Összjátékidő: kb 45'

Kánkán-Schneider Fáni-Jaj cica
konf: "Nagyon nagyon jó szórakozást kíván mindenkinek ma estére a Beatrice együttes. Szeretnénk ma este itt eloszlatni a rólunk kialakult rossz véleményt, vagy tovább fokozni. Namost...ennek érdekében egy olyan bulit szeretnénk itt csinálni, amilyet általába kinn kinn szoktunk játszani. Kinn a szabadba az erdőben...például Budakeszin, vagy Budaörsön. Kész vagy Laci? Kész. Magyarországon még mindig nagyon sok a kifakult sztár!"
Kifakult sztár
konf: "Köszönjük a tapsokat. Egy pillanat. Elnézést kérek tőletek, de itt most kértek egy nótát tőlünk, akkor halljuk, jó? Ricse, Ricse."
Üzenetek
konf: "Éáó. Hölgyeim és Uraim. nagyon jó. Hölgyeim és Uraim, el kell énekeljek...a szembenlévő...műalkotásról egy dalt. Ott, ha megfordulnak mindannyian, ott láthatják. Mi van odaírva te? Beatrice, és ezzel kapcsolatban egy himnikus melódiát ismerjenek meg. Sssss. A dal úgy kezdődik hogy:"
Oh a Beatrice
konf: "Nagyon szépen köszönjük. Nagyon jók vagyunk. Így együtt. Tessék, mit játszunk? (?) módosítani ott. Babos, nagyon jó. Nagyon jó. Tegnap ssss. Ssss. Kis csendet kérünk ott hátul, mer itt elől még kicsit zaj van. Hasra fogok esni, állj, várj. Támadás. Egykettőhárom!"
Jerikó
konf: "Hőőő. Bizony. Bizony múlandó a dicsőség. Volt amikor az országba sok, sok nagyszerű (?) volt. Most figyelj, ne dumálj annyit. Mit dumálsz? Azt akarom elmondani, hogy előkészítselek. Le vagy cenzúrázva. Kész. Jó. Uraim és Hölgyeim. Komolyzenei művek következnek. Haljuk. Figyelem. Aki akar az keringőzhet. Várjál, be kell hangolni. Jó. (?). Gerjed vigyázzunk."
Kanászélet
konf: "Kösz. Igen mer nem szégyellem, hogy úgy kezdtem az életet, hogy elmentem segédmunkásnak például a sörgyárba. Ez itten meg kubikos volt. Igen, nem szégyellni való ez. Gyengébbek kedvéért azt is elmondom, hogy igenis jártam főiskolára, ahonnan kirúgtak. Aztán...aztán így lettem én szakadt büdös topis zenész."
Topis zenész
konf: "Köööösz. Jól van. tegnap...tegnap Budaörsön volt egy kis akció. Már mindenki elment, rendőrök vigyázták, hogy ne legyen még a buszon se. Néha egy őszinte szó is elég. Ha van. Ezt kitől, az antiricsésektől? Ne. Idéztem egyik költőnktől. Nem vagyok költő. Én vagyok a nép hangja."
Térden állva
konf: "Jóóó. Köszönjük a tapsokat. Egy reggel...ha már a bluesnál tartunk maradjunk a bluesnál is. Egy reggel amikor...felébredtem és egy távirat állt az asztalomon, s abba az volt isten bizony apám-anyám tűzbe égett, hogy megint kirúgtak bennünket valahonnan. Köszönjük nem kértek bennünket, s akkor született a dal, mert nem tudtam, hogy mit csináljak. Kezdjek el sírni? Annak már úgysincs értelme, sírtam eleget. Helyette inkább mondom üvöltök. Áááágh! Óriási nóta. Hiába, én írtam."
Üvöltés
konf: "Vége. Köszönjük, most van vége...tehát amikor ezek a dolgok mindig így lezajlanak. Kösz Jorgoszkám látom. Figyellek. De meséld, meséld majd le ott érted benn a gyárba is apuskám. Akar valaki énekelni esetleg? Van mondanivalója jöjjön. Fújja. Én sem. Nincs? Akkor nem kell, köszönjük. Gitározzál má. Csak nézel itt, tessék."
Gitárnyűvő
konf: "Köszi. A Lacika gitározott. Aúúúú. Aúúúú."
Nagyvárosi farkas
Kisnyulacska