Hazánkban egyre nagyobb divatja van a könyvgyűjtésnek és a bibliofíliának, az antikváriumokban a szerény értékű darabok mellett egyre fontosabb szerepet kapnak az igazi ritkaságok. A könyvaukciók előzményeiről dr. Pogány Györggyel, az ELTE könyvtártudományi tanszékének tanárával beszélgettünk.
- Mi különböztet meg egy bibliofil kiadást egy hagyományostól?
- Egy könyvet általában több tényező tesz értékessé, a definíciós nehézségek ellenére azonban létezik egy biztos fogódzó: az egyediség. Ahogyan a többi gyűjtési tárgy esetében, a könyveknél is a ritka, különleges példányok drágábbak, ennek pedig már számos összetevője van. Ilyen például a tipográfus vagy könyvkötő iparművész személye, illetőleg az illusztrációk jellege és minősége, a rézmetszetek vagy rézkarcok száma. A raritások különösen értékes darabjai közé tartoznak természetesen a kézzel írott, a nyomtatás korszaka előtti könyvek, ugyanígy egy-egy nyomtatott példány is értéke többszörösét érheti el, ereklyévé válhat, ha híres személy volt a tulajdonosa. A possessori, vagyis tulajdonosi bejegyzések ugyancsak egyedivé tesznek egy könyvet.
- Milyen szerepe van a kötésnek?
- Ebből a szempontból rendkívül változatos képet láthatunk, a kommersz, gyári műkötésektől kezdve minden árkategória képviselteti magát az egészen exkluzív ötvös kötésekig, amelyek esetében már nem is bőrrel van borítva a könyv teste, hanem nemesfémmel, netán elefántcsonttal, drágakővel vagy gyönggyel, tehát gyakorlatilag tíz falut is érhetett egyetlen kötet. Előfordul, hogy egy könyvből csak az ékkövekkel díszített aranytábla marad meg, maga a szöveg elporlad. Nyugat-Európában nagyon sok esetben csak a 10-11. századi kötéstáblák maradtak meg egy könyvből, ezek természetesen rendkívüli műkincseknek számítanak. Az ötvös kötéseket elsősorban a középkorban készítették, de a 17. és 18. században is előfordultak elvétve. Vannak olyan gyűjtők is, akik kifejezetten a kötés szerint bővítik kollekciójukat.
A Canterbury mesék az eddigi rekorder a nyomtatott könyvek között 7,6 millió dolláros leütési árával
- Hogyan kezdődött maga a könyvgyűjtés?
- A kora középkorban nem lehet bibliofíliáról beszélni sem Európában, sem Magyarországon, az akkori gyűjtemények possessorait nem illethetjük a modern korban használatossá vált bibliofil jelzővel. A mai értelemben használt bibliofília a könyvnyomtatás ideje alatt terjedt el Európában, míg nálunk a történelmi helyzet, az ország három részre szakítása ezt nem tette lehetővé, így csak némi késéssel, illetve szórványosan kezdődtek meg ezek a folyamatok. Az ipari forradalom tömegessé tette a könyvet, ezt követően az 1870-es, 1880-as években létrejött egy mozgalom, amely ismét a középkorban elért magasságokat tűzte ki célul. Ennek a művészeti mozgalomnak William Morris volt a vezetője, aki az ipari forradalom kétségtelenül "ronda" könyveit minőségi munkáival váltotta föl. Ezután kezdődött meg Magyarországon is a tipográfia és bibliofília megújult mozgalma.
- Voltak ebben a korban könyvárverések is?
- Németföldön és Angliában már a 17. században is rendeztek könyvárveréseket, míg Magyarországon a 18. század elejétől vannak erre vonatkozó adatok. Ezeket az aukciókat erdélyi kollégiumokban tartották, amikor meghalt egy professzor, a hagyatékát rendszerint elárverezték. A 18. század végén komolyabb könyvárverések is voltak Magyarországon, II. József rendeletben írta elő, hogy az aukcióknak legyen katalógusa. Érdekes, hogy éppen a 19. század végén, a könyvgyűjtés virágkora alatt nem volt jelentős az árverések száma. Az újabb fellendülés a 20-as, és 30-as években következett a Lantos antikvárium munkája során, ám a második világháború után a könyvárverés - és általában a műgyűjtés - megszűnt Magyarországon, minthogy azt a "burzsuj csökevénynek", a szocialista emberideáltól idegennek tekintették. 1969-ben mégis történt változás, ezután már rendeztek könyvárveréseket, igaz, kis túlzással azt is mondhatnánk, az ezutáni időszakban mindennel együtt volt annyi aukció, mint a 90-es évek utáni időszak bármely esztendejében.
- Mi jellemzi a magyar licitálókat?
- Amennyire meg tudom ítélni, a könyvaukciókon elsősorban háromféle látogató jelenik meg. Létezik egy nagyon komoly tőkével rendelkező réteg, amely megpróbál létrehozni egy lehetőleg minél impozánsabb kollekciót, általában nekik köszönhetjük, hogy a leütési árak több millió forintig kúsznak. A licitálók egy másik rétege nem befektetési céllal jár az árverésekre, ők leginkább egy bizonyos tematikába illő sorozat darabjait gyűjtik össze, az ő esetükben csak igen ritkán beszélhetünk milliós tételekről. A harmadik kategóriába sorolhatjuk az esetenkénti érdeklődőket. Érdekes jelenség az is, hogy az aukciósházaknak kialakult egy törzsgárdájuk, aminek egyrészt az antikvárium és a gyűjtő érdeklődési területének találkozása vagy eltérése az oka, másrészt az árkategóriákat illetően is nagy különbségek lehetnek.
|