Kossuthfalva történetéből

Nemrégiben kezembe akadt a Vasárnapi újság egy régi száma, amely Kossuth Lajosról, és többek között Kossuthfalváról is szól. Március-idusa révén, s mivel szűkebb lakhelyemről szól, felkeltette nagyon az érdeklődésemet. Az újság egyébként Kossuth lajos születésének századik évfodulójának tiszteleg cikksorozatával. Az újság száztíz éves, tehát immáron kétszáztíz éve született kossuth.
Ballagi Aladár cikke a fiatal Kossuthfalva rövidke történetéről szól. Érdekes elgondolkozni azon, mi lett volna ha Erzsébetfalva és Kossuthfalva egyesülése nem, vagy a fejlődés későbbi szakaszában történt volna meg. Erzsébetfalva egy kicsit nyaraló jellegű volt, de erőteljesen fejlődött a gyáripara is. Kossuthfalva lapályos mocsaras adottsága révén inkább a mezőgazdasággal foglalkozott. A főleg kisparcellás telkek azonban szerény jövedelemmel kecsegtettek. Nem sikerült önálló településközpontot és arculatot létrehoznia a településnek. Talán ezért történt meg viszonylag gyorsan a települések egyesülése. Különös csavarja a történelemnek, hogy az egyesülő település egyik felét a Habsburg uralkodó feleségéről, míg a másik felét az uralkodót a - trónjáról letaszítani kívánó - forradalom vezéréről nevezték el. Kossuth Lajosról minden magára valamit is adó település nevezett el főutcát teret, de nagyobb ívű elnevezésről azért kevés ismeretem van. Én azért megpróbálom ezt a kérdést körüljárni egy kicsit.

Először is lássuk a cikket:

KOSSUTH LAJOS ÉS KOSSUTHFALVA.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 49. évfolyam 39. szám. 1902 Szeptember 28.

Az 1860-as évek végéig, Pest városa és Soroksár közt, néptelen és meglehetősen sivár pusztaság terült el, tele homokbuczkával s itt-ott egy-egy álló tócsával. A mai gróf Haller-utcza mentén húzódó védgáttal végződött a Ferenczváros. A védgát torkolatánál, árnyas akáczfák közt, a Dunára dőlve, magányosan gurnyasztott egy mélyenfekvő sárga épület, az úgynevezett Láger-ispitály, mely nevét, az utolsó török háború idején, József császár korában e tájon tartott azon táborozásról vette, mélyet a dobszó ütemei utánzására pattogtatott kaszárnyai rigmus is megörökített:

Mikkor Pestten lóger vót,

Akkor bizony hideg vót,

Ab' bakkancsom rövid vót,

Al' lábom is fázik vót.

Innét a soroksári határig, a Duna és a külső Soroksári-út mentén, azon a területen, melyet a soroksári és a pestkülvárosi ember Gubacser Hotternek nevez, nem volt más, mint egy mészégető telep, egy katonai sütőház és szénamagazin; oldalt esett a szépen befásított lóversenytér. Ezen túl egész Soroksárig a kultúrára nem emlékeztetett más, mint a pesti határárok torkolatánál egy csárda, odébb egy téglavetőház s a Szent-kút (Mariahilfer-Brunn, vagy egyszerűen Bründl) nevű szentképpel ékes forrás, néhány fa között.

Közvetlenül alkotmányunk visszaállítása után azonban a vidék képe gyorsan megváltozott. Akkoriban Pest városa kezdett meg nem férni régi határai között. Csakhamar új telepek alakultak körülötte, melyek némelyike, a minden téren érezhető gazdasági föllendüléssel kapcsolatban, gyorsan megnépesedett.

A legelső ily telepek közül való a Pest városa és Soroksár közti buczkákon alakult Erzsébetfalva, mely a szeretett királynéról vette nevét, és Kossuthfalva, mely Kossuth Lajos nevét viseli.

