IV.Károly országa romokban hevert a háború végén. Utolsó próbálkozásként még megpróbálta Ausztriát föderatív állammá nyilvá- nítani, de ekkorra már minenki nemzetállamokban gondolkozott, és Wilson elnök 14 pontja sem vonatkozott a Monarchiára. Ma- gyarországot az erősödő pártélet jellemzte, azonban sem Eszterházy Móric, sem Wekerle Sándor nem érhetett el jelentős ered- ményeket abban a rendszerben. A Károlyi párt (ők még parlamenti képviselettel is rendelekeztek), az értelmiségi Országos Polgári Radikális Párt, valamint a munkás lrdekeket képviselő Magyar Szociáldemokrata Párt 1917-ben létrehozta a Választójo- gi blokkot, ám radikálisnak tekinthető programjukhoz a hatalmat csak egy forradlamon keresztül érhették el. 1918.október 24-én lemondott a Wekerle-kormány, a hatalmat azonban nem adták át a fentieket tömörítő Magyar Nemzeti Tanács- nak, hanem a hatalom nélküli Hadik János kapta azt meg. október 28-án óriási tömeg követelte a Nemzeti Tanács kormányát, ám a Lánchídnél a tömegbe lőtt a rendőrség, hárman meghaltak. október 30-án a hatalom meggyengűlt, a rendőrség átállt a tünte- tők oldalára. A katonák sapkarózsájuk helyébe őszirózsát tűztek, ez lett a forradalom jelképe. Okt.30-án estére a forrada- lom hívei elfoglalták a városparancsnokságokat és a főbb csomópontokat, fegyveres harc alig volt. 31-én hajnalba IV.Károly kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnöknek, és ugyanezen a napon megölték Tisza Istvánt is. Az új kormányban a két másik párt csak 2-2 helyet kapott, a többit a károlyiak kapták. Orszáággyűlést nem hívtak össze, a hatalmat a Nemzeti Tanács gya- korolta. 12 pontos programjukban szerepelt az ország függetlenségének biztosítása, a nemzetiségek autonómiájának helyreál- lítása, szabadság jogok, radikális földreform. Utóbbit csak Eszterházy kezdte el annak értelmében, hogy az 500 hold feletti biirtokokat szétosztják 5-20 holdas birtokokra. Az uralkodó látatlanban is hozzjárult az államforma megállapításához, mely független és önálló népköztársaságot nyilvánított ki. A szabadságjogok és egyéb tervek tervek maradtak, a szociális helyze- tet pedig nem lehetett megjavítani: elvesztettük nyersanyaglelőhelyeinket, felborult a piac, áruhiány, munkanélküliség és infláció lpett fel. 1918 decemberére a munkanélküli segély és a 70%-as béremelkedés ellenére is kormányválság alakult ki. megerősödött a szélsőségek helyzete, 1918 novemberében megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Jobboldalon a katonák hozták létre a Magyar Országos Véderő egyletet, melynek vezetője Gömbös Gyula volt. A válságot némi kormányátalakítással ke- zelték (Berinkey: miniszterelnök), és betiltották a szélsőséges pártokat. Eközben megkezdődött a román megszállás, és kudar- cot vallotak a keleti Svájc-elképzelések is. 1919.március 20-ára a fél országot elvesztettük, és átnyújtották nekünk a Vix- jegyzéket is, mely még több terület elvszetését ígérte. Károlyi ezt sem elfogadni, sem elutasítani nem tudta, és lemondott. A hatalmat a szociáldemokraták kezébe akarták adni, akik ezt egyedül nem vállalták. Ekkor egyesült a két baloldali párt Ma- gyarországi Szocialista Párt néven és a KMP képviselői szabadara kerültek; kihirdették a proletárdiktatúrát. Programjuk azon alapult, hogy a kommunizmus nemsokára egész európán eluralkodik, ez pedig feloldja a nemzetiségi ellentéteket. A javak igaz- ságos elosztását hirdették, valamint a magántulajdon megszűntetését. Ezen kívül abban bízott, hogy a szovjetekkel a hátunk- ban kicsikarjuk a területkorrigációt. A hatalom a Forradalmi Kormányzótanács kezébe került, tagjai a népbiztosok voltak. A hatalmat Kun Béla külügyi népbiztos gyakorlta. Forradlami ítélőszékeket állítottak fel, a bírók végzettség nélküli munkások voltak, a döntéseket politikai alapon hozták, és kikészítették ellenfeleiket. A