Sztehlo Gábor
augusztus 29, 2009
Emléktáblája, a 2008-ban róla elnevezett utca kezdetén. /Budakeszi út 32/
Sztehlo Gábor (Budapest, 1909. szeptember 25. - Interlaken der Oberhasli, Svájc, 1974. május 28.) evangélikus lelkész.
Élete
Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933-1935 között a új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével Legány Ödönnel karöltve . 1935-1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.
1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. Az ezer megmentett gyerek egyike Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt.
1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra ott maradt és ott folytatta lelkészi tevékenységét.
Gaudiopolis - Örömváros
1945 szeptemberében - öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt - a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a "Gyermekköztársaságot". A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárt, énekkart alapítottak. Az "örömpolgárok" szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a "Gapo dollár", az állami vicclap neve a "Gapo-Matyi" volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.
Műve
- Isten kezében (Sztehlo Gábor naplója alapján sajtó alá rendezte Bozóky Éva, 1986)
Irodalom
- Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben. A Bogár utcai gyermekotthon. Luther Kiadó, 2005, ISBN 9639571350
- Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal.Sztehlo Gábor élete, Harmat Kiadó,
- Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség. Dokumentumok Sztehlo Gábor gyermekmentő munkájáról a II. világháború idején, Harmat Kiadó, Budapest, 2003
Emlékezés
- Sárközi Mátyás író
"Anyámat egy ideig zavarta a lapszerkesztésben és az általa muködtetett Fehérholló könyvkiadó vezetésében az, hogy a gyerekek a lába körül ugráltak, úgyhogy Ádám bátyámmal együtt bekerültünk a híres Sztehlo Gábor-féle, fiúk városa jellegu Gaudiopolis-intézetbe. Sztehlo Gábor, aki szerintem megérdemelné, hogy szentté avassák, evangélikus lelkészként a háború alatt körülbelül ezer zsidó gyereket mentett meg oly módon, hogy a pesti és budai nagyiparos és arisztokrata barátai villájába beállított tíz-tizenöt gyerekkel, és azt mondta, például vitéz Szenczy Aladárnak: "Bujtasd el oket, és ha jönnek a nyilasok, kérd ki magadnak: miként merik feltételezni, hogy egy vitéznek zsidók bujkálnak a házában?" Így mentett meg közel ezer gyereket, többek közt egy 17 éves fiút, Oláh Györgyöt, a késobbi Nobel-díjas vegyészt, akinek a szerves kémia megújítását, az ólommentes benzin kifejlesztését köszönheti a világ. A Sztehlo-intézet tovább muködött 1945 után, a túlélo szülok elvitték a gyerekeiket, az árvák maradtak. Melléjük felvette az utcákon csavargó háborús árvákat is, és csomó magunkféle félárva is oda került."
Emlékezete
A Sztehlo Gábor által mentettek és neveltek 1990-ben az ő nevét viselő alapítványt hoztak létre. Emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán. Nagytarcsán és Budán a XII. kerületben utcát neveztek el róla. Salgótarjánban vendégház viseli a nevét.