A jokohamai kikötőben karantén alá vont Diamond Princess amerikai óceánjáró 2020. február 16-án.
Árvizek
és hajókatasztrófák
2019/20-ban
Hajókatasztrófák
Évről-évre megemlékezünk a hagyományos értelemben vett hajókatasztrófák és az árvizek áldozatairól. Az élet azonban időnként bővíti a "kínálatot". Az idei év is hozott egy furcsa, újfajta katasztrófa típust, amivel eddig még nem találkoztunk. Olyan hajókatasztrófa is, meg nem is. Nem a hajó okozta a katasztrófát, az emberek - legalábbis közvetve - mégis azért haltak meg, mert hajón voltak.
Február elején érkezett a hír, hogy koronavírust észleltek a Diamond Princess amerikai óceánjárón. A hajó fedélzetén 3700 utas és dolgozó tartózkodott. Miután egy Hongkongban kiszálló utasról kiderült, hogy megfertőzte a COVID-19 vírus, hosszú huzavona után Japánban, Jokohama partjainál karantén alá helyezték. Ezután a kényszerűen összezárt emberek egymást fertőzték meg, ebből a csapdahelyzetből sokáig nem volt menekülés. Végül az egyes államok elkezdték kimenteni a saját állampolgáraikat.
Az emberiség pedig szerzett egy új tapasztalatot: a hajó tökéletes hely egy fertőző betegség terjedéséhez!
A tavalyihoz hasonló hajókatasztrófákról most szerencsére nem számolhatunk be. Van viszont egy elképesztő esetünk: felborult egy birkákat szállító hajó Románia partjainál, Midia közelében azt követően, ahogy elhagyta a rakodópartot. A járművön 22 fős legénység, illetve 14 600 birka volt, amelyek mind a vízbe zuhantak. Az állatok közül mindössze 33 menekült meg, a többi elpusztult a balesetben. Állítólag ennél jóval több juh is túlélhette volna, ha a hajó segítségére sietnek, ám ez nem történt meg. Napokig kritikus volt a helyzet az érintett térségben: több ezer tetem sodródott a tengeren, vagy szorult a hajó alá.
A másik hírünk sem szokványos, bár napjainkban egyre gyakoribb: vízbe fulladt illegális bevándorlókról szól. A Líbiából indult tízméteres hajón mintegy 170-en utaztak. Önerőből keltek át a tengeren, nem adtak le segélyjelzést, de Lampedusától kevesebb mint egy mérföldre viharba jutottak, és a többméteres hullámok között a hajó felborult. Az olasz parti őrségnek 149 embert sikerült élve kiemelni a tengerből: 133 férfi, 13 nő és 3 gyermek van közöttük.
Bangladesben június végén komphajóbaleset történt, legalább 28 személy életét veszítette. Dakka főváros közelében, a Buriganga-folyón a komphajó összeütközött egy utasszállító hajóval, és elsüllyedt.
De még nem fogytunk ki a különleges vízi balesetekből. Július 12-én a San Diegó-i flottatámaszponton kigyulladt a Bonhomme Richard helikopterhordozó hajó, amely felújítási munkák miatt 2018 óta állt a San Diegó-i bázis dokkjában. A tűz környezeti katasztrófával fenyeget, ha a lángok elérik a hajó tartályaiban lévő 3,7 millió liter üzemanyagot. Ha a tűz miatt összeomlik a hajótest, és az üzemanyag a San Diegó-i öbölbe ömlik, akkor a hadiflotta egy nagyszabású, több milliárd dolláros kárt okozó környezeti szennyezés felelősévé válik. Szóval még a vízen is lehet a tűz az úr. Persze felmerül azért egy sor kérdés is:
A hajónak valószínűleg fejlett tűzoltó rendszere van, akkor miért nem működött?
Érdekes, hogy a csupa acél szerkezet úgy ég, mint a zsír, miközben a hírek szerint az üzemanyag még nem is gyulladt be.
Ha javítás alatt áll 2 éve, akkor miért volt feltankolva?
Összegezve: Jó kis hadihajó, ami ellenség nélkül is megsemmisül.
Árvizek
Ezekből minden évben bőven kijut. Persze különbséget kell tennünk a nagy, komoly árvizek és az esőzések által kiváltott villámárvizek között. Utóbbiak is járhatnak súlyos áldozatokkal, de mégis felvetik a kérdést: nem kellene elkezdeni tenni valamit? Ezek a villámárvizek szinte minden évben ugyanott történnek. Nem kellene talán már a víz megérkezése előtt elkezdeni a megelőző munkálatokat? Ha a víz ilyen rendszerességgel jön, akkor valószínűleg jövőre is jönni fog. Esetleg kihagy néhány évet, de azután újra jön. Miért okoz ez minden alkalommal meglepetést? Esetleg nem kellene kivágni az erdőket, viszont ki kellene tisztítani a folyómedreket, karbantartani a gátakat, tározókat kialakítani stb.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy paradigmaváltásra van szükség az árvízvédelemben. Ezen felismerés jegyében 2019 őszén konferenciát rendeztek Budapesten Homokzsáktól a drónokig címmel. A klímaváltozás miatt gyorsul a víz körforgása, ezért hosszú távon több árvízre kell számítani, amire mindenképpen fel kell készülni, és a tervezés alapjait le kell fektetni. A homokzsákoktól az új technológiákig (drónok, űrfelvételek és "numerikus módszerek") mindent be kell vetni az árvizek ellen. A víz szempontjából releváns adatok száma nagyságrendekkel nőtt, ezért a mesterséges intelligencia, a big data, a nagyon gyors adaptív algoritmusok mára a gyakorlati alkalmazás részévé váltak.
