(A millecentenárium és vidékünk)

A honfoglalás 1100. évfordulójára emlékezik az ország. Egy gyötrődő, kínlódó társadalom és gazdaság adja az alaphangot, s most mégsem ennek kell teret nyitni, hanem a büszkeségnek, hogy 1100 év után is vagyunk, hogy nem tűntünk el a történelem süllyesztőjében, mint annyi más, nálunk nagyobb nép, hogy képesek voltunk megkapaszkodni Európa közepén, a hadak útkereszteződésében, hogy Árpád, Kurszán, Taksony, Géza és István király olyan útra vitt bennünket, amelyen ma is járhatunk, s amelynek a történelem jogán is újra tartozni akarunk?

Ajka és vidéke kevés dokumentumot szolgáltatott a honfoglalás eseménytörténetéhez, mégis minden lényeges momentumhoz kapcsolódunk: átviharzott rajtunk ezeregyszáz év minden fontos történése.

A honfoglalás előzményeiben kiemelkedő szerepe volt az avaroknak és a szlávoknak. Az avarok 568-ban érkeztek a Dunántúlra, második hullámuk pedig 670 körül jött a Kárpát-medencébe.

A honfoglalás előtt szláv alapnépesség színezi a Kárpát-medence etnikumi képét, amelyhez Árpád népével keleti szláv töredékek is érkeznek, akik ugyanúgy rettegtek a besenyőktől, mint a magyarok. A honfoglalás időszakában a bajorok, morvák uralma ellen lázadozó szlávok szívesen ajánlották szolgálatukat az érkező magyaroknak, akiknek még a hajviseletét is átvették.

A szláv, magyar kölcsönhatás nyelvi emlékei békés együttélésükről tanúskodnak, amelynek eredményeképpen a korabeli Európának megfelelő művelődés alakult ki a Dunántúlon is.

A szlávok elterjedt földművelési módszeréhez tartozott az erdő felégetésével biztosított szántóföld. (Csékút, Ajka, Berénd földrajzi nevei őrzik emlékét.) A Torna patak neve szláv névadással maradt fenn. A Marcal, Bittva, Rába, Cuha, Zala folyók neve is környékünk szláv lakottságát bizonyítja. Devecser szláv neve: ?"kilencedszedő", ..Szőc "kis falu", Polány "fennsík", cseh eredetű Nagyalásony, Noszlop, Somlóvecse, Ganna neve, amelyek aláhúzzák, hogy vidékünk a szláv-magyar kölcsönhatás jegyében változott, fejlődött.

893-ban a Közép-Ázsiából menekülő úzok a Volgánál tanyázó besenyőkre támadtak, akik Nyugat felé tértek ki előlük, s fenyegették az etelközi magyarságot. A bolgárokkal kialakult viszály miatt 895-ben Árpád Erdélyben a bolgárokra támadt, közben a besenyők a védtelenül hagyott etelközi magyarokat lepték meg, akik kénytelenek voltak előlük kitérni, s az Erdélyben tanyázó fősereghez menekülni. 899-ig birtokba vették Erdélyt, az Alföldet, a Felvidéket, de a Dunántúlt nem. Erre akkor került sor, amikor Arnulf keleti frank király segítségül hívta őket az itáliai Berengár ellen, Berengárt megverték, békeszerződést kötöttek vele. Közben Arnulf meghalt, s így Itáliából visszajövet elfoglalták a Dunántúlt 900-ban. 902-ig további harcokban megszerezték a morvákból a Kis-Kárpátoktól a Garam folyóig húzódó területet, s így az egész Kárpát-medence a kezükre került. Ezzel a honfoglalás tulajdonképpen befejeződött, bár harcokra még utána is sor került. (pl: a bajorok ellen, akik Kurszánt megölték).

A törzsek nemzetségek letelepedése a vizekhez, folyókhoz igazodva történik, akárcsak a nomádoknál. A Bakonynak a letelepedés szempontjából kicsi a jelentősége, legeltetésre, földművelésre nem alkalmas, inkább vadászati célra szolgál sok évszázadon át.

Árpád fiai közül területünkön Jutas és Fajsz foglal, a veszprémi várat Ösbő szerzi meg.
Később Jutas birtokába jut, aki hercegi szálláshellyé teszi.

