Sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy milyen "elvetemült" emberek szakosodnak arra, hogy számítógépes hálózatok rendszergazda feladatköreit lássák el, és hogyan jutnak erre a "förtelmes" végre. Hát most lehull a lepel, és sokan választ kapnak a kérdésre...

Első megközelítésben a válasz az lenne, hogy a rendszergazda nem fán terem, sokkal inkább a fa gyökere, azaz root. Ennek a szónak a kiejtéséből, rút, már arra is következtethetünk, hogy a rendszergazda egy igénytelen, megbízhatatlan, emberfajta, aki a saját lustaságába hal bele élete közepén egy kocka alakú sötét lukban. Erről szól egy találó vicc:

Mi volt Jézus foglalkozása?

Hát rendszergazda: még 30 évesen is a szüleivel lakott, hosszú volt a haja, és ha tett valamit, az is csoda volt.

Második megközelítésünk egy általános iskolában kezdődik, ahol egy kis srác még mit sem tudva az informatika nagy rejtelmeiről elhatározta, hogy készít egy elképzelt számítógépes játékot, amivel megváltja a világot. Igen ám de az ehhez szükséges programnyelv beszerzése egy ötödik osztályos diák számára még hatalmas feladatnak tűnhet. De ne aggódjunk ez egy kis rendszergazda palántának szinte semmiség, hiszen a vérében van a szakma. Mit tesz a fiú? Na mit? Semmit, mert lusta. Odajön hozzá az egyik osztálytársa, és azt mondja, hogy az unokatestvére szívesen ad egy másolatot az ő általa használt programból, amiben kivitelezhető egy ilyen játék lekódolása. Egy hét sem telt bele de a fiúcska hozzájutott az álmait beteljesítő szoftverhez, jól figyeljenek, egy szabványos floppy lemezen. Történetünk gyanútlan főszereplője otthoni számítógépébe behelyezve a diszket egy jól megszerkesztett számítógépes vírus büszke tulajdonosa lett, amit a kedves osztálytárs felelősségteljes unokatestvére gondosan megprogramozott és a lemezre juttatott. Aggodalomra semmi ok, még mindig egy rendszergazda kezdeményről beszélünk, tehát éljen a bosszú, a játék programozása helyett újdonsült kis felhasználónk vírusgyártásra adta a fejét, hogy visszaadhassa a kölcsönt...

Teltek múltak az évek és a kisfiú újabb játszótérre került az élet nevű unalmas, de annál jobb grafikájú játékban. Tudják arra a bizonyos középiskolaként emlegetett helyre, ahol minden tudásra vágyó kisiskolás tovább fejlesztheti intelligenciáját és tudását. A több évnyi programozás mellett a fiú a számítástechnikai rendszerek védelmének kijátszása címszó alatt jó kis fejtörést okozott egy közismert elektronikus levelezőrendszer tulajdonosainak és az őket védő szorgos szoftverrendőröknek. De főhősünket nem varrhatják be egy sötét börtönbe, nem lehet vége még a mesének, így hát el kell engednünk őt egy csúnya nézéses ejnye-bejnyével...

Tanulmányai előre haladtával a fiú felcsapott szoftvertesztelőnek és egy európai szinten elfogadott számítógépes képzés vizsgáztató szoftverének kielemzése után arra a következtetésre jutott, hogy a program, amely Magyarország szinten használt az elektronikus vizsgáztatásokban, olyan kijátszható biztonsági hibákat rejt magában, amivel játszva sikeres vizsgát tehet az a felhasználó, aki a főhősünk által megírt kis láthatatlan programocskát futtatja a számítógépen. És egyesek így szereznek európai szintű okiratot. Ez nem igazságos azokkal a titkárnőkkel szemben, akik véres küzdelemben szerzik meg ezt a képesítést, és életük végéig használják a tanfolyamok során megszerzett tapasztalataikat...

