Bevezető

Egy kis történeti áttekintés:1959-től folytatok gazdálkodó tevékenységet egyéni gazdaként. Körülbelül 10 hektár réten és 10 hektár szántón gazdálkodom. 5-8 számosállatot tartok a szerves trágya utánpótlás miatt. Jelenleg is gazdálkodik a család, és már régóta tervezünk egy komolyabb előrelépést a turisztika felé, ugyanis a faluban rengeteg látványosság van, és a jövőben ez még bővülni fog mi általunk is.

2003-ban nyertünk egy pályázatot, mely kapcsán bemutatógazdaságot működtetünk, és hajdinát termelünk. Ez egy ősi növény, ezt a növényt termeljük bemutató szinten, és készítünk belőle aratáskor levest is.

A honlap amely szeptemberre már nagyrészt működni fog feltárja a falu (Kercaszomor) érdekességeit, azon részekre is kitérve, melyek még nincsenek említési szinten sem.

Külön kiemelten szerepel a hajdina bemutatása.

Hajdina:

A legősibb bionövénynek is mondhatnánk a hajdinát, mert nem marad meg olyan földeken, a melyet mesterséges anyagokkal-például műtrágyával-kezelnek. A hajdina valamikor őshonos volt az Őrségben, s a családok egyik legfőbb tápláléka. A sovány, tápanyagban szegény földet kedveli. Az őrségi családok nem is vásároltak rizst, hajdinát használtak helyette. Készítettek belőle málét, levest, pogácsát, tortát, s töltötték hurkába is. Aztán ahogy a modern gazdálkodást rákényszerítették a gazdákra, eltűnt a hajdina a vidékről. Az őrségi földek most már nem igazán alkalmasak a hajdina vetésére a műtrágyázás miatt, és a vetésforgót sem igazán alkalmazzák (a vetésforgó utolsó növénye volt a hajdina) kapások, kukorica, krumpli, búza, rozs vagy zab és hajdia. A 2003-as évben elvetett hajdina jól kikelt,de az idei is szépen fejlődik, mint a bemutatott képeken is látszik. A tavalyi bemutató elég jól sikerült, de az idén több részvevőre számítunk.

A hajdinát takaróval ellátott kaszával rendre aratjuk, majd a rendet sarlóval kévébe szedjük és az előre elkészített rozs- vagy zabszalmából készített kötélbe belekötjük, majd a kévéket hármasával felállítva a helyszínen megszárítjuk. Ezután történik a cséplés / kézi cséplés/, amely kiterített ponyvára helyezett és egymással szembefordított kévéket csépeljük cséphadaróval. Az eszköz a csépnyélre bőrözéssel felszerelt , általában a csépnyél hosszának 2/5-öde hosszúságú cséphadaró az ütés pillanatában teljes felületével üti meg a kévék fejében lévő magot, amely által a mag a kévéből kiesik az ütések folyamán.

Ezután a szalmát a ponyváról felvesszük az ott maradt magot törekestől egy olyan rostára helyezve, amelyen csak a mag folyik át, a többi a rostán marad.

Ezt a magot tisztítás után kis melencébe kipalljuk (ez úgy történik hogy speciális ejtő mozdulattal a pelyvát a levegőbe röpítik, így a pelyva nélküli mag maradt vissza). Némi kis válogatás után kerül mozsárba ahol kb... 180-200 ütésre a magról a héj leválik. Újbóli válogatás és pallás után kerül felhasználásra a hajdina.

Főzve, sütve, hurkában is finom bioétel.

Ez a növény csak rendszeresen szerves trágyával kezelt földeken termelhető gazdaságosan.

Az említett folyamatokról igyekszem minél több fotót elérhetővé tenni a honlapon.

Vissza főoldal tovább