Rolls Frakció dalszövegek
Adj helyet magad mellett
Átlátnak rajtam
Belvárosi üvegház
Budapest felett
Csabi-dal
Elfogynak szavaim
Ez a környezet
Ez van és kész
Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából
Feladat
Hétköznapi tégla
Izzik a tavaszi délután
Jólét
Késő délután
Kilencszáz64
Lakótelep
Lombikbébi
Megadom magam
Megtanultam rég
Mérgeskígyó
Minden nagyon szép
Mitől megy a villamos
Művirágot sodor a szél
Robbantgatunk, rabolgatunk
Rutinos megalkuvók
---------------------------------------------------
Adj helyet magad mellett
Az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam
Engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt
Magamfajta többet mit kívánhat
Mint a félelem a színpadon,
Ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak,
Még maradjak, megmaradjak
Mint kínomban a színpadon,
Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám
Szép vagyok, mosolygok rám
Adj helyet magad mellett
Az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam
Engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt
Magamfajta többet mit kívánhat
Átlátnak rajtam
Átlátnak rajtam
De nem vagyok zavarban
Nem utálnak és nem szeretnek
Ha megfelelek, megvehetnek
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Minden úton és minden időben
Hogy elteljen és véget érjen
Egy hosszú ásításba férjen
Minden, csak félig érjen
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Még nincs itt az idő
Vagy már elmúlt
Sehova se érek
Soha el nem kések
Átlátnak rajtam
De nem vagyok zavarban
Nem utálnak és nem szeretnek
Ha megfelelek, megvehetnek
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Megadtam magam a mának
Keresnek, hallgatnak, látnak
Még nincs itt az idő
Vagy már elmúlt
Sehova se érek
Soha el nem kések
1. belvárosi üvegházban minden rendbe van
emeletről, emeletre a helyzet változatlan
csak a falak, csak a falak tiszták, nagyon tiszták
csak a falak, a falak tizsták.
2. a büfétől a pénztárig csak 4 emelet van
de amíg oda eljutsz kis öcsikém, a zacskód már tele van
de nem a pénzes, nem a pénzes zacskód nem ám!
de nem a pénzes, nem a pénzes zacskód.
3. az első emelet 121-ben folynak a vizsgák,
a hatodik emelet nem tudom hányban készülnek a slágerlisták,
én nem hiszem, én nem hiszem, hogy érdemes
én nem hiszem, én nem hiszem, hogy érdemes.
a szürke könyvvel a mennybe mehetsz
a bordó könyvvel óriás lehetsz,
csak a kombinált, csak a kombinált bérlet a biztos bizony!
csak a kombinált csak a kombinált bérlet a biztos.
4. a tetőtől talpig menő bandák közt óriási az összhang
természetesen abban kérlek, hogy ki, kinél rosszabb
én rád szavazok, én rád szavazok, te szavazz rám!
én rád szavazok, én rád szavazok, te szavazz rám!
a szürke könyvvel a mennybe mehetsz
a bordó könyvvel óriás lehetsz,
csak a kombinált, csak a kombinált bérlet a biztos bizony!
csak a kombinált, csak a kombinált bérlet a biztos.
mert belvárosi üvegházban minden rendbe van
emeletről, emeletre a helyzet változatlan
a falak, a falak tiszták, nagyon tiszták
csak afalak, csak a falak tiszták.
a falak..........
Az Angyalföldön, ahol felnőttem
Harmonikusan fejlődtem
Naponta megvertek a téren
Mert üveggolyóket cseréltem
Szálltak a pofonok köröttem
De Budapest felett az égbolt felhőtlen
Svájci sapkában is jártam,
Bár meglehetősen utáltam, nagyon
Gyűjtöttem vasat és fémet,
Ezzel védtem a békémet
A nagy mozgalmakba beléptem,
Mert Budapest felett az égbolt felhőtlen
A negyedikra a szenet cipeltem
Anyám sóhaját figyeltem
Bátyám a spejzban rejtőzött
Míg az utcán a csata tetőzött
Géppuska fészkelt a kéményben,
De Budapest felett az égbolt felhőtlen
Utcakő, házak és képek
Vasbetonból szökik az élet
Lépcsőház, köszön egy ember
Elsuhan, lesütött szemmel
Áll már a forgószínpad
Áll már a forgószínpad
E város nélkül nincs élet
Ide köt minden emléked
Betonvirág vagy, csak itt élhetsz
Meghalsz, ha innen kitépnek
Örülj hát hóban, esőben,
Mert Budapest felett az égbolt felhőtlen
Utcakő, házak és képek
Vasbetonból szökik az élet
Lépcsőház, köszön egy ember
Elsuhan, lesütött szemmel
Áll már a forgószínpad
Áll már a forgószínpad
Áll már a forgószínpad
Elfogynak szavaim, tőlem elszöknek.
