Valamiért értékes, és ma is érték, ma is van üzenete annak, amit ezek alkottak. Sokat gondolkodtam, hogy mi is a legfontosabb jellegzetesség, mi adja a hitelét a Beatricének. Nekem a helytállás a kulcs, és a felelősségtudat. Kitartás, és kérlelhetetlen műgond egy reménytelen, kudarcra kárhoztatott helyzetben. Nekem példaérétékű, amit csináltak. Történetük 3 évnyi vesszőfutás, reménytelen haláltánc. Drámai ahogy ma már tudjuk, hogy egyre kisebb és kisebb sugárban körözve gyakorlatilag egy póznához (saját meg nem alkuvásukhoz) kötve, arra feltekeredve, lassan fárasztva, kivéreztették őket Miklóska szavaival élve az "éber emberek". Nem akartak ezek politizálni. Csak zenélni akartak. Nem engedték, nem értették őket. S így "a jövőről szőtt álom csapda lett." Ha jobban belegondolunk tragédia, ami velük történt, ahogy végül már csak Nyíregyházán engedték őket fellépni (a '81-es nyáron már csak a Nyifiparkban voltak bulik), tragédia, ahogy végül Miklóska zártosztályra került - nem alaptalan - üldözési mániája miatt. És ez csak úgy történhetett, hogy Magyarországon "Nem az győz, aki nagyobbat üt, s nem is az, aki bátrabb." Ez ma is érvényes.
Más részről nemcsak a hozzáállás, hanem a zene, ami érték. Indultak úgy, mint minden magyar együttes. Valamit másoltak nyugatról. Jelen esetben az AC/DC volt a minta. Ezzel nincs is baj, végső soron mindenki epigonként kezdi, csak akkor van baj, ha megreked ezen a szinten. A Ricse továbblépett, tudott az adott alapokon eredetit alkotni, tudott visszavonhatatlanul magyar lenni. Tudott úgy "Európa legjobb zenekara" lenni, hogy másutt meg sem értenék ezt az egészet.
Könyörtelen műgonddal próbáltak annak ellenére, hogy a közönség akár gyengébb produkciót is elfogadott volna, a lemezgyárat meg aztán végképp nem zenei szempontok vezérelték. Mégis a számok a végletekig voltak profin kidolgozva, de úgy, hogy ezzel együtt koncerteken közben hihetetlen könnyedséggel voltak képesek improvizálni. Együtt éltek a közönséggel, a koncert Koncert volt, igazi karnevál, Ünnep. Ahogy Feró nyomta a tömény hülyeséget, ahogy Miklóska eljátszotta az önmegvalósító művészt, ahogy ezek egymás alá adták a lovat, az már a zenétől eltekintve is káprázatos, eredeti. Persze volt, hogy ismételték önmagukat, voltak alapklisék, de azt is profin adták elő.
Az is pédaértékű, ahogy a közönséget kezelték felvállalva őket, egyfajta gondolati közösségben éltek. Ricsésnek lenni jelentett valamit. Olyan ad hoc közösség volt, melyben a szervező erő nem a társadalmi helyzet volt, hisz volt itt mindenféle ember, a szakadtaktól az értelmiségig. Már ez a széles spektrum is jelzi, hogy valami általánosan örök értékről volt itt szó, ami talán a Szabadság volt. A korhoz tartozott, hogy az egymásrakacsintás sorsközösségbe kovácsolta az embereket. Aki értette, hogy a Nem kell kiáltása a rendszer tagadása, és Jerikó falai a hivatali értetlenség metafórája, az tudta hogy miről is van itt szó igazából.