Kalandozások
a történelemben
1.
rész: Miért?
Amikor az általános iskola első osztályát járva hazafelé baktattam az úton, sokszor megtámadtak a szomszéd utcai (dombi utcai) gyerekek. Megcibálták vastag aranysárga copfjaim, megtépték szalagjaim, ruhám, jó pár rúgás és pofon kíséretében. Közben csak egy mondat jutott el a fülemig: „Büdös cigány! ”
Azt tudtam, hogy roma vagyok, s nem vagyok gádzsó, de büdös, az biztos, hogy nem voltam. Bőröm mindig tiszta volt, s illatos a szappantól. A ruhának a javát hordtam. Hisz anyám varrónő, apám híres nagybőgős volt. Jól éltünk. De ők! Mezítláb, vászongatyában! –Ti meg bűzletek a ganajszagtól, szaroslábú parasztok! – volt a válasz.
Akkor már tudtam, hogy veszekedéssel nem lehet megoldani az ellentéteket. Elhatároztam, hogy tanulok és bebizonyítom, én is ember vagyok, sőt különb. Így egész életem a bizonyítás lett.
Gimnazista koromban már magam is rájöttem, hogy tényleg más vagyok. Más az értékítéletem, érzésvilágom, s sokkal érzékenyebb vagyok, mint az osztálytársaim. Aztán pedagógus lettem. Cigánygyerekeim mindig voltak. Talán a megismerés és a segíteni akarás vágya indított azon az úton, hogy romológus szakértő legyek. Kutatásaimban, akár szociológiai, akár nyelvészeti területen, mindig kerestem a választ a -miért? -hogy is volt? -hogyan tovább? kérdésekre.
Sokat tanultam Dr. Karsai Ervintől és Choli Daróczi Józseftől is, de az igazi lökést Orsós Jakabtól kaptam egyetlen mondattal ahhoz, hogy ezeket a sorokat megírjam. „Keresd a gyökereket! ” Így jutottam el Indiáig, az őshazához.
Mivel ezt nem tanították az iskolában, nagyon sok könyvet, lexikont kellet áttanulmányoznom. Közben több olyan érdekességet fedeztem fel, ami a magyarsággal is kapcsolatos. Amit most leírok, talán önöket újabb kutatásokra ösztönzi. Hiszen a kép sohasem lehet százszázalékosan teljes. Meg lehet közelíteni a témát mindig újabb és újabb oldalról.
Hát
hol is volt az őshaza?
India észak-nyugati részén, melynek most egy része már Pakisztán területén helyezkedik el. India területe: 3 287 590 km2. Lakossága: 732 260 000 fő. Fővárosa: New Delhi ( Újdelhi ). Pénzneme: 1 indiai rupee (rúpia) = 100 paisa. Hivatalos nyelve: hindi.
Pakisztán igényt tart az indiai Jammu és Kasmír tartományra, melynek észak-nyugati részét 1947 óta ellenőrzése alatt tartja.
Népesebb települései: Bombey, Delhi, Calcutta, Madras, Bangalore, Hyderabad, Ahmadabad (mint Budapest lakossága), Kanpur, Pune.
Mit
is jelent az Indus és az öt folyó és környéke? Panzh = öt, ab = folyó
Indus, mely delta-torkolattal ömlik az arab tengerbe.
A torkolatánál helyezkednek Karachi kikötőváros,
és kissé feljebb Hyderabad történelmi jelentőségű város.
Az Indusnak öt mellékfolyója van.
1. Satluj (Szatledzs /Szatlej)
2.
Ravi
3. Chenab (Csenab)
4. Jhelum
(Dzselem)
5.
Bias (Biasz)
Az öt folyó és környéke = romák őshazája
Néhány érdekes adat az öt folyó és környékéről:
Évi középhőmérséklete: ~
Csapadék mennyisége: 250 -
is.
Éghajlata: az Indus delta-torkolata és környékén: trópusi sivatagi,
az Indus középső részén: szavanna,
az Indus felső szakaszán: hegyvidéki,
az Industól balra (pakisztáni, afganisztáni rész: kontinentális,
az Industól jobbra: szubtrópusi és trópusi.
Növényzete:füves puszta, félsivatag, sivatag szavanna (fás, füves)
Dél-nyugat Indiai részen és a Gangesz környékén trópusi őserdő.
Állattenyésztése: szarvasmarha, juh, kecske, teve.
Növénytermelése: cukornád, pálmafélék. Fűszernövények, köles, szója, dohány.
Bányászat: Gangesz környékén: vasérc, mangánérc, feketekőszén, réz, krómérc
India középső részén: foszfát, grafit, kősó, bauxit,
Gudzsarát keleti részén: uránérc,
Radzsasztán: gyémánt.
Iparában jelentős a halászat és feldolgozása.
India ma
Hogy is kezdődött India történelme?
i.e. 5.000 - i.e. 4.000
–ig „Mezolitikus kultúra”
„ A világtörténelem egyik legősibb civilizációja Indiáé, mitológiája pedig ennél is távolibb múltban ered. „ /Veronica Ions: Indiai mitológia /
A mezolitikus
kultúra, amely az i.e. 5.000 körülire tehető a hajdanán menedékül szolgáló
barlangokban talált bivaly, bölény és elelefántot ábrázoló festmények India oly
távoli vidékein is fellelhetők, mint a kelet-indiai Adamgarth, és a
dél-dekáni Bádámi.
i.e. 4.000 – i.e. 2.000-ig „Indusvölgyi civilizáció”
Ez a mezolitikus kultúra képezte alapját az un. Indusvölgyi civilizációnak. Ez a terület Afganisztántól a jelenlegi delhi környékéig és Beludzsisztán Makera-partvidéktől messze le Gudzsrátig terjed.
India és Sri Lanka népét, a csaknem minden részén szétszórtan élő dravidákat, az India őslakossága és a kb. i.e. 4.000-2.500 között több hullámban bevándorló protodravidák népe: tamil, majalájam, telugu, kannada törzsek alkották.
A dravidák alacsony termetű sötét bőrű nép. Írásbeliséggel nem rendelkeztek. Földműveléssel és vadászattal foglalkoztak. Szindben és Beludzsisztánban un. „falukultúrát” honosítottak meg.
A dravidák mellett egyéb kis létszámú törzsek is léteztek, amelyek eredetüket nézve nem voltak dravidák. E társadalmi, kutúrális és etnikai tarkaságnak megfelelt a helyi mitológia sokszínűsége, amelyből mégis kivehető a dravidák eredeti mitológiai fogalma és elgondolása. Az észak-indiai mitológia délre való terjeszkedése kiolvasható az „irodalmat és a nyelvet délre levivő Agattijar (Agasztja) nevű védikus brahmanáról szóló mítoszból.
A dravidák őrizték meg azokat a tőzsgyökeres, kozmikus és etiologikus mítoszokat is, amelyekben az istenanya, a teremtő istennő, játsza a főszerepet, de megtalálható a vízözönről és a hajdani időben elhagyott dravida őshazáról szóló mítosz is. – A legendák szerint a darvida őshaza azonos az elsüllyedt Lemuri (Lemura) illetve Gondvana kontinenssel. (Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland maradványok) -
A darvida mitológiára jellemző jegyek: az istenalakok fejlettsége és a panteon hiánya. Központi szerepet az életenergia képezte, amely lehet áldásos, de lehet veszélyes is. Így az életenergiával voltak kapcsolatba a különféle szellemek és homályos istenségek, de tiszteletben álltak a különféle természeti tárgyak is: növények, vizek, főleg a hegyek és a kövek.
A bivalykultusz kapcsolja össze a dravidákat és a protoindiai kultúrát. Feltételezhető, hogy a bivalyáldozat összefüggésben áll a női, anyai, földanya, ősi földművelési szimbolikákkal, kultusszal.
Harappában talált fallikus jelképek
fő alakjai:
- bikaszarvakat viselő, keresztet vetett lábakkal ülő isten.
- női istenség a méhéből kinövő növényekkel, vagy mezítelen istennő előtt emberáldozat bemutatása.
mellék alakok:
- szarvas, őz, madarak, elefánt, orrszarvú, bivaly, kígyó.
Az észak-indiai mitológia délre való terjeszkedésekor megjelenik az istennőket kísérő félig bika, félig kos lények.
A B
A. kép:
Anyaistenség csecsszopóval a keblén. Kond törzsi bronzfigura. A kond törzsek egykor emberáldozatot mutattak be, később a termékenység-istennőihez kapcsolódó véres képzetek elhalványultak. – Victoria and Albert Museum, London -
B. kép:
Nága, amint egy ötfejű kobra védősisakot alkot a feje körül. Az indusvölgyi civilizáció
ábrázolásának egyik motívuma, a kígyóistenségek később is feltűnnek a buddhista és a hindu ikonfigurákban egyaránt… A föld alatti vizeket szimbolizálják, amint a fák gyökerei között csordogálnak, ahol kígyók tanyáznak, és a termékeny erőt, amely ezekből a vizekből a növényi, állati és emberi életbe árad.
