1990. VI. 1.
Kisstadion

Összjátékidő: 154'22"
forrás: anyaszalag

konferansz: "Hölgyeim és uraim! Az ős-Edda!"
Hajnali emberek
konf: "Jó estét mindenkinek! Jó estét jó arcok, héj! Hát akkor űzzük el a hajnali embereket, nehogy elvigyék a kedveseinket! Egyet sem közülük! Jaj. A dal még azokból az időkből szól, 1974-75-76, a gyökerek. Egy ajánlás. Hidd el. Nyugodtan megszívlelheted. Ha nincs más megoldás testvér, húzd meg magad! Oh, yeah."
Húzd meg magad
konf: "Húzd meg magad! Így oldottuk meg akkoriban a problémákat testvér! Önállóan mindent azóta is. Így telt az Edda élete. Egy dal az útkeresésről! 1975-ből! Merre vagy? Merre vagy testvér? Merre vagy fiú, merre vagy lány?"
Merre vagy?!
konf: "Enyit erről, je. Hölgyeim és uraim, fiúk, lányok! Hát akkor...a dolog vastagja. Az első dolog, amit el kell mesélnünk, hogy ez az út, amelyik idáig elvezetett. Jézus, Isten, milyen hosszú volt! Jézus, Isten, milyen hosszú volt! Hosszú az út!"
Hosszú az út
konf: "Olyan nincs. Hát akkor testvér. Itt...négy tanúval a hátam mögött, négy tanúval és még sok sok tízezerrel tanusíthatom, hogy hosszú az út. Slamókám! Álom! A lányoknak! Oda, bele! Akiket Te úgy szerettél és szeretsz ma is! Abba fogsz tönkremenni! Je, húh. Szép halál, jó halál! Szép halál, jó halál! Belétek halunk. Bizony ám."
Álom
konf: "Hát akkor a dal. A miskolci dal, aztán az országban mindenkié a dal. Aztán egyszer játszottunk nagyon messze valahol Párizs környékén, s odajött egy figura, magyarul szólalt meg! Azt mondta, hogy Te, azt el tudnátok játszani, hogy. Slamó! Azt el tudnánk játszani, hogy?"
Elhagyom a várost
A keselyű
konf: "Szóltak az Edda dalok. Szóltak a dalok, teltek az évek. A férfiak mentek tovább. Bakancs volt a lábukon, a szívükben reménység. Hittel teli. Sok-sok jó barát. Sok-sok bakancsos srác fekete kendővel csatlakozott hozzánk. Mi se tudtuk, hogy mi történik, száguldottunk. Nem tudtuk, hogy fogytán az erőnk. Aztán a világban mindenfelé szétszéledtünk. Mindenfelé, mint annyian, oly' sokan az elmúlt 40 év alatt. De testvér, egy biztos. Ahova hazamehetsz, egy hely van mindenkinek! Az otthon. Szóljon a dal. Az Edda himnusz, A hűtlen."
A hűtlen
benne: "Szóltak a dalok, születtek egymás után, ja. Körülöttünk rengetegen voltak. Mind-mind farkasok! Farkas-lányok, farkas-fiúk, mind-mind! És megjelentek a hiénák, testvér. Megjelentek a hiénák és belénk martak. Kitépték szívűnk-lelkünket. Belőle is kitéptek sok-sok darabot. Slamovits István, a rockzene, hej."
konf: "Egy dal szólt, egy nóta. Az Eddából. A lélek. A hűtlen, hej!"
Álmodtam egy világot
konf: "Slamó. Oh, yeah!"
Semmim nincs
konf: "Hölgyeim és uraim, fiúk-lányok, jó arcok! Egy dal a fegyverek ellen. Minden rohadt fegyver ellen a világon. Minden rohadt fegyver ellen a világon. A torooooony!"
A torony
valaki halkan: "Vörös tigris."
konf: "Héj. Na figyelj, Slamó, mer. Egy-két-há'-négy-öt napig? Meddig? Hát az rengeteg. Te kibírod 5 napig Slamó? Én már kibírom. Egy, két. Egy, két, há, négy."
Vörös tigris
benne: "Ilyenkor szokott, ilyenkor szoktál beindulni, csak nyugi. Hűtsd magad. (2x) Ez egy békés nóta. (?) Igen? Zsöci valami eleniumot, vagy mit akar kiosztani."
Slamó: "Zsöci elárultál."
