertek f”l hozz m, ti halottak, Kik egykor e helyen szenvedtetek, Besz‚lgessnk egy keveset, TanĄtsatok meg, az id“t Hogyan kell itt elt”lteni, Jertek f”l hozz m, ti halottak... Tal n ‚n is halott vagyok m r, S a sĄrban  lmodom... rosz  lom... Halott vagyok, kit ‚lve Temettek el... Halott vagyok... m r nem dobog szivem... E reszket‚s, melyet keblemben ‚rzek, Beteg lelkem v‚gvonagl sa ez." V‚gt‚re megsz–nt gondolkodni is, Nem volt sziv‚ben ‚s fej‚ben Sem ‚rzelem, sem gondolat. Ott –lt mer“bben a szoborn l, S farkasszemet n‚zett az ‚jjel, Mellyel megt”mve volt a b”rt”n. Zsibbadni kezdtek tagjai, Eszm‚let‚t kezd‚ veszĄtni. Feje huz˘dott lefel‚. S led“lt hossz ban a k”vekre... El jult-e vagy elaludt? Sok  fekdt ott mozdulatlanŁl, Tal n nem v‚ve m‚g l‚lekzetet sem; Egyszerre, mintha l“por  ltal Vetett‚k volna f”l, mik‚ntha g“ vasat stn‚nek oldal hoz, F”lugrott, s oly szĄvszaggat˘ Hangon, hogy a hideg falak Ut na jajdul nak, Ekk‚p ki lta f”l: "Meg llj... meg llj!" S kiterjesztette k‚t kez‚t. Sok , sok   llott igy, azut n Lankadtan hullat  le kezeit, Leroskadott l“ hely‚re, Fej‚t kebl‚re hajt , S k‚t nagy k”ny–vel k‚t szem‚ben, S oly hangon, mintha lelk‚t Sohajtan  ki, ezt ny”g‚: "Nem  llt meg... elment... itt hagyott... Mindennek v‚ge van!" Mi lelte “t? ki hagyta itt? Minek van v‚ge?...  lmodott? Nem  lmodott, az nem volt puszta  lom... Val˘nak k‚ptelens‚g, S m‚gis val˘! Amint ott hossz ban fekdt, el“tte Egy h”lgyalak jelent meg, Kiben r ismert hitves‚re, Odahajolt mell‚je, Fl‚be ezt sug : "n m r kiszenved‚k, Isten veled!" S megcs˘kol  a f‚rfi arc t, S ez erre ugrott f”l... mid“n KinyĄltak szemei, M‚g l tta kedves‚t, de Egy pillanatn l kevesebb alatt Elt–nt az, ‚s a b”rt”n, amely Vil gos volt, ism‚t s”t‚t lett, Mint vill ml s ut n az ‚jf‚l. "n m r kiszenved‚k, isten veled!" Ism‚tel‚ a hallott szavakat, "Ezt mondta ‚des hangja, melyet Nem hallok ‚n t”bb‚ soha: n m r kiszenved‚k, isten veled... Isten veled h t, lelkem lombja te, Kit r˘lam lesodort a v‚sz; Ha t‚ged elvitt, m‚rt hagyott meg engem? Mit ‚r, mit ‚r az ilyen lombtalan fa? S hov  sodort el a vihar? Hol foglak f”ltal lni t‚ged Hab r elhervadottan is, Hogy ‚letemnek marad‚k t Szent romjaidn l kisohajtsam!... Nekem t”bb‚ nem kell az ‚let, Mert c‚lj t elveszĄt‚m; Te volt l c‚lja ‚letemnek, Te  ltalad s te ‚rted ‚ltem, Szerelmem istenasszonya, Te egymagad volt l val˘s g; A t”bbi? az emberis‚g, szabads g, Ez mind res sz˘, puszta  br nd, Mely‚rt bolondok kzdenek. Te egymagad volt l val˘s g, Szerelmem istenasszonya! s ‚n ”r”kre elvesztettelek! F”ltŁrhatom, mint a vakandok, az Eg‚sz f”ldet, nem foglak megtal lni... Por lesz bel“led, mint ak rki m sb˘l, Olyan por, mint a t”bbi, nem kl”nb, s elvegy–lsz k”z”tte, mintha N”v‚ny vagy  llat lett‚l volna csak. De t–rn‚m vesztes‚gemet, B‚k‚n t–rn‚m ez ˘ri si terhet, AmĄg alatta megszakadn‚k, Csak elbucsŁztam volna t“le, csak Egy sz˘t mondhattam volna m‚g neki, Egy kis r”vid sz˘t... v‚ge, v‚ge van, Az isten ezt sem enged‚ meg. Milyen kegyetlen az az isten! S a balga ember t‚rdet hajt el“tte, Atyj nak hĄja ‚s im dja “t... Zsarnok vagy, isten, ‚s ‚n tkozlak t‚gedet! Ott –lsz az ‚gi tr˘nuson hideg M‚lt˘s godban ‚rz‚ketlen–l, Csak Łgy, mint itt a f”ldi zsarnokok, S uralkodol kev‚lyen, ‚s naponk‚nt Hajnalsug rral s megrepedt sziveknek V‚r‚vel ujra s ujra fested Kir lyi sz‚ked kopott bĄbor t! L‚gy  tkozott, zsarnokn l zsarnokabb, Amint te megtagadt l engem, Ugy tagadlak meg t‚gedet. Egy rabszolg ddal kevesebb lesz, Vedd vissza ezt az ‚letet, amelyet Mint alamizsn t dobt l le nekem, Vedd vissza ‚s add m snak ism‚t, Hadd teng“dj‚k most rajta m s, Nekem nem kell ez alamizsna-‚let, El‚dbe v gom azt, hogy ”sszet”rj‚k Mint a haszontalan cser‚p!" Ugy ordĄtott a rab, hogy a s”t‚ts‚g Megijedett ‚s reszketett bel‚, Ezt ordĄt , s veszett dh‚ben Fej‚t a falhoz v gta ‚s leroskadt, S a fal megkondult a r‚mes csap st˘l, Mik‚ntha n‚ki f jna az. - Ott fekszik a rab, zŁzott homlok nak Aludt v‚r‚ben a k”vek felett, Ott fekszik, ‚s nem halt meg, ‚s ‚l! Hozz  van n“ve a keserves ‚let, Hozz ja n“tt let‚phetetlen–l. Mik‚nt lelk‚hez a kĄnszenved‚s, Mint b”rt”n‚hez az ”r”k s”t‚ts‚g. 18 TĄz ‚ve m r, hogy e n‚gy fal k”z”tt –l! TĄz ‚v m‚g ott kinn a szabadban is sok, H t m‚g ott benn az iszonyŁ odŁban!... Megn“tt a szak lla ‚s megn“tt haja, S “ sokszor n‚zte, nem fej‚r-e m r? De azt mindig csak feket‚nek l tta, Pedig fej‚r volt m r, mint a galamb, Csakhogy nem l tszott szĄne a s”t‚tben. TĄz ‚ve m r, s “n‚ki e tĄz ‚v Egyetlenegy hosszŁ, v‚gtelen ‚j volt, s egyre v rta, hogy mikor virrad m r?... Koronk‚nt ugy tetszett neki, Hogy m r t”bb sz zad, t”bb ‚vezred ˘ta Van e helyen, hogy a vil g m r Az Ąt‚let napj n r‚g tŁl vagyon, Hogy a f”ld r‚gen eleny‚szett, Csak e b”rt”n maradt bel“le, s “t mag t e b”rt”nben feledt‚k. Kihalt imm r a szenved‚ly sziv‚b“l, Nem  tkoz˘d‚k t”bb‚ isten ellen, Esz‚be sem jutott sem isten, Sem ember t”bb‚ n‚kie, Kihalt sziv‚b“l m r a b nat is, Csak n‚ha sĄrdog lt, mid“n lm b˘l ‚bredett, mert lm ban meg-megl togatta “t Ama sz‚p tnem‚ny, ”r”kk‚ Im dott kedves‚nek szelleme, Ki hozz  m‚g a sĄron tŁl is oly h–! De mihelyst f”l‚bredett, Elt–nt a kedves sz‚p alak, s sĄrt a rab, sĄrt, sĄrdog lt. De m‚rt nem l togatta meg fia? Hisz “neki volt fia is; M‚rt nem j”tt ez hozz  soha? Ezt k‚rdez‚, s ekk‚p felelt mag nak: "Fiam m‚g ‚l bizonnyal, mert ide l“ nem j”n, csak a halott j”het, Csak te j”hetsz, szerelmem angyala! Fiam m‚g ‚l s m r nagy lehet, Az˘ta r‚g feln“hetett. Vajon mi lett bel“led, Szeg‚ny  rv m, szeg‚ny fiam?... Ki tudj', a szks‚g mire vitte, Tal n rabl˘ lett s h˘h‚r temet‚ el... s h tha apja nyomdok t k”vette, s most, mint apja, f”ld alatt lakik, Tal n ‚p ebben a b”rt”nben, Tal n ‚pen szomsz‚dom itten? Fiam, fiam, szeretsz-e engemet, Eml‚kszel-e ap dra, gyermekem?" De hallga, mily nesz, mily szokatlan hangok! Figyelmez a rab, mindink bb figyel, Ugy elmer–l a hallgat sba, Hogy l‚lekzeni sem mer, S bez rt lelk‚t e hangok megnyit k, Mint a vir g kely‚t a napsug r, s ajka mosolyogni kezd, TĄz hosszŁ esztend“ ut n el“sz”r! Mad rka sz llott a b”rt”n fal nak P rk nyzat ra k”zel ablak hoz, Ott –l a kis mad r s dalolgat, Ah, milyen ‚desen dalol! s sz˘lt a rab, vagy csak gondolkod‚k, Mert sz˘lni nem mert, nehogy elzavarja A kedves vend‚get szava: "Oh istenem, mi j˘l, mi j˘lesik! El“sz”r hallok ilyen hangokat, Mi˘ta itt vagyok, pedig m r Nagyon r‚g˘ta vagyok itt. Dalolj, dalolj, kis madaram, dalolj, Eszembe jut dalodr˘l, Hogy egykor ‚ltem, hogy m‚g most