Hír az Új Ember katolikus hetilap 1956. október 11-i számából: Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulója alkalmából a Kapisztrán Kórus, Zenekar és Gyermekkar október 22-én, hétfőn este hét órakor a belvárosi főplébániatemplomban bemutatja Tamás Gergely Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát. Szólisták: Czanik Zsófia, Tiszay Magda, Littasy György, Tar Gyula és Kelemen Zoltán.

Az már csak sokkal-sokkal később lehetett újságcikk tárgya, hogy a bemutatóra oly sokakat vonzott a Hunyadi és Kapisztrán vezette magyar sereg küzdelmének és győzelmének története, hogy még a "csilláron is lógtak" az emberek. Későbbi méltatók nem állítják, hogy ez a bemutató hozzájárult volna a másnapi történésekhez, de többen úgy vélik, hogy forradalmi zenéje és lázító szövege miatt nem lehetett többé bemutatni.

XII. Piusz pápa 1955. október 4-én bullában emlékezik meg Kapisztrán Szent Jánosról, halálának (1456. október 23.) közelgő 500. évfordulója alkalmából, s buzdítja a ferencesek nagy családját a méltó ünneplésre. Felsorolja a szent érdemeit, kiemelve az 1456-os nándorfehérvári diadalhoz való hozzájárulását Hunyadi János oldalán. Felidézi, hogy VIII. Sándor pápa 1690-ben szentté avatta, s méltónak tartotta őt az Európa apostola elnevezésre. Tamás Gergely Alajos ferences atya az évforduló tiszteletére kezdett az oratórium komponálásába, amelynek szövegkönyvét korabeli krónikák és Radó Polikárp bencés tanár verseinek felhasználásával ő maga állította össze.

Az akkori "rend"-nek megfelelően a szerző az elkészült szöveget 1956 tavaszán benyújtotta az Állami Egyházügyi Hivatalhoz jóváhagyásra, amit azonban nem kapott meg. "A pápát ki kell hagyni belőle, s nem fejeződhet be pesszimisztikusan, Kapisztrán halálával" - írta az ÁEH. Legyen optimista és demokratikus, bár téeszcsének azért nem kell szerepelnie benne. Kéthavi huzavona után végül elfogadták a Sinkovics István történészprofesszor segítségével átdolgozott szöveget.

A kétrészes oratórium a győri országgyűléssel kezdődik. Hunyadi Kapisztrán segítségét kéri a had toborzásához. Ő tábori misét mond, miközben üstökös tűnik fel a hadsereg felett. Hunyadi buzdítását takarodó követi, amelynek hangjaiba vegyül a török tábor zaja és a közeli magyar város lakóinak esti éneke. Bizonyára nem véletlen, hogy a toborzó rész induló jellegű négyszólamú korálja (Radó Polikárp verse) sokáig szerepelt titkos cserkésztáborok tábortűzi dalai között.

Hunyadi bízzál, a nép melletted áll,
Elszántan védjük e meggyötört hazát.
Zászlódat követjük tűzön vízen át,
Elűzzük végre az oszmánok hadát.

Vezesd a népet, csak őbenne higgy,
Szívére tűzd kereszted jelét.
S a pogányok ellen győzelemre vidd
A puszta karddal Jézus szent nevét!

A második rész a körülzárt Nándorfehérvár szörnyű helyzetének bemutatásával kezdődik. A török sereg zajongása, félelmetes készülődésének ritmusai után Hunyadi dönt a támadásról, majd a magyarok Kapisztrán vezette imája következik Hunyadiért. Az éjszaka csendes reménykedését a csata harsogása követi jellegzetes török és verbunkos jellegű magyar zenével. A Jézus, Allah kettős kiáltású kórus után a befejező tételben a Te Deum csendül fel. A zeneszerző naplójában a bemutató legszebb pillanataként említi, hogy a Hálaének első hangjainál a hallgatók felálltak helyükről, és ettől kezdve állva hallgatták végig a darabot.

A mű bemutatása után nem jelenhettek meg kritikák, és sokáig nem is hangozhatott el az oratórium. 1959-ben sikerült készíteni egy stúdiófelvételt az ősbemutató előadóinak közreműködésével, a szerző vezényletével. A magnófelvételből aztán amerikai magyar ferencesek készíttettek hanglemezt az RCA cégnél. Rónay László irodalomtörténész, Tamás Gergely Alajos munkásságának a mai napig legjelentősebb méltatója a Vigilia 1959. novemberi számában a mű jellegzetes magyarságát emeli ki, a szólisták közül a Krónikás megformálójának, Tar Gyulának a teljesítményét tartja a legszebbnek.

A hatvanas évek elején a lemezt, amelyet az amerikai High Fidelity Magazine is méltat, kiemelve a mű zenéjének magyar népi ihletettségét, s különösen a tárogató, a magyar klarinét erőteljes alkalmazását, több alkalommal koncertszerűen bemutatták Amerikában, Mexikóban, Argentínában. Itthon azok hallhattak élő részleteket a műből, akik 1961-ben részt vettek a Szegedi Zenei Hetek előadásain. Ekkor a szerző vezényelte a budapesti és szegedi művészekből álló alkalmi együttest. A Bartók rádió 1997. október 23-án részleteket adott az 1959-es felvételből. Mindez azonban, beleértve az elsősorban a Páter Tamás Alajos Zenei Alapítvány által szervezett koncerteket és kórusvetélkedőket, amelyeken a kilencvenes évek közepétől egyre-másra felhangzanak Tamás Gergely Alajos művei, köztük egy-egy alkalommal a Nándorfehérvár című oratórium is, csak alig-alig csökkenti az 1967-ben, 52 éves korában elhunyt kitűnő egyházzenész, nevelő és zeneszerző iránti adósságunkat.

Szikora József

(Forrás: Páter Tamás Alajos Zenei Alapítvány archívuma)

"Óriási siker volt a Nándorfehérvár 1456 oratórium bemutatója. Tamás Alajos mintha ráérzett volna a jövőre, amint Kapisztrán Szent János alakját a hódítók, az elnyomók elleni fellépés szimbólumává emelte. Művészi látomása azt sugallta, hogy valaminek jönnie és győznie kell" - emlékezik Tarnay Gyula operaénekes, aki a bemutató plakátjain még Tar Gyula néven szerepelt. Az ismert művész (Rösler Endre tanítványa) sok szállal kötődött a Tamás Alajos által alapított és vezetett Kapisztrán Kórushoz és zenekarhoz, rendszeres szólistája volt a fővárosi és a vidéki nagyvárosokban megrendezett oratóriumkoncerteknek.

"Tamás Alajos abszolút modern ember és pap volt - meséli a művész. Zenei tehetségét, művészi munkáját még Ferencsik János, és a meglehetősen nehéz természetű Székely Mihály is elismerte. Hihetetlen könnyedséggel tudta betanítani a legnehezebb, legösszetettebb műveket. Mindent, amit az egyházi zenéről és az oratórium műfajról tudok, tőle tanultam. Nem az Akadémián, mert ott marxizmusból többet tanítottak, mint Bachról, vagy egyáltalán a szakrális zenéről" - vallja Tarnay Gyula.

(pallós)

Forrás: http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.10/14.html