Pataky: "Zsöci azt mondja, hogy...eleniumot. (valaki: "Itt is hagylak titeket!") Már nem úgy, mint régen. Régen ittunk fehérbort, vörösbort, mostmár nem szabad inni. Gyerekek higyjétek el ezt, ezt majd Feró elmondja, hogy ezt hogy kell csinálni, nem kell kapkodni, érted. Még nem ő, még nem ő, nyugi, csak ő már tudja, hogy ez hogy van. Vigyázni kell. Egy rossz lépés érted oszt kész, vége az egésznek. Slamó? Ne ingerelj, ne ingerelj föl, aládvágok. Kitéped a csizmám. Huh. (szóló) De megnőttél te. Na István figyelj, majd utána."
közönségből: "Adjál neki!"
konf: "Azért ez majdnem olyan jó volt, mint régen! Slamó, azt képzeld el, hogy mondjuk helyettem egy mondjuk olyan hátközépig érő szőke, kékszemű…férfias arcú? Szóval…mindegy, hagyjuk, nem kell ezt a múltat firtatni! Volt, ami volt! Hadd halljam! Mit tudsz százon? Oh, yeah!"
Vörös tigris (reprise)
a végén: "Állj meg, ez nem így van. nem így van, figyelj. Egy, két, há."
konf: A Vörös tigrist hallották hölgyeim és uraim! Darázs István, szia. Egy tapsot a régi jó barátnak. Egy férfi a régi időkből. Darázs István, hej! Gyuri. Azért összejönnek ezek a dolgok! Kösz. Hölgyeim és uraim! Tudom, hogy nem illik megszakítani a koncert menetét, mert akkor nyomulunk, sodrunk, de akar a franc sodorni. 10 éve sodrok állandóan. Mint egy sodrófa, úgy nézek ki! Minek kel sodródni, nem? Nem sodródunk! Most, igen, igen, az mondja a Zsöcike, most pödrünk. Oké, Zsöcike, most pödörjünk tovább. Ja. Je. Hát akkor...ne ragozzuk tovább gyerekek. Aki eljött, aki itt van, az sok mindent tud rólunk, talán többet is, mint kéne. De egy biztos, hogy azt, azt a, azt a pár pici kis betűt összerakva egy valami, ami sokat jelentett nekünk, meg nektek. Azt mindenki tudja rólunk, azt senki nem vitathatja el, egyikünktől sem, tőletek sem, azt, hogy ez alatt a 10 éve alatt, tizenakármennyi, számold, ahonnan akarod...mi minden sarkon álltunk már, Hölgyeim és Uraim."
Minden sarkon álltam már
konf: "Engedjetek saját utamooooon!"
Engedjetek saját utamon
konf: "Oh, yeah! És ez az 5 miskolci srác, ez az 5 miskolci srác, aki akkor valamikor felhúzta a bakancsot, hogy jelentett-e valakinek is...azt nem a ma, a pillanat írói...majd 10-20-30-50 év múlva döntik el azok, akik az akkori pop-rock történetet írják, ha írja egyáltalán valaki bármit is. Egy biztos. Egyetlen egyet nem lehet kitörölni. Hogy voltunk, hölgyeim és uraim! Ez biztos! A dal, Slamovits István, az Edda művek, Miskolc és Ti! Mi így együtt, ez a dal…ebben a dalban minden benne van. A kezdet és a vég. És talán egyszer, talán 10 év múlva újra."
Kölyköd voltam
a dal végén: "Hiszem és remélem, hogy az idő valami jobb felé hajt minket. Hiszem és remélem, mert másként nem tudnánk tovább élni. Hiszem és remélem, (közönségből: "Nem vagyok éhes.") hogy 10 év múlva talán, de ha nem, akkor is esküszöm, megérte! Megérte, hogy akkor mi öten a jó Isten akaratából találkozhattunk, zenélhettünk éveket és mindebből csak az volt a fontos, hogy csak ez volt a fontos, hogy éveken át zenélhettünk, veletek lehettünk, nótákat írtunk, csak ez a fontos, a többi nem számít semmit. A többi mind-mind, hidd el testvér, semmit nem számít! És ahogy Slamó mondta, ha majd egyszer sok-sok év múlva teljesen tisztán érdekek, szempontok, talán már elmúló érzések, minden nélkül le tudunk ülni egy teára, akkor fejeződik be az Edda története. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Testvéreim.Rossz hold. (3x) Rossz hold kelt föl! Szevasztok! Isten veletek."
(vágás)
Megfulladok
konf: "Testvér! Ti tudjátok! Oly sokszor elmondtam! Ti és mi együtt! Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!"
