Ötvenhat májusában

Nelli a résnyire nyitott ajtónak háttal feküdt. Hálóinge derekáig felcsúszott, ócska paplanát lerúgta. Májusi meleg volt. A boldog félálom idejét érte - aznap nem volt iskola, ideológiai konferenciára mentek a tanárok. Nelli nem nagyon izgatta magát a nyolcadik év végének vizsgája, a "kisérettségi" miatt. Fel sem merült, hogy tovább tanuljon. Azt azonban túlzás volna állítani, hogy egyáltalán nem izgatta magát. Sőt! Jobb keze most is épp valahol a combja között járt: tizennégy éves szeméremdombján cirógatta a szorgalmasan serkenő pihéket, be-becsúsztatva két karcsú ujját a még szűz, de már az ismeretlen vágyaktól forró szeméremajkak közé.
Mintha pisztolylövés csattant volna. Nelli először a hangra riadt fel, aztán a védtelenül kitárt, hófehér, feszesen duzzadó, de még lányosan keskeny feneke felől az egész testébe szétsugárzó égő fájdalomra. Nem hallotta meg anyja posztópapucsának suhanását. És bár háttal volt a szigorú, de legalább annyira igazságtalan, lompos és durva asszonynak, tudta, kár is volna tagadnia. Fenekének apró mozdulatai, vállának megrándulása hátulnézetből is elárulta, hogy megint bűnt követett el. Azt, amiért a pokolba fog jutni, ha szerető szülei idejében ki nem verik belőle a rosszaságot. Igazán nem vádolhatta őket azzal, hogy elhanyagolják ezt a kötelességüket. És persze, azért se figyelt fel a közeledő veszélyre, mert éppen szétömlött altestében az a finom, meleg érzés, amiért az egészet csinálja az ember lánya.
- A kis kurva. A mocskos kis kurva. Na, kelj csak fel szépen. Gyere csak velem a konyhába. Most nem fog senki se zavarni. Ketten vagyunk itthon. Szerencséd, hogy nem apád jött be a szobába, te mocskos ribanc. Nem megígérte, hogy lenyúzza a bőrt a valagadról, ha a picsádban turkálsz?
Nelli éppen olyan férfiról álmodozott, akinek nyitott Skoda Feliciája van. Fehér. Mint Bárdy Györgynek. Akiről azt beszélték, hogy szereti a gimnazista lányokat, de persze Nelli sose lesz gimnazista. És különben is, most minden álom szertefoszlott. Fenekén vörösen rajzolódott ki az anyai tenyér pontos lenyomata. Csakhamar a konyhában állt, mezítláb, hálóingben, borzasan. Anyja vele szemben ült egy hokedlin. Azon, amelyen Nelli már oly sokszor hasalt, felhúzott szoknyával, egyik bokájához tolt fehér bugyival, szétterpesztett lábbal és a konyhakőre helyezett tenyérrel. Ez volt a "nagyverés" előírt póza Nelli számára. Ha csekélyebb volt a vétség, pontosabban kevésbé volt rossz a szülök kedve, hála a kevertnek, mely négy rész császárkörte likőrt és egy rész nem kimondottan karib-tengeri rumot tartalmazott, mindössze "bokafogás" szerepelt a műsoron. Ami nem is volt igazából bokafogás, mert Nellinek nem a bokáját kellett megfognia, hanem a cipő orrát kinyújtott ujjal megérintenie. Szoknya a háton, bugyi bokánál, láb egyenes! - harsogta ilyenkor Nelli katonás apja. És tízszer rávágott hatalmas tenyerével a vékony, remegő bőrre. Nelli apjának akkora keze volt, hogy eleinte teljesen betakart egy-egy félgömböt - aztán ahogy a lány serdült, egyre több szabad felület maradt. A fegyelmi vétség - államtitok kifecsegésének alapos gyanúja ittas állapotban - miatt leszerelt belügyes azonban vigyázott, hogy "igazságos" legyen: tíz ütés után a lány feneke mindig olyan egyöntetűen vöröslött, akárcsak arca. Csak itt élesebb volt a piros folt határa, mint a kedves pofikán. A lány szemében összegyűltek a könnyek, de összeszorította a fogát, sohase jajgatott, ha apja verte meg. Inkább büszke volt, hogy kiállja a verést, mint a partizánlányok. A Zója Kozmogyemjanszkáját is nadrágszíjjal verték a fasiszták, kombinéban, pedig tél volt. Talán dühösek voltak, hogy nem bírják kimondani a nevét, gondolta Nelli, aztán elszégyellte magát a tiszteletlenségért. Szegény Zója. Meg szegény Nelli.