Ugyanakkor Magyarországon árvíz immár ötven éve nem követelt halálos áldozatot, ami annak köszönhető, hogy a magyar árvízi védekezés a legjobb Európában.
* * *
A tavalyi ünnepünk után szinte azonnal kiáradt az Amur, a partjain pedig égett az erdő. Tehát a víz nem a tüzet oltotta, hanem együtt támadtak.
Novemberben aztán beköszöntött Velence soron következő drámája: amikor minden rossz összejött. Velencében viszonylag gyakoriak az árvizek, átlagosan ötévenként kerül víz alá a város egy-egy része. Viszont a mostanihoz hasonló pusztító özönvíz - aqua alta - viszonylag ritka, legutóbb 1966-ban volt hasonlóan súlyos a helyzet. Ma már világos, hogy egyre gyakoribbak lesznek a Velencét elöntő árvizek, és a tervezett, ám kínos lassúsággal épülő gátrendszer sem lehet alkalmas arra, hogy megmentse a részben cölöpökön álló olaszországi várost.
Egy héten belül többször is víz alá került Velence területének 85 százaléka. A város egyes területeit másfél méteres víz borította: az ár a partra sodort hajókat, és elöntötte az otthonok és üzletek többségét. Furcsa módon az árvíz miatt tüzek is keletkeztek: a rövidzárlatok nyomán megannyi épület kigyulladt, többek között a modern művészetek múzeumában csaptak fel a lángok.
Június első felében nagy esők zúdultak ránk. Magyarországon jellemzően villámárvizek pusztítottak Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben. Tótvázsonyban meghalt egy nő, akit elsodort egy villámárvíz.
Romániának idén is nagyon kijutott. A Bánságban volt a legsúlyosabb a helyzet, ahol töltéseket, gátakat szakított át a Temes. A gátszakadás nem sodort veszélybe településeket, csupán mezőgazdasági területeket árasztott el a víz. A belügyminiszter szerint a gátszakadás a helyi vízügyi vezetők felelőssége, akik nem végezték el a szükséges árvízvédelmi munkálatokat.
Pár nap múlva figyelmeztetést adtak ki a Felső-Tisza, a Visó, az Iza, és a Nagy-Szamos felső folyása, majd a Túr, a Kraszna, a Berettyó, a Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös és a Maros folyó körzetében várható nagy mennyiségű csapadékra. Az árvizeknek három halálos áldozata is volt.
A hónap végére Csehországot is elérték a heves esőzések, ahol több régióban kiöntöttek a patakok a medrükből és lakóházakat, utakat, mezőgazdasági területeket árasztottak el. Egy hétvége nyolc halálos áldozattal járt, többségük meggondolatlan sportoló volt, aki ki akarta próbálni a saját erejét a megáradt patakon.
A hirtelen lehullott sok eső miatt megáradtak a folyók Szerbiában is. Az ország középső részén volt a legrosszabb a helyzet, az áradat autókat is elsodort.
Válságos árvízhelyzet alakult ki Nyugat-Ukrajnában is. Az árvizek főként négy megyét érintettek, a legsúlyosabb helyzet Ivano-Frankivszkban, továbbá Lviv, Csernyivci és Kárpátalja megyékben volt.
A heves esőzések és zivatarok nyomán keletkezett árvíznek, ami a délkelet-lengyelországi Kárpátaljai vajdaságot sújtotta, két különlegessége is volt. Egyrészt koronavírusos betegeket is ki kellett előle menekíteni, másrészt környezeti veszély is fenyegetett, miután az ár elöntött egy szennyvíztisztító telepet.
A környező országok vizei végül is Magyarországra kerültek, jellemzően a Tiszába. Ezek a vizek hatalmas mennyiségű szemetet szállítottak Ukrajnából és Romániából az országba, a szakembereink sokszáz köbméter vegyes hulladéktól tisztították meg a folyót.
Magyarországon nem okozott jelentősebb problémát sem a belvíz, sem az árvíz, viszont szokatlannak számít, hogy nagyjából a nyár közepén kell áradásokkal foglalkozni. A felmelegedés miatt az vált jellemzővé, hogy nincsenek törvényszerűségek sem a szárazság, sem az áradás tekintetében, folyamatosan készülni kell a szélsőségekre.
Júliusra Ázsiát is elérték az áradások. Japán déli részén tucatnyian tűntek el a heves esőzések okozta földcsuszamlások és árvizek következtében.
Kínában mások a méretek, árvizek esetén is. És valóban, a napokig tartó heves esőzések miatt 26 régió került víz alá, a földcsuszamlások és sárlavinák pedig több ezer épületet tettek lakhatatlanná. Ázsia leghosszabb folyója, a Jangce kilépett medréből és több várost is elárasztott. A koronavírus után tehát most az áradások szedik áldozataikat, százas nagyságrendben.
* * *
Megemlékezésünket abban a reményben zárjuk, hogy a jövő évi történetünk rövidebb lesz!