Mi vagyunk a rock
konf: "Mije van a múltnak? Testvér a múltnak, úgy bizony ám! A múltnak aztán nagyon! Egyelőre, ahogy tegnap néztem a Hírháttért, egyelőre a jelennek is! A jövőnek…arról ne is beszéljünk! Szovjet elvtársak nem engednek bennünket csak úgy a laktanyába itt Magyarországon! Nem ám! Csak engedéllyel! A saját laktanyánkba. Az anyjuk Úristenit, azt! A pofájukra fér, na mindegy! Hát akkor tudod, mi van egyelőre testvér? Szaga van! Milyen van? (közönség: Szaga van!) Keményen! (közönség: Szaga van!)"
Szaga van!/Dobszóló
konf: "Hölgyeim és uraim, a dobnál a rockdobosok királya! Donászy… (közönség: Tibor!) (3x) Tibikém egyetértesz velem? Tibi."
Gyere őrült
konf: "(ugat) Na végre valaki válaszol rá. Megmondom őszintén, hogy ezekben az időkben nem ez járja! Nekem van, örököltem két macskám. Tudjátok, mi van most velük? Irtózatosan be vannak indulva! Macskák. Az egyik majdnem megkarmolt ma. Cicuka, mi van? Hát áll a kukacod? Mi van? Teljesen be van indulva! Ilyen idők járják! Ezért, ezért veszélyesek ezek a pillanatok számomra! Bár nekem csak a család és a munka. Na gyere Keresztes Ildi ne packázz! Gyere csak, nem fog fájni! Gyere!"
Keresztes: "Jaj. Sziasztok!"
Pataky: "Hölgyeim és uraim. Oh, yeah! Persze tudom! Tudom persze, ilyenkor a lányok irigyek, a fiúk meg jönnének mind! De ez nem így működik!"
Keresztes: "Én a lányokat is szeretem! Nem úgy! Nem úgy!"
Pataky: "Már megérte ez a mai este hölgyeim és uraim! Hát akkor nem 4, hanem 15 Keresztes Ildikó, a viperák családjából egy dal, hadd szóljon. 10 keresztes."
Egy épp aktuális szerelem
Pataky: "Jaj de finom. Majd átadom, oké. Keresztes Ildikó! Egy tapsot a nőnek."
Keresztes: "Sziasztok! További jó szórakozást! És köszönöm szépen az Edda együttesnek!"
Pataky: "Neked is jó szórakozást!"
Keresztes: Sziasztok."
Pataky: "Neked is, persze! Jó szórakozást és elmegy a frászba! Oké, ezt nem felejtem el Keresztes! Várjál! Mindegy, azért azt hiszem, hogy megoldjuk a problémát! Van egy áthidaló megoldás! Egy megoldás van! Egyetlen megoldás van, hogyha nem pofázunk tovább, hanem az jön ide, az jön ide, aki tud énekelni! Gyerekek ez nagy dolog, nem dumálni kell! Énekelni! Az énekes az énekel! A szólógitáros szólógitározik, a dobos dobol, a billentyűs billentyűzik, a basszusgitáros basszusgitározik (hadarva a végét). Na, tehát ahol a blues zene van. Hol van a blues zene? Ahol Bill! És hol van Bill? Ahova a jó barátok meghívják! Deák Bill Gyula, a blues királya!"
Bill: Oh, yeah! Szevasztok! Kőbánya, Kőbánya!"
Kőbánya blues
Pataky: "Hölgyeim és uraim, egy tapsot! A blues királya! Deák "Bill" Gyula!"
Bill: Nagyon-nagyon köszönjük Attila! Boldog születésnapot! Köszönjük."
Pataky: "A show nem szakadhat meg! A show megy tovább, csak a jó barátok szíve marad itt a színpadon. Ti tudjátok, ti tudjátok nagyon jól, hogy Amerika már nem olyan messze van! Amerikának van egy Frank Zappája, de hát ő Frank Zappa. Viszont nekünk, nekünk, hölgyeim és uraim, van egy emberünk, egy fantasztikusan őrült figura! Nagy Feró!"
Feró: Jeeee! Jó estét jó arcok! Először is nagyon-nagyon szépen köszönöm a meghívást. (közönség: Szervusz Feró!) Nem baj, jól esik, mehet! Hölgyeim és uraim, nagyon szépen köszönöm, akkor talán megkérném a zenekart, zendítsünk rá arra a Boldog szép napokra, hátha hazamennek egyszer. A barátaink mennek haza!"
Azok a boldog szép napok
Feró: "Jeee! Attila, nagyon szépen köszönöm a meghívást! További jó bulit! Csákó."
Pataky: "Csákó Ferókám! Mi az, amit Te nem tudsz Feró? Olyan nincs, ugye?"