Homokkő. X. sz. – Victoria and Albert Museum, London -
Az ásatásokból az is kiderült, hogy a városok nagy kereskedelmet folytattak nemcsak szárazföldön, hanem a tengeren is. Hajóikkal eljutottak Mezopotámiáig.
Az indiai Konrakban lévő Fekete Pagoda az ősidők embereinek meglepő építészeti képességeiről tanúskodik. Az indiai ősi kultúrák technikai fejlettsége azt mutatja, hogy olyan még ősibb kultúrákkal álltak kapcsolatban, amelyek ismerték a repülés- és rakétatechnikát, sőt az atomenergiát is, s a Földről és az univerzumról alkotott világképük hasonló volt a miénkhez.
Kb. i.e. 3.000 körül már nagy városok alakultak ki, mint például: Mohendzsó-dáró, Harrapá – a jelenlegi Pakisztán területén -, és Kalibanga Indiában. Ezek a városok kb. i.e. 2.100-1.700 körül élték gazdag tárgyi kultúrájuk virágkorát. (Ezen megállapításokat a rádiókarbonos kormeghatározásokból tudjuk.) Az i.e. III. évezredben az ó-indiai kultúrák színhelyén kitűnően égetett téglából hatalmas nagyvárosok épültek, ahol sokemeletes házakban éltek az emberek. A lakásokban fürdőszobák és csatornázás is volt; akadtak 15-20 szobás lakosztályok, s a házakban voltak portásfülkék is… Közfürdők, közös kulturális, sport- és művelődési intézmények szolgálták a lakók kényelmét. Elgondolkodhatunk azon, hogy ez a hatalmas kultúra már kb. 5.000 éve létezett.
Vajon honnan és mikor startolhatott ez a fejlődési folyamat? Miért szakadt meg? Kik alkották azt a kevés nem dravida népcsoportot, kiket a lakosság „Istenként” tisztelt?
Most már elérkeztünk kb. 2.000-ig mikor megérkeztek az indoárják.
Kik voltak ők? Honnan
jöttek? Miért?
Amint a 2-es számú térképen látható, már a Hindukus, hegység fölötti területen találhatóak. Perzsa-sumér-hindu népcsoporthoz csatlakozó szkítákból áll. A szkíták között megtaláljuk a fehér hunokat és a fekete hunokat (magyar törzseket) is.
Ha
eljutottak a térképen jelölt részre, akkor oda honnan érkeztek? Miért van
Indiában Madhya és Bihar tartomány és
Magyarországon Bihar megye?
Ilyen kérdések merültek
fel bennem, a további kutatásaimat ez határozta meg.
Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjak, körbe kellett néznem a földgömbön időben és térben, mert egy szót is csak akkor tudunk megérteni, ha a mondatban vizsgáljuk meg.
2. rész: Barangolás a nagyvilágban
Tudom, hogy most sokan
megtámadnak engem, de higgyenek nekem!
Valamikor nagyon régen,
amikor a Föld már kihűlt és megjelentek a tengerek, már a dús növényzet között
állatok is éltek. De éltek-e emberek? Igen éltek. Akkor még létezett a
hatalmas Mu birodalom (lesüllyedve a Csendes-óceánba), Atlantisz
(lesüllyedve az Atlanti-óceánba) Lemura (lesüllyedve az Indiai-óceánba).
Régészeti leletek olyan fejlett kultúrát engednek sejtetni, amelyet a mai
világban egy ország sem ért el. Nem akarok belebonyolódnia feltárt eredmények
ismertetésébe, vagy a neandervölgyi embertípus el nem tűnését megmagyarázni.
Most abba a korba lépek, amikor a Föld már benépesedett, s létrejött a
Földállam. Az eszmei irányítás a Mú birodalomról történt. Az uralkodó „felső
tízezer” szellemi tevékenységet folytattak, mint a vallás (politika), művészetek.
Ha mai szavakkal fogalmaznám, a köztisztviselői gárda az Atlantiszon élt, ők
ellenőrizték a gyarmatokon (Európa, Ázsia, Afrika) a helytartókat (papokat). A
papoknak a helyi rend megtartása érdekében nagyon sok tudást átadtak. Ezt
őrizték is féltékenyen! Minden nép mítoszaiban megtalálhatjuk a felsőbb
lényekről való leírást: Miért is voltak felsőbb lények? Ők írástudók
voltak, hatalmas csillagászati, orvosi, építészeti tudománnyal bírtak. Övék
volt a hatalom, a tárgyi (atom, lézer, légi közlekedés…) és szellemi
(erőátvitel, gondolatolvasás…) energiája. A Mú birodalom bástyafala a
A gyarmatokon élő nép, a többség feltehetően igen primitív civilizációval rendelkezett. Talán innen ered a régi papok jelszava: tartsd a tudatlanokat sötétben, hogy megőrizzed a hatalmad
A „Vízözön” eljövetelét, csillagászati ismereteik alapján, előre tudták. Igyekeztek a népet előre felkészíteni, menekíteni magasabb helyekre. Elindult a csoportos népvándorlás. A Mú birodalomból dél-Amerikába, Ázsiai sztyeppék, Tibet felé. Atlantiszból az elsők Euróba felé (ide négy hullámban érkeztek), majd közép-Amerika felé. Ezért találunk a világ minden táján hasonló leleteket. Az elvándorló „felső tízezerből” sokan igyekeztek pozíciójukat megtartani, vagy tovább erősíteni. Milyennek lehet leírni őket? Magas termet, világos kreol kissé bronzos bőr, gyakori a kék szem, férfiaknál jellemző a szakáll, hosszú haj, finom kéz lefelé keskenyedő ujjakkal, a fej hosszúkás… A vízözön után fejlett techikájukat csak nagyon kevés helyen tudták megtartani, de annak állagát, az ipar hiánya miatt, sokáig nem tudták fenntartani.
A vízözön előtt a „vezetők nyelve” egységes (irodalmi nyelv) volt. Ők rendelkeztek írásbeliséggel: Milyen lehetett az első írás? Rovásírás. Felhívnám a figyelmet a dél-Amerikában, az Egyiptomban a sumer, a magyar, a székely rovásírás közös elemeire. A rovásírás a vízözön előtt egységes volt, míg ezután a népcsoportok egymástól külön fejlődtek, sokasodtak, néha keveredtek a gyarmati népekkel, s létrejöttek a kis birodalmak Egyiptomban, Mezopotámiában, Indiában, Kínában. Ezek a birodalmak már önállóak voltak, nem volt felettük ellenőrző, irányító hatalom.
Az írásmódra a vándorlási területre nézve megállapítható, hogy a Fehér hunok és a fekete hunok (magyarok) a Mú birodalomból származtak. Ősi nyelv az ősmagyar lehetett. Ezért beszélnek a világ több részén magyarul (dél-Amerikában is) Azt is megállapíthatjuk, hogy a két testvér népe nem egyszer járt a Kárpát-medencében, és felső-Indiában is.
De most beszéljen néhány bizonyíték.
Tiahuanaco: a városban tengeri kikötő nyomaira utaló leleteket találtak. A geológusok szerint a táj a földtörténeti harmadkorban emelkedett ki a tengerből, a Titicaca tóra épült, amely elhúzódott. A tó fenekén több száz méteres, kőlapokkal fedett utcákra, embermagasságú falak labirintusára bukkant a víz alatti kutatóexpedíció.
Chile és Peru határán,
El Enlandrilladóban 3200 méteres tengerszinti magasságban –kb. 700
négyzetméteres – teraszról 263 hatalmas, lávából kivágott tömbből állnak. Egy
tömb kb. 10 tonna. A tömbök rádióaktivak! Peru hegyei között Joh Masson
kutató platinából készült, kidolgozott dísztárgyakra bukkant Ezt a hegylakók
nem készíthették, mivel a platina előállításához
Kínában a Csou-dinasztia egyik hadvezérének fémből készült emlékművét vizsgálva (a dinasztia kb. i.e. 1100-tól i.e. 526-ig uralkodott), megállapították, hogy 85%-ban alumíniumból készült (alumíniumot 1808-ban készítettek először elektrolízissel) Ezt csak az előző kultúra segítségével tudták megvalósítani.
De hivatkozhatnánk az Icai vagy a Vértesszőlői leletekre is. A Régészek megállapították, hogy Lesotóban egy vasbányát már 43.000 évvel ezelőtt bányásztak. Iránban 100.000 éves kőszerszámokat találtak. Michigen állam északi részén kiterjedt rézbányák voltak már az indiánok megérkezése előtt.
Tény, hogy a vízözön a Föld világát tönkretette, ezt rengeteg legenda őrzi (Gilgames, Walesi kelta mondák,, Kanadai indiánok…) a régi korok embereiről, akik repülőn érkeztek, mindig keletről, s hozzájuk képest fehérek voltak. A mondákban említés van az un. „szent iratokról”, amiket a vízözön előtt sikerült átmenteni, de ezek szinte teljesen megsemmisültek.