is ‚lek, Eszembe jut dalodrul ifjus gom, A r‚gen r‚gen elsz llt ifjus g, E sz‚p tavasz, s ezen tavasznak Vir ga, a sz‚p szerelem! Dalod f”lkelti szenved‚simet, De egyszersmind meg is vigasztal, S a megvigasztalt f jdalom tal n M‚g ‚desebb, mint maga az ”r”m. Dalolj, dalolj, kis madaram, dalolj!... Ki kld”tt hozz m t‚gedet? Ki mondta n‚ked, hogy e falra sz llj, Amelyre nem sz ll  tokn l egy‚b?... Szents‚ges ‚g, e sejtelem, Ez engemet meg”l, Boldogs g val ”l meg engemet! Egy sejtelem azt sŁgja n‚kem, Hogy ‚n szabad leszek, Hogy nem e d”gv‚szes helyen halok meg, De kinn az isten sz‚p ege alatt... Te kis mad r ott a falon, te Szabad vil gnak szabad v ndora, Te a szabads g hĄrmond˘ja vagy! - Ez Ągy van, Ągy lesz, nem k‚telkedem. Er“s l‚gy, szĄv, ha meg nem t”rt a bŁ, Ne t”rj”n meg majd az ”r”m. Val˘ban Łgy lesz. A vil g megŁnja A j rmot v‚gre s a gyal zatot, S le fogja h nyni, ‚s el“sz”r is Kinyitja e sĄrhalmok ajtait, S els“ ”r”mk”ny–i Azoknak orc j ra folynak, akik Itt a szabads g‚rt szenvedtenek. Te kis mad r ott a falon, te Szabad vil gnak szabad v ndora, Te a szabads g hirmond˘ja vagy!" Csikorgott a b”rt”n z r ban a kulcs, A kis mad r ijedve sz llt tova, MegnyĄlt az ajt˘ ‚s a b”rt”n“r A rabnak azt mond : "Szabad vagy." F”ljajdult a rab ‚des ”r”m‚ben, S odakapott fej‚hez, mintha Esz‚t ragadta volna meg, Mely el akarta hagyni “t. "Megvan!" sz˘lt gyermekes ”r”mmel, "Megvan! nem hagytam elr”plni, Nem t‚bolyodtam meg... tudom, Mi t”rt‚nt: ‚n szabad vagyok... Szabad teh t a nemzet, a haza?" A b”rt”n“r mogorv n v laszolt: "Mi gondod a haz ra, golyh˘? K”sz”nd meg, hogy te vagy szabad." De a rab ezt nem hall , mert esze M r messze, messze j rt... bej rta A f‚lvil got, azt a sĄrt kereste, Amelyben ‚des kedves h”lgy alszik. "El“sz”r is hozz d megyek, Lelkem halotta," Ągy sz˘lott mag ban, "Hozz d megyek; mik‚nt te f”lkerest‚l, Ugy f”lkereslek ‚n most t‚gedet, Hogy megcs˘koljam azt a f”ldet, Mely n‚ked nyŁgodalmat  d!... Oh, mily sok  tart, mĄg e l ncot Kezem-l bamr˘l leverik; Ez a n‚h ny perc hosszabb, mint val nak Itt  tnyomorgott hosszu ‚veim!" 19 Mint anyj nak tej‚t a gyermek, Olyan moh˘n, oly ‚desen Sziv  a szabad leveg“t, S minden lehellet egy-egy kĄnos ‚vet Emelt le b gyadt lelkir“l, MĄg ez k”nny–nek ‚rez‚ mag t, Mint a pillang˘, s szerter”pk”d”tt A term‚szetnek uj vir nyin S sziv‚nek r‚gi sz‚p eml‚kein. Megifjit  a tiszta leveg“, Megifjit  lelk‚nek erej‚t, De teste v‚n ‚s roskatag maradt, Csak v nszorogva, botra d“lve ment. HosszŁ feh‚r haj t s szak ll t A szell“k bŁsan lenget‚k, TĄz ‚v alatt sz z ‚vet ‚lt. El‚rt a h zhoz, melynek egykor Padl sszob j ban lakott, Mer“n megn‚zett minden embert, De nem lelt k”zt”k ismer“s”ket. T n Łj lak˘k val nak, vagy hogy Nem ismert r jok, elfeledte “ket. K‚rdezte: eml‚keznek-e Ama szeg‚ny csal dra, mely Ott f”nn lakott, de m r f”l”tte r‚gen? Ezek s ezek val nak tagjai. "Ah, ‚n eml‚kszem, j˘l eml‚kezem," Sz˘lott egy j mbor ”regasszony, "Szeg‚ny menyecske, olyan sz‚p teremt‚s s oly j˘lelk volt... de f‚rje Istentelen gonosztev“ volt, Am‚rt azt n meg is lakolt  m, Elfogt k ‚s b”rt”nbe dobt k, S ha meg nem halt, m‚g most is ott van. Mid“n megtudta feles‚ge, Hogy f‚rj‚t elfog k, s nem l tja t”bb‚, Sz”rnyethalt, szĄve megrepedt. n f”l nem ‚rem ‚sszel, oly rosz Embert hogy lehetett szeretni, Hogy lehetett meghalni ‚rte." Szilveszter ‚rz‚ketlen–l Hallgatta a besz‚det, mintha Nem “ v˘n, akir“l besz‚lnek, S azt k‚rdez‚: "Hov  temett‚k Az ifjŁ asszonyt, ‚s mi lett fi b˘l?" "Fi b˘l nem tudom, mi lett?" Felelt a v‚nasszony, "nem l ttam “t A temet‚s ut n soha. Hov  temett‚k a menyecsk‚t, Azt sem tudom... szerettem volna Temet‚s‚re menni, de pen keresztel“be hĄtak." "Majd megtal lom," sz˘lt mag ban a f‚rj, "Majd megtal lom kinn a temet“ben, Megn‚zek minden sĄrt egyenk‚nt, Mig az ”v‚re akadok." S elballagott a temet“be, Bej rta a sĄrhalmokat, Egyikt“l a m sikhoz ment, S mid“n elv‚gz‚, ujra kezdte, De kedves‚nek halm t nem lel‚. H t semmi, semmi nem maradt ut na! Az a dics“ l‚ny eleny‚szett Nyom n‚lkl, mint a napsug r. Fejf j t a vihar kit‚pte, S dombj t a z por elmos . Isten neki!... F jt, f jt, nagyon f jt a szeg‚ny ”regnek, Hogy nem lel‚ meg, amit keresett, hogy K”ny–ib“l, amik m‚g megmaradtak Oly hosszŁ szenved‚s ut n, A kedves-‚des l‚ny por ra Nem sĄrhat  le azokat... de Azzal vigasztal  mag t, Hogy ‚let‚ben Ez az ut˘s˘ f jdalom, Hogy itt ”r”mmel s f jdalommal Sz mot vetett ”r”kre, S ezentul Łgy j r a vil gba', mint Testetlen  rny‚k, mint l‚lektelen test. Pedig csalatkozott. Ez nem v‚gs“ f jdalma volt. Mid“n a b”rt”nb“l kil‚pett, Azt k‚rdez‚: "Szabad teh t A nemzet, a haza?" S a feleletre “ nem is figyelt, Mert szentl hitte, hogy szabad. s mit tapasztalt nemsok ra? Hogy nemzete, hogy a vil g M‚g m‚lyebben van megg”rbedve, mint TĄz ‚v el“tt, mid“n “ sz˘t emelt; Az emberm‚lt˘s g naponta t”rpl, s a zsarnoks g ˘ri sodik. Hi ba volt h t annyi szenved‚s, Hi ba annyi  ldozat, Mit a magasztosabb szivek hoz nak Az emberis‚gnek? haszontalan Minden t”rekv‚s, minden kszk”d‚s? Az lehetetlen, sz zszor lehetetlen! E gondolatra meger“s”d‚k, F”lgyŁladt benne a kihamvad˘ t–z, G”rnyedt fej‚t az ‚g fel‚ emelte, A roskadt aggb˘l izmos ifju lett, s homlok n rejt‚lyes sz ndok –lt, Mer‚sz, nagy sz ndok, elhat roz s, Melyt“l egy nemzet vagy tal n A nagyvil gnak sorsa fgg. E terv nem Łj, m r ezrek ‚let‚be Ker–lt, de h tha egynek siker–l, S ha ‚pen “ ez egy?... M‚lyen titkolta sz ndok t, Alunni sem ment m sok k”zel‚be, Nehogy kimondja  lm ban, nehogy Megsemmis–lj”n, ha napf‚nyre j”n. Nem szerzett t rsakat mag hoz, Nem dicsv gyb˘l, hogy egymaga V‚gezze b‚ az ˘ri si munk t, De hogy ne sz lljon m sra is vesz‚ly, Ha terve megbukik. - - A v ros zajban s f‚nyben Łszik, A n‚ps‚g ezrivel tolong, H”mp”lyg, mint a ki radott foly˘, az Utc kon  t az "‚ljen" harsog sa, Arcok s ruh k nnepiek! Mely alkalom, mely nnep ez? Tal n az isten j”tt a f”ldre Saj t k‚p‚ben, ‚s saj t kez‚vel tadta a rab-embereknek R‚g elveszĄtett szabads gukat? Hogy ily nagy a f‚ny, az ”r”m. Nem; nem az isten, m s megy ottan, aki Kisebb az istenn‚l, azonban Mag t nagyobbnak tartja: a kir ly!... Len‚z“ g“ggel megy az emberek k”zt, Mint a szelindek a kicsiny ebek k”zt, S amerre n‚z, t‚rdek s fejek hajolnak, Mint a viharban a n d erdeje, S torok-szakadt ig ki ltja A szolgacsorda: "‚ljen a kir ly!" Ki merne nem ki ltani Vagy ‚pen m st ki ltani Az ezerek ‚s ezerek k”z”tt?... Ki merne?... egy mer... egy a sok k”z”tt... Ez egy, oly hangon, mely a t”meget TŁlb“gi, m st ki