Feró: "De van! Megmondom őszintén, egyetlen egyet nem értek, Attila! Hogy a francba bírod egész este ezt. Most már legalább negyedik órája itt nyomulsz, ha nem számítom a beállást. Hogy bírod?"
Pataky: "Hát muszáj bírni Feró!"
Feró: "Szevasztok!"
Pataky: "Nem látod? Itt vannak! Értük kell tenni! Köszönet! Nagy Feró, Magyarországon, Nagy Feró! Jól mondtam? Van még egy belőle? Hát akkor meg? Akkor egy óriási nagy jeeeeeee! Még egyet, jeeee! Jeee! Üdvözlet Nagy Ferónak! Hölgyeim és uraim, nagyon szeretném, hogyha nem vitatná senki az elkövetkezendő dal tartalmát. Mert ugye nem kétséges az, hogy? Hogy győzni fogunk, nem? Hát azér."
Győzni fogunk
konf: "Azt hiszem, azt hiszem a pillanat a legalkalmasabb itt egy kicsit megforgattam a műsort, de úgy hiszem, lelkem szerint most én, veletek együtt fohászkodnék legszívesebben."
Fohász
konf: "Húh. Húh. Óriási, ez a születésnap. Ez egy csodálatos nap, őrület! Nem hagyhatjuk ki belőle, Ti is tudjátok, hadd játszanak a srácok! Hiszen olyan jó muzsikusok, olyan jó zenésztársak! Szeretkezzünk minden mennyiségben!"
Szeretkezni minden mennyiségben
konf: "Á frászt. Kiakkordozlak. Hölgyeim és uraim, ebben a pillanatban Magyarországon ma, nem csalás, nem ámítás, a legjobb, a leggyorsabb, szólógitáron Alapi István, Steve! Aki nem hiszi, járjon utána! Háháháhá. A basszusgitárnál természetesen el ne feledkezzünk egy pillanatra sem róla! Mert aztán kapok a pofámra! A cápamosolyú Pethő Gábor, Gabcsi! Hát akkor...most Ti jöttök mind. Ti. Ti. Persze! Cicisek, puncisok, persze! Aztán meg csak mi itt szenvedünk! Nézd meg Gömöryt! Megállás nélkül csak szenved! Az egész élete egy ördögi kör! Az egész élete! Oh yeah."
Ördögi kör
konf: "Húh. testvéreim remélem még nem fáradtatok el."
A kör
konf: "Húh. (2x) Azért itt a nagy örömben, a nagy szülinapban, a nagy heje-hujában el ne felejtsük testvér egy pillanatra sem. El ne felejtsük már azért, hogy itt a nagy sütiben, mégis csak megemelik azt a kutya benzint. Tudom, hogy közhely, meg úgy az egész, hát szóval. Egyelőre még, egyelőre még azért ég a házunk!"
Ég a házunk
konf:" Hölgyeim és uraim. Fiúk, lányok. Eddások, nem Eddások. Köszönöm, köszönöm, hogy eljöttetek ezekben az ínséges időkben, hogy ennyien eljöttetek ebben az ínséges időkben. Hogy ránk szántátok forintjaitokat, hogy ránk szántátok a lelketeket, a torkotokat, a testeteket, a testi épségeteket! Egy biztos! Ebben a pillanatban még nem tudjuk felvenni a versenyt a nagy hatalmas nyugati bandákkal. De egyetlen egyben soha nem tudnak utolérni minket. Amiben lehet, hogy mi sem őket. Soha. Abban, hogy mi magyarul tudunk énekelni, oh yeah! Szevasztok! Ha a hangok és a betűk negyven éven át itt újra és újra hasonlítottak volna egymásra. A hangok és a betűk tartalma mindig újra és újra fedte volna egymást, akkor, akkor talán többet tudnánk mosolyogni. Ezért vagyok boldog és nem szégyellem újra és újra elmondani! Mert ezek a szavak, ezek a betűk hitelesek, fedik egymást tartalmilag, betűileg, formailag, minden szempontból. Minden perc egy ünnep, amit veletek élek át! Minden perc egy ünnep, amit veletek élek át! Minden perc egy ünnep!"
Ünnep
benne a végén: "Hát akkor. De nehéz azt a mindenit. Óh yeah. Mindenki. Mindenki, aki tagja ennek az őprületnek. Fotósok, kamerások, technikusok. Mindenki jóbarát, ellenség. Hidd el nekem, hidd el nekem, hogy ma este itt, ma este itt mi, együtt igenis, igenis boldogok voltunk. Szevasztok! Pataky Attila voltam! Szevasztok! (2x)"
közönség: "Vissza."