| Textus: Róm 11,36: | "Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké. Ámen." |
Az emberi életet sokan az utazáshoz is szokták hasonlítani. Hiszen elindul valahonnan megrakodva Isten gazdag áldásával. Megállapíthatjuk, hogy életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra, de azért a hajón egy Kormányos is van. Úgy, ahogy az ember életében jelen van Isten és ott van örömében és bánatában egyaránt. Amikor örvendünk fontos, hogy szívünkbe nézzünk és ott megláthatjuk, hogy ahonnan örömünk származik ugyanonnan való bánatunk is. Amikor bánkódunk, ismét fontos, hogy szívünkbe nézzünk, és megállapíthatjuk, hogy ami miatt sírunk, abban valamikor örömünket leltük. Az emberi élet, és ezáltal mi magunk is, mérlegként függünk az öröm és a bánat között.
Mindent Isten teremtett, a világot, az embert- aki teremtésének koronája, a vizet, a szárazföldet, az eget, teremtményeire gondot visel, ő tartja fent a rendet. Az emberi élet fejlődésen megy keresztül és hajlamosak vagyunk rágódni a múlt eseményein. De vajon képesek vagyunk-e a múlton túllépni, azt okosan felhasználni, és hasznosítani jelenünkben majd a jövőben? Emlékezni fontos és szüksége van az embernek minderre. Úgy keressük az emlékezés mibenlétét, mint ahogyan a víz áradni vagy akár a nap sütni kíván. Emlékezés gondolatával sokszor találkozunk a Biblia világában is. Amikor emlékezünk, akkor az érzéseinkkel, az örömünkkel, vagy a bánatunkkal is reagálunk a megtörtént eseményekre.
Az emlékezés egyfajta ünnep is életünkben, ünnep, ami békét és megnyugvást jelent számunkra. Tapasztalat, amiből erőt meríthetünk a jelen közös gondjainak a megoldásához. A hajósok életének alkonya, valójában a közösségnek hajnalt jelent. Gyümölcseit a közösség kapja. Adja a jó Isten, hogy emlékezésünk legyen újrakezdés, úgy ahogyan a hajósok sohasem kezdenek új napot ott, ahol befejezték az előző napot, és a napkelte sohasem találja azon a helyen, ahol a napnyugta elhagyta őket. Míg a föld alszik, nekünk utaznunk kell a jó Isten tenyerén, az újrakezdés reményével. Ámen.
Áldás: A gondviselő Isten jósága, tegye áldottá a vizet számunkra, melyet arra teremtett, hogy reménységet adjon földünknek, felüdítse testünket és tisztára mossa bensőnket. Ámen.