- Mutasd a picsád! Nelli nem túl gyors mozdulattal hasa közepéig emelte a hálóinget. Az asszony hunyorogva nézte a háromszög alakú, egyenletesen nőtt szőkésbarna fanszőrzetet, amely alól rózsaszínben sejlettek át a kicsit duzzadt és nedves szeméremajkak. Az asszony odanyúlt, és megrángatta Nelli szőrszálait. A lány felszisszent, de aztán ajkába harapott. A szebb napokat látott ÁVH-s feleség mutatóujja köré csavart egy szőrcsomót, és lassan húzta, amíg Nelli nyöszörögni nem kezdett. Akkor elégedetten elengedte a megkínzott lányt.
- Ha megbaszatod magad - kezdte kedvenc témáját részletezni - akkor tudod, mit csinálok veled? Hanyatt fektetlek a földön, kikötöm a két bokádat az asztal sarkához, és beledugok egy kocsisgyertyát a lukadba. És meggyújtom. És végig fog égni, és a forró faggyú belefolyik a picsádba.
Az asszonyt elöntötte a forróság. Neki is ezt ígérték valaha a faluban, ahol gyerekeskedett. Mint mindig, most is felizgatta a gondolat. Nelli már sokadszor hallotta részletezni, hogyan fog lefolyni a gyertya a lába között. Egyszer ki is próbálta egy kis karácsonyfagyertyával, mennyire fáj. Ki lehetett bírni. A fa lábtörlő éles lécein való térdeplés sokkal rosszabb volt.
Az anya a konyhaasztal fiókjában kezdett turkálni. Körmös vagy tenyeres lesz, gondolta Nelli. Sőt, mikor anyja kiválasztotta a megfelelő fakanalat, már biztos volt a büntetésmódban. Mégis tévedett. A gyertyakínzás leírása serkentő hatással volt az asszony fantáziájára. Körmös és tenyeres volt. Felváltva. Percnyi szünetekkel két ütés között. Több mint fél órát vett tehát igénybe tíz körmös és tíz tenyeres kiosztása mindkét kézre, vagyis összesen húsz-húsz ütés. Nelli természetesen számolta az ütéseket, és száraz szemmel, becsukódó lélekkel hallgatta a prédikációt.
- Most a mocskos mancsodat büntetem meg. Legközelebb a picsádat fogom. Azt hiszed, mert megszőrösödtél, már mindent szabad? Hogy nagylány vagy? Szar kis nyolcadikos vagy. Kettes-hármas tanuló. Koszos betanított munkás leszel. Te, akinek az édesapja majdnem főhadnagy volt, nem is akárhol. Fontos beosztásban. És tanulás helyett a picsádban turkálsz. Megérdemelnéd, hogy a seggedbe nyomjak egy cső kukoricát...
És ez így folyt, míg Nelli a lehetőségekhez képest határozott hangon kiszámolta a két kézre felváltva lecsapó körmösöket és tenyereseket, vigyázva, hogy odatartott ujjai vége egy síkban várja a fakanalat, és tenyere kellőképp kifeszüljön. Túlélte.
Az este már fájdalmasabb volt.
