|
Hosszú csend következett. Frost a sarokban
állva csak a szemét forgatta.
- Vicces, - mondta Jane. - de én úgy látom, hogy ember vagy.
- Ez csak a felszín. De ha megvizsgálná a sejtjeimet mikroszkóp alatt,
láthatná, hogy más vagyok. Gyerekkorom óta érzem, hogy más vagyok, mint a
többiek. Nincs szükségem ételre, úgy, mint magának. Jól megélek csak levegőn
és...
- Várj, ne mondd ki. - mondta Jane. - Véren?
A fiú ránézett.
- Maga gúnyolódik velem?
- Azt gondolod?
- Azt akarod nekünk mondani, hogy te egy vámpír vagy? - kérdezte Frost,
miközben próbálta az arcán megőrizni a komolyságot.
Lucas ránézett.
- Ha így akar minket nevezni. Mi az emberi faj egyik alfaja vagyunk. Ez
azt jelenti, hogy a vér a táplálékunk.
- Igen, értem. Szóval kinek a vére a táplálékotok?
- Nem ölünk embert, ha ez a kérdése. Mi egy pacifista ága vagyunk a
fajunknak. Néha önkéntesek adnak nekünk néhány ampullával, hogy ehessünk.
- Önkéntesek?
- Barátok. Osztálytársak. Vagy valaki kicsempész nekünk egy zacskót a két
helyi vérbankból. De többnyire állatok vérén élünk. Meg is lehet venni, ha
ismersz néhány jó hentest. - felült, szuszogni kezdett. - Emberfeletti erőt
ad nekünk.
Jane nézte a sápadt arcot, a beesett, üreges szemeket és arra gondolt, hogy
az egyetlen, ami emberfeletti ebben a fiúban, az az őrült esete.
- Tehát Kimberly Rayner szintén vámpír volt?
- Igen. Néhány héttel ezelőtt megszökött otthonról. Hívtam, hogy lakjon
velem a templomban.
- Együtt aludtatok a koporsóban?
- Nem. Találtam neki egy kartondobozt, hogy megóvja a fénytől.
- Azt hittem, hogy a vámpírok halhatatlanok. Akkor mégis mi történhetett
vele?
- Nem tudom. Fölébredtem, és ő ordított. A földön fetrengett, azt mondta,
fáj a gyomra. Annak ellenére, hogy nappal volt, kimentem, hogy vegyek neki
valamit a gyomorfájására. Mire úgy egy óra múlva visszaértem, egy rendőrautó
parkolt a templomnál. - lehajtotta a fejét. - Nem tudtam, hogy meghalt.
- Mi lenne, ha elmondanád, hogy mi is történt valójában? - kérdezte Jane.
- Azt mondtam.
Jane közelebb hajolt, tekintetét mélyen a fiú szemeibe fúrta.
- Akkor elmondom, én mit gondolok. Szexelni akartál. Vagy talán meg
akartad kóstolni a vérét. Vagy talán valami bekattant nálad, és megtámadtad
őt. És elkezdett kiabálni.
- Nem, ez nem így...
- Nem akarta befogni, ezért megragadtad a torkát, hogy lenyugtasd egy
kicsit. Ő viszont tovább sikítozott, ezért erősebben szorítottad. Aztán még
erősebben. És hirtelen nem sikítozott többé. - Jane rövid szünetet tartott,
majd halkan folytatta. - Csak baleset volt, nem igaz? Így történt?
- Sosem vesz rá, hogy ezt mondjam, mert nem igaz.
Kopogtak az ajtón, és Darren Crowe nyomozó
dugta be a fejét a szobába.
- Hé, Rizzoli, az áldozat apja most érkezett. Megmondom neki, hogy várjon
a...
A férfi hirtelen odébb lökte Crowe nyomozót, berontott a szobába, majd
ránézett Lucas Henryre.
- Te szörnyszülött.
Majd rávetette magát a fiúra. |