Kinő a szárnyuk és madarakká lesznek.
Némán suhannak, szállnak át a szobán,
S többé nem is jönnek vissza talán.
Szavak madarának, nem könnyű a bánat,
Sűrű felhőkben újra szállhat.
Át a határon, és vissza megint
Egyre hűvösebb egekre tekint.
Nehéz az álma, egyre húzza.
Át a határon és vissza újra.
Elfogynak szavaim, tőlem elszöknek.
Kinő a szárnyuk és madarakká lesznek.
Némán suhannak, szállnak át a szobán,
S többé nem is jönnek vissza talán.
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Tükör betörve már, tükör betörve áll
Belepnek mérgező gázok
Égnek a gének
Cserepes szád széle tátog
Így átok az élet
Lepedő harsona harsog
Sírnak a gének
Fekete korom az arcod
Álarcod éget
Hófehér padokon várod
Az álmot, a szépet
Kesernyés füstödbe vágtam
Az arcod, a képet
Félhazug mosolyok hívnak
Szívnak, tépnek
Ragacsos fogsorok húznak
Isszák a véred
Uraim, ez a környezet szennyezett
Uraim, ez a környezet szennyezett
Átlátszó kórusból látod
Rád fonnak hálót
Álcázott gödrökön lépkedsz
Nézhetsz, félhetsz
Félhazug mosolyok hívnak
Szívnak, tépnek
Lehunyott szemek is látnak
Kész a fényképed
Elvakult dalnokok sírnak
Gyászról mesélnek
Magányos tömegek állnak
Egymástól félnek
Remegő fegyverek szólnak
Pénzért ítélnek
Magányos tömegek állnak
Halkul az ének
Uraim, ez a környezet szennyezett
Uraim, ez a környezet szennyezett
Uraim, ez a környezet szennyezett
Uraim, ez a környezet
Ez van, és kész (Jólét)
Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából
Minden reggel kelek
Délben ebédelek
Egész nap iszom
Az iskolatejet
Iskolába járok
Otthon vacsorázok
Állva pisálok
És ülve kakálok
Mégis úgy érzem,
Hogy tisztesség dolgában
Elég szarul állok
Előre köszönök
Én nem kiabálok
Esküszöm, vasárnap
Még templomba is járok
Úgy élek, mint egy gép
Anyám csak egy emlék
Úgy élek, mint egy gép
Apám csak egy fénykép
Kisvárosi közhely, nagyvárosi lárma
Szembekötősdi, egy ország mutatványa
Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy a leckét feladja
A másik arra, hogy azt bemagolja
A harmadik meg arra, hogy röhögjön rajta
Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja
Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy a munkát vállalja
Az másik arra, hogy a munkát kiossza
A harmadik meg arra, hogy elsumákolja
Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja
Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy ezt a dalt dalolja
A másik arra, hogy ezt a dalt hallgassa
A harmadik meg arra, hogy leperegjen róla
Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja
Mindenki alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy ezt a dalt dalolja
A másik arra, hogy ezt a dalt hallgassa
A harmadik meg arra, hogy leperegjen róla
Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja
Ugrás a lap elejéreA függőleges síkon lecsorog a malter
S csendben azt hiszem, hogy kész van a fal
S elvi síkon már füstöl a kémény
A vakolat alól harcosan kibukkan a tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Egy hanyatt dobott papíron dolgozik a tinta
S csendben azt hiszed, hogy kész van a dal
Elvi síkon nem füstöl a kémény
A hangszerek között dacosan szólózik a tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Ha holnap reggel nincs meg a fal
És azt hiszed ember, hogy ez megzavar
Hát elvi síkon nincs is kémény
A vakolat alól csendben hiányzik a tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Tégla, tégla, hétköznapi tégla
Hull a felhő az égről
Áldást küld a hajnal
Illatos víz a zápor
Lányok kibontott hajjal
Ablakban állnak, oly szépek
Emelik arcuk az égnek
Emberek háztetőn állnak
Melengető napra várnak
Izzik a tavaszi délután
Rózsaszín sötét ül az estre
A sár a cipődre szárad
Míg leérsz a költőhöz a térre
