1

Talán ő van a képen, nem tudom eldönteni. Az arckép kiköpött azonos, tessék megnézni, nekem úgy tűnik, hogy ő Kurta-Besenyő Elek nyugdíjas villamosvezető. Ez a személy (többször) elütötte Bora nénit, aki mindannyiszor feltápászkodott, majd (szokásához híven) hátra sem nézve, ismételten köszönés nélkül továbbállt.

Fenntartom a véleményemet, hogy ez bizony fasizmus; azonban nagy kérdés, ki követte el?!

Mindjárt el is árulom: szerintem Bora néni. Ő egyszemélyben a tettes és az áldozat. Kurta-Besenyő Elek bácsi (nyugdíjas villamosvezető) csak meg kívánta előzni a bajt, nevezetesen, hogy Bora néni firkákat készítsen a villamos oldalára, olyan szavakkal, mint „Hülye”, „Barom”, „Te szanitéc!”, meg szidalmazza az anyját mindenkinek, beleértve Kurta-Besenyő Elek nyugdíjas villamosvezetőét.

Kurta-Besenyő Elek bácsi (aki a fentiek szerint is nyilvánvalóan nyugdíjas villamosvezető) ezt nem hagyhatta, tennie kellett valamit. És ez jutott eszébe. Hogy elüti. Hogy egyszer s mindenkorra elhallgattatja Bora nénit. És nem törődött azzal, hogy ez fájhat neki…

Ez az ő részéről fasizmus?! Ám legyen, de Bora nénit aznapra ez a tett sikeresen megállította... És nincs még vége, Bora néni nem adja fel! Majd új szitkozódásokat talál ki, olyat, hogy

„Te dög, hogyan gondoltad ezt?!”

meg olyanokat is, mint például

„Észnél légy akkor is, ha olyan vagy, mint a tavalyi tapló!!”

hogy ezzel is idegesítse Kurta-Besenyő Elek bácsit (de mindenképpen olyat, ami összefüggésbe hozható a nyugdíjas villamosvezetői státuszával…).

Kurta-Besenyő Elek bácsi tehát igazának teljes tudatában gyorsította fel a járművet, felkészült az ütközésre, nem törődve azzal, hogy Bora néninek ez fájhat. Férfiasnak érezte magát, erősnek és kérlelhetetlennek, és azzal a tudattal várta a csattanást, hogy most megadja neki, most megfizet mindenért Bora néninek, aki persze nem csinált semmit, csak védekezett, mert meglátása szerint Kurta-Besenyő Elek bácsi agresszorkodott vele…

Lesz folytatása is a dolognak, ezt megígérhetem, ha felgyógyul Bora néni! Addig is csend, rend, fegyelem kell jellemezze mind a társadalmi, mind a családi életet, mert ha nem… (bennünket is elüt Kurta-Besenyő Elek bácsi, aki most már biztosan nyugdíjas villamosvezető?!...)

Már megint a Kurta-Besenyő Elek bácsi! És most máshogy. Az nem kérdés, hogy utálja Bora nénit, de ennyire?!... Még egyszer beletolatott Bora nénibe, de – ahogy mondtam már - most máshogy. Bora néni észre sem vette, hogy sínen van… mármint a villamossínen… nem úgy Kurta-Besenyő Elek bácsi! Merthogy az ő figyelmét semmi sem kerüli el, főleg, ha Bora néniről van szó. És merthogy benne látja a főgonoszt megtestesülni, a Bora néniben, aki olyan, de olyan… nőből van! Visszapofázik, számára semmi se jó és még neki áll feljebb!... Ezt hajtogatta Kurta-Besenyő Elek bácsi.

„Merthogy, meg merthogy és még egyszer merthogy!” – gondolkodott el Kurta-Besenyő Elek és a nagy gondolkodás közben azon kapta magát, hogy Bora néni hátsó felét látja távolodni a villamossíneken…

„Nézzenek csak oda, mit nem merészel ez a női személy?!” – füstölgött magában Kurta-Besenyő Elek, és még abban a pillanatban eldöntötte, hogy még egyszer, de utoljára elüti Bora nénit, hogy az arról kolduljon… Annyira elüti, hogy Bora néni meg se moccan majd, elájul a hirtelen ütközéstől, azt se tudja szegény, mi volt ez?!!... Kurta-Besenyő Elek bácsi volt vagy ezt talán a természet adta?!...

Bora néni csak harmadjára tért magához. Előbb csillagokat látott, amelyek körbevették és sebesen köröztek e feje körül… aztán Istent, ahogy szólítja őt, de végül - mint aki félúton meggondolja magát, és jól végezvén dolgát-, magában dörmögött s elindult másfelé (mármint az Isten)… végül meglátta Kurta-Besenyő Elek bácsit és nem volt kérdéses többé előtte az eset…

„Ideje szembenézni a tényekkel” – szögezte le magában Bora néni és nehézkesen, nyögve feltápászkodott. „Ideje szembenézni a tényekkel, mármint, hogy ez a Kurta-Besenyő Elek utál engem. S nemhogy, csak utál engem, de ennek jelét is mutatja, nevezetesen, elüt, akárhányszor meglát. És ez nem jó dolog” – folytatta a gondolatot Bora néni.

Bora néni arra a következtetésre jutott, amelyre azonnal jutnia kellett volna. Nevezetesen, hogy hanyagolja Kurta-Besenyő Eleket. Azaz, kerüli a találkozást Kurta-Besenyő Elek bácsival. Konkrétan, nem sétál arra, amerre ez a Kurta-Besenyő Elek jár. Akár villamossal, akár gyalog. Habár a villamos fájdalmasabb, mint a sima találkozás, Bora néni elhatározta, nem kockáztat.

Netán Kurta-Besenyő Elek bácsi (aki a foglalkozására nézve nyugdíjas villamosvezető) tettlegességre vetemedik, és megbúbolja Bora nénit, akinek egy porcikája sem kívánta ezt az inzultust, főleg a múltkori eset után. Amikor gézzel kellett lefedni a fejét, annyira beütötte Kurta-Besenyő Elek villamosába, meg eséskor a villamossínbe… Erről video is készült, Kurta-Besenyő Elek bácsi letagadni sem tudná… A video felvette, hogy a gézen gépolaj nyoma látszik. Bora néni egy rendes kötéssel sem úszta meg, akárhogy reklamált a szentem, nem kapott másikat, gépolajos gézzel kellett megjelennie a videon, még szerencse, hogy a felvevő megörökítette a pillanatot, senki sem hitte volna el ezt a borzalmat, amit Bora néni akkor átélt…

És ekkor Bora néni megvilágosodott. Kora reggel volt, nem lehetett tudni, hogy a Nap kelt-e fel, és az hozta-e a fényt vagy csak Bora néni fejében gyulladt világosság, de történelmi tény, hogy Bora néni megvilágosodott. Már tisztán látott mindent, még Kurta-Besenyő Elek bácsit is (akit nehezen látni tisztán, minden második héten mosakodott és akkor váltott tiszta inget is), szóval Bora néni Kurta-Besenyő Elek bácsival, mint jelenséggel is leszámolt!...

Már nem akart semmit sem Kurta-Besenyő Elek bácsitól, s nem érdekelték Kurta-Besenyő Elek bácsi megjegyzései sem. Messzire akart kerülni ettől az élettől, amit Kurta-Besenyő Elek bácsi jelentett számára, s nem akart már mindenáron beolvasni neki…