Maroskeresztúr, románul Cristești, németül Kreuz, község. Régebben Cristuru Mureș-nek fordították. Hozzá tartozik Székelykakasd. A falu Marosvásárhelytől 6 km-re délnyugatra, az E 60-as nemzetközi út (DN15) két oldalán fekszik.
Egy kicsi a falú múltjából:
A település a Maros bal partján fekszik, Marosvásárhelytől 6 km-re délnyugatra, 365 méter tengerszínt feletti magasságban. Községközpont, Székelykakasd tartozik hozzá és a Marosvásárhely Metropolisz Övezet része.
A falu Marosvásárhellyel csaknem egybeépült az iparosítás következtében. 1332-ben Santa Cruce néven említik először. A Maros déli partján épült falu helyén egykor vaskori szkíta település létezett, később római őrhely lett és Dácia egyik fontos fazekasipari központja, mint ezt az itt feltárt égetőkemencék is bizonyítják.
Határa római emlékekben rendkívül gazdag, a határrészéből feliratos római kövek kerültek elő. A falu eredetileg székely telepítésű volt. A határában levő Búcsúpadnál (Grádics) búcsúztak el a hadba vonuló székelyek feleségeiktől.
A hegyoldalban egykor katolikus kápolna is volt, amely azonban a 19. században már romokban hevert, valószínűleg 1502 előtt pusztult el. Egykor búcsújáróhely volt, Árpád-kori templomerődje Nyárádtő felé egy kis magaslaton állt. A 15. században pusztult el, de 1554-ben a reformátusoké lett, akik újjáépítették. 1601-ben a falut Basta seregei dúlták fel, a templomerődbe menekült lakóit legyilkolták, a templomot pedig felégették. 1657-ben II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát megbosszulva lengyel és tatár hadak pusztították el annyira, hogy 1670-ig csak Pusztakeresztúrnak hívták.
A 17. század végén reformátusokkal telepítették be, akik 1863-ban építették fel templomukat. A falu később is sokat szenvedett a Maros áradásaitól. A községbe érkezők megtekinthetik az 1863 és 1889 között épült református templomát, amelyet a 15. században elpusztult Árpád-kori fatemplom helyére emeltek. A református templom mellé épült 1907-ben az ortodox templom, római katolikus templomát viszont 1993-ban szentelték fel a Szent Kereszt tiszteletére. A templomot Erdély egyik legértékesebb, Abafájáról idehozott 200 éves feszülete díszíti.
Itt élt Knöpfler Vilmos orvos, országgyűlési képviselő, a marosvásárhelyi kórház alapítója és a helyi kastély építője. A Knöpfler-kastély a 19. század közepén épült, 1932-ben pedig leégett.
Az elmúlt évszázad során lakosságának nemzetiségi összetétele sokat változott. 1910-ben 896 lakosából 514 magyar, 362 román anyanyelvű volt. 1992-ben 4690 lakosából 2238 román, 2086 magyar, 2 német, 4 lengyel és 361 roma nemzetiségű. A 2002-es népszámlálás alkalmával 5591 lakosa volt a településnek. Ebből 2421 román, 2767 magyar, 395 roma, 3 német, 3 lengyel és 2 szerb nemzetiségű. Ma, egy évtízed után ha végignézzük a statisztikákat hasonló adatokat találunk, viszont elmondhatjuk, hogy itt is fogyatkozik az őslakosság.