Szép a tavaszi délután
Két úr sétál a várban
Már a gyanús nap is lebukott
Hiába, csalódtak a mában
A sár a cipődre szárad
Száll a szemedre a bánat
Jó, ha nincs, ki keresne
Jó, ha eljön az este
Lenn zakatolnak a tájak
Fenn csattognak a szárnyak
Só és kenyér a tálon
Hó és hamu az ágyon
Izzik a tavaszi délután
Rózsaszín sötét ül az estre
A sár a cipődre szárad
Míg leérsz a költőhöz a térre
Szép a tavaszi délután
Két úr sétál a várban
Már a gyanús nap is lebukott
Hiába, csalódtak a mában
Izzik a tavaszi délután
Rózsaszín sötét ül az estre
A sár a cipődre szárad
Míg leérsz a költőhöz a térre
Szép a tavaszi délután
Két úr sétál a várban
Már a gyanús nap is lebukott
Hiába, csalódtak a mában
Oh, hülye egy délután
Csak úgy szívom a bagót egymás után
Mire elfogy itt a levegő,
a barátaimnak szárnya nő
Szép a tavaszi délután
Két úr sétál a várban
Már a gyanús nap is lebukott
Hiába, csalódtak a mában
Koncertek, kikészült zenészek - magukra hagyva
Filléres dalaikban te vagy a hős
Ha otthonodban sztereóban már hamis e dallam
Nevetve adj rá még több hangerőt.
Jó tanuló hazudik az órán - az apja se mafla
Bólogató tanári kar zoknira gyűjt
Iskolámtól jelvényt kaptam emlékbe - más semmit
Egyetértek, ember leszek, élek.
Ez a jólét, ez a jólét
Ez a jólét, ez a jólét
Ez a jólét, ez a jólét.
Szép lányok, elegáns nihilisták - a füledbe súgnak
Nemzetiszínű öntudatod a hajadba túr
Nyakkendős hangfalak bömbölnek olcsó igazságot
Az éjféli himnusszal e napod is ökölbe szorul.
Bálványok bámulnak bambán - e nemzedékre szabva
Fizetési cetlijük a szemedbe lóg
Munkás lányok a Moulin Rouge-ban kán-kánt táncolnak
Munkás fiúk autókon száguldoznak.
Ez a jólét, ez a jólét
Ez a jólét, ez a jólét
Ez a jólét, ez a jólét.
Egy késő délután
Véletlen egyszerre lépünk az utcán
Egyszerre intünk, hogy tessék
Tessék, csak Ön után
Utánad lépek majd én be
S onnan meg kifelé jönnek
Pálinka, sör szaga árad
Lalá lalá
Egy késő délután
Éppen ott állunk egymással szemben
A pult két szélén
Egyszerre emeljük szánkhoz
Egyszerre nyelünk és föl-le föl-le
Ugrál az ádámcsutkánk
Kezünk fejével egyszerre töröljük szánkat
Egyszerre lép oda hozzánk két ember
Nagy sky kabátban
Valamit mutatnak, hogy mutassunk
S egyszerre keres az ujjunk
Épp akkor indul föl vállam
S épp akkor vékonyul szájad
Egyszerre száll fel a sóhaj
Mikor "Viszontlátás"-t kívánnak
Egy késő délután
Véletlen egymásra nézve
Egyszerre kínáljuk cigarettánk
S éppen ugyanazt szívjuk
És mondjuk: köszönöm, inkább a magamét
Egyszerre nyújtjuk a gyufát
Hogy belekap hajunkba a láng
Hogy egyformán mondjuk: na, tessék
Na tessék, hát ez az én formám
Na tessék, hát ez az én formám
Na tessék, hát ez az én formám
Márványfalról álmodik egy bérház
A lépcsőházból szökik a fény
Reménytelen korlátok közt
Lépcsőn szalad felfelé
Zászlóba öltözött kapualjak alatt
Szégyellősen nyögnek az érvek
Vakolatért vinnyogó falak között
Halkan a szomszédról beszélnek
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt
Fazonra vágott gyékények bújnak
A cipődhöz lábtörlő helyett
Örömmel önként visító csengők
Jelzik pénzért vett szerelmedet
Javíthatatlan csapok locsognak
Visszaeső bűnük- hogy ázik a fal
A fuldokló melegben ablakok tátognak
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt, csak itt van a nyár
Semmi sem történt
Minden ostorlámpa ága, minden ostromgyűrű árka
Minden papírunkon vízjel, minden csókunkban a kényszer
Istenverte minden utca, lakótelep minden sarka
Zegzugos útja a szélnek, mindenütt szemeink égnek
Ilyedten hátráló idő, lomhán agyakra terülő
Országról országra tévedő, tekintet olyan szorító
Csattan a csók minden szájra
Halkul fogak vacogása
Mikor vigyázzt integetnek
Falainkra felkent szentek
Anyám egy lombik, apám a tudomány
