Lenke és a tanárnő

Lenkének óra után jelentkeznie kellett osztályfőnökénél, aki hosszan elbeszélgetett vele. Nemcsak azért, mert ma többször is vétséget követett el, például egyik osztálytársa alá rajzszeget rakott, zavarta az órát, hanem azért is, mivel lusta és figyelmetlen volt.
A beszélgetés Lehotay kisasszony és növendéke között azzal végződött, hogy küldje be apját az iskolába. A 16 éves lány nagyon megijedt. Lesz otthon hadd el hadd. A papa nagyon szigorú. Holtbiztos az alapos nádpálcázás, ráadásul a szobafogság.
Lenke megpróbálta osztályfőnökét rábeszélni, hogy döntését változtassa meg, de hiába. Végül eszébe jutott nővére, Irén, aki 2 hete a tanárnő lakásán pálcával kapott ki. Látta rajta a hurkákat, melyek kéken, vörösen virítottak fehér hátsóján. Mégiscsak jobb ilyen nyom a tanárnőtől, mint a verés otthon, na meg az egyéb kellemetlenségek. Ezért könyörgőre fogta:
- Kisasszony, nem büntetne meg Ön?
A tanárnő csodálkozva nézett rá.
- Megbüntetni téged? Hogy gondolod? Jól tudod, nem fenyíthetlek benneteket.
- De Irént két héttel ezelőtt elfenekelte - ellenkezett Lenke.
A kisasszony nevetett:
- Úgy, hát a nővéred elpletykálta.
- Jaj, nem - védte nővérét Lenke. - Együtt alszunk, így persze öltözésnél, vetkőzésnél láttam popóján a véraláfutásos csíkokat. Senki más nem tudja.
- Na jó - mondta végül a tanárnő -, tehát inkább tőlem szeretnél kapni a fenekedre, mint apádtól?
- Igen - vallotta be a szőke Lenke. - Őszintén megmondom, miért. Otthon a papa erőteljesen suhogtatja a nádpálcát, ezenkívül nagyon megszid és nem mehetek sehová. Megígérem Önnek, hogy megjavulok.
A tanárnő, aki szeretett leánypopókat pálcázni, nem sokáig habozott, hanem így szólt:
- Hát legyen, de meg kell ígérned, a dolog köztünk marad, mert tudod, hogy tulajdonképpen ezt nem szabad. Gyere el ma délután 4 órára. Persze nagyon kikapsz! Egy teljes tucatot verek vesszővel a meztelen fenekedre!
Lenke délután félve tette meg a fájdalmas utat, mert Irén hurkáira gondolt, de nincs más választása. A papa nem takarékoskodik a spanyollal! Becsengetett Lehotay kisasszonyhoz, aki szép kertes házban lakott.
Az idős házvezetőnő nyitott ajtót. Katalin 40 éve szolgált Lehotayéknál. A fiatal, csinos kisasszony egész fiatal korát figyelemmel kísérte. Két nővérével együtt nagyon szigorú nevelést kapott. Elég gyakran büntették mind a három lányt nádpálcával. Különösen a legfiatalabb, a tanárnő volt zabolátlan. Még nagylányként is sok butaságot csinált. Katalin számtalanszor kente be a lányok popsiját, mikor apjuk erőteljes keze kék emlékeztetőt írt rá a nádpálcával. Lehotay kisasszony még egyetemi hallgatóként is kapott fenekest. Szigorú apjaura haza rendelte és a 20 éves ifjú hölgy meztelen hátsóját olyan alaposan elverte, hogy az egyetemre visszatérve, állva hallgatta az előadásokat, mert az ülés fájdalmas kényelmetlenséget okozott.
Katalin tudta, miért jött Lenke, mert ilyen alkalmakkor neki kellett lefogni a "bűnöst", amit - magának bevallotta -, nagyon szívesen tett. Az idős házvezetőnő beengedte és gúnyosan megjegyezte:
- Aha, itt van a bűnös! Hogy érzed magad hátul? A vesszőket már előkészítettem a popód számára. Csinos, vékony pálcikák! Remek csíkokat rajzolnak a hátsódra.
Lenke azonban nem hagyta magát elrettenteni és akasztófahumorral így válaszolt:
- Ó, a papám első osztályú nádpálcájához van szokva a popóm, amivel gyakran kerül közelebbi ismeretségbe. Majd csak túl leszek rajta.
A tanárnő szobájába lépve, az barátságosan üdvözölte és megjegyezte:
- Pontos vagy. Ezt szeretem. Na, essünk túl rajta. A vesszők már elő vannak készítve.
Két, nem túlságosan hosszú és vastag fűzfavesszőre mutatott, melyek az asztalon feküdtek. Lenke vegyes érzelmekkel sandított a fájdalomszerző nevelőeszközökre. Lehotay kisasszony hívta Katalint, Lenkének pedig megparancsolta, vesse le a bugyiját. Ő előzékenyen engedelmeskedett. Kislányos, rózsaszínű bugyiját az egyik székre tette. Derékig felemelt szoknyával a heverőre tett párnára kellett hasalnia, így popója lett a legmagasabb pont. Katalin lefogta, vállait leszorította és ügyelt arra, nehogy visszacsússzon ruhája a büntetőfelületre.