Az a korunkat megelőző civilízáció hódító jelleget is öltött és tagjai bizonyos népeket és területeket hajtottak ellenőrzésük vagy közvetlen uralmuk alá Erre utalnak kelet Ázsiában, az i.e. III. évezredben és az azt megelőző időkben – a régi krónikák későbbi másolatai és a tibeti legendák szerint – ezt a vidéket az „égből érkezett” emberek uralták.
A régi indiai szankszrít nyelven írt mítoszok Vimcanaknak nevezett repülői? nagyon gyorsak voltak, melyet a pilóták a kedvükre irányítottak. A Mahabharátában részletesen leírja a repülő szerkezeti alapelveiről A Ramayanában és a Mahabharátában valóságos atomháború leírásával találkozunk A Véda-könyvekben atomfegyvert emlegetnek, melynek tüze városokat pusztított, fénye százezer nap fényével vetekedett. Egy másik óindiai szöveg, a Szamaragana Szutradhara részletesen leírja a különböző repülögépek előnyeit, hátrányait, leírja a hajtóanyagfajtákat, s az építésére alkalmas fémeket is.
Részletek a Mahabharátából:
„…Egyetlenegy lövedék az
univerzum teljes erejével rendelkezik. Egy fehéren izzó füst- és lángoszlop
emelkedett fel teljes fényében, oly vakítóan, mint tízezer Nap… ez ismeretlen
fegyver volt, vasból való villámsugár, óriási halálhajó, melynek a vrihnik és
andakák egész népét porrá égette… A holttestek a felismerhetetlenségig
eltorzultak; az edények látható ok nélkül összetörtek, és a madarak
kifehéredtek. Pár óra múlva minden élelmiszer megfertőződött… hogy a tűzből
kijussanak, a katonák a folyókba vetették magukat, hogy lemossák testük és
minden felszerelésük… ezek a hatalmas fegyverek… mintha szélfútta száraz lomb
lenne… úgy sodorták a harcosok tömegét harci paripáikkal és elefántjaikkal és
kocsijaikkal és fegyvereikkel együtt.. „
Ez bizony egy atombomba leírása, melynek megadja a bomba körülbelüli mértékét is:
”…Egy bot,
végzetes, mint halál jogara. Mérete 3 könyök és
Beszámol két rakéta levegőbéli találkozásáról is:
„…A két fegyver szabadon
lebegve találkozott egymással. Akkor a Föld minden hegyével, tengerével és
fájával reszketni kezdett, a fegyverek energiája minden élőlényt erősen
megragadott és felhevített. Az ég fellángolt, és a látóhatár tíz pontja megtelt
füsttel…”
Még ha évezredek választják el a modern atomkorunktól ezt az ősi háborút, az olvasó megborzong, mert már számunkra ismerős. Egy modern repülőgép felszerelve atombombával, valójában mérgesgáz, mellyel képes egy sereget öntudatlanságba ejteni, megmagyarázta a ködlövedék használatát is, amely vastag álcázóködöt kelt.
Ez a nagy háború az indiai kontinens északról történő „árja” meghódításával feltehetően azonos. Csak így érthetőmeg, hogy az ősi városok Pakisztánban, Mohedzsó-dáróban és Harappában hirtelen lerombolódtak, s a csontvázak a mai napig különösen rádióaktívnak bizonyultak.
A Rámájanában csodálatos leírások találhatók az évezredekkel ezelőtti repülőutakról. Ceylon és az indiai tengerpart látványának részletes leírása olyan természethű, hogy csaknem meggyőződésünkké válik, hogy az utazók valóban az égből látták a Földet. Ugyanebben a szövegben van egy párbeszéd, hogyan látszanak az űrutazások során az űrbéli dolgok. A szöveg olvasása elképesztően hat, ha arra gondolunk, hogy a szöveg keletkezése évezredekkel megelőzi a jelenlegi ismereteinket:
„…Ráma: E minden kocsik
legelragadóbbjának mozgása változni látszik.
Visisara:…E kocsi
elhagyá most a középen fekvő világot.
Szíta: Hogyan lehet,
hogy… a csillagkör nappal megjelenik?
Ráma: Királynő! Ez
csakugyan a csillagok egy köre, azonban a nagy távolság miatt
nappal nem láthatjuk, mivel
szemeinket a napfény elborítja. Csupán e kocsi
felemelkedésével tűnik el…és ezért láthatjuk a csillagokat…”
Kőfalak Óceániában, ponape szigetén
Relytélyes kősorok Nyugat-Franciaországban
3.
rész: A hódíó
árják
Most már tudjuk folytatni az első részt.
Az Indus – völgyi városok hanyatlása, majd eltünése egybeesett az árja invázió egymást követő hullámaival. A betörések kb. i.e. 2000 körül kezdődtek.
„… a hódító árják népe viszonylag alacsony kultúrájú, harcos nép volt, akik korábbi vándorlásaik során nyugatról, feltehetően az Ural vidékéről jutottak el a közép – ázsiai sztyeppékre…” (Veonica Ions: Indiai mitológia)
Veonica Ionstól idézett sorok utalnak arra, hogy feltehessünk újabb kérdéseket.
Kik is voltak az árják?
Itt fel kell idéznünk Hunor és Magyar legendáját „Rege a csodaszarvasról” és a hun harcmodort..
Mielőtt feltennénk még több kérdést, pár ténnyel meg kell ismerkednünk, ezért viiszamegyünk időben a vizözön előtti történelembe megismerkedni a hunokkal és magyarokkal is.
1.
„ A Csendes-óceánban létezett egy három halomból álló, óriás földrész, vagy
úgy is mondhatjuk, hogy világrész, amely Kr.e. 11542 esztendő május havának 13.
napján, az ottani éjjelen vulkanikus lángörvénytől elárasztva, az óceán mélyére
süllyedt. Ezt az elsüllyedt földrészt MU-nak Anyának, Földanyának, Anyaföldnek,
Anyaországnak nevezték, mert ezen a földrészen jelent meg egykor a Föld első embere, a bibliai Ádám…Földünk
minden talpalatnyi része az Anyaországnak lett a gyermeke, gyarmata...A
kontinens lakói,a Magyák tanították meg az emberiséget a föld művelésére, az
ökrök igába és a lovak szekérbe fogására… Aztán egy részükAmerikába,
Atlantiszon, Dél-Európán, Kis-és Nagy Ázsia keleti partjáig ment” (Csicsáky Jenő: A Magyar
nemzetcsalád útja Távol-Nyugattól Távol-Keletig. Sydney 1961.
2.
„…népünk őshazájának földrajzi helyére vonatkozólag jelenleg mintegy
nyolc javaslattal állunk szemben, melyek az urál-szibériaia vidék helyett a következő következő tájakra
helyezik a magyarság bölcsőjét:1. Magas Ázsia Hegyvidéke; 2. az Aral-tó
környéke; 3. Az Indus völgye;
3.
„..Az őskorezmi és a székely magyar írásjelek nagyszámú egyezése arról
tanuskodik, hogy a magyar írás jelkészlete a Krisztus előtti második évezredre
már összeállt. Ősi írásos kapcsolatrendszere keleten Kínáig, majd onnan az
euroázsia isztyeppéken egészen Európáig Terjed..” (Bozsóki Pál Gerő: Magyarok
útja. Szeged 2000.
Az ősmagyar rovásírás betűsora
Nílus-völgyi hieroglifák
Szanszkrít ABC
- Kr. E. III. évezredben Alsó-Mezopotámiban alakult ki egy fejlett civilizáció, melyet summér-akkád civilizációnak is neveznek. A summérok a magyarokkal közeli kapcsolatban voltak. Érdemes elolvasni Kézdi-Vásárhelyi Zoltán 1937-ben megjelent „A magyarok útja Indiától pannóniáig” c. könyvét. E kapcsolatból származik a summér-magyar közös szótár, melyben a summérgyökökből a származtatások száma az 1000 is meghaladja.
- A szittyarokonság elmélete sem nevezhető újnak a magyarok számára.
„…Szkítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernek hívnak. Kelet felé határa az
északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don folyó nagy
mocsaraival….ott bővebben van arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból
drágakő és gyöngy kerül elő. A szkítiával szomszédos, keleti tájon pedig ott voltak
Góg és Magóg nemzetei.Szkítiának első királya Magóg volt, a Jáfet fia, és ez a nemzet
Magóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékaiból sarjadt a
roppant hatalú Attila király….
Hosszú idők múlva pedig ugyanazon Magóg király ivadékaiból eredt Ügyek, Álmos vezér
apja, kinek magyarország királyai és vezérei a leszármazottai.” (Kristó Gyula: A
honfoglalás korának írott forrásai. Szeged 1995. 280-283.)
Röviden: A későbbi nagy népvándorlások országútjának ismert állomásai, amelyeken át
nyugatra jöttek a hunok is, de magyarok is.