Kossuthfalva alapjait Biróy Béla soroksári birtokos vetette meg. Erzsébetfalva tőszomszédságában, hol már akkor vejének, simaházi Totth Kálmán mérnöknek igen szép nyaralója nézett a Dunára, jó nagy területet parczellázott s a telkeket árúba bocsátván, a telepítést megkezdette. A telkeket jobbára majorosok és mesteremberek vették meg s rövid időn megindult az építkezés. A telepnek azonban, mely Soroksárhoz tartozott, még mindig nem volt neve. Ekkor a telepítő keresztelőre gondolt, s a következő levéllel fordult Kossuth Lajoshoz:

Mélyen tisztelt nagy hazafi!

Mint egyike számos igaz tisztelőinek, felkeresem e soraimmal a távolból, azon reményben, hogy becses beleegyezésével találkozand ama honfiúi elismerés és hálaérzet-szülte szándékom, miszerint az általam Pest tőszomszédságában, gubacs-pusztai birtokomon telepített mintegy 300 házhelyet számláló új helység, szeretett hazám legnagyobb fiának világszerte ismert, a haza milliói által áldott és becsült nevét ŤKossuthť viselhesse.

Hogy pedig e már épülőfélben levő Kossuth községben a nagy név tulajdonosa és majdan örököse mindjárt kezdettől fogva illetőségű is legyen, - engedje meg, nagy hazafi, hogy én egy háztelket több jeles képviselőink leendő nyaralóinak szomszédságában a kegyelet legönzéstelenebb érzetével örökül felajánlhassak.

Kérésemet és csekély ajánlatomat nem ifjúi rajongásból teszem, hisz már ötven éves vagyok, ki a haza fény- és gyásznapjait keresztül éltem.

Van szerencsém az új telep tájékrajzát, úgy a házhelyről szóló öröklevelet ide mellékelve megküldeni, becses nyilatkozatára pedig a telekkönyvi átruházást is azonnal foganatosítani fogom.

Mély tisztelettel ós hazafiúi üdvözlettel vagyok Soroksártt, 1870. decz. 30. igaz tisztelője Biróy Béla, régi honvéd.

E sorokra Kossuth Lajos, szokása szerint azonnal válaszolt, még pedig a következő nagyérdekű levélben:

Biróy Béla úrnak Soroksártt. Turin, Jan. 14-kón 1871.

Uram Barátom !

Múlt decz. 30-káról kelt szíves levele jogot adott nekem Ont e néven szólítani, melyhez én mély értelmet kötök.

Ön Gubacs-pusztai telepítvényét "Kossuth"-nak nevezte el.

Szívesen adom hozzá megegyezésemet.

Harmadik e nevű község lesz a Hazában. A másik kettőnél - melyeknek egyike családom ősrégi fészke - az elnevezés eredetét sok századok homálya fedi, melyre csak néhány régi római pénz s Róma classikus történetíróinak említései vetnek némi kétes világot.

E harmadik elnevezésének forrása: a hazafiúi kegyelet, mellyel Ön, Honvéd bajtárs! azon ügy iránt viseltetik, melynek zászlaját egykor bár gyönge, de hű kezekkel magasra lobogtatám, s melyért Ön száz halálnak nézett szemébe.

Köszönöm Önnek e hű kegyeletet a szent ügy iránt, melyet egy gyöngébb nemzedék megtagadtatni engedett.

S ha az ügy iránti kegyeletből, a szíves megemlékezésnek, a baráti jóakaratnak egy sugara reám, a száműzöttre is kiterjed, hálával fogadom azt.

Körűlem, mint hazafi s mint ember körűl is nagyon komor éj lakozik. Ritka vendég hajlékomban a vigasz sugara. Jól esik, ha elvétve betéved éjjelembe.

Köszönöm.

De Ön nem elégedett meg azzal, hogy az ügy iránti kegyeletéhez nevemet kötő. Ön még telket is akar nekem ajándékozni.

