Nagyon furcsa

Nyugalmazott iskolaigazgató vagyok, iskolai fenyítési élményeimről lesz szó. Olyan alkalmakkor, mikor elővettem a fenyítőeszközt, jól emlékszem, számos fiatal lány inkább az izgalomtól pirult, mint a félelemtől vagy a szégyentől. Most azon tűnődöm, vajon az igazgatótól vagy a tanároktól féltek inkább, mint a szíjtól, a nádpálcától. Nem emlékszem rá, hogy egyetlen lány is megijedt volna tőlem, mikor finoman megmagyaráztam neki, miért fenyítem meg. A legcsinosabbakat tanítottam és mindig választási lehetőséget kaptak; 6 a tenyerükre vagy 3 a fenekükre. Egyikük sem választotta a tenyerest...

Jó néhány esetben a büntetés előtt álló lány óvatosan hozzátette: "Inkább a meztelen fenekemre, Uram!" Én sohasem ejtettem ki a meztelen szót, mindig ők!! Sokszor, mikor lányokat nádpálcáztam, szemtől szembe álltam két tökéletes félgömbbel, melyet a titokzatos vágás kettéosztott, mely szépen kitárult, ha fenekük tökéletesen domború helyzetbe került... Így kapták meg a 2 fenekest és utána percekig ebben a helyzetben maradtak, mintha további szemlélődésre ajánlnák fel bájaikat.

Az egyik tanárnő elmesélte, hogy ő sohasem képes nádpálcázásnál megfelelő helyzetben tartani a lányokat, mert vonaglanak és már az első fenekes után kinyilvánítják fájdalmukat. "Talán én finomabb vagyok", próbáltam megmagyarázni. "Nem, igazgató úr", válaszolta a csinos, fiatal tanárnő, "egyszerűen a lányok jóképű férfinak tekintik Önt... az is..." - emlékszem, elpirultam mikor kimondta -, "így örömet éreznek, ha mutogathatják magukat a kedvelt személynek... Azt hiszem, helyesnek találja helyzetelemzésemet."

Azt hittem hízelegni akar, de érvei tényleg megdöbbentettek.

"Tényleg így gondolja?" kérdeztem meglepetten.

"Kétségtelenül... Istenem, ha egyszer elkövetek valami vétséget, kész lennék levetni a bugyimat és kiállni a büntetést Öntől", kottyantotta ki.

Megmagyaráztam neki, hogy a fenyítés nincs napirenden a mai iskolában, ám feltétlenül szigorú büntetés jár, ha valamelyik lány kéri vagy megérdemli. A csinos, fiatal tanárnő elszólása nagyon meglepett.

"Nem emlékszem rá, hogy valaha is eszembe jutott a tanárok fenyítése", biztosítottam. "Ha valami rosszat követnek el, akkor elbocsátás a büntetésük... Nem fenyítés nádpálcával vagy szíjjal."

"Nézze, igazgatóúr", ragadt meg ezen a ponton, "ha a tanárt elbocsátják valami hibáért, akkor nincs esélye előmenetelre választott pályáján... Ám ez nem jelenti azt, hogy ha elkövet valami csekélységet, akkor rossz tanár... Egy alapos fenekelés a nádpálcával jó útra téríti és nem vész kárba egyetemi végzettsége."

Világos érvei megijesztettek és szavai visszavonulásra késztettek, arra gondoltam valójában a fenyítés lehetőségéért könyörög. Jó ideig hallgattam és őszintén be kell vallanom, az elképzelés, hogy ilyen vonzó, fiatal hölgyet fenekével felfelé látni nagyon kellemes volt! Sötét hajú, acélkék szemű, alakja a sportolástól izmosan domborodó, csinos fiatal teremtés. Sohasem képzeltem magam elé ruha nélkül, bár nagyra értékeltem testének természetes szépségét, melyet persze még nem láttam. A női természet leküzdhetetlen vágya a tetszeni akarás és mikor elérkezik a forró pillanat, megkönnyebbülést keres... De milyet?

