125 ÉVES A BUDAPESTI FOGASKEREKŰ VASÚT

• 
  A Svábhegy a XIX. század közepéig Buda szőlőkkel beültetett, erdőkkel borított területe volt, amely az 1850-es évektől kezdett nyaraló hellyé átalakulni. Az első villák a Diana út, a Tündér út és az Istenhegyi út környékén épültek, a terület színészek, írók, művészek pihenőhelyévé, a pestbudaiak kedvelt kiránduló övezetévé vált. A hegyvidék fejlődése magával hozta a terület városi közlekedési rendszerbe történő bekapcsolásának igényét. A várost omnibusz- és lóvasúti vonalak hálózták be, a Svábhegy alatti völgyben 1868 óta már közlekedett a Budai Közúti Vaspálya Társaságnak a Lánchíd budai hídfőjétől Zugligetig kiépített lóvasúti vonala. 1870-ben itt járt Nikolaus Riggenbach, az 1871-ben megnyitott Vitznau-Rigi vasút, az első európai fogaskerekű vasút tervezője, majd 1873-ban egy mérnök kollégájával, mint az "Internationale Gesellschaft für Bergbahnen" baseli cég képviselői a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút építését kérelmezték. A szerződést még Buda szabad királyi város polgármestere írta alá, a közigazgatási bejárást 1873. június 17-én tartották meg, az engedélyokiratot július 3-án adták ki. A vonal építése azonnal megkezdődött, így a következő évben - mindössze öt évvel a világ első közforgalmú fogaskerekű vasútjának (Mt. Washington, USA) üzembe helyezése után - megindulhatott a forgalom. A megnyitó vonat 1874. június 24-én délután 4 órától közlekedett, a menetrendszerű forgalom a következő napon indult meg. A pálya teljes hosszában fogaskerekű üzemre épült, Riggenbach rendszerű fogaslétrával szerelték fel. A normál nyomtávú, 2883 m hosszú egyvágányú pálya ellenesések nélküli. A két végpont között 264 m volt a szintkülönbség. Az egyvágányú vasútnak a Lederer - telepnél, a mai Erdei iskolánál volt a vonatok keresztezésére szolgáló egyetlen forgalmi kitérője. Ennek az volt az érdekessége, hogy a vágányelágazásokat nem a ma ilyen feladatoknál szinte kizárólagosan alkalmazott váltóval, hanem tolópaddal oldották meg, amelyen egy jobbos és egy balos, 120 m sugarú íves vágánymezőt helyeztek el. A pályát az építtető cég magyarországi megbízottja, Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnök tervezte. A vasút alsó végállomását az Ecce homo réten, a mai Városmajorban alakították ki, amely néhány lépéssel átszállási lehetőséget biztosított a Zugligeti lóvasútra, és a menetrendek biztosították a csatlakozást. Ekkor a fogaskerekű vasúton a legsűrűbb követési időköz 30 perces volt.