Hiddje el Ön nekem, Uram Barátom! mélyen megilletődve vettem ajánlatát, s a legőszintébb hálára kötelez jóakarata.

Hanem ép e jóakaratra támaszkodva kérem Önt - nagyon kérem! - oldozzon fel engem az elfogadás kötelessége alul.

Lássa Ön ! nekem gyöngéim vannak. Nemszép, hogy vannak ; de vannak. S én oly igen régóta lakom már együtt velők, hogy természetemmé váltak. Öreg ember már nem bír elég ruganyossággal, hogy természetet változtasson.

Én nem szoktam ajándékot elfogadni. Nem vagyok eléggé gazdag, hogy tehessem. Mert nem viszonozhatnám. S a nem viszonozhatott ajándék oly formán hat reám, mintha egy le nem fizethető adósság volna.

Legyen nekem szabad nem lenni adósnak.

Aztán - lássa Ön - annak a "Kossuth"-nak ott a főváros közelében, jövendője van. Nekem ! csak a Sír a jövendőm.

Én nem építhetnék a telken házat. Nincs módomban. S nagyon rútul elütne a község ígérkező virágzásától a puszta telek, melynek gazdája hontalan. Rosz ómen volna.

Mondok én Önnek valamit Uram Barátom ! Ám legyen a telek neve "Kossuth-telek". Viselje e nevet a község könyvében. Hanem Ön keressen ki Honvéd bajtársai közt egy becsületes jellemű nyomorékot, ki a Haza védelmében kezét vagy lábát vesztette, s kit a Haza - csupa hálából - most koldulni kényszerít. Keressen ki Ön egy ily koldus hőst s adjuk neki a "Kossuth-telket", hogy elárvereztethesse.

Vagy, keressen ki Ön egy tehetetlen özvegyet, kinek férje, - vagy árva leányt, kinek atyja a hazáért halt, s adjuk a Kossuth telket amannak vigasztalásul, vagy emennek hozományul, - és legyen Önnek neve áldott az árvának házában.

Így, vagy amúgy, hadd kevesedjék egygyel az élő szemrehányás, mely a Nemzet lelkiösmeretét terheli.

Várom Ön válaszát. Szeretem hinni, hogy kedvező lesz.

Addig is fogadja Ön jóakaratáért hálás köszönetemet s fogadja baráti üdvözletemet.

Kossuth Lajos.

Néhány hónap múlva, miután Biróy Béla a fenti sorokban kifejezett kívánsághoz képest intézkedett, Kossuth Lajos a következő újabb levelet intézte hozzá.

1. Via Sotto ripa Turin Május W-k. 1871.

Tisztelt Barátom!

E perczben veszem f. hó 16-káról kelt becses levelét, melylyel azon elhatározásáról méltóztatik értesíteni, hogy a Kossuth telket Sebes Emil fiárvájának adományozandja, ha választása helyeslésemmel találkozik.

Válaszúl csak annyit mondhatok - s ezt a legőszintébb érzéssel mondom - hogy én tartós mély hálával tartozom unnék a nagylelkűségért, melylyel a nekem szánt telek ügyében merénylett eszmémet elfogadta.

Hogy kire essék a választás? ehez hozzá szóllani még a legtávolabbról sincs igényem.

De minthogy Ön engem egy oly nemével a gyöngédségnek, melyet igen nagyra becsülök, saját jó cselekedetének részesévé óhajt avatni, nem tartózkodom kijelenteni, hogy választását igen szerencsésnek tartom, azt feltétlenül helyeslem s az adományozáshoz szándékolt kikötésekhez, a mennyire nevemre vonatkoznak, teljes készséggel adom beegyezésemet.

A szeretetnek Istene áldja meg Önt jóságaiért legjobb áldásaival. Tartson meg szíves emlékezetében s fogadja érzékeny hálámat a jóakaratért, melylyel elhalmozott.

Maradok állandóul barátja

Kossuth Lajos.