lt. Ez azt ki ltja: "haljon a kir ly!" s eldurrantja fegyver‚t, s a G“g”s kir ly a porba rogy... - Kelj f”l, te gy va zsarnok! Hisz nem tal lt a fegyver, Ruh dba s nem szivedbe Ment a t‚vedt goly˘. Az ”rd”g, akinek eladtad, Meg“rz‚ ‚ltedet. Kelj f”l, te gy va zsarnok! S t”r”ld le k‚pedr“l a port. Ki a gyilkos, ki s hol van “? Ott  ll... de m r fekszik, nem  ll, F‚lhalva fekszik, lever‚k L b rul “t, ‚s boldog, aki V‚n, r ncos orc j ra k”phet s megrŁghatja “sz fej‚t. Boldogtalan n‚p, m‚rt gyjt”d fejedre Az isten  tk t? nem el‚g, Amely m r rajta fekszik? Nem volt el‚g a Krisztust megfeszĄtned, Minden megv lt˘t megfeszĄtesz h t? Boldogtalan, sz zszor boldogtalan n‚p! N‚h ny nap mulva v‚rpad  llt a t‚ren, s egy “sz ember f”nn a v‚rpadon. Mid“n mell‚je l‚pett a bak˘ a S”t‚t hal lnak f‚nyes pallos val, Az “sz ember v‚gigtekinte a K r”rvend“ szilaj t”meg sor n, ‚s Sajn lkoz˘ k”nny reszketett szem‚ben, Sajn lta, akik “t megrugdos k, S akik gy”ny”rrel n‚zik most hal l t... Suhant a pallos, r‚mesen suhant, S a fej leg”rdlt... Szilveszter feje. A n‚p rivalta: "‚ljen a kir ly!" s a halottat a h˘h‚rleg‚nyek Eltemet‚k az akaszt˘fa mellett. 20 V‚nlt, kihalt a szolganemzed‚k, Uj nemzed‚k j”tt, mely ap it Arcpirul ssal emlit‚ s azokn l Jobb akart lenni ‚s az is lett, Mert csak akarni kell!... F”lkelt az Łj h“s nemzed‚k, S mit ”r”ks‚gben hagytak r  ap i, Leverte rabbilincseit, S kez‚r“l, akik ezt szerezt‚k, Azoknak sĄrhalm ra dobta, Hogy a cs”rg‚sre f”lriadjanak, s ott A f”ldben is sz‚gyelj‚k magokat!... S megeml‚keztek a gy“zelmesek Ama szentekrl ‚s nagyokrul, akik A szolgas gban szabadok val nak, s hirdett‚k az Ąg‚t, S dĄjok hal l lett, CsŁfos hal l!... Megeml‚keztek a gy“z“k ezekr“l, S a diadalnak ”r”m‚be sz“tt‚k Szent neveiket koszorŁ gyan nt, S elvitt‚k volna “ket a Dics“s‚g templom ba, De hol keress‚k, hol lelik meg “ket? R‚g elhamvadtak a bit˘fa mellett! Pest, 1848. jŁnius-szeptember ITT BENN VAGYOK A FRFIKOR NYARBAN... Itt benn vagyok a f‚rfikor nyar ban, Az ifjus gnak elt–nt tavasza, Mag val vitte a sok sz‚p vir got, A sok sz‚p  lmot, amelyet hoza, Mag val vitte a zeng“ pacsĄrt t, Mely fel-felk”lt”tt piros hajnalon... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes angyalom! Elsz llt az ‚gr“l a piros sug r ‚s Elsz llt a f”ldr“l a dalos mad r, šres f‚szk‚be ‚nekelni a bŁs Szell“ vagy a haragos vihar j r: br ndaimnak sz raz erdej‚ben Cs”r”g, cs”r”g m r s nem susog a lomb... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes angyalom! Az ‚g arany hajnalcsillagja s a f”ld Ezst harmatja mind, mind elvesze, Let”rl‚ “ket k‚rlelhetlen–l a Rideg val˘s g szigorŁ keze; Felh“k borongnak, s rekken“ meleg van, A gondok fojt˘ leveg“je nyom... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes angyalom! Reg‚nyes b‚rcek k“szikl i k”zt folyt Cseng“ morajjal egy tnd‚r patak, Dicsv gy patakja! ajkaim bel“le Sok boldogĄt˘ m mort ittanak. Foly m‚g ma is, de m s igy‚k viz‚b“l, n nem iszom, t”bb‚ nem szomjazom... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes angyalom! Ha elfordŁlok enmagamtul ‚s mint Polg r v‚gigtekintem a haz t, Szemem megromlott satnya ivad‚kot, Egy pusztul snak indult n‚pet l t. Karom fesz–l, szivem tombol! mi haszna? M st nem tehetek, csak sirathatom... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes angyalom! Szeress, szeress, mint ‚n szeretlek t‚ged, Oly l ngol˘n, oly v‚ghetetlen–l, raszd re m a f‚nyt s a melegs‚get, Mely isten arc r˘l szivedbe gy–l; Az a te szĄved egyetlen vil gom, Nappal napom ‚s ‚jjel csillagom... Milyen s”t‚t v˘n a vil g, az ‚let, Ha nem szeretn‚l, f‚nyes csillagom! Pest, 1848. szeptember GOLY•K SIVTNAK, KARDOK CSENGENEK... Goly˘k sivĄtnak, kardok csengenek, A z”ld mez“t piros v‚r festi meg, Csat k zaj t˘l zeng a f”ld s az ‚g, S te h“si k”lt“, te itthon vagy m‚g! Az‚rt dalolt l harci v gyakat, Az‚rt daloltad b tors godat, Hogy amid“n a harc el“ker–l, Te honn a sutban gy va szĄvvel –lj! - Ilyen besz‚deket tart a vil g, R m Ągy r”pĄti a gŁnynak nyil t, s ‚n re  csak elmosolyodom, s a magam‚t hozz gondolom. Azt gondolom: csak gy”nge emberek, Nem gy“znek most gyal zni engemet, S nem gy“znek majd dics‚rni egykoron!... Nem gonodolok m st, csak ezt gondolom. Ne magyar zza senki ‚nnekem, Tudom nagyon j˘l, hol van a helyem? Ha itt v‚gzem k”teless‚gemet, Csat ba s a pokolba is megyek! Pest, 1848. szeptember A HEGYEK K™ZT Ott alant, alant, a m‚lyben, A k‚k messzes‚g k”d‚ben, Ott a v ros... csak ugy r‚mlik, Mint a mŁlt, amelyet f‚lig tadott imm r a l‚lek A felejt‚s ‚jjel‚nek. Kinn vagyok a term‚szetben, F”nn magasra n“tt hegyekben; Magas e hely, itt pihen meg Koronk‚nt a v ndor felleg, S ha itt voln‚k ‚jjelenk‚nt, Csillagokkal besz‚lgetn‚k. Lenn a v”lgyben, lenn a m‚lyben, A k‚k messzes‚g k”d‚ben, A v ros t vol zaj ban Hagytam gondod, haz m s h zam! Ott lenn hagytam minden gondot, Mely szĄvem f”l”tt borongott, Melynek s”t‚t  rny‚k ban Mint rideg k“szikla  lltam. Ne b ntsatok, ne b ntsatok, Ha egy r”vid napot lopok A magam mulats g nak, Hisz eleget ‚lek m snak!... Minden lenn maradt, ami b nt, Nem hoztam f”l magammal m st, Csak ami boldogs got ad, Kedvesemet ‚s lantomat. Kedvesem, ki egy szem‚lyben Asszony s gyermek, ”r”m‚ben J”n ‚s megyen, pillang˘t –z, Vir got szed, koszorŁt f–z, Majd elt–nik, majd el“j”n; Ugy lebeg a hegytet“k”n, Mint egy  lom tnem‚nye, Mint e rengeteg tnd‚re. n merengve, oh term‚szet, ™r”k sz‚ps‚gidre n‚zek, S szemeimnek b mult ban N‚ma, de szent im ds g van. Mint fel‚m repes“ szivek, Rezgenek a falevelek, S  br ndos suttog sukban Mennyi kedves, sz‚p titok van! F kt˘l vagyok k”rlv‚ve, S mint ‚des fia fej‚re ld˘ keze az aty nak, Ugy hajolnak r m az  gak. Istenem, de boldog vagyok! Majd, hogy sĄrva nem fakadok. Zugliget, 1848. szeptember 8. A BOKOR A VIHARHOZ Lassaban, haragos lelkek testv‚re, vihar, hogy Lombjaim  rny‚k t sz‚t ne zil lja dh”d! Szentegyh z vagyok ‚n, e f‚szek bennem az olt r, s ezen olt rnak papja a kis csalog ny. Hadd dĄcs‚rje, ne b ntsd, ‚nekl‚s‚vel az istent, A term‚szetet, a szent k”z”s ‚desany t. Zugliget, 1848. szeptember 8. J§J EL VGRE, VALAHRA... J“j el v‚gre, valah ra, Te hat rz˘, te nagy ˘ra, Melyben e hon sorsa fordul Ak r roszra, ak r j˘ra. Folyamodjunk ahhoz, ami Hozz nk illik, mer‚szs‚ghez, Dobjuk el m r azt a kock t, Ha fekete, ha feh‚r lesz! V rjatok. M‚g csak n‚h ny perc, s kock nk eldobva l‚szen, S vagy olaj g vagy pedig kard Lesz a magyar n‚p kez‚ben. Kardot ‚s nem olaj gat, Kardot a nemzet kez‚be! Legyen szabads g el“sz”r, s azut n legyen b‚ke. Elj”tt v‚gre az id“, hol Megmutatjuk a vil gnak, Hogy m‚lt˘k vagyunk-e ‚lni Vagy meg‚rtnk a hal lnak? Ha ‚letreval˘k vagyunk, Nem fog a v‚sz birni v‚lnk, s ha ‚lhetetlenek, nem rdemeljk, hogy meg‚ljnk. Vedd el“ ‚s k”sz”rld ki, Magyar nemzet, r‚gi kardod, Melyet eddig a zsarnoks g Veled egytt fogva tartott; Vedd el“, ‚s mosd le r˘la A szennyet hĄr- dics“s‚ggel, Mosd le r˘la heveny‚n a V”r”s rozsd t v”r”s v‚rrel! De miel“tt sĄkra sz llunk, Mondjunk el egy im ds got, s mi l‚gyen az im ds g? Egy nagy  tok, egy vad  tok! tkozzuk ki “seinket A nyugtat˘ f”ld ”l‚bl, Mi‚rt hagytak fiaiknak Szolgas got ”r”ks‚gl! Pest, 1848. szeptember 10. HALLOD-E, SZV, SZVEM! Hallod-e, szĄv, szĄvem! hallod e besz‚det? Gy vas g v dj val kit illetnek? t‚ged! Tere d merik azt mondani, hogy "gy va", Tere d, hogy nem mersz menni a csat ba. Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomoru f‚rgek, Kik a h tam m”g”tt vakmer“n besz‚ltek; Egy id“ben szemk”zt  llottam veletek, s pillant somt˘l akkor reszkettetek. De mi‚rt t“lem e figyelem ir ntok?... Nyujtogass tok r m a kigy˘ful nkot, Marj tok, marj tok, ti csŁsz˘k, sarkamat, H tra sem fordulok, hogy eltiporjalak! Csendesedj‚l, szĄvem, minek ez indulat? Mi‚rt pazarolnod nemes haragodat? Ha ‚pen kedved van l zas indulatra, V lassz ‚rdemesebb t rgyat haragodra. Csendesedj‚l, szĄvem, parancsolj v‚rednek, Melyet f”lzaklatott viharok kergetnek, Mutasd meg azzal is a te nagys godat, Hogy b‚k‚n t–r”d a cudar r galmakat. Cudar gaz r galom! bebizonyĄtom ezt, Csak azt restelem, ha bebizonyĄtva lesz, Azok is, kik most ugy ˘cs rolnak engem, ljenezni fognak gy“z“-nnepemben. Ily hitv ny az ember, ily hitv ny val˘ban! Csak miljomad r‚sze, ami k”zte j˘ van. Menjetek!... kiv nom, hogy boldoguljatok, Kzd”k is ‚rte, de nem kell jutalmatok. Pest, 1848. szeptember MIT DALOLTOK MG TI, JMOR K™LT§K? "Mit daloltok m‚g ti, j mbor k”lt“k, Ily id“kben minek az a dal? Ugysem hallgat a vil g re tok, Hangotok csat k zaj ba hal. F‚lre mostan, j˘ fiŁk, a lanttal, Sz‚p zen‚tek hasznot nem hoz˘, Tudhatn tok azt, hogy eleny‚szik Mennyd”rg‚sben a pacsĄrtasz˘." Meglehet. De mad r nem n‚zi, Hallgatj k-e “tet odalent? A pacsĄrta f”nn a k‚k magasban Isten‚nek ‚s mag nak zeng. ™nmag t˘l sz ll a dal szivnkb“l, Ha bŁ vagy kedv ‚rintette meg, Sz ll a dal, mint sz llanak a sz‚lben A let‚pett r˘zsalevelek. nekeljnk, t rsak, s“t legyen most Hangosabb, mint eddig volt, a lant, Hadd vegy–lj”n e zavaros f”ldi Zajba egy-k‚t tiszta ‚gi hang! Romba d“lt a f‚l vil g... kietlen L tom ny, mely szemet s szĄvet b nt! Hadd boruljon a rideg romokra Dalunk, lelknk z”ld repk‚ny gyan nt. Pest, 1848. szeptember A SZKELYEKHEZ A k”r”sk”rl s”t‚t felh“ az ‚gen, Egy mag nyos csillag ragyog k”z‚pen. Az a csillag ott a magyar n‚p k‚pe, Kit idegen n‚pek vettek k”z‚pre. Nagy a vil g, ‚s testv‚rnk nincs benne, Nincsen, aki bajainkban r‚szt venne. Dehogy testv‚r a magyarhoz a vil g! Ellens‚ge minden ember, akit l t. Ha a magyar is elhagyja a magyart, Nem lesz akkor olyan, ki vele tart, Ugy elt–nik, mint az ‚gr–l a csillag, Ha a s”t‚t felh“k re borulnak. F”l, sz‚kely, f”l, k”z”s az ellens‚gnk, Tinektek is az  rt, aki min‚knk, Az vert vasra titeket, aki minket, Egytt t”rjk sz‚t a k”z”s bilincset! Mert v‚gt‚re szabadokk  kell lennnk; Hadd legyen az eg‚sz vil g ellennk! Bennnket az m‚g k‚ts‚gbe ne ejtsen, Hisz velnk van az igazs g s az isten. Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi, Mint a gyertya, mit el lehet oltani; A magyarnak ‚lnie kell ”r”kk‚, s nem szabad rabnak lennie t”bb‚! F”l, sz‚kely, n‚zz szembe az ellens‚ggel; Ki n‚z vele szembe, ha nem a sz‚kely? Hisz a sz‚kely “sapja volt Attila, Kit Łgy hĄttak, hogy az isten ostora! Hi ba, B‚cs, hi ba van gazs god, Kldheted r nk a r cot, a horv tot; llani fog,  llani fog Magyarhon, lni fogunk, ‚lni fogunk szabadon! Pest, 1848. szeptember TUDOD, MID§N EL§SZ™R šLTšNK... Tudod, mid“n el“sz”r ltnk E t˘ f”l”tt, e f k alatt? R”p–l a gyors id“ f”l”ttnk, Az˘ta k‚t ‚v elhaladt. Ily “sz volt akkor is, ilyen sz‚p Mosolyg˘ “szi d‚lut n, SzelĄd fuvalmak Ągy rezgett‚k A s rga lombokat a f n. Igy tkr”z‚ vissza a t˘nak Vize a tiszta k‚k eget, Igy ringat˘zott ama cs˘nak br ndosan a vĄz felett. De akkor m‚g csak gondolatban lveztem mennyorsz gomat, Mert akkor m‚g nem cs˘kolhattam, Mint mostan, ‚des ajkadat. K‚t ‚ve annak... sokat elvitt Az id“ t“lem azalatt, De nem panaszlok, mert amennyit Elvitt, sokkal t”bbet hozott. T‚ged hozott meg nekem, t‚ged, Rem‚nyim f‚nyes gy”ngysora, Ki‚rt az ”r”k dv”ss‚get Ezerszer adn m ‚n oda. Maradjunk m‚g itt, l‚gy mellettem... Hol Łgy busŁltam egykoron, Hagyj engem itt most elmerengnem V‚getlen boldogs gomon! Erd“d, 1848. szeptember 27. LET VAGY HALL! A K rp toktul le az Al-Dun ig Egy b“sz v”lt‚s, egy vad zivatar! Sz‚tsz˘rt haj val, v‚res homlok val ll a viharban maga a magyar. Ha nem szlettem volna is magyarnak, E n‚phez  llan‚k ezennel ‚n, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden n‚pek k”zt a f”ld kerek‚n. Szeg‚ny, szeg‚ny n‚p,  rva nemzetem te, Mit v‚tett‚l, hogy Ągy elhagytanak, Hogy isten, ”rd”g, minden ellened van, s ‚leted f j n pusztĄtanak? S dh”s kezekkel kik t‚pik legink bb GazŁl, “rlten a z”ld  gakat? Azok, kik eddig e fa  rny‚k ban Pihentek hosszu sz zadok alatt. Te r c, te horv t, n‚met, t˘t, ol hs g, Mit marj tok mindny jan a magyart? T”r”k s tat rt˘l mely titeket v‚dett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tiv‚letek hiven, ha A j˘szerencse n‚knk j˘t adott, S fel‚t  tvettk mindig a tehernek, Mit v llatokra a balsors rakott. S most a h la!... v‚tkes vakmer‚nnyel Re nk uszĄt a h–telen kir ly, S moh˘ ‚tv ggyal megrohantok minket, Mik‚nt a holl˘ a holttestre sz ll. Holl˘k vagytok ti, undok ‚hes holl˘k, De a magyar m‚g nem halotti test. Nem, istenemre nem! s hajnalt mag nak Az ‚gre a ti v‚retekkel fest. Legyen teh t ugy, mint ti akart tok, let-hal lra ki a sĄkra h t, Ne l‚gyen b‚ke, mĄg a magyar f”ld”n A napvil g egy ellens‚get l t, Ne l‚gyen b‚ke, mĄg rossz szĄvetekb“l A v‚r ut˘s˘ cseppje nem csorog... Ha nem kellettnk nektek mint bar tok, Most mint bir˘kat, akk‚nt l ssatok. F”l h t, magyar n‚p, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s ‚letedre t”r. F”l egy hatalmas, egy szent h borŁra, F”l az ut˘s˘ Ąt‚letre, f”l! A sz zadok hi ba birkoz nak Velnk, ‚s mostan egy ‚v ”lne meg? Oroszl nokkal vĄvtunk hajdan ban, s most e tetvek egyenek-e meg? F”l, nemzetem, f”l! jussanak eszedbe Vil gh˘dĄt˘ hĄres “seid. Egy ezred‚v n‚z r nk