2001. X. 2.
Debrecen, Lovarda

Összjátékidő: 63'
forrás: anyaszalag

Elégedett vagyok
konf: "Ez az. Így is van. Ahogy a helybéli kollegám szokta mondani. Kópé. És csináljuk tovább a ama esti rock and roll showt, amely egy kicsit rövidebbre sikerül, mint ahogyan tervezzük. Gitárt vedd ki hátulról és basszust rakjál be. Igen. És a gitárom egy egy nagyon picit hangos a monitorba, de csináljuk a következőt. Ami remélhetőleg nem fog csalódást okozni. Úgy csináljuk, hogy ne okozzon csalódást. Raj-ta. Srá-cok. Itt mögöttem kezdjük."
A gyengébb nem szivat
konf: "Rock. Metál. Hammer. Basszust le. Jól van, így is van. Várjál Zoli a dobos kollega még mindig méltatlankodik hogy leviszi az arcát a gitár hátul meg én az enyémet is itt elől mellesleg. Iszonyú hangos nekem is a gitármonitor, azt kértem, hogy vegyél vissza belőle egy picit, az énekemből viszont adhatsz bőven. Tehát az én, nem az énekemből kellett volna visszavenni, hanem a gitárból. Mindjár mondom. Mindjár mondja a Zoli tovább. Csak a helyi, helyileg vásárolt italából egy kis hangszálkenő folyadékot vett bele arcába. Jobb híján a következő dalt küldjük kedves Őrzér barátunknak, akinek megszületett az első fia. Őrzőgyőt egész Debrecen ismeri, hiszen a...híres Auto Escort szalon egyik...az. Szép szám. Ájá. Ja, és most született a kisfia. (megy a szám, énekli:) A feleségének is."
Elvesztettem a fonalat
konf: "Még basszust a dobhoz. Oké. Nem véletlenül köszöntem úgy, ahogy köszöntem, nem fogom megbánni. Sziasztok csajok, akik azóta érkeztek és pláne sziasztok lányok. Hmu. (elindul) Még egyszer."
Elnyomás a mániád-egyveleg
halkan: "Tibi. Mi van? Agyonverem a Kópét."
konf: "Dobnál még mindig hangos a gitár. Indul a következő dal, aminek a címe híres, hogy csak na."
Rádióbarátság
Méreg nélkül
Rendes emberek
konf: "Igen. Igen. Mindjár csinálunk egy olyat...hogy összeszarjuk magunkat."
Kis tréfa
konf: "Igen, igen így is van. Mondtam én az előző szám az olyan volt, hogy befosunk közbe. (közönségből: "Nyári szám.") Befostam. Lassú szám fog következni közkívánatra. A Szervusztok is elég lassú. Nyomjuk? Mehet? Kedves kollega műve."
Póniló
konf: "Yesszá. Igen, igen. Hálás köszönet. Valaki el akarja lopni a boromat. Hátrább tegyem? Oké. Azt már nem is tudom, hogy ennél híresebb szám van-e a világon amit most csinálunk. Talán. Csináljuk, és ilyen csajok nincsenek itt, egyébként nem köszöntem volna úgy, ahogy köszöntem."
Fényre csúnyuló lányok
konf: "Igen, igen, nagyon szépen köszönjük. Tényleg. A zenekar, akit úgy is szólítanak...hogy az angol Nyers...persze bizonyos körökben. Őtőle játszuk el a kedvenc nótánkat, ami úgy szól, hogy Homok a szélben."
Strawberry Fields
konf: "Nem akarom megkérdezni, hogy az itteni mozik játszák-e már a Pizzást, valószínűleg egyébként még nem. Nem játszák? Van egy ilyen című film, hogy Pizzás. Nem is ez az érdekes, kiváló. Aki megnézi az beszarik. Azt nem mondom meg, hogy mitől, de majd kiderül, hogyha megveszitek a jegyet és kifizetitek, és azzal támogatjátok egyben a magyar kultúrát...kevésbé. Bennünket egy picit jobban és a film kiváló lelkű kedves adakozó producerét mindenféleképpen. Huráááá! Ehhez a számhoz csináltunk egy dalt, ami a stáblista alatt hallható, így szól, hogy. Csináld csak. Ez az."
Pizzás
konf: "Bassza meg. Asziszem, hogy az eddigi őszi koncertjeink alkalmával tényleg kijelenthetem mer ilyenbe nem szoktam hazudni egyébként meg mindig becsapom a publikumot, hogy még most éreztem magam legjobban. Kár hogy ezzel a következő dallal már el is köszönünk tőletek. Szifon látásra, sziasztok."
Béna
konf: "Szifon látásra. Sziasztok."
közönség: "Vissza. Gyer-tek vissza."
konf: "Köszönjük szépen. A mögöttünk jövő zenekar nevében mondom, hogy én se szeretem, ha az előttünk játszó zenekart visszahívják, de azér csinálunk még egyet, jó? Azt vesszük, hogy sajnálom, itt biztos valami tévedés lehet."
Szervusztok
lekonf: "Sziasztok lányok, sziasztok csajok. És így utólag...azér azt is mondjuk, hogy sziasztok srácok."