Torziós inga

Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt;
a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer);
a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg le, és a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak (horizontális variométer, a tulajdonképpeni Eötvös-inga).
A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platinaszál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő vonzóerő és rugalmas erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. A torzió mértékét egy skála előtt elmozduló jel mutatta. A műszert kezdetben egy-, két-, majd háromfalú tokkal védte, hogy kizárja a légmozgások és a fém alkatrészek mozgása közben létrejövő villamos hatásokat és a hőmérséklet-ingadozásokat.
 

!!!FŐ OLDAL!!!

Találmányai