Athos Vissza A legenda szerint Mária, fia (Jézus) halála után Ciprus szigetére menekült, ám a viharos tenger itt Athos partjainál vetette partra. A remeték megjelenését csak a IX. századra teszik. Az első remeteközösségek megszervezését az ezredfordulóra teszik és Athoszi Athanasziosz nevéhez fűzik. A következő századokban császárok, bizánci arisztokraták versengtek egymással. Újabb és újabb kolostorokat emeltek Athos hegyei körül, a meglévőket pedig hatalmas adományokkal halmozták el. A török uralom idején sikerült "függetlenségét" megőriznie. Az ortodox világ központja lett. A görög nyelv és kultúra örzőjévé vált. 1830-ig török uralom alatt maradt, amit fél évszázados orosz fenhatóság követett. Az első világháborúban a görög hadsereg visszafoglalta, de semleges álammá nyílvánították, nemzetközi státuszát pedig 1926-ban nyerte el. Az 1060. évi császári bulla megtíltotta a nők, gyermekek belépését az országba. Állítólag még nőstény állatnak is tilos volt a belépés. Ez a rendelet még a sima arcú férfiak belépését is megtiltotta, igaz ez ma már nem kizáró ok. Ez a rendelet még mindig érvényben van, azaz csak férfiak látogathatják e szent helyet. A kolostorok lakóit általában életvitelük szerint két nagy csoportra osztják. A cönobita rendszabály alpján élők szigorú önmegtartóztatás szerint élnek. A szerzetesek kemény aszkéta életmódot folytatnak, állati eredetű ételeket nem fogyasztanak, ráadásúl sokat böjtőlnek. A közösség tagjai együtt étkeznek és napjaik minden perce be van osztva. Az úgynevezett idioritmikus szabályokat követő kolostorokban a szerzetesek akármit ehetnek és akárhol fogyaszthatják el azt. Amiben mindkettő megegyezik az, hogy naponta legalább 8 órát imával azaz az isten való szoros kapcsolatban kell tölteniük. Közös istentiszteletek a nap minden szakában és ezek kötelezőek. A legszigorúbb szabály a teljes nőtlenség. Athos hegyén a szigorú élet melett az pró örömök közé tartozik az amikor az "inaskodás" évei után az ifjú elindul a "ranglértán" és eléri a szerzetesi címet és akkor viselheti magán Krisztus jelvényeit. A legtöbb kolostor elrendezésében nem külömbözik egyymástól. Szinte mind toronnyal tűzdelt és falrendszer övezi, kozpontjuk minden esetben a főtemplom. Kötülötte állnak a kolostori életben nélkülözhetetlen melléképületek. A főtemplom elötti téren van a kiskútház a szenteltvíz tartó medencével. Az udvar egyik végén az ebédlő a másik végén a vendégek szálláshelye. Az ebédlő melletti toronyszerű épület általában a könyvtár.