Áttör a flotta

1456 július 14-én Szalánkeménről Hunyadi és Kapisztrán megindul a szárazföldi csapatokkal és a királyi hajósnéppel, hogy áttörje II. Mohamed oszmán hajóhadának blokádját és a segélycsapatokkal Nándorfehérvár felmentésére sorakozzon.

A megerősített al-dunai magyar flottacsoportosítás és a nándori hadikikötőből, ár ellenében kifutó naszádok Zimonynál közrefogják a Baltoglu admirális vezette, a Dunán horgonyzó és összeláncolt oszmán flotta erődöt és több órás közdelemben a blokádot áttörve megnyitják az utat a segélycsapatoknak az élelem és hadianyag szállításhoz, az ostrommal meggyötört Nándorfehérvárhoz.

Ez, a magyar hajózás, a „királyi hajósnép” páratlan, mondhatjuk, legnagyobb teljesítménye és szolgálata.

(A királyi hajósnép a keresztény magyar állam egyik legrégibb intézménye. A középkori iratokban az elnevezés nemcsak a hadihajósokat és más hajósokat közvetlenül, hanem a hajózáshoz kötődő többi mesterséget – hajóvontató, révész, hajóács stb. – a hajósnép szolgálatára, fenntartására rendelt falvakat is átfogta.)

1453. II. Mehmed vezetésével az oszmánok elfoglalják Konstantinápolyt, az Új Rómát (Nova Roma), a Kelet Római Birodalom, valójában Római Birodalom fővárosát, melynek nyugati részét a népvándorlás csapásai megsemmisítették.

A fiatal, tehetséges és sikeres szultán nagyot gondol: Egyesíti a Római Birodalmat és kiterjeszti a mohamedán vallást Európában. Nagy erővel készül a megvalósításhoz.

A terv megvalósításának útjába a Magyar Királyság és „kulcsa” Nándorfehérvár áll: „A szultán, hogy annál könnyebben s hamarabb juthasson még több hajó birtokába, mind a Dunán mind annak mellékfolyóin akárminő, csak hasznavehető hajót erővel elszedetett, azokat Viddinnél mind összegyűjtette és hadaival megrakatta. A különféle nagyságú török hajók száma tehát 200 volt, azok közt 65, a tengeri hajók mintájára a hadjárathoz készített két- és háromsorevezős hadigálya a Duna torkolatából.” (Szentkláray)

A növekvő veszély elhárítására 1455. május 15-én III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot hirdet. Megbízza a kasztíliai Don Juan de Carvajal bíborost, hogy keresztes hadat toborozzon a Német-Római Birodalomban, Lengyelországban és Magyarországon.

1455. szeptember 8-án Carvajal felvette a keresztet és megbízatást a Szent Péter Bazilikában, a pápa celebrálta misén.

A magyarországi keresztesek toborzását Giovanni da Capestrano / Kapisztrán János ferences szerzetes vitte véghez. Neki köszönhető, hogy 25-30 000 keresztest sikerült toborozni Magyarországon az oszmánok elleni hadjáratra. Kapisztránnak még Nürnbergben, istentisztelet közben volt egy látomása, amelyben megvilágosodott, hogy Magyarországra kell jönnie, mert nagy feladatok várnak itt rá. 1455-ben a Zala vármegyei Alsólendvánál lépett Magyarország földjére. Innen Győrbe ment az 1455-ös győri országgyűlésre.

December 1-én kapta meg a pápa 1455. július 20-án kelt brévéjét, amiben Callixtus felszólította, hogy buzdítson a keresztes hadjáratra, s további pápai parancsig ne hagyja el Magyarországot.

"Ez évben két üstökös csillag jelet meg, egyik nyugaton másik pedig keleten." (Török történetíró – 1486-i névtelen írása)

1456 februárjában Kapisztrán Pestre, majd Budára érkezett. Február 6-án Don Juan de Carvajal a pápai legátus V. László kíséretében Budára érkezik. Február 15-én nagymise keretében Carvajal kihirdeti a keresztes hadjáratra felhívó pápai bullát, s megbízza Kapisztránt a kereszt hirdetésével.

,,Kaliszt pápa keresztet küldött neki, melyet a sz. Angyalokról címzett bibornok és pápai követ kezéből a legnagyobb ájtatossággal, sűrű könnyhullatások között vett át Budán 1456. február 14-én, böjt első vasárnapján. A kereszttel együtt pápai brévét, s azonkívül a pápai követ által szóbeli meghatalmazást is kapott a keresztes háború hirdetésére, keresztesek gyűjtésére, a kereszt jelvényének kiosztására. A tejhatalmú megbízást buzgó készséggel vette át, kész levén bármely pillanatban meghalni azért, ki értünk a kereszten meghalni kegyeskedett. Jól tudta ugyan, hogy nem adatik meg neki, vérének hullatásával megszerezni a vértanúság koronáját, mégis iparkodott odaadni életét barátaiért, s elnyerni a vértanúi pálmát." (Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes, Kapisztrán kísérője és egyik krónikása)

"Én teljes alázattal vettem át a tisztelendő legátus úrtól a Szentséged által megáldott keresztet. A feltűzött keresztet utolsó csepp véremig hordani fogom, még ha naponként százszor kellene is a véremet kiöntenem érte." (Kapisztrán levele a pápának)

Carvajal, a Német-Római Birodalomban és Lengyelországban is kihirdette a keresztet. A birodalomban Regensburg vált a keresztesek gyülekezőhelyévé.

1456 március a budai országgyűlésen érkezik a hír: II. Mehmed Nándorfehérvár ellen készül. Megkezdődik a munka a várható támadás elhárítására:

- Hunyadi 10 000 katonának a maga, és 20 000-nek a király nevében való kiállítását vállalta.

- Az országgyűlés különadót is megszavazott, egy megelőző háború költségeire. Ennek mértéke telkenként 1 aranyforint. (Az összeg végül a Felvidéken garázdálkodó cseh zsoldosok ellen lett felhasználva.)

- V. László megerősíti Hunyadi Jánost a birtokaiban és kinevezi Temesi Ispánnak. Temesvár várát is átadja zálogba!

1456. április 7-én Budán Kórógyi János macsói bán és a raguzaiak értesülései hitelt érdemlően bizonyították, hogy II. Mehmed szultán Nándorfehérvár ellen jön.

