Colosseum

Colosseum Róma egyik szimbóluma, a Colosseum, a legnagyobb amfiteátrum, amely a Római Birodalom idején épült, a római építészet egyik legjelentősebb alkotása. Az aréna Kr. u. kb. 70-72-től 80-ig épült. Eredetileg 50 ezer néző befogadására volt képes, gladiátorviadalokra, állatviadalokra, és egyéb előadásokra használták. Színhelye volt a kora-kereszténység idején nyilvános kivégzéseknek, amelyeket állatviadalokkal kombináltak.

Eljutás: Metró: B vonal: Colosseo megálló. Busz: a Terminitől, vagy a Vatikántól 64-es a Piazza Venezia megállóig, a buszmegállótól 5 perc gyaloglás a Colosseum. A Trasteverétől 8-as villamos a Largo Argentina megállóig, majd 87-es busz.

Belépőjegy (2009): Kombinált jegy: Colosseum, Forum, és Palatinus múzeum: 13,5 Euró. 18-24 éveseknek: 8 Euró. 18 év alatt, és 65 év felett 1,5 Euró. - Itt is megvásárolható

Nyitva tartás: 08:30-tól napnyugta előtt 1 óráig (január 2-től február 15-ig 16:30-ig, áprilistól augusztus 31-ig 19:15-ig...)

Az Örök Város egyik jelképe a hatalmas Amphitheatrum Flavium, vagyis a Colosseum. Ezt a nevet a középkorban kapta Néró császár monumentális (colossus), 30 méteres szobráról, mely mellette állt. Vespasianus kezdte el építtetni i.sz. 69-ben a Domus Aurea (Aranyház) parkjához tartozó mesterséges tó helyén. Fia és utóda Titus avatta fel i.sz. 80-ban, szertartásos ünnepség keretében. 100 napon át, 5000 vadállat lemészárlásával ünnepelték az ellipszis alakú aréna létrejöttét. A hely elsődlegesen a gladiátorharcok és más játékoknak (színlelt vadászat vadállatokra) adott otthont.A rendkívül ésszerűen megtervezett építmény becslések szerint 50-55 ezer ember befogadására volt alkalmas, a zavartalan áradatukat pedig 80 bejárat biztosította.

A belső lépcsők és folyosók rendszere keresztül-kasul áthatja az épület tömegét. A hatalmas rom belsejében járva az egymással átszövodő, egymást fokozó tér- és tömeghatások váratlanul kitáruló távlathatásokkal váltakoznak. Mérhetetlen erők küzdelmét érezzük az anyagban, és a terek felszabdalása, a távlatok ütemes osztása következtében látszólag még meg is növekszik az épület. Ezért nincs is értelme a Colosseum méreteit adatszeruen elsorolni. A puszta méretek önmagukban semmit sem mondanak.A kolosszális formák tényleges hatása a döntő, különösen, ha mögöttük a tartalmat keressük. A Colosseum külso részét négy, 50 méter magas, édesvizi mészkőből (travertinából), tufából és téglából emelt körfal alkotta. A három első gyűrűt féloszlopokkal tagolt árkádsorok alkották.

Az emeleteket a boltíves árkádsorokon eltéro oszloprenddel jelölték: a földszintet dór, az elso szintet ión, a harmadikat korinthoszi oszlopok díszítik. A legfelso szintet – amelynek ma már csak az északi részét tekinthetjük meg- korinthoszi falpillérek tagolták, ezek 80 részre osztották a körfalat, és minden másodikon ablak tátongott. A legfelso emeleten elhelyezett konzolok és talpkövek azokat a hatalmas rudakat tartották, melyek segítségével az amphitheatrum arénáját ponyvával fedték be. Ezzel védték a közönség a naptól és esőtől. A Colosseum körül ma is látható alacsony kőoszlopokhoz erősítették azokat a köteleket, melyekkel a ponyvát feszítették ki. A Colosseum belsejében az eredeti ülések és a padlózat nagy része i.sz. 217-ben, egy hatalmas tűzvészben megsemmisült. Ezt követően további elemi károk tovább rongálták állagát. 1320-ra a déli része teljesen leomlott, köveit más, újabb épületek építésére elhordták (pl: Palazzo Venezia, Palazzo Barberini). Az aréna fobejáratait a hosszanti tengely két végpontján alakították ki.

Az első nyugati kapun át léptek színre a gladiátorok, a másikon át vitték ki az elesetteket. Az állatokat úgy léptették színre, hogy megjelenésük minél nagyobb meglepetés legyen a nézők számára. Rejtett ajtókat használtak, a ketreceket pedig hatalmas csigák segítségével juttatták fel a porondra a föld alatti harmadik szintről. A gladiátorjátékokat legeloször Brutus Pero temetése alkalmából rendezték meg, ezután terjedt el és egyre nagyobb méreteket öltött. A nézőket rang és nem szerint szigorúan elkülönítették egymástól. A legalsó szinten külön páholya volt a császárnak és a Vesta szüzeknek. Mellettük széles emelvényen foglaltak helyet a szenátorok és a papság. Fölöttük ültek a gazdag patríciusok, majd felettük állva tombolt a közönséges római polgár (plebejus). Legfelso szintjén pedig a nők, a rabszolgák és a szegények. Bizonyos csoportokat teljesen kirekesztettek a nézők közül (sírásókat, színészeket, visszavonult gladiátorokat). Külön tisztségviselő (dezignátor) vigyázott a helyfoglalás rendjére. Ha a sebesült gladiátor a földre került, élete vagy halála felől a császár és a nép döntött. Kérhette a kegyelmet, bal keze egyik ujjának felemelésével. A jól ismert lefelé mutató hüvelykujj halált, a halálbüntetés felfüggesztését zsebkendolengetés jelezte. A sebesültnek gyakran a tömeg döntése ellenére is megadták a kegyelemdöfést, és azt, aki hallottnak tettette magát, izzó vasakkal szurkálták.

S míg az idegent, a hívek ezreit elsősorban a vallásos áhítat vonzotta Rómába, a város szimbóluma mégis a Colosseum volt. Így született egy angolszász szerzetes, Beda híres mondása: „Amíg a Colosseum áll, Róma is állni fog, amikor ledől, Róma is elpusztul. S ha Róma pusztul, a világ is elenyészik."

 


Öt fantasztikus panorámaképen lehet gyönyörködni a Colosseumban.

(Helma)