it‚l“ szemmel Atill t˘l eg‚sz R k˘cziig. Hah, milyen mŁlt! hacsak f‚lakkor k is Lesznk, mint voltak e nagy “sap k, El fogja lepni  rny‚kunk a s rba s v‚rbe fŁlt ellens‚g t bor t! Erd“d, 1848. szeptember 30. A VN ZSZL•TART• Fut B‚cs fel‚ Jellacsics, a gy va, Sereg‚nek seregnk nyom ba', Megr‚mlve fut a magyar hadt˘l; Magyar hadban egy v‚n z szl˘tart˘. Ki az a v‚n z szl˘tart˘ ottan Olyan tzes lelki llapotban? Szemem rajta kev‚lyen mereng el: Az ‚n ap m az az ”reg ember! Az ‚n ap m e v‚n z szl˘tart˘. "V‚szben a hon!" elhatott a nagy sz˘ Elhatott k˘r gy hoz, fl‚be, S mank˘ helyett z szl˘t vett kez‚be. V llait egy kĄnos ‚let gondja, Betegs‚g ‚s ”tvennyolc ‚v nyomja, S “ feledve minden baj t, bŁj t Ifjak k”z‚ hadi bajt rsŁl  llt, S kit eddig az asztalt˘l az  gyba Alig-alig bĄrt elvinni l ba, Ellens‚get –z mostan ser‚nyen Ifjus ga r‚gi erej‚ben. Mi vitte “t h borŁ zaj ba? Hiszen neki nincsen gazdags ga, Mit f‚ltene, mit v‚dnie k‚ne, Hogy ne jusson ellens‚g kez‚re. Annyi f”ldet sem mondhat ”v‚nek, Melyben egykor kopors˘ja f‚r meg, S m‚gis-m‚gis viszi lobog˘j t Azok el“tt, kik a haz t ˘j k. p az‚rt ment, mert semmivel sem bĄr; Kzd a gazdag, de nem a haz ‚rt, V‚di az a maga gazdas g t... Csak a szeg‚ny szereti haz j t. desap m, ‚n voltam ten‚ked Ekkor ig a te bszkes‚ged; Fordult a sor, megfordult v‚gk‚pen, Te vagy mostan az ‚n bszkes‚gem. rdemes vagy a cserkoszorŁra! Alig v rom, hogy l ssalak Łjra S megcs˘koljam ”r”mt“l reszketve Kezedet, mely a szent z szl˘t vitte. s ha t”bb‚ nem l tn lak t‚ged? L tni fogom f‚nyes dics“s‚ged; K”nnyem leszen sĄrodnak harmatja, S hĄred a nap, mely azt f”lsz rĄtja! Erd“d, 1848. okt˘ber 17-22. BUCS— Alig virradt, m r ujra alkonyŁl, Alig j”v‚k, s megint elm‚gyek, el. M‚g csak alig, hogy dvezeltelek, s m r bucsŁzni, m r elv lni kell. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Kardot fog‚k kezembe lant helyett. K”lt“ val‚k ‚s katona vagyok: Arany csillag vez‚relt eddig, s most Utamra piros ‚jszakf‚ny ragyog. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Nem a dicsv gy von engem t“led el... Fejemre nem is f‚rne a bab‚r A boldogs g teljes r˘zs it˘l, s ‚n le nem hajĄtom ezt az‚rt. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Nem a dicsv gy von engem t“led el, Tudod: bel“lem az r‚gen kihalt, Haz m‚rt ontom v‚remet, ha kell, Haz m‚rt vĄvok v‚res viadalt. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Ha senki nem v‚dn‚ is a haz t, Magamnak “tet v‚dni kellene: S mostan, mid“n mindenki sĄkra sz llt, Magamban ‚n itthon maradjak-e? Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Nem mondom ‚n: gondolj f‚rjedre, mĄg § a hon‚rt s ‚rted harcolni fog; Ismerlek ‚n, nagyon tudom, hogy egy Gondolatod van, ‚s az ‚n vagyok. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! T n megcsonkĄtva t‚rek vissza majd, De akkor is szeretsz te engemet, Mert istenemre, amint elviszem, pen hozom meg h– szerelmemet. Isten veled, sz‚p ifju hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, ‚letem! Erd“d, 1848. okt˘ber 17-22. TI KCFK E KERTBEN... Ti  k cf k e kertben, Ti sz‚peml‚k f k, Amelyeken szivemnek Oly dr ga minden  g. Kedves f k, dvezelve s  ldva legyetek. ldom m‚g azt is, aki Titeket ltetett. Harmatnak s napsug rnak ld sa rajtatok, Vid m dalosmad rt˘l Reszkessen  gatok. ™r”k tavasz lakozz‚k Z”ld frteiteken, Hogy ‚ltetek, mik‚nt az Eny‚m, oly sz‚p legyen. Itt l ttam ‚n el“sz”r Kedves galambomat, Itt l ttam “t el“sz”r Ez  k cf k alatt. Itt –lt e lombok alj n, Itt –lt szemk”zt velem, Itten r”plt szem‚b“l Szivembe szerelem. Tudom m‚g, hogyne tudn m? Hab r r‚gen vala, Az ˘r t, hol kigyŁladt Szerelmem hajnala. Ez volt a hajnal! ilyen Nem ‚kesĄte m‚g T‚ged, te v‚ghetetlen, Te r‚gteremtett ‚g. Let–nt imm r e hajnal, Meg‚rtem a delet, S ez t n nem oly reg‚nyes, De sokkal melegebb. Mikor j”n majd az alkony, Szerelmem alkonya? Ett“l ne f‚lj, szivemnek Im dott asszonya! Elj“ ez is, de k‚s“n; Az‚rt j“ majd, ha j“, Hogy l‚gyen arcainkon Sz‚p arany szemfed“. S a f”ldbe ha letesznek, Majd csillag k‚piben Ragyog le z”ld sirunkra S”t‚tk‚k ‚jeken. Nagyk roly, 1848. okt˘ber 22. TISZTELJTEK A K™ZKATONKAT! Tiszt vagyok... ha l t a k”zleg‚nys‚g, Tisztelkedve megyen el mellettem; n pirŁlok, gondolv n magamban: Nincs igazs g, nincs igazs g ebben. Neknk k‚ne k”sz”nteni “ket, Mert min lunk sokkal t”bbet ‚rnek. - Tisztelj‚tek a k”zkaton kat, Nagyobbak “k, mint a hadvez‚rek. Vel”k  llunk a csat k tz‚ben, De mi tudjuk, hogy mi‚rt csat zunk, Mert van, ami gy“zelemre buzdĄt, Vagyon elvnk, van t n gazdas gunk, S von el“re cs bĄt˘ var zsa A dics“s‚g ragyog˘ szem‚nek. - Tisztelj‚tek a k”zkaton kat, Nagyobbak “k, mint a hadvez‚rek. §k az elvet hirb“l sem ism‚rik, s a haza? kem‚ny mostoh jok, Izzad suk dĄj ban nekik csak Kenyeret vet s rongyokat dob r jok, S z szlaj hoz hogyha oda llnak, Nyomor‚rt csak Łj nyomort cser‚lnek. - Tisztelj‚tek a k”zkaton kat, Nagyobbak “k, mint a hadvez‚rek. S mit tudj k “k, mi az a dics“s‚g? S ha tudn k is, mi hasznuk van benne? Nincsen lap a t”rt‚net k”nyv‚ben, Ahol nev”k f”ljegyezve lenne. Ki is gy“zn‚ mind f”lĄrni, akik T”megestl el-elv‚rez‚nek? - Tisztelj‚tek a k”zkaton kat, Nagyobbak “k, mint a hadvez‚rek. Ha megt‚rnek csonk n a csat kb˘l, Koldusbotot  d a haza n‚kik, S ha elesnek, a felejt‚s  rja Foly sĄrjukon s neveiken v‚gig. s “k m‚gis nekimennek b tran Az ellens‚g kardj nak, tz‚nek! - Tisztelj‚tek a k”zkaton kat, Nagyobbak “k, mint a hadvez‚rek. Debrecen, 1848. okt˘ber-november 1848 Ezernyolcsz znegyvennyolc, te csillag, Te a n‚pek hajnalcsillaga!... Megviradt, f”l‚bredett a f”ld, fut A hajnalt˘l a nagy ‚jszaka. Piros arccal J”tt e hajnal, Piros arca vad sug ra Komor f‚nyt vet a vil gra; E pirŁl s: v‚r, harag ‚s sz‚gyen A f”l‚bredt nemzetek szem‚ben. Sz‚gyeneljk szolgas gunk ‚j‚t, Zsarnokok, r tok sz ll haragunk, S a reggeli im ds g fej‚ben Istennknek v‚rrel  ldozunk. lmainkban Alattomban Megcsapolt k szĄveinket, Hogy kiolts k ‚letnket, De maradt m‚g a n‚peknek v‚re Annyi, ami f”lki lt az ‚gre. ll a tenger nagy elb mult ban, ll a tenger ‚s a f”ld mozog, Emelkednek a sz raz hull mok, Emelkednek r‚mes torlaszok. Reng a g lya... Vitorl ja Iszaposan ”sszet‚pve A korm nyos szĄve k‚pe, Aki esz‚t vesztve  ll mag ban Beburkolva rongyos bĄbor ban. Csatat‚r a nagyvil g. Ah ny k‚z, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt l baim alatt?... hah, Elt‚pett l nc s elt”rt korona. T–zbe v‚le!... No de m‚gse, R‚gis‚gek k”z‚ z rjuk, De nev”ket Ąrjuk r juk, Kl”nben majd a k‚s“n-szlettek