V. László azonnal elrendeli a haderő mozgósítását. A gyülekezés nehézkesen megy. A király segélykérő levelek sokaságát írja Európa keresztény fejedelmeinek: „segítsék a nagy veszélybe került Magyarországot”. Kéri III. Callixtus pápát, hogy küldje flottáját mielőbb a török ellen és ő is sürgesse Európa keresztény fejedelmeinek a segítségét.

Április 15 Kapisztrán Budán tartózkodik. Április közepén távozik Budáról, hogy meginduljon Magyarország déli tartományai felé. Egyelőre Baranyában, Bácsban és a Szerémségben hirdette a keresztes háborúra való felhívást.

Korát meghazudtoló energiával fáradhatatlanul kezdte meg a keresztesek toborzását. Sokan sokfelé hívták.

A következő időszakban rengeteg keresztest gyűjtött össze, de az élelmiszerhiány és az, hogy egyelőre nem tudtak mit kezdeni az önkéntesekkel azt eredményezte, hogy Kapisztrán hazaküldte katonáit. Az általa toborzott keresztesek mindenben engedelmeskedtek János atyának, így e parancsának is. Azt azonban meghagyta az önkénteseknek, hogy amikor majd hívja őket, akkor a megadott helyen és időben jelenjenek meg.

Az esztergomi érsek és Vitéz János váradi püspök jelenlétében Hunyadi tájékoztatja Carvajalt a hírekről, kéri, eszközölje Őszentségénél a pápai flottának a Boszporuszhoz vezényelését.

A legátus tájékoztatja a Szentatyát a fejleményekről, felhívja a figyelmét, hogy Magyarország segítség nélkül végveszélybe kerülhet: "Nagy a veszedelem. Napok, sőt órák késedelme olyan veszteségeket okozhat, melyeket a kereszténység örök időkön át siratna, mert azok, akiktől mi kérünk most segítséget, maguk is kénytelenek lesznek segítségért folyamodni."

1456. április 17-én Carvajal – B Francesco Sforza milánói herceget levelében kéri, segítsen a Magyarországot fenyegető török ellen, mert az ellenségnek Nándorfehérvár, vagyis az ország kulcsának elfoglalása a célja. Felhívja a figyelmét arra is, hogy nemcsak Magyarországot, hanem a keresztény világot is fenyegeti az oszmán hódító, mert ha II. Mehmed szultán győz, akkor Európa is végveszélybe kerül.

Carvajal a lengyel királynak, a Velencei Köztársaságnak és a brandenburgi őrgrófnak is segélykérő levelet írt. A szentatya felszólítja III. Frigyest és IV. Kázmér András (1447-1492) lengyel királyt, hogy nyújtsanak segítséget Magyarországnak.

VII. Károly francia király a pápai bulla és a tized török elleni harcra való szedésének kihirdetését is megakadályozza.

A burgundiai uralkodó az összegyűlt pénzt nem küldte el, a pápa kéri, hogy legalább egy részét adja a török ellen.

A milánói herceg itáliai gondjai miatt nem tud segítséget adni, - ezt V. Lászlónak 1456. június 1-i levelében írja -, de a pápának megígért 3000 katonát kiállította már.

V. Alfonz aragóniai-nápolyi király 10-12 hajót küld az Adriára Villamaris kapitány vezetésével, hogy a török partokat veszélyeztetve segítségen Szkander bégnek, akinek célja, hogy 30 000 katonával jöjjön Magyarország támogatására, a török ellen.

Az albán készülődés leköti II. Mehmed erőinek egy részét, hiszen Szkander béget - Kasztrióta Györgyöt - kénytelen elvágni attól, hogy Magyarországnak segíthessen.

A pápa 5000 fegyveressel és 300 ágyúval 25 gályát készített a török ellen. A pápai flotta parancsnoka az aquileiai pátriárka Lodovico di Scarampo, aki április 25-én Kapisztránnak írt levelében beszámol, hogy már készül a flottaparancsnoki négyevezős gályája s a többivel is igyekeznek elkészülni.

Hunyadi János főkapitány készül a küzdelemre. Budát elhagyva az Alföldre megy. Sereget toboroz. A déli végvárakat és réveket a királyi parancs értelmében megerősíti. A helyőrségeik létszámát felemeli. Nándorfehérvárat erősíti, Geszthy János kapitány parancsnokának Szilágyi Mihályt nevezi ki, 5000 katonát küld.

Április végén a pápai legátus Szegeden találkozik Hunyadival, aki a határvidéken a török portyák kivédésével foglalkozik.

Májusban biztos hír érkezik a török elindulásáról: II. Mehmed szultán felkészült és hadserege Magyarország ellen indul hadjáratra. "S miután a császár jól, s a szerint a mit szándékozott, föl vala készülve, Drinápolyból megindúlván, a belföldön Thrákén és Makedónián keresztül felső Műziába s a Haimón szorosához mene, melyet most Szophiának neveznek. Az ágyúkat Üszküb (Szkopje) városából gépek segítségével vontatták." Majd onnan a Vidinben összegyűjtött hajókon tovább.

Május 14. Carvajal a keresztes hadaknak gyülekezőt rendelt el Péterváradra, ahová Francesco assisi püspököt küldi azok fogadására. A korábban összegyűlt és hazaküldött önkéntesek lassan szállingóznak vissza. Hunyadi eléri Carvajalnál, hogy elengedi az öt aranyforintot, amit a bűnbocsánatért követelt attól, aki felveszi a keresztet.

- 600 fős bécsi egyetemistákból álló csapat érkezik, akik később hősiességükkel tűntek ki az ostrom idején.

Május 23-án Tagliacozzo egy Hawlud nevü településről levelében Kapisztrántól kérdezi, hogy mit tegyen a hajókkal és a keresztesekkel, pénze elfogyott és nem tudja, mitévő legyen. Kéri Kapisztránt, hogy menjen oda, mert ott sok keresztest össze lehetne gyűjteni.

A levél jól mutatja, mekkora nehézségekkel kellett megküzdenie Kapisztránnak és társainak a keresztesek toborzása közepette. Hunyadi és Kapisztrán hadereje bizony maroknyi az ottomán szultán erejéhez képeset.