A szkíták két népcsoporthoz tartoztak: a király – szkíták nem dolgoztak, ők „csak”
katonák
voltak, míg a többiek mezőgazdasággal foglalkoztak, vagy valamilyen kereskedő
szakmában jeleskedtek. Ötvöseik a legkényesebb görög ízlést is kielégítették volna.
6. A Képes Krónika (72, 73.) így ír: „ A világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó
hunok megsokasodtak: egybegyültek, és maguk közül kapitányokat rendeltek… majd
elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra. Kiválasztottak a 108 nemzettségből
tízszer
százezer harcost, vagyis minden nemzetségből tízezret; a többi hunt Szittyaországban hagyván vissza, hogy oltalmazzák ellenségétől széküket és országukat…
Egy lélekkel, egy akarattal mind a kapitányok kivonultak Szittyaországból, benyomultak a
besenyők fehér kunok, szuzdáliak, ruténok és a fekete hunok földjére. Továbbhaladva
eljutottak egészen a Tiszáig. A történelem vihara a hatalmas hun népcsoportot lesöpörte a
történelem színpadáról, míg a sokkal kisebb magyar kiállta a történelem erőpróbáját.
A hun nép viharos történelmének fontos dátuma 444/45, Amikor Bléda meggyilkolása
után testvére, Attila kezére jut a hunok feletti tejhatalom. Képrázatos győzelmei ellelnére,
birodalma alig élt tíz esztendőt, mert váratlanul meghalt. Halála után a leigázott népek
egymás után lázadtak fel. Fiai, akik között valóságos örökösödési harc tört ki, nem tudták
kivédeni az ellenük szövetkező, hajdan leigázott, de most fellázadt népek támadását. A
hunok egy része visszament keletre, egy kisebb csoport pedig Bizánc felé vonult vissza.
Attilának Csaba nevű fia nem volt. Vajon honnan ered a monda és a székely
hímnusz? Erre most nem keresem a választ.
Megáűllapítás: a hun és a
magyar nép rokonsága nem vitatható!
7. Merre vándoroltak tovább a Szittyaországban maradt hunok? India felé. Az a harcmodor,
amely a hunokra jellemző. A Mahabharátában olvasható. Ezért nem lehet csodálkozni,
hogy Indiában miért van Bihar tartomány és Magyarországon Bihar megye.Míg a hunokra
a magasabb termet, világos bőrszín, kék szem, szőke haj, addig a magyarokra a zömökebb
termet, barnább bőr barna szem és barna haj a jellemző. Még e két nemzet
keresztülbarangolta a fél földet, beolvadtak más nemzetek közé, megsokasodtak, de
jellemző jegyeiket génjeik nem vesztették el. A mai napig felismerhetők.
8. Mi a jellemzői a hódító
árjáknak?
Indiába érkezésük után, évszázadokig sem volt még írásuk és kevés művészeti alkotást
hagytak maguk után (alkotásaik többsége inkább fából, mint kőből készült). Magas
termetük, világos bőrük volt, ezért a legyőzött dravidákat „daszju”-nak, sötétbőrűeknek
nevezték. Nagyívók voltak, nagyszerűen bántak a lóval és kocsival, mesterien forgatták a
kardot, s ennek következtében gyors győzelmeket arattak.
Az elfoglalt rész neve Radzsputana olt, magukat radzsputoknak nevezték.
A további hódítások során új országok keletkeztek: Szindh, Pandzsab, Dzsammu,
Kasmír, Radzsasztán, Gudzsarát, majd később Kósala, Mithiliá, Kási, Kekaja, Angá,
Romapáda, Magadhá, Gandhára….Kósala ország a Himalája hegységtől délre, a „csendes
vízű Gangá közt fekszik…., amely gazdag és boldog, bővelkedik gabonával, marhával,
kövér legelőkkel virágzó kertekkel, gyümölcsösökkel.. Az ország fővárosa: Ajódha messze
földön híres szépségéről, pompás házairól, tágas tereiről, egyenes utcáiról.” (Jánosy István:
Rámájana.)
Kósala ország a Himalája hegységtől délre, a „csendes vízű Gangá közt fekszik…., amely
gazdag és boldog, bővelkedik gabonával, marhával, kövér legelőkkel virágzó kertekkel, gyümölcsösökkel.. Az ország fővárosa: Ajódha messze földön híres szépségéről, pompás házairól, tágas tereiről, egyenes utcáiról.” (Jánosy István: Rámájana.)
Az árják, a legyőzőtt dravidákkal ellentétben, seholsem telepedtek le hosszabb időre, szinte állandó harcok folytak még egymás között is a hatalom birtoklásáért. (testvérharcok: lásd: Mahábhárata – Pándava és a Kaurava fivérek harca.)
A dravida hiedelmek oly mélyen gyökereztek, hogy túl élték az árja hódításokat, az ikonfiguráinak több részlete újra feltűnik az első hindu kultikus istenábrázoláson.
Az árják magukkal hozták a saját vallásukat, fő istenük Indra volt Ez a vallás, amelny magába olvasztotta a hinduizmus gyökereit, lett az uralkodó mintegy hét évszázadon keresztül India északi részén, így alakult ki a hinduizmus gyökerei..
A hinduizmus gyökereinek kialakulását a brahmanák, a papok, filozófusok osztályának tagjai irányították (akik közé csak születni lehetett, bekerülni nem). A papok, mint kiváltságosak, közvetítő szerepet bíztosítottak maguknak az emberek és az istenek között, s ezért ők végezhették a szertartásokat. Az addig kialakult hitformák átalakítása, – legalább is a tanult emberek körében – amely természetes fejlődés, az egymást követő uralkodó házak, az inváziók, gazdasági változások és az ezek nyomán bekövetkezett társadalmi átalakulás hatására ment végbe.
Indiában alakult ki az első társadalom.
4. rész: Az indiai társadalmalom
Hogy történt a társadalom kialakulása?
Már a dravidák között is kialakultak a vagyonkülönbségek és északnyugat – Indiaában ősi, rabszolgatartó gabonatároló városállamok alakultak ki.
A dravidák sorsa az árja hódítással megpecsételődött. A görögökéhez hasonló vallású, katonai – törzsi demokráciában élő árják kialakítják a primitív kasztokat. A papi kasztok erősödésével fokozatosan élesedett a különbség a kasztok között.
A kasztrendszer a késő védikus korban i.e. 1000-8000 körül alakult ki, amikor az árják kiterjesztették hatalmukat és szükségessé vált számukra, hogy számbeli fölényben lévő őslakosságot beépítsék az árja társadalmi szerkezetbe.
Az e korban keletkezett, szálhagyomány útján terjedő nagy eposzok bizonysága szerint az emberek átléphettek egyik kasztból a másikba. Később, szinte teljesen a brahmanák hatására a kasztrendszer átléphetetlenné, bonyolultá merevedett.
(A papok így bíztosították maguknak a születés jogán járó legmagasabb kaszthelyzetet. Azt vallották, hogy kötelességük őrízniük a kaszt egészének biztonságát. Mindenfajta érintkezés az alsóbb kaszttal szigorúan tilos.) Minden kasztra (osztályra) más – más törvény vonatkozott.
A kasztrendszer:
1. Brahmanok
árják
2. Ksatriják
3. Vaisják
________________________
meghódított dravidák
4. Sudrák
5. Kitaszítottak, a kaszton
kívüliek.
Az árja szó az első három kasztot jelöli.
1. Kaszt: Brahmanok (papok, bölcsek, törvényalkotók, költők,
tanítók, zenészek) – értelmiség
2. Kaszt: Ksatriják (uralkodók, harcosok) – a mi feudális nemességünknek felel meg.
3. Kaszt: Vaisják (középnép – szabad parasztok, iparosok, kereskedők) – kereskedő rétegek.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
4. Kaszt: (tisztátalanak tekintett szolgáló osztály, amely elsősorban a meghódított, sötét bőrű
dravidákból állt – nem rabszolgák) – dolgozó, munkásosztály.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
5. Csoport a kaszton kívüliek – kitaszítottak – Azok az árják ill nem árják, akik a
kaszttörvényt a „Várnát” megsértették.
Ő isteni kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Srimad Bhavatam című műve második énekében így ír:
„… A virát purusa arca a bráhmanák, karjai a ksatriják, combjai a vaisják. A sudrák a lába védelme alatt állnak. Ő az imádandó félisteneket is felülmúlja, és mindenkinek kötelessége, hogy méltó javak felajánlásával áldozatot mutasson be néki, és elégedetté tegye… Az áldozatot tisztított vajjal és gabonával mutatták be… Az emberek inteligens rétege, vagyis a brahmanák osztálya irányítja az áldozatokat. A ksatriják osztálya gondoskodhat mindenről, ami az áldozatokhoz szükséges, a vaisja osztály vagyis a kereskedő társadalom, akik e javakat megtermelik, felkínálhatják ezeket az áldozatokra, a súdra osztály pedig kétkezi munkájával járulhat hozzá az áldozatok sikeres végrehajtásához. Így végezhető el az erre a korra javasolt áldozat…”
India gazdasága:
Az őslakosság már ismerte az un. Rézkultúrát (i.e. 2300), az árják megjelenésével pedig a bronzkultúra, az ötvözetek készítése terjedt el. Kb. i.e. 800 körül fedezték fel a vasat, majd Nagy Sándor hódításakor (i.e. 327-326) az acél vált ismerté.
