Optikai vizsgálatok, a szemrevételezést jelentik, azaz a műtárgy tüzetes átvizsgálását. Ezzel áttekinthető képet kapunk a tárgy vagy tárgy együttes egészéről. Dokumentáció készül a technikai sajátosságokról, az öregedésről, a hiányokról, kopásokról, fizikai aprózódásokról, csonkításokról, stb. A műtárgy felületének fakulása, opálosodása, besötétedése, színtorzulása, mind lényeges szempontok az analitikus vizsgálatoknál. A fémszínezett felületek típusa, díszítése, kopása, korróziója, sérülései, szintén a kutatás alapját képezik.
Fontos szempont a hordozó (k) vizsgálata is. Azok anyaga, szerkezet, típusa, elváltozásai, sérülései és más problémák kialakulásának és azok megoldásának a helyes útját csak a vizsgálatok biztosíthatják. Ebbe beletartozik a fahordozók, textíliák, kövek, falképek, stb. vizsgálata, mivel ezek kapcsolatban állnak egymással.
Előfordul, hogy a fahordozók esetében találkozunk alá vásznazással, vagy papír alkalmazásával, illetve a mikrokörnyezetükben a kövezetek és falkép mind összefüggésben állhatnak a kialakult problémákkal.
Az analízis szempontjából fontos a mintavétel, mivel csak ez ad tájékoztatást a fent említett problémákról.
Mintavétel abból áll, hogy a műtárgy legjellemzőbb felületiből egy kisméretű, pár milliméteres mintát kiveszünk és ezt beágyazva, mikroszkóp alatt megvizsgáljuk. A vizsgálat célja a műtárgy festett rétegeinek és a festetlen felületek anyagainak (fafaj, vászonszál, kőzet, stb.) a meghatározása. A rétegrend felállítása a restaurátornak alapvető útmutatást ad a restaurálás menetének megtervezéséhez.  A rétegek száma, azok egymáshoz való viszonya, összetétele (pigmentek, kötőanyagok, alapozás, lakkrétegek, stb.) megmutatják, hogy, hogyan nézhetett ki, az eredeti felület, és hogy ebből mi az, ami bemutatható.
Fotótechnikai vizsgálatok is a dokumentálás miatt szükségesek. A normál felvétel, a lumineszcens felvétel, az UV (ultraviola) és IR (infravörös) felvételek valamint a röntgen, az elváltozásokat és azok detektálását rögzítik. Ezeket a felvételeket mind a hagyományos analóg, azaz filmes és digitális formában a dokumentációban mellékelni kell.
Mindezen vizsgálatokat, a gyakorlatban a kutatóablakok igazolják. Ezeket a műtárgy felületén nyitjuk meg különféle segédeszközökkel (oldószerek, szike, stb.). A fent említett rétegrend mutatja meg, hogy a kutató-ablakokból mennyire van szükség, azaz mennyi történelmi réteget kell bemutatni egy időben a felületen.
Gyakran előfordul, hogy bár a rétegrend alapján, több réteget lehet feltárni, mégis az időközben bekövetkezett degradáció miatt, kevesebb réteget lehet értelmesen bemutatni. Továbbá fontos, hogy ennek alapján lehet a bemutatandó réteg megválasztásáról dönteni, ha a legalsó (a keletkezés időpontja szerint eredeti) réteg már nem áll rendelkezésre illetve annyira töredékes, hogy a feltárásnak nincs létjogosultsága.
A kutatás és analízis ezért nagyon fontos és szükséges. A jelenleg érvényben lévő szabályok alapján a kutatás, a restaurátori folyamat legelső ezért elengedhetetlen része.

Zetye Péter
Fenti írás a szerző azaz Zetye Péter tulajdona, ezért letöltéséhez, vagy publikálásához az szerző engedélye szükséges.