Örkény István: A tudomány csarnokában

  A Magyar Tudományos Akadémia úgynevezett Vörös Plüss terme előtt rosszul lett
egy fiatal nő, miközben a réz ablakkilincset pucolta. Görcsökben vonaglott,
szájából hab szivárgott, s épp fejét verte a padlóhoz, amikor a Vörös Plüss
teremből kiözönlött az a 170 orvostudós, akik Gunnar Ingridson Nobel-díjas
biológus előadását jöttek meghallgatni.
  A magyar tudósok tanácskoztak, futkosni kezdtek, különféle orvosságokkal
kísérleteztek, kihívták a mentőket, sőt a tűzoltókat is, mert - kiváltképp egy
külföldi híresség előtt - mindent el akartak követni a betegért, még azt is,
hogy az ablakon kilógassák. (Hátha a tüdejébe ment egy kavics.) Ámde a lány
csak hánykolódott, köpte a habot, és fogvicsorított, míg csak Gunnar Ingridson
meg nem szólalt:
  - Ne adjunk neki egy pohár vizet?
  Erre nem gondolt senki. És, tessék, a víztől a lány eszméletre tért,
megnyugodott, és elégedetten folytatta az ablakpucolást.
  Ekkor azonban ott termettek a Televízió riporterei, akik a Nobel-díjast,
kezében a fél pohár vízzel, a kamera elé állították. A leányt megkérték, hogy
még egyszer dobálja magát és igyekezzék habot verni a szájából, ami sikerült
is.
  Sajnos másodjára a görcsöket nem tudták csillapítani, a leányból csak úgy
dőlt a hab, pedig a nagy tudós nemcsak a maradék vizet itatta meg vele, hanem
még egy pohár szódát is hozatott, de az is hatástalan volt. Ki érti ezt?