Az arnyművesség, a drágakövek megmunkálása már az i.e 1000 körüli korban virágzott.
Elindulnak a monumentális paloták, templomok, oszlopok építése. (Az idomítható, kistermetű indiai elefánt nagy segítséget nyújtott a hatalmas kövek mozgatásánál.)
Kb: i.e 500-ra már messzi országokkal is kereskedelmet folytattak. A BHAGAVAD-GÍTÁ-ból megtudjuk, hogy Kínába, afrikába és a nyugat-európai országokba is eljutottak.
A könnyű ipar is magas fejlettséget ért el. Az indiai selyem, kasmír a mai napig világhíres. (A kasmír sál anyagát a kecske hasa alján lévő szőrből készítették, leheletfinom. Egy kasmír sál a karikagyűrűn keresztülhúzható.)
Mezőgazdasága már az ősi városállamokban kialakult. (i.e. 2300 Északnyugat-India) Az egyiptomihoz, babilonihoz hasonló kultúrát: derékszögű utcarendszereket, vízvezetékeket, csatornarendszereket találunk. Az árpatermesztés kb. i.e 1500 körül lendült fel.
A füveket először étkezéshez (tea, bors, s egyébb fűszernövények) használták, de i.e 1000 körül már ismerték a füvek gyógyító-mérgező hatását is. Füstölőket, illatszereket, bódító italokat készítettek. (Egyes indiai törzsek még napjainkban is „rágják a bételt”, mint narkotikumot, ezért pirosas a foguk.)
India irodalma
Az őslakosság és az indoárják egymásra ható kultúrájából alakult ki a vállalkozó szellem, az erős virágzó államok és a szankszrít nyelv. A szankszrit az első mesterséges nyelv, amelynek írását a papok alakították ki. A szent tanítások ekkor kerültek papírra. (A pálmalevél – papír élettartama kb. 600 év)
„India ókori irodalmának nyelve elsősorban a szanszkrít volt, ezért az óind irodalmat szanszkrít irodalom néven emlegetjük. (A szanszkríton kívül tamil nyelven is indult irodalom kb. az időszámításunk kezdetén.) A szanszkrít irodalom legrégibb termékei az i. e. 2. évezred végén és az 1. évezred elején keletkezett vallásos énekek,..”(Filozófiai Kislexikon, második, átdolgozott kiakás, Kossuth Könyvkiadó 1972), amelyek a négy szent könyvben: a Rig-Véda, Atharva-Véda, Száma-Véda, Jadzsur-Véda az un Védákban található.
Ide csatlakozik a védikus irodalom többi része: a brahmanák (magyarázó iratok), az áranjakák ( „erdei könyvek” remeték számára), az upanisádok (eredeti jelentése „bizalmas ülés” aztán „titkos tan”) és a szutrák (a védikus iratok tartalmát rövid szabályokban összefoglaló tankönyvek.)
A posztvédikus korszakról már többet tudunk. Az i.e. 1. évezred első felében Észak-Indiában több kisebb állam jön létre, amelyek az évezred második felében a Maurja dinasztia uralkodása alatt hatalmas kiterjedésű birodalomban egyesülnek. Ebben a korban fejeződik be a már védikus korban elkezdődő folyamat, amelynek során az irodalmi nyelv teljesen elkülönüla népi nyelvtől. E választékos, művésznyelvnek sz óind megjelölése saskrta, s erről kapta elnevezését a korszak irodalma, a szanszkrít irodalom.
A szanszkrít irodalom kimagasló két nagy eposza a MAHÁBHÁRATA és a RÁMÁJANA.
Az i.e. utolsó századaiban indult meg a szanszkrít tudományos (jogi, filozófiai, nyelvtani…) irodalom. A MÁNAVADHARMASÁSZTRA (Manu törvényei és előírásai) az óind jogirodalom alapja.
A drámairodalom (Bhásza) a kisepika, a lírai költészet (főként a szerelmi líra: Amaru,Bhartrihari) az i. sz. első századaiban virágzott fel. Az óind dráma kultikus eredetű, azokból a táncokból és énekekből fejlődött ki, amelyeket a vallási ünnepeken adtak elő. A kisepika első ránk maradt darabja Asvaghósa eposza Buddháról.
Valószínüleg az i.sz első századaiban élt Vátszjána. Tőle egyetlen mű maradt fenn: a Káma-Szútra (Szerelmi tanítások) tankönyv a szerelem tudományáról, amely hét részből áll.
A szanszkrít irodalom alkotásai közül a legkorábban és a legszélesebb körben a meseirodalo alkotásai terjedtek el. Indiában több mesegyűjtemény versenyzett egymással: Hitópadésa (A jó tanács), a Vétálapancsavimsatiká (A hulladémon huszönöt elbeszélése), a Kathászaritszágara (A mesefolyamok óceánja), a Rádzsataragini (A királyok folyama), a Pancsatantra (öt tanulságos eset), amely hosszú időn át politikai cselekvés tankönyvének számított.
Szokások
A házasság és a család:
Az indiai fiatalok zömének házasságkötése nem szerelmi kapcsolatból fakadt. A házasságkötés a szülők megeyezése alapján jött létre már gyermekkorban, amely a rokoni kapcsolatok szélesítésére, az országok közti kapcsolatok erősítésére, a vagyon növelésére irányult, vagy a fiú harci viadalon nyerte el a lány kezét.
A házasság nagyon fiatalon kötődött. Pl: Ráma királyfi 15 éves (Raámájana), Szulvahán rádzsa ifjabb felesége, Luna rányi, 12 éves volt.(Rádhá és Krisna szerelme)
Az esküvői zertartás körülményeit szintén a Rámájanából ismerhetjük meg.
Ráma és fivérei esküvői szertartása:
„… Dasaratha király elhalmozta igyelmével. És tiszteletével a királyi
vendégét. Másnap reggel pedig a szent bölcsekkel együtt a szertartás
színhelyére vonult. Vidzsaja kedvező órájában Ráma, miután fivéreivel együtt
díszbe öltözött, és miután minden készületet megtett az esküvőre, maga előtt
küldte Vaszisthát és a többi nagy szent bölcset…Vaszistha, a boldogságos
remete, azután a bölcsek bölcsével, Visvámitrával és az erényes Satánandával
együtt előírás szerint elhelyezte az oltárt a szertartásterem közepén.
Körülvette minden oldalról jó illatokkal és virágokkal, tiszta vázákkal,
bimbókkal teli korsókkal, tömjénégető serpenyőkkel, kagylóforma szerekkel, kis
és nagy kanalakkal, Arghjához való melencékkel, sült magvakkal, árpakásával
tele tányérokkal, darbha-virágfűzérekkel. Minden mozdulat, szó előírás szerint
történt, a kellő Mantra-idézetekkel. Miután tüzet tett az oltárra a remeték
bikája Vaszistha szüntelenül a Mantrákat idézve, fölajánlotta Agninak (a Tűznek)
az áldozati ajándékokat, aztán kézen
fogta a fölékszerezett Szítát, odavezette a Tűzhöz, arccal szembe
Rámával. Ekkor így szólt Rámához Dzsnaka:
-
Íme az én erényes
lányom, Szítá a tiéd! Vedd el őt, és légy boldog! Fogd a
kezét kezedbe, hogy urához hűségesen kövessen téged mindörökre, mint az
árnyékodat!
Ezt mondván bepermetezte Szítát a Mantrákkal megáldott vízzel.
-
Jól van! Jól van!
– kiáltottak mind az istenek és a szent bölcsek.
Megcsöndültek mind az égi gongok, fölösen
hullott virágeső.
Majd miután így Rámához adta Szítát, a könnyben úszó szemű Dzsanaka így
folytatta:
-
Laksmana, lépj
ide és légy boldog! Íme itt van a lányom, Urmilá, vedd el,
fogdd kézen, ne tétovázz!
Majd így fordult Bharartához is:
- Vedd a
kezedbe mandaví kezét, oh Rághu-sarj, és légy boldog vele!
Végül az mondta Satrughnának:
-
Vedd a kezedbe
Srutakrírti kezét, és légy boldog! E pillanattól fogva mind
e hősök nyájasan és fogadalmukhoz hűségesen
éljenek együtt hitveseikkel!
