Az oldal alapvetően 1024*768-as méretre van készítve!

BEVEZETŐ A FEGYVERZETRŐL:

Nagyon fontos szempont a fegyverek megismerésének szempontjából, hogy egy villanásnyi betekintést nyerjünk az Árpád korabeli magyar haderő felépítéséről, hadviseléséről.

Megállapítható, hogy mind a hun, az avar és a magyar seregek is előszeretettel alkalmaztak cselvetést, melynek fontos eleme volt a megfutamodás, majd a lovas íjászatból következő visszanyilazás, esetleg a bekerítés. A hadsereg törzsi alapon szerveződött a tízes számrendszer alapján. Így számítások szerint a hazatérő Árpád serege 65-70.000 főt számláló önvédelmi és mintegy 40-45.000 főnyi támadó fegyvererőt képviselt. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy történészek becs-lése szerint az első keresztes hadjáratot (1096) 2-3.000 lovag és 8-12.000-re tehető csatlós hajtotta végre.

Látjuk jól, hogy a hazatérő haderőnk európai szinten is hatalmas és erős volt. Fontos fegyverünk volt az íj, a szablya és a fokos. Mai íjászaink 10-12 nyílvesszőt képesek kilőni egy perc alatt. Próbáljuk meg elképzelni, mit jelentett, ha egy 10.000 főt számláló magyar lovas sereg öt percen keresztül nyílzáport zúdított az ellenségre. (10 nyíl/perccel számolva, 10.000 fő esetén ez 500.000 nyíl kilövését jelenti.) Véleményünk szerint ez a hatalmas fizikai és mentális csapás bármely haderőt képes volt megbontani.

Tudjuk, hogy az eleink által gyártott nyílhegyek segítségével, átlőtték mind a sodronyinget, mind a fémből készült akkori páncélokat. Egy nyíllövéssel szemben sokkal jobb védelmet nyújtott a bőrpáncél, mely rugalmassága miatt bizonyult hasznosabb védőeszköznek.

A szablya, mint vívóeszköz is forradalmasította a vívást. A visszavágó fok, vagy él alkalmas volt a csukló levágására. A szablya lehetőséget nyújtott a lovasvágta-közbeni szúrásra is. Egy olyan vívóeszközt hoztunk Európába, mely a lőfegyverek hatalomátvételéig az egyik legkedveltebb és leghatékonyabb szúró-vágó fegyverré vált. A szablya-vívást figyelve, sok a keleti küzdőművészetekben megfigyelhető állás és számos hasonló technikai elem látható benne.

Mit használjunk vesszőfogásra?

Egyszerű megoldások a vesszőfogásra főleg távolsági lövészethez a természetben

Szalmabálák

megtömött zsákok

kockabálákból oszlop, fal

Olcsó házi barkácsolási megoldások versenyekre bemutatókra, otthonra…

 fűből fonott megoldás

több karton-papirból rétegelve

többréteg geofilccel boritva

A feltekert polifoam szigetelőanyag vesszőfogó olcsó és jó

A profi kialakítás, igaz költséges, de a használatkor megtérül az ára

viszonylag szabályos pályakialakitás otthonra (a kőfal vagy földhányás jobb háttér lenne!)

A pálya-ijászversenyeken és történelmi ijászversenyeken is használt polifoam

vesszőfogók a legjobbak! (kaphatók a Táltos Íjászboltban is!)

A használatos nyílhegyek ismertetése:

Korhű vadász és harci hegyek

(korabeli sírleletek alapján rekonstruálva megrendelhető: Flagella Dei)

A híres "Zengő hegyek" maradványai

a) Egyszerű hegy nélküli sípoló nyílvég b) Heggyel ellátott sípoló nyílhegy

Hogyan barkácsoljunk mongol vas "történelmi" hegyet szögből….

Pár lehetséges tollazat:

Néhány tollazat teljesen "szubjektíven" általam elnevezve…

Díszes indiai tollazás, (lentebb) hasonló a mongolhoz

Egyszerűbb indiai vesszők (mai kivitel, lentebb)

Mongol vessző:

Az Angol longbow-k tollazásának rekonstrukciója:

Cheyenne indián vessző:

Sziu indián vessző:

Fru-Fru vessző madarakra (légi célokra):

Az íjfeszítésről:

A lovas népek íjfeszítési stílusa

Mediterrán íjfeszítési mód

Angol íjfeszítési mód

A honfoglaló nyeregről:

A mongol nyereg (balra) és a régi magyar nyereg (jobbra) hasonlatossága szembetűnő…

Kevéssé hasonlítanak a ma használt angol nyergekhez és sokkal könnyebb lőni ezekből a nyergekből!