Eddig a levélváltás, mely okiratszerű felvilágosítást ad Kossuthfalva nevének eredetéről. A Kossuth levelében említett Kossuth nevű magyar helységek mindenike régi hely. Az egyik, a honnan a Kossuth-család származott, Kossuth, Túróczmegyében, Túrócz-Szent-Mártonhoz egy kis félórányira, egyike azon apró kis községeknek, melyeknek csaknem egész lakossága nemes ember. Aránylag sehol az országban nincs annyi efféle község, mint Túróczban. Egymást éri Kossuth, mely diplomateriumunkban már 1391-ben mint ŤUdvarcz alio nomine Kossuth* szerepel, Kis- és Nagy Bakó, a Lehoczkyak és Bakovszkyak ősi fészke, Tomcsány hajdan Dankfölde, a Tomcsányiakó; Buttka, Zaturcsa, Draskócz hajdan Draskfalva, Zábor, Jeszen, Tarnó. Benicze egykor Benefalva, Neczpál, Jezernicze, Ivánkafalva, Laszkár, Lászlófalva vagy Laszkócz, Baksa, Csepcsény. Blatnicza s az egyetlen nagyobbacska Tót-Próna, honnan a Buttkaynk, Zathureczkyek, Draskóczyak, Záborszkyak, Jeszenszkyek, Tarnóczyak, Beniczkyek, Justhok, Jezerniczkyek, Ivánkák, Laszkáryak, Eördöghök, Velicsek, Baksányiak, Csepcsányiak, a báró Bévayak és a báró Frónayak származtak.

A másik Kossuth pozsonymegyei tóttal vegyes régi magyar község. Mindkettő kétségkívül az őzbakról vagy a kosról vette nevét, mert "kosut" a délszláv nyelvekben annyi mint őzbak vagy hímszarvas, csehül és tótul annyi mint kos; "kosuta" pedig az ó-szlávban és a délieknél nőstény- vagy suta-szarvast jelent. Az udvardi és kossuthfalvi Kossuth család czímerében ágaskodó zerge vagy őzbak is, mely első lábaival három kinyílt rózsát tart, minden bizonynyal úgynevezett beszélő' czímer, mely képben adja tudtunkra a család nevét.

Ez a harmadik Kossuth falva azonban, melyre a birtokomban lévő fentebbi eredeti levelek vonatkoznak, s mely 1899-ben Erzsébetfalvával nagyközséggé egyesült: helynévül, Kossuth Lajos nevének legelső megörökitője a haza földjén.

Ballagi Aladár.

Kossuth nevét viselő települések

Kossut, Túróc vármegye

A cikkben emlegetett Kossut, ma már Turócszentmárton városrésze. Hol van már a félóra járás... A falu akkor keletkezett, amikor a Kossuth ősei IV. Béla királytól földet kaptak. A falu neve akkoriban Udvard volt. A 15. század végétől változott a neve Kossuthfalvára. Révay lexikon szerint területe 178 kataszt. hold, összesen 5 házzal, és 44 vegyes nemzetiségű lakossal.

Bácskossuthfalva

Település a Szerb Köztársaságban. Mai neve Stara Moravica.

Története az avar kortól indul, legalább húsz neve volt már a településnek: Okor, Omár, Omor, Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. Török időkben Omorovica a neve. Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1679-ben Omarica néven szerepel. 1738-ban Omoravica néven, puszta. 1907-től Kossuth tiszteletére Kossuthfalva, 1913-től pedig Bácskossuthfalva volt a hivatalos neve. 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név a hivatalos. 1900. évi népszámláláskor Kossuthfalván 6760 lakosa élt 1464 házban.

A Kossuth 78 cm magas bronz szobrát 1896. augusztus 20-án állítottak fel a központban. 1919-ben a bevonuló szerb katonák ezt ledöntötték. 1941-től a határrevízió után ismét talapzatán állt a szobor, majd 1944-ben, a bevonuló katonák elől a községháza szénapadlására menekítették. Sokáig bújtatták, majd 1985-ben, került elő ismét. Restaurálása után 1994. március 20-án került újból felállításra, a községháza melletti parkban.