Lehotay kisasszony a bűnös mellé lépett, jobbjában tartotta a hajlékony vesszőt. Azonnal elkezdte a végrehajtást. A papával ellentétben, aki a nádpálca ütések között szünetet tartott, így minden fenekest külön érzett, tanárnője gyors egymásután suhintotta keresztbe Lenke fenekére a vesszőcsapásokat. A vessző egész hosszában kifejtette hatását. A kisasszony olyan erőteljesen sózott oda, hogy minden ütés után letörött a pálca végéből egy kis darabka. A fájdalom fenekesről fenekesre fokozódott. A verés olyan kínt okozott Lenkének, hogy üvöltve vonaglott a heverőn. Vöröses-kék, véraláfutásos hurkák borították el fenekét, melyek gyorsan felduzzadtak.
Hat vesszőcsapás után rövid szünet következett. Lehotay kisasszony eldobta a vesszőcsonkot és a másikat vette kézbe. Mikor Lenke meglátta, könyörögni kezdett:
- Jaj ne, ne tessék tovább fenekelni, kisasszony kérem! Borzasztó fájdalmat okoz!
A tanárnő hajthatatlan maradt:
- Nem, lányom, komoly tanulságra van szükséged. Nem engedhetem el a hátralévő büntetést. Szorítsd össze a fogad, meglátod gyorsan végzünk.
A vessző újra kezdte fájdalmas táncát a meztelen lánypopón. Lehotay kisasszony olyan gyorsan csattogtatta a vesszőt, hogy nem tudta meg- választani az ütések helyét, így előfordult, hogy a már felduzzadt hurkát találta el, ami elviselhetetlenségig fokozta a kínt. Lenke üvöltve, sírva kígyózott a heverőn, megpróbálta elkerülni a fenekeseket, de Katalin vaskézzel tartotta, nem tudott kiszabadulni, míg a kiszabott büntetést el nem szenvedte.
Mikor Katalin elengedte, felugrott és jajgatva táncolt körbe a szobában, fájó ülepét dörzsölte, simogatta. A kisasszony és Katalin nyugodtan nézték a színjátékot. Ha már fenekelés, akkor hatásos legyen. A tanárnő jól tudta ezt, saját fájdalmas tapasztalatából.
Mikor Lenke megnyugodott, felvette bugyiját csíkos, égő popójára. A tanárnő barátságosan megjegyezte:
- Na Lenke, most már minden rendben van közöttünk. Remélem tartod ígéretedet, mert gyorsan bekövetkezhet egy újabb kiadós verés!
Lenke buzgón bólogatott:
- Egészen biztos, Lehotay kisasszony, megjavulok. Jaj, de fáj a popóm, még jobban, mint a papánál.
Lehotay kisasszony nevetett és elengedte haza tanítványát, de még egyszer emlékeztette, hogy hallgasson a fenyítésről. A csinos, belevaló 26 éves tanárnő, akinek csak egy hozzáillő férfi hiányzott az életéből, gyorsan a hálószobába ment, levetette bugyiját és lábait széttárva hanyatt feküdt az ágyon, mivel nagyon felizgatta a lány fenekelése. Lágyan cirógatta punciját, majd csiklóját kezdte dörzsölni, nyomkodni. Kéjhullámok futkároztak egész testén, hamarosan a csúcs közelébe került. Jólesően sóhajtozott, de elég tapasztalattal rendelkezett, hogy a gyönyör perceit meghosszabbítsa. Végül hangos sikollyal elélvezett.
Eközben Lenke fájó popóval ballagott hazafelé. A hurkák kínzó feszülése, lüktetése minden lépésnél a vesszőzésre emlékeztette. Otthon a fürdőszobában, a tükör előtt állva, szemügyre vette összevert hátsórészét. Juj, milyen csúnyán nézett ki! Minkét domborulaton, keresztezve a popóvágást, vékony, hosszú váraláfutásos, kékes-vörös hurkák húzódtak. Ujjheggyel óvatosan megtapintotta és érezte a duzzanatokat. Sziszegve húzta vissza bugyiját.
Nővérének semmit sem mondott, de este, mikor levetkőzött, szándékosan úgy fordult, hogy Irén éppen a fenekét látta.
- Ezt a kézírást ismerem, Lehotay kisasszony írta! - nevetett fel szakértően. - Na mesélj!
Lenke mindent elmondott. Nővére helyeselte, hogy így intézte el a dolgot, de megjegyezte:
- Alapjában véve Lehotay tanárnő nagyobb fájdalmat okoz, mint a papa, mert gyorsan egymásután adja a fenekeseket, de hamarabb túl vagy rajta és a mi nádpálcánk is eléggé csíp.
Lenke mindenben igazat adott nővérének. A vesszőcsíkok hamarabb elmúltak. Négy nap múlva az időközben zöldessárgára változó nyomok elhalványultak és a csinos 16 éves szép popója hamarosan hófehéren világított.