Nelli a konyhában hasalt már a hokedlin, amikor eszébe jutott, hogy másnap tornaóra lesz. Ekkor ijedt meg. A fájdalomtól már nem is félt igazán, de a szégyentől igen. Márpedig kiröhögik a lányok, ha meglátják a piros-kék csíkjait az öltözőben. Sokuk hoz magával otthonról ilyen emléket, de éppen ezért inkább gúnyos megjegyzéseket, mint együttérzést vált ki a látvány azokból, akik a kivételezettek, és ugyanakkor ők a hangadók, a jobb tanulók, a szebben öltözöttek. Márpedig bőségesen számíthat látható nyomokra.
- Anyaszűz meztelenre" - mordult rá apja, amikor meghallgatta a mama vádjait. Ennek a falusi jelzőnek ugyan semmi értelme se volt, de az anyaszültet olyannak hallhatta a vidéki fül, mint az agronómust, amit csak ugrómókusnak lehet rendesen kimondani. Nelli tehát szép rendben lerakta minden egyes ruhadarabját a konyha kövére, összehajtva. Legfelül feküdt a nagy, hajdan fehér, ekkorra már inkább halványszürke, egyébként is harmadik napos habselyem bugyi. Az Asszonydicséret mosóport nem adják ingyen a boltban, se a Flóra szappant, és Nelli mamája csöppet sem erőltette, hogy Nelli mindennap tiszta fehérneműt vegyen. Volt egy vasárnapi fehérnemű, aztán két másik garnitúra hétfőtől szerdáig és csütörtöktől szombatig. Az apa ugyanígy volt az ingekkel. Vasárnap a puplin, hét közben a két kockás zefír. Az egyiknek már cserére szorult a gallérja: az ingjavítók a háta aljából kivett anyagot használták erre. A hajdani belügyes derékszíja azonban kiváló minőségű, vastag marhabőr volt. Az apa szívesen kenegette, ápolta. Most ott himbálódzott a kettőbe hajtott öv a kezében, mialatt lánya meztelen testét nézte. Az a kényelmetlen érzése volt, hogy ez a kis ribanc nagyon formás lett.
Még az apját is elcsábítaná. Nelli mamájának figyelmét nem kerülte el a férfi arckifejezése. "Riszálja csak magát a kis kurva" - gondolta. "Majd megtanítom még..." Nelli éppenhogy nem riszált. Popsijának kis barna luka picinykére szűkült a félelemtől. Farának izmai meg-megrándultak. Igyekezett egymáshoz szorítani a két selymes bőrű félgömböt. Nem is igazán a fájdalomtól félt. Hanem a másnapi tornaórától. Nem sok részvétre számíthatott az a lány, akiről vetkőzéskor kiderült, hogy csíkos a seggecskéje.
- Apu... - suttogta Nelli. - Na mi van? Mi nem tetszik a kisasszonynak?
- Apu... Holnap tornaóra van! És a múlt héten már kértem felmentést! Nem kérhetek megint! - És? Egy kis seggreveréstől még fogsz tudni tormázni!- Apu... Látják...A volt belügyes - aki nem is akárhol volt belügyes - gondolt egy merészet. A szíjjal nem vágott rá a lány csinos kis fenekére, hanem kétszer körbecsavarta az egyre formásabb vádlik és a bokák között. Meghúzta a szíjat és bekapcsolta. Bőven volt rajta még annyi fogás, hogy kényelmesen a magasba lehetett emelni a lány lábait. Nelli rosszat sejtett.
- Válogat a kisasszony? Ám legyen. Én gavallér vagyok a hölgyekkel... Ne mozdulj!
Az apa bement a szobába. Egy szekrény mélyéről előhalászta féltett kincsét, a gumibotot. Régi, megbízható jószág volt, benne a koronás címer lenyomatával és a m. kir. rendőrség tulajdona felirattal. Ahogy az apa visszatért áldozatához, a kezébe simuló fekete rúd szép emlékeket idézett fel benne. Nadrágja elől kipúposodott, ami persze nem kerülte el az asszony figyelmét. Már eddig is érezte a bizsergést a combja közt, de ettől még inkább. - Jó tudni, hogy ettől kanos az öreg - gondolta.
