Címe mutatja úttörő jellegét. Én jobban örültem volna, ha ezt a könyvet Nemes Nagy Péter írja meg, de valamiért neki ehhez nem volt kedve. Viszont lektorként gondoskodott róla, hogy nagy hülyeség ne kerülhessen a könyve. A könyv lexikonszerű, és tényleg átfogó. csak azok maradtak ki, akik lusták voltak visszajelezni a szerzőnek, nem küldtek anyagot magukról, illetve nem lehetett velük találkozni egy interjú erejéig. A könyv címszavai alatt egyébként interjúformában megírt helyzetképek bontakoznak ki a 90-es évek közepéről. Fekete Kálmán zenészként is otthon van a témában, bár pécsi lévén nehézkesebben tudta ezt a könyvet megcsinálni, mintha pesti lett volna. Mint minden Magyarországon a magyar bluesnak is a fővárosi klubélet a mozgatója, mégha sok a vidéki (például a pécsi) bluesfesztivál. Ebből eredően valószínüleg hiányosabb információkból építkezik a könyv, mintha egy pesten többet forgolódó ember irta vola. (mondom ezt úgy, hogy én is vidéki vagyok). Információdús és jól tagolt a könyv, de az interjúk esetlegesek, ezt nem egy újságíró írta, mondhatni: amatőr. De a beszélgetések ettől még működnek, a megkérdezett zenészek örültek, hogy létrejön egy ilyen könyv.