Haselbachi Ebendorfer Erasmus fel is panaszolja Ausztria krónikája című művében:

3. Hol van Franciaországnak királya, aki elvárja, hogy a legkeresztényibb királynak nevezzék őt?

7. De imhol itt vannak a fegyverforgatásban járatlan jobbágyok, a patkoló kovácsok, takácsok, szabók és csizmadiák, tanítók és diákjaik.”

Különös sereg gyülekezik ama „dücső lovagkorban”! Tagliacozzo így írja le őket: „Mindnyájan, akik összejöttek, a köznéphez tartoztak: parasztok, szegények, papok, világi papok, tanulók, szerzetesek, különböző szerzetesrendeknek laikus testvérei, koldusok; Szent Ferenc rendjének terciáriusai, remeték. Ezeknél - kivéve a várkatonákat - kevés fegyver volt. De már lovaik sem voltak, csak azok, amelyek élelmiszert hordtak. Lándzsákat sem láttunk náluk: Azok, akik páncéllal vagy más fegyverrel ékeskedtek, úgy tűntek, mint a Góliát ellen - Saul által - felfegyverzett Dávid! Azonban bőven ellátták magukat kardokkal, dorongokkal, parittyákkal, dobokkal - olyanokkal, mint amilyeneket a pásztorok hordanak -, pajzsa mindegyiknek volt. Akadt némelyiknél íj, pisztoly, kovás puska (spingardae Plumbatae), vashorog.

Meghatottságodban sírtál volna Atyám, ha láttad volna a remeték rendjének perjelét, szerzetének hat tagjával! Ők a hit iránt való buzgalmukban szinte égtek a vértanúság vágyától, és - reverendájuk alatt - vértben, karddal övezetten, fejükön sisakkal, karjukon pajzzsal rohantak az ellenségre..,"

Szilágyi Mihály kérésére Kapisztrán Péterváradról megindítja addig összegyűlt csapatait 2000-2500 keresztest Nándorfehérvárra.

"Midőn azonban (Hunyadi) János úr és (Szilágyi) Mihály Úr leveleiből és hírnökei útján értesült arról, hogy a török nagy hatalommal közeledik a várhoz, s hogy a várat készületlennek fogja találni, és midőn nemsokára üzenetet is kapott, hogy hagyjon fel a szónoklással és a legnagyobb gyorsasággal siessen a keresztesekkel a vár védelmére, mert ellenesetben a vár csakhamar török kézre jut, akkor a legnagyobb buzgósággal, a legszentebb iparkodással telik meg; a keresztesek közül, akiket lehetett, gyorsan magához rendelte, felszerelt öt hajócskát, élelmiszereket szerzett, lelkesítette az embereket, s hirdette az egész kereszténységet fenyegető veszélyt. Abbahagyván a szónoklást, Isten nevében, kevés keresztessel, hajóval a Dunán a vár felé ereszkedik le, de szíve telve volt szomorúsággal. Elméjében fontolgatta, hogy mily nagy és mily hatalmas a török sereg, mily kevés és gyakorlatlan a segítségre siető keresztesek serege; s habár nem feledkezett meg arról, hogy Isten a csekély sereget is megvédheti, mégis igen szomorú volt."

Ezután Tagliacozzo taglalja, mennyire bántotta Kapisztránt a magyarországi helyzet, hogy Hunyadin kívül szinte senki sem kelt hadra, majd így folytatja:

"...midőn a tisztelendő Atya oly csekély számú segítséggel lefelé hajózván szomorkodó szívvel Péterváradra jutott, ott szent misét mondott, a melyben a legnagyobb buzgósággal kérte Istent, hogy legyen védelmezője az ő ügyének, s ne tekintse a keresztények rút hálátlanságát."

Itt Kapisztrán rövidesen meglátott egy nyilat az oltáron, amelyre ez volt írva arany betűkkel:

"Ne félj János, légy megnyugodva, s ahogy kezdted, iparkodjál tovább is lehajózni a Dunán. Siess, mert az én nevem és a szent kereszt erejével győzelmet fogsz aratni a török felett”

Ezen annyira felbuzdult Kapisztrán, hogy mindent és mindenkit ellátott a kereszttel.

"Amióta a kereszt erejében a kereszt ellenségei megszégyenítendők és kiirtandók, minden, mi hasznunkra rendeltetett, legyen megjelölve a szent kereszt jelével."

"Sürgetve tehát a várbeliek által, a keresztesek öt hajójával és azonkívül nem csekély számú keresztes csapattal, kik a szárazon kísérték őt, siet Nándorfehérvár alá. Midőn a várbeliek és a váron kívül lakók őt közeledni látták, örömüket a várból jelekkel tudatták, majd meg, különböző hangszerek zenéje mellett eléje siettek s őt a keresztesekkel együtt, lobogók alatt július másodikán, Sarlós boldogasszony ünnepén a legnagyobb örömnyilvánítások mellett a várba vezették. Megérkeztével a várbeliek elfelejtették eddigi aggodalmukat, szomorúságukat s örömtől, vígságtól visszhangzottak aznap a vár ősfalai; az öröm napja volt ez, mert az ő jelenlétében már senki sem félt az ellenségtől, a rossz napok elmúltak s helyökbe a bizalom által szült vígság napjai léptek.”

Június 9-én a szultán a csapataival elérte Szerbiát. A Morava mentén, egyenest a Dunához megy, hogy a flottája felvonulását védelmezze.

Június 12. Szeged: Hunyadi parancsot küld az erdélyi szászoknak, hogy csapataikat Keresztelő Szent János napjára, vagyis június 24-ére Karánsebesre küldjék.

Június 13. II. Mehmed menetből ostromolja a Duna és a Jeszava partjainál Vég-Szendrőt (Smederevo-t), Brankovics György megerősített székvárosát. Pár nap ostrom után elvonul a szultán Nándorfehérvár felé.

Június 22-én Hunyadi újra ír az erdélyi szászoknak, hogy 25-ére Kevére menjenek, hűtlenség büntetésének terhe alatt.

Június 24-én megjönnek az első keresztesek - mintegy 25-en - Frankfurtból.

Majd több ütemben mintegy 3051 keresztes gyülekezik Regensburgban az egyedül érkezetteken és a város kontingensén kívül. (Sokan sajnos csak az ostrom után érkeztek meg - Magyarországra pedig még később.)