Lassan elérkeztünk az érettségi pillanatáig, de egy kihagyhatatlan rendszergazda történet, melynek tanulsága, hogy miért ne alkalmazzunk túlképzett rendszergazdát még az iskolákban sem, hátra van. A szakma alaptétele, hogy minden számítógépes rendszer biztonsága csak olyannyira erős, mint a védelem leggyengébb eleme, és minden rendszer leggyengébb eleme a számítógépen dolgozó felhasználó. Vagy mégsem? És a tétel megdől, ha a felhasználó erősebb eleme a rendszernek, mint a rendszergazda. Főhősünk ismerve az iskolák számítógépeinek titkait őrző istenségek tulajdonságait, olyan programot írt és juttatott a rendszergazda nyilvános megosztására, amely autóversenyes játéknak álcázza magát. A rendszergazda észleli az egyetlen egy bónusz fájlt a megosztásban, és mivel hajtja az eredendő kíváncsiság, klikety klikk megnyitja, és a gyönyörűséges autóversenyes játék helyett, amivel olyan jól eltölthette volna azt az időt, amit munkavégzésre lett volna köteles fordítani, azt látja, hogy nem történik semmi, csak eltűnik a játék a saját megosztásából. Hát persze, mert letörli magát és megosztja a rendszergazda gépén levő összes merevlemezt a hálózaton, melynek során megközelítőleg hétszáz tanuló felhasználónevét és hozzá tartozó jelszavát, amit egy Word fájlban tárolt természetesen jelszavas titkosítás nélkül, felkínál visszaélhetetlen használatra a hálózat összes tagjának számára...

Az érettségin és az első szakma elvégzésén túl főhősünk megkezdi tanulmányait második szakmája elsajátításához, immáron egy másik iskolában, és rendszer-gizdának tanul. Itt megkedveli a Linux tanárt, melyről félreérthetetlen jelet is ad egy szokványos laptopról filmnézegetős tanóra keretében. Az órák közti szünet alatt odasurran a tanári géphez, készít egy új felhasználót, természetesen a nullás rendszergazda azonosítóval, hogy minden jogot magáénak tudhasson és engedélyezi a távoli SSL kapcsolatot, amivel átveheti az irányítást az egész rendszer felett. A tanár gyanútlanul visszajön a szünetről és magyaráz tovább a széles vásznú projekttornál, amíg egyszer csak megszűnik a kép. Upsz, csak nem valaki távolról visszakövethetetlenül kikapcsolta a számítógépet...

A kemény iskolai napok után jönnek a jól megérdemelt délutáni pihenők a haver albérletében, ahol főhősünk rádöbben arra, hogy még mindig van olyan felhasználó, aki WEP titkosítással védi vezeték nélküli hálózatát. Semmi probléma, 5 perc csomagbegyűjtés után, 15 perc kódtörés következik, hogy így már összesen 20 perc kínkeserves limonádészürcsölgetés után ingyenes hozzáférést szerezhessen az internetre. Se MAC szűrés, se jelszó a router-en...

Főhősünknek kell a zsebpénz, így diákmunkát vállal egy telefonos segítségnyújtással foglalkozó országos társaságnál. Kemény 1 hónap robotmunka után átkerül egy különleges részlegbe, ahol válaszolhat arra, hogy "Hol lehet 24 órás tablettát venni?" vagy arra hogy "Mi az a sárga virág a szomszéd kertjében?". Hát csodálkoztok, h főhősünk és kedves ismerősei elunják magukat, rácsatlakoztatnak egy laptopot a hálózatra, átírják a MAC címét egy olyanra, amit a router átenged a rostán, lementik a Windows XP jelszavakat tároló állományát egy asztali gépről majd hazaviszik, visszafejtik és rádöbbennek, hogy a rendszergazda jelszava: R2D2PWD. Ha már Star Wars akkor már inkább legyen C-3PO, ebben még kötőjel is van. Hol van a minimum 8 karakter, kis-nagy betű, jel és szám kombináció?

Eme fiktív történet célja, ahol egy srác békából a hercegnő csókjára rendszergazdává változott, hogy ráébressze a magányszemélyeket, kis cégeket, középvállalkozásokat és a nagy vállalatokat egyaránt arra, hogy számítógépes rendszereink, hálózataink megfelelő védelme elengedhetetlen feltétele annak, hogy problémák nélkül használhassuk számítógépeinket. Megfelelő védelmet pedig olyan megbízható rendszergazda alkalmazásával lehet elérni, aki érti a dolgát, és nem csak a papírjai ígéretesek...