•Eötvös
gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt;
•a
torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van
erősítve, a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban
helyezkednek el (görbületi variométer);
•a
vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve,
másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg le, és a rúd
végein levő tömegek különböző magasságban vannak (horizontális
variométer, a tulajdonképpeni Eötvös-inga).
•A
műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő
nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér,
akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő
platinaszál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat
eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog
megállni, ahol az egymással szemben működő vonzóerő és rugalmas erő
forgatónyomatéka egymással egyenlő. A torzió mértékét egy skála
előtt elmozduló jel mutatta. A műszert kezdetben egy-, két-, majd
háromfalú tokkal védte, hogy kizárja a légmozgások és a fém
alkatrészek mozgása közben létrejövő villamos hatásokat és a
hőmérséklet-ingadozásokat.