Karcművészet


A karcművészet a graffiti része. Eleinknek még nem volt szórópisztolya, ecset is csak később jutott a kezébe. A festék se volt olcsó, spórolni kellett vele. Az emberiség mindenkori vágya volt hogy jelet hagyjon maga után az utókor számára. Ilyen ősi vágyra bizonyíték az altamirai ősemberbarlang festményei. Ami mindíg az emberrel volt bármerre járt, az a kése. Az ember jeleket hagyott maga után kőbe, fába, téglába vésve. Ezeknek a jeleknek nagy része ma már megsemmisült. A fába vésett jelet betakarta a vastagodő kérge, kidőlt, elkorhadt, elégett. A kőbe vésett jeleket elmossa az eső. A falakról lekopik, a téglákat bevakolják. A házakat előbb utóbb lebontják. Új divat szerint a lecsiszolják a nyers téglát, hogy újnak tűnjön. Ezzel a kosz eltűnik, de sajnos az égetett tégla textúrája is megsemmisül, amitől egy kissé rideggé válik a fal.

Hozzáteszem, hogy alapvetően elítélek mindenféle graffitit, főleg a festékszórós fajtát, amegy kilométerekről csúfítja és koszossá teszi a várost. Amiről most szó lesz, az a mai világban már diszkrétnek tűnik. Szinte keresni kell, hogy megtaláld. Ezek a karcok már történelem része, az akkori évtizedek távlatából szólnak a ma emberéhez. A letűnt társadalom hű lenyomatai az egyszerű emberek keze által. Nem ragaszkodom mereven a műfajhoz, ha találok érdekesebb grafikát, azt is publikálni fogom.

Amennyiben van általad készített fénykép, amely a témába vág, másokat is érdekelhet, és szeretnéd publikálni, küld el nekem. Feltétlenül írd le hol és mikor készült a fénykép. Ha van hozzá leírásod, azt is közölni fogom. Az elérhetőségem karcmuveszet@gmail.com

Akkor lássuk a medvét.

ornamentika

Karcolatok az országban.