megyéket a tanácsrendszer váltotta fel, a tanácsba minden 18 éven felüli nő és férfi választhatott képviselőt; nem választhattak a kizsákmányolok, a papok. Szeszti- lalmat rendeltek el, ami sértette bortermelő vidékeket; a rendvédelmi feladatot a Vörös Őség látta el, a terrorszervezetet Lenin-fiúknak hívták. Államosították a 20 főnél több munkást foglalkoztató gyárakat, a nagy- és középbirtokokat. A románok eközben az ország megszállásához kezdtek, a szerbek ezt tették délről, és mi fegyvert ragadtunk: a munkásokkal 200 ezerre nőtt a katonák száma, és elfoglaltuk a Felvidék nagy részét, ahol kikiáltották a Szlovák köztársaságot, kommunista irányí- tással. Az északi hadjárat után azonban a sereg összeomlott, és Kun Béláék belső bázisa is meggyengűlt: mivel képtelenek voltak beváltani ígéreteiket, folyamatosan alakultak az ellenmozgalmak: ABC Bécsben(Bethlen), és Szegeden egy ellenkormány, melnyek elnöke Károlyi Gyula, külügyminisztere Teleki Pál, hadügyminisztere Horthy Miklós lett. Június végére a román csapa- tok átkeltek a Tiszán (aug.4-re Budapestre értek), és a Tanácsköztársaság összeomlott. A képlékeny helyzetben kezdődött meg a fehérterror, Horthy dunántúli akciója. A Clerk-misszióban Horthy Miklós volt a tárgya- lópartner, valószínűleg azért, mert az ő kezében volt a hadsereg. November 16-án ünnepélyes keretek között Budapestre vonult és átvette a hatalmat. Nov.24-én megalakult az új kormány. 1920-ban választások voltak, melyen az FKgP elődje volt még erős párt. Az új államforma monarchikus berendezkedést tartott jónak, de a királyról nem döntött, ezért abban állapodtak meg, hogy az új forma király nélküli királyság, melyben a hatalmat egy kormányzó gyakorlja, ő pedig márciusban Horthy Miklós lett . Támogatta az antant, és minden belső párt, na meg persze a hadsereg nála volt. Első feladata a békeszerződés megkötése volt. 1920. június 4-én Simonyi Semadam Sándor írta alá, a küldöttség tagja volt még Teleki pál, Aponiy Albert és Bethlen István (lásd 14. tétel). Utána a revíziós politika határozta meg működésünket, az ország közeledett a jobboldali, antiszemi- ta nézetekhez: 1920-ban megalkották a numerus clausus (zárt szám) törvényt (a nemzetiség csak arányosan képviselheti magát a felsőoktatásban). ez már az új, Teleki Pál vezette kormányhoz fűződött. Ebben az évben végrehajtották a földreformot: a nagybirtokok érintetlenek maradtak, a kisbirtokokat aprózták tovább, mely bár pozitívan csengett, gazdaságilag rossz volt, nem változtatott a földarányokon. Az 1921.évi III.tc. jelentette konszolidáció kezdetét: büntette a fennálló rend vszélyez- tetőjét. 1921-re azz ország túl volt két királypuccson is, a elsőben a kormányzó bizalma megrendült Telekiban, így Bethlen István alakított kormányt. Tíz évi (1921-1931) volt ő a kormányfő, randkívűl tehetséges és taktikus politikus volt. A második királypuccs hatására ő alatta mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását. A gazdaságot az előző rendszer konzerválásával kísérelte meg sikertelneül. Az inflációhoz nyúlt, ami rossz döntés volt. 1924-től a Népszövetség (1922-ben vettek fel) 300 milliós hitelt folyósított, ami hasznos volt: megállt az infláció, 1927-ben bevezetésre került a pengő és a fillér, megalapult a Magyar Nemzeti Bank, 1928-ban pedig új vámrendszer készült. Külpolitikánkant a revízió jellemzte. Olaszországgal örökbaráti szerződést írtunk alá 1927-ben, egy évvel később ugynazt Lengyelországgal tettük. Helyreállította a poltikai életet is: belépett az egyetlen tűr- hető pártba, az FKgP-be, és saját képzelete szerint formázta azt. Megalakult az Egységes Párt, amely parlamenti többséget birtokolt.Szűkítette a választókört, és visszaállította a nyílt szvazást. 