Gondolatban végigfutottam öreg, mogorva tantestületünkön és rémület hulláma borzongatta idegeimet... Nagyon reméltem, hogy elképzeléseit nem ültette át szép fiatal lányaink tudatába! A női nem, ha szükséges, igen különös módon hangolódik szexuális feszültségének oldására... Képtelenség, hirtelen feldühödtem saját gondolataimtól. Mint minden igazgató, állandóan figyelemmel kísértem önfejű növendékeimet és tanerőimet. Bár a növendékek titokban űzhettek botrányos dolgokat egymással, ha akarták... Sajnálom, hogy elkalandoztam.

"Priscilla, biztosíthatom, ha elkövet valami vétséget, míg az én iskolámban tanít, akkor nem lesz választása", jelentettem ki határozottan, "elbocsátom Önt."

Így végződött beszélgetésünk. Néhány héttel később egy 18 éves lány jelentkezett irodámban, aki társával szemben elkövetett valamit... Na nem leszbiskedtek, verekedtek... Megmondta az okát is: azért vágta orrba a másik lányt, hogy ömlött a vére, mert megpróbálta elvenni tőle Priscillát!

"Sohasem hallottam ilyen badarságot", törtem ki dühösen.

"Igaz, uram... Priscilla és én nagyon jó barátok vagyunk, de az átkozott Celia közénk állt. Séta közben mindig én voltam az egyik, aki Priscilla mellett sétált, átöleltük egymás derekát. Celia ellökött mellőle és elfoglalta a helyem", mondta növekvő dühvel.

"Nem hallgatom tovább ezt a szamárságot. Nincs mentség durva viselkedésedre, nem vághatsz minden lányt orrba!" jelentettem ki mérgesebben, mint amilyen valójában voltam.

"Sajnálom, uram... Sajnálom, hogy rosszat követtem el, de egyáltalán nem sajnálom Celia orrát", válaszolta dacosan.

"Jól van... Kapsz valamit, ami elgondolkoztat, hogy mi történik, ha még egyszer megpróbálod... A tenyeredre vagy a fenekedre kéred?"

"A fenekemre, uram", felelte azonnal. Nem habozott, rögtön válaszolt, készen állt mutogatni magát. Igaza lehet Priscillának, gondoltam.

"Akkor a fenekedre... Ez alkalommal hatot kapsz, mert vétséged komolyabb", próbáltam kizökkenteni viselkedéséből, hogy micsoda dolog mutogatni a fenekét…

Figyeltem, amint gyorsan letolta feszülő bugyiját és lehajolva megérintette a lába ujját… Nem én emeltem fel iskolai szoknyáját, hanem ő maga és előttem domborodott a bentlakásos iskola legszebb popója. Nagyon erősen húztam rá a nádpálcával. Szégyelltem mérgemet. Mindegyik ütés jól látható hurkát hagyott hátra keresztben a két félgömbön. Megkapta és sztoikusan kiállta a 6 fenekest. Priscilla elmélete igazolódott… A lányok többet is kibírnak… Ez a lány hang nélkül, mozdulatlanul szenvedte el a 6 kemény nádpálcát gyönyörű, izmos popóján… Lehajolva maradt, míg nem engedélyeztem neki a felállást. Úgy tűnt, mintha nagy örömet jelentene neki így mutogatni a fenekét… ám mikor felegyenesedett, láttam, hogy arca nagyon vörös, szemei úgy csillogtak, mintha felizgatta volna a szégyenteljes lemeztelenítés és a fenyítés. Határozott kézmozdulattal elküldtem.

"Sajnálom, uram, tényleg sajnálom... A jövőben rendesen viselkedem", ígérte meg.

"Remélem így lesz… Most menj vissza osztályodba."

Magamra maradtam egy sor problémával. Beszélnem kell Priscillával erről a petting ügyről a lánnyal... Nézetem szerint ő pártatlan és megpróbálja kiterjeszteni figyelmességét az egész osztályra! Persze nem az ölelkezést tekintve, hanem türelmesen, egyenként… A lányok különös teremtések és rosszabbak, mint a felnőtt nők, ha azt hiszik, visszautasítják őket… Átnéztem a tanárok beosztását és feljegyeztem, hogy Priscilla következő szabadnapja 2 nap múlva esedékes… Ilyenkor javítják a tanárok osztályaik dolgozatát és készülnek fel a következő hétre.

