|
Ezeknek a kutyusoknak a felkészítését már
kölyökkorban el kell kezdeni. Amikor még kicsik, és rövid a szőrük.
Elsősorban azért kell rendszeresen, hetente legalább 2-3 alkalommal alaposan
átkefélni őket, hogy hozzászokjanak, és később, amikor már muszáj csinálni,
ne legyen kínszenvedés ez a procedúra.
Ha lehetőségünk van rá, célszerű a
fésülést, kefélést egy stabil, csúszásmentes felületű asztalon végezni, hogy
a kutya biztonságban érezze magát, ne csúszkáljon rajta. |
A rendszeres asztalra állítás azért is jó
módszer, mert ha a kutya megszokja, később a kiállításokon sem okoz majd
problémát, ha felteszik az asztalra. Nem mindegy, hogy a fésülést,
szőrbontást milyen módszerrel végezzük, mert ha csak a felső részeket
fésüljük ki, alul összecsomósodik a szőr.
A kölyökkutyát fektessük oldalára az
asztalon (később már végezhetjük a fésülést állva is) és először a hátulsó
lábán hajtsuk fel a szőrt. Egy pumpás flakonból szórjunk a szőrére egy kevés
langyos vizet vagy szőrkondicionálót, hogy ne szakadjon le a szőre vége a
fésüléstől.
Egy erősszálú vaddisznósörte- vagy egy
puha gumialapú egyenes szálú drótkefével kezdjük el a fésülést a mancsoknál
úgy, hogy bal kezünkkel lefogjuk a fölfelé álló szőrt, jobb kezünkkel pedig
húzzunk le belőle a kefével egy vékony réteget. Nagyon ügyeljünk arra, hogy
a szőr töve is át legyen kefélve. Ha az első réteget kikeféltük, bal
kezünket még mindig a többi szőrön tartva húzzunk le egy következő vékony
(!) réteget, és azt is gondosan keféljük ki. Így haladjunk egészen a kutya
hátának a közepéig. Ezt a műveletet ismételjük az egész testen. Ha az egyik
oldalával készen vagyunk, fordítsuk a kutyát a másik oldalára és ismételjük
meg a fentieket ott is. Ne felejtsük ki a farkát se!
Ha valahol csomót találunk, tegyük le a
kefét, és először kézzel lazítsuk fel (ne tépjük!!!), majd egy fésűvel, a
lehető legóvatosabban - hogy elkerüljük a szőrveszteséget és a szőrvégek
leszakadását - egyenesítsük ki a szőrszálakat.
Egyébként minden egyes tincs kikefélése után leellenőrizhetjük a fésűvel,
hogy jó munkát végeztünk-e. Ahol elakad a fésű, ott csomó van, amit a fent
leírt módon kell kibontani.
A kutya fején, ha lehet, még óvatosabban
végezzük ezt a műveletet. Itt a bajuszra és a szakállra kell a legtöbb
gondot fordítani, mert evés közben az ennivalótól összeragadhat a szőr. Ezt
megelőzhetjük, ha evés után mindig megmossuk és beolajozzuk a pofaszőrt,
később pedig, ha már hosszabb ez a rész, etetés előtt hátragumizhatjuk.
Ezeknek a fajtáknak a "haja" is hosszúra
nő, Ezt mindig fogjuk össze copfba, hogy ne lógjon bele a szemükbe, mert ez
zavarhatja őket, és elkezdhetnek tőle vakarózni vagy a fejüket "mancsolni",
ami csomósodást és szőrveszteséget okoz. Ezen kívül, ha belelóg a szembe,
sokkal erőteljesebb lesz a könnyfolyás, ami elszínezi a szőrt és nagyon
csúnya. Rendszeresen tisztítsuk a szemet, hogy a könny ne színezze el a szem
alatti részeket.
A világos és fehér színű kutyák
szájkörnyéki, szemkörnyéki és lábszőrzetének ápolására, tisztán tartására,
ha lehet, még több gondot kell fordítani, mert ha ezeken a részeken besárgul
a szőr, az még egy egyébként kifogástalan szőrzettel rendelkező kutya
esetében is illúzióromboló hatást kelt.
Annak, hogy kutyánk a későbbiekben mindenkit ámulatba ejtő, gyönyörű
szőrtakaróval jelenhessen meg a kiállításokon, alapvető feltétele, hogy
rendszeresen, hetente legalább 2-3 alkalommal kifésüljük - és ne kitépjük -
a szőrét. |