Nem tudn k, hogy ezek mik lehettek. Nagy id“k. Beteljeslt az r s J˘solatja: egy ny j, egy akol. Egy vall s van a f”ld”n: szabads g! Aki m st vall, rettent“n lakol. R‚gi szentek Mind elestek, F”ldŁlt szobraik k”v‚bl Uj dics“ szentegyh z ‚pl, A k‚k eget vesszk boltozatnak, S olt rl mpa l‚szen benne a nap! Debrecen, 1848. okt˘ber v‚ge - november 16. HIDEG ID§, H˜S §SZI J... Hideg id“, h–s “szi ‚j. Ott kandall˘mon ‚g a t–z, De hasztalan, nem melegĄt, Mert, kedvesem, te mellettem nem –lsz. Itten didergek egyed–l, V rom, hogy el lmosodom, Mint v rja m‚laszomorŁn Leroskad s t a mag nyos rom. M‚g gondolkodni sem tudok, Lelkemnek sz rnya ”sszefagy, Mert te, vir gos tavaszom, Te h“ nyaram, te messze messze vagy. Csak m r ne volna ily borŁs, Ilyen s”t‚tfelh“s az ‚g; Hajolva ablakom f”l‚ Tal n egy kiss‚ elmerengen‚k. Ha m r szemed nem l thatom, Ha m r nem lehetek veled: Hadd l tn‚k egy sz‚p csillagot, Amely p˘tolna t‚ged n‚mileg! Debrecen, 1848. okt˘ber v‚ge - november 16. MILYEN LRMA, MILYEN VGADALOM! Milyen l rma, milyen vĄgadalom! Mi l‚gyen ez? tal n lakodalom? Nem a biz a; fiatal vit‚zek L togatt k meg ezt a csapsz‚ket. "Kocsm rosn‚, maga nem j˘t forral, Minek k‚sik oly sok  a borral? Tudja, hogy nincs p‚nzem? majd lesz nekem A harc ut n, akkor megfizetem." "Kocsm rosn‚ sz‚p le nya, r˘zs m, J“j”n ide, j“j”n ide hozz m! Cs˘koljon meg, k‚rem igen sz‚pen, A harc ut n feles‚gl v‚szem." S iddog lnak, cs˘kol˘znak nagyba', Minden, ami gond, oda van hagyva, Mintha nem is v rn nak csat ra, Mintha m‚g vagy sz z ‚v volna h tra. "El az‚rt a nagyobbik kancs˘‚rt!" Ma piros bor, holnap majd piros v‚r... "Eszem azt a sz dat, be cs˘kra  ll!" Ma meleg cs˘k, holnap hideg hal l!... Debrecen, 1848. okt˘ber v‚ge - november 16. ITT ALSZIK A K™LT§... `Moore ut n angolb˘l` Itt alszik a k”lt“, akinek kez‚ben Apoll˘nak lantja zenge olyan sz‚pen, Kinek dala omlott, mint vad folyam  rja, Vagy elhalt t voli kis patak m˘dj ra. Aludj, n‚ma k”lt“... most ‚szrev‚tlenl J r vihar ‚s szell“ holt homlokod k”rl, Vihar, mely harsog, mint harcdalod harsogott, s szell“, mely elhal, mint szerelmi dalod. Debrecen, 1848. okt˘ber v‚ge - november 16. HOGY VOLNA KEDVEM... Hogy volna kedvem, ”r”mem nekem, Mid“n t vol vagy, ‚des kedvesem! Hiszen s”t‚t van, ha a nap lem‚n. De eml‚ked velem j”tt ‚s marad, Az vet re m bŁs halv ny sugarat; Eml‚ked a hold, sorsom ‚jjel‚n. NyĄlik k”r–lem itt-ott egy vir g, N‚zek busŁlva, szĄvszakadva r , Mert harmat reszket mindenik felett. N‚zek busŁlva, szĄvszakadva r , Azt gondolv n: a harmatos vir g Fel‚mtekint“ k”nnyez“ szemed. Tudom, tudom, hogy sokszor megsiratsz, K”nnyektl  zik ama kedves arc, Amelyet annyiszor cs˘koltam ‚n. Most vĄz van ott, hol egykor t–z vala! Igy  ll a z porfelh“k f tyola Az eleny‚szett csillagok hely‚n. Sirass, sirass, egy kis vigasztal s A bŁs sziveknek a k”nnyhullat s, SĄrj, s k”nnyeid megk”nnyebbĄtsenek. Mi‚rt ne sĄrn l? f‚rfi vagyok ‚n, S v‚res csat knak  llok ksz”b‚n, s m‚gis n‚ha ‚n is k”nnyezek. Mi‚rt sz‚gyeln‚m ‚n megvallani, Hogy folynak olykor k”nnyem  rjai, Ha bennem elv l sunk kĄnja dŁl; Az‚rt, hiszem, meg llok a csat n! Az oroszl n legrettent“bb tal n, Mid“n elvesztett p rj ‚rt busŁl. Debrecen, 1848. okt˘ber v‚ge - november 16. SZERETLEK, KEDVESEM! Szeretlek, kedvesem, Szeretlek t‚gedet, Szeretem azt a kis K”nny– termetedet, Fekete hajadat, Feh‚r homlokodat, S”t‚t szemeidet, Piros orc idat, Azt az ‚des ajkat, Azt a l gy kis kezet, Melynek ‚rint‚se Mag ban ‚lvezet, Szeretem lelkednek Magas r”pl‚s‚t, Szeretem szivednek Tengerszem-m‚lys‚g‚t, Szeretlek, ha ”rlsz s ha bŁb nat b nt, Szeretem mosolyod S k”nnyeid egyar nt, Szeretem er‚nyid Tiszta sug rz s t, Szeretem hib id Napfogyatkoz s t, Szeretlek, kedvesem, Szeretlek t‚gedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Kiv–led r m n‚zve Nincs ‚let, nincs vil g, Te sz”v“d”l minden Gondolatomon  t, Te vagy ‚rzem‚nyem Mind alva, mind ‚bren, Te hangzol szivemnek Minden ver‚s‚ben, Lemondan‚k minden Dics“s‚grl ‚rted S megszerezn‚k ‚rted Minden dics“s‚get, Nekem nincsen v gyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz, n is azt akarom, Nincs az az  ldozat, Mely kicsiny ne lenne retted, hogyha te ™r”met lelsz benne, S nincs csek‚lys‚g, ami Gy”trelmesen nem s‚rt, Hogyha te f jlalod Annak vesztes‚g‚t, Szeretlek, kedvesem, Szeretlek t‚gedet, Mint ember m‚g soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Egy szem‚lyben minden, De mindened vagyok Aki csak szerethet, Aki csak ‚l ‚rted: F‚rjed, fiad, aty d, Szeret“d, testv‚red, s egy szem‚lyben te Vagy mindenem nekem: Ly nyom, any m, hŁgom, Szeret“m, hitvesem! Szeretlek szivemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek  br ndos §rlt szerelemmel!... s ha mindez‚rt j r DĄj avvagy dics‚ret, Nem engem illet az, Egyedl csak t‚ged, A dics‚retet ‚s DĄjat te ‚rdemled... Mert t“led tanultam n e nagy szerelmet! Debrecen, 1848. november ITT VAN AZ §SZ, ITT VAN UJRA... Itt van az “sz, itt van ujra, S sz‚p, mint mindig, ‚nnekem. Tudja isten, hogy mi okb˘l Szeretem? de szeretem. Kil”k a dombtet“re, Innen n‚zek szertesz‚t, S hallgatom a f k lehull˘ Level‚nek l gy nesz‚t. Mosolyogva n‚z a f”ldre A szelĄd nap sugara, Mint elalv˘ gyermek‚re N‚z a szeret“ anya. s val˘ban “sszel a f”ld Csak elalszik, nem hal meg; Szem‚b“l is l tszik, hogy csak lmos “, de nem beteg. Levetette sz‚p ruh it, Csendesen levetkezett; Majd fel”lt”zik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludj l h t, sz‚p term‚szet, Csak aludj l reggelig, S  lmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. n ujjam hegy‚vel halkan Lantomat megpenditem, Altat˘ dalod gyan nt zeng M‚la csendes ‚nekem. - Kedvesem, te –lj le mell‚m, šlj itt addig sz˘tlanŁl, MĄg dalom, mint t˘ f”l”tt a Suttog˘ sz‚l, elvonŁl. Ha megcs˘kolsz, ajkaimra Ajkadat sz‚p lassan tedd, F”l ne keltsk  lm b˘l a Szenderg“ term‚szetet. Erd“d, 1848. november 17-20. ELPUSZTUL• KERT OTT A VR ALATT... Elpusztul˘ kert ott a v r alatt, Elpusztul˘ v r ott a kert felett... Rajtok borong hom lyos-szomorŁn Az “szi k”d ‚s az eml‚kezet. Eszembe jut r˘lok, mit a haza VeszĄtett egykor s amit szĄvem nyert; ElhŁnyt vit‚zek sĄrja az a v r, S ‚l“ szerelmem b”lcseje a kert. Itt lenn ringattam ‚n ”lemben “t, Itt lenn ”leltem ‚n galambomat, S ott f”nn tany ztak hajdan a sasok, Ott f”nn tany ztak a R k˘cziak. Dics“ vit‚zs‚g! ‚des szerelem! Bej rom egyszer m‚g e helyeket, Ma itt vagyok m‚g s holnap t vozom, S t n vissza t”bb‚ nem is j”hetek. Lesz-‚ ezentul, oh kert, aki majd des gy”ny”rrel