Újabb beszámolóm hőse Dacoska, egy 25 éves, kedves leányzó. Nem véletlenül választotta ezt a nevet...
Dacoska már kislánykorában megismerkedett a fenekelés élményével, bár ez akkor még nem élményszámba ment nála.
Nagyon szigorú mamája volt, aki még nagylánykorában, 16-17 évesen is alaposan elverte a fenekét fakanállal.
Némi unszolásra elmesélte, hogy egyszer például nem pakolt el a szobájában, és az anyai számonkérésre csak a vállát
vonogatta. Ezzel kellőképpen feldühítette a mamáját, aki mérgét a pimasz leányzó fenekén csattogó ütésekkel vezette le. Elmondása szerint egy-egy ilyen verés még jóval az eset után is eszébe jutott, valahányszor leült.
Ilyen előélet után sejtettem, hogy Dacoska feneke most is sokat fog kibírni. Némi kedvcsináló, és vágyfelkeltő videónézés után, felvázoltam a kerettörténetet. Itt nem az irodalmi Nobel díj elnyerése volt a cél, hanem egy hétköznapi helyzetet kitalálni, ami alkalmat ad Dacoska megbüntetésére. Ilyen helyzet például, amikor az ember megszomjazik, és szól a barátnőjének, hogy hozzon már egy sört. A barátnő pedig azt feleli, hogy nem vett sört, és
inkább szokjál le a sörivásról!
Azt hiszem valamennyien egyetérthetünk abban, hogy az ilyen barátnőt bizony meg kell nevelni, mégpedig úgy, hogy sokáig emlékezzen rá. Ennek megfelelően Dacoska pár pillanat múlva már az ölemben is hasalt. Szoknyája felhajtása után egy nőisebb alkatú popsi tárult elém, hogy finoman utaljak a topmodellek hátsóját árnyalatnyival meghaladó méretekre. Ám ez csak fokozta az izgalmamat, hiszen azok közé tartozom, akik szerint egy nagyobb popsit elfenekelni nagyobb élvezet! Természetesen a lila bugyi sem maradt Dacoska fenekén, aminek lehúzásával minden akadályozó tényező megszünt. Mielött elkezdtem a büntetést, közöltem Dacoskával, hogy huszonötöt fog kapni, egyenlőre a tenyeremmel. Ha ezek után alázatosan bocsánatot kér, és megigéri, hogy többet nem fordul elő ilyen, akkor megússza ennyivel. De ha nem, akkor a fakanál következik. Ismerve Dacoska előéletét, valamint korábbi utalását arra, hogy nagyon makacs, elhatároztam, hogy nem leszek kíméletes vele. Nem voltak bemelegítő ütések, egyből elkezdtem osztani a csapásokat, ahogy erőmből telt. Erős popsiján hatalmasat csattant a tenyerem, csak úgy visszhangzott a szoba tőle. De Dacoska némán, és mozdulatlanul tűrte a kemény verést. Pedig fara szépen vörösödött, más már negyedekkora ütésektől is nyivákolni kezdett! A huszonötödik ütés után megkérdeztem, hogy akar-e valamit mondani, de Dacoska néma maradt.
Szerencsére! Már nyúltam is az odakészített fakanálért, és megmutattam neki.
-Fenekeltek már el ilyennel? -kérdeztem fenyegetően.
-Gyerekkoromban igen... -felelt Dacoska, bár hangja már nem volt annyira dacos.
-Akkor most újból megtapasztalhatod!
Ezzel a fakanál is csattogni kezdett az immár vörösben pompázó fenéken. Az első egy-két ütést kicsit óvatosabban mértem rá, de ez az óvatosság hamar elszállt a kezemből, és úgy a tizedik ütéstől kezdve már megint akkorákat ütöttem, amekkorákat csak bírtam. És Dacoska még mindig szótlanul viselte a kemény próbatételt! Csak a feneke mozgott alig észrevehetősen, és a lábaival rugdalódzott egy kicsit. Pedig a fakanál már nemcsak vörösre mintázta a fenekét, hanem helyenként lilára is. Ennek ellenére a huszonöt fakanalas után feltett kérdésemet Dacoska ismételten válasz nélkül hagyta. Ez pedig azt jelentette, hogy meg akar ismerkedni a fűzfavesszővel is. Ez egy ceruza vékonyságú, kábé 60 centi hosszú vesszőcske, ám nem lebecsülendő a fenyítési képessége!
Felállítottam a vétkest, és megfordítottam a fotelt, hogy a háttámlájára hajoljon. De elötte még megsuhogtattam a vesszőt, hogy még egyszer meggondolhassa a dolgot. De nem tért jobb belátásra, így intettem, hogy hajoljon a fotelre. Engedelmesen, és talán nem kis izgalommal tette ezt meg, és a fotel ülőlapjára tenyerelve domborította ki hátsóját. Ám én gonosz voltam, és karját gyengéden megragadva kényszerítettem, hogy inkább könyököljön a tenyerelés helyett. Így mélyebbre kellett előrehajolnia, ami által a fara is jobban kifeszült. Felhajtottam a szoknyáját, ami visszacsúszott amikor felállt, és ebben a pózban is megcsodáltam az ingerlően telt fenekét. Komolyan kiváncsi voltam, hogy ígéretéhez híven tényleg kiállja-e a beigért huszonöt vesszőcsapást, hiszen abban egyeztünk meg, hogy bocsánatkérésre csak a büntetés kimérése elött van lehetőség, menet közben már hiába könyörög!