Anonymus szerint közvetlenebb térségünk ura Szalók, de őt Jutas innen északabbra szorította. Árpád egyik unokája, Tevel is foglal ebben a térségben (Adásztevel, Nagytevel). A Szák nemzetség Tolna megyei, de később erre a tájra is elszármaznak. Utódaik a Bene nevet is viselik.

A régészeti lelőhelyek közül emeljük ki Halimbát, ahol az avar sírok mellett 932 síros magyar, honfoglalás kori temetőt is feltártak.

A honfoglalás letelepedés után sorsforduló elé nézett a magyarság. Széthullik-e, mint a hun, avar birodalom, vagy rátalál-e a megmaradás utjára? Belső harcok, a kalandozások bizonytalanná tették a kibontakozást, Árpád után a fejedelmi hatalom is meggyengült.
Utódai közül Taksony próbálkozott, de nem tudott erős, központi hatalmat teremteni. Az előkelők egy része megőrizte önállóságát. Erdélyben Gyula, a Dunántúlon pedig a karcha/horka/Bulcsu hatalma volt erős. A kalandozásokra is az ő szállásterületéről indultak, főleg előkelők és a katonai kíséretük tagjai.
955-ben súlyos vereséget szenvedtek a német-római császártól, 4 vezérük közül 3 ottveszett. (Bulcsu, Lél-Lehel, Sur). A negyedik Taksony volt, aki megmenekült. Fejedelemmé választása után a nyugat felé irányuló kalandozásokat leállította, megerősítette a határvédelmet. Dél felé még folytak a zsákmányszerző hadjáratok, amelyeket Taksony utóda fia, Géza (igazi nevén Gyeücsa) szüntetett be, megtette a lépést, amely megmaradásunkhoz elengedhetetlen volt, megerősítette hatalmát, kibékült szomszédaival, jó viszonyt ápolt a nagyhatalmakkal, s világossá vált számára, hogy a keresztény hit felvétele nélkül nem törnek meg bennünket a keresztény államok.
Térítő papokat hív: Szt. Bruno, Szt. Wolfgang, Szt. Adalbert végzi a térítés nehéz, de sikeres munkáját. A fejedelmi központot Esztergomba helyezi, felépíti palotáját, templomot emel ugyanitt. Megalapítja a Pannonhalmi Apátságot, a veszprémi püspökséget, s görög rítusú apácakolostort is szervez (szintén Veszprémben). Tetteivel lerakja azokat az alapokat, amelyekre fia, István fejedelem, majd király felépítheti fő muvét, a keresztény egyházszervezetet, az állam intézményrendszerét, s beilleszti országát az európai keresztény államok sorában. 2 érsekséget, 8 püspökséget alapít. Megkezdődnek a templomépítések, kolostorok sora áll fel. A bakonybéli, zalavári, s a somlóvásárhelyi a környékünkön. A somlóvásárhelyit még Arnulf alapította, s a salzburgi érsekséghez tartozott. Később elnéptelenedett, s István király szervezte ujjá Szt. Lambert tiszteletére.
Leánytestvérét, a testi hibás Scholasztikát tette meg apátnőnek az élére. Innen a falu egyik névváltozata is: Apácavásárhely. Apja alapítását, a veszprémi görög zárdát megtartja, sőt, adományokkal erősíti. Padragot, 9 faluval együtt szolgálatára rendeli.

A Bakonyt erdőispánsággá, királyi uradalommá teszi. Hölgykő várából igazgatja az erdőispán (első ispánja Gug).

Feleségével Gizellával érkezik testőrként Heiko, akit a későbbi Ajka területével adományoz meg szolgálataiért. Ő ad nevet falunknak, ő a népes Ajka-család megalapítója.
Közülük érseki nádor, sok főnemes (comes) királyi hivatalnok kerül ki a későbbiekben, ez azonban már más történet, más kor. Itt egyelőre álljunk meg, s adózzunk a honfoglalók emlékének, az államalapító uralkodóknak, s adjon tartást nekünk, mai magyaroknak, hogy a történelem legnagyobb kihívásának méltón feleltünk meg 1100 évvel ezelőtt.


Giay Frigyes

Forrás: ajka.hu