j r e f k alatt? Lesz-‚ ezentul, oh v r, aki majd Szent tisztelettel n‚zi tornyodat? Erd“d, 1848. november 30. A CSMPS LEGNY P˘rul j rtak a le nyok, Eddig ‚n j rtam ut nok, Most “k j rnak ‚n ut nam: L tod, l tod, cs mp s l bam! A leg‚nys‚g sz‚pe java Egytl-egyig elment tova, Mind elmene katon nak, n billegek, itt hagy nak. Kata hŁgom, jut eszedbe? K‚rtelek: v‚gy a szivedbe. Kinevett‚l akkor csŁful, Ha nevett‚l, mostan bŁsulj. Aki eddig r m se' n‚zett, Most ‚n arra r  se' n‚zek. Ha n‚zem “t, az‚rt n‚zem, Hogy “kegyelm‚t len‚zzem. Melyik a legszebbik le ny? Azt veszem el, azt is tal n, Az is ugy lesz feles‚gem, Hogyha megk‚r nagyon sz‚pen. J˘ ilyenkor a cs mp s is, Ugy-e ly nyok, mikor m s nincs? Kapnak rajtam a le nyok, Pedig cs mp s l bbal j rok! Debrecen, 1848. december ITT A NYILAM! MIBE L§JJEM? Itt a nyilam! mibe l“jjem? Kir lyi sz‚k  ll el“ttem, Belel”v”m b rsony ba, Hogy csak ugy porzik kĄnj ba'. ljen, ljen a k”zt rsas g! A korona nagyon dr ga, Nem val˘ az a kir lyra; A kir lyra! ugyan minek Szam ron a b rsony nyereg? ljen, ljen a k”zt rsas g! Piros b rsony k”p”nyege, Ide vele, hamar ide, Lesz bel“le l˘takar˘, Ugyis ‚pen arra val˘, ljen, ljen a k”zt rsas g! Arany p lca a mark ban, Csavarjuk ki hamarj ban; s˘t, kap t a kez‚be, ssa meg a sĄrj t v‚le! ljen, ljen a k”zt rsas g! Ez egyszer csak annyit mondok: J˘ sok  voltunk bolondok, Legyen egy kis esznk v‚gre, M sszunk a kir ly k‚p‚re. ljen, ljen a k”zt rsas g! Debrecen, 1848. december CSATADAL Trombita harsog, dob pereg, K‚sz a csat ra a sereg. El“re! SvĄt a goly˘, cseng a kard, Ez lelkesĄti a magyart. El“re! F”l a z szl˘val magasra, Eg‚sz vil g hadd l thassa. El“re! Hadd l ss k ‚s hadd olvass k, Rajta szent sz˘ van: szabads g. El“re! Aki magyar, aki vit‚z, Az ellens‚ggel szemben‚z. El“re! Mindj rt vit‚z, mihelyt magyar; § s az isten egyet akar. El“re! V‚res a f”ld l bam alatt, Lel“tt‚k a pajt somat, El“re! n se' leszek rosszabb n la, Berohanok a hal lba, El“re! Ha lehull a k‚t keznk is, Ha mindny jan itt vesznk is, El“re! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vessznk el, ne a haza, El“re! Debrecen, 1848. december 8. EGSZ VILG A HARCMEZ§N... Eg‚sz vil g a harcmez“n, Csak ‚n nem vagyok ottan, Ki harci v gyat annyiszor reztem ‚s daloltam! S e v gy, e l ng m‚g most is ‚g, M‚g most sem halt ki bennem, Rohann‚k, ‚s maradni kell, s nem lehet elmennem. A sz‚gyen ‚s a f jdalom Kett“s k”ny–je  ztat, Szivemre sz llt a f jdalom, Nem, nem az: a gyal zat. Oh gyermekem, oh gyermekem, M‚g meg sem vagy szletve, S szivemre m ris kĄnt hoz l S gyal zatot nevemre! Ha megleszesz, ha ‚lni fogsz, —gy fogsz-e majdan ‚lni, Hogy nevnkr“l elv‚sz e szenny, Mely azt miattad ‚ri? De az sok  lesz, addig ‚n, Lesz llhatok a sĄrba... Fejf mra ne legyen nevem S”t‚t betkkel Ąrva! J“j”n csak a tavasz! a f k Z”ldelni fognak akkor, Az ‚n hĄremnek f ja is Kiz”ldl a tavaszkor! Debrecen, 1848. december AKASSZTOK F™L A KIRLYOKAT! Lamberg sziv‚ben k‚s, Latour nyak n K”t‚l, s ut nok t”bb is j”n tal n, Hatalmas kezdesz lenni v‚gre, n‚p! Ez mind igen j˘, mind val˘ban sz‚p, De m‚g ezzel nem tettetek sokat - Akassz tok f”l a kir lyokat! Kasz lhatd a f–t vil gv‚gig, Holnap kin“ az, ha ma lenyesik. T”rdelheted le a fa lombjait, Id“ j rt val Łjra kivirĄt; T”vestl kell kit‚pni azokat - Akassz tok f”l a kir lyokat! Vagy nem tanŁltad m‚g meg, oh vil g, Gyl”lni m‚lt˘k‚pen a kir lyt? Oh, hogyha sz‚t”nthetn‚m k”ztetek Azt a szilaj veszett gyl”letet, Mit“l keblem, mint a tenger, dagad! - Akassz tok f”l a kir lyokat! Sziv”knek minden porcik ja rosz, M r anyja m‚h‚b“l gazs got hoz, V‚tek, gyal zat teljes ‚lete, Szem‚t“l a leveg“ fekete, S megromlik a f”ld, melyben elrohad - Akassz tok f”l a kir lyokat! Ezerfel‚ bŁs harcmez“ a hon, Arat rajt a hal l irt˘ztat˘n, Itt egy falu, amott egy v ros ‚g, Sz zezerek jaj t˘l zŁg a l‚g; S hal l, rabl s mind a kir ly miatt - Akassz tok f”l a kir lyokat! Hi ba ”mlik, h“s”k, v‚retek, Ha a koron t el nem t”ritek, Fej‚t a sz”rny ism‚t f”lemeli, S akkor megint el“l kell kezdeni. Hi ba lenne ennyi  ldozat? - Akassz tok f”l a kir lyokat! Mindenkinek bar ts g, kegyelem, Csak a kir lyoknak nem, sohasem! Lantom s kardom kezembl eldobom, A h˘h‚rs got majd ‚n folytatom, Ha kĄvlem r  ember nem akad - Akassz tok f”l a kir lyokat! Debrecen, 1848. december KONT S TRSAI des haz m, Magyarorsz g, Mi a bajod? bŁs az orc d, Az orc d bŁs, a k”nnyed hull, Alig vagy a f jdalomtul. "Mi volna m s bajom n‚kem, Mint hogy a kir lyi sz‚ken Ember helyett vad llat –l, Uralkodik kegyetlen–l. Zsigmond kir ly, te vad llat, Ne nyomjad Łgy a v llamat, Alig bĄrja m r a l bam, El kell d“ln”m itt hossz ban. Az‚rt tettelek kir lynak, Vil g els“ kir ly nak, Hogy Ągy csŁff  t‚gy engemet, KiszakĄtsd az ‚letemet? n istenem, hova n‚zzek? Mindentt csak bŁs eny‚szet, Minden tagom zsibban ‚s f j, tkozott l‚gy, Zsigmond kir ly! Lelkem-testem nagyon beteg, Gyermekeim, segĄtsetek, Hol vagytok ti, j˘ vit‚zek, Merre j rtok, merre k‚stek?" Szeg‚ny haza, fiaidat HasztalanŁl hĄvogatod: Az egyik r‚sz gaz  rul˘, A m sik r‚sz f”ld”nfut˘. Bakonyerd“ s”t‚ts‚ge Zsiv nyoknak volt a f‚szke, De most benne –z”tt vadak Laknak, igaz hazafiak. K”z”tt”k van - hogyne volna? Kont Istv n is a vadonba', Feje f”l”tt s”t‚t  gak, SzĄve f”l”tt s”t‚t b nat. Gondolkodik j˘ sok ig, ™sszehĄja cimbor it, Csendesen el“rel‚pett, s Ągy kezdte a besz‚det: "Be ”sszeolvadt a sz munk! Szeg‚ny j˘ Magyarorsz gunk, Csup n harminc ember maradt V‚deni szabads godat. Nincs mit tennnk, kicsiny a sz m, Isten veled, kedves haz m!... Bar tim, csak egy van h tra, K‚szljnk el a hal lra. F”l Bud ra a kir lyhoz, Tegyk kardunkat l b hoz, Hadd vegye el ‚letnket, Csak ne b ntsa gyermekinket." Egynek sem volt kifog sa, Mind k‚szen volt a hal lra, F”lnyergeltek, l˘ra kaptak, Buda fel‚ lovagoltak. Mentek egytt egy csoportban, Mentek n‚m n, mentek lassan, N‚m n, lassan ‚s s”t‚ten, Mint a felh“ megy az ‚gen. Budav rba f”ljut nak, Kir ly el“tt meg ll nak, A legb”lcsebb k”z”tt”k Kont, Kir lynak ily besz‚det mond: "Itt vagyunk, kir ly, el“tted, Kiirthatd a p rtt“ket, Vedd el a mi ‚letnket, Csak kĄm‚ld meg gyermekinket." S leoldozt k kardjaikat, Kez”k reszket, kebl”k dagad; Kardjokt˘l kell elszakadni! Mintha lelk”k szakadna ki. De csak m‚gis leoldozt k, Kir ly el“tt le is rakt k, Odarakt k “ket sorba, Szeg‚nyeket, od' a porba. A haz nak k‚pe volt ez, Ottan hevert, mint a holttest, A haza is, megal zva, Rajta a gaz kir ly l ba. Zsigmond kir ly nagy kev‚lyen V‚gign‚z a vit‚zs‚gen, Szemeit