A Duna Ünnepe évről évre történő megtartásának célja éppen az, hogy egy nagyszerű történelmi eseményről, a nándorfehérvári csatáról, az elesettekről, a hősökről, a királyi hajósnépről megemlékezve a lehető legszélesebb körben segítse elő az emberi egység gondolatának, megélésének ügyét.
Különösen erős jelentéstartalommal ruházhatjuk fel ma és egyre inkább közösségi ünnepünket, amit a Duna Ünnepének nevezünk, hiszen a Duna konkrétan jelenti a biológiai élethez elengedhetetlen ivóvíz forrását, ami utal az élet forrására szellemi értelemben is.
Nagyszerű törekvés és immár hagyomány ez, mely érdemes az ápolásra, hiszen kötelességünk azokat az érintkezési pontokat keresni, a társadalmi és személyes kapcsolatokban, melyek nem szétválasztanak, hanem összekötnek bennünket, embereket. S mi lenne más ez a kapcsolódási pont, mint maga az emberség.
Az emberi közösség alapja filozófiai értelemben nyilvánvalóan maga az emberség, ahogyan ezt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megfogalmazza. Ezt lehet alapnak tekinteni, de ez az alap maga megalapozatlan. Keresztény értelemben az embervolt legmélyebb tartalmát a személy fogalom jelöli, amely teremtettségünket, vagyis az Atyaistennel való személyes kapcsolatunkat, az élet forrásához való közvetlen viszonyunkat fejezi ki. Közösségünk végső forrása az, hogy egy a mi atyánk, a mennyei.
Nem vallásos nyelvezettel fogalmazva ez azt jelenti: döntenünk kell arról, nem politikai, hanem személyes szinten, és ezt senki nem kerülheti meg, hogy az ember a saját létezésében feltett kérdést, vagyis hogy mi az oka, értelme és célja az emberi életnek, meg akarja-e válaszolni vagy elutasítja, mondván ezt a kérdést nem kell feltenni, az ember elég önmagának, a létezésének végső oka, értelme és célja nincs.
A mai Európában ideológiai és a politikai gyakorlat szintjén ez a kérdés már nem magától értetődő.
Helyzetünk A tékozló fiú ismert bibliai példájával írható jól le:
A tékozló fiú kikérte apjától az örökséget, és egy távoli országba távozott. A bibliai korban, de a keleti kultúrában ez ma is azt jelenti, hogy az apja halálát kívánta. Az idegen országban züllött életet élt és eltékozolta vagyonát. Az idősebb testvér ugyan otthon maradt, de kiderült, hogy otthon maradva is el lehet távolodni az atyai háztól. Végül az egyik testvér, a tékozló fiú, aki csak a rendetlen vágyainak engedelmeskedett, amikor azok kiéléséhez követelte az eszközöket, miután már a disznók eledelét is megette volna, hazatért, az atya pedig kitörő örömmel és szeretettel fogadta. De mi történik majd az otthon maradt idősebb fiúval, aki szellemi értelemben talán mélyebben és távolabbra csatangolt el? Az biztos, hogy számára is megmarad a lehetőség lelkileg is visszatérni az atyai házba. A visszatérés magához az élet forrásához való visszatérést jelenti, ettől függ hazánk és Európa jövőjének alakulása.
A Duna, amely ivóvizünk forrása, kézzelfoghatóan, fizikailag mutat rá arra a lehetőségre, amelyet a Biblia így tár elénk:
„Elétek adtam életet és halált, válaszd azért az életet”
|
KÖNYÖRÖGJÜNK! HÁLÁT ADUNK NEKED URUNK, ÉS ÁLDUNK TÉGED, AKI SOKFÉLEKÉPPEN ÉS SOKFÉLE MÓDON SZÓLTÁL EGYKOR AZ ATYÁKNAK A PRÓFÉTÁK ÁLTAL, UTOLJÁRA PEDIG FIAD ÁLTAL SZÓLTÁL, HOGY KEGYELMED GAZDAGSÁGÁT MINDENKINEK MEGMUTASD ŐBENNE. KÖNYÖRÖGVE KÉRJÜK JÓSÁGODAT, HOGY AKIK MA ÖSSZEJÖTTÜNK A NÁNDORFEHÉRVÁRI CSATA ÉVFORDULÓJÁN, HOGY MEGEMLÉKEZZÜNK TÖRTÉNELMÜNK KIEMELKEDŐ ESEMÉNYÉRŐL, AZ ELŐTTÜNK JÁRT, ÉLETÜKET A HAZÁÉRT ÁLDOZÓ NEMZEDÉKEKRŐL, KÖZTÜK A KIRÁLYI HAJÓSNÉPRŐL, AKIKNEK A VILÁGRASZÓLÓ GYŐZELEMBEN ELENGEDHETETLEN SZEREPÜK VOLT. MI, A DUNA-MENTI NÉPEK GYERMEKEI TÖKÉLETESEN MEGISMERJÜK AKARATODAT, AZT, HOGY MINDNYÁJAN LEGYÜNK EGYEK ABBAN, AMI EGYSÉGÜNK LEGMÉLYEBB ALAPJA, AZ, HOGY EGY A MI ATYÁNK, A MENNYEI. ÍGY ÁLDJON MEG MINKET A MINDENHATÓ ATYA, AMEN |