V. László király a növekvő veszély miatt Cillei Ulrikkal egy vadászat ürügyén Pozsonyba majd Bécsbe menekül. "Magyarország gyenge gondatlan királya, félénk kegyenczétől vezéreltetve, a bécsiek által fényesen fogadtatott s diadalmi pompával kisértetett ősei lakába." … "Az éjszaka sötétjének leple alatt kimentek Buda várából, és haladéktalanul útra kelve, Bécs városába vetették be magukat, és Buda több mint egy fél hónapig nyitva és szükséges őrség nélkül állott. És noha napról - napra terjedt az ellenség jövetelének a híre, senki sem nyúlt fegyverhez ellenük." (Thuróczy)

A magyar főurak csak tessék-lássék gyűjtik a sereget. Hunyadival Kórógyi János macsói bán, Újlaki Miklós, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén készülődik. Hunyadi főkapitány serege 12 000 fő, amit a külföldről érkezett önkéntesek és az itthon toborzott keresztesek egészítenek ki.

Június 29. Róma, Szent Péter III. Calixtus pápa az oszmán veszély miatt, „meghagyja valamennyi főpapnak, a kereszténység védelmében hirdessenek bűnbánatot, harangszóval szólítsák a híveket imára, tartsanak körmenetet”

Júliusban Carvajal az ország és a szomszédos államok papjaihoz bocsátott ki egy rendeletet, amelyben búcsút hirdet mindazoknak, akik legalább fél évig harcolnak vagy katonát fogadnak fel hat hónapra a török ellen.

Hunyadi Kevénél őrködik, hogy meggátolja felvonuló oszmán had átkelését a Dunán.

Nándorfehérvárnál veszély fenyeget, hogy Kapisztrán benn reked a várban, és ezzel lehetetlenné válik az újabb keresztesek toborzása, mivel ő a toborzásának lelke és irányítója. Hunyadi kéri Kapisztránt, hogy induljon Kevére, nehogy bent rekedjen a várba. Kapisztrán engedelmeskedik s a Kevénél állomásozó magyar csapatokhoz készül.

Szilágyi Mihály két hajót adott Kapisztrán János és a vele tartó további négy ferences számára: vele tartott György és Ferenc testvér a magyar ferencesek közül, raguzai Sándor és aquileai Sándor a külföldi franciskánusok közül. Így ők még az ostromgyűrű bezáródása előtt Péterváradra hajóztak fel Nándorfehérvárról.

A július 2-án levitt keresztesek és a többi obszerváns ferences, köztük Tagliacozzo is a várban maradt, hogy segítse a védőket az ostrom során.

Mielőtt elhajózott volna Péterváradra, Kapisztrán még reggel misézett, s így szólt a várbeliekhez: „Ne féljetek, bátran álljatok ellen minden rohamnak, mert ha Isten úgy akarja, rövid idő múlva annyi keresztest hozok magammal, hogy bámulni fognak úgy a törökök, mint a magyarok.”

Majd rendtársaihoz szólt ekképpen: "Gyóntassatok, az egyenetlenségeket oszlassátok el, ápoljátok a sebesülteket és a betegeket, temessétek el az elhunytakat s hirdessétek szüntelenül az ellenállást. De ti, kik papok vagytok, óvakodjatok, nehogy saját kezűleg vagy egy törököt megöljetek, vagy a törökök legyilkolásában köveket, nyilakat vagy fegyvereket nyújtva másoknak, közreműködjetek; a ti fegyvereitek Krisztus keresztjének ellenségei ellen legyenek: az imádság, a szent mise-áldozat, a szentségek kiszolgálása és az irgalmasság cselekedetei. A laikus testvéreknek azonban nem adok parancsot, nem adok utasítást, tegyetek úgy amint Isten sugalmazza nekik.”

Ezután Kapisztrán elindult a Szilágyitól kapott hajókkal Pétervárad felé a Dunán.

"János úrhoz akart sietni, a fenyegető veszélyt semmibe se vette, testét Isten iránti tiszteletből, a keresztény egyház iránti buzgóságból, veszedelmektől nem féltette, mert már a szokottnál jobban szomjúhozta a vértanú halált. De eltávolította tőle az Úr, amit annyira kívánt, eltávolította, hogy saját dicsőségét és felségét annál jobban kinyilvánítsa. Az Úr keze volt, hű szolgája fölött. Közeledett az est, a levegő azonban még a lehető legtisztább, legvilágosabb volt, a nap még erősen tüzelt és melegített, a Duna csendesen folyt, s íme egyszerre a legsűrűbb felhők borították az eget, a nap elhomályosodott, borzasztó vihar keletkezett, a Duna felkavarodott, háborgott, s oly felfordulás állott be, oly sötét lett, hogy még ugyanazon hajón levők se láthatták egymást, s akaratuk ellenére a szél által a partra hajtattak. Amint partra szálltak újra derült lett az ég, csendes a Duna. És íme, azonnal megjelentek a törökök gályái azon a helyen, honnan az erős vihar a tisztelendő Atyát elűzte."

Kapisztránnak ekkor Isten segített, hiszen ezt a vihart nem lehetett másnak tulajdonítani, s a korabeliek sem tekintették másnak, mint isteni beavatkozásnak.

Hunyadi újabb levele a hét erdélyi szász széknek, hogy éjjel-nappal menetelve küldjék a seregeiket hozzá. Vlad oláh vajdát rendeli védelmükre.

Nándorfehérvárban félelmetes látvány, mikor a várostól délre elterülő Sumadijai-dombvidék lankáin reggel megjelentek az Oszmán Birodalom rettegett csapatai. A ruméliai hadtest alakulatai érkeztek először majd az anatóliai hadtest, a janicsárok és a tüzérség következett.

II. Mehmed serege a várostól délre elterülő dombokat és a Nándorfehérvár előtti síkságot foglalja el. Egy hétig tart, míg a hatalmas sereg elfoglalja kijelölt helyét a következő hadrendben:

2) Balszárnyán az anatóliai hadtest. Az ázsiai hadak a Szávára támaszkodva a Vízivárostól dél-délnyugatra, a közeli dombon táboroznak.

