Manzikert (Malazgirt)

Város és erőd Kisázsia keleti felében.

1071. augusztus 19-én összecsapnak A Bizánciak és Szeldzsuk törökök. Romanosz császár közel 100 000 harcossal nyomult előre örményország irányába. Célja volt, hogy a törökök megérkezése előt feltölti a terület erődjeit. Romanosz Manzikertet kezdi ostromolni. A kunokat és a normann erőket pedig Roussel de Bailleul vezetésével a Van-tó partján levő Akhalatba küldi. Alp Arszlán hadai Szíriában kapja hírt a támadásról, rögvest északra is fordítja seregeit. Romanosznak már nem sikerül seregeit egyesíteni. Az előőrs nélkül előrehaladó bizánciakat a törökök meglepik. A szeldzsukok a klasszikus nomád harcmodort használják és bekerítik az ellenfelet. A besenyők és úzok átállnak, mert késik a zsoldjuk illetve rájönnek, hogy a másik oldalon rokon nép áll. A frank nehézpáncélosok sem indulnak a császár megsegítésére. A megmaradt erőkkel a császár derekasan küzd, de a nem sok eséllyel. Andronikosz Dukász és Mánuel Komnénosz látván az esélyeket a tartalékkal visszafordul Konstantinápolyba, cserben hagyva az uralkodót. Hat óra alatt a sereget szétverik és a sebesült uralkodót fogságba ejtik. Alp Arszlán a császárt kötelezi az örmény területek kiűrítésére és hadisarc fizetésre és vazallusi esküre, majd hazaengedi. A csata nem az emberveszteség miatt lesz fordulópont, hanem mert a bizánci uralkodó hosszú időre megfelelő katonai támasz nélkül marad, illetve az állam polgárháborúba süllyed.