Ez a kedvencem a rocktémával foglalkozó könyvek közül. Kőbányai zsigerből ír, élvezetesen, átélten. Érezni, hogy ez a téma neki egy nagy szerelem. Ő ott volt mindenütt, átélte azt a korszakot, amiről beszél. Komplexen látja a kérdést, szociológiailag és zeneileg egyaránt. Ugyanakkor túl sok idegen szót használ, gyakran öncélúan értelmiségieskedő intellektuell. Kegyetlenül bánik némelyekkel (pl HBB), könnyen osztja a jelzőket, ésbár egyfelől igaza van, másfelől kicsit több tolerancia is belefért volna. Tetszik kritikájában, hogy le mer írni bizonyos dolgokat, bátran ír, felelősséggel. A hibák is szerintem inkább elírások, és nem a tárgyi tudás hiánya miatt kerültek a könyvbe. A magyar rock 3 legfontosabb, legértékesebb zenekaráról (Illés, Syrius, Beatrice) nagyon jó elemzéseket ad.

Hibák:

81. o 5. sor. A Syrius '73-ban oszlott fel.
195. o utolsó bek. A Mini 1968-ban alakult.
215. o. Az Aki nem lép egyszerre és a Katicabogárka csak témájában egy, de nem egy korszak számai. Köztük kb 1 év tellik el, ami a korai Ricsénél jelentős idő.
216. o. 6. sorában azt írja, hogy az Európa szvítet négyszer játszották. Ez nem igaz, legalább 7 koncertről tudni, hogy játszották, és valószínűleg repertoárdarabként jóval többször elhangzott '81 februárja és júniusa között. A végén levették a műsorról, tehát nem ebbe pusztult bele a zenekar, túlléptek rajta, bár igaz rá egy-két hónappal tényleg megszűnt a zenekar.
218. o. utolsó bek. Megintcsak az Európát fantáziálja kicsit túl, mikor azt írja, 40 perces volt a szvít. Ehhez képest max 14 perc a valóságban.