3) A jobbszárnyon a ruméliai hadtest. Feladatuk az oszmán flotta kikötőjének biztosítása valamint a magyar hadak dunai átkelésének és a várból kitörések elhárítása.

4) A sereg második vonalában áll a tartalék, a szultáni testőrség a janicsárok négyszögével.

"A szultán sátorát magasabb helyen állították fel, melyet sok zászló és sátor vett körül, melyekben a szultánt őrző 5000 janicsár lakott."

"Óriási magasságú csodaszépen felállított sátoraik valának oly nagy számban, hogy úgy nézett ki az a terjedelmes föld, hol el voltak helyezve, mintha nem is sátrakkal, hanem felhőkkel volna beborítva. Megszámlálhatatlan különböző lobogó, nagy, magas és a törökök rangja szerint változó. A nagyvezér zászlóján zöld mezőben félhold ragyogott."

"Törökországból, Szerbiából, Boszniából szünet nélkül hajtották fel az igás állatokat megrakva nyilakkal, íjjakkal és élelmiszerekkel; rengeteg sok tevéjük, ökrük és bivalyuk volt, melyekkel páratlan ügyességgel továbbították a legnehezebb ágyúkat is, bajosan lehetett volna megállapítani, annyi volt. Hasonlókép rengeteg sok kürt és egyéb hangszer. Díszes sátrakat hoztak oda, melyekben valának szertartásos könyveik, szőnyegeik és más egyéb, mi az ő szertartásaikhoz szükséges. Gabonaőrlő malmok, hordozható kenyérsütő kemencék, s különböző nélkülözhetetlen dolgok kimondhatatlan mennyiségben. Mindezt és ennél még jóval többet szállítottak oda a legnagyobb vesződséggel, nem egy hanem több nap alatt. Hallottuk azt is igen megbízható forrásból, hogy kutyákat is hoztak magukkal azon célra, hogy a megölt keresztények húsát felfalják. Hoztak magukkal lovakon és szekereken szép asszonyokat, hogy a keresztényeket elpuhítsák."

Az oszmán flotta legnagyobb része Nándorfehérvártól északra, a Nagy Hadisziget fölött, Zimony magasságában blokáddal zárja el a városhoz vezető vízi utat Magyarországtól.

A hajóhad többi része a vár közelében a Száván és a Dunán cirkál, hogy elszigetelje a várat. Nemcsak a folyami zárat biztosítja, hanem a folyó felől akár támadást is tud intézni Nándorfehérvár Alsó- és Vízivárosa ellen, a megfelelő tüzérséggel felszerelt gályák segítségével két tűz közé szoríthatja a várat.

"A hajókon voltak az értékes tárgyak, a kincsek is. A gályáknak egészen új, ismeretlen és csodálatos szerkezetük volt. Alkalmasak voltak úgy a védelemre, mint a támadásra; s oly gyorsan száguldoztak ide s tova a vízen, mintha nem is faalkotmányok, hanem a leggyorsabb nyilak lennének."

A Hódító Mehmed szultán blokádot von Nándorfehérvár köré és az oszmánok nyomban megkezdik a város ostromát.

Július "... hó negyedik napján távolról kezdték ostromolni a várat." írja Tagliacozzo.

"Parancsot adott a szultán - az ágyúk és ostromgépek felállítására és aknák ásására." s rövidesen a lövetést is megkezdte serege.

"A hadigépek lövései egészen Szeged városáig és körös-körül több mint huszonnégy magyar mérföldnyi körzetben hallatszottak."

"Az ágyúk állandó tüzelése hatalmas füstöt okádott, a nap pirosló sugaraitól ragyogó eget a felhők sűrű homályával sötétítették el, és a fújdogáló szellők a kén bűzét hozták magukkal.”

„..azok közül kik közülük hozzánk menekültek, állították, hogy a szultán megesküdött az ö lelki üdvösségére és Mohamedre, hogy két hó alatt egész Magyarországot meghódítja, s mint annak ura Budavárában fogja vacsoráját elkölteni.”

„Atyai barátai elmesélték neki, hogy Murád hajdanán két hónapot töltött Fejérvár ostromával, és dolgavégezetlenül távozott, ezért atyja szellemét gyalázattal illette, és azzal kérkedett, hogy két héten belül megszerzi a várost.”

II. Mehmed csapatokat akart átdobni a Száva s a Duna bal partjára. Erről azonban a szultánt egyesek lebeszélték. A pasák így vélekedtek javaslatáról - Nesri szerint: "mihelyt e várat elfoglaljuk, nem marad más ellenség, s mi hol találunk helyet, a hol portyázhassunk; akkor szükségképpen szántanunk kell."

Turszun bég: A haditanácsban a főrangúak ekképp ellenezték az átkelést: "A túlsó parton levő ellenség inkább nagyon emeli a szultán méltóságát, ha szeme láttára rablunk és pusztítunk."

Amíg II. Mehmed Nándorfehérvár falainak lövetésében serénykedik, Hunyadi János seregével - az oszmán gályák elvonulása után – elhagyja Kevét és folyamatos harcok közepette Szalánkeménre vonul a Duna mellett. A portyázó oszmán haddal Hunyadi nem kezd nyílt csatát, de támadásaikat kivédi. Zalánkeménnél a tábor vízi úton is könnyen elérhető a Duna és Tisza torkolatából.

Július 7-8-án találkozik Kapisztránnal, arra kéri, a keresztesekkel menjen a táborba.

Bereg megyéből keresztesek érkeznek a vár megvédésére. Budáról mintegy százötven főnyi kiválóan felfegyverzett felkelő diák indult útnak a határvidékre.

A királyi hajósnép al-dunai flottája erősítésére a lehető legtöbb hajót gyűjti össze Szalánkeménre. (A Becsére menekült szerb despota, pár hajót küld legénységgel együtt.)

„A Budánál horgonyzott valamennyi hajóra hadak szállítattak, szintúgy a Péterváradnál és Szegednél tartózkodó valamennyi járómű a Dunára evezésre rendeltetett; Hunyadi a Tisza torkolatánál legott állást foglalt a Zalánkemén alatt horgonyzó török hajóhaddal szemben.”

Az összeszedett hajók száma mintegy 150. Ezeket hozzáértő mesterek alakítják úgy, hogy alkalmasak legyenek a támadásra és védekezésre is.

