Répce Magazin - városi bulvárlap

Siker. kudarc, realitás: mit ér a kézis bronz?
Írta: Szerkeszto Dátum: November 24 2006 01:30:35

A hír további része

Véget ért a férfi kéziseink számára a 2006-2007-es bajnokság őszi szakasza. Egy harmadik helyezést sokféleképpen lehet elemezni. Annak próbálunk utána járni, hogy ez siker, kudarc, vagy csak egyszerűen a realitás.

Csapat hozta a kötelezőt, azaz a dobogón végzett. Ezért már tavaly is kaptunk, mikor egy-két játékos szóvá tette, hogy mi az, hogy a csapatnak kötelező a dobogón végezni.
Továbbra is vallom: kézilabdásoknál az alap elvárás a dobogó.

Az egyik játékos mondta a napokban, hogy a csapat számára a 2-3 hely alapból megvan. Ezért sokat nem kell tenni. A bajnoki címhez valami mindig hiányzik. Vagy a csapat sorsdöntő meccsen szenved vereséget, vagy úgyszintén fontos mérkőzésen tartalékosan áll ki.

Kezdjünk egy kis múltidézéssel.
Csapat 2001-2002-es bajnokságban bajnoki címet szerzett. Amit történelmi tett volt, hisz’ se előtte, se utána nem sikerült ezt megismételni megyei I-es szinten. Valószínű, hogy sokáig ez fent is fog állni. Egyszerűen, azért mert a szövetség átkeresztelte a megyei I-es bajnokságokat, NB III-ra (kész röhej!).
Ezt követően a 2002-2003-as bajnokságban úgy nézet ki, hogy a csapatnak sikerül a címvédés, de sajnos az utolsó fordulóban a laki fiúk nem bírtak el a soproni csapattal. A vereséget követően „csak” az ezüstérmet vehették át. Pedig a címvédéshez elég lett volna „csak” nyerni. 2003-2004-es szezonban csapatnak esélye sem volt az első, sőt a második hely megszerzéséhez sem. Gyenge idény után, maradt a minimális kötelező a harmadik helyezés.
2004-2005-ős bajnokságban a csapat gyorsan beszedett két vereséget a harmadik fordulóig. Utána már hiába hozták haza minden mérkőzésről a két bajnoki pontot. A négy pont elvesztése túl nagy hátránynak bizonyult a kapuvári csapattal szemben. Tavaly szépen indult a bajnokság, de előbb Gönczöl, majd Bognár nélkül felálló Répcelak, előbb Kapuvártól, majd a Széchenyi Egyetem csapatától kapott egy méretes zakót. Sajnos nélkülük a csapat egy félkarú óriás. A kiegyenlített mezőny miatt is, maradt esély a bajnoki címre, de sajnos a döntőnek illő meccsen a későbbi bajnok ellen, a kapus nélkül felálló Széchenyi Egyetem csapatával szemben bizonyultak kevésnek. A Répcelak hiába vezetett 58 percig, ez most nem elég. Ne legyünk telhetetlen az ezüst is szépen csillogott.

És elérkeztünk a mához. Mi történt az ősszel?
Szépen indult. Bár a csapat az első fordulóban vereséget szenvedet (a későbbi veretlen őszi elsőtől) az ETO Ifitől. A vereséget sorozatos győzelmek követtek. És megcsillant, hogy „most aztán lehettünk bajnokok”. Sajnos a remény tiszavirág életű lett.
Miért? Erre választ nem lehet adni és már soha nem is tudjuk meg az igazságot. Az bizonyos, hogy három fordulóval a vége előtt Gönczöl kiesett a csapatból. És Ö nélküle még nem nyertünk meccset, főleg nem rangadót, ráadásul nem kettőt. Óváron még csak-csak leikszeltünk, de az örök mumus Globállal, már nem bírtunk. Ezután elszálltak a bajnoki álmok. Ráadásul az utolsó fordulóban még az őszi harmadik helyért is meg kellett küzdeni, sikerrel.
Gönczöl kiesése azért volt fájó és sorsdöntő, mert ráépül a csapat támadójátéka és a védekezés is.

Siker, kudarc, realitás a harmadik hely? Tettük fel a kérdést a játékosoknak a banketten. Vélemények megoszlanak 9 játékosból 4 érezte kudarcosnak, 3 realitásként, 2 kettő pedig sikerként könyvelte el a helyezést. Igazságot nem lehet tenni, az bizonyos, hogy a csapatnak nincs esélye az első helyre, sőt a másodikhoz is kell némi szerencse.

Ha Gönczöl játszik lehet, hogy akkor is kikap a csapat Győrben, Óváron. Nem tudjuk. És elérkeztünk, ahhoz a problémához, amit orvosolni nehéz lesz. Csapatnak nincsenek edzései. A heti egy tréningre 3-4 játékos jön össze. Szinte minden csapattag össze-vissza dolgozik, mint időben, mint térben. Még szerencse, hogy a meccseken eddig ezzel nem voltak problémák. És talán ebben van a csapat ereje. Fontos pillanatokban a szív dobban, mikor az erő fogy.
Varga K., Csőre, Takács, Gönczöl, Németh P, Silnicki, Turai, Bognár nyolcas játszotta végig a bajnokságot, ehhez a derék játékoshoz érkezett még Horváth és Szabó. Többiek: Dr. Németh, Gál, Varga T., Varga N., Kiss A., Kiss B., alig vagy egyáltalán nem tudott (akart) a csapat rendelkezésére állni az ősz folyamán. És ne feledjük, míg a csapatunk gyengült addig az ellenfeleink erősödtek

Siker, kudarc, realitás a harmadik hely? A fenti dolgokat figyelembe vesszük, akkor a hagyományok miatt kudarc, a megváltozott körülmények miatt pedig lehet realitás. Siker semmiképpen.

Érdekes tavasz előtt állnak a kéziseink. Cél most az ezüst megszerzése. Ehhez nem kell semmi más, mint minden meccset megnyerni. És ez elég lesz, elég kell, hogy legyen. A sorsolás ismerve ez nem is reménytelen. A hét legjobb csapat Répcelakra fog látogatni.

Répcelak 9 mérkőzésén hatot megnyert, kettőt elvesztett, egyszer pedig leikszelt.

Házi gólkirály: Csőre Tibor lett.

Mindenképpen ki kell emelnünk a 15 éves Silnicki Zoltánt, aki ebben a szezonba szinte berobbant a csapatba. Továbbiakban még Csőre, Bognár és Gönczöl teljesítményét lehet kiemelni. Ide kívánkozik, hogy 8 év után újra van még egy kapusunk a soproni Rikker Lajos személyében. (aki a belépővel még adós).