f‚lig behŁnyja, s Ągy kezdi cudar gŁnnyal: "Nos h t, nagy j˘ uraim‚k, El‚g m r a tr‚fa, el‚g? Meglapulunk valah ra Megkorb csolt eb m˘dj ra. H t ezek a vad vit‚zek, Akik a kir lyi sz‚ket S koron mat fenyeget‚k? Kikt“l szinte megijed‚k. Hisz ezek j mbor koldŁsok!... Szeg‚ny golyh˘k, mit busŁltok? J˘l van; am‚rt koldul tok, Az ‚letet megkapj tok." A harminc vit‚z f”llobban Irt˘ztat˘ b“sz haragban. L ng a sziv”k, l ng a szem”k, F”lfordŁlt a vil g vel”k. Kont a bajŁsz n egyet r nt, Megereszti vastag hangj t, S a besz‚d v‚g‚t se' v rva Re d”rdl a kir lyra: "llj meg, aki istened van! T”bbet nem sz˘lsz bosszulatlan... KoldŁs vagy  m te! vagy voln l, Ha m s, ha zsiv ny nem voln l. Gyermekink s nem magunk v‚gett J”ttnk ide k‚rni t‚ged... Gyermek ide, gyermek oda! Most a kocka el van dobva. Zsiv ny volt l, vagy ‚s maradsz, s minden ivad‚kod az, V‚r rajtad a piros b rsony, Sssenek meg tzes ny rson! Gyilkoltass meg mindny junkat. Ez tehozz d ill“ munka... De mit  lltam sz˘ba v‚led? Haramj val nem besz‚lek." N‚m n n‚z a kir ly r ja, Habot tŁr dh‚ben sz ja. Int kez‚vel, s a vit‚zek H˘h‚rk‚zre kerl‚nek. s a h˘h‚r sujtana m r... "Meg llj, mester," sz˘l a kir ly, "Hallj tok, aki let‚rdel, S kegyelmet k‚r, ‚letet nyer." Nincs a harminc k”z”tt egy se', Aki t‚rd‚t megg”rbĄtse, Egy se' mozdul, egy se' t‚rdel, llnak n‚ma megvet‚ssel. "Sujts!" ordĄt a veszett kir ly, "Sujts, bak˘, sujts, mĄg egy fej  ll!" Sujt az, s hullanak a fejek, Mint “sszel a falevelek. Huszonkilenc fej hever m r Garmad ban a v‚rpadn l, Huszonkilenc ember v‚re Sz radt a piac k”v‚re. Most Kont Istv n k”vetkezik, A v‚gs“, a harmincadik! § volt akkor a haz ba' A szabads g v‚gsug ra. Hogy f”ll‚pett a v‚rpadra, Megreszketett az alatta: Ott  llt bok ig a v‚rben, T rsai elfolyt v‚r‚ben. ™sszeg”rnyed Zsigmond kir ly, Az elĄt‚lt egyenest  ll, Olyan az “ tekintete, Mint az isten it‚lete. Sz˘lna Zsigmond: "v‚gezd, mester!" De sz˘lani nem tud, nem mer; K”rm‚t a mell‚be v gta, Fogaival ajk t r gta. IszonyŁ csend... Kont lehajlott, A kiomlott v‚rbe markolt, S a piros v‚rt odav gja Zsigmond fej‚r orc j ra. OrdĄtoz s, dob perg‚se! De hallik Kont mennyd”rg‚se: "Zsigmond kir ly, gyilkos kir ly, V‚rnk,  tkunk fejedre sz ll!" A h˘h‚rb rd villan, suhan, Kont feje is a porba' van, Ugy esett le a v ll r˘l, Mint a nap az ‚g boltj r˘l. Gaz kir ly volt Zsigmond kir ly, De nem gazabb t rsain l; Csak neveik kl”nb”z“k, Mind egyform k l‚lekben “k. Meddig tart m‚g, beteg vil g, Meddig tart m‚g a nyavaly d? Kir ly-fene r gja tested, Agyonr g, ha ki nem metszed! Debrecen, 1848. december FIAM SZšLETSRE Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorĄtsam a szivemhez “t! Mintha voln‚k Łjonnan teremtve, Hogy ‚ltemnek ifju lombja n“tt! šdvezellek, lelkem sz‚p kis  ga, šdvezellek, ‚des magzatom! SĄr sodnak b natos zaj ba Beleolvad ”rvend“ dalom. Kis par nyom, milyen nagy ”r”mmel llok itt ‚s n‚zem k‚pedet! Kell-e m‚g pap? ”r”mk”nnyeimmel Keresztellek ‚n meg t‚gedet. Csillag sz lett v‚gre is bel“lem, Itten  llok csillagom el“tt, Arcvon sit hosszasan szeml‚lem, S tal lgatom a t vol j”v“t. A rem‚nynek nagy vir gos f ja, Mit e csillag f‚nye f”lmutat; Csak ne sz lljon kora d‚r re ja, Mely leszedn‚ e vir gokat. Oh hal l, te nem l‚sz oly kegyetlen, Hogy magaddal r ntsd id“ el“tt; Nem eny‚m lesz “ - tartsd ezt eszedben - A haz nak nevelem fel “t. —gye, Łgye, kisfiam, ha majdan, n a sorbul ki”regedem, Iparkodni fogsz tŁltenni rajtam, Vagy bet”lt”d legal bb helyem? Vajha egykor ekk‚p sz˘lan nak, Nem busulva sĄrom sz‚lin‚l: Meghalt! de nincs k ra a haz nak, Nincs, mert lelke a fi ban ‚l. Debrecen, 1848. december 15. VESZTETT CSATK, CSUFOS FUTSOK! Veszett csat k, csufos fut sok! B rmerre n‚zek, m st nem l tok, Mik‚nt a s r, amelybe K”vet hajĄtanak be, Ugy feccsen sz‚t a harcok mezej‚rl, Oh nemzetem, k‚pedre a gyal zat, S a hit m r-m r sokak sziv‚ben gy‚rl, Hogy mind”r”kre j rmodat ler zod. Ki ismer engem csgged“nek? Kislelks‚ggel engemet ki v dol? De aggodalmak n‚ha r m is j“nek Most a j”v“ rejt‚lyes t vol bol, J“nek, mik‚nt az ‚ji denev‚rek S el-elvisĄtj k itten magokat, Hogy r  szivemben hidegs‚get ‚rzek s l‚lekz‚sem szinte elakad. Haz m, haz m, magyar haza, El tkozott f”ld vagy h t? Ki volt, ki Ągy meg tkoza? Hogy rajtad a szabads g ™r”kk‚ csak f”ld”nfut˘ legyen, Ki pillanatra hozz d menek–l, De amint j”n, megint megyen, El–zik k‚rlelhetetlen–l! H nyszor kel‚nk fel h rom sz zad ˘ta, Ler zni h“sleg a bilincseket! S kardunk mindig behullt a v‚rfoly˘ba, Mely meghasĄtott keblnkb“l eredt, S  julva amint a f”ld”n fekdtnk, Kacagva tombolt a zsarnok f”l”ttnk. Most talpon  llunk Łjolag... Az‚rt  llottunk volna fel, Hogy Łjra f”ldh”z sujtsanak? Nem, nem, most gy“zni vagy meghalni kell! Csat ra, nemzetem, Hal l vagy gy“zelem! F”l, f”l, te jobban nem szeretheted A sz‚p hal ln l a csuf ‚letet, Te ink bb sĄrba fekszel, mint mocs rba... De aki k‚sz a h“s-hal lra, Az diadalmaskodni fog. Induljatok Sz zezer‚vel, miljom val A szolgas g Egyiptom bol A szabds gi K na nba, Mint M˘zses n‚pe hajdan ba! Nekik volt, van neknk is istennk, § fog vezetni t–zoszlop k‚p‚ben, S az ellens‚g kioml˘ v‚re l‚szen A v”r”s tenger, melyen  tmegynk! Debrecen, 1848. december AZ V VGN Indulsz, p lyav‚gezett ‚v, Menj... de v rj, ne menj magad, S”t‚t van a m svil gba'. J˘ lesz egy kis ‚g“ l mpa: Vidd magaddal dalomat. MegpendĄtem, r‚gi lantom, MegpendĄtem hŁrjaid; M r r‚g˘ta vagy te n lam, Sokat sz˘lt l... megpr˘b lom, Tudn l-e m‚g valamit? Ha valaha sz‚pen sz˘lt l, Most legyen sz‚p ‚neked; L‚gy m‚lt˘ neved hir‚hez, Tedd m‚g nnepibbekk‚ ez šnnep‚lyes perceket. s ki tudja? t n ut˘s˘, Legut˘s˘ lesz e dal; T n ha t‚ged most leteszlek, T”bb‚ majd f”l sem vehetlek, Hangod, ‚leted kihal. A hadistenhez szeg“dtem, Annak n‚p‚hez megyek; Esztend“re hallgat a dal, Vagy ha Ąrok, v‚res karddal rok k”ltem‚nyeket. Zengj teh t, zengj, ‚des lantom, Zengd ki, ami benned van, Sz˘lj vadŁl, ‚s sz˘lj szelĄden, Ragyog˘an ‚s s”t‚ten, SzomorŁan ‚s vigan. L‚gy vihar, mely harag ban, §si t”lgyeket szakĄt, L‚gy szell“, mely mosolyogva Csendes  lomba ringatja A mez“k f–sz lait. L‚gy tk”r, melyb“l re m n‚z, Eg‚sz, eg‚sz ‚letem, Melynek legszebb k‚t vir ga A muland˘ ifjus g s a MŁlhatatlan szerelem. Adj ki minden hangot, lantom, Ami benned m‚g maradt... A nap is mid“n lem‚gyen, Pazarolva f”ld”n ‚gen Sz‚tsz˘r minden sugarat. S sz˘lj er“sen, lantom, hogyha M r ut˘s˘ e dalod; Hirtelen ne haljon “ meg! Zengj‚k vissza az id“nek B‚rcei, a sz zadok. Debrecen, 1848. december .oOo.