Ez engem meggyötör
Anyám egy lombik, apám a tudomány
Ez engem összetör
Anyám nem simogat, apám nem tanít
Ez engem meggyötör
Anyám nem simogat, apám nem tanít
Ez engem összetör
Steril az étel, steril a levegő
Ez engem meggyötör
Steril az étel, steril a levegő
Ez engem összetör
Bárhová lépek, műszerek néznek
Ez engem meggyötör
Bárhová lépek, műszerek néznek
Ez engem összetör
Ha elrágom egyszer a köldökzsinórom
Ez engem meggyötör
Ha elrágom egyszer a köldökzsinórom
Ez engem összetör
Ha átmegyek egyszer az üvegfalon
Ez engem meggyötör
Ha átmegyek egyszer az üvegfalon
Ez engem összetör
Ne nézz így rám, nem vagyok egyedül
Lombikbébi vagy te is...
Ne nézz...
Megadom magam, Uram
Én hajtok fejet
Élni akarok
Talán még lehet
Nem látja senki
Mit művel velem
Nyugodt lehet
Már nem fáj nekem
Sóhajtok, hallja a lélegzetemet
Sóhajts, halljam a lélegzetedet
Felrepül, lassan száll az ének
Egy kerti törpe arcába nézek
Sóhajtok, hallja a lélegzetemet
Sóhajts, halljam a lélegzetedet
Felrepül, lassan száll az ének
Egy kerti törpe arcába nézek
Megadom magam, Uram
Létezni akarok
Hadd tegyem a dolgom
Válaszra vár
Talán még lehet
Megtelnek lassan vele
Az üres üvegek
Sóhajtok, hallja a lélegzetemet
Sóhajts, halljam a lélegzetedet
Felrepül, lassan száll az ének
Egy kerti törpe arcába nézek
Felrepül, lassan száll az ének
Egy kerti törpe arcába nézek
Fáj,nagyon fáj … a sok pofon,mit kaptam már.
De sok kemény nap vár még …
Én meg tanultam már rég …
Kár,nagyon kár ... hogy nem tudok álmodni már
De égni egyre még …
Én már meg tanultam rég …
Vársz,nagyon vársz.
S a legvégén,mit sem találsz
És hányszor fogsz csalódni még …
Én már megtanultam rég …
Még,egy remény,amit kaptál
Még nem elég és véged van ha nem kérsz még (még)
Én már meg tanultam rég …
1. mérgeskígyó vagyok, mindjárt beléd marok
megmérgezlek téged, s terméketlen méhed
atombomba vagyok, rögtön felrobbanok
halált hozok reád, sírhat majd az anyád!
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó, mérgeskígyó, mérgeskígyó, ha-ha-ha-ha!
2. infláció vagyok, mindent drágán adok
felkopik az állad, betörik a hátad
propaganda vagyok, rajtad lovagolok
behálózom agyad, megfélted magad!
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó vagyok
mérgeskígyó, mérgeskígyó, mérgeskígyó, ha-ha-ha-ha!
Minden nagyon jó és nagyon szép
Mégis valahogy futni szeretnék
Porcukor hull a fáról
Ezért aztán boldognak látszol
A kezemet, a szememet a szádon tartom
Ezt hallani sem akarom
Minden szavadat számon tartom
Ezt hallani sem akarom
Minden nagyon jó és nagyon szép
Mégis valahogy futni szeretnék
Ezen a helyen sohase fázol
Mégis valahogy betegnek látszol
A kezemet, a szememet a szádon tartom
Ezt hallani sem akarom
Kimondott szavadat számon tartom
Ezt hallani sem akarom
Ezen a helyen sohase fázol
Mégis valahogy betegnek látszol
A kezemet, a szememet a szádon tartom
Ezt hallani sem akarom
Minden szavadat számon tartom
Ezt hallani sem akarom
Minden nagyon szép
Futni szeretnék
Minden nagyon szép
Futni szeretnék
Gondtalanul játszol, gondtalanul élsz
De egy kinyitott tenyér a homlokodra csap, és feldönt
Gondtalanul játszol, gondtalanul élsz
De egy kinyitott tenyér a homlokodra csap, és feldönt
Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos …
Nyitottnak látszol, nyitottan élsz
De egy becsukott tenyér az arcodba csap, és feldönt
Nyitottnak látszol, nyitottan élsz
De egy becsukott tenyér az arcodba csap, és feldönt
Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Zenészként játszol, zenészként élsz
De a látszatok füstje a szemedbe mar, és feldönt
Zenészként játszol, zenészként élsz
De a látszatok füstje a szemedbe mar, és feldönt
Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a ...