Úgy gondoltam, Dacoskának tényleg egy alapos leckére van szüksége, és ennek megfelelően láttam a fenyítéshez.
A vessző szinte sziszegett, és minden ütás jól látható piros csíkot húzott a kifeszülő fenékre. Szinte hihetetlen, de a bűnös még ezt is egy hangos jajszó nélkül viselte! Pedig tényleg alaposan meg volt suhintva az a vessző! Csupán a vége felé hallottam néhány hangosabb nyögést, némi popsiriszálás kíséretében.
Hogy nem voltam kíméletes, azt az is bizonyította, hogy a huszonötödik csapás után Dacoska bocsánatot kért, és megigérte, hogy többet nem lesz rossz, valamint, hogy feneke a Wild Party-ban elsőként az asztalra hajoló lány fenekére emlékeztetett! Nem volt annyira durva a látvány, de Dacoska barátja biztos nézett egy nagyot, amikor megpillantotta. És itt érkeztünk el a történet számomra kedvezőtlen fordulatához.
Dacoska ugyanis baráttal rendelkezett, akinek nem merte bevallani hogy mennyire vágyódik az elfenekelésre, ezért akkor látogatott meg, amikor a barát elutazott. Ám idő elött hazatért, igy a titokra fény derült.
Itt mellékelem Dacoska idevonatkozó levelét -természetesen az ő beleegyezésével-, amiből kiderül, hogy látogatása, az első és utolsó is volt egyben. :(
--------------------------------------------------
Szia!
Csak röviden jelentkezem, hogy beszámoljak az elmúlt nap
eseményeiről.
Áldásos tevékenységed nyomai még a mai nap is látszanak,
szerencsére túlzott fájdalmat eleinte sem okoztak.
A nyomokat azonban az idő előtt hazaérkező barátomnak is
sikerült felfedeznie. Pedig igyekeztem a kellő
körültekintéssel eljárni, ám mégis lelepleződtem.
Tegnap este történt. Fürdés után óvatos mozdulattal
próbáltam észrevétlenül becsusszanni az ágyba. Ám ekkor
kedvesem megállított, hogy hadd nézzen meg lámpafénynél,
mert már oly régen látott és tapintott teljes valómban. És
ekkor fény derült az én kis titkomra. Természetesen nem
tagadhattam, hiszen mi mindig őszinték vagyunk egymáshoz.
Elmeséltem hát neki, hogy nagyon izgatott a fenekelés
gondolata és mivel neki nem mertem előállni a témával, így
hozzád fordultam.
Erre szörnyűséges haragot tettetve kiáltotta oda, hogy
akkor most bebizonyíthatom, mennyire is izgat fel egy
alapos elfenekelés. Hirtelen mozdulattal az ágyra dobott, a
meglepetéstől persze mozdulni sem bírtam. Majd mintha
ismerné titkos vágyaimat, óvatosan kezdete kifűzni
nadrágjából a szíjat. Minden egye milimétert lassan
megtéve, hogy jobban emésszen a várakozás. Majd az eléggé
vastag szíjat ketté hajtotta, s néhányat - amúgy az
ismerkedés céljából - a levegőbe suhintott vele. Már ekkor
félelemmel vegyes izgalom futott át rajtam.
Majd óvatosan a térdére fektetett, olyan pózt választva,
hogy fenekem minél magasabban legyen és minél inkább
feszüljön az ég felé. És ekkor kezdetét vette büntetésem.
Nem tudom, hány ütést kaphattam. De mindenesetre valamennyi
haragját, meglepetését, izgalmát és vágyakozását beleadva
csépelt. Legalább tíz percen át. Egy idő után már sem
fájdalmat, sem éles csípést nem éreztem, csak azt, mintha
lángba borult volna az egész popsim. És csak ütötte és
ütötte.
Végül hirtelen mozdulattal elhajította a szíjat. És ezután
valami olyan következett, amelyhez hasonlót soha nem
éreztem még. Az édes vigasztalás, a kényeztetés és a
gyönyörök csúcsának órája.
Ezek a hurkák egyhamar nem fognak elhalványulni, mint ahogy
a tegnap este fénye sem, de azt hiszem, hogy rá ne cáfoljak
nevemre, nem is fogom hagyni.
Mindenesetre megérte, hogy kiderítettük egymásról, hogy még
a titkos vágyaink is hasonlóak.
Két éve járunk együtt.
Úgy éreztem, ezt meg kell osztanom veled. Köszi így utólag
is mindent.
Dacoska