Erre a négy fivér megfogta a négy nővér kezét, Vaszistha rendelése
szerint körüljárták mátkáikkal a Szent Tüzet, az oltárt, a királyt, a szent
bölcseket. Így lettek egymásé a szent előírások
szerint. Fölösen hullott virágeső az Égből, és az isteni gongok, himnuszok,
szimfóniák csöndítésére táncra perdültek a tündérek (apszraszok), dalra
tendültek az égi zenészek (gandharavák), a Rághu-fiak esküvői szertartása
alatt. Csodálatos látvány volt.
Ez alatt pedig a
királyfiak háromszor vezették körül mátkáikat a Tűz körül, majd velük együtt
megtértek sátraikba, a király és szent bölcsek kíséretében…”
Jánosy István: Rámájana
Az un. Gangharvaházasság szertartása: tüzet hoznak valamely bráhman házból, és meghintik a földet kusafűvel, tűzáldozatot mutat be a vőlegény, és nőül veszi aráját a vallási törvény előírása szerint. Aztán tudtul adja az eseményt szüleinek. Az a házasság, amely a Tűz előtt köttetett, többé nem semmisíthető meg.
Miből állt egy hozomány? Ráma Szítával a következő hozományt kapta: „.. sok százezer tehenet, továbbá száz rabot és rabnőt, elefátokat, lovakat, kocsikat fölösen, seregeket, ruhákat ékszereket, drágaságokat…”(Jánosy István: Rámájana)
„… A házasságkötést követő három nap a házastársak padlón alusznak, tartózkodnak a nemi gyönyörtől, édesítetlen, sótlan ételekkel táplálkoznak. A következő hét napon vidám zeneszó mellett fürdenek, feldíszítik magukat, együtt étkeznek, és a rokonok meg a jó barátok látogatásait fogadják. Ezen szabályok minden kasztra érvényesek.” (Vátszjájana: Káma-Szútra)
A férfi csak a 10. napon közeledhet a fiatalasszonyhoz. A fiatalasszony számára szigorú erkölcsi szabályok voltak. Félrelépés esetén a férj a feleség orrát leharaphatta, haját levághatta, a háztól elüzhette. A hozományt vissza nem adva kaszton kívüli helyzetbe is kerülhetett, amely egyenlő a teljes kiközösítéssel (a megjelőlések miatt), az éhhalállal. Csak a fiatalon ozvegyen (érintetlenül) maradt nő mehetett még egyszer férjhez. (Kb. ezelőtt 50 évvel még megtörtént Indiában, hogy a feleségnek a halotti szertartáson követnie kellett a férjét a máglyán.
A férfiak vagyoni helyzetüktől függően több feleséget tarhattak, szexuális vágyaikat házasságon kívül is élhették.(A király igénybe vehette az új asszony első éjszakáját.)
A királyi feleségek kivételével a nőkre nagyon sok munka hárult. Pl: a 3. kasztból „egy vaisja feleség” teendői: tisztán tartja a lakást és a férjét, bevásárol, ízletes ételeket főz, gondoskodik a saját készítésű illatosító szerekről, ellenőrzi és irányítja munkásait, beszedi az adót, kifizeti a béreket. Amint látjuk, egy kerskedő családban a férj teendője az üzletkötés, az asszonyé a végrehajtás. A fiatalabb asszonynak az első feleség kedvét, s mindkettőnek az anyósa hangulatát kell lesni.
A családok nagy közösségben, familiáris viszonyok között élnek. Minél nagyobb volt (több fiúból állt) a család, a nemzettség, annál erősebb, hatalmasabb lett, míg egyetértésben, összetartásban éltek. De az irígység, a hatalomvágy, a rangkór, ha felütötte a fejét, elkezdődtek a harcok a familián belül. Ezért alakulhatott ki, hogy India több száz királyságra bomlott.
Az öltözködés:
Minden kasztnak külön-külön öltözködési szabályai – a ruha anyaga, színe, diszítése, ékszerek viselete – voltak. Viszont egységes követelmény volt a test tisztántartása, a test ápolása, illatosítása, különböző jeles napokon a festése, diszítése az anyagi helyzettől és a kastzsabályoktól függően.
Jeles napoknak számított az esküvő, a halotti és a hálaadási szertartások. Indiában erősek volta ezek a szokások, tudjuk, hogy Ghandit is az ősi szertartás szerint temették el. (Az égett hússzag elkerülését a halott különböző olaj és illatosítószerek bekenésével érték el. A tetem elégetésével védték a termőtalajt a szennyeződéstől.)
Az ősi halotti szertartás:
„…Bhísma és Vidura úgy döntött, hogy az elhunyt uralkodó
emlékére a szertartást
szent ligetben mutatja be.
Indultak is a városból
Pándu udvari papjai,
s vitték a füstölőszertől
és vajtól lobogó tüzet.
balzsamokkal s virágokkal
borított ruhák közé
csavarták s feldiszítették a két testet a többiek,
s ékes hordszékbe ültették
Mádríval a halott királyt.
Fénylő fehér napernyők és
nagy jakfark-legyezők alatt,
harsogó zeneszóval kelt
útra az óriás menet;
szolgák százai szórták szét
marokszámra a gyöngyöket
a
kapkodó tömeg közé Pándu halotti ünnepén.
Az élen fehér gyolcsba
öltözött áldozópapok
dísztálban hordva híg
vajjal élesztették a szent tüzet,
s a papok, harcosok,
polgárok, szolgarendűek ezrei
fájdalmasan kiáltozva
követték a halott királyt:
„Hová indulsz, örök kínba
taszítva minket, ó, nagyúr!
Oltalmazónnk s irányítónk,
ne hagyd magára népedet!”
Zokogtak a Kuruk, Bhísma,
Vidura és a Pándavák.
Egy Gangá menti szép erdő
mélyébe ért a gyászmenet,
s ott letették a hodszéket,
melyen a ragyogó szavú
hős tigris, az igaz Pándu
feküdt asszonya oldalán.
Sokféle drága illatszert és
balzsamos kenőcsöket
kentek rájuk, s behintették
szantálporral a holtakat,
testükre hófehér, díszes
köntöst adtak szokás szerint,
s amint a Pazar ágyakhoz
szokott hős férfi ott feküdt
ékes ruhákba öltözve, olyan
volt, mintha élne még.
A
temetési szertartást végző szent áldozópapok
olvadt vajjal behíntették
Mádrít és az uralkodót,
a testeiket a máglyára
tették előírás szerint
a lótuszok, a szantálfák és
más illatszerek közé.
Ambáliká, a hős anya, mikor
meglátta gyermekét,
felsikoltott a bánattól, és
eszét vesztve földre hullt.
Az ájult anya láttán a
polgárok valamennyien
fájdalmasan kiáltoztak, és
gyászolták királyukat.
Jajveszékelve sírt Kuntí, s
hallva sikoltozó szavát,
a
földön felzokogtak mind az emberek s az állatok.
Könnyezett a dicső Bhísma s
Vidura, Vjásza bölcs fia,
és emésztődve hullatták
könnyeiket a Pándavák.
Aztán Vidura és Bhísma, a
Pándavák s az asszonyok
elvégezték a tisztító
szertartást valamennyien.
Kopár földön aludtak kinn a
Kuruk és barátaik,
eltávozott a városból a
vígság, nyugalom és öröm,
így töltött el tizenkét éjt
az ország nagyja s apraja.
Akkor Kuntí, a bölcs Bhísma
s Dhritarástra, az új király
nektárédes itallal nagy,
pazar halotti tort adott,
lakomáztak a hős Kuruk és
bráhmanok ezrei,
s kincseket, földeket
kaptak bőségesen a nemes papok.
Megtisztulva a szertartás
szerint, a nép s a Pándavák
Visszatértek a városba,
akkor letelt a gyászidő…”
(Szerdahelyi István: Mahábhárata)
Ételek:
Az ünnepeken, de más napokon is jelentős szerepet kapott az evés és ivás. Az indiai ételek még a magyar gyomor számára is nagyon erősek, fűszerezettek. Az erősen fűszerezett ételekhez különböző italokat ittak. A bódító italokat máskor is kedvelték, mesterei voltak a különböző növényi párlatokból készített, különböző erősségű italok előállításának. Ennek az „ősi gyökérnek” tudható, hogy a romák nem borivók, hanem az égetett szeszeket kedvelik.
Füvek:
A különböző füveket először étkezéshez használták, majd használatuk során tapasztalatokat szereztek az egyes füvek gyógyító erejéről. A füvek ismerete „apáról fiúra” szállt. Indiában már i.e. 120-ra kialakult az orvostudomány, a kórházak alapjai, a boncolás. A Mahábháratából megtudjuk, hogy a „lombik bébit” a mesterséges megtermékenyítést is ismerték.
Jövendőmondás:
A jövendőmondás, csillagjóslás – a brahmanok tudománya – is az ókorra tehető vissza.
(A füvek ismerete, a jóslás-jövendőmondás tudománya a romáknak a vándorlás alatt is megmaradt Európában ez nagyon sok bajt hozott a fejükre. Különösen a nőkére, akiket előszeretettel vádoltak boszorkánysággal a keresztény papok és rendeztek látványos boszorkányégetéseket.magyarországon az un. „Szegedi boszorkányper” volt híres.)