Kocukokkal beszélgetek naponta százszor
Nem értem, hogy miért kell nekem agymosás
Balzsamozott értékrendek menetelnek bátran
Kopott zászlót lenget a megszokás
Gyanúsan harsány minden tenger, mi vagyunk a szócső
Nagyon titkos gondolattól zeng a ház
Finom klubban hőzöngünk villamosra várva
Ha kérdez a hideg, szótlan marad a nagykabát
Művirágot hord a szél a Vörösmarty téren
Gomblyukakban virágzik a megalkuvás
Gyógyszertári tisztaság, steril vélemények
Jól öltözött hangadók zsebében lakva bár
Kocukokkal beszélgetek naponta százszor
Nem értem, hogy miért kell nekem agymosás
Balzsamozott értékrendek menetelnek bátran
Kopott zászlót lenget a megszokás
Gyanúsan harsány minden tenger, mi vagyunk a szócső
Nagyon titkos gondolattól zeng a ház
Finom klubban hőzöngünk villamosra várva
Ha kérdez a hideg, szótlan marad a nagykabát
Művirágot hord a szél a Vörösmarty téren
Gomblyukakban virágzik a megalkuvás
Gyógyszertári tisztaság, steril vélemények
Jól öltözött hangadók zsebében lakva bár
Robbantgatunk, rabolgatunk
A békéről papolgatunk
Túszt is ejtünk, szerződgetünk
Egy-két népet eltüntetünk
Holdra szállunk, földre szállunk
Lakóhelyet nem találunk
Más csillagra fel se ülünk
Itthon lassan éhen döglünk
A világról mindent tudunk
A szomszég házig el sem jutunk
Nyakig ülünk az újságban
Megőrülünk a magányban
Más országba kémet küldünk
Anyánk el is pilled tőlünk
Ezer halált feltalálunk
Mégis falakig elszállunk
Holdra szállunk, földre szállunk
Lakóhelyet nem találunk
Más csillagra fel se ülünk
Itthon lassan éhen döglünk
A világról mindent tudunk
A szomszég házig el sem jutunk
Nyakig ülünk az újságban
Megőrülünk a magányban
Ez a bolygó jaj de kerek, jaj de zöld
Teszed le, te büdös kölyök ?! Ez a Föld
A világról mindent tudunk
A szomszég házig el sem jutunk
Nyakig ülünk az újságban
Megőrülünk a magányban
Robbantgatunk, rabolgatunk
A békéről papolgatunk
Túszt is ejtünk, szerződgetünk
Egy-két népet eltüntetünk
Holdra szállunk, földre szállunk
Lakóhelyet nem találunk
Más csillagra fel se ülünk
Itthon lassan éhen döglünk
Rutinos megalkuvók fejében
Hajlongó gondolatok között,
Kígyóként csúszó érvekkel
Vigyáznak jó hírnevükre a vének.
Lányok előtt térdre eső férfiasságuk
Mosolyogva metszi el nyakam,
Szokatlan hangomat morzsolgatva a zsebükben.
Nemrég még egymásért kiabáltunk,
Ma már csak egymás mellett állva ordítunk.
Tegnap még élt a katicabogár,
De ma már csak egymásnak bólogat a bábupár.
Térdig letolt vélemények
Rogynak a bokámra naponta,
Eseményeket helyettesítő fényképként
Ragadnak az arcomba a tények.
Párnás semmittevéshez szokott
Fapados gondolataik
Első osztályon utaznak,
Érdemeiket mozdonyként használva a síneken.
Nemrég még egymásért kiabáltunk,
Ma már csak egymás mellett állva ordítunk.
Tegnap még élt a katicabogár,
De ma már csak egymásnak bólogat a bábupár.