"Aztán megrakták íjjakkal, nyilakkal, tegezekkel, puskákkal, karabélyokkal; gyűjtöttek nagy köveket és csináltak belőle bástyákat; gondoskodtak eleségről; midőn mindez megvolt, a bátrabb és használhatóbb keresztesek a hajókra szálltak."

Hunyadi az említett fegyverek mellett ágyúkkal is megrakatta a magyar flotta hajóit, melyekre a legjobb embereivel szállt, és a legnagyobb magyar gályát állította a kicsiny flotta élére vezérhajónak.

("János úr azonban sem ezen alsó, (nándorfehérvári) sem pedig a szalánkeményi hajórajban nem bízott; készíttetett tehát egy nagy hajót, amely igazgassa, védelmezze, őrizze a többit, s fölszerelte azt fegyverekkel, puskaporral, töltésekkel - s oda helyezte az ő rendes kíséretét is; ebben volt a magyarok egész reménye, bizodalma, biztonsága.")

„A magyar flottának nagyobb osztálya a Dunán a Táborsziget felső csúcsánál, a kisebbik a Szávában a Czigán-szigetnek szintén a felső csúcsánál helyezkedett el. A nándorfehérváriaknak kicsiny hajóraja a part hosszában, a vártornyok lövegeinek oltalma alatt horgonyozott.”

Július 12-én az oszmán blokádot kijátszva Hunyadi bejuttat egy álruhás hírvivőt Szilágyi Mihályhoz Nándorfehérvárba: „A legközelebbi szerdai napon, július 14-én ők is készítsék el hajóikat és rendezzék el úgy, hogy midőn őket látják felülről jönni, s a helyhez közeledni, hajóikkal ők is iparkodjanak fel a Dunán.”

Szentkláray: "A polgárok az utasítás következtében rögtön 40 hajócskát kerítenek, kellőleg elkészítik, kormányzásukra polgárokat jelölnek ki, s ugyancsak csupa polgárokkal töltik meg, kik harcolni hívatván. Ezek a polgárok ugyan mind görög keletiek, de azért a törökök kérlelhetetlen ellenségei, bátrak és kitűnő edzett harcosok, kiktől a törökök jobban félnek, mint másoktól; különösen jártasok a vízi csatákban, soha meg nem futamodnak, inkább elhalnak egytől-egyig, ezekkel töltötték meg tehát a hajókat."

Az oszmánok éjjel-nappal szüntelenül lövetik a várost és a várat. A nándorfehérváriaknak egy kis harang jelezte a lassan érkező török lövedékeket, hogy fedezékbe húzódhassanak: "... a harangocska figyelmeztető szavára a várkapuk, ajtók és ablakok bejárói alá, boltozott ívek alá." írja Tagliacozzo a várban.

Brankovics György július 13-án, Becsén kelt levele az egyik torony leomlásáról ír: "A külső tornyokat már elfoglalta az ellenség, a bástyákat ledöntötte és 10 nap alatt a várnak majdnem összes falait színig lerombolta; - mert a rettenetes kövek egyetlen ütéssel a legkeményebb falakat is keresztül ütötték és nagyrészt ledöntötték, - csak még a belső tornyok állottak ellent."

A vár védői a városban dúló élelmiszerhiány és a tífusz- vagy pestisjárvány miatt is nagyon várták már Hunyadit, mert erejük végére érkeztek a július eleje óta tartó folyamatos küzdelemben.

Szentkláray: „Hunyadi szükségesnek látván a vár fölmentését: legelőbb is a török hajórajt kellett helyéből elmozdítnia, mert csak így lehetett aztán átkelnie a Dunán s a városhoz hozzáférnie. Egy sötét éjen sikerült egy elszánt ügyes hírnökének bejutni a várba, ki azt az izenetet vitte a várparancsnoknak, hogy a mennyi hajót csak lehetséges fölszerelve készen tartson július 13-dikán, és ha más nap a magyar flottillát mozgásban lenni s a meghatározott pontig eljutni látandja, a városi hajóhad is a Dunán fölfelé evezve víznek induljon.

Szilágyinak sikerült is negyven hajót összegyűjtenie. Legott harczosokat szállított azokra a várőrségből, a város lakosai közül pedig ügyes íjászokat.”

Július 14-én reggel az al-dunai magyar flotta csoportosítás hajósnépe, fedélzetén a harcoló alakulatokkal, 150 hajóval megindult Szalánkeménről Nándorfehérvár felé, élén Hunyadi nagy vezérhajójával.

A kereszteseket Kapisztrán lelkesíti, azt kérve, hogy Jézus szent nevét kiáltva hadakozzanak a törökkel.

Szentkláray: „Július 14-kén a magyar hajóraj mozgásnak indult. A hajóraj előtt a Duna jobb partján Kapisztrán lépdelt a kereszteshad néhány osztályával, legelöl Péter barát a keresztes zászlóval. Hunyadi egy lovas csapat élén, szorosan a folyó balpartján nyomult előre, szükség esetében mind ő, mind Kapisztrán oltalomba veendők a hajósnépet.”

A török észleli a magyar készülődést, ezért a Zimony felett az oszmán hajóhad lehorgonyzott és lánccal összekötötték a hajókat, mint egy tömör erődöt képezve, hogy a magyarok ne tudjanak áttörni.

Szentkláray: „Amint a török hajóhad megpillantá a támadni készülő magyar flottát, legott méltó fogadására készületeket tőn: összébb szorulva, kapcsolt vonalba állítá hajóit és erős lánczokkal egybefűzve azokat s horgonyaikat lebocsátva, mintegy hidat képezett a Duna közepén.”

A magyar flotta nyílt vízen, Zimony közelében bevárja a két parton érkező csapatokat. A lovasságot Hunyadi a Duna bal partján, míg a kereszteseket Kapisztrán János a folyó jobb partján vezette, előtte egy Péter nevű nemes, aki a kereszttel ékesített lobogót vitte.

Hajóink kihasználják a Duna sodrát is, hogy áttörjék az oszmán blokádot.