"Kérem, ha végez a javítással, jöjjön az irodámba", hívtam.

"Feltétlenül, igazgató úr… Hamarosan befejezem", válaszolta felélénkülve.

Mikor elérkezett a beszélgetés ideje, megmagyaráztam neki, hogy a lányokkal való kapcsolata, véleményem szerint, súrlódásokra ad alkalmat, mert hiányzik belőle az előrelátás.

"Igazgató úr, biztosíthatom, nincsen hátsó gondolatom, mikor átölelem a lányokat", pirult csodálatosan.

"Nem is gyanúsítottam ezzel", jelentettem ki fáradtan. "Amit magyarázni próbálok az, hogy nem lehet egyik lány sem a kedvence, mert ők nagyon érzékenyek erre… Tudom, jelen esetben a kedvelt tanárnő ment bele a helyzetbe és most az egyik lánynak vérzik az orra, a másiknak pedig fáj a hurkás feneke", mondtam sajnálkozó hangon.

"Azt hiszem, mindez az én hibám", válaszolta halkan, "gondoltam, hogy valami ilyesmi történik…" Majd egy sor önvallomással folytatta, végül levonta a következtetést, gondatlansága idézte elő a helyzetet.

Nem hittem füleimnek… Míg beszélt, arca egyre vörösebbé vált. Semmi leszbikus nem volt a lányokkal való kapcsolatában, inkább Priscilla is iskolás lányként viselkedett… Kipróbálta, lehet-e barátság a lányok és közötte. Valamikor mindannyian kipróbáltuk, de Priscilla nem felnőttként, hanem gyerekként viselkedett.

"Bolondos szeszély az egész, igazgató úr… Sajnálom… Vállalom a felelősséget", mondta félénken.

Aztán láttam, amint a nehéz karosszékre pillantott… melyre ritka alkal-makkor a lányok hajolnak nádpálcázásra… Nyelve hegyével megnyalta puha, duzzadt ajkait… figyeltem, ahogy melle lélegzetvételnél emelkedik és süllyed… mintha képtelen lenne magában tartani rejtett gondolatait. Szép arcocskája irult-pirult…

"Nem tudom, mit tegyek ilyen őszinte beismerés után", mondtam halkan. Hazudtam, mert pontosan tudtam, mit szeretnél tenni!!! "Talán egy adagot abból az orvosságból, amit a lány kapott… Pontosan azt az orvosságot, melyről néhány héttel ezelőtt beszélgettünk", javasolta csendesen.

Félig lehunyt szemmel tanulmányoztam… szemellátható és nagyfokú izgalom, éhség kifejezése tükröződött szemeiben.

"Már megmondtam, hogy nem hiszek a fiatal tanárnők testi fenyítésében", emlékeztettem, mely akkor igaz lehetett, de most már nem, tudtam, hazudok.

"De ha a tanár gyerekesen viselkedik, akkor gyerekként kell kezelni", erősködött Priscilla.

"Ha egyszer nádpálcázáshoz vesz fel testhelyzetet, egészen más képet mutat, mint a gyerek", válaszoltam.

Arca bíborvörösre színeződött… mintha ennek elképzelése most jutott volna el tudatához.

"Kész vagyok elfogadni igazgató úr bármilyen javaslatát", mondta és lábait összeszorítva igyekezett türtőztetni magát. Együtt nyitottuk ki az ajtót, melyen át mindketten be akartunk lépni… felelőtlenség lett volna részemről a további színlelés… Elértük a döntő pontot és mindketten tisztában voltunk ezzel, azt hiszem, ő csak sejtette, mi történik majd… Priscilla felsóhajtott, tudtam miért… világossá tettük az eljárás okát. Felélénkültem, hogy itt ez a fiatal, vonzó hölgy, aki nemcsak kész a szélsőségekre, hanem meg is teszi, amit mondok neki, nem próbálkozik kivonni magát a büntetés alól.

"Mivel idősebb vagy", tértem át a tegezésre, "mint a lányok, utánozni fogod őket, teljes egészében elfogadom javaslatodat és testi fenyítésben részesítelek" jelentettem ki komolyan.