Néhány íjszarv típus bemutatása:

Pár Flagella Dei által forgalmazott íj szarva

"Íjakrul" írták:

"Ha szigorúan a műszaki paramétereket veszem alapul, akkor a leggyorsabb és legkevésbé rezonáló gyanta íj a Kovács magyar, viszont nem szép.

A leggyorsabb laminált a Szimeiszter tatár, de ez már érezhetően rúg. A Flagellák simábban lőnek, de nem szép a szarvak kidolgozása és kicsi a markolat. Ha a szépség is fontos, nem csak a jó teljesítmény, akkor Liskány magyart vennék. Ha nem zavar rezonancia és szereted az antik hatású gyors íjakat, akkor Grózer TRH laminált magyar.
Amik viszont eddig bizonyítottak műszakilag és tartósságban:
Kassai mongol - ez egy sokat bizonyított igen jó darab
Grózer magyar - lomha de biztonságos." (Tamás) Ez itt mind szubjektivitás. Egy levelező-listatársam véleménye. Viszont én nagyon sokra értékelem a véleményét… Aki meg nem hiszi, járjon utána! Próbáljon ki több íjat és döntsön. Ez a legjobb, amit tehet valaki, ha íjat akar venni. Mindenkinek saját magának kell döntenie! J

És most egy kis mérés:

Nemrég sebességet mért az egyik jó ismerősöm,

Résztvevők: Szimeiszter tatár 30#, Flagella avar 30#.
Kimérve helyben kézi mérővel:
Sz.tatár: 29# (font)
F.avar:28# (font)

29"-os Szalóky vesszővel 29"-t húzva a következő sebességeket mértük: ( "=col !!!)
Sz.tatár: 133 foot/sec (láb/sec, 145.9 km/h)
F.avar:127 foot/sec (láb/sec, 139.35 km/h ) Elmélkedés:

Ha hozzávesszük az 1# különbséget, akkor az kb. 129 f/s. A F.hun pedig a
tesztek alapján 2-3 f/s-sel gyorsabbnak minősült az avarnál, tehát
feltételezett sebessége kb. 131 f/s lett volna.
Ebből az következik, hogy éppen hogy csak elmarad az eddigi leggyorsabb
laminált íj mögött.

Egy mongol csizma. A magyaroké is hasonló lehetett, lásd mellette!

A történelmi leleteken fellelhető íj- és nyíltegez helyes viselése:

"Drawing based on a piece of a wall painting in Eastern Turkestan of a
distinguished Uygur archer. Both his bowcase and quiver are suspended from
his belt, as among the Magyars and other steppe people.
Copyright Chris Szabó, after Professor Gyula László."

"A rajz alapja egy Kelet-Turkesztáni freskó darab, amely jeles ujgur íjászt ábrázol. Mindkettő, a készenléti íj- és a nyíltegez is az övéről lóg alá, mint a magyaroknak és a többi sztyeppei népeknek."


A szöveg egyébként a fenti képnek volt a képaláírása. Érdekessége, hogy az én íjtartó tegezem pontosan ilyen állású (véletlenül!). Ez azért furcsa, mert én csak magamnak kényelmesre szabtam a készenléti tegezt és nem figyeltem az egyéb itthoni hasonló tegezeket csak felületesen... Késõbb rájöttem, hogy az enyém fordítva áll minden szempontból a többiekével összevetve... nem hátra, hanem elõre néz és a húr lefelé néz, nem felfelé (mert ilyet is láttam már!)... azt hittem hibáztam... De ez az ábra és a hozzátartozó felirat cáfolni látszik a véleményem... Lehet, hogy az enyém áll csak egyedül jól? :))) Ráadásul ez egy régi (fal)festmény Kelet-Türkisztánból és a Magyarok, ill. a sztyeppei népek tegez és készenléti tegezviselési szokásait mutatja be....

Később kaptam egy levelet, ami szintén engem látszik igazolni:

"A te tegzed állása helyes. Én is csodálkoztam már azon, hogy miért nem
csinál senki egy rendes állásút. Az összes kép, amit eddig láttam, legyen az
rajz vagy fénykép, kínai vagy mongol, a készenléti tegezt mindig igy
ábrázolja. Még Révész László könyvében, a karosi temető feltárásáról is
hibásan, fordítva van a rekonstrukciós rajz."

Nézzük meg alább milyen szablyát használtak a honfoglaláskorabeli harcosok – főleg a gazdagabbak.

(Mai szablya-rekonstrukciók sirleletek alaplyán):

Az eredeti sirlelet fentebb, a mai honfoglaláskorabeli rekonstrukciós szablya pedig lentebb. (Sepsik István kovácsolta)

Eredeti anyag:
http://www.atarn.org/magyar/magyar_1.htm