Zene-tánc:
A zene a tánc az indiaiak mindennapi életépbe beleépült. Ezek:
- vallási szertartási táncok,
- egy felvonásos táncos színjáték,
- esküvői táncok,
- állatutánzó és vadésztáncok
- balettszerű táncok,
- templomi táncok,
- fejedelmi udvarok tánca….
India leigázása a vándorlási folyamatig
India apró királyságokra szakadása, a sok belső harc, legyengítette India erejét. Viszont a messzi földön híres gadagsága, fejlettsége sorban vonzotta a környező országokat és ők elindították hódító hadjárataikat
i.e. 700 körül a királyságok között véget érnek a hatalmi háborúk. Magadhá állam
(Benarestől keletre) sorra magába olvasztja a környékbeli kiskirályságokat.
A papi kaszt túlságosan nagy hatalma és a kasztrendszerek ellen, mozgalmak
keletkeznek – buddhizmus, dzsainizmus -, s kezd elterjedni a jóga.
India ekkor élte a virágkorát, s ez a gazdagság mágnesként vonzotta a
hódítókat.
i.e. 600 vége felé Gandhára az Achaimedák (ókori Irán) keleti providenciája lett.
i.e. 514. Dareiosz perzsa király megszállja az őshazai részt Pandzsabot. (Pandzsab szó öt
folyót jelent, melyek az Indus mellékfolyói: Dzselum, Csenab, Szatledzs, Ravi
és Beasz. A folyók atyját, az Indus folyót az ősi mesevilág Abbá Színdh néven
is emlegeti.)
i.e. V. században Indiát a
érték.
i.e. 322-326. Az Indus völgyét Nagy Sándor foglalja el.
i.e. 322. A Maurja birodalom része lesz. E kor neves királyai: Csandragupta, Binduszára.
A hatalom gyakorlására ekkor jelenik meg az „államelmélet”, amelyet Kautaljá
főminiszter dolgozott ki.
Pánini megalkotja a szankszrít nyelvtant.
Papírra kerül a Mahábhárata fő cselekménye és a Bhagavad-Gítá.
(A Bhagavad- Gítá – szent tanítások az árjáknak, a Mahábhárata a sudráknak
és a lecsúszott árjáknak ajánlott.)
i.e. 273. Dél – Indiát elfoglalja Asóka, Csandragupta unokája, aki maga is megtér
buddhistává. Összeíratja a buddhista szentiratokat (kánon), betíltja az emberölést. Az építkezési kultúrában megjelennek a felíratos emlékoszlopok.
Válkimi ? írásba fekteti a Rámájana fő cselekményét.
Papírra kerül Manu törvénykönyve
a Mánavadharmasásztra avagy Manu
szmriti óind jogirodalom, amely tartalmazza az előírásokat India négy kasztjának
– varnájának - jogairól és kötelességeiről. (Később a négy rendből álló stuktúra a kasztok százaira, ezreire bomlott.)
i.e. 75. A Káuva - dinasztia uralkodik. Megélénkül a Siva, Visnu népi kultusz.
i.sz. 50. Belső ázsiai törzsek foglalják el Indiát, a Kusán – dinasztia uralkodik. Majd
a Szaszanidák győzték le.
i.sz. 120. Kauiska király uralma. Az uralkodó vallás a buddhizmus.
Kialakul az orvostudomány. (boncolás, a kórházak alapjai)
A Rámájanát visnuista felfogásban átdolgozzák, Megjelenik a Káma – Szútra
szerelmi tanítások.
i.sz. 320. India Gupta nagybirodalom.
Eltűnik a buddhizmus. A hinduizmus, brahmanizmus, a kasztrendszerek a
reneszánszukat élik.
Nagy templomépítkezések kezdődnek.
Kiemelkedő személyiség e kor költője: Kálidásza.
Megjelenik a Pancsatantra, állatmesegyűjtemény.
Majd rövid időre India a Hún birodalom uralkodása alá esik.
A vándorlás elé
A romák őshazája India
észak-nyugati része, a
magyar lovari hindi
egy jekh ek
kettő duj do
három trin tin
ház kher ghar
haj bal bal
szem jakh akh
hús mas mas
hely than than
falu gav gav
ki? kon? kaun?
Tehát a
Sajnos nincs anyaországunk, (habár India felvállalta) mert a mai térképen ez szétdarabolva látható (Hisz nics Nagy Magyarország sem)
Az őshaza az öt folyó és környéke:
1., Szind Ma Pakisztán
2., Pandzsab India észak-nyugati tartománya (Punjab = öt folyó)
3., Gudzsarát India nyugati része ai Indus torkolatától délre
4., Radzsaszthan (Rajasthan) Pandzsab és Gudzsarát között van. (Korábbi neve
Radzsputana volt, a radzsputok földje, a mai neve királyok
földje. Magukat Ramajana hőseitől származtatják. Radzs =
urat, királyt, a sztan pedig a romaniban than = helyet jelent.
5. -6., Jammu, Kasmír Észak - India
Írásos emlékek, források nem maradtak fenn, amelyek tanusíthatnák, hogy a romák miért és milyen körülmények között hagyták el hazájukat Indiát, és kerestek új hazát. Viszont India történetének és a mai viszonyainak ismerete sok mindenre magyarázatot ad.
India népét már a legrégibb időktől kezdve természeti katasztrófák érték. A mondavilágból számos mese utal rá. A hódító idegen csapatok özöne, akiket csábított India fejlett ipara és kultúrája, valamint a kiskirályok közötti állandó hatalmi harcok állandó rettegésben tartotta az életüket. Az évezredek során kialakult kasztrendszerek, társadalomszervezet, az egyes rétegek, csoportok merev elválasztása, a páriák (a kaszton kívüliek) szörnyű kitaszítottsága nem jelentett különösebb vonzerőt a birodalom északi részein, még a nemzettségi szervezetekben élő törzsek számára sem.
Egy új és jobb élet reményében kb. időszámításunk kezdetén megkezdődött a vándorlás. Egy csoport igyekezett az Ural felé, megkeresni a rokonokat, a magyarokat és a hunokat. (i.u.III. sz. Indiában hun uralkodó van. A magyarok Indiai jelenlétére utal, hogy ma is található ott „Bihar” tartomány.) Egyes kis csoportok később a hunokkal visszatértek, míg mások a magyarokkal maradtak végig és a honfoglaláskor együtt érkeztek Magyarországra.
Ennesy György Johannes Bárdosy szerint II. András szentföldi hadjárata során csatlakoztak egyes cigány csoportok a magyar sereghez. (Megjelenik a „cigány” szó.) Adriano Collocci által közölt II. Ottokár IV. Sándor pápának írt levelében beszámol a király IV. Béla király
fölött morvamezei győzelméről, amelyben megemlíti, hogy a magyar sereget alkotó népek között cigányok is vannak.
A romák jelenlétére a településneveinkből is vonhatunk le következtetéseket. Az okmányok szerint Czigánd nevű település már 1329-ben, 1381-ben, 1409-ben volt Magyarországon. A Czigányt (Czigány, Zigan), mint nemzettséget 1373-tól említik a források Szabolcs és Zemplém megyékben, 1377-től „Egyházas Cigány”-ról többször esik szó.
A Görögországból kiinduló szláv területeket is érintő, első nagy roma hullám bevonulása a XV. század elején érintette magyarországot, egy király, három herceg és leszármazottjaik vezetésével. (Zindelló király, András, Mihály és István herceg). Őket romunglóknak és zenész cigányoknak is hívjuk.
A második nagy hullám bevonulása az 1800-as évek közepe táján történt. Románia- Moldova történelméről alig tanultunk, pedig szomszédos állam. Kevesen tudják, hogy Europában Románia volt az egyetlen „fehér” rabszolgatartó állam, ahol a hatalmi harcok olyan erősek voltak, hogy a román vajdák egymást is rabszolgájukká tették. (Így lett a nagy Bogdán vajda is családjával és embereivel az 1200-as évek középén rabszolga.) A rabszolgafelkelés elől menekülő kereskedelmet folytató romák (oláh cigányok) ekkor érkeztek Magyarországra. Nyomukban hamarosan jöttek a szökött rabszolgák is. (beások, kulitárok). Ök az akkori román nyelvet beszélik. Tovább nem mentek. Erről olvashatunk Lakatos Menyhért csodálatos, több nyelvre lefordított könyvéből a Füstös képek-ből is.
Még a vándorlás elé meg kell jegyeznem a következőket.
Ne csodálkozzunk azon, hogy a romák vándoroltak, hisz minden nép vándorolt, míg hazát nem talált, melyet elfoglalt valamilyen úton-módon. A romák Európában már lakott területekre érkeztek és nem kezdtek harcokba.