"Köszönöm, igazgató úr", felelte halkan és úgy beszélt, mintha tudná, lesz még más is… ráadás.

"Ám a te esetedben", folytattam, miközben lelkesen előrehajolt, "nem elégszem meg a popód lemeztelenítésével. Mivel tisztában vagy vele, mit követtél el példamutatás helyett, ragaszkodom a teljes levetkőzéshez… tetőtől-talpig… Aztán ugyanabba a helyzetbe leszel, mint a leckére jelent-kező ifjú hölgyek… és mi tudjuk, hogy a neveletlen lányok mit csinálnak ilyenkor, ugye?" juttattam eszébe. Ez igaz volt, bár a lányok teljesen felöltözve szidtuk le vétségük miatt, rendszerint fejtetőre tett kézzel az osztály előtt álltak, de iskolai egyenruhájukban… Mikor elmondtam feltételeimet, láttam, hogy Priscilla arcán a szégyen és gyönyör keveredik.

"Tökéletesen egyetértek, uram", suttogta, alig hallhatóan.

Elbűvölten néztem, amint a kedves, fiatal nő levetkőzött előttem… A kis átlátszó bugyiban már akkor meztelennek látszott, mielőtt levetette… Sohasem képzeltem el Priscillát átlátszó alsóneműben, most a vékony selyemanyagon keresztül láthatóvá vált szeméremszőrzete… Majd végül ott állt pompás meztelenségében és kezét alázatosan feje hátsó részére helyezte. Fiatal, kemény mellei feszesen domborodtak, a barna bimbóudvarral és az izgalomtól merev mellbimbókkal. Szeméremszőrzetének háromszög alakú buja hajerdője megkoronázta szeméremdombját a kecsesen vékonyodó combok felett.

Így kellett állni, míg beszéltem hozzá, aztán íróasztalomhoz hívtam, de kezét a fején tartva… gyönyörű mellei hintáztak, míg megtette az utat addig, ahol vártam.

"Rossz Priscilla, fordulj meg!" utasítottam.

Popójának félholdjai tökéletesen illettek testének egyéb íveihez… Tudtam, nem élvezi, míg nem tapogatom és simogatom fenekének élvezetes gömbjeit… bőre olyan volt, mint a sima, krémszínű bársony. Lágyan cirógattam és próbaképpen megtapogattam… laza maradt, mikor megérintettem és élveztem hátsó domborulatait.

"Nem szégyelled magad, ifjú hölgy?" érdeklődtem finoman.

"Jaj… nem, igazgató úr… Nem vagyok képes színlelni, őszinte vagyok… borzongató gyönyört érzek, mert igazi nő vagyok… Azt akarom, nádpálcázzon el… keményen, nem hármat, nem hatot, hanem legalább egy tucatot kérek, vagy még többet… nádpálcával és szíjjal… Sokszor elképzeltem ezt a pillanatot… Arról álmodtam, hogy egy napon az igazgató úr alaposan elfenekel… és még többről. Meg akarom mutatni, hogy rajongok Önért… Azt akarom, tombolja ki dühét anyaszült meztelen testem, fenekem fenyítésével…" mondta elcsukló hangon.

A mennyországban éreztem magam, mikor az ölembe fektettem és simogattam domborodó popsiját… már nem kellett színlelnem, hogy ez csak a fenyítés miatt történik… teljes mértékben uralkodtam felette… Néztem szeméremajkainak titokzatos vonalát… a duzzadt ajkak előbukkantak, mikor széttárta combjait… Cirógattam fel-le combjainak belső részét, sóhajtozott, borzongott kezem érintésétől. Ahogy simogatásomtól növekedett nemi izgalma, szép popóját egyre feljebb emelte.

"Jaj… kérem, igazgató úr, verje el az ülepem… Fenekeljen el, ahogy a kis gyerekeket szokás… sírni akarok, mikor üt… Éreztesse velem, hogy nagyon rossz vagyok… tudom, így van… Ismertesse be velem vétkeimet… ígértesse meg, hogy megjavulok… Kérem szégyenítsem meg, alacsonyítson le, alázzon meg… bármivel, bárhogy... Óóóóhhh, kérem folytassa… igen… jaj, igen… szeretem, mikor ott megérint", lihegett a gyönyörűségtől, mikor ujjaimmal körbecirógattam hüvelyének szűk bejáratát. A kéj kapuja lágyan idomult ujjaimhoz, amint tervszerűen játszadoztam vele… Figyelemreméltóan szép volt.