"A flotta és a szárazföldi sereg hadrendbe áll, és lebocsátkozik a folyón. Mahomet szembeszáll velük, felvonultatja a hajóhadát, nehogy segítséget vihessenek a szorongatott városnak. Összecsapnak a Dunán, és megkezdődik a vízi csata. Mindenütt felharsan az ordítás, a Duna visszhangzik az ágyúdörgéstől, és nyög a két flotta súlya alatt. A négyszögű rendbe fölfejlődött keresztény sereg a két parton halad. A partokon a vértes lovasok harcra kész rendje oltalmazza a hajóhad mindkét szárnyát; jobb oldalt Corvinus, a balon Kapisztrán vezényel. Emez egy hajó orrán térdre borulva a feszületet ölelve, biztatja övéit az üdvösséges csatára, égi segítséget ígér, átkozta a pogány ellenséget. Corvinus elkeseredetten harcol és saját példájával tüzelve a magyarokat a verekedésre, megparancsolja, hogy feküdjenek az evezőknek, és a Duna áramlását kihasználva bocsátkozzanak közelharcba."

"Midőn a törökök észrevették a közeledő hajókat, gúnyolni kezdték azok kezdetlegességét, gyöngeségét és kicsi számát. Aztán sorakoztak, s híd alakjára egymás mellé állván, megerősítették magukat és készülődtek a védelemre azon erős hitben, hogy könnyű győzelmet fognak nyerni a keresztény hajók fölött."

„Alig hogy észrevették a vár fokáról a magyar hajóraj közeledését, azonnal az ellenségre küldék a nándori hajóhadat is, mely egész erőmegfeszítéssel a Dunán fölfelé evezett, hogy a külső magyar flottillával egyesülhessen.

A magyar hajóraj égett a vágytól a Duna hullámai közt megvívni az ellenséggel; nem is várta be a nándori magyar hajók megérkezését, hanem rátört a török hajóhadra, tűzi fegyverekkel kezdvén meg a csatát. A hajóvonalak arczában egy darabig elkeseredéssel folyt a küzdelem.

Amint a hajóraj az ellenséghez közelebb ér, Hunyadi is felszáll az Ő vezérhajójára és lelkesen harczolva saját példájával tüzeli magyarjait a csatára; parancsolja, hogy erősen evezzenek, s felhagyva a tüzeléssel, közelről verekedjenek. A két hajóhad összecsapása borzasztó látvány.”

„A Duna megrendül és feljajdul a két hajóraj súlya alatt, a hegyek visszhangzanak a szörnyű morajtól. Mindig a magyar hajók támadnak; de a törökök védelme élethalálra való. Öt órán át egyenlő hévvel foly mindkét részről az öldöklő vízi viadal, az óriási öldöklés; de még mindig bizonytalan, kié lesz a győzelem borostyána.”

Hajóinknak nem sikerül lendületből áttörni a török hajóhad erődöt. A magyar naszádok összetorlódnak a szultán hajóhada előtt, így a két flotta legénysége között hajóról - hajóra kezdődik küzdelem.

„Hunyadi merész szökéssel a törökök vezérhajójára ugrik. Követi őt vitéz környezete. Szablyáikkal rettentő mészárlást visznek véghez az ozlim hajósok megrémült soraiban.”

"János úr ezalatt keményen és ügyesen megakadályozta azt, hogy a török táborból segítség jöhessen, vagy, hogy a törökök a partra ugrálva a szárazföldet elfoglalhassák, vagy a szárazon elmenekülhessenek."

"A törökök erős ellenállást fejtettek ki s egyik hajó a másik mellől el nem mozdult. János atya a parton maradva a kereszt zászlóját a török felé lobogtatja, mintha mondani akarná »Ime az Úr keresztje! fussatok ellenségek«, s ezalatt, mintha életerős ifjú volna még harsány hangon szüntelen Jézus nevét kiáltotta."

A Nagy Hadisziget takarását kihasználva közeledik az oszmánok felé Szilágyinak nándori flottája Országh és Bastida vezérlete alatt. Haladásukat a Duna sodrása hátráltatja.

Az elkeseredett küzdelemben hirtelen megjelenő nándorfehérvári naszádok nagy meglepetést okoztak a török flottának. Most a magyar hajóraj megkettőztetett erővel tört előre. Az oszmánok akkor érzékelték a nándori hajókat, amikor azok már a hátukba kerültek. A két tűz közé szorult török hajóknak nincs szárazföldi támogatása, kénytelenek egy helyben vesztegelni. Képtelenek tartani a két oldalról támadó keresztényeket.

A királyi hajósnép elszántan rohamoz. Az oszmán flotta helyzete egyre reménytelenebb. Bár a magyar vezérhajó a tűzmesterek hibájából felrobbant és partra kellett vontatni ez sem vetette vissza a királyi hajósnép rohamát.

Baltoglu admirális a török hajóhaddal elszántan kitart, és nem adja fel a küzdelmet!

A csata negyedik órájában a magyarok elfoglaltak négy óriási török gályát, s elsüllyesztetek további hármat. Ezzel a folyami zár kezdett felbomlani. A királyi hajósnép a nándori naszádokkal szüntelenül ostromolja az oszmán hajókat. Amennyire lehet, közrefogják a törököket és így, együttes erővel pusztítják őket.

Baltoglu admirális taktikát vált, utasítást ad a hajók láncainak eloldására, hogy az oszmán hadihajók szabadabban mozogva harcolhassanak.

Ekkor a magyar naszádok láncolják össze magukat ék alakban, hogy így még nagyobb pusztítást vihessenek végbe az oszmán hajóhadban.

Szentkláray: „Most egyszerre felbomlik az ozmán hajógomoly. A mieink jól czélzott lövései s hajóhadunk ügyes fordulata vad rendetlenségbe szórják a különben is nagy kárt szenvedett török hajók rendetlen csoportját. Három ozmán gálya ötszáz hajóssal elsülyesztetik, négy gazdagon fölszerelt török hajó s húsz kisebb jármű a mieink kezébe kerül.”

Valóságos hajtóvadászat kezdődött a török flotta és legénysége ellen. Akik a Duna partjára menekülnek, azok Hunyadi vagy Kapisztrán szárazföldi csapataiba ütköznek. A szultán hajóhadának nagy részét a Nagy Hadisziget környékén "vadásszák le" a magyar naszádok. A törökök, akik úszva délnek próbáltak menekülni, a folyó sodrása miatt a Nándorfehérvár alsóvárosa előtti részen értek partot, de ott a város polgárai és a védők leöldösték őket.