Pesterzsébet, Kossuthfalva

Önálló településként 1870 és 1899 között létezett. A régi térképeken ezután is megőrizte nevét. Nagyobb ipari, kereskedelmi egységek nem alakultak ki. Szórványban kiskereskedések, kisipari üzemek, szolgáltatást végző meterek éltek a telepen. Tömegközlekedés csak a település széleit érintette, csak az ötvenes években kezdődött el a település beintegrálása a főváros tömegközlekedésébe.

Hogy milyen kies vidék volt akkoriban, a Borsszem Jankó humoros karcolata 1871-ből illusztrálja a legjobban. Még száz évre rá is sok grund volt a lakhelyem környékén. Még láttam hogy szorgalmas bolgár kertész műveli a födjét a Mártírok úti lakótelep helyén. A jobb oldali képről Kiskiskosutis olvtársam nagyon ügyesen kitalálta hogy a Vécsey utcát ábrázolja. Az utca végén a Vécsey 48-as vendéglő látható, mely, 1870-ben már ebben az állapotában létezett. Ez az a vendéglő ahol Bíróy Béla az új telep egyik alapítója Pest-Buda területéről kitiltott szabadságharcos katonák egy csoportjával elhatározták, hogy telepüket Kossuth Lajosról nevezik el.

Kossuth a nagyvilágban

Kossuth Lajos a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült. Egy időt az Egyesült államokban töltött, hogy erőt, és támogatást szerezzen a szabadságharc folytatásához. 1851. december 4-én érkezett, ahol. Hamarosan a legnépszerűbb politikussá vált. Körbejárta az államokat, és több településen tartott beszédet. Időközben rájött hogy eredeti célját nem érheti el, ezért Kossuth 1852. július 14-én ehagyta Amerikát, és Visszatért Angliába. Hallatlan nészerűsége okán 52 település vette fel a nevét. Természetesen az azóta eltelt másfél évszázad alatt alaposan megcsappant a számuk. Nem szándékozom felkutatni mindet, csak ízelítőül felsorolok néhányat.

Kossuth megye az Egyesült Államokban

Talán senki sem tudja, hogy Kossuthról megyét neveztek el az Egyesült államokban. A Kossuth country, Iowa állam legnagyobb megyéje, az az állam északi részének közepén helyezkedik el. A megyét 1851 Január 15-én alapították. Területe 2524 négyzetkilométer, és 15ezer lakosa van.

Kossuth Mississippi állam

Missisippi állam egyik mini települése. Gyakorlatilag egy utcakeszteződésből, két benzinkútból - mert az fontos - és néhány házból áll. Van viszont három iskolája, mindegyik Kossuthról elnevezve. A főutca egyik fele szintén Kossuth nevét viseli. A másik fele elvész az amerikai perspektívában. A neve nemes egyszerűséggel Főút.

Missouri állam, St. Luis

Ezt azért nem hagyhatom ki. Nem emlékszem hogy Kossuthnak egyházi vonulata lett volna mindenesetre létezik egy KOSSUTH CHURCH OF GOD IN CHRIST nevű templom St. Luis-ben a Clarence sugárúton. Létezett egy 1925-en alapított egyházi kör. 1945-ben All Saints Gospel Feast Holiness Church volt a neve, és egyesült a Church of God in Christ templommal. 1959-en új templomba költöztek Kossuth Church of God in Christ néven. 1983-ban új épületet szenteltek, amelyben vasárnapi iskola és konyha is helyet kapott. Aki tud angolul, a honlapjukon utána is olvashat: kossuthcogic.org

Források:
-1. Vasárnapi újság
-2. hungaria.org
-3. kossuthcogic.org
-4. Google maps
-5. Révay lexikon
-6. Wikipédia