Nemi szerve feléledt és lüktetett, mikor fenekelni kezdtem, várva, hogy a krémszínű popó mikor változik sötétvörösre és Priscilla mikor kezd "énekelni"… Ehelyett mozdulatlan, csendes maradt, bár feneke egyre vörösödött, meg sem rándult. Az öt nyelvű szíjért nyúltam, lehajoltattam és azzal folytattam a fenekelést… A szíj sötétebb nyomai láthatóvá váltak a kézzel való fenekelés skarlát színe felett.

Priscilla előbb sóhajtozott, aztán egyre hangosabban nyöszörgött, végül kiabált, sikoltozott, ám nem próbált kiegyenesedni, kezével hátranyúlni, így olyan érzésem támadt, hogy nem a fájdalom, hanem az izgalom és a gyönyör csalja ki belőle a hangokat. A szíj rései között véraláfutásos hurkák duzzadtak fel, melyek látványától és Priscilla reakciójától duzzadni kezdett a nadrágom eleje. Szerencsére háttal állt felém és nem vehette észre izgalmam látható jelét. Egyre inkább hangulatba jöttem és fokozódó erővel fenyítettem a számomra legszebb női testrészt.

"Igen… igen, igazgató úr… verjen csak el alaposan… megérdemlem a büntetést… Erősebben… jaj, jaj, jaj, fáj is, élvezem is, még… még… még!" kiáltotta fokozódó izgalommal.

Végül a szék támlájára hajoltattam… térdeit szorosan összezárta, vörös popsiját kidomborította… A nádpálca fokozódó erővel suhogott és végre a fájdalom meglepett sikolya tört ki belőle, mikor a hajlékony pálca a keresztráncnál találta el, ahol a popó találkozik a combokkal… Három további hangos válaszra ösztönözte… sikoltozott, de nem a fájdalom megnyilvánulásának tűnt… inkább a kín meglepő érzésének, melyet nem várt. Teljes erővel nádpálcáztam… majd megint a szíjjal alaposan elvertem a fenekét. Mikor befejeztem, tudtam, most hosszú ideig dörzsölni fogja a hátsó fertályát. Reméltem, hogy szeretkezni is fogunk. Láttam popsiját teljes, vérvörös virágában, mikor odahúztam a szíjjal, és a látvány nagyon felizgatott… egész teste ütemesen mozgott, ülepe kígyózott, felsőtestének vonzó hajlatai szíjammal összhangban mozogtak… Akkor a padlóra térdelt, én pedig mögé… nem szándékoztam a magamévá tenni, de tomboló vágy ébredt bennem és boldogan hatoltam be hívogató puncijába… Össze-vissza fecsegett, mely nem hatott a tüzes szeretkezésre, ami véletlenül tört ki közöttünk… Sohasem gondoltam ilyesmire… ám csak a kielégülés lehetett helyénvaló olyan beszélgetés után. Mikor belemarkoltam izzó fenekébe, éreztem bőrének magas hőfokát… nem tiltakozott, hátrafelé tolta és lihegett a gyönyör kitörésétől. Lenézve láttam, ahogy hímvesszőm ki-be jár a szűk nyílásba… és akkor kitört. Frissen felfedezett pár lettünk.

Priscilla becses teremtéssé vált számomra… bár sohasem mondtam neki… Megmutatta, hogyan hat rá egy férfi, akit bálványoz. Puha, érzéki ajkai sok boldog órát szereztek a kezdeti kitörés után… Felfedeztem, hogy amit eddig nagyon durvának és ocsmánynak tartottam, a legszebb dolog a világon… a kölcsönös élvezet kifejezése és Priscilla ismételten bizonyította, tökéletes lehet a boldogság, ha elhagyjuk a színlelt közhelyeket és őszinték vagyunk egymáshoz.