1980. V. 20.
Pécs, Ifipark

Összjátékidő: 35:15
forrás: anyaszalag

Beállás
konf: “...még egyszer elmondom. Ne tessék kérem fütyülni! ...kérlek titeket! ...Miért nem lehet megérteni!...Vigyázz a Lajosnál már beállt! Nem lehet ezt megérteni! Ricse, Ricse, Beatrice hó-rukk! ...”
közönség: “Ricse, Ricse, Beatrice hó-rukk!...”
Üzenetek
konf: “Pécs az egy állati jó hely. Itten még mindig minket szeretettel vártak. Nem úgy mint máshol. Máshol azt mondták, hogy Beatrice az nem! A Beatrice az nem énekel! Az nem ének amit ezek csinálnak kérem. Beatrice énekel vagy nem?”
Beatrice énekel
konf: “ Igen, igen! Ez nem az volt. De igen! De én énekelek! Ének vót ez! Tudok szépen énekelni! De szépen énekelek mint a pacsirta! Persze! “álmodom egy nő után... Egy nő után...” kérem szépen ne tessenek fütyülni! Én itt végzem becsülettel a munkámat! A főnököm is! Ezt nem lehet megérteni hogy zavar minket! Engem legalább is!”
Kislány boogie
konf: “A lányok tegyék fel a kezüket! Az a bajuszos mát megint teszi a kezét. Lányok nincsenek? Kedves pécsi lányok. Vigyázni kell nagyon, mert ezek a fiúk ezek... nagyon ravaszak! Ezek be akarják lopni, magukat, a szívetekbe! Ezért vigyázzatok, mielőtt kimész akármelyik térre, hogy ezek itten kérem leszólítsanak. Tessék bevenni egy gyógyszert. Jól mondom Lajos? Kérlek szépen tényleg ezt meg lehet érteni. ...a dal az aggódó szellem. Kislány boogie! Egy, két, ... Nem is mondtam. Ezek beleszólnak. Mi dolgozunk vagy ti dolgoztok? Ne tessék kérem itt beleszólni ... Beleszólni! Tessék nyugodtan ácsorogni. Tessék bulizni. Ti vagytok a közönség. ...Mindenbe belebeszéltek.... Tessék itt van! Tessék most lehet táncolni!... Tessék fölkérni egymást! Egy, két egy-két, há, négy...”
Kislány boogie
Gitárnyűvő

konf: “Lugossi László volt! Most pedig következzen végre most már egy kis komolyabb muzsika. Nem bánom legyen Jerikó! De ez egy átdolgozás lesz kérem szépen. Védekezés. Egy, kettő, három”
Jerikó (tangóverz)
konf: “Köszönjük szépen. Nagyon szépen köszönjük. Nem erre gondoltatok? Nem?! Én nagyon nagyon... mért kell olyan, mindig olyan, úgy eljátszani, hogy: Támadás. Egy, kettő, három!”
Jerikó
konf: “Egy szép lassú jöjjön, jó? ...uraim az utolsó nóta következik. Beintettek hogy most már csak egy! Ne fütyülj, te ne fütyülj! Szerintem most már csak az jöhet hogy, aúúúúúú!”
Nagyvárosi farkas
Hová mész te kisnyulacska