Az apa a szíjnál fogva felemelte meztelen lánya lábát. A kissé piszkos talpak az ég felé meredtek. Nelli most már biztos volt a továbbiakban.
- Számold!
Nem ment. A fájdalom egészen új volt Nelli számára. Nem is a talpán, a tarkójában érezte leginkább. A talpában csak néhány másodperccel később. Nem csupán felkiáltott kínjában, hanem ágyéka körül meglazultak a záróizmok. A hokedli egyértelműen nedves lett.
- Hallgattasd el, anyja!
A mama gonoszul elmosolyodott. Megfogta Nelli bugyiját, összemaszatolta vele a hokedlit - a habselyem nem szívta be a folyadékot -, és egy mozdulattal Nelli nyitott szájába tömte. Nelli, inkább az undortól, kicsit fuldoklott, aztán úgy vélte, jobban jár, ha ráharap a tocsogó, keserűvíz ízű rongyra.
Az apa hangsúlyozottan kíméletes volt. Inkább csak ütögette, csuklóból, Nelli kétségbeesetten vonagló talpait. A hosszú, finom vonalú lábujjak mintha menekülni akartak volna a fájdalom elől. Az anya halkan számolt. Minden ütés között eltelt 15-20 másodperc. Így "mindössze" 5-6 percig tartott, amíg Nelli apja, kissé oldalt állva, hogy jól kézre essék a fenyítési felület, ahogy az apa kissé túl hivatalosan nevezni szokta Nelli testrészeit, a lány talpára kiosztott húsz gumibotütést.
Nelli számára nem csupán a fájdalom ereje és újszerűsége volt döbbenetes, hanem a kiszolgáltatottság. Idáig sohasem kötözték meg, mindig illedelmesen várta odatartott farára, combjára, hátára és egyebekre a büntetést. Élvezni korántsem élvezte, inkább amolyan sportteljesítménynek fogta fel, hogy tenyerén vagy ujjain, de legtöbbször "ott hátul" ki kell állnia bizonyos számú ütés csípős fájdalmát. A megbéklyózottság azonban most különös izgalommal töltötte el. Ha nem is egészen azzal, mint ujjának játékai, de hasonlóval. A nyirkos bugyit harapdálva arra gondolt, hogy legközelebb, ha újra kedvenc játékába kezd, azt fogja képzelni, hogy meg van kötözve, és Bárdy György megerőszakolja. Pedig nem is lesz gimnazista.
- Takarodj mosakodni. Piszkos a talpad. Anyád ezentúl meg fog vizsgálni minden este, és ha akkor is piszkos lesz, megint kezelésbe veszlek a népnevelővel. Elég baj, hogy ilyen elnéző voltam veled idáig. Mit kell mondani? - üvöltött rá az apa hirtelen a szipogó lányra.
- Köszönöm szépen a meg... megérdemelt büntetést... - tápászkodott fel Nelli a rögtönzött deresről. Szájából már kiszedték a fullasztó bugyit. Amennyire fájó talpain tudott, elinalt az ócska kis kályhás fürdőszoba felé, ahol hetenként egyszer fűtöttek be a fürdés kedvéért.
Anyja rámosolygott apjára, odalépett hozzá, majd megfordult, és terebélyes fenekét odadörgölte a férfi nadrágjához. Érezte, hogy férje még mindig kívánós hangulatban van. Persze, nyilván a csitrire vágyik, de nős ember érje be azzal, ami neki jár. Viszont - fűzte tovább gondolatait az asszony -, ha ez a marha barom lefekteti a lányt, egészen a kezemben lesz, ráijesztek, hogy feljelentem vérfertőzésért, akkor aztán össze-csinálja magát. Minden megoldás kellemes - ringatta bele magát vágyálmaiba a mama, sok-sok példás verésről és szerelmes éjszakáról egyszerre ábrándozva.
