 Vendég: 1
Nincs tag online
Regisztáltak: 74
Legújabb tag: ~duoer
|
|
KÉZILABDA. Igen kézilabda, csupa nagybetűvel számomra, és még pár répcelaki csapatban játszó, és őket segítők számára. Az évek során több klubban is játszottam, de bizton állíthatom, hogy soha, sehol olyan közeggel nem találkoztam, mint Répcelakon. Higgyék el, van összehasonlítási alapom. Itt mindig szívesen vártak és úgy éreztem, hogy örülnek nekem, ha néha hűtlen is voltam hozzájuk. Igazi csapat van az Önök városában, akik képesek küzdeni egymásért, és a város nevének öregbítéséért sokszor, mostoha körülmények között is. Az évek során baráti társaság kovácsolódott össze a hajdani, pár lelkes kézilabdabarát srácból, akik képesek meglepő eredményeket produkálni.
Emlékszem, mikor első alkalommal érkeztem edzésre, úgymond teli volt a gatyám. Izgultam, vajon hogy fognak fogadni egy új emberkét, aki ráadásul még nem is répcelaki! Tíz perc után elillantak a félelmeim, már akkor tudtam, hogy jó helyre kerültem, s szép lassan a lelkes közönség is megismert, és kezdem érezni az ő szeretetüket is. Bennem ez akkor tudatosult, mikor az ETO elleni hazai meccsen az ellenfél edzője oda szólt a játékosainak, hogy ne hagyják már ezt a paraszt gyereket gólt dobni, akkor a közönség soraiban sajnos ma már nem látható életerős ember igencsak a védelmemre kel. Jól eső érzés volt! Később tudtam meg, hogy igencsak sok köze volt a csapathoz.
Olvastam, hogy felvetődött a sportcsarnok építése, ha elkészülne, akkor megfelelő körülmények között játszhatnának, s talán a felsőbb osztályban is szerencsét tudnának próbálni a fiatalok.
Bár az évek során több helyre is elvetődtem, úgy érzem, mikor visszamegyek, „haza” kerültem.
Büszkék lehetnek a város lakói arra, hogy ilyen jó közösségi szellemmel rendelkező baráti társaság van a városukban!
Gratulálok hozzá és kérem, támogassák őket szeretettükkel, hisz meg érdemlik!
|
|
|
Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni
|
|
|
Interaktív
Beküldések...
