Kossuth emigrációja alatt több utópisztikus tervet is megfogalmazott, ezek egyike a Dunai Konföderáció terve, amelyet 1862 májusában fejtett ki.
Elmélete szerint Kárpátok – Duna – Fekete-tenger – Adria térségben élők érdekét képezi a szövetkezés, mivel nagyhatalmak között és azok függésében élnek. A szövetségi rendszerben közös vezetés lenne, közösen kezelnék a hadügyet, pénzügyet, kereskedelmet, külpolitikát, ugyanakkor az új rend alapjairól népszavazással döntenének.
Kossuth Magyarország, Erdély, Horvátország, Románia és Szerbia konföderációját képzelte el. Tervei közt szerepelt még a közös szövetségi hadsereg is.
A nagyhatalmak nem támogatták az európai hatalmi egyensúly fenntartása miatt. A romániai és szerbiai vezetők, sőt, a magyar vezetőréteg döntő többsége is elutasította az elképzelést. A terv csupán amiatt sem valósulhatott meg, mert a kontinensen ekkorra már lezajlottak a forradalmi hullámok, megkezdődtek az önálló nemzetállamok kialakulása, amelyek nem kívántak függésbe kerülni. Az elképzelésnek nem volt már realitása.

Weiner Zoltán