A példás verés be is következett. Nelli egy hétig járt kék mackónadrágban, bármily meleg volt a július. Meg akarta várni, amíg lábszárán és combján elhalványulnak a vesszőzés piros csíkjai. A zord atya egyre inkább "belejött" a fenyítésbe, egész megfiatalodott tőle. Oka is volt rá: Nellike évismétlésre bukott. Az 1956/57-es tanévben újra kellett járnia nyolcadikat. Pontosabban: kellett volna...
Október 30. után a szülők eltűntek a lakásból, magára hagyva a tizenötödik évében járó, de testileg teljesen kifejlett Nellit egy vekni kenyér és számtalan üveg lekvár meg befőtt, meg néhány lajos társaságában. Ezen persze nem Lajos-arany értendő, csak közönséges százforintos. Igaz, akkoriban még havi ezer forint egészen tűrhető, átlagos keresetnek számított.
Nelli két napig majszolta a lekváros kenyeret, fel-felidézve magában a befőzés során szerzett tapasztalatait a nagy keverő-főzőkanállal. Végre nyugodtan játszhatott testével, de ettől kielégülés helyett még izgatottabb lett. Mikor felfogta, hogy alighanem övé a világ, zsebrevágta a pénzt és elment a Klauzál téri ágyúhoz egy termosz meleg teával. A fiúk barátságosan fogadták, és a november 4-ére virradó éjszaka Nelli egy elhagyott üzlethelyiség-lakásban búcsút mondott szüzességének. Egyáltalán nem is fájt - gondolta utána -, ahhoz képest...
Néhány nap múlva már Bécsben volt vőlegényével, aki ott kénytelen volt Nellit magára hagyni. A lányt egy órán belül leszólította egy újvidéki szerb selyemfiú. Nelli csakhamar "munkába állt". A fiú szerzett hamis papírokat, amelyeken négy évvel idősebb volt. Kislányos arcának és érett asszonyi testének pikáns diszharmóniája kedveltté tette Bécsben, és kiderült, hogy a nyelvek tanulásához igazán van érzéke. Meg egyáltalán, mindent megtanult, ami a vízszintes szakma titkai közé tartozik. Németül ugyanis "horizontales Gewerbe" a neve a legősibb mesterségnek. A szerb fiú minél távolabb akart kerülni hazájától. Ő tudta, miért. 57 tavaszán már eljutottak Paraguay fővárosába, Asunciónba. Ez persze még nem volt maga a feltörés. De a lehetőség benne rejlett.
A meggazdagodás titkát a szerb fiú fedezte fel. Nelli speciális call girl lett. Geheimtip, ahogy mondták azok, akik beajánlották barátaiknak. Idősebb német urakat - többnyire volt tiszteket - látogatott meg, matrózruhában, lapos sarkú cipőben, fehér zokniban. Tört, ám meghatóan bécsies németséggel bevallotta, hogy nagyon rosszul tanult - mellesleg, ez teljesen igaz volt -, és kérte a megérdemelt büntetést. Aztán odatartotta lecsupaszított popsiját a nádpálcának, nadrágszíjnak, de akár a lovaglóostornak is. Megrendelői a korábbi élményekhez képest szinte csak jelképesen ütötték. A büntetés arra kellett, hogy a kissé már lankadó erejű urak készen álljanak Nelli bocsánatkérési aktusára. Nelli az ajkaival és nyelve hegyével kért bocsánatot. Fiúja hosszan gyakoroltatta vele, melyek a pénisz különösen érzékeny részei, és Nelli kitűnő tanítványnak bizonyult. A tisztek imádták, Nelli pedig épp így kedvelte a mediterrán népek minden érzékiségével és a balkániak durvaságával egyaránt megáldott, részben szerb, részben trieszti olasz, de magyarul is beszélő fiút és annak rafinált bondage-játékait. 