Szentkláray: „Harminczhat hajónak sikerült csak a török tábor közelében horgonytérre juthatni; de ezeknek őrsége is nagyobbrészt le van öldösve vagy megsebesítve, a hajók pedig annyira meg vannak rongálva, hogy harczra teljesen képtelenekké lettek. A 200 hajóból álló török vízi erőnek egyetlen járóműve sem maradt épségben.”

Szeád-Eddin: „A harcvágyó sereg bátrai a vérözönben ide-oda futkosván, az árok vizén átúsztak és a várnál szárazra jutottak. Itt azonban az utálatos ellenség rontó tüzet hányt reájok s életük vizét a pusztulás földjére öntvén, tisztátalanná lett testük a semmiség szelével szétszóratta, mint a port.”

36 oszmán hajónak sikerült megszöknie. Ezek a Dunán a ruméliai hadtest által jól védett kikötőbe vonultak. A szultán 5000 szpáhit rendel a flottája maradékának oltalmára.

"Több ötszáz töröknél lelte aznap sírját a Dunában. Azok a gályák pedig, melyeknek sikerült a menekülés, oly rossz állapotba jutottak, hogy többé a keresztényeknek nem árthattak; a törököknek hasznára nem váltak."

A szultán nem hibáztatta és később sem vonta felelősségre Baltoglu admirálist a blokád áttöréséért, a vízi csata és flotta elvesztéséért.

A királyi hajósnép fényes diadalt aratott. Az ostromgyűrűt áttörték, szabaddá vált az út Nándorfehérvárba, erősítés, élelem és hadianyag érkezett. Újra remény gyúlt a lelkekben.

Szentkláray: „Vitéz hajósnépünk teljes diadalt aratott! Hunyadi díszes bevonúlással ünneplé a diadalt Nándorfehérvárott, helyreállítá a várral való közlekedést, a várost élelemmel látta el, a betegeknek és sebesülteknek segélyt nyújtott s a meglődözött erődítményeket helyreállíttatá. Nándorfehérvár őrsége és lakossága hálával s elragadtatással üdvözlé Hunyadit és hősi hajós népét, mint szabadítóit a legnagyobb szükségből.

Hunyadi megérkezése lelket öntött a fáradt, elcsigázott védőkbe, ugyanakkor a harcosok létszáma 12 ezer fölé emelkedett. A kereszteseket a Száva szigetén az ostromlókkal átellenben helyezte el.”

"A flotta elűzése és legyőzése után Corvinus Fejérvárhoz ér, megnyitja, és bevonul a városba, amelyet feltölt fegyverrel, katonasággal, élelemmel, a sebesült, beteg városiakat kiviszi, a várba tekintélyes erősítést helyez, az ostromlottak bátorságát az iménti győzelemmel visszaadja, és Kapisztránnal, e szent férfiúval együtt mindenkit biztat a város megvédésére."

Az éjszakai haderő-átcsoportosítás eredményeképpen Hunyadi és Kórógyi János katonái csatlakoztak a Szilágyi Mihály parancsnoksága alatt már bent levő őrséghez, köztük mintegy 2-3000 főnyi keresztessel. A várban levő önkéntesek közül a fáradtakat és sebesülteket lecserélték. A védők létszáma így a várban körülbelül 20 000 főre emelkedett.

Hunyadi és Kapisztrán további harcra serkentette Nándorfehérvár védőit, akik most már elhitték, hogy legyőzhetik a szultán félelmetes hadseregét.

„Újra remény ébredezett az ostromlottakban, újra örvendeztek, kik annyira búslakodtak, újra ujjongtak, kik szomorkodtak, s már kevésbé féltek a rettenetes ágyuktól; a falak réseit be kellett újra tömni, az éhség megszűnt, eleség, gabona, bor bőven hozatott be a várba; bíztak a megszabadulásban, nem csoda, hogy, ha úgy a várban, mint a városban a vígság jelei mutatkoztak, míg odaát a töröknél szomorú csend honolt.”

Boldogasszony anyánk (más változat) - Kecskés-együttes

https://www.youtube.com/watch?v=O-1jAbJRhhk

A küzdelem még nem ért véget. II. Mehmed tovább ostromolja a várat, mert flottája nélkül is biztos seregének végső diadalában. Állítólag ezek voltak a vereségre adott első szavai (Heltai Gáspár): „No, had Iárion: ha szinte kárt vallottunc, Azért ugy leszen, mint én akarom.”

A szultán még nagyobb erővel, éjjel nappal ágyúzza töreti a falakat, hogy mielőbb sor kerüljön a rohamra. Thuróczy szerint az ostrom alatt ezeket a mondta II. Mehmednek az anatóliai basa: "Hatalmas császár! Úgy illenék, hogy valami kellemeset mondjak felséged jelenlétében; félek azonban, hogy ezt az ostrom kimenetele megcáfolná kegyelmességed előtt; tudnunk kell, hogy a magyarok nehezebben hagyják ott a várat, mint a görögök.”

A sértetlen, pihent, sokszoros túlerőben lévő oszmán haderő a támadásra készül, feltöltik a sáncokat. A védők várják a támadást, mindenki tudja, hogy Hódító Mehmed hamarosan megindítja a teljes rohamot. A csata még nem ért véget. A gyötrelem még fokozódik.

A következő nyolc nap eseményei július 15-22-ig, már a csoda megszületésének folytatása.

Nándorfehérvári csata 1456 (Kár, hogy hiányos, sajnos nincs teljesebb.)

https://www.youtube.com/watch?v=gQAiPq0Rwqc&noredirect=1

Közzététel: 2014. júl. 24.

Hunyadi János

https://www.youtube.com/watch?v=oZ1DPf3edQU

Közzététel: 2010. szept. 7.

Az vitéz Hunyadi Jánosról

Zene: Nagybáncsai Mátyás:História az vitéz Hunyadi János vajdáról-Misztrál feldolgozás (Megkopott harangszó c. lemez). A dalt Kis Gergely Márton citerázza és énekli Pusztai Gábor közreműködésével.

https://www.youtube.com/watch?v=SyNnnrfV6zg

Közzététel: 2010. jún. 12.

Fetih Marşı

"Genç Osman" - Mehter Takımı