A szekereiken sem kell csodálkozni, hisz e kor utazó eszköze ez volt. Gondoljunk az amerikai telepesek vándorlására (karavánokban szekereken), és hogy a letelepedésükhöz ki kellett írtani az indiánokat. A romák nem írtottak ki népeket, csak ők is élni akartak embehez méltóan.
5. rész: Elindul a vándorlás
A cigányok (a romák) – hosszas vándorlásuk során – számos néppel kerültek érintkezésbe. Ezért nagy vérkeveredésen mentek keresztül (Ez orvosi szempontból nagyon jó.), azonban az avatatlannak sem nehéz felismerni az embertani hasonlóságot a romák és a hinduk között. A letelepedett romák jelentős mértékben keveredtek az illető országok népeivel.
Az együttélés hatott a nyelv alakulására is: a perzsa „biberi” (bors), a török „raj” (úr), a szláv „vulica” (utca), a magyar „pékel” (süt). Persze arra is van példa, hogy a roma nyelv hatott a környezetére: biboldó – zsidó, dilono – dilis, bolond, duma – beszéd, hang, csoró – szegény, lové – pénz, manus – ember….
A továbbiakban a cigány szó helyett csak a roma szót használom. A kisebbségi törvény, a roma nyelv akkreditálása jogot ad arra, hogy ne a többségi társadalom által a szegénységi szubkultúrába sorolt néppel együtt gyűjtőfogalomként kezelt cigány szót használjam.
Az „egységes” roma nép, mely Indiában szigorú osztályrendszerben élt, hazájuk elhagyása után változáson ment keresztül. Az egység megbomlott, kénytelenek voltak kisebb – nagyobb csoportokban vándorolni, hogy megélhetésük biztosítani tudják. A foglalkozások, megélhetési formák köre is bővült a vándorúton, amelyek beépültek az ősi foglakozásaik közé.
A roma társadalom, bár kívülről primitívnek látszott, nagyfokú szervezettséget árult el a belső dolgok tekintetében. A romák törvényei belülről fakadtak, betartása kötelező érvényű volt, anélkül, hogy valami külső kényszer hatása követelte volna meg. – Romani Kris - Önzés, kapzsiság, vagyoni különbségekre való törekvés nem volt náluk. Egymásét nem bántották, minden közös volt. Ez az összetartás a csoportok továbbélésére védelmet nyújtott, de nem engedett kiugrási lehetőséget belőle.
Térben és időben, különböző hullámokban indultak el.
Az első hullám kb. időszámításunk kezdetén indult el az Ural felé, megkeresni a hun és magyar rokonokat. Később sokan visszatértek a hunokkal együtt. Lásd Gr. Antall József és Dr. Leksza Manush által készített térképek összesítését.
A második hullámban már nagyobb tömeg
kezdte meg vándorlását az első három évszázadban. Nyelvi elemek is bizonyítják,
hogy Perzsiában, a
A IX. század környékére tehető az az időszak, amikor a romák már két elkülönült csoportban éltek: a phen és a ben csoport.
A romák eredete
A romák eredete, származása és hitvilága a környező lakosság előtt ismeretlen, tehát az egyszerű magyar ember szemével nézve gyanús. Vajon miért?
A magyar emberek sokkal többet tudnak pl. a négerekről vagy az indiánokról, mint a romákról, pedig velük együtt élnek.
Ezért
elengedhetetlen, hogy a társadalomnak az a rétege, amelynek a legjelentősebb
szerep jut a jövő nemzedékének felnevelésében alapvető ismeretekkel
rendelkezzen ezen etnikum kapcsán.
A romák az europid nagyraszhoz tartoznak, eurázsiai eredetüek és indoeurópai nyelvüek. Ezen népcsoport tagjai az Európába bevándorolt utolsó keleti népek közé tartozna, nincsenek területhez és országhoz kötve. (Napjainkban egy újabb bevándorlási hullám indult el keletről Kina, Japán és Románia területéről.)
Néhány Nyugat-Európai országban megnevezésük Egyiptomi eredetre utal ( egyptien, gypsy, gitano), de ezek valószínüleg csak mondai hagyományok eredeztethetők, habár a XV-XVI. Században létezett egy megerősített cigány település, Gyppe, a peleponészoszi Modon erődítménye előtt, amire utalnak ezen elnevezések, ugyanis „ek-Gyppe” annyit tesz Gyppéből. Gyppe mai neve Methoni.
Indiai eredetre utalnak Valy István leydeni
teológus diákévei tapasztalatai is, aki
a VIII-ik században felfigyelt arra, hogy Indiai diáktársainak beszéde hasonlít
a környékükön élő romák beszédére. Megtudta azt is, hogy Indiában van egy hely,
amit Zigania névvel illetnek. Zigania lakói brahmanok, akiknek a nyelve
szanszkrít. /J. Suchy 1968/
Indiára lehet visszavezetni a „rom” nevet is ahogy a cigányok magukat nevezik más népektől való elhatárolás végett ( A „rom” szó jelentése „ ember” vagy „ férfi”, amíg a „ romnyi jelentése „nő” vagy „ asszony”. Nyelvük a szanszkrítból származó romani.
Mivel gondolkodó ember vagyok és mindenben keresem az ok-okozati összefüggéseket, így felmerült bennem pár tény, amit most leírok.
Országunk
betűjele „H” neve más országoknak „Hungária”, az az ország ahol régen hun
testvérünk birodalma volt.. Mégis mi magunkat magyaroknak nevezzük és az országunkat Magyarországnak hívjuk. Ha ez így helyes, akkor a kisebbségi törvény megfogalmazása
helytelen. Vajon miért?
Mint kisebbséget elismeri a törvény cigánynak, de zárójelben odateszi roma-beás. Nahát! Ez olyan, mint mikor az egér a nyulat nem különböztei meg egymástól csak az állat szóval jelölö meg őket. Cigány kisebbség nincs. De van külön roma etnikum és külön beás nemzetiség. Nézzük miben különbözik a két népcsoport egymástól:
Nyelv: A roma a szanszkrítból származó romani nyelvet használja. Nem kell ahhoz romanit beszélni, hogy meg lehessen különböztetni a beástól. A romában nincs mássalhangzó torlódás, és nincs „ü” és „ő” hang. A beás az órománból származó beás nyelv, szláv hatású, sok bent a mássalhangzó torlódás és van bent „ü” és „ő” hang. Sikerült elérni, hogy mindkét nép nyelvét külön-külön akreditálják és nyelvvizsgázni lehet belőlük. Ez már a haladás első lépcsőfoka.
Földterület: A romák Észak-India és a
Ami még a mai napig is sok közös vonást mutat az a szegénységi szubkultúra, amely összekapcsolja a beást és a roma kaszt alsóbb rétegeit. De hát, ha így gondolkodunk, akkor nagyon sok szegény népcsoportot cigánynak lehetne nevezni. Napjainkban egyre több „magyar” szegényedik le, hajléktalanok lesznek Akkor ők is cigányok?
Most már ideje lesz, ha a csak a romák vándorlási útvonalával foglalkozunk. Az 5. részben említett 2. hullámmal foglalkozunk.
Útvonalak:
1. vándorlási hullám:
Kb. időszámításunk
kezdete körül Etelköz felé a magyar testvérek megkeresésére.
2. vándorlási hullám:
A III. szászadtól a IX. századig a romák Perzsia, vagyis a mai Irán területén tartózkodtak. Erről az időszakról sok feljegyzés nem maradt. Csak Iszfaháni Hamza és Firduszi írók könyveiből tudjuk, hogy a romák kimagasló zenei képességükből éltek, a népet szórakoztatták Nem indítottak támadást Perzsia elfoglalására!
Körülbelül a IX. század környékére tehető az az időszak, amikor is két elkülönült csoportban élhettek, mint ben- és phen cigányok.
A ben csoport kétfelé vált és egy részük a félszigeten lefelé, a másik részük Egyipitom felé majd a Hispániai-félszigetre vette az útját.
A phen csoport Európa felé közeledett. E csoport útját kisérem figyelemmel.
A IX. században már Görögországban éltek, Krétán, Szümon Szimeonisz „de gente chami”-ról ír. Akik cigányok lehettek. A korabeli balkáni okiratok kivétel nélkül, a jelenlévő cigányokkal, mint etnikummal foglalkoznak. Görögország a romák második őshazája.
Ezt a tény támasztja alá, hogy a peloponneszoszi Modova várostól kb. 40 mérföldnyire volt a „Gyppe” nevű település. 1483-ban 300, 1519-ben már csak 30 barakból állott. Itt érte őket legerősebben a külső hatás, a görög nyelv, a görög kultúra. A görög kultúra és a keleti egyház területén ezekben a századokban egyre gyakrabban találkozunk a cigányok említésével. Krétán 1322-ben, Cipruson 1332-ben, Korfun 1346-ban említik őket. Még cigány várak is épültek, mint Giftokastron. Görögországban a romák patriarchális viszonyok között éltek, hűbéradót fizettek.
Folytatom!