|
Elkészítés A Fentartóla szemleveleket ezüst kés segítségével kell felvagdosnunk, mert nagy szükségünk van levükre. Az ürömteába áztatott farkasölő füvet szedjük ki a teából, és alaposan szárítsuk meg, hogyha ne maradjon nedves. Szeleteljük fel a fentartóla leveleihez, de azt már ne ezüst késsel tegyük. Markoljunk a földbe, emeljük magasra és hajítsuk bele kezünk tartalmát üstünkbe (ügyelve, arra hogy a földön kívül semmilyen növény, gaz ne kerüljön bele). Most, a targela levelével fedjük be a földet, majd a már felszeletelt fantartólát és farkasölő füvet adjuk hozzá. A szerencsésen összegyűjtött esővizet öntsük bele az üstbe, majd csak ez után gyújtsuk meg alatta a tüzet. Főzetünk nyomban méregzöldé változik. A szalamandra bőrt egészben adjuk hozzá, de óvatosan, mert rögtön mikkor beleér főzetünkbe, lángra kap. Az elkövetkező tíz percben a bájital felszíne égni fog, és zöldről fekete színűvé válik. Ebben a tíz percben kell a maradék hozzávalót adagolnunk. A varjú toll végét reszeljük le, míg a toll sörtéihez nem érünk, ezt a port a lángok fölött szórjuk a főzetbe. A por a lángokon keresztül jut a bájitalba, félúton szikráznak, majd füstként belefolynak. Pillanatokon belül füstfelhő gomolyog ki üstünkből. Míg a füst el nem tűnik, ezüst késünkkel vágjuk meg ball tenyerünket és csepegtessünk a hozzávalók számának megfelelő cseppet a bájitalba. Főzetünk ekkor olyan lesz, mint a víz. Az eszencia fogyasztójának életét adó vérét öntsük az üstbe. Végeredményül, sűrű, vérvörös folyadékot kapunk. 
|