Összjátékidő: 71:08
forrás: anyaszalag

Paks, atomváros
konf: "Szevasztok. Nagyon nagyon nagyon sok szeretettel üdvözlök mindenkit itt ma. Ezen a szép napon. És...rögtön azzal kezdeném...hogy...Attila ugyan itt mutogat, de el kell mondjam róla, hogy három napja 39 fokos lázzal fekszik és nagyon nagyon nagy a manudája meg minden. (közönségből: "Szegény Attila.") Dehát azér eljött hogy ezt megcsináljuk ezt a mai bulit. Néhány szót a mai esi programról (?). Eljátszunk ma a műsor első felében néhány...új számot a készülő második Karthágó nagylemezről, jó? S a műsor második felében pedig a régiekből már lesz két, három, négy, öt, amennyi majd kell, jó? És az új számok előtt viszont szóljon amit mindenki nagyon nagyon jól ismer. A dal címe indulj...indulj...indulj."
Indulj tovább
konf: "Szevasztok. Hagy köszönjek én is mindenkinek és mondjam, hogy nagyon örülünk, hogy újra itt lehetünk. S jöjjön egy vadonás új szám. A Zoltán is fog benne énekelni. Gondolkozz el mielőtt szólnál. Egy, két, há."
Gondolkozz el
konf: "Köszi. Így aztán túlvagyunk az első új dalon. És van úgy az, hogy az ember nem találja magát néha. Ilyenkor azt mondja, hogy...mit mond Attila? Mit mond? Hol vagyok? Hogy hol vagyok. Bent vagyok. Körbe kell sétálni. A föld másik felén...sétálj át."
Sétálj át a földön
konf: "Kösz. Ennyi. És most jöjjön egy dal...amit még sosem játszottunk. A lányról, aki még nincs itt. És aki már elment egyszer. A senki lánya."
Senki lánya
konf: "Köszönjük szépen. Barátok nélkül az ember...nem élhet. Egy egyszerű kis kemény rockdallam fog következni."
Barátok nélkül
konf: "Köszönjük szépen. És most jöjjön egy bulgár rockandroll. Bulgáriából importáltuk. Recsegő világ."
Recsegő világ
konf: "Ez volt egy villámgyors dal. És jöjjön, most jöjjön az amire az idősebbek biztos emlékeznek még. A dob mögül más a világ. Kocsándi Miklós."
A dob mögül más a világ
konf: "A dob mögül, a dob mögül más a világ volt a dal címe. És most. 1981...február 13. Emlékezetes dátum: nekünk is és minden rockrajongónak. Ez a napon a Karthágó Székesfehérváron játszott. Ott akkor ezen a koncerten egy fiú meghalt. Egy fiú meghalt a rockzenéért. Ennek e fiúnak az emlékére írtunk egy dalt. Ezt a dalt mostanába mindig mindenhol és most nektek is eljátszuk. A dal címe: Requiem."
Requiem
konf: "Volt egy fiú és volt egy lány, és köszönjük azoknak, akik gyertyát gyújtottak a fiú emlékére. A fiúra mindig fogunk emlékezni, aki meghalt a rockzenéért. És most egy dal arról az emberről, aki mást mond a szemedbe és mást mond a hátad mögött. Áruló nem leszek."
Az áruló
konf: "És most...lépd át a múltat. Tessék. Attilám itt a helyed."
Lépd át a múltat
közönség: "Vissza! (sokszor) Karthágó! (sokszor)"
konf: "Szóval játszunk még valamit? Nem hallom. Még most se hallom. Oké. Aztán mit? Melyiket? Limbóhintó? Limbó. Oké, akkor itt valaki mondta. Eljátszuk azt a dalt, amit a Miki szokott kezdeni kellemes kis magas pacsirta hangján bele mondja a mikrofonba a következő szöveget, hogy: A félelem úgy érzem nem hozzám való. A magány a sötét nem nekem való. Az éjszaka vándora lettem én. Egy. Kettő. Három."
Az éjszaka vándora lekonf: "Szevasztok."