1921 végén megegyezett a szociáldemokratákkal (Bethlen-Peyer paktum), melynek működését biztosította, cserébe ellehetetlenített a kormánypozíció elérését (sztrájk-szerve- zés tilalma). A gazdasági világválság kevésbé érintette hazánkat, tekintve hogy nem volt miből visszaesni. Agrárválság már attól függetlenül, 1928-ban érződött: lecsökkent a gabona ára, amire több termelés érkezett válaszul, és szétnyílt az agrár- olló: csökkent a bevétel, nőtt a kiadás. Az ipari termelés a negyedére esett vissza, főleg a könnyűipar. A hitelek elapadá- sa éreztette nálunk a legnagyobb bajt, a bankok csődközeli helyzetbe kerültek. Nőtt a munkanélküliség, csökkentek a bérek. A politikában a KMP tört uralomra, de visszhang nélkül maradtak. Az MSZDP tüntetéseket szervezett, de azokat akár erőszakkal is leverték. 1930-ban megalakult a tényleges FKgP Tildy Zoltánnal és Nagy Ferneccel, és új Magyarországot ígértek. Bethlen úgy érezte, hogy a gondok kívülről jönnek, így nem tehet semmiről: adót emelt, bért csökkentett, bankbezárást alkalmazott, de ezek a válság enyhítését nem befolyásolták. Hiábavaló volt az állami fellépés is, ezért 1931 augusztusában lemondott. Új kormányt Károlyi Gyula alkotott. Takarékossági intézkedéseket hajtott végre: fizetéscsökkentés, autóhasználat tilalma. Ez eredménytelen volt. Stratáriumot vezettek be (Biatorbágy), ezt a kommunisták ellen használták fel. összességében nem volt elég jó az, amit ekkor csinált, így került hatalomre Gömbös Gyula (1932.okt.1.). Határozott politikus volt, terveit 95 potnban foglalta össze, melyet bírálói csak "álmoskönyvnek" hívtak: a propaganda ígé- retek mindenkinek ígértek valami jót, ám egymással is szemben álltak. Gömbös rendezte a gazdaságot: gazdasági kapcsolatokat hozott létre Olaszországgal és Ausztriával, majd 1934-ben Németországgal is megegyezett, aminek köbetkeztében megnyílt a né- met piac. Az is biztossá vált, hogy revíziót csak a németektől várhatunk, ezért jó kapcsolatokat ápoltunk Hitlerrel. A belpolitikában diktatórikus fordulatra készült: Létrehozta a Nemzeti Egység Pártot, melybe ugyanakkor csak a kisgazdák csatlakoztak. 1935 áprilisában 69%os győzelmet aratott a választásokon, ám a konzervatívok és a szocdemek nélkül nem lehe- tett úr. Horthy leváltását fontolgatta, amikor Gömbös 1936-ban elhunyt. Mögötte maradt azonban a német-orientáció. Az új, Darányi-kormánytól várták, hogy lazít a német viszonyokon, és megőrzi a rendszer alapjait. Leszámolt a Gömbös-fiókák- kal, majd fegyverkezésbe kezdett, ami jót tett a magyar iparnak (munkanélküliség megszűnése). Közeledett a kis és nagy ant- ant országaihoz, amikor fordulat következett be: 1938.március 12-én megtörtént az Anschluss, és Németország közvetlen szom- szédunkká vált. Kénytelenek voltunk követni a változásokat, és bevezettük az I.zsidó törvényt. Darányi tárgyalásokat kezdett a nyilasokkal hatalmának megerősítésére, mire Horthy menesztette. Az új kormányfőtől, Imrédy Bélától is azt várták, mint elődjétől. Kezdetben pozitívum volt a családi pótlék bevezetése, ám eluralkodott rajta a forradalmi hangulat, a németbarátság: a sajtó rendszabályozásába kezdett, mahd rendeleti úton való kor- mányzást tűzött ki célul. Az ellenszenvet háttérbe szorította a külpolitikai siker: visszaszereztük a Felvidék egy részé az első bécsi döntés alapján. Ezzel azonban egyre inkább Németország felé közeledtünk. imrédít a németek is támogatták, egyre nagyobb befolyást szerzett, ezért Horthy elmozdította, és helyére Teleki pált kérte fel (1939. február) Teleki is a jobboldal megfékezését tűzte ki célul: a nyilasok 31 helyhez jutottak a választásokon, amire betiltották őket. ugyanakkor megtartotta a Magyar élet Pártja elnevezést, és bevezette a II. zsidó törvényt. A társadalmat megosztó problémá- ról ismét elterelte a figyelmet, hogy megszereztük a Kárpátalját. A helyzet stabilizálódott, amikor kitört a világháború. Továbbiakat lásd a 16. tételben.