58 táján már volt annyi pénzük, hogy a fiú betársuljon a kábítószerbe - nemsokára azonban egy konkurens banda végzett vele. A felnövő-feltörekvő Nelli viszont ezáltal nem annyira egyedül maradt, mint inkább önállósodott - és hála egyik törzsvendége atyai pártfogásának, csakhamar Asunción egyik legdiszkrétebb és legperverzebb bordélyát mondhatta magáénak, rafinált műsorral és még rafináltabb lányokkal. Rendszeres látogatói voltak a politikai rendőrség tisztjei is... Megnézték Nelli széplányainak akkoriban még világritkaságnak számító jelképes szado-leszbi számait, és ezek a csodásnak látott nők jártak a fejükben, mialatt egy közönséges félindián trampliból igyekeztek kiszedni feltételezett titkait. Imádták Nelli műintézetét, és akár fegyverrel is megvédték volna az erkölcsrendészettől, mintegy a szabad vállalkozás jelképeként. Nelli nem kevéssé élvezte a dolgot, és időnként beszámoltatta a tiszteket a kihallgatói munka során szerzett élményeikről, felfedezve viselkedésükben apjának egyes emlékezetes vonásait.
1996 decemberében a papíron 58 éves asszony megünnepelte pályafutása negyvenedik évfordulóját. Mikuláskor kapott ugyanis először Bécsben száz schillinget egy kellő ügyességgel végrehajtott fellációért. Igaz, hogy a jugoszláv fiú rögtön elvette a pénzt, de akkor is.
Nelli tehát nyugalomba vonult. Eladta a szalont. Volt elég részvénye, ingatlanja, és könnyedén ki tudott tartani egy húsz évvel fiatalabb amerikai bikát, aki lényegesen jobban érezte magát szabadlábon Dél-Amerikában, mint otthon az FBI gondozásában. Amúgy Nelli még mindig mutatós volt, és ha az ember elfelejtette, hogy ötvenegynehány éves, igen kellemes szerető. A nyaka meg a kézfeje, az árulkodott, de ki a fene tud erre koncentrálni, mikor egy nő a heréit kényezteti a nyelve hegyével? Az ifjú jenki még Magyarországra is elkísérte asszonyát.
Szelíd tél volt 1996 vége felé Budapesten. Nelli rövid bundában mehetett ki a temetőbe a szülei sírjához - egy ügyvédi iroda derítette ki, hol fekszenek a Köztemető végében. Nelli kissé már akadozó magyarsággal megállapodott a sír gondozásában két elég gyanús fickóval. Nem kértek sokat az ő fogalmai szerint, de nem is volt biztos benne, hogy számíthat rájuk.
- They were nice people, were theyn't? - kérdezte az amerikai, mert úgy érezte, kell valamit mondania a csöndesen álldogáló asszonynak. A rich bitchnek, ahogy magában - mellesleg, igazán hálátlanul - nevezte.
- Nő - mondta Nelli egy idő után. - They were awfull. Terrible. Cruel. And stupid. My mother was the evil herself.
- What? - nyitotta tágra a szemét a fiú.
- The evil, I said. But... I have to be thankful to them. For the tanning of my ass. And you as well, bastard!
És magyarul is elmondta a sírdombnak, önmagát is meglepve a pontos fogalmazással:
- Nyugodjatok békében, rohadt vén kéjenckéim. Kicifráztátok a valagamat, de a lelkemnek jót tett. Basszátok meg, ha belegondolok, még ezt a tündérfaszú jenkit is nektek köszönhetem. Azért remélem, voltatok kicsit a pokolban ti is. Nemcsak én, rohadékok. És egy őszinte könnycseppet törölt le szeme sarkából. Azért a fiatalság... az az igazi.