Az országgyűlést összehívták a pátensnek megfelelően. A vezetőség nem vett részt a választásokon, azonban az országgyűlésen egyértelműen elutasították a birodalmi gyűlés gondolatát, mert ellentmondott a Pragmatica Sanctiónak és az áprilisi torvényeknek. Az elutasítás módjában azonban két táborra oszlott az országgyűlés. Egyik a Deák vezette Felirati Párt. Ők elismerték Ferenc Józsefet uralkodónak, így a '48-as alapon, de tárgyalási szándékot fejeztek ki. A másik a Határozati Párt, melyet az emigrációból hazatért Teleki László vezetett. Ők nem ismerték el Ferenc Józsefet uralkodónak, így elutasították a közeledést.
Az országgyűlésen a Határozati Párt volt többségben, azonban Teleki László öngyilkossága után 155:152 arányban a feliratiak kerültek ki győztesen.(A határozatiak közül többen pártjuk ellen szavaztak.) Ferenc József feloszlatta az országgyűlést és betiltotta a megyegyűléseket, s az alkotmányosság felfüggesztésével a provizóriumot, ideiglenes állapotot vezetett be.
A szavazás eredménye kifejezte, hogy a szabadságharc és a megtorlás örökségével érzelmileg azonosuló magyar vezetőréteggel nehéz az egyezkedés útjára lépni. A passzív ellenálllás pedig gazdaságilag egyre jobban kimerítette őket, s távol tartotta a közszerepléstől.
Az emigráció egyik vezetőjét, Telekit 1860-ban elfogták Drezdában és a szász hatóságok kiadták Bécsnek. A kormány azonban kínos helyzetbe került, mivel az egyezkedéskor nem csaphatott le régi ellenségére. Ferenc József elé vezették a tudta nélkül. Ezután szabadon bocsátották és ígéretét vették, hogy nem politizál. Teleki azonban, amikor az országgyűlés összeült, a Határozati Párt vezetője lett. Társai - az emigrációval is összeköttetésben álló Tisza Kálmán, Podmanczky Frigyes - politikája azonban sokkalóvatosabb volt. Teleki rájött arra, hogy jelentős különbség van az emigráció és a hazai politikusok elképzelései között. A döntő szavazés előtti éjszakán öngyilkos lett.
Az alkotmányosság visszaállítása a nemzetiségek számára is lehetőséget adott álláspontjuk kifejtésére. Gyűléseinek a szerbek és a szlovákok autonómiát követeltek, a románok pedig az unióval szemben foglaltak állást. Az országgyűlés egy bizottságot állított fel a kérdésel tárgyalására. A bizottság, Eötvös József vezetésével elkészítette javaslatát, ami nem került tárgyalásra az országgyűlés feloszlatása miatt. A törvényjavaslat tartalmazta a nemzetiségek nyelvhasználati jogait, azonban az autonómiától elzárkózott.
Az országgyűlés követei nem fogadták el az összbirodalmi rendezést. Azonban a céljaik eltértek egymástól. Voltak, akik '48-hoz, mások '49-hez ragaszkodtak. A városokban tüntetések zajlottak és a birodalom 1859-ben háborút vesztett.
A birtokosok és értelmiségiek nem bírták tovább a passzív ellenállást. A nemesség úgy érezte, '48-ban már elég ádozatot vállalt. Az úrbéli perek ellentéteket támasztottak a bortokosok és parasztok között.

Tőkési Karolina